Kapusgyakorlatok gyerekeknek: Az alapoktól a haladó technikákig

A kapus az utolsó láncszem, aki megállíthatja az ellenfél támadó akcióját. Az ő kvalitásai gyakran döntik el az egész csapat sikerét, és a hibáit nem bocsátják meg. A közös edzések mellett tehát az egyéni felkészülésre is figyelnie kell. A profi labdarúgásban a kapusoknak saját edzőjük van, aki segít nekik a technika gyakorlásában, de kezdőként és szabadidős játékosként gyakran maguknak is meg kell oldaniuk.

Kapusedzés gyerekeknek: Játékos tanulás 10 éves kor alatt

Az edzés a 10 év alatti gyerekeknek mindenekelőtt jó szórakozást és ideális kikapcsolódást jelent. Fontos, hogy ebben a korban nem szabad egyetlen gyereket sem arra kényszeríteni, hogy folyamatosan a kapuban álljon. Ebben a korban még komoly kapuskesztyű sem kell a gyerekeknek, sőt, ez kifejezetten ellenjavallott, hiszen sokszor még kesztyű nélkül sem könnyű koordinálniuk a mozgásukat.

Egészen 10 éves korig felejtsük el a vetődést, és az összetettebb mozgásokat, elsősorban a helyezkedést érdemes nekik ilyenkor megtanítani. Fontos, hogy a kapus edzésben folyamatosan cserélődve minden gyerek vegyen részt. Az edzés elején ismertessük a gyerekekkel a kapus feladatait, és a rá vonatkozó szabályokat. Utána gyakoroljuk a kapura lövést és a védést, mindezt úgy, hogy a gyerekek folyamatosan cserélődjenek a kapuban.

Alapvető mozgások és labdafogási technikák kisgyerekeknek

A legfiatalabb korosztály számára a hangsúly az alapvető mozgáskoordináción és a labda magabiztos kezelésén van:

• A labda fogadása: a játékos kicsit előre dőlve várja a középmagasan érkező labdát, és a hasához szorítja azt.
• Alaphelyzet: Lábak / vállszéles terpeszben, lábfejjel kissé kifelé fordulnak, a térdek enyhén hajlítottak, és a testsúly a talpak elülső részén egyenletesen oszlik meg. Törzs / egyenes vagy kissé döntött úgy, hogy a súlypont megközelítőleg a köldök környékén helyezkedik el. Fej / magasan tartott és állandóan követi a labda útját, illetve perifériás látással kíséri a játékosok mozgását.

A vetődés és gurulás egy kezdeti formája bevezethető: a játékos oldalra dől és a már megtanult W alakban tartja a kezét oldalirányban. Fontos, hogy ez egy kontrollált, lassú mozgás legyen, nem pedig aktív, dinamikus vetődés, elkerülve a sérüléseket ebben a korban.

A kapus alaphelyzete és mozgása

Alaphelyzetben a kapus biztos egyensúlyi helyzetben, stabilan áll mindkét lábán, ami lehetővé teszi a kívánt irányba történő gyors elindulást, így a védés technikai elemeinek kivitelezését. A kapus alapmozgása tulajdonképpen alaphelyzetének kiterjesztése annak érdekében, hogy a kapu legmegfelelőbb pontján találkozzon a kapura lőtt labdával.

Célszerű, ha a kapus alaphelyzetben, a gólvonalhoz közel mozogva követi a támadás irányát, figyelmének középpontjában állandóan a labdát tartja, és annak mozgásához igazítva változtatja helyét. A játékosok folyamatos hely- és helyzetváltoztatása, valamint a védendő kapu felülete megkívánja, hogy a kapus alapmozgása három dimenziójú legyen. Szélességben / apró oldalazó lépésekkel mozog a kapus, melynek irányát és sebességét a támadók védőfal előtti labdaátadása határozza meg. A helyváltoztatás a mozgásirányba eső közelebbi láb oldalirányú kilépésével kezdődik, amit a másik láb talajon történő utánhúzása követ.

Tehát a kapus helyezkedésének pályája ezen mozgások összegzésének eredményeképpen hasonló egy ellipszishez, melynek azonban a hátsó felét levágja a gólvonal. Erről az ellipszispályáról kiindulva hajtja aztán végre a kapus a védés különböző technikai elemeit. Az alapmozgás nagymértékben meghatározza a kapus védőmunkájának eredményességét.

Fontos kapusgyakorlatok

A következőkben bemutatott alapvető gyakorlatok segíthetnek a kapusoknak a technika csiszolásában, figyelembe véve az életkori sajátosságokat.

1. Mozgás a tizenhatoson belül

A tizenhatoson belül ösztönösen és magabiztosan kell mozognia folyamatosan készen állva a lehetséges lövésekre vagy passzokra. Szüksége lesz egy második játékosra és négy bójára, amelyeket a tizenhatoson belül vagy máshol a pályán téglalap alakban helyez el. Álljon a középen, míg a partnere a megjelölt téglalapon kívül áll. Amint jelet ad, fut a bójához, megérinti, majd visszatér a kiinduló pozícióba.

2. A labda megfogása állva

A teljes kapus alap a labda megfogása állva tekinthető, akár nyugalomban, akár mozgásban. Eközben fontos megjegyezni egy szabályt: ez a test teljes munkája, de először mindig a kezek mennek a labdához, amelyeket speciális kapus kesztyűk védenek. Kezdetnek elegendő, ha a csapattársa vagy az edző lassan dobálja a labdákat vagy a földön gurítja. Így teljes mértékben a technikára tud koncentrálni. A második fázisban gyorsítsa fel az egész gyakorlatot, hogy a gyors reakciókat is csiszolhassa.

3. Gyors reakciók gyakorlása

A kapusok alapvető edzése magában kell, hogy foglalja a gyors reakciók gyakorlását, amelyek lehetővé teszik, hogy a legtöbb labdát kezelje, még akkor is, ha teljesen váratlanok. Ezzel összefüggésben a jól végzett kézmunka is fontos. Ismét szüksége lesz egy edzőpartnerre. Ön legyen felkészülve a kapu felé nézve és ő körülbelül 9-14 méterre álljon öntől. A labdát közel fogja dobni, de különböző magasságokba, és amint rászól vagy fütyül, ezt jelezze, hogy azonnal forduljon meg és fogja meg a labdát.

4. Rúgások és dobások edzése

Ne feledkezzen meg a rúgások edzéséről, amelyek alapvetőek a támadás indításához és a passzokhoz, hogy megtartsa a labdát és csökkentse a nyomást a csapattársain. A kapusoknál gyakran alábecsülik a lábmunkát, de ha jók akarnak lenni, nem elég, ha csak a rúgás technikáját uralják. Ezért először is a helyes rúgásokat és aztán a dobások pontosságát gyakorolja.

A technika és az erő fejlesztéséhez ajánljuk, hogy kezdje a kapu közelében a rúgásokat. Helyezzen el a pályán célokat különböző távolságokban, és próbálja meg a lehető legpontosabban eltalálni őket. Fokozatosan távolíthatja őket és csökkentheti a méretüket. A pontosabb dobásokhoz ajánljuk, hogy állítson fel csapattársakat a pályán, vagy legalább helyezzen el bójákat vagy jelölőket, és próbálja meg pontosan eltalálni őket. A legjobban rövid távolságokkal kezdje, és fokozatosan növelje azokat, miközben különböző játékhelyzeteket szimulál.

5. Jól begyakorolt esések és vetődések

Bár az esések és vetődések begyakorlása kulcsfontosságú a mozgékonyság általános fejlesztésében és motiválhatja az egész csapatot, fontos, hogy a gyerekek csak akkor kezdjenek el dinamikus eséseket gyakorolni, ha az alapvető helyezkedést és labdafogást már elsajátították, és fizikailag is készen állnak rá (általában 10 éves kor felett ajánlott). Ez a gyakorlat segít a mozgékonyság fejlesztésében, és egyáltalán nem bonyolult.

Álljon körülbelül 5 méterre az edzőpartnerétől. Ő a földön fogja dobni a labdát balra vagy jobbra tőled. Tehát ugranod kell a labdához hogy megfogd. Aztán dobd vissza a labdát a másik játékosnak, és gyorsan rugaszkodj el, hogy visszatérj álló helyzetbe. Ideális esetben ezt a gyakorlatot legalább húsz alkalommal ismételje meg, és folyamatosan növelje a sebességet.

Kapustechnika: Vetődések és hárítások

Amennyiben a védőjátékosok megelőző tevékenysége nem járt sikerrel és a támadó kapura lövést kísérelhet meg, úgy még egy esély van a gól elhárítására - a kapus védése. Pozíciójából adódóan a kapus az utolsó akadály a kapura lőtt labda útjában, ezért védőtevékenysége is ennek megfelelően a kapura lövés hárítására, a kapu közvetlen védelmére specializálódott.

A kézilabdázás fejlődésével a kapustechnika specializálódása is felgyorsult. Míg a hagyományos kapusiskola nagyrészt látványos elemeket tartalmazott, addig napjaink védési technikája célszerűbb, támadóbb szellemű, és a védés mozdulata már a gyorsindítás lehetőségét is magában hordozza.

Magas labdák védése

A magas labdák védése annyit jelent, mint vállmagasságban vagy a fölött érkező labdák hárítása.

• Kétkezes védés: célszerű abban az esetben, ha a kapura lövési szándék korán felismerhető, és a kapusnak elegendő ideje van, mindkét kezét az érkező labda útjába helyezni. A kapus alaphelyzetből karjait az érkező labda irányába lendíti, miközben a távolabbi vagy lehetőleg mindkét lábról elrugaszkodik oldalirányba. A védés pillanatában a kapus kezeit és karjait a labda mögött, közel tartsa egymáshoz a lövés erejének tompítása és a biztonságos védés érdekében.
• Egykezes védés: célszerű meglepetésszerű lövések hárítására abban az esetben, amikor a kapusnak nincs elegendő ideje mindkét kezét az érkező labda útjába helyezni. A kapus alaphelyzetből közelebbi karját az érkező labda irányába nyújtja, miközben az azonos oldali lábbal kilép oldalirányba. Ezzel egyidejűleg az érintőtávolság növelése érdekében a másik lábról erőteljesen elrugaszkodik.

Középmagas labdák védése

A középmagas labdák védése annyit jelent, mint váll- és térdmagasság között érkező labdák hárítása. Ezeknek a lövéseknek a hárítását megnehezíti az a tény, hogy ez a magasság a kézzel, illetve a lábbal védés határterülete. A kapus alaphelyzetből közelebbi karját és lábát egyidejűleg lendíti az érkező labda útjába oly módon, hogy azok együttesen a lehető legnagyobb felületet takarják anélkül, hogy a labda áthaladna közöttük. A másik láb egy erőteljes elrugaszkodással a mozgásirányba tolja a testet, majd kis oldalirányú szökkenéssel segít az egyensúly megőrzésében, míg a másik kar a test síkjában történő mozgással egyensúlyoz. A védés pillanatában a kar és a láb lehetőleg együttesen érintse a labdát és rugalmas utánengedéssel fékezze annak lendületét.

Alacsony labdák védése

Az alacsony labdák védése annyit jelent, mint térdmagasság alatt érkező labdák hárítása. Meglehet, ez általában a lábak feladata, a biztonságosabb védés érdekében célszerű, ha a kezek szintén részt vesznek a lőtt vagy a talajról felpattanó labda megállításában.

• Kicsúszás: a hagyományos, defenzívebb kapusiskola technikai eleme. Alaphelyzetben a kapus süllyeszti súlypontját, majd a távolabbi láb egy erőteljes elrugaszkodással az egész testet kissé rézsútosan előre, az érkező labda útjába tolja. A másik, ily módon tehermentesült láb kifordul a labda irányába, és a kapus - egy spárgázó mozdulathoz hasonlóan - nyújtott térddel a sarok külső részén csúszik a talajon az érkező labda irányába.
• Kitörés: a modern, offenzívabb kapusiskola technikai eleme. Alaphelyzetben a kapus süllyeszti súlypontját, majd a távolabbi lábról elrugaszkodva a közelebbi lábbal - támadólépésszerűen - kissé rézsútosan előre, az érkező labda útjába lép. A kilépő derékszögben hajlítva kifordul a labda irányába és térddel vezetve, a talajjal megközelítőleg párhuzamosan mozog a test síkjában. Ez a jól kiegyensúlyozott védőpozíció lehetővé teszi a kapus gyors felállását és így a megszerzett labda azonnali játékba hozását.
• Szimmetrikus kicsúszás: alsó lövések védésénél a hagyományos aszimmetrikus kicsúszás mellett az úgynevezett szimmetrikus kicsúszás is elterjedőben van. Ez akkor nyújt a kapusnak gyors közbeavatkozási lehetőséget, ha az érkező lövés oldalát nem, de annak magasságát elővételezni tudja.

Összefoglaló táblázat a kapustechnikákról

Speciális védési helyzetek

Távoli lövések

Távoli lövéseket rendszerint 7-10 méter távolságról, a mezőny első harmadának középső részéről kísérelnek meg a támadók felső, elhajlásos, alsó vagy felugrásos lövéssel a védők fölötti, vagy közötti közvetlen gólszerzés reményében. Ebben a szituációban a kapus alapmozgása oly módon változik, hogy a képzeletbeli szögfelezőre helyezkedés csupán elvi alap marad. Ez esetben ugyanis a kapusnak figyelembe kell vennie a védőtársak helyezkedését, akik egyénileg vagy egy egységes védőfalat alkotva jelentős kapufelületet képesek takarni. Így a kapus jobban koncentrálhat a fennmaradó kapufelület védelmére, növelve ezáltal a labda hárításának esélyét.

Távoli lövések védésére az utóbbi években egy újfajta védőtechnika alakult ki leginkább a magas, hosszú végtagokkal rendelkező laza izomzatú kapusok körében. Alapelgondolása az, hogy az egyre gyorsabb, takarásból lőtt lövésekkel szemben a kapusnak akkor van esélye, ha minél előbb megkezdi a védési folyamatot és minél nagyobb felülettel képes takarni a lövés várható kapurészét. Ezért akkor, amikor a kapus, a lövés magasságát pontosan nem is, de az oldalt nagy valószínűséggel elővételezni tudja, súlypontsüllyesztés után az egyik irányba elindul kicsúszással.

Szélről érkező lövések

Szélről érkező lövések esetén a lövésszög jelentősen csökken, ami igen kedvező a kapusnak, mivel így kisebb kapufelületet kell védenie. Védőtevékenységét azonban megnehezítheti az a tény, hogy a szélsők a kapuelőtér fölé történő beugrással vagy bevetődéssel nagymértékben csökkenthetik a lövéstávolságot. Mivel a kapus pusztán a kapufa mellé helyezkedve jelentős felületet képes eltakarni a kapuból, szélről érkező lövések hárításánál a testtel való védés kerül előtérbe.

• Védés a kapufánál: ezt a technikát általában a nem túl magas, óvatos kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik a nagyobb biztonság érdekében közel helyezkednek a kapufához. Ily módon a kapus a rövid oldalra érkező lövéseket képes pusztán jó helyezkedéssel - passzív védéssel - hárítani, míg a fennmaradó kapufelület védelmét a hosszú oldalon kinyúló végtagok mozgatásával - aktív védéssel - oldja meg.
• Védés kiugrással: ezt a technikát különösen a magas, ruganyos kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik igyekeznek az egész testfelületet felhasználni a védésre. Ebben az esetben a kapus a lövésszög képzeletbeli felezőjére helyezkedik, és a testtel, valamint a végtagokkal egyaránt védi a kapu rövid és hosszú oldalát. Ennek a technikának az előnye, hogy a kitámadó kapus - mint látvány - rendkívül hatásos, meggyőző, ami gyakran elbizonytalaníthatja a beugró támadót.
• Visszavédés a rövid oldalra: ezt az utóbbi időben egyre gyakrabban látható védési technikákat általában a nagy testű, kockázatvállalóbb kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik bátran hagyják el a kapufát a szélső lövések védésekor. A kapus az ugrás irányának korai elővételezésével már eleve úgy áll fel, hogy a szögfelezőhöz képest a dobókar irányába, a hosszú oldalra helyezkedik. Ezáltal a kapuelőtér fölé beugró szélső elől testével szinte eltakarja a hosszú sarkokat (passzív védés) - és mintegy felkínálja lövésre a szabadon hagyott rövid oldalt (aktív védés).

Közeli lövések (Ziccer)

Ezen lövések közös vonása, hogy a támadó a védők mögé kerülve közelről, előnyös helyzetből hajthat végre kapura lövést. A játékos tiszta gólhelyzetbe - ziccerbe - kerül, ha a megelőző támadótevékenység eredményeképpen egy előnyös gólszerzési lehetőség kínálkozik számára a gólveszélyes területen. Ennek a klasszikus példája, amikor a játékos gyorsindítást vagy áttörést követően a kapuelőtér fölé ugrik, és csak a kapussal szemben állva, közeli lövést hajt végre a levegőből.

• Szemből kapura törő támadó esetén: a kapus a gólvonalról kimozdulva süllyeszti súlypontját, majd a támadó beugrásával egyidejűleg páros lábról erőteljesen elrugaszkodik felfelé és kissé előre. A lábak térdben enyhén hajlítva a test síkjában, csípőmagassági fellendülnek, míg a karok a dobásra felkészített labda magasságában, oldalirányba kinyúlnak.
• Oldalról kapura törő támadó esetén: a kapus a támadó ugrásirányát követve mozdul el a kapufától, és törzsének a dobás oldalára hajlításával egészen a lövés megindításáig követi a dobókar mozdulatait.

tags: #kapus #gyakorlatok #gyerekeknek

Népszerű bejegyzések:

• A liverpooli Puskás-emlékmérkőzés
• Részletes elemzés az Európa-ligáról
• A berlini Európa-bajnokság Baji Balázzsal
• Globális sportesemények és AEK Athén kézilabda
• Adidas hazai mezünk részletei