Kárpátaljai Labdarúgás: Az FC Minaj felemelkedése és a régió történelmi pillanatai

Kárpátalja, a Kelet-Európa szívében elhelyezkedő régió, gazdag és sokszínű múlttal rendelkezik, amely a labdarúgás területén is megmutatkozik. A térség futballja tele van meglepetésekkel, történelmi eseményekkel és figyelemre méltó sikerekkel, amelyek közül kiemelkedik az FC Minaj gyors felemelkedése az ukrán élvonalba, valamint a Magyarország és Ukrajna közötti első hivatalos mérkőzés Ungváron.

Az FC Minaj hihetetlen útja a Premier Ligába

A 2015-ben alakult kárpátaljai FC Minajnak mindössze öt évre volt szüksége ahhoz, hogy a városi bajnokságból indulva, gyakorlatilag minden idényben szintet lépve eljusson az ukrán első osztályú labdarúgó bajnokságig, a Premier Ligáig. Az augusztus 22-én rajtoló új idényt egy olyan ligában kezdheti majd a falusi csapat, amelyben a rendszeres európai kupa résztvevő Sahtar Donyeck és a Dinamo Kijev küzd a trófeáért.

Minaj község: Egy falu a város szélén

Minaj község a záhonyi határátkelőtől 23,2 km-re fekszik Kárpátalja megyeszékhelyének, Ungvárnak a tőszomszédságában. A legutóbbi népszámlálási adatok alapján (2001.) lakossága 3088 fő, a magyarok aránya pedig 13.5%. Jelenlegi becsült lakossága 4200 fő, mára az itt élők legfeljebb 10%-a magyar anyanyelvű. Annak idején szántóföldek és legelők képezték a határt Minaj és Ungvár között, manapság viszont új építésű lakótelepek kötik őket teljesen össze. Bár a határok elmosódtak, a község megőrizte közigazgatási önállóságát a várossal szemben. Az ebből fakadó kedvező adózási feltételek a vállalkozások és gyárak érdeklődését is felkeltették, de a városi élet közelsége miatt bárki számára kellemes környezetet biztosít, és mint kiderült, focicsapatot is jó ötlet itt alapítani.

Egy kis történelem és egy új kezdet

Ungvárnak 1925 óta van futballcsapata, amely SK Rusj Užhorod néven először a szlovák bajnokságban szerepelt. A ruszin csapat mellett egy magyarokból álló, Ungvári AC nevű klubról is szólnak feljegyzések. Az 1944-45-ös idényben a Magyar Labdarúgó NB I-nek is résztvevője volt az UAC, de a bajnokság négy forduló után az ismert okok miatt félbeszakadt. Kárpátalján a kétezres években az FC Zakarpattya, későbbi nevén FC Hoverla volt az egyetlen profi futballcsapat, amely rendre az első- és a másodosztály között ingázott. A 2015/16-os idényben a klub az élvonalban szerepelt, de ezidőre hatalmas tartozást halmozott fel, hónapokig nem fizette a játékosait. A liga pontbüntetéssel sújtotta őket, aminek kiesés lett a vége. A következő idényben az alacsonyabb osztályú bajnokságok által támasztott követelményeket sem tudták teljesíteni, a csapat pedig gyakorlatilag megszűnt létezni.

Ezen a ponton jött az ötlet: Kell egy csapat! 2015-ben a helyi Vám- és Pénzügyőrség két dolgozója, Kosztyantin Bagrij és Jevgen Plavajko úgy döntött, hogy az intézmény dolgozóiból csapatot verbuvál, és indulnak az ungvári városi futsal bajnokságban. Időközben az eladósodott FC Hoverla néhány játékosa is csatlakozott hozzájuk, a kezdeményezés pedig helyi befektetők érdeklődését is felkeltette, akik már sokkal nagyobb célt fogalmaztak meg: nagypályás focicsapat kell ide! A csapatra felfigyelő, bioüzemanyag előállítással foglalkozó cégcsoport vezetői Minaj községben élnek, így adta magát, hogy a székhelye is itt legyen. Minajnak a második világháborút követően néhány éven keresztül ugyan volt amatőr futballcsapata, de ezt leszámítva semmilyen sportélet sem zajlott soha a településen, ezért is kavart nagy port a hír, hogy futballcsapat van alakulóban, sőt, stadiont is építenek!

Sugárzó felemelkedés a profi ligákba

Az FC Minaj névre keresztelt futballklub a városi, majd a megyei bajnokságban is sikeresen szerepelt, időközben pedig több regionális kupagyőzelmet is bezsebeltek. A profi ligákba kerülés utolsó lépcsőfokának számító országos amatőr bajnokság play-offjában ugyan elbukott a csapat, de szerencséjükre a feljutást nem minden esetben az elért eredmény határozza meg. Mivel voltak olyan klubok, amelyek anyagilag nem tudták vállalni a magasabb osztályban való játékot, az FC Minaj sikerrel pályázott az egyik megüresedett helyre.

A 2018/19-es idényben már profi sorozatban szerepelhetett a csapat, ráadásul mindjárt kettőben: a harmadosztályú bajnokság mellett az ukrán kupában is indulhattak. A lendület töretlen maradt, a Minaj megnyerte a bajnokság A-csoportját és feljutott a másodosztályba, de a kupában is remekelt. Két megnyert mérkőzés után a nyolcaddöntőben a Dinamo Kijev volt az ellenfél, akit hazai pályán fogadhattak. Az 1312 ülőhellyel rendelkező Minaj Arénát mobil lelátók segítségével 3000 fősre bővítették, hogy minél többen kilátogathassanak a mérkőzésre. A meccset végül 3-1-re a Dinamo nyerte, de a vereség ellenére történelmi pillanat volt ez a település életében.

A másodosztályra való felkészülés jegyében a minajiak Magyarországra utaztak, ahol 2-2-es döntetlent játszottak a Debrecennel, az MTK-tól pedig 1-0-ra kikaptak. Az új idény is rosszul kezdődött, de a hazai pályán elszenvedett, Prikarpattya elleni 3-0-ás vereség után szorgalmasan gyűjtögették a pontokat. A tavaszi kényszerszünet kifejezetten jót tett a csapatnak, az újraindulást követően tizenegy meccsből nyolcat megnyertek. Három fordulóval a vége előtt először állt a bajnokság élére a Minaj, és bár a következő körben kikapott a legfőbb riválisától, a Rukh Lvivtől, végül sikerült megnyernie a harminc fordulós pontvadászatot és feljutott az első osztályba, a Premier Ligába. Közben a kupában is szépen muzsikált a csapat és bejutott a legjobb nyolc közé, de az elődöntőbe jutásért vívott meccsen ismét a Dinamo Kijev állta útjukat. Az FC Minaj úgy tudta megnyerni a pontvadászatot, hogy hat olyan csapat is volt, amely náluk több pénzből gazdálkodhatott.

Helyi hősök a főszerepben

Az FC Minaj rövid története során végig kárpátaljai játékosokra épített, a jelenlegi, 25 fős keretben tíz helyi születésű játékos található. Öt korosztályos ukrán válogatott futballista is játszik a csapatban, a középső védő, Oleg Dopilka pedig felnőtt szinten is képviselhette hazáját. A kapus, Andriy Popovych Azerbajdzsán válogatottja, de ő is Kárpátalján született, Csap városában. A Transfermarkt adatai szerint a középső védő Volodymyr Kornutyak és a csapatkapitány, Mykhaylo Kopolovets ukrán-magyar kettős állampolgár.

A csapat sztárja viszont minden kétséget kizáróan az edző, a tizenegyszeres ukrán válogatott Vasyl Kobin, aki szintén Kárpátaljáról származik. Kobin 2009 és 2017 között a Sahtar Donyeck játékosa volt, mellyel 2009-ben UEFA-kupát nyert, és a Barcelona elleni szuperkupa döntőben is pályára lépett. 2018-ban tért haza szülőföldjére és csatlakozott a Minaj csapatához, ahol előbb játékosként, majd játékosedzőként tevékenykedett, a 2019/20-es idénytől pedig már főállású edző volt. Fiatal kora ellenére Kobin erőskezű vezető hírében áll.

Kihívások az élvonalban: Jöhet a Sahtar, a Dinamo

Fennállása ötödik esztendejében a városi futsal-bajnokságból indulva a legmagasabb szintre jutott az FC Minaj, a 2019/20-es idénytől 12-ről 14 csapatosra bővített Premier Ligában azonban biztosan nem lesz könnyű dolguk. A keret jelenlegi összértéke 2.25 millió euró, ezzel a másodosztály friss bajnoka lesz a legszerényebb anyagi lehetőségekkel bíró klub a sorozatban. Összehasonlításképp a címvédő Sahtar Donyeck keretének összértéke 130,03 millió euró, a csapatban 18 (!) olyan játékos van, aki egymaga több pénzt ér, mint a minajiak együttvéve.

A Minaj Aréna természetesen nem alkalmas arra, hogy első osztályú mérkőzéseknek adjon otthont, és sokáig kérdéses volt, hogy feljutás esetén hol játszhatják a hazai mérkőzéseiket. A legközelebbi megfelelő helyszín a Minajtól 267 km-re található Lembergben volt, de végül sikerült annyit kozmetikázni az évek óta omladozó ungvári "Avanhard" stadionon, hogy az a ligának is megfeleljen. A legmagasabb szintre jutó falusi csapatnak így a forgalomtól függően 7-11 percet kell majd csak buszoznia ahhoz, hogy odaérjen a hazai meccsei helyszínére. Négy év szünet után ismét első osztályú futballcsapatnak szurkolhat Kárpátalja. Az FC Minaj az első fordulóban a Lviv vendégeként kezdte volna meg a bajnokságot, a hazai debütálásra pedig augusztus 29-én került volna sor az Olekszandrija ellen.

A kárpátaljai futballtörténelem másik aranybetűs oldala: Az 1992-es magyar-ukrán mérkőzés

Ha manapság az ukrán-magyar kapcsolatok kerülnek szóba, akkor bizony, nem sok biztatót lehet elmondani a két ország együttműködéséről. Pedig több mint három évtizeddel ezelőtt éppen Magyarország nyitott elsőként nagykövetséget a Szovjetunió összeomlása után függetlenné vált ukrán állam fővárosában, Kijevben, és Magyarország volt az első állam, amely aktív diplomáciai kapcsolatot épített ki Ukrajnával. Később azonban - főleg a kárpátaljai magyarok jogainak folyamatos csorbítása miatt - fokozatosan eltávolodtak egymástól a felek, mára pedig enyhén szólva sem baráti a kapcsolat a két ország között. Pedig van egy közös dátum, amelyre mindkét fél még ma is szívesen és hálás szívvel emlékszik, és amely mindkét nemzet (sport)történelmének emlékkönyvébe aranybetűkkel lett beírva.

1992. április 29-én került sor arra a futballünnepre, amely az akkor még 50 milliót számláló és az élet minden terén formálódó Ukrajna labdarúgó-válogatottjának első hivatalos FIFA-mérkőzésként került be az évkönyvekbe. Ezen a szerdai napon az azokban a hetekben formálódó ukrán labdarúgó-válogatott első hivatalos mérkőzésén a magyar válogatottal szemben lépett pályára. A történelmi eseménynek az ungvári Avangard Stadion adott otthont.

A találkozó megszervezéséhez vezető úton fontos szerepe volt a magyar kezdeményezésnek. "Még 1990-ben, a Szovjetunió fennállása idején a viski származású sportmenedzser, Varga Sándor barátom közreműködésével jártam először Kárpátalján. Még abban az évben a beregszászi Barátság Stadionba több ezer néző előtt igazi futballünnepet sikerült varázsolni azzal, hogy a helyi csapattal játszott egy gálameccset a Ferencváros." - emlékezett vissza az egyik szervező. "1992 elején az éppen akkor alakuló ukrán szövetség első embere, Viktor Bannyikov vezetésével egy néhány fős csoport látogatott el Magyarországra, hogy testközelből is tanulmányozzák egy futballszövetség működését. Az ebből kialakult kapcsolat után vetődött fel az ötlet egy válogatottmérkőzés lebonyolítására a két nemzeti csapat között, amelynek aztán Ungvár adott otthont."

Az ukránok előbb Kijevben szerették volna rendezni a meccset. "A két ország szövetsége arra a megállapodásra jutott, hogy egy jelképes helyszínen, Ungváron rendezzék meg az ukránok első hivatalos meccsét, ami egyfajta gesztus volt a kárpátaljai magyarság számára is." - mondta el egy forrás. "Mi örömmel igent mondtunk a felkérésre, bár a mérkőzés rendezésével járó minden költséget a megyei szövetségnek kellett állnia." Az ukrán szövetséget nagyon sürgette az idő, mivel a FIFA szabályai szerint záros határidőn belül le kellett játszani egy hivatalos mérkőzést, hogy az Ukrán Labdarúgó-szövetséget hivatalosan is felvegyék a FIFA-ba és az UEFA-ba. Az ukrán szövetség ekkoriban rendkívül szegény volt, még a mez emblémáját is orosz felirattal tudták csak kivitelezni.

A mérkőzés részletei:

„Természetesen egy életre megmaradt bennem az a meccs, hiszen első válogatott fellépésemen én szereztem meg a vezetést, és amellett, hogy nyertünk is, még arra is jól emlékszem, hogy nagyon sokan szurkoltak nekünk.” - nyilatkozta az egyik játékos. „Annak ellenére, hogy az ukránok arra a mérkőzésre álltak össze először, nagyon erős ellenféllel szemben kellett helyt állnunk, amit az is bizonyít, hogy jó egy órát kellett várni az első gólunkig.” A stadionba bepréselődő mintegy 11-12 ezer főnyi nézőközönségből legalább 4 ezren az Ungvári, Beregszászi, Munkácsi és Nagyszőlősi járásból érkező kárpátaljai magyarok köréből kerültek ki, akik természetesen a Jenei Imre által irányított magyaroknak szurkoltak. Így aztán Sallói István, illetve Kiprich József két találatát legalább akkora üdvrivalgás fogadta. Lipcsei Péter, aki a Fradiban akkoriban berobbanó, alig 20 évesen lehetett részese a történelmi mérkőzésnek, szintén hasonlóan emlékezett: „Én éppen 1992-ben mutatkozhattam be a magyar válogatottban, az ukránok elleni mérkőzés volt a második fellépésem, és jól emlékszem rá, hogy milyen sokan szurkoltak nekünk, így félig-meddig hazai pályán futballozhattunk.”

A találkozó előtt sikerült interjút készíteni az iskolaújság számára a magyarok talán két legnagyobb sztárjával, Lipcseivel és Kiprichhel, ami felejthetetlen élmény maradt. Ha végigfutjuk a harminc évvel ezelőtt lejátszott mérkőzés főszereplőinek életútját, megállapítható, hogy mindkét oldalon történtek visszafordíthatatlan veszteségek. A leghamarabb a tragikus körülmények között elhunyt Simon Tibor távozott az élők sorából. Ukrán oldalról az akkori szövetségi kapitány, Viktor Prokopenko 2007-ben távozott, míg a meccset végigjátszó Illja Cimbalar 2013-ban szívbetegségben halt meg. A történelmi meccs legidősebb szereplője, a napjainkban 85. évében járó Jenei Imre szövetségi kapitány hála Istennek még ma is elfogadható egészségnek örvend. Ugyancsak az élők sorában van még a találkozón közreműködő belorusz játékvezető, Vagyim Zsuk is, aki három évvel később, 1995-ben a Nemzetközi Labdarúgás Történetével és Statisztikájával Foglalkozó Szövetség (IFFHS) játékvezetői rangsorában az igen előkelő 8. helyen szerepelt.

Furcsa érdekesség, hogy ugyan 1992-ben még egyszer, augusztus 26-án Nyíregyházán is összecsapott egymással a két válogatott, és 2017-ben, a 25 éves évfordulón is összehoztak egy amolyan gálameccset Ungváron, de az elmúlt 30 év során nem találkozott egymással az ukrán és magyar csapat. Fortunának köszönhetően sem Európa-bajnoki, sem vb-selejtezőcsoportban nem került szembe azóta egymással a két szomszédos ország válogatottja, és felkészülési vagy barátságos mérkőzést sem vívtak.

Kárpátalja a CONIFA Világbajnokságon

A kárpátaljai futballnak nemcsak a hivatalos nemzetközi színtéren, hanem a FIFA által el nem ismert válogatottak körében is vannak sikerei. Sándor György, a korábbi Videoton, és Újpest játékos, aki jelenleg az NBII-es Csákvár kötelékébe tartozik, nyáron részt vett a CONIFA labdarúgó-világbajnokságon. A név a FIFA által el nem ismert válogatottak seregszemléjét takarja. Kárpátalja az Észak-Ciprus elleni döntőben a rendes játékidőben 0-0-ás eredményt ért el, majd tizenegyesekkel 3-2-re nyertek Sándorék, ezzel elhódították a világbajnoki trófeát, de ennek az ukrán szövetség egyáltalán nem örült.

tags: #karpataljai #magyar #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• BIOS és UEFI kezelése
• Női Foci Élőben: Gyakori Kérdések és Válaszok
• Játék, győzelem és az élet
• A Nyugdíjas Ki-Mit-Tud versmondó döntő győztese
• A verseny részletes szabályai