A Juventus Bajnokok Ligája Diadalai és Elveszített Döntőinek Krónikája
A Juventus globálisan és Olaszországban is a legnépszerűbb klub, köszönhetően csodálatos eredménysorának. Kevesebb szó esik róla, ám nincs csapat, amelyik több Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK)- vagy Bajnokok Ligája (BL)-döntőt veszített volna a Juventusnál. A kilenc fináléból hétszer kikapott a La Vecchia Signora (Öreg Hölgy) becenévre hallató klub. A Juventus európai kupadöntőinek kevesebb mint felét nyerte meg, csak a Bajnokok Ligájában hét vesztes finálét játszott a világ egyik legnépszerűbb klubja. Háromszor is 1-0-ra kapott ki, a Marcello Lippi-Carlo Ancelotti csatát pedig tizenegyesek döntötték el 2003-ban. A torinói klub történelme azonban nem csak a kudarcokról, hanem két dicsőséges győzelemről is szól, amelyek örökre beírták magukat a futball krónikájába.
A Juventus felemelkedése és korai európai kalandjai
Olaszország legpatinásabb klubjának történelme tele van fordulatokkal, számtalan legendával, dicsőséges időszakokkal. 1897. november 1-én a torinoi Massimo D`Azeglio gimnázium tanulóinak egy csoportja eldöntötte, hogy sportegyesületet hoz létre azért, hogy futballozhassanak. A Juventus 1905-ben nyerte meg első bajnoki címét (Scudetto). Legendás időszak volt az is, amikor a Juventus zsinórban ötször hódította el a bajnoki címet Carlo Carcano edző vezetésével, ezt a sorozatot a szakirodalom a Quinquennio néven emlegeti. A csapat a nemzetközi kupaporondon is ekkor debütált, megalapozva ezzel jövőbeni európai ambícióit. 1958-ban, első klubként az olasz foci történelmében, a csapat megszerezte 10. bajnoki címét, és ezzel együtt a jogot arra, hogy mezén az olasz trikolor fölött egy aranycsillagot viselhessen.
Az 1970-es években a Serie A-ban csillogott a Juventus, remekül igazolt a klub, visszatért az 1930-as éveben látott sikerkorszak. Dino Zoffra, Fabio Capellóra, Roberto Bettegára (is) alapozott a vezetőség, a siker kovácsa pedig egy prágai születésű cseh edző, Cestmír Vycpálek volt, aki 1972 után 1973-ban is bajnok lett a Juvéval. Ő volt az első edző, aki nemzetközi viszonylatban igazán ismertté tudta tenni a Juventust, vele játszotta első BEK-döntőjét a klub 1973-ban. Az 1973-as év viszont a Juventusé volt, az említett bajnoki arany után jöhetett (volna) a BEK-trófea. Az Olympique Marseille elleni első körös továbbjutás után az egyik legjobb keletnémet csapattal, az 1. FC Magdeburggal került szembe. A Juve lenullázta a németeket, majd következett az addig száguldó Újpesti Dózsa. Ott a Derby County ellen simán továbbment (3-1, 0-0), a másik ágon viszont a világ egyik legjobb csapata jutott a döntőbe. Az erdélyi származású Kovács István vezette Ajax abban a szezonban a Bayern Münchent és a Real Madridot is búcsúztatta, a fináléban hat olyan játékosa volt a pályán, aki a következő évi vb-döntőben is a kezdőcsapat tagja volt (Wim Suurbier, Arie Haan, Ruud Krol, Johan Neeskens, Johnny Rep, Johan Cruyff). Rep ívelt fejesével szerzett vezetést az Ajax, és végig többet birtokolt a labdát, kapufát is lőtt. A Juvénak egyedül Bettega révén volt egy nagy helyzete, de a csatár elrontotta a fejest. Az Ajax zsinórban harmadik BEK-trófeáját nyerte, hiszen 1971-ben és 1972-ben is hazavitte a serleget.
Tíz évvel később, Giovanni Trapattoni időszakában a Juve újra nagyot alkotott. Trappal tíz év alatt hat bajnoki címet nyert a klub, és az 1982-1983-as szezonban végigrobogott a mezőnyön a BEK-ben. Zoff és Bettega továbbra is a csapat tagja volt, s ekkor már a világklasszis Michel Platini, illetve több világbajnok, Gaetano Scirea, Claudio Gentile, Antonio Cabrini, Marco Tardelli, Paolo Rossi, továbbá Zbigniew Boniek és Cesare Prandelli is a torinóiaknál futballozott. Fantasztikus csapat volt. A negyeddöntőben az Aston Villát, a legjobb négy között a Widzew Lódzot búcsúztatta a Juve, a döntőben az osztrák futballtörténelem egyik legjobb edzője, Ernst Happel ült az ellenfél Hamburger SV kispadján. Hiába az olaszoké volt a legeredményesebb támadógépezet abban az idényben (Rossi hat, Platini öt gólt szerzett a sorozatban), a fináléban csak a HSV volt eredményes, Felix Magath révén (1-0). A középpályás bődületes gólt ragasztott a valaha volt legidősebb BEK/BL-döntős résztvevő, a 41 éves Zoff kapujának bal felső sarkába, a Juve megint hoppon maradt.
Az első BEK-győzelem és a Heysel-tragédia árnyéka (1985)
A Juventus első BEK-győzelme szomorú események árnyékában született. A legrangosabb kupa megszerzése volt az 1984-85-ös szezon legfontosabb célkitűzése, különösen azután, hogy 1983-ban már majdnem sikerült megnyernie a Juventusnak, azonban ekkor a Hamburg elleni athéni döntőben 1-0-ás vereséget szenvedett a csapat. A következő évben szépségtapaszként a torinói klubé lett a KEK-trófea, majd két évre rá jöhetett a hőn áhított BEK-serleg. A Bianconeri a negyeddöntőben a Sparta Prague csapatát fogadta 1985. március 6-án, és 3-0-s győzelmet aratott Tardelli, Rossi és Briaschi góljaival. Az elődöntő ismét egy kemény párharcot hozott, ezúttal a francia Bordeaux volt az ellenfél. A Juventus a következő kezdőcsapattal állt fel: Bodini, Favero, Cabrini, Bonini, Caricola, Scirea, Briaschi, Tardelli, Rossi, Platini, Boniek. A Bordeaux által alkalmazott letámadó taktika ellen nehéz volt játszania a Bianconerinek, azonban náluk játszott Platini és Boniek, akik a mérkőzésen a különbséget jelentették. A lengyel csatár szerezte meg a vezetést az első félóra elteltével, majd Briaschi növelte az előnyt, végül Platini egy szép góllal állította be a 3-0-s végeredményt.
A döntőt 1985. május 25-én, Brüsszelben rendezték. Ez a meccs nem a futballról szólt, hanem arról a 39 ártatlan emberről, akik a Heysel Stadionban életüket vesztették. A meccset mégis lejátszották, hogy elkerüljék a további erőszakot. A Juventus Platini büntetőjével nyerte meg a kupát ezen a szomorú estén.
A Heysel Stadion katasztrófája 1985 | Dokumentumfilm
A Marcello Lippi-éra és a második BL-siker (1996)
Sok csalódást keltő év után, 1994 nyarán a Juventus szerződtette a Napoli-tól Marcello Lippi-t, az akkor még kezdőnek számító szakembert, a későbbi olasz szövetségi kapitányt, akivel rögtön az első évben bajnoki címet szerzett a Juventus kilencévnyi böjt után. Lippi azzal koronázta meg teljesítményét az első évben, hogy az olasz kupát is megnyerte a csapattal. A Fabrizio Ravanelli-Alessandro Del Piero-Gianluca Vialli csatársor elkápráztatta a világot. Bizonyos Roberto Baggio is a Juvéban játszott ekkor, ő, Paulo Sousa, Angelo Di Livio, Antonio Conte, Ciro Ferrara, Didier Deschamps és Jürgen Kohler is a csapat tagja volt.
Lippi folytatta sikersorozatát a klubnál, hiszen 1996-ban a Juventus megnyerte a Bajnokok Ligáját, amelyet sikertelenül próbált visszaszerezni a csapat a tragikus Heysel stadionbeli győzelmet követően. A Bajnokok Ligája 1995-96-ban a Juventus számára egy kicsit döcögősen indult. Dortmundban alig léptek pályára a csapatok, és máris előnyben volt a német csapat. A Bianconeri a Steaua Bukarest csapatát látta vendégül, és félóra elteltével már előnyben is volt. Di Livio, Del Piero és Ravanelli góljaival 3-0-s győzelmet aratott a torinói csapat. A Bianconeri harmadik ellenfele Torinóban a Glasgow Rangers volt. Moore öngóljával a Juventus került előnybe, majd az első félóra után - Conte és Del Piero góljaival - már 3-0-ra vezetett. A visszavágók első körében, november 1-jén, Glasgow-ba látogatott a Juventus, a 4-0-s eredményt Del Piero, Torricelli, Ravanelli és Marocchi góljai alakították ki. A 4 győzelemnek hála a Juventus már 2 fordulóval a csoportkör vége előtt biztosította a továbbjutást.
A negyeddöntőben a spanyol Real Madrid volt a Juventus ellenfele. Az első mérkőzést a Bérnabeu Stadionban játszották, ahol a Juventus úgy tűnt, mintha nem érezné át a mérkőzés fontosságát. A mérkőzés 21. percében Raúl átszlalomozott a fehér-fekete védelmen, és Peruzzi mellett megszerezte a vezetést a Madridnak. Az olasz kapus vált a meccs hősévé, ugyanis csak neki volt köszönhető, hogy a mérkőzés 1-0-ra végződött, így maradt esély a visszavágóra. Március 20-án egy teljesen más mentalitású Juventus fogadta a királyi gárdát. Del Piero egy igazi Del Pierós szabadrúgással kiegyenlítette a párharcot. Ezután a Real „leporolta” magát, de a Juve, amely az egész első félidőben keményen nyomott, összesítésben is megszerezte a vezetést, miután a pillanat embere, Michele Padovano gólt ért el.
Az elődöntőbe, ahol a Nantes elleni párharc nagyon izgalmasnak ígérkezett. Az első, torinói meccs minden volt, csak könnyű nem. A Nantes keményen küzdött, 11 emberrel védekezett, és megtörte a hazai csapat lendületét. A Juventus szenvedett az egész első félidőben, hogy egyáltalán gólhelyzetet alakítson ki, de szerencsére az első adandó alkalomból gólt sikerült szerezni Ravanelli révén a második félidő 4. percében. Negyedóra múlva pedig Jugovic állította be a 2-0-s végeredményt.
A döntőt a római Olimpicóban rendezték 1996. május 22-én, az ellenfél pedig a világ egyik legerősebb csapata, a holland Ajax volt. A Juventus a mérkőzés elején Ravanelli éles szögből eleresztett lövésével szerzett vezetést, azonban ezt még a félidő lejárta előtt a sorozat gólkirály, a finn Jari Litmanen kiegyenlítette. A második félidőben a Juventus játszott fölényben, azonban sem Del Piero, sem Vialli nem tudták kihasználni az előttük adódó lehetőségeket, így hosszabbításra, majd büntetőkre került a sor. 1-1 után egyetlen Juve-futballista sem hibázott a tizenegyespárbajban, a hollandoknál azonban Edgar Davids és Jan „Sonny” Silooy is vétett. Peruzzi kivédte Silooy bal alsó sarokra tartó lövését, így Vladimir Jugovicnak már csak be kellett lőnie a saját büntetőjét, hogy győzzön a Juventus.
További BL-döntők vesztes csapata a Lippi-érában
Marcello Lippi 5 bajnoki címet és nyolc kupát nyert a Juventus edzőjeként. A Juventus Lippi irányítása alatt négyszer is a Bajnokok Ligája fináléjába jutott, de csak 1996-ban tudott diadalmaskodni. Sajnos a következő két évben mindkét alkalommal elbukta a Bajnokok Ligája döntőt, 97-ben a Dortmund, 98-ban pedig a Real Madrid ellenében. Az 1996-1997-es szezonra is brutálisan erős Juventus állt össze: védekező középpályás (Deschamps) és irányító poszton (Zinédine Zidane) két leendő világbajnok játszott, a többiek szimplán portugál, jugoszláv, horvát és olasz válogatottak voltak. A bajnoki cím „természetesen” az övék lett, a Bajnokok Ligájában pedig veretlenül nyerték a csoportkört a Manchester United előtt. A negyedöntőben nem jelentett akadályt a Rosenborg BK, az 1995-ös BL-győztes Ajaxot pedig egyszerűen felpofozták az elődöntőben (összesítésben 6-2).
A Borussia Dortmund története során először játszott BEK/BL-döntőt. A finálét Puhl Sándor vezette. A mérkőzésen Ottmar Hitzfeld csapata nagyszerű taktikával kerekedett Lippi Juventusa fölé. A dortmundiak remekül zártak, mindössze egyetlen kapura tartó lövést engedtek az olaszoknak, miközben Karl-Heinz Riedle kétszer is beköszönt pontrúgás után. Christian Vieri gólját kezezés miatt érvénytelenítette Puhl, Zidane kapufát lőtt, míg Del Piero helyzetbe sem került. Egészen a 65. percig, amikor egy elképesztő sarkazással szépített. Ez volt a Juventus egyetlen kaput eltaláló lövése aznap. A hajrában Hitzfeld megint nagyot húzott, pályára küldte a sérült Riedle helyén a Dortmundban születetett, ott nevelkedő, és egész felnőtt karrierjét ott töltő Lars Rickent, aki a meccs előtti videózás tapasztalatát mantrázta eközben: Peruzzi túlságosan kint áll a kapujából. Möller kiugratásával megiramodott Ricken, és a kapujából messze kint álló Angelo Peruzzi fölött a kapuba ívelt (3-1). Eldöntötte a finálét, melyben döntő szerepe volt a háttérstábnak. A Dortmund visszavágott az 1993-as UEFA-kupa-döntőben elszenvedett vereségért.
Az 1997-1998-as szezon egészen a BL-fináléig fantasztikusan alakult, hiszen a Juve bajnokként, erőtől duzzadva, valós esélyesként érkezett meg a Real Madrid elleni döntőbe. Mindkét csapatnak hatalmas helyzetei voltak, Predrag Mijatovics mégis egy lecsorgó labdából szerzett vezetést. A Juve mindent megtett az egyenlítésért, és ha Davids gyengébb lába csak egy kicsit jobb, össze is jöhetett volna. A Juve a harmadik BEK/BL-döntőjét veszítette el 1-0-ra.
2001-ben kisebb milanói kitérőt követően Lippi visszatért a Juventushoz, és a következő évben már ismét bajnoki címnek örülhettek Torinóban majd az azt követő évben megint bajnok lett a Juve, de sajnos ismét elbukott egy Bajnokok Ligája döntőt. Különösen fájó, hogy ezt az egyik legnagyobb olasz rivális, a Milan ellenében veszítette el a csapat. A 2002-2003-as idényben a Juve az egyenes kieséses szakaszban az FC Barcelonát és a Real Madridot is kiütötte a sorozatból. A Milan elleni döntő az egyik legunalmasabb BEK-, illetve BL-finálék egyike volt. Marcelo Lippi és Carlo Ancelotti óriási taktikai gyürkőzésének 0-0 lett a végeredménye, tizenegyesek következtek. A Juventusban David Trézéguet, Marcelo Zalayeta és Paolo Montero is rontott, így a túloldalon belefért, hogy csak Clarence Seedorf és Tbiliszi későbbi polgármestere, Kaha Kaladze hibázott. A Juve először veszített döntőt tizenegyesekkel.
Az Allegri-korszak BL-álmának szertefoszlása
2010-es évek közepétől Massimiliano Allegri vezetésével még Lippi időszakát is túlszárnyalta a klub, ami a hazai sikereket illeti. Allegri első időszakában (2014-2019) minden évben bajnok lett a csapattal. 2015-ben és 2017-ben a BL-döntőbe is bejutott, de képtelen volt győzni. 2014-ben a csoportból is alig jutottak tovább a fekete-fehérek, egy ponttal előzték meg a harmadik helyen végzett Olympiakoszt, viszont az egyenes kieséses szakaszban simán a fináléig meneteltek. Ott Luis Enrique Barcelonája várt rájuk, amely toronymagas esélyes volt a döntőben. A Neymar-Luis Suárez-Lionel Messi támadóhármas lehengerlő volt egész szezonban, Messi abban az idényben minden sorozatot nézve 58 gólnál állt meg. Csak a Bajnokok Ligájában tíz gólt lőtt és hat gólpasszt adott. Mégsem a fenomenális hármas egyik tagja, hanem a védekező középpályás Ivan Rakitic szerzett vezetést, amit Álvaro Morata még ki tudott egyenlíteni, ám Suárez kipattanóból, Neymar pedig egy ellentámadásból lőtt gólt, eldöntve a mérkőzést. A francia Patrice Evra ekkor állította fel a negatív BL-rekordot, ő lett az első játékos, aki négy BL-döntőben volt vesztes csapat tagja. Az AS Monacóval, a Manchester Uniteddel és a Juventusszal jutott a finálékba, és egyedül 2008-ban, a Uniteddel tudott győzni.
2017-ben, máig utolsó BL-döntőjében a Zidane-(siker)korszak kellős közepén futott össze a Real Madriddal a Juventus. Allegri csapatának védekezése a legszebb időket idézte: a csoportkörben mindössze két gólt kapott, a hat egyenes kieséses mérkőzésen pedig egyet, úgy, hogy a Barcelonával is játszott, és visszavágott a két évvel korábbi sérelemért (3-0 összesítésben). A Real ellen a labdabirtoklás és a kaput eltaláló lövések száma is kiegyenlített volt, Mario Mandzukic briliáns góllal egyenlített. Az utolsó négy olasz labdaérintés alatt nem esett le a földre a labda! A második félidőben megszórták a spanyolok a Juventust, 4-1 lett a vége.
A Heysel Stadion katasztrófája 1985 | Dokumentumfilm
A Cristiano Ronaldo-projekt és a jelenlegi kihívások
Az olasz rekordbajnok Juventust évtizedek óta egyetlen igazi nagy cél motiválta, a Bajnokok Ligája, de a 90-es évek közepén elért diadal óta mindig lemaradt a legnagyobb presztízzsel bíró klubtrófeáról. A 2019/2020-as idény előtt többen azt várták, hogy 2018 nyarán egy világklasszis támadó leigazolása közelebb hozhatja a hőn áhított BL-serleget a torinói csapathoz: a Juventus klubrekordot jelentő 100 milliós összegért igazolta le a Real Madridtól Cristiano Ronaldót. Ronaldo tisztelte a Juventust, és a portugált nagyon motiválta, hogy Európa egyik legnagyobb hagyománnyal bíró klubcsapatába igazolhat, hogy a Bajnokok Ligája-elsőséghez segítse a csapatot. A 2018/19-es szezonban azonban a bajnoki cím mellett a Bajnokok Ligájában a negyeddöntő jelentette a végállomást a meglepetéscsapat Ajax ellen. A Juventus gyenge játékot mutatott a párharc során, és úgy tűnt: Allegri vezetésével taktikailag nem tudtak megújulni. A 2019/2020-as bajnoki szezonban is menetrend szerint megnyerte az olasz bajnokságot, zsinórban kilencedik alkalommal, ám a koronavírus-járvány miatt rendkívüli körülmények között megrendezett Bajnokok Ligájában már a 16 között búcsúzni kényszerült. A Rudi Garcia vezette, végül elődöntőig menetelő Lyon ejtette ki őket, idegenben lőtt góllal.
Cristiano Ronaldo távozása után a Juventus elnöke, Andrea Agnelli visszanyúlt a „régi recepthez", és a torinói csapat élére ismét kinevezett Massimiliano Allegrivel kapcsolatban nagyon bizakodó volt már a 2020/2021-es idény kezdetén. Allegri a régi iskolát követi, és bízik a játékosai képességeiben. A Juventus döcögő játékkal kezdte a Serie A-t, és a BL-ben szeptember végén sorozatban három győzelem után fogadták a Bajnokok Ligája-címvédő Chelsea csapatát a torinói Allianz Stadionban. Ma a csapatom megtanulta, hogy ha az ellenfél nem engedi, hogy birtokold a labdát, akkor alkalmazkodnod kell, és sokkal defenzívebben kell játszanod- mondta el Allegri. A Juventus egy mélyen helyezkedő védelmi vonalat vett fel a Chelsea ellen, és nagyon figyelt arra, hogy ne hagyjon üres területeket a londoni csapat játékosainak.
A brandépítés árnyékában a gyenge támadójáték Európa nagy futballklubjaihoz hasonlóan a Juventus is sokat tesz azért, hogy egy globálisan ismert márkanévként jelenjen meg. Az igazság az, hogy a sportigazgató Beppe Marotta távozása óta a Juventus rosszul igazolt, miközben pénzügyileg sem tudja felvenni a versenyt az angol csapatokkal. A csapat támadójátékáért felelős játékosok (Chiesa, Dybala, Morata, Moise Kean) gyakran kisebb-nagyobb sérülésekkel küzdenek az idei szezonban, és ezért nehéz volt egy adott stílusban futballoznia és hatékonyan játszania a Juventusnak. Allegri a régimódi edzők közé tartozik, és nem igazán hisz a statisztikákban. A Juventusnak szüksége lenne egy hatékony gólszerző csatárra.
A Juventus Bajnokok Ligája/BEK döntői - Győzelmek és vereségek
A Juventus története során kilenc alkalommal jutott a legrangosabb európai kupasorozat, a Bajnokcsapatok Európa-kupája vagy Bajnokok Ligája döntőjébe, ebből két alkalommal aratott győzelmet, hétszer pedig vesztesen hagyta el a pályát:
- 1973, Belgrád: Ajax Amsterdam - Juventus FC 1-0. Vereség.
- 1983, Athén: Hamburger SV - Juventus FC 1-0. Vereség.
- 1985, Brüsszel: Juventus FC - FC Liverpool 1-0. Győzelem.
- 1996, Róma: Juventus FC - Ajax Amsterdam 1-1 (h. u.), tizenegyesekkel 4-2. Győzelem.
- 1997, München: Borussia Dortmund - Juventus FC 3-1. Vereség.
- 1998, Amszterdam: Real Madrid - Juventus FC 1-0. Vereség.
- 2003, Manchester: AC Milan - Juventus FC 0-0 (h. u.), tizenegyesekkel 3-2. Vereség.
- 2015, Berlin: Barcelona - Juventus 3-1. Vereség.
- 2017, Cardiff: Real Madrid - Juventus 4-1. Vereség.
tags: #juventus #bajnokok #ligaja #gyozelem
