Kézilabdázás gyerekeknek: tippek és gyakorlatok
A kézilabda oktatása gyerekeknek és felnőtteknek nagyszerű módszer a mozgásfejlesztésre, csapatmunka tanulására és egészséges életmódra nevelésre. A kézilabda egy dinamikus, gyors és izgalmas sportág, amely sok előnnyel jár a mindenki számára. A sportág honi úttörője Horváth János szerint nemcsak a sportág alapjainak lerakásához és a kézilabdajáték megszerettetéséhez lehet kiválóan alkalmazni, de a gyermekek mozgáskészségének és kognitív folyamataiknak fejlesztéséhez is.
Tapasztalatok alapján a hajító mozdulat, a dobáskészség is jól fejleszthető a szivacskézilabdázással, valamint bizonyos korosztálynál nagyon jól megoldható a labdás ügyességfejlesztés is. Már 4-5 éves kortól alkalmazható súlya és anyaga miatt, nagyon sok feladat megoldására használható az óvodában és iskolai felkészítő foglalkozásokon. A szivacskézilabdázás a gyermekek első, versenyélményt is nyújtó találkozása a labdával. Két reménynek ad esélyt. Egyrészt felkeltheti a mozgás, a rendszeres sportolás iránti vágyat, másrészt kezdeményezhet valamely sportjáték iránti érdeklődést, jelesül a kézilabdázás megkedvelését. A szivacskézilabdázás egy olyan “találmány”, ahol az iskolások körében szerveződött csapatok számára gólok és győztesek léteznek.
A szivacskézilabdázást fokozatosan, az életkori sajátosságoknak megfelelően ismertetjük meg a gyermekekkel. Egy vizsgálat során, melynél kézilabda edzőket kérdeztek meg a szivacskézilabdázás hasznosságáról, döntő többségük a 6-7 éves korosztály számára inkább a szivacskézilabdázást javasolja bizonyos feladatok és technikai elemek oktatása és gyakoroltatása során (kidobó, egykezes felső átadás, labdaelfogás, kapura lövések). A 8-9 éves korosztálynak a kidobó kivételével már inkább a kisebb méretű hagyományos kézilabdát javasolják. A tanulmány további következtetései, hogy nemcsak a kapusoknál jelent előnyt a labdától való félelemérzet hiánya, hanem a mezőnyjátékosoknál is (sáncolás, labdaelfogás).
A dobás technikai végrehajtásának tekintetében két ellentétes szemlélet van. Az egyik szerint a szivacskézilabdával könnyebb az ívképzés a biztosabb labdafogás miatt. A másik elmélet viszont a szivacslabdát alapvető hibák okozójának tekinti (pl. mély könyökhelyzet, törzs munkájának hiánya), elsősorban a kis súlya miatt. Ezekre a problémákra több említésre méltó megoldási javaslat is érkezett. Eszerint a 6-7 éves korban még több időt kell fordítani a technikai képzésre kényszerítő eszközök, játékok segítségével.
Alapok és technikai elemek
A korábbi tantervek a sportjátékok közvetlen oktatását csak az 5. évfolyamtól kezdve tartalmazták, de a belépés ideje előre tolódott. Az 1-2. évfolyamokon a kapura lövések, a passzgyakorlatok szerepelnek, a 3-4. évfolyamokon ezek kiegészülnek lefutásból és nekifutásból történő alkalmazásukkal, valamint a kapus feladatainak ismerkedésével is bővül az anyag. A kerttanterv tartalmazza még a különböző labdával történő játékok végrehajtását is, ezen kívül számtalan lehetőség nyílik a szivacskézilabda használatára labdás képességfejlesztő (manipulatív) gyakorlatok végrehajtásánál, és az előkészítő, rávezető játékok űzése közben is. A tananyagban szereplő kézilabdás feladatok jelentős része - 1-2. évfolyamon a labdavezetésen kívül - szivacslabdával is végezhető. A többi sportjátékban is - kiegészítő jelleggel - felhasználható a szivacskézilabda.
A szivacskézilabdázás technikai elemeinek repertoárja nem különbözik a kézilabdázás mozgásanyagától, mégis a végrehajtásuk során tapasztalhatóak bizonyos eltérések a szivacskézilabda anyaga és súlya miatt. Mivel a szivacskézilabdázást elsősorban az 5-12 éves korosztálynak ajánlják, ezért az életkori sajátosságoknak megfelelően az oktatást - a hagyományos technikai képzés mellett - számos játékkal, játékos feladattal célszerű megoldani.
A játékos formában való elsajátítása kerüljön előtérbe. Nélkülözhetetlenek a élményt adó, élvezetes kézilabdajáték kialakulásához. A feladatokat a technikai és a taktikai elemek oktatása során. Gyakorlatokat, melyek hozzásegítenek a játék mozgásanyagának, technikai elemeinek minél előbbi elsajátításához.
Játékos megközelítések az edzésben
Az alapjátékok tartalmilag kevésbé összetett játékok, kiválóan alkalmazhatóak a sportjátékok oktatása és edzése során is. Alapszabályaik és könnyen adaptálhatóak az óra kitűzött feladatai, céljai és körülményei hatására. A fogójátékok egyszerű játékok, amelyek a gyorsaságfejlesztésre kiválóan alkalmasak. A futógyorsaságot is egyaránt fejleszti. Az óra első szakaszában, a bemelegítés során alkalmazhatóak.
A feladatok végrehajtása egy meghatározott területen, módon vagy időkereten belül történik. Az elindítása az előző tanuló feladatának sikeres elvégzéséhez köthető. Vannak a gyermekek kollektív, együttműködési tudatának fejlődésére, mert nem az egyén hanem a csapat eredménye a fontos. A „csendes” játékok az óra végső szakaszában alkalmazhatóak, nincs nagy élettani megterhelésük.
Különböző típusú játékok és gyakorlatok
- Dobáspontosság-fejlesztési játékok: Célunk a célzás és a lövés alkalmazásával eltalálni az álló vagy a mozgó célpontot.
- Kontaktjátékok: Az alapjátékok olyan formája, amelyekben legfőképp páros feladatok végrehajtása során a testi kontaktus kerül előtérbe.
- Fogójátékok: páros fogójáték, helyszín: fél kézilabda pálya. Két tanuló kezdi a játékot fogóként. A kezüket fogják és igyekeznek a meghatározott területen belül megfogni a többi tanulót. A harmadikként csatlakozik a párhoz. fogóval.
- Fogójátékok - Hármas fogó: helyszín: fél kézilabda pálya. Három tanulóból álló csoportok alakulnak. Akit megfogtak az a tanuló lesz a fogó. A tanulók szabadon mozoghatnak a kijelölt területen. Egy tanuló a fogó. Amint a fogó játékos továbbállt felállnak és folytathatják a játékot.
- Kidobó játék: Két csapatba osztjuk a tanulókat, az egyik megkülönböztető trikót húz. egy perc alatt minél több játékost dobjon ki az ellenfél csapatából. A pattintott kidobás nem érvényes.
- Labdaszerző játék: A tanulók a félpálya vonalára helyezkednek egymás mellé. Jelre minden tanuló igyekszik magának labdát szerezni. Aki labda nélkül maradt az kiesik a játékból.
- Labdavezetés és szlalomfutás: Két csapatot alkotunk. Mindkét csapat játékosai a saját kapuelőterükben helyezkednek. A zsámolyok tetején, stb. labdák helyezkednek, pontosan annyi, ahány tanuló van az ellenfél csapatában. Az ellenfél zsámolyába igyekszik átvinni őket. A játék a tanár jelzésére ér véget. Az a csapat nyer akinek kevesebb labda maradt a zsámolyában.
- Labdavezetés bójákkal: A tanulók létszámától függően csapatokat alkotunk, akik a kapuelőtér-vonal mögött egy oszlopban helyezkednek el. 5 méter távolságra. Az első bója távolsága az első tanulótól 5 méter. Jelre az első tanuló labdavezetéssel, szlalomfutással kerüli a bójákat. A megkerülése után egyenes vonalú futással, labdavezetéssel futnak visszafelé és átadják a labdát a következő tanulónak, aki megismétli a feladatot. A csapat nyer, akinél elsőnek befejezik a tanulók a feladatot.
- Futás kijelölt vonalra: A tanulók egy sorban állnak a kézilabda pálya alapvonalán. A tanár kijelölt egy vonalat (pl. félpálya).
- Körjáték labdával: A tanulók egymás mellett helyezkedve kört alkotnak. A két egymástól legtávolabban (átellenesen) álló tanulónál labda van. A tanuló a mellette álló tanulónak adja a labdát, aki továbbítja azt a mellette lévőnek, és így tovább.
- Labdavezetés az egész pályán: A tanulók labdával a kézben tetszőleges irányban labdát vezetnek az egész pálya területén.
- Célbadobás karikába: Minden játékosnak van egy teniszlabdája. A kapura egy célkeretet vagy annak megfelelő kötelet, karikát vagy más eszközt helyezünk. A tanulók a kijelölt távolságból próbálkoznak a célba találni a labdát. Az több találatot elérő csapat nyer.
- Medicilabdás játék: Két csapatot alkotunk. A pálya közepére hosszában egy vagy két padot helyezünk. A padokra kisebb és nagyobb medicinlabdákat helyezünk. A csapatok a saját térfelén helyezkednek el, 6-10 méterre a középen elhelyezkedő pad(ok)tól. Minden tanulónak labda van a kezében. A cél, hogy a medicinlabdát eltalálják, hogy az az ellenfél térfelére essen. Az a csapat nyer akinek a végén kevesebb medicinlabda található a térfelén.
- Labdatartó játék: Két csapatot alkotunk. Az egyik csapat tagjai labdával a kézben a saját szabaddobási vonalukon belül helyezkednek. A másik csapat pedig kitámadva a 9-es területéről igyekszik a megadott szabályok keretein belül megakadályozni a támadó játékosokat a továbbhaladásban. A játéknak akkor vége, ha az összes labdás játékos átért az ellenfél területére.
- Labdával való játékidő: Két csapatra osztjuk a tanulókat. A játékosok számától függően játszhatjuk a 9-es vonalon belül vagy akár fél pályán is. A cél, hogy minél több átadással, minél hosszabb ideig maguknál tartsák a labdát. A játék mehet időre vagy bizonyos számú átadás végrehajtása eléréséig is.
- Kiszorítós játék párosban: A tanulók párosával labdával a kézben a hátuk mögött egy 2 méter sugarú körben helyezkednek. Vállukkal igyekeznek kiszorítani a párjukat a körből. Az a játékos nyer akinek sikerült kiszorítani a társát.
- Erőjáték labdával: A tanulók párosával helyezkednek el. Minden párnak egy labdája van, amit mindketten két kézzel fognak. A cél, hogy a másik játékosból kivenni a labdát. Az a játékos nyer, aki többször kivette a társa kezéből a labdát.
Korosztályi sajátosságok és fejlődés
A 11-12 éves gyerekek között akadnak olyanok, akik nem régen tették meg az első lépéseket, de olyanok is vannak szép számban, akik már négy év óta foglalkoztatva vannak. Ez az a korosztály, ahol nemcsak a játékba állítás kezdete, hanem a biológiai életkor különbözőségei is nehézséget okozhatnak a képzés folyamán. Alkati és fizikai adottságok eltérései. A koordinációs képességek teljesen eltérő megjelenései.
A térben látás és helyezkedés, illetve a mélységi és szélességi irányok tisztán kezelhetőségét kiválthatjuk az egyszerű fogójátékokkal. Többek között azért játszatjuk előszeretettel, hogy a gyors irányváltások, az elindulás és megállás kellő hatékonysággal tudjon beépülni a képzésbe. A labdatartó és pontszerző játékkal képesek vagyunk előkészíteni a különféle irányból történő labdaátvételt, illetve ellenkezőleg, éppen ezt megnehezítve, a labda megszerzésére irányuló elővételezést, a jobb térben látás fejlesztésével.
A gyerekek némelyikének gondot okozhat a labda elkapása is, illetve ha ez sikerül, a labda kidobásához szükséges felkészítő tevékenységet sem képes olyan gyorsan végrehajtani, ahogy ezt tudatilag már képes lekövetni. Éppen ezért, szükséges elkezdeni a váltakozó átadásokkal variálható játékok elindítását már 10-11 éves korosztályban. A labdaátvételének módja és a labda továbbításának módja, szintén fontos képzési anyag, amit sokan nem vesznek elég komolyan és magától értetődőnek tartanak az oktatás során. Foglalkozni kell vele!
Addig, amíg a fentiekkel nem képesek a gyerekek megbirkózni, ne várjuk el, hogy a védekezésben ügyesebbek lesznek. Ezt leginkább a feszülés és nyújtás ellen oldalisághoz tudnám hasonlítani. Amikor az izom megfeszül, az antagonista párja nyúlik. Ilyen megközelítésben tehát, azok az edzők, akik nem tanítják meg kellően a támadó játék alapjait, nem fognak előre lépni a védelem lépéseinek megértetésében sem! Ezért vannak még mindig olyan felnőttjátékosok, akik nem tudnak védekezni, vagy támadni. Képzési hiba történt!
Taktikai elemek és játékhelyzetek
A cicajátékok alkalmazása egy adott behatárolt területen belül, azért hasznos, mert a gyerek érezni fogja, hogy a helyezkedésével, megnehezítheti a háta mögött lévő ellenfele mozgásterét. Ha az egyszerűtől akarunk haladni az összetett felé, célszerű a kis területtől a kis létszámú feladatok gyakorlásával kezdeni. Ha a támadójátékot helyezzük előtérbe, kezdjük a 2:1 elleni játékok variálhatóságával. Adjunk megkötéseket a támadóknak, hogy mit lehet és mit nem. Így lehetőséget adunk a védőnek is, hogy előre gondolkodjon. 3:2 esetében, már lehet a védők mögé befuttatni egy támadót, de a megkötések még mindig legyenek jelen. Ilyen, hogy csak egy labdaleütés és egy labdaátadás lehetséges a támadóknak.
A 3:2:1 védelem alapja az ékzavaró és a hátsóközép kapcsolata. A gyerekek többsége, menekül a labdától. Nem azért ütik le, hogy előnyöket formáljanak és irányokat váltsanak, hanem azért, mert bizonytalanok. Szeretnék tovább birtokolni a labdát és a labdaleütés, a legegyszerűbb formája ennek. Ezért van ma is olyan felnőttjátékos, aki ha kell, ha nem, leüti a labdát! Ezt is kezelni kell utánpótlás szinten! Ha közel kerülnek a labdás támadóid a védőkhöz csak oldal irányban képesek elmenni tőlük. Éppen ezért kell megtanítani nekik a visszahúzódás „törvényét” azaz, mindig mozogjon hátra labda nélkül (távolodjon el a védőjétől), hogy előre mozgás közben tudja átvenni újból az oldal irányból érkező labdát. Sok gyerek a labdával, nem mer szögben mozogni előre jobbra, vagy balra, csak egyenesen szembe a védővel. A háromszögben történő mozgás szintén „törvény” erejű labdás támadónak és védőjátékosnak egyaránt!
Általános iskolai testnevelés - Hogyan kell kézilabdázni
Szülők és edzők szerepe
Igen, sajnos ez is általános tendencia. Folyamatos párbeszéd, állandó kommunikáció szükséges a szülők esetleges túlzó elvárásainak csillapítására! Az a jelenség, hogy egy-két évvel fiatalabb gyereket tesznek oda edzők, nem egyedi eset. Persze akkor könnyebb a helyzet, ha ezek a gyerekek a saját kronológiai életkoruknak megfelelő csapatban is tudnak játszani. Ilyenkor csak annyi a teendő, hogy elmagyarázza az edző a szülőknek, hogy létszám hiány miatt az előírásoknak megfelelően kell nevezni a csapatot.
Ajánlott találni olyan időpontot, amikor a szülők számára nyílt napokat szervezhet a nevelőedző. Ezek a napok olyan célzattal szerveződjenek, hogy mutassák be a gyerekek, az aktuális állapotukat a szüleiknek. Az edző, előtte elmagyarázza nekik, hogy az adott életkorban mit kellene tudniuk a gyerekeknek a taktikai feladatokból, a technikai felkészültségből, vagy éppen a jellemző kondícionális állapotukról.
Mozgásmechanika és technikafejlesztés
Az emberi mozgásokat alapul véve ismerünk statikus, illetve dinamikus erőkifejtéseket. Más szempontból vizsgálva a motorikus tevékenységeket ismerünk ciklikus, valamint aciklikus hely és helyzetváltoztatásokat. Kiindulásként szeretném a velünk született legtermészetesebb helyzetváltoztató mechanizmusunkat, a keresztezett (extrapiramidális) rendszert a vizsgálat tárgyává tenni. Ez a rendszer biztosítja az ellentétes kar és láb mozgatását járás és futás közben. A technikai képzésnél hasznát vehetjük néhány elem oktatásánál. (Például labdavezetés, köríven történő labdafelkészítés stb.) Amennyi segítséget jelent bizonyos elemek elsajátításánál, ugyan annyi gondot jelent ennek az automatizmusnak a „feltörése”, hiszen a játékokra az aciklikusság, szabálytalanság a jellemző.
Még a kívülálló számára is szembeszökő, hogy a legfontosabb technikai elemnél, a dobásnál milyen jelentős az eltérés a karok és a lábak mozgatásánál az egyszerű járáshoz, futáshoz képest. Egy következő, egy szintén természetes magatartás megváltoztatása a vizsgálat tárgya. Akármit kézbe veszünk, ami markolással nem birtokolható a tenyerünket alá helyezve magunk előtt tartjuk. A kézilabda játék során ez a labdafogás nagyon megnehezíti a folyamatos játékot, mert a kidobáshoz történő felkészítés során, a labda elvesztésének elkerülése miatt, körülményessé válik a mozgás. Túl ezen a valós veszélyen, a másik komoly gond, hogy ezzel a technikával módosított lövések nem kivitelezhetőek. Ezért azt mondjuk, hogy alaphelyzetben a labdát úgy birtokoljuk, hogy a markunkban tartott labda esetén a mély tartásban a kézhát mutat előre. Mellesleg ez az emberi normális kéztartás.
Labdabirtoklás és labdaátvétel
A labda birtoklása: A kezünkben lévő labdát helyezzük a tenyérárokba, úgy mintha a földgolyót fognánk, hüvelyk ujjunkkal és a kis ujjunkkal az egyenlítő mentén, a másik három ujjunk az északi féltekén részarányosan elosztva nyugszik. A későbbiek folyamán ez a fogás módosulhat valamelyest. Jelentős eltérés ugyanis komoly hátrányt jelent, mert a dobás során erőközlés nem a labda tömeg középpontjába történik, így a labda pályája a repülés során kiszámíthatatlanná válik. Ha ujjheggyel fogjuk a kitérés fölfelé irányul.
Érkező labda elfogása: A felénk repülő labdát a kisgyerekek és a labdajátékokban kevésbé járatosak mélytartásból felfelé mutató tenyérrel próbálják elkapni, persze nem sok sikerrel. Az átadás ill. lövés erejétől függően ficam, súlyosabb esetben újtörés is párosulhat a helytelen technika folyományaként. A helyes kéztartás mindig adekvát formában történik. Amennyiben a labda optimálisan, fejmagasságban érkezik, a tenyerek előre, az újak rézsútosan fölfelé mutatnak. Kétkezes labda átvételnél a hüvelyk újak 2-3 centiméterre, a mutató újak 4-5 centiméterre közelítenek egymáshoz. A korszerű, gyors játék ezt a technikát jelentősen módosította. Azért, hogy a labda minél hamarább kidobó helyzetbe kerüljön, egy aszimmetrikus kéztartást vesznek fel az elfogás előtt. Az ügyesebbik kéz a labda mögé kerül, míg a másik kéz oldalról segíti a biztos elkapást. Egy sajátos lábmunkával és egy törzselfordulással, a dobókézzel ellen oldali vállal előre biztosított az azonnali passzhelyzet, illetve kapura lövési pozíció.
Futás közbeni labda átvétel: Gyakori hiba a karok késői módosítása. A futómunka során a korábban említett keresztezett reflex működik, a két kéz térben és időben eltérően mozog, amikor a labdáért nyúl. Az eredmény már az ismert labdaelvesztés, illetve ujjsérülés.
Támadó lábmunka és mozgáskoordináció
Támadó lábmunka kialakítása felállt védelem elleni játéknál: Alapvetés a támadásnál, hogy rátöréssel előre irányuló mozgással vegyük át a labdát. A kezdők leggyakoribb hibája a hátrafelé mozgásban való labda elkapás, majd ezt követi a másik kapitális hiba a visszahelyezkedés elmulasztása. Ez a két jelenség felel azért, hogy a játék nem folyamatos. Időben nem lehet olyan társnak adni a labdát, aki veszélyt jelentene az ellenfél kapujára, mert hátrafelé mozgásban kapják a labdát. A szabad társ hiányában gyakran labdaelvesztés a következmény, és a húzás, mint alaptaktikai elem alkalmazhatatlan. Egy egyszerű kényszerítő helyzettel javíthatunk ezen a hiányosságon. A tanulók négyesével helyezkednek el. Két tanuló adogat 8-10 méterre egymással szemben felállva. Két társ a passzolgatók mögött áll előre nyújtott kézzel. A három lépés passzolás után a tanuló hátrafelé történő mozgással megérinti a mögötte álló társ kinyújtott kezeit, aki kis nyomást gyakorol a passzoló hátára kikényszerítve így a helyes előre- hátra mozgás ritmusát. Amennyiben a dobó karral ellen oldali vállát hangsúlyosabban megnyomja, a hasznos elfordulást is kikényszerítheti.
Egykezes felsődobás és dobástechnika
Egykezes felsődobás oktatása: A civilizáció előrehaladása magával hozta az inaktív életmódot. Ez a hajító mozdulat jelentős elkorcsosulását eredményezte. A gyermekek intézményes nevelése során a bölcsődékben, óvodákban csak szépen alulról szabad dobni, jóllehet a járókából még szabályos felsődobással hajítja ki a játékait. Mi a lényege a felsődobásnak? A könyök meg kell, hogy előzze a kezet a derékszögnél nagyobb nyitás megtartása mellett. Ez az ízületi szög időnként módosulhat a dobás módjától függően. A nagy erejű lövésekhez nem elegendő csupán a kar energiája, szükséges a test teljes tömegéből nyerhető többlet. Visszatérő jelenség a kézilabda pályákon a tanárok, edzők részéről a hadakozás a dobás közbeni lógó könyök miatt. Az esetek nagy többségében nem akarati tényező játszik közre ennél a hibánál. A hiba forrása a koordináció, illetve a vállízületben működő izmok erejének a hiánya. Különösen a lányoknál jelent problémát a nyitott hónaljárokkal való erőkifejtés. A feladat tehát kettős jellegű. Nagyon sok erősítő gyakorlat. Nehezített szerekkel való hajítás csaknem nyújtott karral. Ügyeljünk arra, hogy a hajító gyakorlatoknál a távolságot tartsuk szem előtt. Közelre történő dobás nem vált ki adekvát ingereket. Mindig a teljesítő képesség határán kell végezni a gyakorlatokat. Nehezített szereket előre dobassunk. Természetesen kellő bemelegítés előzze meg a maximális erőkifejtéseket. Ez a kezdőknél jelentheti a pálya hosszában történő átdobását, mint rendszeres állandó gyakorlat a bemelegítést követően.
A dobások előtti lendületszerzések: Tanácsos a földről történő dobások oktatásánál a sasszéval való lendületszerzést előnybe részesíteni. Ez ugyanis stabilabb kidobási helyzetet biztosít, ami a koordinációt segíti. Később térjünk át az elülső, illetve a hátsó keresztlépés oktatására. Gyakran látunk olyan képzési irányokat, hogy minél kevesebb lépéssel hajtsa végre a tanítvány a kapura törést. Ez azért hibás, mert az abszolút gyors játékra való törekvés a játék két fontos tényezőjét károsítja. Az egyik, hogy nem ad időt a védelemnek a megtévesztő akciókra való hibás válaszadásra. A másik talán még fontosabb eleme a taktika tanulásának, a döntési idő értelmetlen beszűkítése limitálja a variációs tárházat. A folyamatos játék feltételezi, hogy az utolsó lépéssel minden irányba biztosítsuk az átadási lehetőséget.
Lépésvariációk és eséstechnika
Lépésvariációk: Kapura lövésnél, passzív védők esetén kevés futólépés felugrásos lövést alkalmazzunk. Tanítsunk meg minden gyereket esni, hogy a játék során alkalmazott bevetődéses bedőléses technikát és a véletlen eleséseket sérülésmentesen tudják végrehajtani. Ki kell alakítani azt a sztereotípiát, hogy minden esésnél úgy forduljon, hogy hossztengely körül forogva fokozatosan csökkentse a sebességét.
Kapusmozgás: A kapusokat meg kell tanítani kicsúszni, és vetődni. Nem elég csupán az úgynevezett lépegetős „szemafór” technika.
Visszarendeződés támadás után: A játékok egyik legfontosabb, bár nehezen elsajátítható része a támadás utáni azonnali visszarendeződés automatizálása. Mivel a labdát csak egy játékos lőheti kapura, a dobás pillanatában rajta kívül mindenkinek vissza kell rohanni teljes erővel. Ez nem lehet mérlegelés kérdése. Ne hagyjunk szó nélkül egyetlen egy rossz végrehajtást se. Röviden és minden bántás nélkül hozzuk tudomására a tanítványoknak az elkövetett hibát. Tipikus, visszatérő hibák esetén hozzuk minden gyerek tudomására a jellegzetes rossz mozgást és a javítás módját. A deviáns, a munkát akadályozó gyereket időlegesen zárjuk ki a játékból és csak a pozitív változás után engedjük újra bekapcsolódni. Minden óra játékkal érjen véget és fokozottan ügyeljünk a kevésbé ügyes tanuló pozitív kezelésére. Adjunk nekik képességeikkel összhangban játéklehetőséget, mivel, ha erőn felül foglalkoztatjuk, a társak ellenérzését válthatja ki, ő pedig befelé fordulóvá válik, és nem fogja megszeretni a csapatjátékokat. Tanítsuk meg őket a szabályok ismeretére és esetleg, mint bírók működhetnek közre.
tags: #kezilabda #edzes #gyerekeknek #ii #ker
