Kelemen István: Egy röplabda szövetségi kapitány kihívásai és elhivatottsága
Kelemen István, a magyar röplabdázásban jól ismert szaktekintély, nehéz, de annál inkább elhivatott feladatot vállalt el, amikor a férfiválogatott szövetségi kapitányi posztjára lépett. Neve országosan ismert, és több évig volt a magyar válogatott szakvezetője. Kelemen István a legeredményesebb utánpótlásedzőként szerzett tapasztalatait most a felnőtt csapat élén kamatoztatja, Dunaújvárosban él, és évek óta jár Földvárra, örömmel segíti Rostási Nándor munkáját. Főleg taktikai, és egyéni technikai tanácsokat ad a fiataloknak. Szívesen emlékszik vissza Czintula Misire, aki ide járt a gimnáziumba, s később az ő nevelő munkájának köszönhetően lett országos többszörös bajnok és korosztályos válogatott.
A szövetségi kapitányi kinevezés körülményei
Kelemen István kinevezése nem zökkenőmentes időszakban történt, amit az előzmények is alátámasztanak. Tavaly szeptemberben elvesztette a Lettország elleni olimpiai előselejtező-párharcot a magyar férfiválogatott. Decemberig néma csend és hullaszag honolt, aztán lemondott Kántor Sándor. A szakma egybehangzóan Demeter Györgyöt javasolta szövetségi kapitánynak, de nem történt semmi, ismét hónapokig csend. Vészesen közeledett az őszi időszak, és vele az újabb tétmeccsek, ám Demeter nem vállalta, mert a szövetség képtelen volt egy épkézláb koncepciót összetákolni. Elkezdtek röpködni a nevek (Németh, Karagics), de végül a legeredményesebb utánpótlásedző, Kelemen István vállalta a hálásnak éppen nem nevezhető feladatot.
Az edzői kollégium tagjaként Kelemen István maga is részt vett a folyamatban. Mint elmondta, neki vannak funkcióim a szövetségben, referens vagyok a gyerekeknél, illetve a gyermekválogatott edzője vagyok, amiből egy év múlva a serdülőválogatott lesz. A megegyezés értelmében én ezt kétévenként leadom Tomanóczy Tibornak. Már nem voltak olyan terveim, hogy ifjúsági Európa-bajnokságokra vigyem a gyerekeket. Megkeresem a tehetségeket, kialakítom a csapatokat, és továbbadom.
Kelemen István javaslatot is tett a kapitányi posztra: az edzői kollégium ülésén azzal a javaslattal élt, hogy Karagics Mátyás legyen a szövetségi kapitány. Akkor is megjegyeztem, és mindenki, aki egy kicsit is ért a röplabdához, hogy nagyon csúszunk ki az időből. Július végén Karagics arra hivatkozva, hogy az iskolákban bevezetik a mindennapos testnevelést, lemondta a válogatott edzősködést. Ekkor felvillant bennem, hogy szívesen elvállalnám, hiszen a játékosok nagy része az én nevelésem. Garamvölgyi Mátyás javasolta Németh Lajosnak, aki megkeresett, én pedig természetesen a srácok érdekében, kizárólag a srácok érdekében azt mondtam, hogy az Európa-bajnoki selejtezőre való felkészítést vállalom, és a csapat felkészítését a szegedi és a lettországi tornára megcsinálom. Már akkor tudtam, hogy nagyon ki vagyok csúszva az időből. Németh Lajosról Kelemen István elmondta: Ő nagy nemzetközi tekintély, azt tudnia kell mindenkinek, és nagyon eredményes edző volt. Sokat tanultam tőle, ő pedig elfogad engem, tehát nagyon jól tudunk együtt dolgozni.
Kihívások és a játékosok hozzáállása
Az érdemi munka megkezdését számos szervezési és személyi probléma nehezítette. Kelemen István szerint: Én a legjobb hiszemben nekiláttam volna ennek a dolognak, ha sürgősen értesítenek. De csúsztak a napok, a kinevezésemet is egy nappal később közölték velem. Mindegy... Próbáltam gyorsan megszerezni a telefonszámokat, de szombat-vasárnap már nem volt sok időm és lehetőségem. A következő héten csináltam egy felkészülési programot, és három nap alatt gyakorlatilag mindenkinek elmondtam, hogy körülbelül mit tervezek. Közben a főtitkárnak is készítettem egy anyagot. Ebben volt mindenféle kérelem a gyúrótól az orvosig, az útiköltség-térítéstől a biztosításig. Ő azt mondta, rendben, és le is utazott Izsákra, megnézte a körülményeket, én pedig végigvezettem őt. Ez a helyszín tökéletesen alkalmas arra, hogy ezt az edzőtábort megcsináljuk, sőt az anyagi háttere jóval olcsóbb, mint bárhol máshol, Magyarországon. Én eléggé szövetség-centrikus ember vagyok, tudom, hogy a szövetség milyen anyagi gondokkal küzd, nem kiszipolyozni, hanem segíteni próbáltam ebben a kérdésben.
„Az, hogy az állam kommunikál, egyáltalán nem rossz dolog” – Gulyás János és Marosi Gergely | 24.hu
A legnagyobb fejtörést azonban a játékosok elérhetősége és hozzáállása okozta. Kelemen István szembesült azzal, hogy több kulcsjátékos lemondta a válogatottságot. Veres Pétert sokáig nem érte el, és habár még gondolkodott rajta, két nappal a névsor lezárása előtt sajnos lemondta a válogatottságot. Rajta kívül lemondta Németh Szabolcs, Nagy Péter, Bagics Balázs, Szabó Alpár és Németh Ferenc is. A kecskeméti Csányi Dániel és Dorcsák Lajos lemondása nem történt meg semmilyen szinten, ott a vezetőkkel tárgyaltam, és az nagyon kellemetlenül érintett bennünket. Geiger András azzal az indokkal nem vállalta, hogy az édesapjánál munkát vállalt. Talán meg is értem, mert aki már dolgozik, az nyilván nem akar négy hétre kiesni a munkából. Kelemen István kritikus hangnemben beszélt erről: nem is nagyon akartam én már visszafelé gondolkozni, ami az életkort illeti, bár a kollégáim azt mondták, hogy nekem, mint válogatott edzőnek az a feladatom, hogy a mindenkori legerősebb magyar válogatottat felállítsam. Ezt tökéletesen tudomásul vettem, annak ellenére, hogy tudjuk, még a legjobb magyar válogatott is nagyon nagy bajban lenne, hogy túljusson a franciákon és a spanyolokon. Naponta változott a létszám, de törekedtem, hogy megtaláljam azt a tizenkét embert, aki alkalmas. Szerencsére a csapat krémje vállalta. Igazából azt mondom, ezek a legrendesebbek! Nagyon jólesett tőlük. Mivel nem voltam rutinos felnőtt válogatott edző, nem is gondoltam ilyesmire, hogy lemondás, mert az utánpótlásban ilyenek nincsenek. Ezeket a problémákat ott teljesen simán megoldjuk, de sajnos úgy tűnik, hogy a felnőtt válogatottban nem dicsőség szerepelnie egy magyarnak.
A háttérben meghúzódó okokról is beszélt a kapitány: Voltak olyanok, akik először vállalták, aztán azért mondták le az egészet, mert a saját klubjuk azt indítványozta, hogy sokkal jobban járnak, ha maradnak. Megfenyegette őket: nem biztos, hogy bekerülnek a kezdőbe! Ezeken a leveleken érződik, hogy a klub szeretné, ha ott készülnének fel. Meg is értem a játékosokat bizonyos fokig, hiszen ebben a jelenlegi magyar röplabdában tizedannyi pénz sincs, mint amit ők ott kint külföldön keresnek. Viszont az nem úgy volt, hogy ők röplabdások lettek, és ezért külföldön játszanak. Úgy volt, hogy a magyar röplabda tett értük, az edzők, a klubok, talán még a szövetség is, hiszen tudjuk, hogy ez a korosztály a Héraklész-programon keresztül jött föl. Ebből talán vissza kellene valamit adni... Személy szerint nem érzem jól magamat, és megfogadtam, hogy nem nagyon fogok ezekkel az emberekkel szóba állni, mert ez a szavahihetetlenségüket jelenti. Mózer Zoltán és Szalai Szabolcs kiemelten korrektnek bizonyultak: Mózer azt mondta: természetesen vállalom, Pista bácsi, mert maga segített nekem akkor, miért hagynám cserben?! Szabolcsot már a vészhelyzetben hívtam be, és csak ennyit mondott: jövök magának eggyel, Pista bá, természetesen ott leszek a válogatottban. Sajnálja, hogy a végén már odáig jutott a rendszer, hogy Molnár Dávid egyetlen kikötést tett, hogy a szövetség feltétlenül vegye fel a kapcsolatot a klubjával, mert vannak kikötéseik az ő részvételével kapcsolatban.
A jelenlegi keret és a felkészülés
Annak ellenére, hogy számos akadályba ütközött, Kelemen István optimista a jelenlegi csapattal kapcsolatban. Én látom, hogy ez egy nagyon jó keret, jó anyag. Ha augusztus elsejétől kezdtünk volna dolgozni, akkor lenne esélyünk. Nem azt mondom, hogy így nincs esélyünk! Mindent meg fogunk tenni, hogy sikeresek legyünk, de azért járjunk a földön... Egy becsületes helytállás nagyon sokat dobna a magyar röplabdán. Úgy működik ez az egész jelenlegi magyar felnőtt röplabda-válogatott, hogy se gyúrónk, se orvosunk... A felszerelést a Sport XXI-es keretből tudom biztosítani, a feltételek pedig itt, az izsáki tornacsarnokban adottak: ütőállvány, feladóállvány, és minden szükséges eszköz. Én itt, ebbe a közegbe nagyon bedolgoztam magamat. Szeretek itt lenni, a játékosok is nosztalgiáznak, hiszen nagyon sokan innen indultak Európa-bajnoki döntőkre. A szövetségi kapitány úgy gondolja: Ez a röplabda lejáratása! Szerintem a kollégáim tökéletesen látták, hogy hihetetlen problémák előtt állnak, és inkább nem vállalták ezt az egészet. Én elég bátor ember vagyok, ezek szerint. Mióta a szövetségben dolgozom, vagy a NUPI-nál, vagy a Sport XXI-nél, mindig meg kellett dolgozni azért, hogy eredményes csapatot építhessek. De arra nem gondoltam, hogy egy felnőtt válogatottat ennyire magára hagynak, egy bizonyos időszakra. Olyan érzésem volt, hogy minden információ későn jutott el hozzám. Látjuk, hogy a női válogatott edzője is lemondott. Én azért harcosabb típus vagyok, bár nekem is megfordult a fejemben többször, hogy ezt megtegyem, de én megpróbálom végigcsinálni úgy, hogy ez eredményes legyen.
A csapat felkészülése augusztus végén barátságos mérkőzésekkel folytatódik: a magyar válogatott augusztus 24-én és 25-én Zilahon, augusztus 30-án és 31-én pedig Izsákon játszik felkészülési meccset Romániával. A csapat szeptember 3-tól Szegeden, az Európa-bajnoki selejtezőtorna helyszínén folytatja a munkát, ahol Lettország, Spanyolország és Franciaország lesz az ellenfél.
A magyar válogatott kerete (elvileg)
| Pozíció | Játékosok | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Feladók | Tóth András, Kecskeméti Péter, Kaszap Tamás | |
| Centerek | Kovács I Zoltán, Nagy József | |
| Ütőjátékosok | Szalai Szabolcs, Szabó Dávid, Baróti Árpád, Dávid Csanád, Gergye Roland, Nacsa Gábor (?), Mózer Zoltán (?) | Mózer Zoltánnak van játékengedélye az Európa-bajnoki selejtezősorozatra, de megsérült a válla. Helyette Nacsa Gábor került a keretbe, de neki nincs játékengedélye, és pótlólag már nem is kaphat, viszont ha nincs meg a 12 játékos egy csapatban, akkor a szövetség komoly büntetést kap a CEV-től, ergo elképzelhető, hogy az egészséges Nacsa helyett a sérült Mózert kell majd benevezni a tétmeccsekre. |
| Liberók | Pápai Péter, Molnár Dávid (?) |
Kelemen István korábbi eredményei az utánpótlásban is bizakodásra adnak okot. Már az is siker, ha nem alázkodtunk meg. Bár eddig minden válogatottam eredményes volt a maga módján. Ha a csehországi ifjúsági Európa-bajnokságra gondolok, akkor ott megvertük a portugálokat, a svájciakat, a belgákat, és kikaptuk a csehektől. Nem mondhatom, hogy nagyon nagy csapat volt, de nem volt szégyen. Amikor elmentünk a Baróti-Kaszap-féle csapattal Szlovákiába, Olimpiai Reménységek Tornáját játszani, a hatalmas bírói nyomás ellenére a lengyelekkel három-kettőt játszottunk. Boldog volt minden játékos, aki Bulgáriában ott volt az Európa-bajnoki selejtezőről való továbbjutáson. Vagy boldog volt minden játékos, aki Tiszaújvárosban szerepelt. Kelemen István hangsúlyozza a nemzeti válogatottság értékét és a sportolók felelősségét: Én azt mondom, ennek a mostani Európa-bajnoki selejtezőnek a felkészülése példa, és igenis a szövetség hozzon olyan szabályokat, amelyek a meghívott játékosokat majdhogynem kötelezik arra, hogy részt vegyenek a magyar válogatott tevékenységében. Már csak azért is, mert véleményem szerint ez a legnagyobb dicsőség egy sportoló számára.
tags: #kelemen #istvan #roplabda #edzo
