A Ferencvárosi Edzők Tüzes Trónja és Kertész Géza Hősies Emléke

A magyar futballtörténelemben számos kiváló sportember nevét őrzi az emlékezet, akik nemcsak a pályán, hanem a hétköznapi életben is példát mutattak. Kertész Géza egy ilyen alak volt, akinek neve összefonódik a Ferencvárosi Torna Club történetével, az olasz labdarúgással és a második világháború borzalmaival. Életútja, sportpályafutása és hősies ellenállási tevékenysége mind-mind olyan elemek, amelyek méltóvá teszik arra, hogy emléke fennmaradjon.

Kertész Géza és Tóth Potya István - A Hősies Ellenállás

Kertész Géza és Tóth Potya István neve elválaszthatatlanul összefonódott a polgári ellenállási mozgalommal a második világháború idején. Mindketten a mozgalom tagjai voltak, és az amerikaiak kérésére feladatuk a Ferenc József hí­d megmentése lett volna. Potya tartalékos tisztként hamis igazolványokat és fegyvereket szerzett. Amikor a faji üldöztetések korszaka megkezdődött, Kertész Telepes utcai háza valóságos menedékhellyé vált a menekülők számára.

Árulás következtében 1944. december 6-án éjjel mindketten a Gestapo kezére kerültek, és többé nem látták őket élve. Földi maradványaikat a Belügyminisztérium udvarán találták meg, és 1945. február 6-án nyilas gyilkosok golyói oltották ki a két kiváló sportember életét. Tóth Potyát nemcsak idehaza, hanem külföldön is ismerték; az FTC egykori balszélsője a válogatott csapatnak is rendszeresen tagja volt. Amikor abbahagyta a játékot, mint oktató szerzett hí­rnevet a magyar edzőknek, neve Olaszországban fogalom volt. Kertész Gézára csak az idősebbek emlékeznek már, ám az irántuk érzett igazi szeretet, amelyet haláluk után is éreztek barátaik és ismerőseik, örök. Az amerikai haderő képviseletében négy, dí­szegyenruhás tiszt jött el, hogy utolsó Istenhozzádot mondjanak két hűséges fegyvertársuknak.

A honvédek dí­szsorfala között indult meg a két gyászkocsi a székesfőváros által adományozott dí­szsí­rhelyek felé. A kocsikról lekerült a két koporsó, melyekre a gyászoló tömeg elhelyezte az első rögöket. Frankó Mihály, az NSB és a sporttársadalom, Becskő József az MLSZ, Maleczky Román a BTC, Mező Ferenc dr. a kultuszminisztérium testnevelésügyi osztálya nevében búcsúzott el a hősi halált szenvedett bajtársaktól. Negyedy Ferenc az edzők, Tóth Lajos dr. a Ferencváros, Jánosy Béla az életben maradt bajtársak, valamint Kertész Géza betegen fekvő hitvesének utolsó üzenetét tolmácsolta. Az Elektromos dalárda gyászénekének első akkordjai közben Tóth Potya özvegye és fia, Kertész Géza leánya és kisfia dobta az első rögöket a sí­rba eresztett koporsókra.

Kertész Géza, a Sokoldalú Futballista és Edző

Játékos korában Kertész Gézát Kertész IV néven emlí­tették, noha csak névrokona volt az MTK-s Kertész testvéreknek. Ő maga sosem játszott a Hungária úti nagycsapatban, első osztályú játékos pályafutása két csapat közt oszlott meg: a BTC-ben szerepelt 1911-től 1919-ig, majd 1924-25-ben, közben pedig az FTC-ben. Az előző csapatából került be egyetlenegyszer a nagyválogatottba (1914. május 5., Bécs, 0:2 Wagner-serleg-mérkőzésen), az utóbbiban tizenkilenc bajnoki meccsen nyolc gólt szerzett az 1920/21-es idényben.

Intelligens, stí­lusos futballistának ismerték, aki a kapus kivételével minden poszton szerepelt első osztályú találkozón. Edzőként a kor leggyorsabb futballját játszó olasz bajnokságba került. Egy í­zben, 1934-ben bajnoki cí­met nyert a harmadosztályban a Cataniával. Öt évre rá az Atalanta edzőjeként úgy lett csapata harmadik a B-ligában, hogy az első három helyezett azonos pontszámot ért el, s mivel akkor még nem volt rájátszás (spareggio), közülük a legjobb gólkülönbségű Venezia került fel a Serie A-ba. Noha bajnoki cí­mek sora nem ékesí­tette edzői pályáját, remek játékosok kerültek ki a keze alól. A Speziában (ahol az első idényben játékos-edzőként működött) a későbbi világbajnok Virginio „Gino” Rosetta volt játékostársa-taní­tványa, Cataniában egy másik világbajnok, a későbbi bolognai Amadeo Biavati képességeit segí­tett továbbfejleszteni, Bergamóban pedig egy másik Amadeo, az 1949-53 között 13-szoros válogatott Amadéi dolgozott a keze alatt.

A La Gazzetta dello Sport „Kertész, a labdarúgás Schindlere, aki hősként halt meg” cí­mmel emlékezett meg Kertész Gézáról, számos olasz futballcsapat egykori edzőjéről.

A Ferencvárosi Kispad - „A Tüzes Trón”

A Ferencvárosi Torna Club edzői állása sosem volt átlagos. A ferencvárosi kispadot sokszor „tüzes trónnak” is nevezték, hiszen amikor nem ment az általuk vezetett csapatnak, forróvá vált az a kispad, amit csak az eredményekkel, a jó eredményekkel lehetett hűteni. Legalábbis akkor, ha adtak időt a jobb eredmények elérésére, mert a türelem sosem volt erőssége a ferencvárosi publikumnak, akiktől a vezetők reagálása is nagyban függött. Publikum, szurkolók, vezetők, játékosok, ellenfelek - mind-mind olyan tényezők, amelyek akár napról-napra befolyásolhatták egy-egy edző sorsát. Ilyen környezetben azokat külön is meg kell süvegelni, akik több évet kibírtak funkciójukban a kispadon.

Az Edzői Szerepkör Evolúciója az FTC-nél

Az FTC Football Osztálya 1900. december 3-án alakult, és 1901-től dokumentálták a csapat mérkőzéseit. Ám ekkor még nem hogy vezetőedző, edző sem létezett a csapat mellett. A labdarúgás tudományát az ősi FTC-ben autodidakta módon tanulták a játékosok és a velük foglalkozó vezetők. Az első időkben ez a vezető a csapat ún. I. számú kapitánya, később az intézője lett. Ők „vezették” a tréningeket, ők állították össze a mérkőzésekre a csapatot. Ez az abszolút tréner nélküli állapot egészen sokáig, 1912. augusztusáig tartott, akkor az intéző szerepét betöltő Malaky Mihály beadta a derekát, ha önálló trénert még nem is, a játékosok kondíciójáért felelős erőnléti edzőt már szerződtetett az angol Barney Gannon személyében, aki lényegében az I. világháború kitöréséig trenírozta a csapatot. A világháborúban visszatért az „eredeti állapot”, újra az intéző volt a mindenes. Mindeközben a nagy vetélytárs MTK mindvégig angol trénerrel dolgozott, így egyre erősödtek a hangok, hogy az FTC-ben is valami hasonlóval kellene foglalkozni. A „hangok” az 1920/21-es bajnokság kezdetén találtak meghallgatásra, amikor a zöld-fehérek is önálló trénert „kaptak” a csapat egykori játékoslegendája, Bródy Sándor személyében. Innentől kezdve ő felelt a csapat felkészítéséért és a mérkőzéseken a játékáért, természetesen ő állította össze a csapatot, ő határozta meg a taktikát. Az előbbiek szerint megtaláltuk az első vezetőedzőt illetve az ő működésének a kezdő időpontját.

Bródy Sándor - Az Első Vezetőedző

Bródy Sándor, született 1884. május 16-án, Székelyfalván, az FTC első amatőr trénere volt 1920. október 13-tól 1921-ig. Később, 1923. november 14-től 1925-ig, majd 1937. március 9-től 1937-ig is betöltötte ezt a posztot. Amikor edzőként is szerepet vállalt szeretett csapatánál, egyáltalán nem kellett őt bemutatni a ferencvárosi szurkolóknak, hiszen álmukból felkeltve is tudták a korábbi játékoslegenda nevét. Az 1890-es évek végén a Pannonia ifjúsági csapatában már rúgta a labdát, amikor 1900-ban egy régi barátja invitálta a kerület új klubjába, az FTC-be, ahová 1901-ben, 17 esztendősen be is lépett. Első napja igazán eseménydúsra sikeredett, hiszen a harmadik számú csapatba állították, majd délutánra bekerült a második csapatba. Egy hét múlva már az első csapathoz hívták, és 1905-ben az elhunyt Berán József után őt választották csapatkapitánynak. Az I. világháború kitöréséig 8 magyar bajnoki címet nyert, négyszer második volt, nyert 6 hazai kupát és egy alkalommal a Challenge Cup megnyerésével nemzetközi kupát. 17 alkalommal volt magyar válogatott, részt vett az 1912-es stockholmi olimpián. Ezt a játékos karriert törte derékba a világháború, amelynek azonnal részese lett, harcolt a hazáért. Fogságba esett, ahonnan 1920-ban tért haza. Tárt karokkal várta klubja, ahol azonban új karriert kezdett, edzőként irányította a szívének kedves csapatát. A szezon végén önként távozott, elfogadta a göteborgi Kamraterna (IFK Göteborg) szerződését. Amint hazatért, újra elfogadta az FTC felkérését, hogy újra a csapat edzője legyen. Összességében jobb eredményeket produkált, mint az első szerepvállalásakor, a bajnoki helyezések is jobbak lettek, ám a hőn áhított bajnoki cím, az MTK trónfosztása nem jött össze. A kispadról távozott, de a klubtól nem, továbbra is ott maradt annak vezető testületeiben. Ott volt akkor is, amikor 1937-ben bekövetkezett harmadik edzői korszaka, immár a profi Ferencvárosnál, ekkor csupán „beugrott” a kispadra, míg Blum Zoltán „meg nem gyógyul”. Jött a régi harcostárs, Bródy Sándor, aki sikeresen összerántotta a csapatot, a soron következő két bajnokit úgy nyerték meg, hogy 18 gólt rúgtak és mindössze egyet kaptak. Ekkor azonban Bródy Sándor tényleg megbetegedett, edzés közben szívrohamot kapott, ő valódi betegszabadságra ment. Származása miatt munkaszolgálatba rendelték, és 1944-ben ismeretlen időben és helyen az életét vesztette.

Bródy Sándor edzői eredményei az FTC-nél

• 1 x bajnoki 3. helyezés
• 1 x Húsvéti-serleg: 2. helyezés
• 1 x Hlavay-díj: 3. helyezés
• 2 x bajnoki 2. helyezés

Pataky Mihály - Az Univerzális Alak

Pataky Mihály, született Pataki Mihályként 1893. december 7-én (nevét 1942. május 6-án változtatták Patakyra egy belügyminiszteri rendeletre), az FTC történelmének univerzális alakja volt. A labdarúgásban szinte nem volt olyan funkció, amelyet ő ne „próbált volna ki”. Volt korának híres, válogatott középcsatára, azaz legendás játékosa. Már gyermekként a hatalmába kerítette a futball, amit a Ferencvárosi Torna Clubban kezdett el művelni. Mindig csatárt, centercsatárt játszott, már az ifjúsági csapatban ontotta a gólokat, nem csoda, hogy már 17 esztendősen bemutatkozhatott a nagycsapatban. Abban a nagycsapatban, amely akkor már többszörös bajnokcsapat volt, és Magyarország határain túl is megmutatta, hogy tudnak futballozni. A tehetséges ifjú jött, látott és győzött, rögtön alapemberré vált, általa az addig is gólerős csatársor még imponálóbb lett. Ebből is adódóan még tizenévesen bekerült a válogatottba, ahol ugyancsak kihagyhatatlan alapember lett.

Pályafutását megakasztotta és kettészelte az I. világháború, melyben az elsők között vonult be, harcolt a hazáért, kitüntették, hadifogságba esett, és csupán a háború végén térhetett haza. Tudása azonban nem kopott meg, további egy évtizeden át játszott az élvonalban. Sok sikeres ferencvárosi és válogatott mérkőzés ünnepelt hőse volt. A lapok azt írták róla, hogy finom, abszolút durvaságmentes játéka mellett ő volt a technika, az irányí­tás, a művészi futball megtestesí­tője. Ha az egyetemen a futball művészetét tantárgyul iktatták volna be, ő lett volna a leghivatottabb tanára. A világháború előtti három bajnoki címét a 20-as években még kettővel toldotta meg, játszott az FTC utolsó amatőr bajnokcsapatában, majd az első profi gárdában is, de amatőrként, mert jól menő nyomdaipari vállalkozását nem akarta feladni. Az öt bajnoki cím mellett három Magyar Kupa győzelemnek is részese volt. 1927-ben elbúcsúzott az aktí­v játéktól, de a Fraditól és a focitól nem tudott elszakadni. Nagy elméleti tudásával továbbra is segí­tette a Ferencváros edzőit, a háttérből a csapat sikereinek egyik fő irányí­tója volt egészen 1944-ig. 1930-ban, három mérkőzésen át a szövetségi kapitány tisztségét is betöltötte. Idősebb korában, túl a nyolcadik X-en is mindvégig figyelemmel kísérte kedvenc sportágának eseményeit, különös tekintettel szeretett klubjára.

Pataky Mihály edzői eredményei az FTC-nél

Blum Zoltán - A Csupaszív Labdarúgó és Edző

Blum Zoltán, született 1892. január 3-án, Pápáról indulva lett az FTC többszörös legendája. Kereskedő szülei hamar a fővárosba költöztek, így a XX. század elejének új őrülete, a futball nagyon hamar meghódította őt is. A 14. születésnapja után nem sokkal lett a Ferencvárosi Torna Club tagja. Végigjárta a fejlődéshez nélkülözhetetlen lépcsőket, az FTC ifjúsági csapatában kezdett el játszani, onnan került a felnőtt III., II. majd végül 1911-ben az első csapathoz. Ahhoz az első csapathoz, amely akkorra már hatszoros bajnokcsapat, Magyarország legjobb csapata volt. Blum Zoltán azonban helyet követelt magának, beépült a fedezetsorba, annak meghatározó játékosa lett, így már tevékeny részese volt a klub további két bajnoki címének. Mi sem természetesebb, már 1912-ben a válogatottba is bekerült, onnan is kihagyhatatlan lett, mint Magyarország egyik legjobb baloldali fedezetjátékosa. Olyan csupaszív labdarúgó volt, akinek legfőbb jellemzői a nagyszerű helyezkedés, a kitűnő fejjáték és a szinte páratlan küzdőszellem voltak. Olyan mérkőzéseken bizonyult a mezőny legjobbjának, ahol a társainak többsége már feladta a küzdelmet. Igen, volt ilyen is, hiszen mint tudjuk, az 1912/13-as bajnokság megnyerése után nem 7, hanem 13 szűk esztendő következett a csapat életében, ami az MTK nagy korszaka volt. Sokan elhagyták ekkor a csapatot, de Blum Zoltánnak ez meg sem fordult a fejében. Ő maradt, ő küzdött, ő példát mutatott. Ő is volt a háborúban, ahol többszörösen kitüntette magát, utána azonban ő nem hagyta abba a játékot, a csapat kapitányaként folytatta. Pataky Mihállyal párban az FTC amatőr játékosedzője volt 1921. július 16-tól 1922-ig, majd Ferencváros edzőjeként szolgált 1930. június 16-tól 1937-ig.

Blum Zoltán edzői eredményei az FTC-nél

tags: #kertesz #geza #tempo #fradi

Népszerű bejegyzések:

• Legfrissebb tenisz
• Versenykiírás U10
• Magyar Kupa: PLER továbbjutás
• A "Miért beteg a magyar futball?" öröksége
• Szorzás tanulás gyerekeknek