A kézilabda kapus védési technikái és edzése gyermekeknek
A védőtevékenység abban a pillanatban kezdődik, amint a csapat elveszíti a labdát. Ettől kezdve a védőknek nem lehet más céljuk, mint gyors visszavonulás, vagy szervezett védekezés közben valami módon meghiúsítani az ellenfél támadási kísérletét, és amilyen gyorsan csak lehet, visszaszerezni a labdát. A védekezés hatásossága általában annak egységességén és szervezettségén múlik, ezért általános alapelvek alapján szükséges a játékosok védőmunkájának összehangolása. A csapattevékenység egységbe foglalja az egyéni és csoportos védekezési kísérleteket, kialakítva ezáltal a kézilabdázás legmagasabb szerkezeti egységét. A csapatstruktúra egyfelől megfelelő környezetet biztosít az egyéneknek arra, hogy speciális képességeiket a legmegfelelőbb pozícióban kamatoztassák. Másfelől pedig lehetővé teszi azt, hogy gyengéiket a társak kölcsönös segítségével palástolják. Amennyiben a védőjátékosok megelőző tevékenysége nem járt sikerrel és a támadó kapura lövést kísérelhet meg, úgy még egy esély van a gól elhárítására - a kapus védése. Pozíciójából adódóan a kapus az utolsó akadály a kapura lőtt labda útjában, ezért védőtevékenysége is ennek megfelelően a kapura lövés hárítására, a kapu közvetlen védelmére specializálódott. A kézilabdázás fejlődésével a kapustechnika specializálódása is felgyorsult. Míg a hagyományos kapusiskola nagyrészt látványos elemeket tartalmazott, addig napjaink védési technikája célszerűbb, támadóbb szellemű, és a védés mozdulata már a gyorsindítás lehetőségét is magában hordozza.
A kézilabdakapus képzése gyermekkorban - alapelvek
Tehát ebben a korban nem kapusokat képzünk, hanem megismertetjük a gyerekeket a kapus poszt alapjaival. Az edzés a 10 év alatti gyerekeknek mindenekelőtt jó szórakozást és ideális kikapcsolódást jelent. Fontos, hogy ebben a korban nem szabad egyetlen gyereket sem arra kényszeríteni, hogy folyamatosan a kapuban álljon. Egészen 10 éves korig felejtsük el a vetődést, és az összetettebb mozgásokat, elsősorban a helyezkedést érdemes nekik ilyenkor megtanítani. Ebben a korban még komoly kapuskesztyű sem kell a gyerekeknek, sőt, ez kifejezetten ellenjavallott, hiszen sokszor még kesztyű nélkül sem könnyű koordinálniuk a mozgásukat. Fontos, hogy a kapus edzésben folyamatosan cserélődve minden gyerek vegyen részt. Az edzés elején ismertessük a gyerekekkel a kapus feladatait, és a rá vonatkozó szabályokat. Utána gyakoroljuk a kapura lövést és a védést, mindezt úgy, hogy a gyerekek folyamatosan cserélődjenek a kapuban.
Az alapok: Kapus alaphelyzet és alapmozgás
Alaphelyzetben a kapus biztos egyensúlyi helyzetben, stabilan áll mindkét lábán, ami lehetővé teszi a kívánt irányba történő gyors elindulást, így a védés technikai elemeinek kivitelezését.
Alaphelyzet leírása
- Lábak: vállszéles terpeszben, lábfejjel kissé kifelé fordulnak, a térdek enyhén hajlítottak, és a testsúly a talpak elülső részén egyenletesen oszlik meg.
- Törzs: egyenes vagy kissé döntött úgy, hogy a súlypont megközelítőleg a köldök környékén helyezkedik el.
- Fej: magasan tartott és állandóan követi a labda útját, illetve perifériás látással kíséri a játékosok mozgását.
Alapmozgás
A kapus alapmozgása tulajdonképpen alaphelyzetének kiterjesztése annak érdekében, hogy a kapu legmegfelelőbb pontján találkozzon a kapura lőtt labdával. Célszerű, ha a kapus alaphelyzetben, a gólvonalhoz közel mozogva követi a támadás irányát, figyelmének középpontjában állandóan a labdát tartja, és annak mozgásához igazítva változtatja helyét. A játékosok folyamatos hely- és helyzetváltoztatása, valamint a védendő kapu felülete megkívánja, hogy a kapus alapmozgása három dimenziójú legyen. Szélességben apró oldalazó lépésekkel mozog a kapus, melynek irányát és sebességét a támadók védőfal előtti labdaátadása határozza meg. A helyváltoztatás a mozgásirányba eső közelebbi láb oldalirányú kilépésével kezdődik, amit a másik láb talajon történő utánhúzása követ. Tehát a kapus helyezkedésének pályája ezen mozgások összegzésének eredményeképpen hasonló egy ellipszishez, melynek azonban a hátsó felét levágja a gólvonal. Erről az ellipszispályáról kiindulva hajtja aztán végre a kapus a védés különböző technikai elemeit. Az alapmozgás nagymértékben meghatározza a kapus védőmunkájának eredményességét.
A védési technikák alapjai
A védőjátékosok feladatköre nem szűkíthető le csupán az ellenfél késleltetésére és feltartóztatására, de amennyiben arra jó alkalom adódik, kísérletet kell, hogy tegyenek a labda megszerzésére is. Ezt a célt a játékszituációnak megfelelően alkalmazott technikák felhasználásával érheti el a védő.
Handball Goalkeeper Training
Magasan érkező labdák védése
A magas labdák védése annyit jelent, mint vállmagasságban vagy a fölött érkező labdák hárítása. Magasan érkező labdák védéséről akkor beszélhetünk, ha a labda a fejmagasságban, vagy a fejmagasság felett érkezik. A kapus talajon állva vagy felugrás után a levegőben is védheti.
Kétkezes védés
Kétkezes védés célszerű abban az esetben, ha a kapura lövési szándék korán felismerhető, és a kapusnak elegendő ideje van, mindkét kezét az érkező labda útjába helyezni. A kapus alaphelyzetből karjait az érkező labda irányába lendíti, miközben a távolabbi vagy lehetőleg mindkét lábról elrugaszkodik oldalirányba. A védés pillanatában a kapus kezeit és karjait a labda mögött, közel tartsa egymáshoz a lövés erejének tompítása és a biztonságos védés érdekében. A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni.
Egykezes védés
Egykezes védés célszerű meglepetésszerű lövések hárítására abban az esetben, amikor a kapusnak nincs elegendő ideje mindkét kezét az érkező labda útjába helyezni. A kapus alaphelyzetből közelebbi karját az érkező labda irányába nyújtja, miközben az azonos oldali lábbal kilép oldalirányba. Ezzel egyidejűleg az érintőtávolság növelése érdekében a másik lábról erőteljesen elrugaszkodik.
Felugrásos védés
Amennyiben a labdát talajon állva nem tudja a kapus elérni, akkor felugorva kell a labdát elkapnia. A térdben hajlított lendítő láb combja a vízszintes helyzetig lendül. A felugrás leszálló ágában a kapus a két csukló befelé forgatásával a labdát a mellkasához húzza és az ölébe szorítja. A leérkezés a térdek enyhe hajlításával kis harántterpeszbe történik.
Öklözés
A hárítására előszeretettel használják az öklözést. Az öklözés egy kézzel és két kézzel is történhet. A labdát a legmagasabb pontján egy kézzel vagy egyszerre két kézzel kiüti. Az öklözés után a leérkezés a térdek enyhe hajlításával kis harántterpeszbe történik. A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Ezt követően a helyes érintési felület kialakítását gyakorolják.
Középmagas labdák védése
A középmagas labdák védése annyit jelent, mint váll- és térdmagasság között érkező labdák hárítása. Ezeknek a lövéseknek a hárítását megnehezíti az a tény, hogy ez a magasság a kézzel, illetve a lábbal védés határterülete. A kapus alaphelyzetből közelebbi karját és lábát egyidejűleg lendíti az érkező labda útjába oly módon, hogy azok együttesen a lehető legnagyobb felületet takarják anélkül, hogy a labda áthaladna közöttük. A másik láb egy erőteljes elrugaszkodással a mozgásirányba tolja a testet, majd kis oldalirányú szökkenéssel segít az egyensúly megőrzésében, míg a másik kar a test síkjában történő mozgással egyensúlyoz. A védés pillanatában a kar és a láb lehetőleg együttesen érintse a labdát és rugalmas utánengedéssel fékezze annak lendületét. A kapushoz közel, félmagasan érkező labdák védése ölelő fogással és kosárfogással történhet.
Kosárfogás és ölelőfogás
A kapus az alapállásnak megfelelően felsőtestét kissé előredönti, így a testsúly a talpak elülső részére kerül. A könyökben hajlított és előrenyújtott karok tenyerei felfelé néznek. A labda fogadása - a játékos kicsit előre dőlve várja a középmagasan érkező labdát, és a hasához szorítja azt. Az ölelőfogással egy időben a felsőtest fokozatosan kiegyenesedik, a testsúly pedig a hátsó lábra kerül. Mellmagaságban, vagy a mellmagaság fölött érkező labdák hárításakor a kapus hajlított karjait rézsútos magastartásba az érkező labda irányába emeli. A mutatóujjak majdnem összeérnek. Ezt követően a kosárfogást a labda két kézzel történő földhöz pattintásával gyakorolják.
Alacsonyan érkező labdák védése
Az alacsony labdák védése annyit jelent, mint térdmagasság alatt érkező labdák hárítása. Meglehet, ez általában a lábak feladata, a biztonságosabb védés érdekében célszerű, ha a kezek szintén részt vesznek a lőtt vagy a talajról felpattanó labda megállításában. A kapushoz közel, laposan érkező labdák védésére a kapusok a lábukat és a kezüket is használják. Védése történhet zárt állásban párhuzamos lábfejjel és féltérdelésben.
Zárt állású és féltérdeléses védés
Ezt a védési technikát a kapusok akkor használják, ha a hozzájuk laposan érkező labda sebessége olyan nagy, hogy nincs idejük a kezük használatára. A kapusok a rúgó láb irányába fordulva általában lecsúsznak a talajra. A lábukat reflexszerűen a csípő kifordításával a labda útjába teszik, majd a labda pattanásának megfelelően megpróbálják a labdát megszerezni. Helyezkedés közben újból fel kell venni az alapállást. Ezt a védőtechnikai elemet akkor használják a kapusok, amikor a labda laposan, vagy felpattanás után érkezik a lábukhoz. A kapus felsőtestét az érkező labda irányába annyira hajtja előre, hogy a párhuzamosan tartott karjainak ujjai majdnem megérintik a talajt. A térdek nyújtottan, egymás mellett szorosan helyezkednek el. Ezután a felsőtestének emelésével a melléhez szorítja. A féltérdelés közben a test súlypontja alatt levő láb térde messze van a talajtól.
Kicsúszás
A kicsúszás a hagyományos, defenzívebb kapusiskola technikai eleme. Alaphelyzetben a kapus süllyeszti súlypontját, majd a távolabbi láb egy erőteljes elrugaszkodással az egész testet kissé rézsútosan előre, az érkező labda útjába tolja. A másik, ily módon tehermentesült láb kifordul a labda irányába, és a kapus - egy spárgázó mozdulathoz hasonlóan - nyújtott térddel a sarok külső részén csúszik a talajon az érkező labda irányába. Ezzel egy időben az azonos oldali kéz rézsútosan lefelé, a labda irányába nyúlva növeli a védőfelület kiterjedését, míg a másik kar a test síkjában a test fölé lendül az egyensúly megőrzése, valamint az esetlegesen felpattanó labda hárítása érdekében. A felsőtest a kinyúló láb fölé hajolva segíti a végtagok munkáját, az egyensúly megőrzését, valamint tovább növeli a védőfelületet. A védés pillanatában leggyakrabban a lábfej vagy az alsó lábszár érintkezik a labdával, míg pattintott lövés esetén az azonos oldali kéz állítja meg a talajon irányt változtató labdát. Ez a védőpozíció gyakran magában rejti a hátraesés veszélyét, ami megnehezíti a felállást, és így időlegesen kizárja a kapust az aktív játékból. Ezért védés közben a kapus igyekezzen a kapuelőtéren belül tartani, vagy esetleg a kapu mellé ütni a labdát.
Kitörés
A kitörés a modern, offenzívabb kapusiskola technikai eleme. Alaphelyzetben a kapus süllyeszti súlypontját, majd a távolabbi lábról elrugaszkodva a közelebbi lábbal - támadólépésszerűen - kissé rézsútosan előre, az érkező labda útjába lép. A kilépő derékszögben hajlítva kifordul a labda irányába és térddel vezetve, a talajjal megközelítőleg párhuzamosan mozog a test síkjában. Amint a másik láb sarka felemelkedik, a térd a talaj felé közelít, csökkentve ezáltal a lábak közti távolságot. A lövés felőli kar szintén az érkező labda irányába lendül, növelve a védőfelületet, míg a másik kar az ellenkező oldalon egyensúlyoz. A védés pillanatában leggyakrabban a kilépő láb, valamint az azonos oldali kar alsó része érintkezik a labdával, míg a másik láb és kar rendszerint a felpattanó labda hálóba jutását akadályozza meg. Ez a jól kiegyensúlyozott védőpozíció lehetővé teszi a kapus gyors felállását és így a megszerzett labda azonnali játékba hozását.
Speciális lövések védése
Szélről érkező lövések védése
Szélről érkező lövések esetén a lövésszög jelentősen csökken, ami igen kedvező a kapusnak, mivel így kisebb kapufelületet kell védenie. Védőtevékenységét azonban megnehezítheti az a tény, hogy a szélsők a kapuelőtér fölé történő beugrással vagy bevetődéssel nagymértékben csökkenthetik a lövéstávolságot. A vállszéles terpesz annyira csökken, hogy a labda ne hatolhasson át a lábak között. A kapufához közelebb eső kar könyökben hajlítva, kifordított tenyérrel a fej fölé emelkedik. Mivel a kapus pusztán a kapufa mellé helyezkedve jelentős felületet képes eltakarni a kapuból, szélről érkező lövések hárításánál a testtel való védés kerül előtérbe.
Védés a kapufánál
Ezt a technikát általában a nem túl magas, óvatos kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik a nagyobb biztonság érdekében közel helyezkednek a kapufához. Módosított alaphelyzetben a kapus - testmagasságtól függően - mélységben annyira mozdul előre a kapufától, hogy az esetleges ívelés védése ne okozzon számára gondot. Míg szélességben - a támadó dobókarjához igazodva - csak annyira hagyja el a kapufát, hogy a labda ne juthasson a teste és a kapufa között a hálóba. Ily módon a kapus a rövid oldalra érkező lövéseket képes pusztán jó helyezkedéssel - passzív védéssel - hárítani, míg a fennmaradó kapufelület védelmét a hosszú oldalon kinyúló végtagok mozgatásával - aktív védéssel - oldja meg.
Visszavédés a rövid oldalra
Ezt az utóbbi időben egyre gyakrabban látható védési technikák általában a nagy testű, kockázatvállalóbb kapusok alkalmazzák előszeretettel, akik bátran hagyják el a kapufát a szélső lövések védésekor. Kialakulását nagymértékben elősegítette az a tény, hogy a sarokból induló szélsők erőteljes beugrását a rövid oldalon felálló kapus már nem tudja követni, és a hosszú oldal fedezetlenül marad. Ezért a kapus az ugrás irányának korai elővételezésével már eleve úgy áll fel, hogy a szögfelezőhöz képest a dobókar irányába, a hosszú oldalra helyezkedik. Ezáltal a kapuelőtér fölé beugró szélső elől testével szinte eltakarja a hosszú sarkokat (passzív védés) - és mintegy felkínálja lövésre a szabadon hagyott rövid oldalt (aktív védés). Ezen védési technika alkalmazásának előfeltétele, hogy a kapus jó cselezőtevékenységgel a támadót eredeti lövéstechnikájának megváltoztatására kényszerítse. Amennyiben ez sikerült, előnyre tehet szert azáltal, hogy a kapuelőtér fölé beugró szélsőnek még talajfogás előtt kell a légimunkáját átalakítani. Ez a második szándékkal, rövid oldalra végrehajtott, kevésbé pontos és erős, késleltetett lövés nagymértékben növeli a kapus védési esélyeit.
Ziccer lövések védése
Ezen lövések közös vonása, hogy a támadó a védők mögé kerülve közelről, előnyös helyzetből hajthat végre kapura lövést. A játékos tiszta gólhelyzetbe - ziccerbe - kerül, ha a megelőző támadótevékenység eredményeképpen egy előnyös gólszerzési lehetőség kínálkozik számára a gólveszélyes területen. Ennek a klasszikus példája, amikor a játékos gyorsindítást vagy áttörést követően a kapuelőtér fölé ugrik, és csak a kapussal szemben állva, közeli lövést hajt végre a levegőből. Szemből kapura törő támadó esetén a kapus a gólvonalról kimozdulva süllyeszti súlypontját, majd a támadó beugrásával egyidejűleg páros lábról erőteljesen elrugaszkodik felfelé és kissé előre. A lábak térdben enyhén hajlítva a test síkjában, csípőmagassági fellendülnek, míg a karok a dobásra felkészített labda magasságában, oldalirányba kinyúlnak. Oldalról kapura törő támadó esetén a kapus a támadó ugrásirányát követve mozdul el a kapufától, és törzsének a dobás oldalára hajlításával egészen a lövés megindításáig követi a dobókar mozdulatait.
Haladó védési technikák: A vetődés
Fontos megjegyezni, hogy az alábbi haladó technikák, különösen a vetődés, a 10 év alatti gyermekek számára még nem javasoltak. A vetődés és az összetettebb mozgások oktatása csak egy bizonyos életkor felett, jellemzően 10 év után javasolt, miután az alapvető helyezkedés és labdafogás technikái már stabilan elsajátításra kerültek.
A vetődés a kapustechnika leglátványosabb technikai eleme. Más néven robinzonádnak is nevezik, mert B. kapusa védett először ezzel a technikával. A kapusok az elrugaszkodás előtt néhány oldal- vagy keresztlépést hajtanak végre. Vízszintes helyzetbe kerülnek, miközben megpróbálják a labdát a magas tartásba emelt karjaikkal elérni.
Távoli lövések védésére az utóbbi években egy újfajta védőtechnika alakult ki leginkább a magas, hosszú végtagokkal rendelkező laza izomzatú kapusok körében. Alapelgondolása az, hogy az egyre gyorsabb, takarásból lőtt lövésekkel szemben a kapusnak akkor van esélye, ha minél előbb megkezdi a védési folyamatot és minél nagyobb felülettel képes takarni a lövés várható kapurészét. Ezért akkor, amikor a kapus, a lövés magasságát pontosan nem is, de az oldalt nagy valószínűséggel elővételezni tudja, súlypontsüllyesztés után az egyik irányba elindul kicsúszással. Alsó lövések védésénél a hagyományos aszimmetrikus kicsúszás mellett az úgynevezett szimmetrikus kicsúszás is elterjedőben van. Ez akkor nyújt a kapusnak gyors közbeavatkozási lehetőséget, ha az érkező lövés oldalát nem, de annak magasságát elővételezni tudja. Ez az írásommal szeretnék egy vetődési fajtát bemutatni önöknek, ami a futsalkapusok körében igen gyakran (gyakorlatilag szinte csak ezt a vetődési fajtát használják) alkalmazott, ha a helyzet megkívánja, hogy vetődéssel védjük ki az ellenfél kapura lövését. De ez a technika az elmúlt években megjelent a nagypályán is, ahol előszeretettel használják a futballkapusok is, ha a helyzet megkívánja. Annak ellenére, hogy a nagypályás kapusok „nagykönyve” eredetileg erősen helytelennek írja ezt a technikát.
A vetődés alkalmazása
Mire használjuk a vetődést: mint a nagypályán a kapusok a futsalkapusok is olyan szélre menő labdák védésére használják, amire oldalazó mozgással (vagy ami a futsalkapusokra inkább jellemző „kézilabda kapusosan” állásban maradva karral vagy karokkal oldalra hárítják a labdát) már nem érnének oda a lövésre. A vetődés kezdete az elrugaszkodással kezdődik. Ezután a vetődés irányába eső alkar és a comb oldalsó része tompítja a földre érkezést. A labdát tenyereinek ujjaival a kapu fölé vagy mellé tolja. A melléhez húzza és ölelőfogással biztosítja.
Az indító láb
Mint a „hagyományos” vetődésnél, itt is van egy áttolás a lövés oldalával ellentétes lábunkkal. Viszont ez az áttolás egyben az elrugaszkodás a talajról, hiszen ennél a vetődési fajtánál nincsen kitámasztás a vetődés irányával azonos lábbal, mert azt (mint a neve is sugallja) „kisöpörjük” gyakorlatilag magunk alól. És ezzel a lábbal kell abba a síkba levinnünk a súlypontunkat, amiben éppen a labda érkezik felénk. Vagyis, ha laposan érkezik szélre a lövés akkor mintha „leakarnánk ülni egylábbal”, így gyorsan levisszük a súlypontunkat egy egylábas guggolószerű mozdulattal. Csak itt nem tesszük le a fenekünket a talajra, hanem amint megfelelően levittük a súlypontunkat egyből áttoljuk magunkat az ellentétes oldalra, vagyis a labda irányába.
A „kisöpört” láb
Mindig azt a lábunkat kell magunk alól „kisöpörnünk” vagy más szóval szinte „kirúgnunk” magunk alól, amelyik éppen a vetődés oldalával azonos oldalon van. Vagyis ezzel a lábunkkal nem végzünk kilépést és azután elrugaszkodást arról, mint a „klasszikus” vetődés esetében. Lehet így sokkal rövidebb lesz a repülési fázisa a vetődésnek, de sokkal gyorsabban is végre hajtható, ami sokkal fontosabb a futsalkapusok estében hiszen sokkal közelebbről és sokkal gyorsabb lövések érkeznek a kapunkra.
A kéz/kezek vitele
Természetesen mindig a labda határozza meg (annak sebessége, erőssége, hogy mennyi időnk van a kapus védőtechnika kivitelezésére, és stb.) azt, hogy éppen egy kézzel vagy kétkézzel kell nyúlnunk a labdához. Meg természetesen azt is, hogy azt fogjuk vagy éppen oldalra hárítjuk. Ha nagyon gyors lövés érkezik akkor kénytelenek vagyunk egy kézzel (a lövés oldalával megegyező oldali karral) védeni, mert ez sokkal gyorsabb, mint a kétkezes. De egyben kisebb felülettel is találkozunk a labdával, így nehezebben és kevésbé biztonságosabban tudjuk a labdát irányítani. Ezért, ha a labda sebessége engedi inkább mindkét kezünket vigyük, hogy minél nagyobb és biztonságosabb felülettel háríthassuk oldalra a labdát (vagy ha lehet megfoghassuk azt).
A törzs helyzete
Felsőtestünket lazán, neutrálisan egyenesen tartva kell előre felé a lövés irányába döntenünk. Azért, hogy ezzel is jobban tudjuk támadni a labdát és zárni a szöget. Emellett figyelnünk kell arra, hogy ne legyen merev a felsőtestünk a vetődés közben, egy részt mert így darabos lesz a mozgásunk, másfelől a talaj fogásnál merev felsőtesttel szinte „belecsapódunk” a parkettába és komoly sérülést vagy sérüléseket szerezhetünk.
A talajfogás
Először a kezeinket kell letennünk, hogy lecsökkenthessük az ütközés erejét vele és közben figyeljünk arra, hogy karjaink könyökben hajlítva legyenek. Aztán a „kisepert” lábunk combjának és lábszárának oldalsó részét kell letennünk, hogy tovább csökkenthessük a talajfogáskor való ütközésierőt és szinte majdnem ezzel egyidőben a törzsünk oldalsó részével kell érintenünk a talajt. Nagyon fontos, hogy oldalunkkal fogjunk talajt és ne forduljunk hasra, mert lapos lövések esetében könnyen „besurranhat” a labda a hasunk alatt, másrészt komoly hasi sérüléseket szerezhetünk így. És természetesen a talajfogás után törekednünk kell a minél gyorsabb felállásra.
Edzésmódszerek és gyakorlatok gyermekeknek
A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Az előre néző tenyér ujjaival megérintik a lábfejük előtt a talajt. Ezt követően a szemből gurított labda felvételét és az ölelőfogást gyakorolják. A féltérdelés hangjelre történő egymás utáni gyakorlása a térdek helyzetének ellenőrzésével. A felugrás egy és páros lábról is történhet. A következő lépésben a tanítványok a mellső középtartásban tartott labdát a könyökök behajlítása közben engedik, hogy végigguruljon az alkarokon. Gurulás közben a labdát a mellükhöz húzzák és átölelik. A helyes kar és kéztartást először hangjelre hajtják végre. Az ujjhelyzetének a tudatosítása következik a talajon álló labdán kéztámasz közben. A labdát a mell magasságáig és visszatenni a talajra. A kosárfogással történő védés rávezető gyakorlatait a talajon átismételni. Ezután a láb- és karlendítés gyakorlása következik labda nélkül. Az elrugaszkodás után a helyes kartartás és a lehúzás mozdulatának gyakorlása következik labda nélkül. Az öklözéshez párosával helyezkednek el, majd a labdát magas ívben kétkezes alsó átadással dobják egymásnak, amit öklözéssel kell visszaütni. Ezt követően rátérhetünk a levegőben történő öklözés gyakorlására. Először a felugrás és az öklözés összekötését gyakorolják labda nélkül, majd labdával.
Gyakorlópálya felépítése
- Szervezés: Alakítsunk ki egy 16x16 m-es játékteret, és ezen belül, a 4 sarokra helyezett 1-1 tányérbójával, egy 8x8 m oldalú négyzetet, és ennek pontosan a közepére szúrjunk le egy (az ábrán sárga) jelzőrudat.
- A négyzeten belül jelöljünk ki egy keresztet 4 (az ábrán kék) jelzőrúddal, amelyek a középen lévő jelzőrúdtól 2-2 méter távolságra vannak (ezek jelölik a kapusok által használható 1-1 „szeletet”).
- A középső (sárga) jelzőrúd köré helyezzünk el 4 (az ábrán sárga) tányérbóját, amelyek a gyakorlást végző kapusok kiindulópontjait jelölik.
- A 6 kapus az ábra szerint helyezkedik el: A és B (a gyakorlást kezdő 2 kapus) a kereszt közepén lévő sárga jelzőrúd két oldalán, egymásnak háttal; D, C, E és F a középső négyzet 4 csúcsát jelző bóják mellett, mindegyikük labdával.
- A játéktér 2, szemben lévő oldalának közepére helyezzünk 1-1 szabályos méretű nagykaput, amelyek egymással szemben és egymástól 16 méter távolságra állnak.
tags: #kapus #vetodes #technika #gyerkeknek
