Kolos, a kilencedikes kosaras: Mindennapok a digitális oktatás és a csapatsport hiánya idején
A rendkívüli helyzet, mely az oktatást is érintette, számos kihívás elé állította a diákokat Magyarországon. Kolos, aki kilencedikes, a belvárosi gimnázium tanulója, éppen úgy megéli ezeket a változásokat, mint kortársai. Mellette Katica, a Budapesti Műszaki Egyetem első éves hallgatója, valamint Kende, Kolos bátyja, aki tizenegyedikes, szintén ugyanabba a gimnáziumba jár, mint Kolos, szintén megosztották tapasztalataikat.
A mindennapos csapatsport és az iskolai közösség hiánya
Kolos számára a megváltozott körülmények között egyértelműen az iskolai közösség és a sport hiánya a legfájóbb pont. „Kolos: Nekem leginkább az iskolai közösség hiányzik, illetve a mindennapos csapatsport (Kolos kosarazik)” - mondta. Ez a kijelentés rávilágít arra, hogy a sport nem csupán testmozgás, hanem fontos részét képezi a diákok szociális életének és a mindennapi rutinuknak. A gimnáziumi évek alatt különösen fontos a közösséghez tartozás érzése.
Kende is megerősíti, hogy az osztálytársak közötti kapcsolatok felértékelődtek ebben az időszakban. „Kende: Az osztályunkban szinte minden fronton keressük egymást; simán lejön, hogy mindenki visszavágyódik az iskolába, persze nemcsak a tanulás, hanem a társasági élet miatt is” - tette hozzá. Ez is bizonyítja, hogy a diákok számára az iskola nem csupán a tudás megszerzésének helye, hanem egy vibráló közösségi tér is, ahol a barátságok és a közös élmények formálódnak.
Az online oktatás és az átállás kihívásai
Az oktatási rendszer hirtelen átállása online formára különböző módon érintette a diákokat. Katica, aki már egyetemista, viszonylag könnyebben alkalmazkodott a helyzethez. „Katica: Miután a felsőoktatásban már régóta működik az online-oktatás, így nálunk nem volt gond az átállással” - magyarázta. Ő gyorsan reagált a változásokra. „Egyébként, ahogy elrendelték az iskolák bezárását, én két nap múlva már haza is költöztem.”
A diákok kezdetben szinte folyamatosan figyelemmel kísérték az eseményeket és a híreket, de később megpróbáltak a mindennapi megküzdésre koncentrálni. „Kende: Eleinte szinte óránként figyeltük a híreket. De most már inkább arra figyelünk, hogy miképp tudjuk a legkönnyebben és leghasznosabban átvészelni ezeket a kritikus napokat” - összegezte Kende a diákok alkalmazkodását.
Az érettségi vizsgák körüli bizonytalanság
Az érettségi vizsgák sorsa is sok kérdést vetett fel a diákok körében. „behir.hu: Mi lesz az érettségivel?” - hangzott el a kérdés, ami sokakban felmerült. Kende, aki tizenegyedikes, már korai érettségi vizsgákkal is szembesült. „Kende: Nekem tizenegyedikesként is van előrehozott érettségim. Kedden írtam meg angolból az osztályozó vizsgát; gondolom, az informatikát is meg tudjuk online oldani” - mondta el. Az online megoldások keresése az oktatás számos területén, így a vizsgáztatásban is elengedhetetlenné vált.
A felkészülés nehézségeiről Katica is beszélt, rámutatva az időzítés kihívásaira. „Katica: Ráadásul milyen nehéz úgy készülni, hogy ilyenkor, normál üzemmódban, egy jó hónap múlva, azaz májusban már zajlanak az érettségik” - hívta fel a figyelmet a bizonytalanság okozta stresszre.
Megküzdési stratégiák és az otthoni környezet szerepe
A diákok és családjaik igyekeztek megtalálni azokat a módszereket, amelyekkel átvészelhetik a nehéz időszakot. Katica családja szerencsésnek mondhatja magát a lakhatási körülményeik miatt. „Katica: Abból a szempontból szerencsésnek vallom magunkat, hogy kertes házban lakunk, így megvan arra a lehetőség, hogy külön tudunk vonulni egymástól” - mesélte, kiemelve a személyes tér fontosságát.
Kende is beszélt arról, hogyan fedezték fel újra az otthoni környezetüket, és találtak új örömforrásokat. „Kende: Eleinte szomorúak voltak, de újra felfedeztük a kertet, mármint még jobban” - mondta, bemutatva, hogyan vált a kert a kikapcsolódás és a feltöltődés helyszínévé a bezártság idején.
tags: #kadar #kolos #kosarlabda
