A kémiai elemek neveinek lenyűgöző eredete és jelentése
Miért oxigén az oxigén és miért klór a klór? Melyik elem neve jelenti azt, hogy bűzlik? Melyik a rejtőzködő elem? Mi köze a polóniumnak a Curie-házaspárhoz? Melyik elemet fedezték fel Berkeleyben? Ezek a kérdések gyakran felmerülnek, amikor az elemek neveinek eredetével foglalkozunk.
Az elemek tudományos neve latin vagy görög nyelvű, és csak elvétve más. A képletekben és a vegyfolyamatok leírásakor rövidítve használjuk azokat. A fontosabbakat (a gyakrabban előfordulókat) csak a kezdőbetűvel jelöljük meg. Például: oxigén: O, nitrogén: N, hidrogén: H. Ha több elem neve kezdődik ugyanazzal a betűvel, ami természetesen sokszor előfordul, úgy a többi jelölésekor még egy másik jellemző betűt is kapcsolunk az elsőhöz. Pl. osmium: Os, neon: Ne, nikkel: Ni, hélium: He, higany: Hg.
A keresztrejtvények megfejtéséhez sok esetben ismerni kell egyes elemek vegyjeleit. Többször előfordult, hogy ismerőseim kérdéssel fordultak hozzám, és némelyik furcsább nevű elem esetében az iránt is érdeklődtek, hogy miért hívják így.
Vannak elemek, amelyek mivel szabadon (termésállapotban) is előfordulnak, vagy mivel előállításuk könnyű, régtől fogva ismeretesek. Az ókorban hét fémet és két nemfémet ismertek.
Az ókori elemek és eredetük
Az ókori elemek elnevezése gyakran az anyag fizikai tulajdonságára, lelőhelyére vagy felhasználására utalt. A szén neve karbonium (carbonium, C) a latin carbo (szén) szóból ered, a kéné (S) a sulfurum szóból, a vasé (Fe) pedig a ferrum szóból. Utóbbi magyar neve talán a szanszkrit ayasból származik.
A rómaiak Cyprus szigetéről kapták a rezet, amiért is aes cypriumnak nevezték. Innen ered a kuprum (cuprum, Cu) elnevezés. Az ezüst kémiai neve (argentum, Ag) szintén görög eredetű, jelentése fehér fém. Az ón tudományos neve ismét latin (stannum, Sn) és egy, az ókorban ismert és használt ón-ólom ötvözet nevéből ered. Az arany neve (aurum, Au) a magyarban talán a szanszkrit hyrania, vagyis fénylés szóból ered.
Az ólmot (plumbum, Pb) régente mindig összetévesztették az ónnal. Plinius különböztette meg őket először. Az ő plumbum nigrumából jön az ólom kémiai neve. Ugyanő az ónt plumbum candidumnak hívta. Szabályt erősítő kivétel a platina (Pt), amely név a spanyol plata (ezüst) szó kicsinyítése: kis ezüst, ezüstöcske. Bár a legnagyobb telepek az Uralban vannak, a spanyolok fedezték fel Brazíliában. Akkor még kevésbé értékesnek tartották az ezüstnél.
Az elemek nevei tulajdonságaik alapján: szín, szag és reakcióképesség
Számos elem a nevét jellegzetes fizikai vagy kémiai tulajdonságáról kapta:
- Szín szerinti elnevezések:
- A gáz halmazállapotú klór (chlór, Cl) zöld színéről, a szilárd, de könnyen illanó jód (J) pedig ibolyaszínű gőzétől kapta a nevét.
- Caesius (latinul caesius): kékesszürke színétől.
- Indicum (latinul indicum): indigókék színétől. Az indium emissziós spektrumában indigókék vonalak jelennek meg.
- Irisz (görögül irisz): szivárvány, az irídium (Ir) sói különféle színűek.
- Klorosz (görögül klorosz): sárgászöld színétől.
- Rhodon (görögül rhodon): rózsa. A ródium (Rh) sóinak savanyú oldatai rózsaszínűek. Ezért a rózsa görög nevéről nevezték el.
- Rubidius (latinul rubidius): sötétvörös lángfestésétől.
- Tallein (görögül tallein): zöldell. A tallium (Tl) kapta lángfestő képességétől a nevét, amely zöldelést jelent.
- Szag és egyéb érzékszervi tulajdonságok:
- A vörösbarna színű folyékony bróm (Br) neve szagára utal, bűzt jelent (görögül bromosz: bűzös).
- Az egyik platinafém, az ozmium (Os) tetroxidja is kellemetlen szagú. Innen van az ugyancsak görög „szag” (oszme) szóból eredő neve.
- A berilliumot korábban glicyniumnak (glucinium) is nevezték, sóinak édes íze miatt.
- Reakcióképesség és funkció:
- A nitrogénéhez hasonlóan képzett a hidrogén (hydrogen, H) és az oxigén (oxygen, O) neve is. Előbbi a görög víz (hidrosz) és nemzek (-gen), utóbbi a savanyú (okszisz) és ugyancsak a nemzek szavak összetétele. A víz a hidrogén oxidja, így érthető, hogy a hidrogéngáz elégve vizet ad, „nemz”.
- A salétromképző nitrogéné (N) a salétromtól (nitrum, nitron) ered. Utóbbit a franciák azotenak nevezik. E szó görög eredetijének jelentése: nem életfenntartó. Tiszta nitrogénben ugyanis megfulladunk.
- A foszfor (phosphor, P) neve a görög fény (phosz) és hordozó (-phero) szavakból van összetéve. Jellemző tulajdonsága, hogy miközben a levegőn lassan oxidálódik, fehér színű, zöldes fénnyel villogó köd veszi körül (foszforeszkál).
- A cink (zink, Zn, magyarul horgany) neve a német zinken (csúcsosodni) szóból ered, mivel kristályos szerkezete következtében törési felületén kristálycsúcsok jelennek meg.
- A rádium (Ra) sugárzóképességét (latinul radiare = sugározni) az aktínium (actinium, Ac) és a protaktínium (Pa) ugyancsak radioaktív tulajdonságát örökíti meg nevében.
- Negatívumot fejez ki az egyik nemesgáz, az argon (Ar) neve. Jelentése: nem cselekvő (hatástalan), mivel miként a többi nemesgáz, ez sem vegyül. Az emanáció (rádiumemanatió, Em), amelyet átmenetileg nitonnak is neveztek, ugyancsak a nemesgázok egyike. Köztük a legnagyobb atomsúlyú, és az egyetlen, amely radioaktív, tehát sugárzó, mint a rádium.
- Ugyancsak tévedésből kapta a legkönnyebb nemesgáz, a hélium (He) is a nevét, a görög Heliosz (Nap) szóból, mivel a Nap spektrumában fedezték fel.
🧪 A világ legzseniálisabb táblázata: a periódusos rendszer teljes magyarázata #kémia
Elnevezések ásványok, helyszínek és felfedezők alapján
Sok elem egy-egy olyan ásvány nevét örökíti meg, amelynek jellemző alkatrésze, vagy a felfedezés helyszínéről kapta a nevét:
- A sziksót már az Ótestamentum is említi nater néven. Ezt a XVII. században natronnak írták, amiből a nátrium-fém (Na) neve származik. A franciák sodiuma azonos a nátriummal, ez a sziksó másik ókori nevéből, a soda szóból vezethető le.
- A mangán (Mn) leggyakrabban előforduló ércének a lapis manganensisnek (barnakő), a kalcium (calcium, Ca) a latin calc, calx, azaz mésznek, a szilícium (silicium, Si) az ugyancsak latin silex (kova, homok) szónak köszöni nevét.
- A kálium (K) szó az arab al kaljun-ból ered. Ez a kifejezés a hamura vonatkozik. A növényi, pl. fahamuban, amint tudjuk, egy káliumsó, a hamuzsír (kálium-karbonát) van. Érdekes, hogy a franciák a káliumot német eredetű névvel illetik. Utóbbiak ugyanis a hamuzsírt a hamunak vasfazékban történő hevítésével nyerték. Innen a neve: Pottasche, franciául potasse. Ebből származik a francia potassium (kálium) elnevezés.
- Az alumínium (Al) az alumenben (timsó) lelhető fel. A magnéziumot (magnesium, Mg) pedig Rómában a XVIII. század elején elterjedten használt „titkos” szerben, a magnesia albában fedezték fel.
- A bór (B) neve a bóraxra vezethető vissza.
- A cirkónium (zirconium, Zr) a cirkonban (ez mint drágakő jácint néven ismeretes), a berillium (beryllium, Be) a berillben (aquamarin, smaragd) fordul elő.
- A bárium (Ba) a nagy fajsúlyú súlypátban vagy másik nevén baritban (görögül barus - nehéz), a kadmium (cadmium, Cd) a gálmában (cadmia), a szamárium (Sm) a szamarszkitban található.
- A fluor (F) a fluoritban (folypát) lelhető. Ez pedig arról nevezetes, hogy a kohósalakot könnyen folyóvá teszi, amiért is a fémkohászatban például a Martin-acél készítésénél használják.
- A lítiumról (Li) azt tartották, hogy rokonaival, a káliummal és a nátriummal ellentétben csak ásványokban fordul elő. Innen a neve, amely kőszerűt jelent.
- Skóciában a Strontian helyiség mellett lelték a strontianit nevű ásványt, amelyben a stronciumot (strontium, Sr) felfedezték.
- A kobalt (cobalt, Co) és a nikkel (niccoum, Ni) német bányászbabonának köszönik neveiket. Gyakran előfordult, hogy nemes, aranyat-ezüstöt tartalmazó érceket véltek fejteni; kohósításuk alkalmával azonban nem kaptak semmit. Csakhamar az a hit terjedt el, hogy ilyenkor a föld (a hegy) szellemei, a Nickel és a koboldok (a manók) szedték rá őket. A szellemek neveit később (XV. sz.) a sokat ígérő, de a kiolvasztáskor értékes fémet nem szolgáltató ércekre vitték át. Innen kapták ezek az elemek a nevüket.
- A szkandiumot (Sc) az euxenitben és a gadolinitben fedezték fel.
- A molibdén neve a görög molübdosz szóból ered, amely ólmot jelent, mivel az ókoriak gyakran összetévesztették az ólommal.
- A tellúr (Te) a latin Tellus (Föld) szóból ered.
Mitológiai és csillagászati vonatkozások, valamint felfedezők tisztelete
Az elemek elnevezésekor több ízben közrejátszottak felfedezésük körülményei, vagy mitológiai, csillagászati vonatkozások:
- A higany kétnevűségével tűnik ki. Vegyjele a görög hydrargyrumból (vízezüst) származik (Hg). Vegyületeinek elnevezésénél azonban inkább az alkimisták (latin) mercurius vivusából indulunk ki, utalva a Merkúr bolygóra. Pl. a szublimát tudományos neve merkuriklorid.
- Érdekes a bizmut (wismuth) nevének (bismuthum, Bi) eredete. Paracelsus szerint ez a wisemut bányászkifejezésre, utóbbi pedig a termés bismuton látható tarka, ún. futtatási színekre vezethető vissza.
- Az alumíniumhoz hasonló, ún. földfémek elválasztása és pontos meghatározása igen fáradságos munka volt. Egyre-másra előfordult, hogy valamely egységesnek vélt anyagról kiderült, hogy keverék. Az egyik ilyen oxidot pl. szétbontották kettőre. Az egyikük a lantán (La = elrejtőzött), a másik a didim (dydim = iker) nevet kapta.
- Több elemet a Naprendszer bolygóiról vagy kisbolygóiról neveztek el:
- A cériumot (Ce) Ceresrõl nevezték el, a kisbolygó után fedezték fel.
- A palládiumot (Pd) a Pallasról nevezték el, 1803-ban fedezték fel.
- A neptúnium (Np) a Neptunuszról kapta a nevét.
- A plutónium (Pu) a Plutóról kapta a nevét. A bolygót 1930-ban, az elemet 1940-ben fedezték fel.
- Az uránium (U) az Uránusz bolygóról kapta a nevét.
- A polónium (Po) elnevezése Marie Curie szülőhazája, Lengyelország (latinul Polonia) tiszteletére történt.
- Melyik elemet fedezték fel Berkeleyben? Az ameríciumot (Am) a Kaliforniai Egyetemen fedezték fel, Berkeley-ben, 1940-ben, Glenn Seaborg vezetésével. Az egyetemről elnevezett berkélium (Bk) is itt került felfedezésre.
- Curie emlékére lett a kűrium (Cm) elnevezve.
- Seaborg emlékét a 106-os elem, a sziborgium (Sg) őrzi.
- Az arzént (As) Paracelsus nevezte arsenikonnak, ami erőset, férfiasat (legyőzőt) jelent. Ez átvivődött a hatóanyagra, az arzénre is.
- A nióbiumot (Nb) egy tantálásvány elemzése közben fedezték fel, és azért nevezték el így, mert hasonlított a tantálhoz. A kolumbium név is használatos volt Amerikában.
Nevek és elnevezési viták a modern korban
A XVIII. és XIX. században számos új elemnek adtak nevet. Néhány mai név azonban eltér a XVIII-XIX. századi felmerülő változatoktól. Balard vonta ki természetes sós vízből 1828-ban az egyik elemet, és a javasolt nevek többségét a vegyészek megtartották.
A Nemzetközi Elméleti és Alkalmazott Kémiai Unió (IUPAC) nevezéktani bizottsága dönt a megfelelőbb javára, és a névválasztás nem a felfedezés elsőbbségén múlik. Például a 104-es elem (rutherfordium, Rf) volt, amelynek a javára döntöttek. A CNIC 1976-ban határozott úgy, hogy a 103-as elem (laurencium, Lr) nevét elfogadják az elnevezési viták elkerülése érdekében.
tags: #kemiai #elemek #elnevezese #es #a #futball
