A labdarúgás hajnala az Oszmán Birodalomban: Kászim pasa és Dzsoni aga csapata
A magyar történelem és az oszmán hódoltság idején számos kulturális és társadalmi érintkezés zajlott, amelyek közül néha egészen meglepő hagyományok is szárba szökkenhettek. Ilyen például egy korai labdajáték megjelenése és elterjedése az oszmán katonák körében, melynek központjában Kászim pasa dzsámija és egy különleges angol figura, Dzsoni aga állt.
Gázi Kászim pasa és Pécs
Hunyadi János szobrának hátterében a magyarországi török-iszlám építészet legmonumentálisabb alkotása, Pécs egyik jelképe, Gázi Kászim pasa dzsámija látható, amely jelenleg Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom néven római katolikus templomként működik. Ez a helyszín kulcsfontosságú szerepet játszott egy új, a futballhoz hasonló játék elterjedésében.
Dzsoni aga, az „angol szerzetes”, aki meghonosította a labdajátékot
Dzsoni aga kék szemű, magas ember volt, és még szőke is lett volna, ha nem takarja el a borotvált fejét a turbán. Angolnak született, ekkor még John Maddennek hívták, és ifjúkorában szerzetes lett Szent Norbert premontrei rendjében. Így alakult a sorsa, mert a northampshire-i Ondle perjeljének törvénytelen gyermeke volt, ám mikor Henrik, az ereték király elpártolt a pápától, és megszüntette a rendeket Angliában, az öreg perjel belehalt a hányattatásokba, John pedig Londonba vándorolt, és kikötői tolvajlásból, majd színjátszásból és bérgyilkosságból tartotta fenn magát, aztán amikor menekülnie kellett, felszökött az első hajóra, és az a kisázsiai Izmirben tette ki, itt a helyi alkormányzó szolgálatába állt, mert annak megtetszett a furcsa, fehér bőrű, kék szemű ifjú, hamarosan némi vagyont gyűjtött, Burszába szökött, és egy év múlva már selymet szállított Burszából Isztambulba, majd önálló kereskedő lett, és Velencéig hajózott a selyemmel, onnan meg lőfegyvereket, tükröt és csiszolt üveget hozott vissza. Egyszer csak azon vette észre magát, hogy megtér az iszlámba, csatlakozik Nagy Szulejmán szultán magyarországi hadjáratához az 1543. évben.
Azért, mert egy időben ez a Dzsoni aga a pécsi belső vár előtti szabad térségen, a búzapiacon, mindennap egy bőrből varrt, rongyokkal kitömött labdát rugdosott, ugyanis mikor gyerek volt, hazájában is ezt tette, és nagyon szerette csinálni. Izzadásig, kimerülésig.
A labdajáték elterjedése az oszmán helyőrségekben
Dzsoni agát először a magyar kölykök állták körül, aztán játszani kezdtek vele úgy, hogy egy földre helyezett kosárba kellett belerúgni a labdát, és ezt a másik csapat mindenáron meg akarta gátolni, mert nekik a másik kosárba kellett beemelni a rongycsomót, amit persze az előző csapat nem szeretett volna, és így tovább. Nézték ezt egy darabig a helyőrség hitványabb katonái, aztán ki is próbálták, aztán híre ment az ulufedzsik, az elit zsoldos lovasok és a janicsárok között is.
Dzsoni aga elmagyarázta a szabályokat, varratott egy jobb bőrgolyót, tanítgatta az embereit, hogyan bánjanak vele, aztán a vargák hirtelen sok megrendelést kaptak, és elkezdték Dzsoni labdája után gyártani az új labdákat marha- vagy disznóbőrből, birkagyapjúval vagy szalmával jól kitömve. A legügyesebbek játszottak, a többiek pedig fogadtak rájuk. Minden péntek délután, Kászim pasa nagy dzsámija előtt találkoztak a labdarúgók az istentisztelet és az ünnepi prédikáció után, és elmentek a búzapiacra, ahol ekkorra már véglegesen ácsolt kapuk álltak egymással szemben.
Dervis bég hagyta, mert úgy gondolta, hogy békeidőben a katona dologtalan, és ez még akkor is nagy veszély, ha a két keze által dolgoztatják, mert azok a kezek igazából a kardok és lándzsák örömei, a labdajáték pedig majdnem olyan, mint a harc és a dúlás, prédálás. Egyszer valami portyán a szigeti magyarok foglyul ejtettek néhány pécsi martaloszt, aztán látták, hogy azok mit játszanak a szigeti várbörtön udvarán, és hogyan nyerik el egymás pénzét, ruháját, ételét, hamarosan rákapott a szigeti katonaság is, ettől kezdve pedig úgy terjedt el a magyar és az oszmán helyőrségekben a labda, mint bujakóros hímringyón a vörös foltok.
Futballkihívás a Drégelyi vár ostrománál
A labdajáték annyira népszerűvé vált, hogy még a háborús időkben is előkerült. A Drégelyi vár ostrománál, Ali pasa és Zoltai János tárgyalásai során, egy futballmérkőzés ötlete merült fel, mint a vár sorsáról döntő próbatétel.
Színes szőnyegek között, brokátpárnákon ültek a beglerbég sátrában, szárított datolyával és kunáfával etették Zoltait, de az csak nem engedett. Ali pasa elmondta: „Megmérkőzünk velük a várért, Dzsoni.” A pasa felkiáltott: „De hiszen az egész váratok akkora, mint egy vakondtúrás! Mekkora lehet az udvara?” A válasz szerint „Kevés emberrel, tiszteletre méltó nagyságos uram. Öten lesztek ti is meg mi is.” Hozzátették: „Az, nagyságos pasa úr, de György kapitány éppen most szedeti fel a köveket. Nehogy valaki a csontját törje, ha elesik. Azután a földet elsimítja, és járatja rajta az embereket.” Veli, a hatvani bég bele is szólt: „Ha olyan kicsi a hely, akkor nem kell a lesszabály sem, úgy-e?” Zoltai János válasza: „Hát, igazad lehet, uram. Akkor ne legyen les.”
A mérkőzés szabályai és körülményei
A játék további részleteit is rögzítették. Ali pasa megkérdezte: „Kézzel meg lehet-e fogni a labdát? És szabadjon-e a másikat kézzel lerántani, lábbal elgáncsolni?” Zoltai erre így felelt: „Nem szabad ilyesmit, pasa úr, mert kevés lesz a hely, csak harminc rőf hosszú a várudvar és tizenhat rőf széles. Még beverné valaki a fejét a kőfalba. Csak a nagy, füves mezőben jó az olyasmi. Kézzel még a kapus sem foghatja meg a labdát, mert a kapu felső deszkája még övig sem fog érni.”
A bégek felhördültek. Mindenki Dzsoni agára nézett. A beglerbég türelmetlenkedett: „Dzsoni aga! Lehetséges-e ez?” Dzsoni aga megerősítette: „Valóban, hatalmas pasa, de ez mégis lehetséges. Angliában előfordul, hogy a módos városi emberek labdaházat építtetnek maguknak, és ott játszanak teniszt meg labdarúgást, és ilyenkor tényleg alacsony a kapu, és nincs is értelme, hogy kézzel megfoghassa a labdát a kapus.”
Ali méltatlankodott: „Nincs erő és hatalom, csak a magasztos és könyörületes Allahnál! De hiszen így ti lesztek előnyben, magyarok! Biztosan mindennap játszottatok egymással, és megszoktátok a visszapattanós falakat. Mi pedig még csak nyílt mezőn mérkőztünk, nagy, szabad téren. Micsoda ördöngös varázslat lesz az ott, amikor összevissza pattog a labda a falak között?” Zoltai megnyugtatta: „Jó lesz az, nagyuram, nem tud elgurulni a labda.”
Büntetések és bíráskodás
A büntetésekről is szó esett. Zoltai azt mondta: „Fizessen.” Ali pasa pedig így határozott: „Igazad van, Ali pasa úr, úgy legyen, ahogy te mondod. Akkor a büntetés egy arany vagy ötven akcse, utána pedig kitiltás. De beállhat-e annak az eltiltottnak a helyére egy társa, aki még nem játszott?” Ali válasza: „Hadd álljon be! Így igazságos. De ha valaki elfáradt, azt ne lehessen kicserélni! Aki vitéz, bírja!”
Zoltai megkérdezte: „És mi legyen a jelzés?” Ali pasa elmagyarázta: „Márton pap kap tőlünk egy zurlát, és ha valami rossz cselekedetet lát, azt csak megfújja, az mindig hallatszik, mert erős a hangja, mint a mennyei harsonáké. És akkor minden labdarúgónak meg kell állnia ott, ahol éppen van. Ha igaz találat esik, vagy ahogy Dzsoni aga mondja, gól, akkor Márton pap kétszer fúj a zurlába. A viadal félidejét és végét pedig jelezzék dobolással. Félidőben fordulunk, mert úgy igazságos.”
A közönség és a felszerelés
Ami a nézőket illeti: „Egy dologról még nem beszéltünk - mondta Ali, mikor visszaültek a párnákra. - Hányan megyünk be a várba? Hány ember jöhet nézni a viadalt, és biztatni bennünket? Hogyan gondolta ezt az értelmes György dizdár úr? Mert bizony, minden előny benneteket segít idáig, Zoltai János, úgy-e?”
Zoltai erre azt mondta, hogy húsz ember bejöhet, de csak fegyvertelenül, erre az oszmán bégek hangosan méltatlankodtak, a pasa is neheztelve nézett, és ekkor nagyon kemény vita kezdődött. Az ostromlók azt mondták, hogy mindennek van határa, ha csak fegyvertelenül mehetnek be, akkor legalább száz ember legyen, ha pedig kevesebbet akar a Szondi és a Zoltai úr, akkor legyen harminc, de fegyveresen, még úgy is jóval kevesebben lesznek, mint a magyarok. Végül megegyeztek abban, hogy a játékosokon kívül bemehet huszonöt janicsár fegyveresen, de puskát nem vihetnek, csak kardot, aztán Zoltai még azt is hagyta, hogy Arszlán bég kierőszakoljon tíz mehtert a harci dobokkal és zurlákkal. Ennek az oszmánok nagyon örültek, mert a zene nagy erőt és lelket ad a küzdőnek.
Ali pasa jelezte: „Labdát és homokórát mi viszünk.” Zoltai megkérdezte, miféle labdájuk van, erre a pasa behozatott egy vesszőfonatos ládát. Különféle méretű, súlyú és rugalmasságú labdák voltak benne különféle anyagokból, de oh, szép labdák voltak drága bőrökből művészi munkával elkészítve, ilyen finomakat Zoltai még sosem látott.
„No. Látod, ez itten szattyán, szömörcével cserzett kecskebőr, kárminnal festve. Sajnos nem egészen színtartó, viszont nyersselyemmel van kibélelve. Az egésznek a magja egy öklömnyi nemezgömb, erre csavarják körbe a selyem dülbendet úgy, ahogy a turbán szalagját a kavuk köré, aztán bevarrják a külső, kétrétegű szattyánborításba. Könnyű és rugalmas.” A beglerbég leejtette a labdát, a lábfejével felfogta, emelgette, párszor a térdén és a rüsztjén pattogtatta, aztán sarokkal a nagy fonott ládába küldte.
„És nézzed meg ezt - folytatta Ali pasa. - Ez kisebb, nehezebb és erősebb. Zsírozott ökörbőr. Húsoldalról készítették ki a vargák, azután a külső felületén szappanos, halzsíros, méhviaszos, faggyús fénymázzal itatták át. A második, belső rétege juhbőr, a bélése pedig préselt tengeri szivacs.” A pasa ezt is megjáratta mindkét lábán meg a térdein, aztán átemelte Veli béghez, Veli bég gyorsan félrekapta az övére csatolt kardhüvelyt, hogy ne akadályozza a mozgásban, lábfeje belső oldalával továbbküldte a bőrgolyót Dzsoni agának anélkül, hogy az leesett volna, Dzsoni aga ott tette elé a lábát, ahol az földet ért, így hát ott is maradt, aztán csizmája belső felével, hogy a sarkantyú ne tegyen kárt a drága jószágban, Zoltai elé gurította.
Zoltai csizmaorral felpörgette, hogy az egészen a sátor tetejéig szállt fel gyorsan forogva, de nem érte el az ezüst arabeszkekkel hímzett sátorlapokat, aztán homorított, a visszahulló labdát a mellével fogta fel, és a pördületet kihasználva szinte lassan engedte le a szőnyegre úgy, hogy a forgó labda el sem vált közben a testétől.
„Az kékróka-bundás szőrmelabda. Nem mérkőzésre való, hanem inkább asszonyoknak. Van hermelin- és nyestbundás is. Hanem ez itt, barátom, ez nem olyan szép, de inkább használható: orleánnal festett elefántbőr, a belső rétege pedig olívában puhított delfinbőr, és a belseje hattyúpihébe préselt verébcsontokkal van bélelve.” Ali pasa végül bejelentette: „Az ökörbőr golyót visszük. Az éjjel a mesterem felbontja, és kiszed belőle némi spongyát, attól kicsit lomhább lesz, és nem ugrál olyan vadul.”
tags: #kaszim #pasa #focicsapat
