Karácsony Sándor: Életműve, Pedagógiai Gondolatai és Válogatott Elbeszélései
Karácsony Sándor (Földes, 1891. január 10. - Budapest, 1952. február 23.) a magyar pedagógiatörténet egyik legnagyobb hatású alakjának számos neveléstudományi írása jelent meg, de pedagógiai munkássága mellett a szépprózát is művelte. Elbeszéléseinek, karcolatainak, tárcáinak, jegyzeteinek mindenkor hangsúlyos pedagógiai mondandója volt. A 20. század harmincas, negyvenes éveiben az ország legismertebb és legnépszerűbb személyiségei közé tartozott. Tanárként, kutatóként, filozófiai gondolkodóként alapvető jelentőségű volt munkássága. Mind a pedagógiában, mind a filozófiában, mind a pszichológiai tudományokban megelőzte korát.
Élete és Pályafutása
Gyermekkor és Tanulmányok
1891. január 10-én látta meg a napvilágot Földesen, amely akkoriban Hajdú megye déli határán, Biharország közvetlen közelében, a Sárréten elterülő, 5000 lelket számláló, virágzó nagyközség volt. Lakosai szabad birtokosok és kuriális nemesek voltak. Édesapja, Karácsony Zsigmond jómódú földbirtokos, okleveles mezőgazda és rendkívül művelt ember, sokat olvasó, könyvszerető ember volt. Édesanyja a balmazújvárosi református lelkész leánya, Papp Mária volt.
A kis Sándort és két húgát a családi élet eseményei mellett a falu hagyományai, a tanyasi világ rejtelmei is nevelték. Az iskolában a kisfiú hamar kitűnt éles eszével, élénk fantáziájával, folytonos érdeklődésével, rendkívüli emlékezőképességével. Az akkori szokásnak megfelelően öt osztályt végzett, mindet „első szék elsőként”, vagyis legjobb tanulóként. Elemi iskolai élményeiről több helyütt is írt, legrészletesebben a Holdbéli diákélet című pedagógiai regényében. Az elemi osztályokat a földesi iskolában járta.
A gimnáziumot 1902-től 1910-ig a Debreceni Református Kollégiumban végezte. 1902 szeptemberében íratták be szülei a város híres kollégiumába, ahol a gimnázium nyolc osztályát végezte el. Bár rokonoknál lakott, minden szabad idejét a bennlakók között, a „cétusban” töltötte. Itt igen aktívan tevékenykedett. Elbeszéléseket olvasott fel, önálló nézőpontból kritizálta társait. A tanári kar sok kiválósága közül különösen a nyelvészek és irodalmárok hatottak rá. Már diákévei alatt világosan látta, hogy őt az Isten is tanárnak teremtette: „1902 őszén írattak be Debrecenbe elsős gimnazistának. Szeptember 10-én 8-tól 9-ig volt az első latinóránk. A 9 órai tízpercben láttam meg világosan, hogy az Isten is tanárnak szánt. Attól fogva ösztönösen is, tudatosan is készültem erre a pályára.” Autonóm személyiségként úgy tanulta meg a leckét ahogy kedve tartotta, de úgy is tudta, ahogy megkívánták. A család a hagyományoknak megfelelően mezőgazdásznak szánta, de ezek után természetes, hogy másra vágyott.
Egyetemi Évek és Háború
Érettségi után a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója lett magyar-német szakon. Az „önkéntes” évet saját elhatározásából szülőföldjétől távol, Tirolban töltötte. A gimnáziumban tanult görög, latin, francia és irodalmi német nyelv után meg kellett ismerkednie az ún. armeedeutsch-csal és az irodalmi olasszal is. Tiszttársai között kapcsolatba került a cseh és román nyelvekkel is. 1911-től 1914-ig a Budapesti Tudományegyetem magyar-német szakán tanult, közben vendéghallgatóként járt Münchenben, Bécsben, Grazban és Genfben is. Külföldi tanulmányai alatt megismerkedett Ferdinánd Saussure nyelvészeti tanaival és a modern stilisztikával.
1914. július 22-étől éppen fegyvergyakorlatot teljesített az Isonzó partján lévő Tolmein városában, amikor megtörtént a hadüzenet. A kelet-galíciai frontra került, és az első ütközetek egyikében (1914. november 20.) olyan súlyosan megsebesült, hogy egész életében két mankóval, illetve két bottal kellett járnia. Többször operálták, és a mozgáshiánytól egyre jobban elnehezedett. Azokról a változásokról, amelyek a háborús évek és események során lelkében végbementek, hűen tanúskodnak akkoriban írt versei. 1915 nyarán betegszabadságon, Földesen folytatta a korábban már elkezdett néplélektani gyűjtőmunkát.
1915. december 12-étől hadirokkant tartalékos főhadnagyként Mahrisch-Weisskirchenben, a mai Hranicban (Csehország) lévő katonai középiskolában tanított, sokféle tantárgyat németül. 1917-18-ban pótolta a világháború miatt elmaradt félévet, és 1918-ban megkapta tanári oklevelét.
Tanári és Cserkészvezetői Szerepe
1918 szeptemberétől a kassai főreáliskolában tanított. Az itt szerzett nevelési tapasztalatait írta meg később A siccki banda címen megjelent pedagógiai regényében. Az egyik gondolata szerint az iskola nem a legjobb hely, mert „azok kérdeznek, akik tudják a választ és azoknak kell felelni, aki meg nem tudják a választ.”
1919. nyár elején Pestre került, ahol a Közoktatási Népbizottságon tantervi munkálatokat végzett Nagy László mellett. Rövid ideig a tankerületi főigazgatóságon működött, de mivel mindenáron tanítani akart a józsefvárosi Zrínyi Miklós Gimnáziumban, a Tavaszmező utcába helyeztette magát. Diákjait nyaranta szülőfalujába vitte. A Tavaszmező utcai gimnáziumban töltött nyolc év alatt minden iskolai munkakörben működött: volt osztályfőnök, önképzőköri vezető tanár, énekkari és zeneköri felügyelő, segítőegyesületi irányító, könyvtárőr, cserkészparancsnok, tantestületi jegyző és igazgatóhelyettes.
1919 decemberében megismerkedett Megyercsy Bélával, aki bevonta a protestáns Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) munkájába. A KIE serdülő foglalkozásaiból nőtt ki a magyarországi cserkészet Teleki Pál hatására. Karácsony Sándor csakhamar országos hírű cserkészvezető lett, nyolc évig töltötte be a Magyar Cserkészszövetség társelnöki pozícióját Sík Sándor mellett.
Ifjúsági lapszerkesztőként is igen sokat dolgozott: írt, utazott, levelezett olvasóival, előadásokat tartott, tábort szervezett. 1922-től kezdődően tíz éven keresztül szerkesztette az Az Erőt, a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség havi folyóiratát.
Pedagógiai Gondolatai és Filozófiája
A Nevelés Alapelvei
Karácsony minden műve pedagógiai fogantatású, nagyon sokszor újrafogalmazza magában a nevelés meghatározását. A pedagógia - vallja - nem más és nem több, mint tudomásul venni azt a tényt, hogy közösségi életünkben gyermekek is vannak. A gyermekekkel életközösséget kell vállalni. Ez a szeretet jegyében történik. Megtanulták tőle, hogy a tanulót szeretni kell, akinek növekednie kell, a pedagógusnak pedig alábbszállnia. Örökül hagyta, hogy igyekezzen a pedagógus belülről is megismerni tanítványait: a gyermeket és a serdülőt, egyiket is, másikat is a maga nemében. Karácsony számára hiányzott a diák-partner. Úgy vélte, hogy az a természetes, hogy önálló gondolatai vannak a diáknak, mer és tud kérdezni.
Hű akart maradni tanári esküjéhez, s tanítani, oktatni akarta a latint, a magyar és a német nyelveket; de azt olvasta ki a gyerekek szeméből, hogy inkább „tessék bennünket szeretni”. Karácsony megfogadta ezt: először játékosan viszonyult hozzájuk, majd egyre inkább megdolgoztatta őket. A katedráról csak tanítani lehet. Erről le kell szállni, mert innen csak a tömeget látni. A nevelés fő tárgya az egyén, mi több, a személyiség. A nevelés közösségi jellegű. A nevelés csak akkor lesz sikeres, ha az egyéniség sértetlen marad, ha megőrzi autonómiáját.
Irodalmi és Művészeti Nevelés
Karácsony munkásságában több utalás van az irodalomművészeti nevelésre. Vezérelve, hogy irodalomra és művészetre csak irodalommal és művészettel lehet nevelni. Ez alatt azt értette, hogy az irodalom tanítása közben irodalmi légkört kell teremteni, s ez a légkör megteszi a maga nevelő hatását. Megtanította, hogy „önmagában az ember - … nem is ember. Örömünk, boldogságunk, jólétünk forrása a másik ember. Csak ketten alkotunk egyet, mert az egyik minden vonatkozásban függ a másiktól.”
Népiség és Kulturális Örökség
Karácsony szellemi rokonságban állt a 20. század első felének népi mozgalmával, amely olyan gondolkodókat és írókat foglalt magában, mint Németh László, Illyés Gyula vagy Erdei Ferenc. Munkásságában kiemelt szerepet kapott a népiség, amelyet elsősorban közösségi szemléletként értelmezett. Szerinte a népi kultúrában a magyar nép hagyományai, nyelve, gondolkodásmódja és társadalomszerveződése egyszerre jelenik meg. Fő tézise az volt, hogy az ember személyisége a közösségben formálódik. A gyökerek fontosságága mellett a szabad művelődés fontosságát is hangsúlyozta. Hogy nem az a fontos, hogy hová születik az ember, hanem az, hogy műveltsége által, melyet folyamatosan fejleszt, mivé lesz. „Én Hajdú megyében jöttem a világra, nyolc esztendőn keresztül a Debreceni Kollégium dajkált és a mai napig ábrándos, hű szeretője maradtam a nagy magyar Alföldnek.” „...az, hogy »magyar«, nem faj, nem vér, hanem lélek dolga.”
A népi mozgalom célja az volt, hogy a magyar társadalom fejlődését ne a nyugati minták szolgai átvétele, hanem a magyar parasztság és a népi kultúra sajátos értékei alapján képzelje el.
Az Iskola Reformja
Karácsony Sándor a nevelés alapjait kívánta megreformálni az iskola- és az óvodaszervezés szintjén. Felismerte, hogy az iskolai program nem tudja áthidalni a kulturális élet kettéosztottságának problémáját. „A magyar falu elvesztette a magyar kultúrával való eleven kapcsolatát még a XVII. század vége felé s attól kezdve szellemi kultúréletet tulajdonképpen nem is élt. A magyar intelligencia végigcsinálta az európai kultúrmozgalmakat s azokkal egy időben, sőt egy iramban jutott el a XX. századig.” Karácsony Sándor volt az első, aki felveti: ne improvizatíve tanítsunk népi kultúrát a gyerekeknek. Szerinte pedagógia építsen a gyökerekre, arra a közösségi lélekre, azokra a közösségi megnyilvánulásokra, amelyek helyben vannak. Modelljét sokan ma is elsődleges nevelési modellnek tartják, sőt, ma ez az elv az oktatás több területén is visszaköszön. Pl. a kooperatív tanulásban vagy az élmény-alapú oktatásban. A kooperatív tanulás ugyanis nem más, mint közösség. Az élmény-alapú oktatás pedig a tapasztalati alapon szerzett ismereteket jelent.
Válogatott Elbeszélései és Prózai Művei
Pedagógiai munkássága mellett a szépprózát is művelte, ám elbeszéléseinek, karcolatainak, tárcáinak, jegyzeteinek mindenkor hangsúlyos pedagógiai mondandója volt.
Az Erő című diáklapban megjelent írások
A kötet első fejezetét alkotó írásai az 1922 és 1932 között Az Erő című diáklapban publikált rövidprózái. Olyan szerzők mellett szerepelt a lap hasábjain, mint Áprily Lajos, Erdélyi József, Földessy Gyula, Németh László, Reményik Sándor, Molter Károly vagy Vajthó László. Ezek az írások a diákélet vidám epizódjait jelenítik meg, többnyire példázatos módon, nevelő célzattal, olykor parabolikusan, máskor ízes diákhumorral fűszerezve. Például A régészet diadala arról szól, hogy késői korok archeológusai milyen falfeliratokra bukkannak egy, az 1920-as években működött iskola mosdójában, vagy éppen milyen kultikus szerepe volt az ősi diákéletben a szemetes ládának, és ki lehetett az a gyönge memóriájú és alacsony érzelmi színvonalú lény, akit az ősi korokban „tanárnak” neveztek. Ugyancsak Az Erőben jelent meg Az ember tragédiájának Karácsonytól való apokrif átirata, Ádám, mint gimnazista címmel, ahol a tanulni vágyó Ádámot Lucifer csábítja a rosszra. Remek diákanekdoták sorozatát adja Az Atya I-II. című - ma úgy mondanák - „sztori gyűjteményeiben”; a Vicc-akadémia pedig a kadétiskolások (a cögerek) mulatságos történeteiből ad közre egy sorozatot.
Leckék a leckéről (1931)
A kötet második egysége a Leckék a leckéről (1931) voltaképp tanácsadó könyvecske volt azoknak a 10-11 éves diákoknak, akik a gimnázium első osztályába készültek. A kis könyv 12 fejezete az önálló tanulásra tanít meg: hogyan kell helyesen beosztani az időt és a tananyagot, hogyan kell megbirkózni egy látszólag megoldhatatlan számtanpéldával, miként lehet elsajátítani hazánk hegy- és vízrajzát, miként ismerheti föl az aszfalton fölnőtt pesti gyerek a haszonnövényeket, miért nehéz megtanulni latinul, és miért nem szokás megbukni hittanból.
Holdbéli diákélet (1948)
A harmadik rész, a Holdbéli diákélet (1948) voltaképp fantasztikus regény formájában írja le, miként lesz egy gyermekből a másik embert fölfedezni és megérteni képes fiatal. Egy 14 éves, mindenben és mindenkiben csalódott diák elutazik a Holdra, hogy megfigyelje, ott milyen az élet. Rá kell jönnie, ott sem könnyű a serdülők dolga, visszatér hát a Földre. A társas lélektan tudósa ilyen módon vezeti rá a kamaszt, hogy bizony a felnőttek nem hibátlanok és nem mindentudóak, ugyanakkor sokszor alakoskodnak és nagyképűsködnek. Karácsony Sándor fölhívja a figyelmet a barátság fontosságára, hiszen egy serdülő számára létfontosságú a szövetségesek keresése, de ez sokszor érzelmi zűrzavarral, melléfogásokkal jár.
A Siccki-banda
Az A siccki banda című pedagógiai regényben Karácsony Sándor a kassai főreálban szerzett nevelési tapasztalatait írta meg.
A Csucsai front
A csucsai front. Egy tanár és egy osztály története című művében Karácsony különleges leírást ad a korabeli iskolai állapotokról, tanár és diák viszonyáról. Ahogy «A csucsai front» elbeszéli a tanár próbálkozásait az első a) osztály tagjainak megismerésére és meghódítására, az, noha pedagógiai élményről szól, olyan, mint egy robinzonád. Mert életünk minden darabja robinzonád, amikor küszködve és friss eszmélettel kalandozunk a világ valamely területén. Karácsony Sándor egy pesti gimnázium első osztályában indul kalandra. Nagyon érdekes dolgokat lehet egy ilyen helyen átélni. Karácsony még istennel is találkozott tanítás közben. Vannak, akik a szerelemben, a nemzeti vagy az osztályharcban találkoznak vele, Karácsony pedagógus természet, neki tehát a tanításban van közvetlen kapcsolata istennel. A gyerekekkel való bánásmódját, tanítói fogásait is isteni sugallatra vezeti vissza, ami persze nehézzé teszi, hogy vitába szálljunk vele.
Tudományos és Közéleti Munkássága
Akadémiai és Egyetemi Pályafutása
1922-ben írta meg doktori disszertációját a Hajdúság kilenc községe néplélektanáról, amelyet 1924-ben védett meg A népiskolai reform és az alsónéposztály lelki alkata címmel. 1927-ig dolgozott a Magyar Királyi Állami Zrínyi Miklós Reálgimnáziumban, ahol voltak, akik működését „nem nézték jó szemmel”. Mások viszont olyannyira értékelték tudományos aktivitását, hogy 1927 őszén bevonták a Magyar Tudományos Akadémia szótári munkálataiba. Karácsony Sándor 1927. szeptember 1-jével kezdte meg tudományos munkásságát az Akadémián, miközben hivatalosan továbbra is a gimnázium állományában maradt. A debreceni professzor címet 1929 májusában nyerte el, amikor a debreceni tudományegyetem bölcsészeti karán a filozófia, pedagógia és a magyar nyelvészet doktorává avatták. 1934 és 1942 között Debrecenben - mint magántanár, - minden szemeszterben népes hallgatóság előtt tartotta előadásait. 1942. július 1-jén a debreceni tudományegyetem bölcsészkarán nyilvános rendes tanárrá, a pedagógia professzorává nevezték ki.
Közéleti Szerepe és Politikai Nyomás
1944 márciusától már nem szerepelt nyilvánosan, vidéken tartózkodott, mert a Gestapo „érdeklődött utána". A hatóságok már korábban is felfigyeltek rá, mert írásaiban a szomszéd népekkel való megbékélést hirdette. Ezért 1935-ben kb. egy évre rendőri felügyelet alá helyezték. 1944 szeptemberében visszatért Budapestre, az ostromot Budán élte át.
1945 júniusában a Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli elnöke lett, Sík Sándorral együtt. 1945. október 9-én a VKM rendelete alapján megalakult az Országos Szabadművelődési Tanács, amelynek első elnöke lett. 1946. október 12-én a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség (MADISZ) elnökévé választották. 1948-tól kezdődően tevékenységét - politikai okok miatt - több oldalról bírálták, támadták. Ezért tisztségeiről és megbízatásairól szép sorjában lemondott. 1950. március 28-ára lezavarták katedrájáról, és augusztus 1-jei hatállyal nyugdíjazták. 1952. február 23-án Budapesten hunyt el szívbénulás, szívizomelfajulás, agyvérzés következtében.
Öröksége és Hatása
Karácsony Sándor öröksége a mai napig élénken hat a pedagógiai gondolkodásban és gyakorlatban. Nevét viseli egy-egy általános iskola Csepelen, Debrecenben, Földesen és Kispesten.
A Csepeli Karácsony Sándor Általános Iskola például rendszeresen bemutatkozik diákjaik munkáival, kiállításaikkal. A "Karácsonyosok" bemutatkozása keretében a Karácsony Sándor Általános Iskola művészeti oktatásban részt vevő tanulóinak munkái is láthatóak voltak egy kiállításon. A Mikulás-váró délutánokon a Karácsony Sándor Általános Iskola 4.B osztályos tanulói adtak remek műsort a vendég tiszteletére. Továbbá, a "Izlandtól Indiáig" című útibeszámolót tartó Boa Péter is civilben a Karácsony Sándor utcai Általános Iskola földrajz szakos tanára volt.
Művei és Írásai (válogatás)
- A neveléstudomány társas-lélektani alapjai.
- Új háromkirályok csillaga. A másik ember felé.
- A magyarok Istene. Budapest, 1943, Exodus.
- A magyarok kincse. Bp. Exodus.
- A neveléstudomány társas-lélektani alapjai III. A társadalmi nevelés és a társas-lélek akarati működése.
- Karácsony Sándor: A magyar demokrácia. A „másik ember” megszületése a tudományban. In: A magyar béke Bp. Exodus.
- A neveléstudomány társas-lélektani alapjai. IV. A társas-lélektan alsó határa és a jogi nevelés.
- Karácsony Sándor: Magyar nevelés. Az irodalmi nevelés. Budapest, 1993, Szent Gellért Egyházi Kiadó.
- Lélek és nevelés. Hatalom alá vetett ember.
- Kik vagyunk, és mit akarunk? Magyarság és nevelés. Tanulmányok.
- Magyar ifjúság. Tettrendszer és etika.
- A könyvek lelke (Jelrendszer és jelképrendszer. Magyar nyelvtan társaslélektani alapon. Modern nevelés - magyar nevelés. Karácsony Sándor pedagógiája. Nyugati világnézetünk felemás igában.)
tags: #karacsony #sandor #valogatott #elbeszelesek
