Kárpáti Rudolf: A Kardvívás Legendája és a Római Diadalok
Kárpáti Rudolf hatszoros olimpiai bajnok és hétszeres világbajnok kardvívó, sportvezető. A magyar és egyetemes vívósport egyik legnagyobb alakja Budapesten hunyt el 1999. február 1-én, 78 évesen. Halálával a klasszikus magyar kardvívás utolsó nagy egyéniségét is elvesztette. Négy olimpián, Londonban, Helsinkiben, Melbourne-ben és Rómában harcolt a páston és csillogott kezében az akkor még legyőzhetetlen magyar kard. A magyar csapatot négy alkalommal segítette sikerre. Olimpiai játékokon csak aranyat nyert, méghozzá hatot. Egyéniben pedig Melbourne után Rómában hallatlan izgalmas döntő asszóban egyedülálló ütemérzékével ismételt, Pawlowski legyőzésével megvédte bajnoki címét. Kárpáti kétszer is duplázott (egyéni és csapat), korábban erre csak dr. Fuchs Jenő volt képes (1908, 1912)!
A Zene és a Sport Bűvöletében
Kárpáti Rudolf 1920. július 17-én született Budapesten. Már fiatalon a zene és a sport bűvkörébe került, tizenkét éves korától tanult a Nemzeti Zenedében. A budai II. kerületi magyar királyi állami Mátyás Király Gimnáziumban az 1928. évi amszterdami szellemi olimpiai bajnok, Mező (Grünfeld) Ferenc tanítványa volt. Nyilatkozatai szerint „Feri bácsi” oltotta be a sport szeretetével. Gimnáziumi tanulóként több sportágat kipróbált, majd a vívásnál maradt, rövid idő alatt első osztályú versenyző lett. Elvégezte a Zeneakadémia hegedű tanszakát is, de amikor választania kellett a zene és a vívás között, a sport mellett döntött. Később a Pázmány Péter Tudományegyetemen zenetörténetet hallgatott. A vívás mellett a zene töltötte ki az életét. Tekintélyes lemezgyűjteményéről mindig szívesen beszélt az érdeklődőknek.
Kárpáti Rudolf 1952-ben lett a Tiszti Ház zenei instruktora, és ettől kezdve folyamatosan képezte magát, dolgozott a komolyzene népszerűsítéséért. Zenés estéket rendezett saját operalemezeiből, dolgozott a rádió zenei műsoraiban, hangverseny-bérleteket szervezett, melyeken fellépett többek között Ferencsik János, Ránk Dezső és Kocsis Zoltán is. Olasz vívótársai segítségével 1952-ben a milánói Scalába is eljutott, ahol a „Parasztbecsület”-et nézte meg, a világhírű olasz tenor, Beniamino Gigli főszereplésével. Vívását kimagasló technikai felkészültség, magas fokú taktikai érettség és rendkívüli tempóérzék jellemezte, amely nyilvánvaló muzikalitásának egyenes következménye volt.
A Vívópályafutás Főbb Állomásai
Kárpáti vívó pályafutása a Budapesti (Budai) Torna Egyletben (BBTE) kezdődött, 1945 és 1950 között a Vasas, 1951-től 1967-ig a Budapesti Honvéd sportolója volt. Pályafutása jelentősebb szakaszában, a háború után, két klubhoz kötődött. 1950-ig a Vasas, majd utána, sportkarrierje befejezéséig a Honvéd színeiben versenyzett. Magyar bajnokságot hétszer nyert, kard egyéniben kétszer (1948, 1955), csapatban négyszer (1947, 1950, 1951, 1959), a párbajtőrcsapattal egyszer (1949). Világbajnoki éremgyűjteményében hét aranyérem mellett három ezüst- és két bronzérem szerepel. Először az 1953-as brüsszeli viadalon csapatban lett aranyérmes, akárcsak az 1955-ös római, az 1957-es párizsi és az 1958-as philadelphiai vb-n. 1954-ben Luxembourgban duplázott, az egyéni és a csapat világbajnoki címet is megszerezte, az 1959-es budapesti világbajnokságon egyéniben hódította el az elsőséget. 1961-ben a torinói világbajnokságon negyvenegy évesen vehette át a csapat ezüstérmet.
Olimpiai Dicsőség Kezdetei: London és Helsinki
Kárpáti négy olimpián vett részt. Az olimpiai újonc 1948-ban Argentína ellen (15:1) 4 győzelemmel mutatkozott be. Az örök rivális olaszok ellen Berczelly csapatba állítása nyerő húzás volt. Berczelly a mennybe ment, mind a négy asszóját nyerte (a verseny során a 17-ből 15-öt!). Kárpátit ekkor még oktatták az olaszok (1 győzelem és 3 vereség). A magyar kardválogatott története során hatodszor is olimpiai bajnok lett!
1952-ben az olimpia jóformán a döntővel kezdődött. Kárpátira sem volt panasz, 15 győzelemmel és 3 vereséggel menetelt a döntőig. A kilencedik (!) mérkőzésen az olaszok ellen 5:5-ig fej-fej mellett haladt a két csapat és akkor a korábbról már oly sok sérelmet és bánatot magukban hordozó olaszokat mintha megcsapta volna a siker szele: 7:5-re elhúztak. Ebben a kiélezett helyzetben, Berczelly és Kárpáti is 5:0-ra hozta a maga záró asszóját. 7:7! Gerevich - Pinton ellen s már 8-7-re vezettek a magyarok. Mivel a találatarány is nekünk kedvezett, az olaszok az utolsó csörtét fel is adták (9:7). A sportvilág a „Hungary” szótól és Kovács Pál, Gerevich Aladár, Berczelly Tibor, Kárpáti Rudolf, Rajcsányi László, valamint Papp Bertalan nevétől visszhangzott!
Melbourne 1956: Az Első Egyéni Arany
Ahogy Helsinkiben 9, úgy Melbourneben csak 4 mérkőzés kellett az olimpiai elsőséghez. A szovjetek nem jelentettek akadályt, 9:4-es vezetésnél a magyarok a hátralevő csörtéiket feladták (9:7). Kárpáti viszont „kivívta a munkaidőt” ellenük, háromszor nyert, egyszer vesztett. A megerőltetés legkisebb szikrája nélkül született a sorrendben hatodik magyar kardcsapat arany! Másnap a St. Kilda negyed városházán az egyéni aranyért folyt a vetélkedés. Kárpáti a döntőig 12 mérkőzésén veretlen maradt. A fináléban az egy nemzetbéliek vívtak először: Kárpáti Gerevichet és Kovácsot is legyőzte. Egyéni olimpiai bajnok lett, bár nem veretlenül, a lengyel Pawlowski akadályozta meg ebben (2:5) és így lett a bajnok mérlege: 18 győzelem és 1 vereség.
Kárpáti maga is így ír saját könyvében: „Döntést hoztunk (Nimburgban, Prága mellett, Melbourne-be indulás előtt), hogy a magyar olimpiai csapatnak egyetlen feladata és kötelessége van: minden idegszálával a legjobb eredményekre törekedni!” - és ezt komolyan is vették. A magyar kardcsapat egyik rangidős tagja, Kovács Pál aludt a Lengyelország elleni finálé előtt Melbourne-ben. Felesége jelentkezett a forrongó Budapestről kedvező hírrel: mindenki él, egészséges és jól van. Kovács Pál - ébredése után - elégedett fejbólintással nyugtázta a hírt, nem is izgatta fel magát túlságosan, majd vezetésével a magyar kardcsapat játszi könnyedséggel verte Lengyelországot 9:4-re, s lett olimpiai bajnok. Akkor ez természetes dolognak számított.
Róma 1960: Az Egyéni Döntő Drámája
Az 1960. augusztus 25. és szeptember 11. között Rómában rendezett XVII. Nyári Olimpián 83 ország több mint ötezer sportolója vett részt. Bámulatos történelmi díszletek alkották a versenyek hátterét: a tornászok Caracalla i.e. 200 körül épült fürdőjében, a birkózók a Maxentius-bazilikában küzdöttek, a maratoni futás céljának pedig Constantinus diadalíve szolgált. Az olimpiák történetében először rendezték meg az egyéni versenyt, és utána a csapatot, ez mindeddig fordítva volt.
A kiváló mesteredző, Somos Béla azt mondta Kárpáti Rudolfnak még első bajnoksága, vagyis az 1956-os olimpia idején, hogy a második már könnyebb lesz, szinte az ölébe pottyan majd a siker. Nem teljesen így lett - „szép kis pottyanás”, mondogatta utána a kardvívó az események ismeretében. Rómában igen nehéz versenyen nyert Kárpáti. Már az is jól érzékelteti, mennyivel nehezebb dolga volt Rómában Kárpátinak, hogy míg az első csoportkör négy meccsét még hozta hibátlanul, a második csoportkörben a német Wilfried Wöhlertől kikapott.
A Döntő Asszó Pawlowski Ellen
Jöhetett a nyolcas döntő, ahová nem került be a könyökét fájlaló 50 éves Gerevich Aladár, ott volt viszont a juniorok között világbajnok Horváth Zoltán. Egymással kezdtek a nyolcas fináléban, és Horváthnak eszébe sem volt leadni a meccset - nyerni akart, elhúzott 3:0-ra. Kárpátinak minden tudására szüksége volt, hogy 4:4 után bevigyen egy tiszta találatot. Hosszú tempókeresés, nagy közelharc, így jellemezte csatájukat a korabeli Népsport. Kárpáti rágyújtott, és csak annyit jegyzett meg, ebben az erős és kiegyensúlyozott mezőnyben nem egy, hanem még két vereséggel is oda lehet érni a dobogó tetejére.
Kárpátinak a szovjet Rilszkij elleni vereség (3:5) következett, majd egy hármas győzelmi széria után megint egy botlás: az olasz Calarese ellen (3:5). Az utolsó asszó volt hátra a lengyel Pawlowski ellen. Kevey János lengyel tanítványa 1957-ben egyéni világbajnok volt, az 1959-es budapesti világbajnokságon a csapattal nyert. Kárpáti az első találata közben ráadásul elcsúszott, és a szívbajt hozta a szurkolókra. Vészjósló pillanat volt, de felállt, és nem sérült meg, jelezte, hogy minden rendben. Pawlowski támadásánál pedig nagyon sportszerűen jelezte, hogy eltalálta őt a riválisa, és már a zsűrielnök előtt megadta a találatot.
2:1-re megint vezetett, aztán megint megcsúszott, a lengyel elővágása jó volt, és a támadása is. Kárpáti szép tussal kiegyenlített. 3:3-ra álltak, amikor lejárt a vívóidő - ilyen velük nem fordult elő korábban -, és a szabályoknak megfelelően 4:4-re kerekítették az eredményt, és jöhetett a minden eldöntő találat. A tét hatalmas volt. Ha Kárpáti eredményes akciót vezet, akkor egyedüli bajnok. Ha a lengyel ér el találatot, akkor hatos holtverseny lesz, hiszen hat versenyző állt volna 4 győzelem és 3 vereséggel. A mindent eldöntő találatra Kárpáti visszaemlékezése szerint 14 percet kellett várni. Álltak egymással szemben, és vártak, figyelték egymás reakcióit, és még tovább vártak. Kárpáti tudta, hogy támadni fog a lengyel, mert csak találattal volt esélye előrébb lépnie, különben csak a hatodik helyen zárt volna. A magyar szinte belelátott Pawlowski fejébe, és amikor megindult, elkapta a tempóját, a lengyel pedig azonnal jelezte, megvan a találat. Veszített, Kárpátié az arany.
„Hihetetlenül nehéz volt. Magam sem gondoltam, hogy ennyit nyom a latba a felelősség súlya, amit viselni kell. Sok olimpiát és világbajnokságot megjártam, de még egyszer sem éreztem azt. amit ma este. Tudtam, hogy győzni kell és nagyon akartam." - mondta a Népsportnak. Kárpáti élete legnehezebb versenyét nyerte az olimpiatörténet addigi legkiélezettebb döntőjében. Fuchs Jenő (1908. és 1912.) után elsőként meg tudta védeni a címét a magyar kardvívók közül.
"Pawlowski, a legyőzött nagy ellenfél a magasba emeli Kárpáti jobbját."Fotó: Lobogó, 1964. július-december 6. évfolyam, 41.
„Ezt az életet akartam” – Danó Tamás tehenészete | Telepjáró
A Római Csapatarany: A Hegemónia Megőrzése
A római olimpia hatodik magyar aranyát a kardválogatott szerezte, amelyik előbb az olaszokat, majd a döntőben a lengyeleket győzte le. Ez volt a 75. magyar aranyérem az olimpiák történetében. Csapatban a magyaroknak négyszer kellett pástra lépni. Az elsőségért az újoncok remekül hozták magukat, az olaszok ellen Mendelényi, majd a döntőben a lengyelek ellen Horváth szerzett 4-4 győzelmet! Ennek ellenére a magyar-lengyel elején már annak az esélye is felsejlett, hogy véget érhet a sok évtizedes magyar kardhegemónia. A lengyelek 3-0-ra elhúztak. Innen lett 5-3 ide, majd 6-6.
8-7-es magyar vezetésnél következett az utolsó asszó, úgy, mint ahogy az egyéniben is, Kárpáti és Pawlowski között. A döntők döntője! Kárpáti megint bekerítette a lengyelt (5:3) és ezzel a csúcson tartotta a magyar kardot és a lehető legszebb keretet biztosította a nagy triumvirátus visszavonulásához. A győztes csapat összeállítása: Delneky Gábor, Gerevich Aladár, Horváth Zoltán, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Mendelényi Tamás. A római olimpiai bajnok magyar válogatottból senki sem él már, utolsóként, a közelmúltban, Horváth Zoltán távozott közülünk.
Visszavonulása Után: Sportvezető, Művészeti Instruktor, Író
1961-ben visszavonult az aktív versenyzéstől, de a vívástól nem szakadt el. Szakedzői oklevelet szerzett, nemzetközi versenybíróként tevékenykedett, majd a Nemzetközi Vívó Szövetség kard bizottságának elnöke volt. 1961-től 1991-ig volt a Magyar Vívó Szövetség elnökségi tagja, 1977-től a Budapesti Vívó Szövetség elnöke.
1950-től hivatásos katona, 1960-ban ezredessé léptették elő, 1990-ben vezérőrnagyként vonult nyugállományba. A Magyar Néphadsereg Központi Művelődési Házának zenei instruktora, majd művészeti vezetője volt. 1990-1994 között a honvédelmi miniszter sport szaktanácsadójaként tevékenykedett. A színházak és a filmek világában is megfordult. Az 1957-ben Darvas Iván és Házy Erzsébet főszereplésével készült Gerolsteini kaland c. kosztümös filmvígjátékban Kárpáti tanította be a vívójeleneteket. A „Kard és kocka” (1959) és a „A koppányi aga testamentuma” (1967) című filmben szaktanácsadó volt.
„Karddal a világ körül” (Sport Kiadó, Budapest, 1965) címmel írt önéletrajzi könyvet, ami generációk kedvence volt. A Marosvölgyi György szerkesztésében megjelent Bajnokokról bajnokok (Villás Alapítvány, Budapest, 1995) című könyvben „Akinek a vívás volt a mindene” címmel írt a hétszeres olimpiai bajnok Gerevich Aladárral kapcsolatos emlékeiről. Zenei szakíróként számos cikke jelent meg.
Emlékezete és Elismerései
1991-ben a minden idők legjobb magyar sportolóit tömörítő Halhatatlanok Klubja tagjává és első elnökévé választották. 1990-ben Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke személyesen nyújtotta át neki az Olimpiai Érdemrendet. 1998-ban Magyar Örökség díjat kapott, 2013-ban beválasztották a Vívó Hírességek Csarnokába. A magyar sporttörténetének egyik legeredményesebb, legsikeresebb sportolója.
A dr. Csanádi Árpád Általános Iskola, Középiskola és Pedagógiai Intézetben portréja található, Fekete Géza alkotása, valamint a Magyar Olimpiai és Sportmúzeumban (XIV. ker., Istvánmezei út 1-3.) mellszobor őrzi emlékét. Nevét a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán (I. kerület, Kapisztrán tér 2-4.) és a fővárosi Farkasréti temetőben (XII. ker., Németvölgyi út 99.) elhelyezett központi emléktábla, Budapesten vívóklub, valamint a Magyar Vívószövetség kard Világkupája (Gerevich-Kovács-Kárpáti) őrzi. Képe és neve megtalálható a BHSE székházának (XIII. kerület, Dózsa György út 53.) aulájában elhelyezett emlékhelyen és márványtáblán. Algírban az új központi vívótermet róla nevezték el (2018). Kárpáti Rudolf kardját a NOB lausanne-i múzeumában őrzik. Temetésére a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke, a spanyol Juan Antonio Samaranch küldte el a gyászbeszédét.
tags: #karpati #rrudolf #pawlowski #1960 #roma #donto
