Keresztszalag-szakadás a futballban: okok, tünetek és kezelési lehetőségek

A futball, mint kontakt sportág, számos sérülés kockázatát rejti magában. A játékosok folyamatos mozgásban vannak, gyors irány- és helyzetváltoztatásokra kényszerülnek, ráadásul az időjárási és talajviszonyok is befolyásolhatják a sérülések kialakulását. Az egyik leggyakoribb és legsúlyosabb sérülés, ami egy futballistát érhet, az a térdsérülés. Dr. Páll Zoltán, a Budai Fájdalomközpont sebésze, traumatológus, sportorvos a kezelési lehetőségekre és a szakszerű ellátás, rehabilitáció döntő jelentőségére világított rá. A játék lényegéből adódóan a focisták egyik legsérülékenyebb pontja a térde. Akár ficamról, térdszalag-szakadásról, akár porcsérülésről, vagy leválásról van szó, a térdet könnyen érheti baleset. Ráadásul a komoly terhelés mellett a porckopás is jóval előbb jelentkezhet, mint egy nem sportolónál. Tehát a sérülés vagy a krónikus betegség kezelésének nem csak a lehetőségekhez képest gyorsnak, de valóban hatékonynak kell lennie, az ellátáson gyakran a játékosok egész karrierje múlhat.

A focin kívül a kézlabda, a kosárlabda és a síelés azok a sportágak, amelyek jelentősen veszélyeztetik a térdet rögzítő szalagokat. A leggyakoribb térdsérülés, minden síelő és focista rémálma az elülső keresztszalag szakadása (ACL - Anterior Cruciate Ligament). Az elülső keresztszalag-szakadás (ACL-sérülés) a sportolók egyik legrettegettebb sérülése. Egyetlen rossz mozdulat, egy hirtelen irányváltás vagy egy rossz talajfogás elég ahhoz, hogy a térd egyik legfontosabb stabilizáló szalagja elszakadjon.

A térd anatómiája és a keresztszalagok szerepe

A térdízület a sípcsont és a combcsont között található. A testünk súlyát terhelésnél két porcos gyűrű (meniscus) oszlatja el egyenletesen az ízületi felszíneken, továbbá a szalagok biztosítják a stabilitást, hogy a két csont ne csússzon el egymáson és ne mozduljon ki oldalra járás vagy sportolás közben. Az oldalszalagok így tartják a helyén a térd ízületet előre-hátra mozgás közben.

A térdben két keresztszalag található: az elülső (ACL) és a hátsó (PCL). Az elülső keresztszalag feladata, hogy stabilizálja a térdet, és megakadályozza, hogy a sípcsont túlzottan előre mozduljon a combcsonthoz képest. Sport közben - különösen labdajátékoknál vagy síelésnél - hatalmas erők hatnak a térdre. Az ACL segít abban, hogy a térd stabil maradjon hirtelen fékezéseknél, irányváltásoknál vagy ugrás utáni talajfogásnál. Az ACL nem engedi előre kimozdulni a sípcsontot, míg a PCL hátrafelé akadályozza a túlzott mozgását. Az ACL mérete szerint hosszabb és a szakítószilárdsága kisebb a PCL-hez képest. Az oldalszalagok a kifelé-befelé mozgást akadályozzák meg és stabilizálják oldal irányból a térdet.

A keresztszalagok csavaró mozdulatok esetén rögzítik az ízületet. A legveszélyesebb, ha hajlított térdhelyzetben éri egy nagy ütés a sípcsontot, mivel ilyenkor nélkülözhetetlen a szalagok feladata. Ekkor legtöbbször az elülső keresztszalag (ACL) szakad el teljesen és egyből elveszíti a funkcióját, míg a PCL ritkábban és csak részlegesen szakad, így rejtve marad a funkcióvesztése.

A keresztszalag-szakadás okai és tünetei

Az elülső keresztszalag-szakadás legtöbbször nem ütközésből, hanem egy rossz mozdulatból következik be. A szalagok szakadását többnyire a hirtelen irányváltás, gyors megállás, ugrás okozza. Ilyenkor legtöbbször az elülső keresztszalag sérül ez miatt. Minden esetben csavarás jön létre a lábszár és a combcsont között, vagy „lemarad” a lábszár a combhoz képest. Pont emiatt a tapadós cipő a kosárpálya talaján fokozott rizikós kombinációt jelent.

Az ACL-szakadás sokszor azonnal felismerhető. A sportolók gyakran egy „pattanó” hangról számolnak be a térdben, amit azonnali fájdalom követ. „Olyan érzés, mintha valaki kettévágta volna a térdemet, aztán a közepére rávágott volna egy kalapáccsal” - próbálta érzékeltetni az angol válogatott kapitánya, Leah Williamson, hogy milyen fájdalommal jár egy keresztszalag-szakadás. Mindehhez általában egy reccsenő vagy pattanó hang is társul, még ijesztőbbé téve az egészet. Az erős fájdalom a térdízületben következtében a páciens nem képes lábra állni, nem tudja kinyújtani térdét és az adott sporttevékenységet nem tudja tovább folytatni, mert úgy érzi, a térd kifordult a helyéről, instabillá válik a térd. A leggyakoribb tünetek közé tartozik a gyorsan kialakuló térdduzzanat, az instabilitás érzése, valamint az, hogy a sportoló nem tudja tovább folytatni a játékot. Sok esetben már a pályáról sem tud saját lábon lejönni. Mindezek mellett megfigyelhető nagymértékű ízületi duzzanat, amely akár vérömleny formájában is jelen lehet. Gyakran előfordulhat az, hogy egyéb más képletek (pl. porcok, oldalszalagok) is sérülnek az elülső keresztszalag mellett.

Amikor a sportoló - akár meccs közben - éles fájdalmat érez a térdében, azt tapasztalja, hogy nem tud guggolni, futni, esetleg instabillá válik a térde, mindenképpen felmerül a térdszalag-szakadás gyanúja.

A szalagszakadáson belül három nagy csoportot különböztethetünk meg:

Diagnosztika és kezelési lehetőségek

A keresztszalag-szakadás diagnózisát képalkotó vizsgálat (MRI) segítségével és fizikális vizsgálattal lehet megállapítani. A képalkotó diagnosztikai eljárások, mint az MRI, ultrahang vagy röntgen segítenek a legfontosabb, legnagyobb, valamint a kisebb problémák feltárásában egyaránt (oldalszalagok sérülése, meniscus sérülés, gyulladás, egyéb szindróma felismerésében). A keresztszalag szakadása speciális tesztekkel is megállapítható:

• Lachman-teszt: Nagyon hatékonyan meg lehet állapítani a tényleges szakadást. Első körben a sípcsont előre irányuló elmozdulását nézik nyújtott, kissé kiforgatott helyzetben, majd második körben a végpont keménységét vizsgálják. Ez utóbbi azért szükséges, mert ilyenkor az puhává válik. Azonban amennyiben feszül az izomzat, valamint ha vérömleny keletkezett, úgy nincs garancia megbízható eredményt elkönyvelni.
• Elülső asztalfiók tünet: Az esetleges sípcsont előre irányuló elmozdulását az ízület 90°-os hajlításban vizsgálják. Az általános tapasztalat, hogy előbbinél kevésbé megbízhatóbb ahhoz, hogy teljes biztossággal diagnosztizáljuk a sérülést.
• Pivot-shift teszt: 30°- 40°-os hajlítással kifelé fordító erőt fejtünk ki a térdízületre, közben a sípcsont némileg befordított helyzetben legyen. Ettől a sípcsont a combcsonthoz képest kificamodott állapotba kerül. Amikor lassan nyújtjuk a térdet, a sípcsont egy ponton visszacsúszik a helyére. Szakadás esetén még így lehetséges megállapítani a problémát. Fontos megjegyezni, hogy akut sérülések kapcsán nem végezhető el ez a módszer, hiszen nagyon fájdalmas.

A diagnózis felállítását követően a kezelő orvos javaslatára sor kerülhet konzervatív kezelésre (gyógytorna) vagy műtéti beavatkozásra. A térdszalag-szakadás kezelése, ahogy a legtöbb sportsérülés kezelése, mindig a sérülés súlyosságától és az egyén aktivitási szintjétől függ.

Konzervatív kezelés

A kezdeti kezeléssel a térdfájdalom, a duzzanat csökkentése és a teljes kinyújtás elérése a cél. Minél hamarabb elkezdjük, annál jobban támogatjuk a spontán gyógyulást. Korábban azt hittük, hogy az ACL szalag képtelen spontán gyógyulni, pedig minden más a testünkben képes rá. Ma már viszont tudjuk, hogy spontán is képes gyógyulni, akárcsak az oldalszalagok, így nem feltétlenül van szükség a műtéti beavatkozásra. Egyik tanulmány sem állítja, hogy az elülső keresztszalag nem képes helyreállítani a saját rostjait, így komolyan fontolóra vehetjük a keresztszalag műtét elkerülését. Mindenképp megéri adni egy esélyt, hogy a saját mozgásainkkal és a manuálterápia - gyógytorna kombináció segítségével rendbehozzuk a térdünket.

Az MRI felvételek bizonyítják, hogy a gyógytorna segítségével jó esélyeink vannak a keresztszalag szakadás teljes gyógyulásra. Egy kutatásban 5 éven keresztül 118 pácienst vizsgáltak, akik közül 62-t egyből megműtöttek, 59 pedig elkezdett tornázni. A fiatal, aktív pácienseknél a megfelelő mechanikai ingerekkel elérhető a teljes felépülés, annak ellenére, hogy komoly térdfájdalomtól, mozgásbeszűküléstől és porcsérüléstől szenvedtek. Az elülső keresztszalag szakadást képalkotó vizsgálat (MRI) segítségével és fizikális vizsgálattal lehet megállapítani. A diagnózis felállítását követően a kezelő orvos javaslatára sor kerülhet konzervatív kezelésre (gyógytorna) vagy műtéti beavatkozásra.

Amennyiben a sérülés kicsi, a fájdalom, duzzanat elmúltával erősítő gyakorlatokat szoktunk javasolni, ami a későbbiekben a megelőzés egyik alapvető eszköze. A konzervatív terápia vagyis a nem műtéti kezelés célja, hogy a sérült elülső keresztszalag funkcióját „helyettesítsék” az ottlévő izmok, jelen esetben a hamstring izomcsoport, vagyis a combhajlítók. Ha az orvosi team a konzervatív kezelés mellett dönt, a rehabilitáció gyógytornász segítségével lesz biztonságos és hatékony a panaszok kezelése szempontjából. Az elszakadt keresztszalagban megtalálhatók azok a sejtek, amelyek át tudnak alakulni a növekedési faktorok hatására, így a szalag regenerálódni képes.

Fontos kiemelni, hogy a gyógytorna program során a szakember a fokozatosság elve alapján építi fel a rehabilitációt és folyamatosan ellenőrzi a gyógyulási folyamatot, szükség szerint módosítva a következő lépéseket. Kezdetben mozgásterjedelem növelő feladatok, majd az érintett izomcsoportokra nézve célzott izomerősítő, stabilizációs gyakorlatok következnek tehermentesített, majd terhelt helyzetben is. Mindeközben fontos, hogy megfelelően erősítsük a core izmokat is. A gyógytornász a páciens állapotát monitorozva halad az egyénre szabott (sport)specifikus gyakorlatok felé.

A hátsó keresztszalag szakadását főleg konzervatív úton kezelik, ritkán van műtéti indikációja. A konzervatív kezelés során gyógytornász vezetésével megerősítik a térd körüli izmokat. Az elülső keresztszalag (ACL) hozzánőhet a hátsó keresztszalaghoz (PCL) és így nem tudja ellátni a feladatát. Továbbá az sem mindegy, hogy a szalag melyik szakasza sérül, mivel a combcsonthoz közel eső része sokkal nagyobb eséllyel tud regenerálódni a vérellátás miatt, mint a sípcsonthoz közel lévő.

A diagnózis után az egyik első eszköz lehet az orvosi kollagén injekció, ami jelentősen javítja az ízület mozgathatóságát. Az eljárás nagy előnye, hogy nincs ismert mellékhatása és szinte fájdalommentes, bárki által jól tolerálható.

Műtéti beavatkozás

Az elülső keresztszalag-szakadás a sportban az egyik legsúlyosabb térdsérülésnek számít. A legtöbb esetben műtéti rekonstrukcióra van szükség, különösen profi sportolóknál. A műtéti beavatkozásra általában akkor kerül sor, hogy ha nagymértékű térdízületi instabilitásról van szó, illetve, ha a páciens a korábbi aktív sporttevékenységét szeretné folytatni. A műtéti kezeléssel megelőzhető a későbbi térdízületi kopással járó kórképek kialakulása. Az elülső keresztszalag (ACL) szakadása műtét nélkül nem gyógyul, azonban a nem sebészeti kezelés hatékony lehet az idős vagy nagyon alacsony aktivitású betegek esetében.

A műtét során a sebész egy ép inat vesz ki és ezt berakja az elszakadt helyére. Az ín származhat a saját testünkből (combhajlító izom ín, térdkalács ín) vagy kívülről (sertés ínszalag). A műtéti beavatkozás során megkülönböztethetünk 2 féle műtéti eljárást. Az elülső keresztszalagot pótolhatják BTB-plasztikával (bone-tendon-bone), amely a térdkalács és a sípcsont közti inas részből vett graftot jelenti. A technika előnye, hogy szilárd felszínnel rögzítik az új keresztszalagot az ízületi felszínekhez („stabilabb rögzítés”), hátránya pedig az, hogy a kivett graft helye nehezen gyógyul, többször számolnak be a páciensek egyfajta térdkalács mögötti nehézérzésről, fájdalomról. A térdkalács mozgathatósága korlátozottá válhat, részben a nagyobb műtéti feltárás végett. A műtétet követő gyógytorna során a gyengébb combfeszítők erősítésére és a műtétet megelőző mozgásképesség visszaállítására fókuszálunk.

A másik műtéti technika során a combhajlítók közül veszik ki a graftot, majd ezt az ínrészletet helyezik be az elülső keresztszalag pótlására. Ez a technika kisebb műtéti feltárással, ugyanakkor a combhajlítók gyengülésével jár. További előnye ennek a graftnak, hogy ez hasonlít leginkább anatómiailag az eredeti elülső keresztszalaghoz, illetve nagyobb rotációs stabilitást figyelhetünk meg általa. Mivel a gyógytornának célja az újrasérülés megelőzése is, ezért ebben az esetben a combhajlítók regenerálása, erősítése kiemelt hangsúlyt kap.

Nagy előny viszont, hogy jóval kisebb a térd műtét alatti terhelése, az operáció utáni fájdalom, így hamarabb elkezdhető a gyógytorna, gyorsabb a rehabilitáció és kisebb a szövődmények veszélye is. Mivel az ínnak nyilvánvalóan be kell épülnie, így még ez után a korszerű beavatkozás után is körülbelül hat hónapra van szükség, amíg a játékos visszatérhet a futballpályára.

Rehabilitáció: a felépülés kulcsa

Sokan azt gondolják, hogy a műtét után a térd „megjavul”, de valójában a felépülés legfontosabb része a rehabilitáció. Átfogó folyamatának legfőbb célja a térdízület teljes körű funkcionális helyreállítása. Ennek során az elsődleges feladat a térd stabilitásának visszanyerése, amely alapfeltétele a biztonságos mozgásnak. Erre épül rá az izomerő szisztematikus fejlesztése, valamint a precíz koordináció újraépítése, amelyek együttesen teszik lehetővé a stabil testtartást. A folyamat zárásaként a dinamikus sportmozgásokhoz elengedhetetlen robbanékonyság visszaállítása biztosítja, hogy a páciens visszatérhessen a korábbi aktív életmódjához.

Függetlenül attól, hogy kezelése operációt tartalmaz-e vagy a konzervatív terápiát választja, a rehabilitáció létfontosságú szerepet játszik abban, hogy visszatérjen a napi tevékenységeihez. A porc sérülése után végzendő gyakorlatokat feltétlenül gyógytornász irányítása mellett kell betanulni és végezni, mert a helytelenül végzett mozgás károkat is okozhat!

Ha nincs műtét, akkor a felépülési idő 3-6 hónap közé tehető. Az elülső keresztszalag pótlás utáni rehabilitáció a legtöbb esetben 6 hónapot vesz igénybe, tehát körülbelül intenzív 24 hétig tart, fiatal szervezet esetében akár néhány hét leszámolható. Az ACL rehabilitációja nagyjából egy év, járni is újra meg kell tanulni, de általában 18 hónap, mire valaki újra csúcsformába lendül. A műtétet minden esetben strukturált rehabilitáció követi. A cél a térd stabilitásának visszaállítása, a mozgásterjedelem helyreállítása és az izmok megerősítése.

A gyógytorna megkezdése az operáló orvos engedélyétől függ, az ortopéd sebész szakorvos megerősítő véleménye javasolt. A rehabilitáció elején tehermentesített helyzetben kezdjük a gyakorlatokat. Ebben a fázisban a mozgásterjedelem növelő és a fokozatos izomerősítő feladatokat részesítjük előnyben a torna alatt. Célunk az, hogy a fokozatosság elvét figyelembe véve, e szakasz végére elérje a páciens a 90 fokos térdhajlítást, a teljes térdnyújtást, illetve a normális járásmintát, túlzott terhelés nélkül.

A manuálterápiával a mozgás minősége helyreállítható azáltal, hogy a „helyettesítő” mozgások deformációit kijavítjuk. Elsősorban a törzs izomzatát (core izmok) és az alsó végtag erejét fejlesztjük koordinációs és egyensúlyfejlesztő gyakorlatok által. Eleinte az egyenes vonalú futás, kitörés, guggolás, lépcsőzés hasznos, amit kiegészítünk nyújtással. Majd jöhetnek az egyre összetettebb gyakorlatok, ugrások, futás irányváltoztatásokkal, itt a legfontosabb, hogy a talajra érkezés és az onnan elrugaszkodás kontrollálttá váljon. Végül pedig a sportspecifikus gyakorlatokkal kialakítjuk a robbanékonyságot.

A következő rehabilitációs szakaszban már terhelt testhelyzetben (pl. álló testhelyzetben) is végez a páciens feladatokat, természetesen a megfelelő izomerő és mozgásterjedelem illetve a műtött láb terhelésének függvényében. Itt már nagyobb ismétlésszámokat és különböző eszközöket is bevethetünk a hatékonyság fokozására. Szóba jöhetnek e fázisban a guggolások, kitörések, egyensúlyi feladatok és a core stabilitással járó gyakorlatok, illetve ezek kombinációja. Később, ha minden a megfelelő ütemben halad, akkor a páciens a műtéttől számított 3. hónaptól a gyógytornász instrukcióit figyelembe véve elkezdheti az óvatos kocogást. E rehabilitációs szakaszban a célunk az, hogy a páciens izomereje a rehabilitációs idejének megfelelő legyen, a térdhajlítása kielégítő legyen, továbbá az egyre nehezebb, kihívást jelentő feladatokat fájdalommentesen és helyesen tudja végrehajtani. Mindezek mellett kiemelkedően fontos a térdízület stabilitása, ami külön figyelmet kap. Néhány hónap után, az utolsó szakaszban elkezdhetők a fokozatosság elvének figyelembevételével a komplexebb mozgások (4.- 5. hónaptól szökdelések, ugrások, óvatos irányváltások), többek között a sportspecifikus mozgások is.

Sérülés vagy műtét után egy edzést előkészítő térd torna program segít visszatérni a napi tevékenységekhez, és segít aktívabb, egészségesebb életmódot elérni.

A keresztszalag-szakadás "járványa" a női futballban

Sok sportágban előfordul ez a térdsérülés, de valamiért a női futballban kiemelkedően gyakori, annyira, hogy előszeretettel emlegetik járványként is. Az elülső keresztszalag-szakadás (tudományos rövidítése ACL) egy kutatás szerint a nőknél kétszer-hatszor nagyobb valószínűséggel fordul elő, mint a férfiaknál. Mielőtt valaki azt mondaná, hogy a nők biztosan vehemensebben játszanak és kevésbé figyelnek oda a másikra, ezért okoznak egymásnak több sérülést, figyelmükbe ajánlom azt a megállapítást, ami szerint a szalagsérüléseik kétharmada fizikai kontaktus nélkül következik be. Egy másik fontos észrevétel, hogy miközben rohamosan professzionalizálódik a női foci, a sérülések száma érdemben nem csökkent.

A női futballisták jó része akár alpesi sízőnek is elmehetne, náluk megszokott, hogy nem hozzák le a karrierjüket ACL nélkül. Az amerikai válogatott egyik sztárjának, a kétszeres világbajnok, aranylabdás Megan Rapinoe-nak például háromszor is volt keresztszalag-szakadása, de rajta kívül is lehet sorolni az érintett topjátékosokat. A 2023-as világbajnokságot a kanadai Janine Beckie, a francia Marie-Antoinette Katoto, a holland Vivianne Miedema, az angol Leah Williamson és Beth Mead is ACL miatt hagyta ki, pedig kulcsszerepük lehetett volna a csapatukban, de még két tucat másik játékos is hasonló sorsra jutott. A sérülések annyira gyakoriak, hogy sok futballistában félelmet gerjeszt, azon spekulálnak, hogy ők vajon mikor kerülnek sorra.

Nem véletlen, hogy játékosok tömege kérte, hogy végezzenek kutatásokat annak érdekében, hogy megértsék, miért ilyen gyakoriak az ilyen típusú sérülések. Tavaly áprilisban aztán a Profi Játékosok Szövetsége (FIFPRO), a Nike és a Leeds Beckett Egyetem egy hároméves kutatásba fogott, és az egyik legérintettebb liga, az angol WLS tizenkét csapatát monitorozzák folyamatosan. Angliában olyan sok eset volt, hogy a női és esélyegyenlőségi bizottság még a parlament elé is vitte az ügyet. Azt állították, hogy a futball rávilágít a nemek közötti rendszerszintű egyenlőtlenségekre. A szexizmus egyik példájának azt állították be, hogy kevés a kifejezetten nőknek tervezett futballcipő, de a sporttudományos kutatásokat is hiányolták.

A női futballisták fokozott sérülékenységének lehetséges okai

A témában már eddig is voltak kutatások, de sokan úgy érzik, hogy ezek nem adnak teljes képet. A cipőgyártók sokáig megelégedtek azzal, hogy a férfiaknak tervezett cipőket kisebb méretben és pink színben is kiadták, és ezzel letudták a nőknek való tervezést. A nőknek viszont más az anatómiájuk, a lábfejük a hosszához képest jobban kiszélesedik, a boltozatuk is ívesebb, és a sarkuk formája is más, a férfimodellek így a legtöbb női játékosnak állandó kellemetlenséget és akár fájdalmat is okoznak. A stoplikon is nagyon sok múlhat, egy kutatás szerint a nagyobb tapadást igénylők megnövelik a sérülésveszélyt, mert a nők kisebb erővel rugaszkodnak el a talajtól, így könnyebben letapad a lábuk.

Persze az okokat nem csak a lábfej anatómiájában keresik. A nők szélesebb medencecsontja befolyásolhatja a síp- és combcsont mozgását, és ez is hajlamosító tényező lehet a szalagszakadásra. Egy másik vélekedés szerint a nők kevésbé fejlett comb- és farizmaik miatt például egy felugrás utáni landoláskor jóval nagyobb terhelésnek teszik ki a térdszalagjaikat, mint a férfiak. Egy orvos megfigyelései szerint a mozgások kivitelezései is rizikófaktort jelentenek. Szerinte a nők hajlamosabbak egyenes térddel leérkezni ugrás után, ami nagyobb nyomást gyakorol a térdszalagra, ráadásul anatómiai okokból jobban befelé dől a térdük. Azt is megjegyezte, hogy a nők többször érkeznek teljes talpra, mint a talppárnájukra, így a vádlijuk helyett a térdük kap nagyobb erőhatást.

Készültek olyan tanulmányok, amelyek szerint a nők sérülékenységét az is befolyásolja, hogy hol tartanak éppen a menstruációs ciklusukban. Amikor az ösztrogénszintjük megemelkedik, akkor az ízületi stabilitásuk csökkenhet, és ez vezet sérülésekhez egyes vélelmezések szerint. Okholm Kryger sportrehabilitációs professzor szerint ezek a kutatások nem elég jó minőségűek, mert nem mértek folyamatosan hormonszinteket, csak a menstruációs ciklus kezdetét vették figyelembe. Kryger azt is mondta, hogy a futballisták többnyire arról számolnak be, hogy ciklusuk elején sérültek meg, pedig a hormonszintek alapján inkább két héttel később, a peteéréskor „kellene” nekik, ha elfogadjuk a korábbi tanulmányok tanulságait.

A sérülések hátterében társadalmi és sportszakmai okok is kirajzolódnak. A nők még magas szintet képviselve sem jutnak ugyanazokhoz a lehetőségekhez, mint a férfiak, legyen szó sportlétesítményekről, rehabilitációról vagy tudományos háttérről. Többen felvetették például már azt, hogy azért van több térdsérülés a nőknél, mert rosszabb minőségű pályákra vannak kényszerítve, és az is gyakran előfordul, hogy kevésbé képzett edzők foglalkoznak a lányokkal, vagy nem specifikus a felkészítésük. Így alakulhatnak ki például olyan izom-egyensúlytalanságok, amelyek szintén megágyazhatnak a térdsérüléseknek. Sokszor a nők combhajlító izma nem elég erős a négyfejű combizmukhoz képest, és a térdnek ez sem jó.

De a sok sérüléshez ironikus módon a női futball gyors fejlődése is hozzájárulhat.

Híres sportolók és keresztszalag-sérüléseik

Az elmúlt években a futballban és más sportágakban is rengeteg ilyen sérülést láthattunk, többek között a Real Madrid játékosainál, vagy a legendás brazil csatár, Ronaldo Nazário pályafutásában is kulcsszerepet játszott egy hasonló térdsérülés. Az egyik legismertebb történet a brazil legenda, Ronaldo Nazário pályafutásához kapcsolódik. A kétszeres aranylabdás csatár az 1990-es évek végén súlyos térdsérülést szenvedett, ami hosszú időre pályán kívülre kényszerítette. Zlatan Ibrahimović keresztszalag-szakadása a Manchester Unitedben játszva történt, ami miatt több mint fél évre kiesett a játékból. A téli sportokban az amerikai sílegenda, Lindsey Vonn is többször elszakította az elülső keresztszalagját. A sérülések ellenére azonban elindult az idei téli olimpián, ahol az első pár másodperc után súlyos balesetet szenvedett, ami egészen valószínű, hogy a karrierjébe került. A modern orvostudomány és a rehabilitáció fejlődésének köszönhetően ma már a sportolók többsége vissza tud térni a korábbi szintjére. A statisztikák szerint azonban a teljesítmény visszanyerése nem mindig azonnali.

Az ACL-szakadás tehát komoly próbatétel minden sportoló számára. A rehabilitáció, mind a félelem lelkileg is megterhelő. Egy másik ijesztő adat, hogy a térdszalagszakadást szenvedett futballisták 40 százalékánál öt éven belül megismétlődik a sérülés.

Sérülésmegelőzés és kiegészítő terápiák

A profi játékosok a lehető legtökéletesebb körülmények között edzenek és játszanak, mégis rendszeresen meg kell küzdeniük a balesetek következményeivel. A futball ugyanis (mint minden sportág) együtt jár tipikus sérülésekkel, melyeket nem könnyű megelőzni. A rengeteg irányváltás, a nagy tempó, a figyelem szétesése, a pálya esetleges egyenetlenségei, fáradtság, ütközések, nem megfelelő tápanyag pótlás mind-mind vezethetnek komoly sérülésekhez.

Vicces tény, hogy sok játékos nem is a játék, hanem a gólöröm közben sérül meg. A gólöröm során a játékosok gyakran hirtelen, intenzív mozdulatokat végeznek, mint például ugrások, szaltók, vagy hirtelen futások, amelyek sérüléshez vezethetnek. Az ünneplés közben a játékosok gyakran ugranak egymásra, ölelik meg egymást vagy futnak össze. A hirtelen mozdulatok és gyors futások izomhúzódásokat vagy -szakadást okozhatnak. A brazil Internacional játékosa, Maurides 2013-ban egy gól után hátraszaltót próbált végrehajtani, de rosszul érkezett, és megsérült a térde. 2004-ben a svájci Servette FC játékosa, Paulo Diogo, egy gól után a kerítésre ugrott ünnepelni. Az ujját azonban a gyűrűje beleakadt a kerítésbe, és amikor leugrott, az ujjának egy része leszakadt.

A sérülés utáni felépüléshez és a megelőzéshez hozzájárulhatnak bizonyos étrend-kiegészítők. A BioTechUSA kínálatában az Arthro Forte egy komplex étrend-kiegészítő, amelyet az ízületek, porcok és csontok egészségének támogatására fejlesztettek ki. A Neuro célja pedig a mentális teljesítmény segítése, az idegrendszer regenerációja. A kollagén az összes kötőszövet, bőr, ín, porc, csont és más szövetek alapvető építőeleme. Ezek az étrend-kiegészítők segíthetnek a futball játékosoknak a sérülés utáni rehabilitációban, hozzájárulva az izom- és ízületi funkciók fenntartásához és javításához.

tags: #keresztszalag #szakadas #futball

Népszerű bejegyzések:

• edzői publikációk és kézikönyvek
• Világbajnoki út: Magyarország kosárlabdában
• a labdarúgás felnőttképzése
• Holland nemzeti csapat
• A BL-döntő botrány részletei