A kanadai jégkorong vonzásában: Az U18-as válogatott Calgaryban és Sájevics András Quebecben
A jégkorong sportág őshazája, Kanada, több mint egy évszázada meghatározza a világ jégkorongját, és ez a hatás a magyar hoki „nevelésére” is kiterjed. Az utóbbi években egyre több magyar játékos és szakember élheti át a tengerentúli jégkorong egyedülálló atmoszféráját, amely személyes karrierjük alakulásában is meghatározó lehet. Ennek ékes bizonyítéka a magyar ifiválogatott rendszeres részvétele a rangos Circle K Classic tornán Calgaryban, valamint Sájevics András, a magyar kapusedző kiemelkedő karrierje Quebecben.
Az U18-as válogatott kanadai túrája: Tapasztalatszerzés Calgaryban
Már hagyományosan vett részt a Circle K (korábban Mac) tornán a magyar ifiválogatott Svasznek Bence szövetségi edző irányításával. Az áprilisi, magyarországi divízió 1/A-s világbajnokságra készülő U18-as válogatott tagjai olyan környezetbe kóstolhattak bele Kanadában a Circle K tornán, amelyet sehol máshol nem lehet modellezni, és amely személyes karrierjük alakulásában is meghatározó lehet. Az esemény az észak-amerikai jégkorong egészét tekintve is kiemelkedik rangját, presztízsét, körítését tekintve. „Továbbra is azt gondolom, ez a tornák tornája, ennél jobb helyre nem tudnánk menni” - mondta Svasznek Bence szövetségi edző, hozzátéve, hogy meggyőződése, ezt a lehetőséget muszáj megtartani, mert nagyon sokat ad a játékosoknak.
Erre a tornára Észak-Amerika legjobb klubcsapatait engedik csak be, előzetes válogatás alapján, a bajnoki szereplést is figyelembe véve határozzák meg, ki vehet rajta részt. Lényegében komolyabb szervezésű, mint egy világbajnokság, hiszen nyolc darab négyes csoportban folynak a küzdelmek, mindenki játszik a másikkal, és a végső helyezést tekintve külön rájátszást rendeznek az első, a második, a harmadik és a negyedik helyezettek számára is. A calgary-i túra a világbajnokságra való felkészülés jelentős, talán legfontosabb állomása volt.
A kihívások és a tapasztalatok
A túra nem indult ideális körülmények között. „Nem voltak ideálisak az első mérkőzésünk előtt a körülmények, hiszen 25-én utaztunk, többen akkor már 2-3 napja nem voltak jégen, és a hosszú utazás után, a 8 óra időeltolódás mellett kellett edzést vezényelni a megérkezés után” - mesélte Svasznek Bence. A másnapi mérkőzésen sem tudta a csapat a legjobbját nyújtani, 2-1-re vezettek a Calgary Buffaloes ellen, de miután fordítottak, már nem tudtak reagálni. A Northern Alberta Xtreme csapata egész Kanadát tekintve az egyik top szervezet Edmontonban, ellenük 2-0-ra vezettek, ezután fordítottak, de nagyon kiélezett és jó mérkőzést vívtak, ami nagyon hasznos volt. A Pittsburgh Pens volt az egyetlen csapat, amelynek nem sikerült gólt lőni, szintén vezető AAA-s program az övék. Fontos hozzátenni, hogy az észak-amerikai csapatoknál játszhattak túlkoros játékosok, a Pensnél 4 vagy 5, a Detroitnál 6 2006-os születésű volt a jégen, velük szemben maradtak tehát alul.
„Nem szaladtunk bele nagyarányú vereségekbe, kiélezett, jó mérkőzéseket játszottunk, mégsem vagyok elégedett, vegyesek az érzéseim. A csapat eddig 13 mérkőzést játszott a szezonban, ebből 2-t tudtunk csak megnyerni. Meg kell tanulnunk nyerni, a szoros meccseket a saját javunkra fordítani, különben nehéz dolgunk lesz a világbajnokságon” - összegezte Svasznek Bence. Hozzátette, jó lett volna megtapasztalni a győzelem ízét, rajtuk múlt, hogy négy, és nem hat meccses volt a torna, ami ezzel együtt is rendkívül fontos volt a srácok épülése szempontjából.
A kanadai jégkorong teljesen más jellegű játékot igényel. Kisebb a pálya, fizikális a hoki, nincs idő és terület semmire játék közben, ráadásul az ellenfél játékosai 8-10 éve versenyben vannak azért, hogy megtalálják a helyüket a saját csapatukban. Folyamatosan arra vannak rákényszerítve, hogy a maximumot nyújtsák, ellenkező esetben nem kapnak lehetőséget. „Teljesen más mentális állapotban vannak, mint azok, akik itthon a kényelmes közegükben játszhatnak éveken keresztül. Azért is mentünk el ismét erre a tornára, hogy ezt a játékosok a saját bőrükön éljék át” - mondta Svasznek Bence.
Az atmoszféra is rendkívüli volt. A helyi érdeklődők mellett a kinti magyarokból összeverbuvált, 200-300 fős szurkolói csoport előtt játszhattak a fiúk, miközben 50-60 scout figyelte őket, ezt sehol nem lehet szimulálni. „Az a csomag, amit a srácok kint megkaptak, olyan élményt és motivációt hoz számukra, ami akár az egész életüket, a jégkoronghoz, a sporthoz való hozzáállásukat is meghatározza.”
Élménydús program és jövőbeli lehetőségek
A szakmai program is zsúfolt volt. „Hétszer voltunk az NHL-csarnokban, hét különböző programon. Láttak a srácok WHL-edzést, NHL-edzést, két NHL-mérkőzést, egy AHL-mérkőzést és egy lacrosse-találkozót. Nagyon intenzív, rengeteg élményt adó programmal találkozhattak a játékosok” - mondta Svasznek Bence. Egyórás előadást tartott a csapatnak egy vezető scout, elmondta, mit keresnek, mit figyelnek a játékosokban, a hokiról, az életről mondott értékes gondolatokat. „Bízom benne, hogy a srácok értékelték az utat, hiszen a legmagasabb szintről kaptak visszajelzéseket, és láthatták, hogy a top U18-as csapatok milyen játékerőt képviselnek, mi az a teljesítmény, amire szükség van, ha valaki el akar jutni erre a szintre.”
A tornát követően hat-nyolc játékos után volt érdeklődés kanadai juniorligákból. „Egy játékosunk egy WHL-es scout látókörébe került, a világ egyik, ha nem a legerősebb juniorligájáról beszélünk” - tette hozzá Svasznek Bence, kiemelve, hogy ha nem vesznek részt a tornán, fel sem merült volna ennek a lehetősége. Idén is kiemelt program volt a tavi hoki Lake Louise-nál, a Sziklás-hegység ölelésében, mondani sem kell, ez a lehetőség minden jégkorongozó álmai között szerepel.
A túra aztán végül két nappal meghosszabbodott, mert a becsekkolás után a repülőtéren meghibásodott a mieink gépe. Ez végül megszínezte a napokat, de ennek a bakinak volt köszönhető, hogy a csapat még egy NHL-meccset láthatott, illetve elmehetett a csapat kinti „kisegítőjének”, a magyar származású, 12 éves Dávid Bencének a mérkőzésére. A Calgary North Starsnak valószínűleg soha nem volt olyan „kemény magja”, mint azon a meccsen, amikor a teljes U18-as válogatott szurkolt a fiúnak, hatalmas élményt szerezve ezzel neki - és saját magának.
A játékosok visszajelzései is megerősítik a túra jelentőségét:
- Szivák Gergő: „Óriási tapasztalatszerzéssel járt ez a túra, megtudtuk, hogy a korosztályunkban hol tartanak a világ legerősebb országainak csapatai. Belecsöppentünk a gyors támadóhokiba, ahol minden meccs a keménységről szólt, meg a show-csinálásról. Nagyon fizikális hokit játszanak ezek a csapatok, sokkal durvábbat, mint Európában. A tornán a legjobb kanadai és amerikai AAA-csapatokkal mérkőztünk meg, és rengeteg új dolgot tanultunk, mind egyénileg, mind csapatszinten. Mindannyiunknak nagy lehetőség volt ez a pár nap, megmutathattuk magunkat a játékos-megfigyelőknek is, rengetegen voltak kint a legjobb kanadai ligákból.”
- Schmidt Ágoston: „Nagyon tetszett az egész út, jó volt megtapasztalni, hogy milyen is Kanadában jégkorongozni, milyen szinten játszanak a velem egyidősek vagy az idősebbek. Óriási élmény volt az ottani kisebb pályán játszani.”
- Nagy Dominik: "Nagy élmény és lehetőség volt másodjára is átélni, mit jelent a kanadai hoki a gyakorlatban. Fizikalitásban és gyorsaságban jóval erősebb a mezőny a kisebb pálya miatt, mint itthon. Nagyot tudtunk előrelépni, mint csapat, és ez sokat fog nekünk segíteni a felkészülésben. Csapatként és közösségként is sok élmény ért minket, ami a csapategységen is javított. Sok tanulságot is levonhatunk a négy lejátszott mérkőzésből, láthatjuk, hogy miben kell előrelépnünk, fejlődnünk."
Az U18-as válogatott Calgaryba utazó csapata
Svasznek Bence szövetségi edző és stábja a következő játékosokat jelölte ki a kanadai túrára:
- Csatárok: Balázs Előd (Kárpáti Farkasok), Brehel Attila (ÚJA), Hiezl Martin (Vasas), Horváth-Terták Péter (KooKoo, finn), Kapusi Máté (EHC Nürnberg, német), Lintner Péter (Vasas), Máthé Miklós (ÚJA), Mayer Marcell (ÚJA), Rapos Gergely (ÚJA), Schmidt Ágoston (TPS, finn), Tardi Máté (Mount St. Louis Blues)
- (A teljes keret a kapusokkal és hátvédekkel nem szerepel a kivonatban.)
Magyar kapusedző Kanadában: Sájevics András felemelkedése
Magyar kapusedző még nem jutott ilyen magasra a tengerentúlon. Sájevics András egy quebeci elit ifjúsági csapatnál kapott szerződést, a Midget AAA ligában dolgozik az új szezonban. Sájevics András, az FTC és az UTE korábbi kapusa 27 évesen fejezte be a versenyszerű sportolást, és átállt a másik oldalra, kapusedző lett.
„Tavaly nyáron született a kislányunk. Addig nagyon sokat utaztam, sokat voltunk külön az edzősködés miatt. Heteket, hónapokat voltam távol, ezért váltani szerettem volna” - magyarázta Sájevics. „Quebecben élünk, itt kaptam ajánlatot attól a középiskolától, amelynek a legjobb sportprogramja van a városban. A Séminaire Saint-Francois nemcsak hokit, sok más sportágat is kínál, nagyon sportos iskola. Persze Kanadáról lévén szó, a hoki a legnagyobb létszámú és a legnépszerűbb a suliban.” Ez fizetős magániskola, amely a csapatait a legjobb helyeken versenyezteti.
„Tavaly az U15-ösökhöz kerültem, ez a korosztály Észak-Amerikában a Bantam. Az AAA csapatnál dolgozhattam - Nagyon jó szezonunk volt, élmény volt a srácokkal dolgozni” - mesélte Sájevics. „Teljesen más élmény ért, mint korábban északon. Ezek a gyerekek hihetetlenül motiváltak, már ebben a korban készülnek a profi életre, öröm volt nézni a sok tehetséget együtt. A kapusokkal is komoly sikereket értünk el. Előzetesen nem sokra taksált két kapusom volt, végül mindkettejüket bevették a quebeci válogatottba. Komoly AAA-tornát nyertünk, emellett néhányszor döntőbe jutottunk.”
Előrelépés az U18-as Midget AAA szintre
A szezon szakmai sikereit az iskola és a közeg is díjazta, Sájevics András óriásit lépett előre, a Midget, azaz az U18-asok kapusedzője lett, ráadásul ebben a korosztályban is a 3A-s csapatnál. A Séminaire St-Francois Blizzard Quebec tartomány legjobb ifjúsági ligájában játszik, ahonnan rengeteg játékos jutott el az NHL-ig. Csak a Blizzardban 76 olyan játékos fordult meg az elmúlt 30 évben, akit draftoltak a világ legjobb ligájába, ebből a szempontból csak egy termékenyebb csapat van a tartományban. Itt játszott például Patrice Bergeron a 2001/02-es szezonban, aki egy juniorévet követően bemutatkozott a Boston Bruinsban, és még abban az évben felnőtt-világbajnoki címet nyert Kanadával.
„Év közben egyre többen figyelték a munkámat, megkerestek, hívtak táborokba, kapusiskolákba. Év végén megüresedett az ifjúsági 3A-s csapat kapusedzői posztja. Ez a bajnokság itt a profi sport kezdete, de mégis inkább az utánpótlás-hoki koronájának nevezném” - mondta Sájevics. Quebecben, ami 16-szor akkora, mint Magyarország, mindössze 15 AAA minősítésű U18-as csapat van, ennek egyikénél dolgozhat nyártól. Aki relatíve magas szinten szeretne hokizni a közeljövőben, innen indul.
A kanadai utánpótlás-nevelés rendszere
A kanadai elit utánpótlás-nevelés más alapokon nyugszik, mint Európában. „A Hockey Canada és a quebeci hokiszövetség erősen védi a saját utánpótlásligáit. Egészen junior korosztályig így van ez. Csak azok játszhatnak itt, akik kanadai állampolgárok, és akik a szüleikkel együtt abban a régióban élnek, ahol a csapat található” - magyarázza Sájevics András. Amennyiben a tartomány másik végéből érkező gyereket vesznek fel a csapatunkhoz, ide kell költöznie a családnak, nincs bentlakásos rendszer. Kanadában figyelnek az egészséges nevelésre, nem tartják elfogadhatónak, ha 12-16 éves srácok a szüleiktől távol élik életüket. Ez jól működő szisztéma errefelé, komoly barátságok alakulnak ki.
A kiválasztási folyamat is hihetetlenül precíz és szabályozott. A szövetség célja, hogy a régió 300 legjobb 15-17 éves játékosát ebbe a bajnokságba tömörítse. A 15 csapat nagyjából 20-20 játékost nevezhet a végleges keretébe, ebből ketten kapusok. Az iskolának U13-tól felfelé korosztályonként 4-6 csapata van, különböző erősségűek. A legjobbnak számító ificsapatba sokfelől érkeznek játékosok minden nyáron.
A szakvezetők élete sem csupa játék és mese. „Nekem is ugyanilyen folyamaton kellett végigmennem. Pályáztam a kapusedzői állásra. Próbaedzéseket kellett tartanom, többkörös interjúztatás után, attól függetlenül, hogy már egy éve itt dolgoztam” - mondta Sájevics. A próbaedzéseken ott volt például Cédrick Desjardins, aki az NHL-ben is védett. „Szerencsére több helyről is megerősítették, hogy jó, amit csinálok, így jó hátszelet kaptam, ami elengedhetetlen itt.” Új vezetőedző is érkezik, Martin Laperriere, aki tíz évig dolgozott a Quebec Remparts-nál másodedzőként Patrick Roy mellett.
A kanadai csoda titka nem a jégen töltött idő mennyiségében rejlik. „Kanadában sokkal kevesebb edzés van, mint egyes magyar csapatoknál, viszont rengeteget játszanak a csapatok, alsó hangon 65 mérkőzést szezononként, de nem ritka a 80 feletti mérkőzésszám sem” - magyarázta Sájevics. „Abban látom a kanadai hoki előnyét, hogy rengeteg játékosuk van, így mindenki a maga szintjén lévő játékosokkal játszhat, soha senki nem ül a padon, így mindenki hatékonyan tud fejlődni.”
Sájevics András edzői filozófiája és fejlődése
Sájevics András szerencsés helyzetben volt, nagyon jó kapusedzői voltak Oroszországban és Szlovákiában is. „Vitalij Georgevics Jerfilov annyira megszerettette ezt az egészet velem, olyan precíz volt, hogy megragadtak az ő dolgai bennem, és sok mindent tudtam belőlük a későbbiekben is alkalmazni” - emlékezett vissza. Szlovákiában sokat járt Ján Filchez, akitől rengeteget kapott kapusként, majd kapusedzőként is. „Összességében nem vagyok kreatív pali, de ezen a szakterületen, ahol dolgozom, mégis kreatív tudok lenni, annyira pörög ezen az agyam.”
A finn kapusiskola rajongója, és a nemzetközi tendencia is azt mutatja, hogy a finn és a svéd modell mára elment mindenki mellett. Ezt Kanadában is észlelték, ezért kanadai szakemberek járnak tanulni Finnországba Jukka Ropponenhez és Svédországba Thomas Magnussonhoz. „Folyamatosan képzem magam, minden nap igyekszem tanulni valamit. Ehhez rengeteg angol nyelvű szakanyag áll a rendelkezésemre, sok videót és mérkőzést nézek, kiváló szakemberekkel dolgozom együtt a szezonban és nyáron is. Csak így maradhatok versenyképes.” Sájevics András rendszeresen edz, heti 3-4-szer beáll a kapuba. „Ez sok kapusedzővel szemben nagy előny, akik már rég nem védenek. Jobban át tudom élni a problémákat, meg tudom mutatni, mit hogyan szeretnék viszontlátni a tanítványoktól.” Buzás Norbert nevét is szeretné megemlíteni, aki anno elindította edzői karrierje felé.
A fiatal magyar kapusok esetében a nyelvtanulást tartja a legfontosabbnak. „Mondhatnék sok mindent, de az természetes például, hogy sokat, minél többet kell dolgozni, jégen és szárazon is. Ha csak egy szempontot emelhetnék ki, azt mondanám, tanuljanak nyelveket. Minél többet.” A csapatok vezetőedzői felé is megfogalmazott kérést: „Kérem, legyenek türelmesek a kapusaikkal, mert nekik lelkük van. A rossz edző csak azt veszi észre, ha a kapus gólt kap. A jó edző átlátja a folyamatokat.”
A nyár nagy részét Magyarországon tölti Sájevics András, de programja sűrű volt a holtszezonban is. „Voltam már jó néhány táborban, idehaza is. Hamarosan, még visszautazásom előtt megyek idén is Ján Filc táborába. Kint pedig vár rám a Hockey Quebec egyhetes továbbképzése, természetesen a Hockey Canada égisze alatt, ahol a szakma rengeteg hatalmas alakja tart előadást, Bob Hartley, a Calgary Flames vezetőedzője, vagy Stéphane Waite kapusedző, aki Carey Price-t csiszolatlan gyémántból a világ egyik legjobbjává változtatta évek alatt.”
A kanadai jégkorong hatása a magyar sportágra: Történelmi áttekintés
Magyarország 1927-ben január 23-án nyert felvételt a Nemzetközi Jégkorong Szövetségbe, azaz az LIGH-be - akkor még a francia volt a szervezet hivatalos nyelve, ezért a ma már szokatlan rövidítés. Az azóta eltelt 89 év során számtalan magyar hokisikernek örvendhettünk. Magyarország 1927-ben január 23-án nyert felvételt a Nemzetközi Jégkorong Szövetségbe, azaz az LIGH-be. Az akkoriban megalakult első hokiklub, a Budapesti Korcsolyázó Egylet, és annak vezetői logikus ötlettől vezérelve a sportág őshazájából, Kanadából csábítottak ide egy edzőt. Phil Taylornak hívták az urat. Ő készítette fel legjobbjainkat az 1928-as olimpiára, bár ott nem ő „meccselt”. Magyarország szerepelhetett a St. Moritzban rendezett játékokon, és ugyan mindhárom meccsét kis gólkülönbséggel elveszítette, de ez így is történelmi tett.
A kanadai vonal ezzel hosszú időre meg is szűnt hazánkban. A II. világháború után évtizedekig a Kanada szót sem nagyon lehetett kiejteni nálunk, sőt a jégkorongot is csak halkan, mert a kommunista rezsim „balhés sportnak” titulálta. Mivel az ’60-as évek elejétől a kelet-európai változásokig a Szovjetunió uralta a jégkorong világbajnokságokat, és csak a csehszlovákok, valamint kissé a svédek tudták tartani vele a lépést, logikus volt, ha külföldiektől akartunk tanulni, akkor létezik „baráti” hely, ahová mehetünk „leckékért”. Értelemszerűen Magyarország először a keleti vonalra állt rá, és ez adott is egy hatalmas lökést a sportágnak idehaza. Az ezredforduló táján az illetékesek egyre többet kacsintgattak a tengeren túlra.
A kanadai kapcsolatok újjáéledése
Óriási sportdiplomáciai sikerként 2004-ben először sikerült hazánkba csábítani olyan kanadai játékosokat, akiket a főnökeik méltónak találtak a nemzeti mez viselésére, és 1938 után 66 évvel ismét Magyarország-Kanada jégkorongmérkőzésre került sor. Fehérváron játszották az első "újkori" magyar-kanadát, az akkor 10 éves csarnokban. Nem sokkal ezt követően a korábbi játékos, később kiváló üzletember, Kassai György két NHL-játékost, Rob Niedermayert és Jason Strudwickot néhány hétre a Fradiba csábított, és a sztárok játszottak a magyar bajnokság hajrájában. Kinyílt a kapu.
A két kanadai hokis magyar bajnokságban való szereplése előtt már játszott Fehérváron egy Kanadában született hokis, Frank Kovacs, aki újfajta mentalitással ismertetett meg mindenkit. Kovacs visszavonulása után és a két NHL-sztár érkezése előtt került Magyarországra a kanadai edző, Pat Cortina. A montreáli szakember 2004-ben szintén a fehérvári Alba Volán hívására érkezett Magyarországra, ez egy zseniális ötlet volt a csapat akkori menedzserétől-mindenesétől, id. Ocskay Gábortól. Ezek a lépések mind hozzájárultak, hogy Cortina történelmet írhatott. Ki ne tudná, hogy 2008-ban a csapat Szapporóban a vb második vonalának megnyerése okán bejutott a világ 16 legjobb válogatottja közé? A kanadai mester válogatottját erősítette a torontói születésű Ennaffati Omar, és egyértelművé vált, hogy a soha nem remélt sikerhez hozzájárult a kanadai vonal.
A férfiaknál Cortinától napjainkig több kanadai szövetségi kapitány is ténykedett válogatottunknál: Kevin Primeau, Rich Chernomaz, Sean Simpson, Donald MacAdam. Rich Chernomaz nevéhez fűződik a második feljutás, és Szentpéterváron az első elit-vb-n aratott győzelem. A harmadik feljutást is egy kanadai edzőnek köszönhetjük, Sean Simpsonnak. A három kanadai edző által „vezényelt” feljutáson túl a háttérben is szerepet kaptak az elmúlt időkben onnan érkezett szakemberek. Amikor 2021-ben távozott a fejlesztési igazgatói székből a svéd Jim Brithén a szövetség kanadai utódot talált Don MacAdam személyében. MacAdam viszont a nyár vége óta az utóbbi feladatot is ellátja.
A magyar jégkorong fejlődése, és az utóbbi évek sikerei meghozták a nagyszámú szurkolóközönséget, amelynek legmarkánsabb bizonyítéka a hetedik magyar rendezésű világesemény, a Papp László Budapest Sportarénában megrendezett 2011-es jégkorong Divízió I-es vb, ahol minden mérkőzés telt ház előtt zajlott. 2015-ben egy új mérföldkőhöz érkezett a magyar hoki, mert jégkorong válogatottunk másodszor jutott fel az elit osztályba a 16 legjobb csapat Világbajnokságába. „Magyarországon már 19 szabványméretű pálya üzemel, Szapporó előtt ez a szám nem érte el a tízet.”
A kanadai vonal mindenesetre tovább tart nálunk is, ahogy a világ sok országában. Lehet szeretni, lehet jobban vonzódni a játékosabb „szovjet iskolához”, de az tény, hogy a sportág őshazája, Kanada most is, ahogy több mint egy évszázada mindig, meghatározza a világ jégkorongját.
tags: #kapusedzo #jegkorong #calgary #magyarorszagon
