A Népstadion Öröksége és Kemény Zsófi Kortárs Művészete

Magyarország kulturális és sporttörténelme számos ikonikus helyszínt és kiemelkedő személyiséget tart számon. Két ilyen, bár egymástól távol eső, mégis jelentős téma a Népstadion, mint a nemzeti emlékezet kiemelkedő helyszíne, és Kemény Zsófi, a kortárs magyar irodalom sokoldalú alakja.

A Népstadion: Egy Nemzet Emlékezethelye

A Népstadion volt Magyarország alighanem egyetlen olyan 20. századi helyszíne, amely a Pierre Nora-féle értelemben vett emlékezethelyek között kizárólag pozitív emlékeket és érzelmeket hordozott, a lakosság túlnyomó részének egyértelmű konszenzusával. A nemzeti stadion tervezése még az első világháború előtti évekre nyúlik vissza, a két világháború között is napirenden volt.

Az Építés és a Nép Részvétele

Végül ovális alaprajzon 1948-1953 között valósult meg. A dátum 1948. július 13., s hiába nem voltak még készen a végleges tervek, az Országos Testnevelési és Sport Bizottság elnöke megadta a jelet a Népstadion építésére. A háború borzalmai, a világégés nyomai még itt-ott látszódtak a fővárosban, s az emberek lelkén. De ez az új kezdet mégis mindenkit bizakodással, lelkesedéssel árasztott el. Budapest lakói önként és szó szerint dalolva fogtak csákányt, lapátot, és álltak be ingyen és bérmentve a melósok közé, hogy saját kezükkel építsék fel a nép stadionját. Bizony még Puskás Öcsi és az Aranycsapat tagjai is pakolták a téglát, leverték a maltert, hogy aztán nem sokkal később, még több melót belerakva 7-1-re verjék az angolokat az akkor már átadott létesítményben.

Az egykori lóversenypálya helyén 27 hektáros telken épült monstrum kitörölhetetlen pillanatokkal ajándékozta meg a nagyérdeműt. Amikor már potyogtak a gólok senkit sem érdekelt, hogy itt korábban 664 ezer köbméter földet mozgattak meg, 84 óriási gép dolgozott az építkezésen. A munka során 45 ezer köbméter betont, 2,5 ezer tonna betonvasat dolgoztak be. És az egész nagy mutatvány költségei jóval meghaladták a tervezettet, és 160 millió forintnál álltak meg.

Kialakítás és Megnyitó

Eredetileg 100000 fő befogadására tervezték, de a keleti lelátó felső karéjának felépítésére végül meghiúsult (befogadóképessége kezdetben így is 80000 fölött volt), és a 13 szintesre tervezett öltözőépület is torzóban maradt. A nyugati tribünt áttört betonráccsal díszített, monolit vasbeton pilonok tartották. Az ünnepélyes megnyitóra 1953. augusztus 20-án került sor, óriási csinnadratta közepette. A korszakot jól jellemzi, hogy itt volt a díszvendégek között Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke is, ám őt nem a díszpáholyba ültették, hanem a sajtóteraszra, mert hogy népünk bölcs vezére Rákosi Mátyás nem akarta maga mellett tudni egy imperialista ország képviselőjét.

Sport és Kulturális Események Központja

Generációk sora nőtt fel úgy, hogy zarándokhelynek tekintette a hatalmas arénát. Futbólia voltunk nemcsak az ötvenes, még a hatvanas években is, sőt, a hetvenes évek is a fénykorhoz tartoztak. Teltházas meccsek, zsúfolt lelátók, felejthetetlen kilencven percek. Sorsfordító válogatott labdarúgó mérkőzések, magyar győzelemmel végződött kosárlabda Eb, látványos atlétikai viadalok, kitörölhetetlen kettős rangadók, és extázisba kergető koncertek. Lelkesedtünk Tichy Lajosért, Mészöly Kálmánért, Albert Flóriért, Bene Ferencért - de ugyanúgy Mick Jaggerért és Bonoért. Fellépett itt a Rolling Stones, a U2, Michael Jackson, a Queen, George Michael. Szepesi György hangja is örök, ahogy mondta a magáét a pálya szélén, mint ahogy a teltházas SZÚR-ok, avagy a színész-újságíró rangadók emléke is.

Műemléki Védelem és Vita

A Népstadion építési korához hasonlóan megalomániás sportpolitikai tervek ekkoriban még csak veszélyeztették az épületet. A közelmúlt építészeti emlékeinek védelmében az 1970-es évektől úttörő szerepet játszó Budapest önkormányzata - a Főváros Települési és Értékvédelmi Ügyosztálya javaslatára a Fővárosi Közgyűlés - 1994-ben a Népstadion együttesét helyi műemléki védelem alá helyezte, annak meghatározó városképi és történeti jelentősége miatt. Amikor az 1998. évi atlétikai Európa-bajnokság előkészületei során a rendezők, és maga az intézmény is, a dromosz szobrainak áthelyezésével kívánta szabványossá alakítani az edzőpályát, 1996-ban a fővárosi tervtanács egymás után kétszer is leszavazta a javaslatot, megőrizve az együttes eredeti képét.

Annak ellenére tette ezt, hogy az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnöki tanácsadó testülete egy évvel korábban, nagy vita során, nem szavazta meg a Népstadion egész együttesének országos védelmét. Az 1996-os történések nyomán bővebb elemzés jelent meg a Műemlékvédelmi Szemlében a közelmúlt emlékeinek műemléki védelméről, együtt a műemléki védelemre javasolt, 1945 után emelt épületek listájával. 2000-ben a Népstadion kiemelt helyen szerepelt az Országos Műemlékvédelmi Hivatal a közelmúlt - a 20. század első háromnegyede - építészeti emlékeinek műemléki védelmét propagáló, "A műemlékvédelem táguló körei" című kiállításán, annak katalógusában, és természetesen ott volt a műemléki védelemre javasolt emlékek - a korábbihoz képest megsokszorozott - jegyzékében is. A Hivatal újra elkészíttette az elveszett dokumentációt, de a műemléki védelmi javaslatokat a minisztérium többször is elutasította.

A Népstadion műemléki védelmének hiánya alighanem közrejátszott - ma már jól érzékelhetően a végül pusztulásához vezető folyamat egyik állomásaként - nevének "elvesztésében" is. Kedvenc létesítményünk 2002. április 2-án felvette Puskás Ferenc nevét. A stadion születése időszakának kiemelkedő építménye, korának mértékadó műve. Mind a műépítészeti, mind a mérnök-szerkezettervezői invenció szempontjából nagyvonalú, izgalmas és finom részletekben egyaránt bővelkedő alkotás. A szerkezeti elv érvényesítésével a funkciónak megfelelő térforma a vitruviusi alapkritériumok - firmitas, utilitas, venustas - dinamikus egységét képviseli. A rohammunkából eredően jelenlegi állapota aggodalomra ad okot, ami hangsúlyozza a mielőbbi védelem szükségességét.

A Népstadion Vége és az Új Aréna

Ám hiába toldozták, foldozták, az idő vasfoga megrágta, és használhatatlanná tette. Így 2016-ban lebontották, a helyén pedig felépült az ultramodern Puskás Aréna, amelyben 2019. november 15-én rendezték az első labdarúgó mérkőzést. A 2017. április 18-i Műemléki Világnap alkalmából az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága által kiadott díjak sorában a Műemléki Citrom-díjjal "elismert" egyik tett a Népstadion lebontása lett. A díj odaítélését az alábbi előterjesztés alapozta meg.

Az új Puskás Aréna átadása kapcsán rá kell jönnünk, hogy a téma örök. A nagy budapesti stadion szükségessége 1928-ban is felvetődött. Kilencven éve az első labdarúgó-világbajnokságot álmodták eleink Budapestre. Mamusich pontosan tudta, hogy az FTC és az MTK pályája mellett már elszaladt az idő. És a vb csak az egyik, még csak nem is a legjelentősebb érv volt amellett, hogy szükség van az új, hatalmas arénára. Hiszen „a szűk pályákkal járó tolongás visszariasztja a közönséget és visszafejleszti a futballsportot”. „Most a papírkosárba vándorol a rengeteg vidékről jövő levél, amely jegyért eseng, ahelyett, hogy különvonatok ontanák a tízezreket Szegedről, Székesfehérvárról, Győrből, Miskolcról, Debrecenből és még egy sereg vidéki városból fel az ország szívébe! Micsoda mérhetetlen lehetőségek maradnak kiaknázatlanul? Micsoda propagandaerő megy veszendőbe?” A ’20-as évek végének stadionhelyzetéről írt Mamusich-sorok remek olvasnivalót adnak, hiszen kisebb változtatásokkal még fél évszázad múltán is így festettek a magyar lelátók - igaz, ez idő alatt a meccsre járás még népszokás volt, csak a 21. századra lett belőle a szorgalmas ellenpropaganda eredményeként némelyeknél szitokszó. „Hozzávetőleges számítások szerint: körülbelül 400 000 pengő (a ma használatos pénzértékindex alapján mai áron ennek 748-szorosa, azaz kb. 300 millió forint - a szerk.) volna az az összeg, amellyel akármelyik nagy pályánkat teljesen modernizálni lehetne. Hatvan, sőt hetvenezer néző befogadására is alkalmas lenne az ilyen módon kiépített pálya.

Mindeközben hirtelen a nagypolitika asztalára is odakerült a futball, igaz, a politikai pártok akkoriban nem az építsünk-ne építsünk vonal mentén szakadtak táborokra, hanem a leendő stadion helyszínén vesztek össze. Az egyik, a Bethlen István vezetésével 1921 óta kormányzó Egységes Párt vezetőiből kialakult csoport a Vérmező mellett érvelt, a másik, jobbára fővárosi érdekeltségű véleménycsoport a rákosi sportligeten látta legkönnyebben megvalósíthatónak az új arénát. Olimpiát később 1960-ban szerettünk volna rendezni (erre épült fel a Népstadion, Budapest a helyszínről döntő szavazás második körében bukott el Róma, Lausanne és Detroit mögött), majd 2024-ben (ennek a pályázatnak tett keresztbe a Momentum népszavazási kezdeményezése, a NOlimpia) - mindkétszer hiába. A labdarúgó Európa-bajnokságok legújabb kori története pedig a lelkes, ám reménytelen magyar pályázatok története is, hiszen 2004-ben, 2008-ban és 2012-ben is bizakodtunk, előbb az osztrákokkal, aztán a horvátokkal közösen, végül egyedül vágtunk neki a csodás makettekkel megtámogatott útnak, és buktunk el sorban a portugál, az osztrák-svájci, majd a lengyel-ukrán közös pályázat mögött.

Kovács József "Bütyök" - A Népstadion Hőse

A magyar atlétika fényes korszaka volt az ötvenes évek első fele. Hosszútávfutóink között remekelt a száz esztendeje született Kovács József, akit mindenki Bütyökként ismert. Minden bizonnyal termete (170 cm, 50 kg) miatt lett Bütyök Kovács József beceneve szülőhelyén, Nyíregyházán, ám volt, aki Kuszinak hívta. Édesapja Kovács Mihály szabómester, édesanyja Szokolai Lídia távirász. A helyi Vasutasban kezdett futni, Tomasovszky János nyírszöllősi tanítónál. Első komolyabb versenyén 17 esztendősen indult, Kassán győzött 1500 m-en (4:42). Tanítóképzőbe járt, ám félbehagyta, a postánál kezdett dolgozni, kellett a pénz.

Nyíregyházi színekben nyerte első bajnoki címét 1951-ben a BKV Előre pályáján 5000 méteren. A versenyen sokáig Pénzes Gyula vezetett, de „Kovács rajta marad, 3600-nál Pénzes feladja. Kovács frissen gyúrja tovább az iramot és egyéni csúccsal közel 100 méterrel győz (14:52.4)”. Sikere után leigazolta az MTK (akkoriban Bp. Bástya, majd Bp. Vörös Lobogó), a Goldbergerben helyezte el termelési osztályvezető-helyettesként. Az ő futójukként lett válogatott még 1951-ben Csehszlovákia ellen. Emil Zátopektől nagyon kikapott 5000 méteren, aligha hitte, hogy egyszer még legyőzi a már négyszeres olimpiai bajnokot. Jól ment neki a futás, úgy volt, hogy utazik Helsinkibe, az olimpiára, de az indulás előtt egy nappal kihúzták a nevét a listáról. Edzője, a legendás Náczi bácsi (Iglói Mihály) javaslatára klubja kiírt egy háziversenyt, ahol csak hat tizeddel maradt el Kelen János 5000 m-es országos csúcsától (14:24,6). Az eredménynek köszönhetően a csapat után utazhatott, de - meglehet, az izgalmak hatására - mélyen tudása alatt szerepelt, 10 ezer méteren 14. lett.

Az olimpia után edzőt váltott, a negyvenes években jegyzett Csaplár Andrásnál készült tovább. Sikerrel, mert 1953-ban a bukaresti Világifjúsági Találkozón (VIT) 5000 méteren harmadik lett Zátopek és a feltörekvő szovjet Vladimir Kuc mögött. Aztán egy esztendőn belül legyőzte mindkét klasszist. Kezdte 1953 szeptemberében Kuccal. A magyar-szovjet viadalon a Népstadionban „az 5000 métert feszült várakozás előzi meg. Kuc világcsúcsot akar javítani és olyan iramban kezd, amire az 5000 méter történetében még nem volt példa” - írta a Népsport. Kucnak 1000 méternél már 60 méter volt az előnye Kovács és a többiek előtt, 2600-nál 100, amit 300-ig 20 méterrel növelt. Frissen mozgott, Kovács azonban erősíteni kezdett és a közönség fergeteges biztatása mellett Kuc után eredt. „Most már valóságos üldöző verseny folyik. Az utolsó előtti körben Kovács tovább erősít, csengetéskor már csak 35 méterrel vezet a szovjet futó. Kovács 400 méteres hajrát nyit és ezt a közönség felállva szurkolja végig. Kuc lépései egyre nehezebbé válnak. Kovács feltartóztathatatlanul közeledik, 20, 10, majd 5 méterre csökken a hátránya, a célegyenesbe már a magyar futó fordul elsőnek, innen kezdve elfut ellenfelétől és 15 méterrel, a világ idei második és eddigi harmadik legjobb eredményével szakítja el a célszalagot (14:01.2)” - így a tudósítás. A közönség óriási ünneplésben részesítette Kovácsot, „soha még hazai atlétikai versenyen nem szurkolt, nem tombolt úgy a közönség korra és nemre való tekintet nélkül”, mint ezúttal. Még hétfőn reggel, munkába menet a villamosokon és az autóbuszokon is Kovács és Kuc összecsapása volt a fő beszédtárgy Budapesten. „Azon lehet vitatkozni, hogy a két futó közül melyik szalasztotta el a világcsúcsjavítást. Kuc azzal, hogy a tervezett 63 mp helyett 59 mp-re futotta az első 400-at, vagy Kovács azzal, hogy későn kezdett el erősíteni” - írta még a Népsport. A világcsúcs ekkor 13:58.2 volt, a svéd Gunder Hägg tartotta 1942 óta.

Zátopek a következő esztendőben, 1954 júliusában akadt Kovács horgára. 10 ezer méteren versenyeztek a magyar-csehszlovák viadal keretében a Népstadionban. A beszámoló szerint „az aprótermetű magyar futó 5750 m-nél előzi Zátopeket, de 50 méterrel később megint az olimpiai bajnok van elől, sőt hirtelen erősítéssel 10 méterrel ismét elszalad. Ez a különbség nem változik 7200 méterig, ekkor Kovács felzárkózik, 9200-nál újra élre megy és 5 méter előnyt szerez. Zátopek nem hagyja magát és csengetéskor előzi Kovácsot. Az egész stadion egy hangorkán. A 30 ezer néző felemelkedik a helyéről. Az utolsó kanyar közepéig szorosan egymás mögött van a két futó, a nézők várják, hogy Zátopek mikor nyitja meg félelmetes hajráját, a hajrát azonban Kovács nyitja meg, a célegyenesbe már 2 méter előnnyel fordul. A fergeteges bíztatás mintha szárnyakat adna neki, egyre növeli előnyét és bár Zátopek sem adja fel a küzdelmet és az utolsó métereken hoz rajta. Kovács végül győz (29:09)”. Ezek után természetes, hogy „a közönség lelkesedése leírhatatlan, sokan berohannak a pályára, vállukra emelik Kovácsot és a rendezőség csak néhány perc múlva tudja helyreállítani a rendet”. Zátopek sportszerűen nyilatkozott („Tavaly óta tudom, hogy Kovács a világ egyik legjobb hosszútávfutója”), majd egy hónappal később visszavágott Kovácsnak a berni Európa-bajnokságon. Ezúttal Bütyök volt sportszerű („Már az első három kör után láttam, hogy Zátopek legjobb formájában van és verhetetlen”), és a második helyre hajtott. Sikerrel. „Zátopek 8000-nél már 125 méterrel vezet Schade előtt, aki mögé szorosan felzárkózik Sando és Kovács. Csöngetéskor Zátopeknek 200 méter az előnye, az utolsó 400-at 63.4 alatt teszi meg. Kovács az utolsó körben megugrik Sando mellől, igen nyugodtan, frissen hajrázva biztosítja magának a második helyet. Hogy mennyire friss, azt bizonyítja 61.6-os utolsó 400-a. Okosan versenyzett, nem futotta teljesen ki magát, hiszen a nagyszerű Zátopekre eddigi legjobb eredményével sem lehetett volna veszélyes.”

Következett Melbourne, az olimpia 1956-ban. Őt is izgatta, mi van itthon a forradalom alatt és után, csak akkor nyugodott meg, amikor tudott telefonon beszélni feleségével, Németh Rózsával. „Én is versenyző voltam, ha nem is olyan kiváló, mint a férjem, de tudtam, hogy milyen megnyugtatóan hat rá majd, ha beszélünk” - mesélte később az asszony, Bütyök pedig tette a dolgát. „Még sohasem álltam rajthoz ilyen nyugodtan. Az egész verseny alatt higgadtan, józanul tudtam mérlegelni a lehetőségeket” - emlékezett. Kucot lehetetlen volt megelőzni, de az őt „követő második csoportban csak az ausztrál Lawrence és Power volt előttem. Vezettek egy kört, de csak 73-ra. Ez nekem lassú volt, élre mentem, beleerősítettem egy 70-essel s két kör alatt leszakítottam Powert, sőt közben előttük az erejével teljesen elkészült angol) Gordon Pirie-t is. Így jutottunk el az utolsó körig, ahol Lawrence már fel sem vette a küzdelmet…”

Utolsó bajnoki címét 1959-ben szerezte 5000 m-en (13:47.6), római olimpián (1960) is indult, 10 ezer méteren 15. lett. A versenyzést 1962-ben hagyta abba, edző lett klubjában, az MTK-ban. Ezt követően, 1962-ben fejezte be aktív pályafutását. Kovács József 1987. március 29-én hunyt el Budapesten. A Népsport Bütyökként búcsúzott tőle, így: „A közönség a szívébe zárta a lehetetlent nem ismerő kis futót és emlékezetes győzelmei sok új hívet szereztek a sportágnak.”

Kemény Zsófi - A Kortárs Művészet Sokszínű Hangja

Kemény Zsófi egyszerre író, rapper, slammer, forgatókönyvíró, drámaíró és énekes-dalszerző, aki egyszer, régen elindult „szerencsét próbálni”, idővel pedig kirajzolódott előtte mindaz, amit most, harmincévesen színpadra vitt. Helyet foglalunk a Jurányi nézőterén, a színpadon már ott ül nekünk háttal Kemény Zsófi, és vezetést imitál. A háttérben vetítés megy, olyan, mintha egy autóban ülne, tekereg az út, kanyarog a pálya, aztán elsötétül minden. A történet alaphelyzetét a vezetés adja: már az előadás első perceiben megtudjuk, hogy Zsófi és férje nem sokkal esküvőjük után autóbalesetet szenvedtek. Kemény Zsófi a baleset idején harmincéves volt - édesanyja mindig azt mondta neki, hogy egy nő harminc után láthatatlanná válik. Ráadásul - anyja szavaival ellentétben -, nem mindig láthatatlan.

Családi Örökség és Művészi Útkeresés

Ha az ember lánya írócsaládba születik, ráadásul maga is ezt a pályát választja, akkor sorsa akarva-akaratlanul is meg van pecsételve, és biztos, hogy egész életében a rokonai teljesítményéhez mérik majd az övét - pláne, ha ő a család legifjabb tagja. Bár Kemény Zsófi tudatosan küzd ellene, hogy a családjával azonosítsák, az előadásban maga sem tudta kikerülni a témát. Máig élénken emlékszem a pillanatra, amikor megismertem Kemény Zsófit. Nem élőben, hanem virtuálisan, de a találkozás mély nyomot hagyott bennem. Bepötyögtem a YouTube-ba, hogy slam poetry, és rákattintottam az első szembejövő videóra: KEMÉNY ZSÓFI - II. Országos Slam Poetry Bajnokság DÖNTŐ. Tetszett a szöveg, és az, hogy fiatal lányként már itt tart. Így történt, hogy Kemény Zsófi neve számomra előbb mondott valamit, mint nővéréé, Kemény Lilié. Azé a Kemény Lilié, aki tavaly Margó-díjat nyert, és aki nemrég az Örkénynek írt színdarabot. Mondanom sem kell, hogy saját élményeim után meglehetősen furcsa azt hallani, hogy Kemény Zsófi mindig nővére árnyékában érezte magát. Érezhető, hogy az est legfontosabb rétege a családi örökség felidézése, annak minden előnyével és nehézségével. A szülők, valamint nővére által képviselt szellemi háttér folyamatosan visszatérő motívumként működik nemcsak a slammer életében, de az előadásban is.

Művészi Stílus és Témák

A koncepción az első perctől érződik, hogy Zsófi nem kizárólag a poénokra épít. Az est dramaturgiai felépítése hol feszes, hol inkább egy irodalmi monológra emlékeztet, máskor azonban kifejezetten színházias, így a 80 perces műsor tempója néha akadozik. Az előadás ugyanakkor a „legtudatosabb sodródás krónikája”, az egyenetlen tempó pedig tökéletesen tükrözi az aktuális életszakaszokat. Zene, slam poetry, költészet, próza, film. Sok humor, fesztelenség, mai színek és mai hangok. - Kemény Zsófi a hét írója a Literán. Kemény Zsófi első, még csupán egy szerény, ám pozitív említésben kimerülő megjelenése a Literán (2011-ben) a maga rövidségében is szabatosan szemlélteti, hogy a hét szerzője alapvetően a hangzó irányból közelített az irodalom felé. A producer személyes meghívója túl kedvesnek bizonyult ahhoz, hogy nemet mondjak az előadásra. Megadtam neki az esélyt, a promóciós anyagban mégiscsak az állt, hogy az előadás a Z generációt, vagyis engem céloz. És valóban. Ha nem is kizárólag a Z generációt, engem biztosan célzott, és el is talált. Egy fiatal, a családja, a szakma, és leginkább talán önmaga előtt bizonyítani akaró alkotó szájából.

Kemény Zsófi pontosan adja vissza az ábrázolt közeg hangulatait, beszédfordulatait, szokásait. A kritikák szerint ez a fajta valóságtükrözés egy ponton túl mégis érdektelenné válhat. Főként a Giovanni és Bora közti dialógusok hatnak túlbeszéltnek és érzelgősnek, miközben a kapcsolatuknak nem sok reális alapja van. A mondatok sok helyen sematikusak, nem rugaszkodnak el a köznapitól, pedig egy forradalmi rappertől és pszichológushallgatótól elvárható volna megmunkáltabb nyelv is. Könyveit és verseit a mainstream fiatalságértelmezés újraértelmezése jellemzi, amely a felszabadultság helyett inkább a szorongás és a bűntudat köré épül. Slam poetry-írásaiban, regényeiben és verseiben gyakran kerül elő egy hagyományostól eltérő, azt felülíró női szerep kialakítására való igény (tematizálja a bántalmazó kapcsolatokat, a testképzavart, vagy a női életritmus biológiai determináltságát). Kemény Zsófi szerint a szereplíra lényege, hogy bárki bármiről bármit írhat, és az említett témák férfiak személyes megélései is lehetnek.

Első verseskötete, a Nyílt láng használata, alanyi versbeszélőt alkalmazott, versei egyes szám első személyben íródtak. A Most vagyok soha versei is gyakran jelenítenek meg én-elbeszélős nézőpontot, jelenítenek meg autobiografikus tereket. A költészetben az alanyiság folyamatosan jelen van, ezért nem látja szükségesnek „új-alanyiság” néven emlegetni. A kötetben sokszor többesszám első személyt is használ, és ez nem véletlen. Művei között szerepel a Kamaszkorom legszebb nyara, a Lost - Az elveszettek című sorozatba írt mű, és a Shakespeare/37 sorozatba írt átirata. 2021-ben vakreflexióra kínált fel szöveget („Alábukunk abba a világba, ahol minden ismerősünknek van egy ismerőse, aki ismer legalább egy influenszert, illetve legalább egyvalakit a MOME-ról, vagy a SZFE-ről"). Ha belépsz a Litera Klubba, minden héten megkapod A hét írójának exkluzív, csak klubtagok számára elérhető írását. Ahhoz, hogy olvashasd Kemény Zsófi versét, 2023. augusztus 24-ig kell csatlakoznod a Litera Klubhoz!

tags: #kemeny #zsofi #a #nep #stadion

Népszerű bejegyzések:

• a váci labdarúgás története és Kovalik Ferenc
• Kínai snooker felemelkedése
• Világbajnoki selejtezők és a magyar csapat
• A gimnázium sportegyesületi háttere
• Részletes elemzés: Sandvikens IF vs. IK Brage