Magyar kézilabda életrajzi könyvek és sporttörténeti kiadványok
A kézilabda sport világszerte jelentős fejlődésen megy keresztül, és ezzel együtt nő az érdeklődés a sportág története, kiemelkedő alakjai és szakmai mélységei iránt. E kiadványokban betekintést nyerhetünk e dinamikus sportág kialakulásába, sokszínűségébe és szabályrendszerébe. A könyvek bemutatják a kézilabda minden csínját-bínját, és segítséget nyújtanak minden játékhelyzethez. Legyen az taktika, technika vagy edzői tevékenység, a könyvekben minden részlet megtalálható. Különösen igaz ez azokra a kiadványokra, amelyek a sportág kiemelkedő személyiségeinek életútját és munkásságát dolgozzák fel.
A magyar kézilabdázás krónikája: a "Kézi-könyv"
A magyar kézilabdasport története is bővelkedik izgalmas fejezetekben és legendás alakokban, akiknek érdemes a munkásságát megismerni. A Magyar Kézilabda Szövetség kiadásában, a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nagy Béla-programjának támogatásával megjelent a "Kézi-könyv", a magyar kézilabdázás történetét 1926-tól bemutató exkluzív kiadvány, amely fotók, statisztikák és sztorik segítségével kalauzol végig a sportág múltján a jelenig. Ez a mű hiánypótló, amit már régóta megérdemel a kézilabdás társadalom, hiszen jó egyben látni a sportág történetét.
Liszkay Gábor, aki szerzőtársa volt ennek a műnek, a gondolatmenetet folytatva elmondta, hogy induláskor még most is kétségeik voltak, de „nagyon jó volt bíbelődni” a könyvvel. Az ilyen átfogó művek alapvető fontosságúak ahhoz, hogy a jövő generációi megismerhessék, honnan indult és hová jutott el a magyar kézilabda.
Egy zseni száz élete: Vass Sándor életrajzi könyve
A szélesebb sporttörténeti kiadványok mellett kiemelt figyelmet érdemelnek azok az életrajzi kötetek, amelyek egy-egy ikonikus személyiség karrierjét és életútját mutatják be. Lantos Gábor tollából "Egy zseni száz élete" címmel könyv jelent meg Vass Sándor volt válogatott kézilabdázóról, edzőről, a magyar férfiválogatott korábbi szövetségi kapitányáról. Ez a mű egy olyan emberről szól, aki több évtizedet töltött el a sportágban, és meghatározó szerepet játszott annak fejlődésében.
Játékos- és edzői karrier
Vass Sándor játékosként kétszer szerepelt olimpián és világbajnokságon, háromszoros magyar bajnok, gólkirály és az év játékosa volt. Aktív karrierje során háromszor nyert bajnoki címet. Edzőként a magyar válogatottal világbajnoki 4. és Európa-bajnoki 6. helyet ért el, dolgozott Ausztriában és a Veszprémnél is, ahol BEK-győztes és magyar bajnok lett. 2004 és 2011 között a Magyar Kézilabda-szövetség szakmai alelnöke volt.
A könyv bemutatóján Vass Sándor önmagáról és az életéről mondta: „Jókor hoztam jó döntéseket”. Egyenessége mindig is jellemezte, ami nem egyszer vezetett konfliktusokhoz. Azért szerepelt "csak" 149 alkalommal a válogatottban, mert elmondta az akkori kapitánynak, Faludi Mihálynak a véleményét. „Elmondtam neki a véleményemet, és ezek után már nem számolt velem. Mondjuk lehet, hogy ha nekem így elmondta volna valaki a véleményét, én is hasonlóan döntök” - ismerte el önkritikusan Vass.
Különleges edzői filozófia és anekdoták
Vass Sándor a sportágban eltöltött több évtizedes munkássága után gondolta úgy, hogy könyv formájában meséli el tapasztalatait, élményeit. Ezek egyikéből született az az egykori mondat, miszerint „a kézilabda kézilabda, a foci meg foci”. Ez a mondat is jól tükrözi azt a sajátos szemléletet, amivel a sportághoz viszonyult. A 79 esztendős szakember nem hátrált meg a kínos témák elől, ő mindig őszintén elmondta véleményét, ha kérdezték.
A könyv számos emlékezetes történetet elevenít fel edzői pályafutásából. „Amikor megérkeztem Veszprémbe, kérdezték a játékosok, hogy bemelegíthetnek-e focival, mert úgy szokták. Mondtam, hogy persze, fél óra foci után aztán elkezdődött az edzés. De az már nem tetszett nekik, hogy a tréning ugyanúgy plusz két órán át zajlott. Megmagyaráztam nekik, hogy az eleje a szórakozás volt, utána a kézilabdát is el kell végezni” - mesélte Vass. Egy másik alkalommal megbeszélték, hogy az edzés végén kötelező lesz a lazítás. Aztán két ember eltűnt, az öltözőben találta Élesre (Éles József) és Csoknyaira (Csoknyai Istvánra). Ők közölték, hogy elvégezték már a lazítást is. A következő edzés előtt tudattam a csapattal, hogy csak akkor mehetnek be a játékosok az öltözőbe, ha én azt mondom.
Kapitánysága sem volt hétköznapi. Egy csúfos világbajnoki 17. hely után megmagyarázta: „Miért, ha 16. helyen végzünk, akkor az előre lépésnek számított volna?” Aztán remekül összerakta a társaságot, amely két évvel később a csehek legyőzésével már vb-negyeddöntőre készült. A csapaton belül óriási volt az eufória, és megkérdezték a játékosok a kapitánytól, ha Izland ellen is nyernek, akkor megengedi-e, hogy az egész brigád elmegy egy fodrászatba, kopaszra vágatja a haját? Megengedte nekik. „Majd egyszer csak megjelent előttem csaknem az összes srác, a fejük vagy olyan volt mint a biliárdgolyó vagy éppen más művészi hatás mutatkozott meg” - eleveníti fel a kiadványban a történéseket.
Fájó emlékek és egyenes beszéd
A dicsőséges pillanatok mellett fájó emlékekről is őszintén beszél. A svédektől 12 góllal kaptunk ki a négy között, és össztűz zúdult rájuk. „Bementem az öltözőbe, és a csapat fejéhez vágtam egy nagyon csúnya sértést.” De nem csak ez a szituáció fájó számára, hanem az is, ahogyan férfiválogatottunk elbukta a sydney-i olimpiai szereplés jogát az 1999-es egyiptomi vébén. Hat másodperccel a vége előtt egyenlítettünk a franciák elleni meccsen, de kaptunk egy üres kapus gólt, így oda lett a remény. Utána az Eb-re sem jutott ki a csapat, így elfogadták a lemondását.
Vass Sándor pályafutásában az is emlékezetes, hogy a régi kommunista rendszerben az első között szerződhetett Nyugatra, amit annak is köszönhetett, hogy ismerte az akkor a hazai sportéletet irányító Buda István feleségét. „Amikor kijöttem Buda István szobájából, még mindig nem hittem el igazán, hogy velem ez megtörténhet” - meséli a könyvben. Elkezdődött ausztriai kalandja, amelynek során edzősködött, volt szövetségi kapitány, de a biztosítási szakmában is egyre magasabbra emelkedett. Tudását idehaza is elismerték, nem véletlen, hogy idehaza a Veszprém és magyar válogatott edzője is lehetett. Visszatért a civil szakmába, és ott is sikeres lett a Grawe Biztosítónál.
A mai kézilabda kritikája
A mai kézilabdáról sem titkolja véleményét. Szerinte rossz az irány, a hazai élcsapatokban alig találni magyar játékost, márpedig így nem lehet jó válogatottat építeni. Igaz, azt sem tudja elképzelni, hogy manapság egy hazai játékos edzés után még külön gyakorolja két órán át például a kapura lövéseket. Az egyenesség mindig is jellemezte, csak azokat az embereket nem szerette, akiknek segített, de aztán hátba szúrták. Akadt néhány ilyen, velük kapcsolatban "lehúzta a rolót".
tags: #kezilabda #eletrajzi #konyv
