A kézilabda kapura lövés technikái és gyakorlatai a hatékony támadáshoz

A kézilabda a dinamikus mozgásokról, gyors döntésekről és a pontos végrehajtásról szól. A játék egyik legfontosabb eleme a kapura lövés, amely a támadás befejezésének módja, közvetlen gólszerzés reményében. A támadásszervezés célja olyan helyzeti előny kialakítása, melyből a csapat egyik tagja jó eséllyel hajthat végre közvetlen kapura lövést.

A Gólveszélyes Terület és Lövés Zónák

A kapura lövés fő színtere a gólveszélyes terület, a játéktérnek azon része, ahonnan a támadó csapat reális körülmények között gólt érhet el. A gólveszélyes terület kiterjedését nehéz pontosan behatárolni, mivel annak nagyságát a támadók-védők pillanatnyi helyzete, a játékosok tudáskülönbsége és lövőereje csökkentheti vagy növelheti.

Mérkőzések összegzett kapura lövéseinek vizsgálata alapján megállapítható, hogy a kapura lövésekre leggyakrabban a kapuelőtér és a szabaddobási vonal közötti területről, de különösen az átlövők pozíciójából vállalkoznak a játékosok.

Lövés zónák részletesen

A Labdakezelés Alapjai a Kapura Lövéshez

A hatékony kapura lövéshez elengedhetetlen a megfelelő labdakezelési technika elsajátítása.

A labda fogása

A labda fogása lehet egykezes és kétkezes. A kétkezes fogás biztonságosabb és nagyobb védelmet biztosít. Az egykezes labdafogást sokkal célszerűbb alkalmazni, mivel praktikusabb és nagyobb szerepe van a támadás technikai elemeinek könnyebb végrehajtásában. A módszert célszerű a kétkezes fogás után elsajátítani, mivel kivitelezése egy fokkal nehezebb. Ennek során a hüvelykujj és a kisujj fogja a labdát, a másik három ujj enyhén nyitottan ráfonódik arra.

A labda elfogása, más néven átvétele

A labda elfogása az érkező labda birtokbavételét jelenti. Lényegében a labda átvételéről, és biztonságos kezeléséről van szó. A labda elfogása, más néven átvétele lehet kétkezes és egykezes. Az elfogásnak a labda sebességétől, irányától és a test helyzetétől függően több nehézségi foka van, például a mellkas magasságában érkező labda elkapása, oldalról érkező labdák átvétele, a hátulról érkező labdák átvétele valamint a guruló labdák átvétele. Fontos, hogy a hüvelykujjak egymás felé nézzenek kétkezes elfogásnál. Hibás végrehajtás esetén a hüvelykujjak nem néznek egymás felé, valamint nem hajlik be eléggé a kar a bekísérés során.

A labdavezetés

A labdavezetés a labda birtoklásának egy tartós módja. Végezhetünk labdavezetést álló helyzetben és mozgás közben is. Két fajtája a magas és a mély labdavezetés. A magas labdavezetés során a labda magasabbra pattan, több reakcióidőt biztosítva a vezető játékosnak a labda pattanásának irányítására. Mély labdavezetésnél a labda alacsonyan pattan. Technikai végrehajtását tekintve felülről lefelé kell „nyomni” a labdát az ujjakkal és kevésbé a tenyérrel. A mozdulatsor a könyöktől indul, majd a csukló, a tenyér és végül az ujjak. Menete: a tenyér nyitva, az ujjak enyhén széttárva, a csukló és az alkar laza tartásban készülnek a labda érintésére. A tanuló először az ujjhegyekkel érinti a labdát, majd rugalmas alkar- és csuklómozdulattal kíséri a labda útját a holtpontig.

Labdaátadások a támadásban

A labdaátadás célja az ellenfél megtévesztése, elterelése, és folyamatos átadásokkal a védekező csapat állandó feszültség alatt tartása. Számos labdaátadás létezik, és alapvetően megkülönböztetünk egykezes és kétkezes átadásokat. Az egykezes labdaátadások az átadások leggyakrabban használt formái, mint például a test előtti, test mögötti, csuklópasszok, tolás, lökés, gurítás és lökés. Az egykezes felső átadás a leggyakrabban alkalmazott és legjellemzőbb labdatovábbítási mód. A dobó mozdulat első fázisa a labda felkészítése. A labda felkészítése lehet rövid és hosszú (köríves). Végrehajtásakor a labdás karral úgy fordul el, hogy a bal váll néz a dobásirányba. A testsúly a hátsó lábra csúszik, azt enyhén behajlítja. A felkar minimum derékszöget zár be, de nem teljesen nyújtott. A labda nélküli kar enyhén hajlított a test előtt. A lövő mozdulat a törzs elfordításával kezdődik, ezután következik a váll, a könyök, majd a csukló. Az egész mozdulat ostorcsapásszerű kivitelezésére kell törekedni.

Kapura Lövés Formái és Technikái

Számos felosztás létezik a kézilabdázás kapuralövéseinek formáira. Ezek elsajátítása kulcsfontosságú a sikeres támadásokhoz.

Felső lövés

A felső lövés a kézilabda-mérkőzésen előforduló egyik legegyszerűbb és leggyakoribb dobásfajta, mely lehetőséget nyújt közvetlen góllövésre a védő válla fölött, a dobókézzel azonos oldalon. Technikai kivitelezése az ember természetes, ősi dobómozdulatára épül, tulajdonképpen annak labdával végrehajtott változata. Tekinthető az összes dobásforma modelljének is, valamint a legalapvetőbb és a legszéleskörűbben alkalmazott lövéstechnika. A felső lövésnél egyenes felkészítéssel dobunk kapura. Végrehajtása alaphelyzetből indul, ahol a felsőtest a csípő behajlításával elfordul. A felkar vízszintes, a felkar és az alkar minimum derékszöget zár be. A labda nélküli kar enyhén behajítva helyezkedik el a test előtt. A felkészítés röviden történik.

Elhajlásos lövés

Az elhajlásos lövés a felső lövés továbbfejlesztése a dobás hatósugarának kiszélesítése érdekében, amikor is a dobó jelentős elhajlással igyekszik kikerülni a sáncoló védőt a dobókézzel ellentétes oldalon.

Alsó lövés

Az alsó lövés kialakulását nagymértékben elősegítette az a tény, hogy az évek során a domináns felső dobás elleni védekezés jelentősen feljavult. Így a felső lövésnek kialakult egy olyan változata, amikor a játékos a felül sáncoló védő kezei alatt, a dobókézzel azonos oldalon igyekszik kapura lőni a labdát.

Felugrásos lövés

A felugrásos lövés a kézilabdázás legjellegzetesebb dobásmódja, ami az alapvető mozgáselemek (futás, ugrás, dobás) egyesítésével kifejezi a kézilabdázásban rejlő dinamika, ügyesség, látványosság korlátlan lehetőségeit. Ezt a kapura lövési módot - a talajról végrehajtott átlövések hatósugarának kiterjesztése érdekében - az északi játékosok fejlesztették ki, és a felugrásos lövés rövid időn belül a játék meghatározó eleme, és egyik legeredményesebb kapura lövési módja lett. Technikai végrehajtását nehezíti az a tény, hogy az ugrást a levegőben egy felső dobással kell kombinálni, éppen ebben rejlik a lövés nagy lehetősége. Miután kellőképpen begyakoroltattuk a talajon történő dobás végrehajtását elkezdhetjük a felugrásos dobás oktatását is. A felkészítést röviden vagy körívesen kell végezni, ezzel egyidőben történik a váll befordítása. A lendítő láb rúg rézsút hátra-lefelé, ezután a csípő fordul befelé, a dobókar előrecsapódik.

Bedőléses lövés

A bedőléses lövés leggyakrabban a beállók által alkalmazott lövésforma. Ezt a dobást a visszafordulás után hajtják végre, de végrehajtható dobókézzel ellentétes oldalra fordulással is. Amikor a beálló átveszi a labdát, előtte a labda irányába lép a jobb lábával, és egyben süllyeszti a súlypontját. Ez a mozdulat a visszafordulás. A talajfogás a soron következő mozdulat, ahol a dobókar a másik mellé zárva tompítással találkozik a talajjal. A két kart a könyökben és a csuklóban hajlítva, hason fekvésbe érkezik a játékos.

Gyakorlatok a bedőléses lövéshez:

1. Két tanuló szemben helyezkedik egymással 7-8 méterre. Térdelésből dőlés előre és röviden felkészített labdával bedőléses dobás.
2. Guggolásból dőlés előre és röviden felkészített labdával bedőléses dobás.
3. Két tanuló szemben helyezkedik egymással 7-8 méterre. Alaphelyzetből dőlés előre és röviden felkészített labdával bedőléses dobás.

Talajfogási módok

A mai modern kézilabdázás nélkülözhetetlen eleme a biztonságos talajfogás megtanulása és alkalmazása. Gyakoriak azok a szituációk, amelyeknél a megfelelő talajfogás alkalmazása segíthet a balesetek megelőzésében. A játékos lövés eredményeképpen egyensúlyát veszítve érkezik a talajra, és a cél a sérülések minimálisra csökkentése. A talajfogási módok közül a tompításnak nagy szerepe van a beálló játékosok lövések utáni mozgásában.

• Tompítás: A tanuló két karját a törzse előtt vállszélességben zárja még a levegőben, majdnem nyújtott helyzetben, majd a talajjal szembefordulva érkezik le.
• Hátragurulás: Ezt a gurulásformát elsősorban a szélső poszton játszó játékosok alkalmazzák, azt is a kanyarított lövések kivitelezésénél. A tanuló dinamikus mozgással hátrafelé gurul a talajon.
• Csúszás: A csúszás is sokszor a szélsők által alkalmazott talajfogási forma. A tanuló fokozatosan hajlítja könyökét és csuklóját. A törzs elülső részének leérése után mellkason csúszik előre a beugrás irányának megfelelően.

Cselezések és Taktikai Elemek a Kapura Lövés Előkészítésében

A cselezések az ellenfél megtévesztése egy adott pillanatban, játékszituációban a közvetlen gól elérése vagy egy később kialakítandó helyzet érdekében. A cselezés a játék nagyon lényeges, sokszor nélkülözhetetlen eszköze. Alkalmazása eredményesebbé teszi a játékot. Túl gyakori alkalmazása viszont gátolja a közös tevékenységet, lassítja a játék ritmusát.

Labda nélküli cselek

A labda nélkül végrehajtott cselek az indulócselek és az irányváltoztatások.

Labdás indulócselek

Részletesen a labdás indulócsekkel foglalkozunk. Az indulócsel esetén a támadó játékos a dobó kézzel ellentétes irányba erőteljesen hajlított lábbal. A labda a támadó teste előtt zárt helyzetben van, általában két kézben. A felugrás vagy beugrás a dobó kézzel ellentétes lábról történik. A lábmunka lehet lépéshossz közepes - hosszú - rövid. A három lépést két ütemben célszerű végrehajtani. Fontos, hogy a cselt ne a védő felé hajtsa végre.

• Átemeléses csel: A cselezési technika egy speciális formája. A cselezés során a támadó kilép a védő elé, majd a labdát a fej fölé emelkedik. Ezzel a mozdulattal a védő felett emeli át a labdát a támadó. Ennél a cselnél a védőtől való távolság megtartásában van szerepe. A támadót segíti a törzs hátrahajlítása is.

Lövőcsel

A lövőcsel célja, hogy a védő elhiggye, hogy kapura lövést kísérel meg. Végrehajtása során a dobás mozdulatát vagy annak bizonyos szakaszait hajtja végre. Főbb fajtái a felugrásos lövőcsel és talajon végrehajtott lövőcsel. A lövőcsel lehet dobókéz visszatartásával, vagy a másik kéz eléhelyezésével megállítani a labdát.

Edzésgyakorlatok a Kapura Lövés Fejlesztésére

A hatékony kapura lövés megköveteli a rendszeres és célzott gyakorlást. Íme néhány edzésgyakorlat a technika és a taktika fejlesztésére.

Bevezető gyakorlatok teljesen kezdőknek

Teljesen kezdők esetében a legegyszerűbb mozgások is igen nehezen értelmezhetők és utánozhatók. Már a kezdet kezdetén, amikor a gyerekek a szivacskézipálya után a normálméretű pályát kezdik birtokba venni, tisztáznunk kell velük minden egyes pozíció mozgásterét. Rávezető gyakorlatok formájában, jelzőbóják segítségével tehetjük vizuálissá tanítványainknak mindazt, amit jó esetben csak azután tanítsunk, ha már közösen megnéztünk és átbeszéltünk egy felnőtt kézilabda-mérkőzést. A „háromszög alakú” mozgás most is a segítségünkre van. Tudatosítani kell a gyerekekkel, hogy A pontból kell eljutni a B, illetve a C pontig. Közben B-től A-ig, illetve C-től A-ig hátráljon vissza. Labdával a kézben csak a támadásiránnyal megegyező kapu felé mozoghatnak. Nem lehet labdával a kézben hátrafelé haladni. Ne fordítsanak hátat a kapunak, tekintetük előreszegeződjön. Eleinte iktassunk be egy feladót, aki abban segít, hogy ne legyen lépéshiba, illetve csak előre történő mozgás közben birtokolják a labdát a játékosok.

Keresztmozgásból történő kapura lövés (4. osztály)

1. A három középső támadó áll fel, szemben a két belső védővel, akik a hatoson helyezkednek el. Az irányító játékos a J2-től kapja a labdát. Az átvett labdával elindul a B2 támadó társa elé. Miután lepasszolta B2-nek a labdát, bemozog a jobb hármas védő elé. Ezzel egy időben, most már az átvett labdával a kézben, a B2 a J2 felé mozog. A labdát úgy adja tovább a mögötte ütemkülönbséggel érkező J2-nek, hogy közben zárja a bal hármas védőt. A gyakorlat befejezéseként J2 a labdával felugorva lő kapura a kettős elzárás felett.

Előnyszerzési szándék kialakítása

Ebben a gyakorlatban a támadók részéről már feltételezzük egyfajta előnyszerzési szándék kialakítását. Eredendően két védő helyezkedik el a három középső támadóval szemben. Ebben az életkorban a gyerek számára elsődlegesen nem az elzárás ténye és végrehajtása jelenthet gondot, hanem maga a védőjátékos kimozdítása a saját pozíciójából. Éppen ezért maga a gyakorlat már eleve kierőszakolja a támadókból az esetleges területszerzési kényszert, azonos létszám esetén már jóval nehezebb feladat lesz. A gyakorlatot meg lehet csinálni eleinte védők nélkül mindaddig, amíg nem tisztul le a fejekben a labdával történő mozgások lényege.

Az irányító játékos középen áll a labdával, a kaputól 12-13 méterre (IR). Elé mozog a bal oldali átlövő (B2), aki a labdát az IR-tól kapja. Az IR játékos a labdaátadást követően balra, nagy ívben elindul labda nélkül. Ez idő alatt a B2 labdával bemozog a J2 elé, és miután átadta a labdát a J2-nek, elzárja a J2 előtt elhelyezkedő védőjátékost. A J2 az átvett labdával arra törekszik, hogy szűken a zárás mellett magára kényszerítse a másik védőt. Ezt lövési vagy rátörési szándék kimutatásával érheti el.

Átlövő-irányító páros gyakorlatok

A rajz alapján a játékosok párokban állnak fel egy labdával, átlövő, illetve irányító pozícióba. A jelzések szerint kell a labdát átadniuk egymásnak. Eleinte ne mozgassuk őket a labdával. Jeltől jelig kell mozogniuk, és átvenni, majd továbbítani a labdát. Az átlövőnek pontosan kell áthajítani a labdát a jelhez érkező irányítóhoz, aki rögtön visszaadja a jelhez mozgó átlövőnek.

1. Az átlövő az így átvett labdával a kézben, labdaleütéssel vagy a nélkül, a kettes védő külső oldalán áttöréssel lő kapura. A játékosok minden kísérlet után helyet cserélnek.
2. Ebben a feladatban az átlövő labdaleütéssel érkezik a jelzésig, az irányító pedig tempóra indul el a labda átvételére. Az irányító felugrásos lövéssel lő kapura az átvett labdával a szaggatott vonalról.
3. Az átlövő hasonlóan jut el a jelzésig, mint az előző feladatban. Jelen esetben azonban az irányító nem dobja kapura a labdát, hanem labdaleütéssel halad visszafelé (az oldalvonal felé, abba az irányba, ahonnan érkezett a labda). Ez idő alatt az átlövő visszahátrál a saját kiinduló helyzetéhez, majd a külső jelet megcélozva nekiindul, hogy az irányítótól érkező labdát átvegye a kettes védő magasságában. Ez az a mozgás, amit mi a kézilabdában egyszerűen csak húzás-kontrának nevezünk!

Irányító-átlövő-beálló kapcsolat gyakorlása

Ebben a gyakorlatban egy apró taktikai feladatot is elbújtattam. Szükségünk lesz három olyan jelzésre, amelyek a képzeletbeli védőket szimbolizálják. Eleve úgy helyezzük el ezeket a tárgyakat (például székék), hogy a távolságuk már egyfajta üzenet legyen a mozgások terjedelme és iránya terén. Bal oldalról számítva, helyezzünk el egy kettes és két hármas védőt 7-8 méteren. Az előző gyakorlathoz képest állítsunk be az oldalvonaltól távolabbi hármas védő elé vagy mögé egy beálló játékost. Később a gyakorlat szempontjából jelentősége lesz annak, hogy a beálló a védő előtt vagy mögött helyezkedik el.

A gyakorlat eleje hasonló az előző feladathoz. Szintén az átlövő „húzza” a labdát az irányítónak, aki vagy kapura lő, vagy megjátssza a beállót a hármas védő mögött. Tehát az irányító választását a beálló helyezkedése dönti el. Ha a beálló a hármas védő elé áll, abban az esetben az irányító kapura lő. Ha a beálló a védő mögött áll, az irányító bejátssza neki a labdát. Később, a passzív hármas védő helyére beállíthatunk egy aktív védőt is. Ebben az értelemben mindig a védő fellépése vagy a vonalon maradása jelenti a választást. Kilépő védő esetén bejátszás, vonalon maradó esetén átlövés következik.

Tovább folytatva a fenti taktikai fonalat, még egy kínálkozó lehetőséget is megtaníthatunk a gyerekeknek. Arra az eshetőségre, ha a védő mélységben fellépne, még egy alternatívát kínálhatunk a gyerekeknek. Tehát az előző feladat szerint be kellett játszani a labdát a beállónak. Jelen esetben az irányító nem ugrik fel lőni, hanem hirtelen indulócsellel befelé irányt változtat, az átlövő felé leüti a labdát, és mozgásával úgymond „megkontrázza” a labda irányát. Mozgásával magára kényszeríti a másik hármas védőt. Ez idő alatt az átlövő játékos behátrált, és labda nélkül elkezdi a kettes védő külső oldalára történő mozgását. Az irányítótól átvett labdával végigmegy a kettes védő külső oldala mellett, és áttörésből kapura lő. Később aktív kettes védőt is beállíthatunk, ezután szintén két dolog közül választhat a labdás átlövő. Ha a védő fellép, 8-9 méterre, a középről kifelé mozgó beállót kell megjátszania a kilépő védő mögött. Ha a védő bent marad, nagy lendülettel végig kell vinnie a labdát kifelé. Természetesen, mindkét oldalon gyakoroltathatjuk ezeket a feladatokat. A pozíciókat mindvégig váltogassuk a gyerekek között. Állandó hibajavítással és a feltáruló szituációk elmagyarázásával tegyük lehetővé és főleg érthetővé gyakorlatokat.

Sáncoló tevékenység két védővel

Minden esetben törekedni kell arra, hogy a védelemben is összehangoltan mozogjanak a gyerekek. A kapu felületét védeni kell a távoli lövések ellen is. A magasra tartott kar már segítség lehet a kapuban állónak.

Labda nélküli helyezkedés fél és egész pálya esetén

A labda nélküli gyerekek mozgatása a játékok során igencsak tanárt próbáló feladat, ugyanakkor nagyon hálás is. Haladva a képzés folyamatában, a legegyszerűbb szituációs játéktól egészen a gyors koordinációt vagy jó reakciógyorsaságot igénylő gyakorlatig, mind-mind azt célozza meg, hogy a gyerekek labda nélkül, helyezkedésükkel segítsenek a labdát birtokló társuknak. A fél pályán történő eredményes labda nélküli mozgás jóval nehezebb, hiszen maga a játéktér kisebb, mint az egész pálya. Ezért több és gyorsabb mozgásra van szükség, mint a nagyobb területen.

Támadás utáni gyors visszarendeződés

A gyors visszarendeződés ma már kötelező feladat mindenkinek, aki győzni akar.

Célbadobó Játékok

A célbadobó játékok kiválóan alkalmasak a dobáspontosság és a reakcióidő fejlesztésére.

Mozdulatlan, függőleges célra történő dobás

Függőleges célok lehetnek például a terem falára rajzolt körök, mennyezetről lelógó tárgyak, bordásfalra rögzített karikák, kapuk. A célbadobást először rövidebb távolságból végeztessük, majd növeljük a távolságot. Adjunk lehetőséget próbadobásra. Meghatározhatjuk a dobásformát, a dobóhelyzetet. Rendezhetünk egyéni és csapatversenyeket. Az értékelés történhet úgy, hogy ki az, aki meghatározott számú kísérletből a legtöbbször ért el sikeres találatot, vagy úgy, hogy kinek sikerül a meghatározott számú találatot előbb teljesíteni.

Mozgócélra történő célbadobó játékok

Ebbe a csoportba tartoznak azok a játékok, amelyeknél az eltalálandó cél mozgásban van. A cél ezeknél a játékoknál általában másik játékos vagy ellenfél csapat tagjai. Ezeknél a játékoknál szivacskézilabdát használjunk.

1. A játékosok a játéktéren szétszórtan helyezkednek el. A játékvezető közéjük dobja a labdát, és aki elfogja, az célozhatja a többieket. Akit eltalálnak, kiesik a játékból. Győztes, aki utoljára marad.
2. A játékosok közül kijelölünk egy vadászt, akinél van a labda és egy jelzőszalag. A többi játékos a menekülő. A vadász labdavezetéssel haladva próbál valakit eltalálni a labdával. Akit eltalál, az a játékos is vadász lesz és felvesz egy jelzőszalagot. Ettől kezdve a vadászok már nem vezethetik a labdát, hanem átadásokkal közelíthetik meg a menekülőket. A találati felületet előre meg kell határozni és csak az érvényes.
3. Két csapatot alakítunk. Az egyik csapat a kidobó (vadász), a másik a menekülő csapat. A kidobó csapat tagjai a játéktéren szétszórtan elhelyezett karikákban helyezkednek el. A másik csapat tagjai az egyik alapvonal mögött sorakoznak fel. Sípjelre a menekülő csapat első játékosa befut a játéktérre, és ott addig menekül, amíg el nem találják. Ha eltalálták, a másik alapvonalon keresztül el kell hagynia a játékteret. A találat pillanatában a menekülő csapat második tagja fut a játéktérre ettől kezdve már őt célozzák. A játékvezető méri, hogy mennyi idő alatt sikerült minden játékost kidobni. Utána szerepcserével a másik csapat is végrehajtja a feladatot.
4. Két csapatot alakítunk. Az egyik csapat a kidobó a másik a menekülő csapat. Csapat létszámtól és terem méretétől függően felrajzolunk egy kört. Ebben a körben helyezkednek el a menekülő csapat tagjai. A kidobók a körön kívül állnak. A kidobó csapat kapja a labdát és feladata, hogy a másik csapat tagjai minél gyorsabban kidobja. Akit eltaláltak elhagyja a játékteret. A játékvezető méri, hogy mennyi idő alatt sikerült minden játékost kidobni. Utána szerepcserével a másik csapat is végrehajtja a feladatot. A menekülők nem érinthetik a labdát, minden labdaérintés (földről felpattanó, elfogott, átadás közben megérintett, társról átpattanó) találatnak számít, ha a dobás szabályos volt. A menekülő játékosok nem hagyhatják el a kört csak ha már eltalálták.
5. A játékosok két csapatban, a két térfélen helyezkednek el. Az alapvonalak mögött kijelöljük a pálya szélességében a fogolytanyát. A két csapat tagjai közül kiválasztott csapatkapitányok az ellenfél térfele mögött levő fogolytanyában helyezkednek el. A kezdőjátékos az ellenfél játékosaira dob. Ha valakit eltalál, az fogoly lesz, és a csapatkapitányához megy az ellenfél mögötti területre. A további játékfeladat a labda megszerzése, és azzal az ellenfél egyik játékosának kidobása. Vonatkozik ez a csapatkapitányokra és a foglyokra is. Ugyanis az ellenfelet „két tűz közé" lehet szorítani, és a fogolytanyáról is lehet kidobni játékost. Amikor már a csapat valamennyi játékosa fogoly lett, a csapatkapitány áll be a játéktérfélre.

Kézilabda Szótár

• ALAPFELÁLLÁS: A játékosoknak a csapat taktikai terve alapján elfoglalt, jellemző elhelyezkedése a játéktéren támadásban, illetve védekezésben.
• ALAPHELYZET: A játékos jellegzetes felállása, melyből jól kivitelezhetőek a támadás és a védekezés technikai elemei.
• ALAPMOZGÁS: Az alaphelyzet kiterjesztése; a játékos jellemző, folyamatos mozgása annak érdekében, hogy mindig előnyös pozícióban helyezkedjen el ellenfelével szemben támadásban, illetve védekezésben.
• ALSÓ ELFOGÁS: A csípőmagasság alatt érkező labda elfogása két kézzel.
• ÁTADÁSI CSEL: Egy cselezési technika.
• ÁTFUTÁS: A pozícióváltás egyik módja.
• ÁTLÖVŐ: A támadó csapat azon tagja, aki főként a második támadási vonalban, a játéktér bal, illetve jobb oldalán fejti ki tevékenységét (Bá/Já).
• ÁTTÖRÉS: A játékos labdás vagy labda nélküli áthatolása a védőfalon, közeli kapura lövési helyzet kialakítása érdekében.
• ÁTVÉTEL - KÍSÉRLET - ÁTADÁS: A védekezés egyik csoportok taktikai eleme a támadók szélességi manővereinek megakadályozására.
• BEÁLLÓ: A támadó csapat azon tagja, aki főként az első támadási vonalban, a védők között fejti ki tevékenységét.
• BELSŐ VÉDŐ: A védekező csapat azon tagja, aki a fő védelmi vonalban, többnyire annak középső részén fejti ki a tevékenységét (Bb/Kb/Jb).
• ELZÁRÁS: A védő mozgásszabadságának fizikális úton, testtel történő korlátozása, a szabályok által megengedett módon.
• EMBERFOGÁSOS VÉDEKEZÉS: Játékos orientált védekezési rendszer, melyben minden védő egy-egy meghatározott támadót fedez, és azért felel egészen addig, amíg a labda az ellenfél birtokában van.

tags: #kapura #lovos #jatekok #kezilabda

Népszerű bejegyzések:

• TV és online közvetítési lehetőségek Arsenal-Manchester meccsekhez
• Mindent a Videoton DVTK találkozóról
• Taktikától az egyéni fejlesztésig a kézilabdában
• A Honvéd legendás gólkirálya
• Milyen jövő vár a New England Patriotsra?