Kézilabda Kapusok Képzése, Edzése és Felkészítése: Átfogó Útmutató
A magyar kézilabda sport kiemelkedő eseményeként elkészült a Magyar Kézilabda Szövetség jóvoltából az első átfogó kapusedzőket felkészíteni hivatott könyv, a “Kézilabda Kapusok képzése, edzése és felkészítése ” címmel. Ez a hiánypótló mű a sportágban felhalmozott tudás és tapasztalat egységesítését célozza.
A könyv szerzői a magyar kézilabda meghatározó kapusikonjai, akik jelenleg is a legmagasabban jegyzett kluboknál, válogatottnál töltenek be kapusedzői állást. Név szerint Bíró Imre, Bakos István, Bartalos Béla, Dr. Hoffmann László, Szatmári János, valamint Dr. Marczinka Zoltán, társszerző és szerkesztő. Céljuk, egy átfogó, a világon egyedülálló könyv megírása volt, amelyben összegezik tapasztalataikat és tudásukat.
A Képzés Jelentősége és Fejlődése
A kapusok képzésének története érdekes ívet ír le. Bár mondani szokás, hogy az idő mindent megszépít, de emlékeink szerint hajdanán csaknem minden egyes kapus - annak ellenére, hogy külön kapusedzők nem léteztek, viszont az edzők több időt áldoztak rájuk - képzett volt. Az alaphelyzetük, a helyezkedésük és a mozdulataik a labdára, a lövésre összpontosítottak voltak, racionális reakcióik követték az új és az újabb helyzeteket. Ezen elveken nevelkedett a szerzők generációja is, ezeket a kritériumnormákat tartatták be velük, a védésről, a kapus tevékenységről hasonló módon gondolkodtak, a kapus szerepéről filozófiai felfogásuk azonos volt.
Manapság azonban egyre több helytelen, pontatlan, alaptalan mozdulatot fedezhettünk fel, de sokkal zavaróbb volt látni azt, hogy a kapus valódi funkciójától merőben elrugaszkodó magatartásformák kerültek felszínre. Sőt az egykor egységesnek tűnő, magyarosnak tekinthető szempontrendszerek sem köszöntek vissza a játéktéren. Tehát elérkezett az a pillanat, amikor az egykori alkotó kapusok összeültek, elemeztek, értékeltek, vitatkoztak s végül megírtak egy széles tapasztalatokon nyugvó, aktuális és előremutató képzési anyagot.
A Könyv Létrejöttének Története és Céljai
A könyv megalkotása során a szerzők közös munkája alapvető volt. „Nagy örömömre elkészült ez az egyedi könyv a kapusok képzéséről. A munka során megtisztelő volt együtt dolgozni ilyen legendás kapusokkal, jelenlegi nagyszerű kapusedzőkkel. Nem volt könnyű, hiszen mindannyiunknak megvolt és van az elképzelése a kapusok felkészítésével kapcsolatban. Végül sikerült összegeznünk és kialakítanunk a közös célokat és az ahhoz vezető úton, az általunk legjobbnak tartott módszereket. A cél a fontos, oda több úton el lehet jutni, de mikor ott vagyunk tudjuk, hogy teljesítettük és tovább lehet lépni, vagy nekem, vagy egy másik kapusedzőnek. “
Dr. Marczinka Zoltán kiemelte: „A kapus a kézilabda játék legfontosabb szereplője, meghatározó az eredményességben, mégis csak az utóbbi időben merült fel ennek a posztnak a speciális képzése. Irodalmat ehhez szinte nem is találni, mostanáig. Nagy megtiszteltetés és öröm volt ezen a könyvön dolgozni, kijelenthetjük, hogy alapmű született! A kezdetekkor azt hittük, mindent tudunk erről, s csak a végére derült ki számunkra is, mennyi mindent nem tudunk, vagy nem vagyunk biztosak benne! Mindez folytatásért kiállt! Nagyszerű volt felidézni életünket, pályafutásunkat és beletenni ebbe a könyvbe, teljes szívvel! Köszönjük a MKSZ nyújtotta lehetőséget mindehhez!”
Dr. Hoffmann László pedig így nyilatkozott: „Személyes kihívásnak is tekintettem, hogy egy közös alkotói asztalhoz tudjam ültetni az elmúlt évtizedek kiemelkedő kapusegyéniségeit, kapusedzőit. Kinek könnyebben kinek nehezebben ment az írás, viszont ötletekből senkinél sem volt hiány. Azt azért mindenki megjegyezte, hogy a kapuban könnyebb volt… A közös munka során szépen összecsiszolódtak az alkotók, melynek gyümölcse ez a praktikus, hiánypótló könyv, ami a NEK kapusedzőképzés alap tankönyve, és reményeink szerint az egységes kapusképzés etalonja. Megtisztelő volt számomra hogy a kapuslegendák mellett társszerző lehettem és sokat tanultam tőlük a közös munka során.”
A Kapus Szerepe és Alapvető Elvei
A kapus posztja kulcsfontosságú a kézilabdajátékban, a teljesítménye nagy mértékben kihat a csapattársak és az ellenfelek pszichikai állapotára. A kapus lendületet adhat és egy közepes képességű csapatot is versenyképessé tehet (Clanton-Dwight, 1997).
Alapállás és Mozgás
A hatékony kapusteljesítmény alapja a megfelelő alapállás és a dinamikus mozgás. Fontos az életkori sajátosságokhoz kapcsolt képzése.
Bockó Kapus
Alapállás: A lábak vállszéles terpeszben, kissé kifelé fordulnak, a térd pedig enyhén hajlított helyzetben helyezkedik el. A törzs egy kissé előre döntött. A fej magasan tartott és a labda útját követi és a játékosok mozgását is kíséri.
Mozgás: A kapus mozgása lehet szélességi, mélységi és függőleges irányú is (felugrások). A kapus, mozgása mindig az ellenfél labdaátadásait, azaz a labdát követi. A kapus mozgásának célja a kapu takarása és a támadó játékos kapuralövési szögének csökkentése érdekében (Marczinka, 1993).
Védési Technikák Lövés Iránya Szerint
A kapus védési tevékenysége során számos tényezőre célszerű figyelnie.
Felső területre érkező lövések védése
A felső területre érkező lövéseket a kapus kétféle módon háríthatja. Az egyik az egykezes védés, a másik a kétkezes védés. A kétkezes védést akkor célszerű alkalmazni, ha meggyőződött a kapus a lövés irányáról és elegendő ideje van mindkét kezét az érkező labda útjába helyezni (Fekete, 2007; Marczinka, 1993).
Középmagas labdák védése
A középmagas labdák védése azért nehezebb, mert ez a magasság a karral, illetve az alsó végtaggal történő védés határterülete. Fontos, hogy a kapus teljes testével takarást biztosítson (Marczinka, 1993).
Alsó területre érkező lövések védése
A kapu alsó részére történő lövéseknél a kapusok többféle mozgásformát is alkalmazhatnak (pl. kicsúszás, vetődés, stb.). Fontos, hogy mindegyiket kellőképpen elsajátítsák.
Kicsúszás: A kicsúszás a hagyományos kapusiskola technikai eleme. A kapus süllyeszti a súlypontját, majd a távolabbi láb erőteljes elrugaszkodásával az egész testét az érkező labda útjába tolja. A kapus a labda irányába fordul és a kapus nyújtott térddel, a sarok külső részén csúszik az érkező labda irányába. A szabad kar a magastartásból rézsútosan lefelé, a labda irányába nyúlva növeli a védőfelület kiterjedését (Marczinka, 1993).
Egy láb kilépésével végrehajtott védés: Ez is egy technikai elem. A kapus a lövés irányába lép, a kilépő láb derékszögben hajlítva fordul a labda irányába és térddel vezetve, a talajjal megközelítőleg párhuzamosan mozog a test síkjában. A másik térd ezzel egyidejűleg a talaj felé közelít. Fontos: a kapus elindítja a védőmozgást valamint a karja lefelé indul a felső sarokra történő lövéseknél, így vissza kell nyúlnia a labdáért.
Különleges Lövések Hárítása
Szélről érkező lövések
A szélről érkező lövések meredekebb szögben érkeznek, mint az átlövések esetében és hiányzik a védők sáncoló tevékenysége is. A szélről érkező lövések esetében a kapus a kapufához közelebbi kar könyökben hajlítva a fej fölé emelkedik, a távolabbi pedig enyhén hajlítva vállmagasság felett helyezkedik (Marczinka, 1993; Fekete, 2007). A védést kiugrással inkább a magas, ruganyos kapusok alkalmazzák. A kapus a kapu felezőjére helyezkedik testtel és végtagokkal védve a kapu rövid és hosszú oldalát egyaránt. A kapus felkészül a kiugrásra. A végtagok oldalirányú lendítésével csökkenti a megcélozható dobófelületet (Marczinka,1993). Fontos: a kapus környéki lövések, valamit az ejtések hárítása is nehezebben megvalósítható. Ez a modern kézilabdázásban kulcsfontosságú. A védő tevékenység megegyezik a rövid sarokra leírtakkal fordított alkalmazással.
Közeli lövések és ejtések (ziccerek)
A közeli lövések, másképpen fogalmazva „ziccerek” többféle technikával is háríthatóak. Az ejtéseknél és az íveléseknél kétféle lehetőségük van a kapusoknak. Ez lehet, hogy a kifutást követő gyors visszafutással, vagy vetődéssel eltérítsék a labdát. Az elrugaszkodás történhet egy vagy két lábról is. A tiszta gólhelyzetből érkező lövések érkezhetnek beálló pozícióból, betörésekből vagy akár gyorsindításokból is. Ilyen szituációkban a kapusnak többféle választási lehetősége is van. Ezek lehetnek a fent felsoroltak közül bármelyek, illetve az ún. gólvonalról kimozdulva, súlypontsüllyesztés után erőteljesen elrugaszkodik felfelé, és kissé előre. A kezek és csípőmagasságig fellendülnek. Ezzel egyidőben a karok a lövésre felkészített labda magasságában, oldalirányban kinyúlnak.
Büntetődobások hárítása
A kapusnak büntetődobások hárításánál is lehetősége van többféle technika közül választani. Fontos szempont, hogy milyen távolságra helyezkedik a kapus a büntetőt végző játékostól. A kapus szinte 3 méterre megközelítse a büntetőt végző játékost, de maradhat akár a gólvonalon is. Cselezési lehetőségei is vannak a kapusnak.
Gyakorlatok a Kapus Képzéséhez
A kapusok sokoldalú felkészítéséhez elengedhetetlen a változatos és specifikus gyakorlatok alkalmazása. Az alábbiakban néhány példa a könyvben bemutatott edzési elemek közül:
Bemelegítő és labdakezelési gyakorlatok
A játékosok a kézilabda kapu előterén belül pattogtatják a labdájukat, A csapat az egyik, B csapat a másik teremrészben.
Mindenki labdát pattogtat a kapuelőtérben, és közben megpróbálják elütni egymás labdáját.
Három-négy fős csapatok felállnak a rajtvonal mögött. Az első embereik elvezetik a labdát a terem másik faláig, majd vissza. Ezután hátulról a többi játékos terpesztett lába között előreguritják a labdát a következő futónak, stb.
Kapus-specifikus mozgás és reakció gyakorlatok
A kapus a gólvonal előtt oldalazólépésekkel halad a kapufák között, míg a vele szemben 2-3 méterre helyezkedő társa labdával a kezében helyezkedik.
A kapuelőtér-vonalról, középről felső sarkokra irányuló lövések felváltva.
Egy tanuló két labdával helyezkedik el az érintő távolságban felálló kapussal szemben. A kapusnak a kezei a háta mögött helyezkednek.
Kapaszkodás a kapufába fejmagasságban közelebbi kézzel, az ellentétes végtagok egyidejű le- és fellendítése a test oldalsíkjában. A két végtag csípőmagasságban találkozik.
A játékosok a kapuelőtér-vonalon helyezkednek el egymás mellett labdával a kézben középtartásban. A kapus a gólvonalról indulva futás közben megérinti az egyik társ kinyújtott kezében tartott labdát, majd a lehető legnagyobb sebességgel indul vissza a kapu felé. Eközben a tanuló, akinek megérintették a labdáját íveléssel próbálja a kapuba juttatni a labdát.
Játékhelyzet-gyakorlatok
A bal átlövő az irányitónak dobja a labdát, majd vissza is kapja és felugrással kapura lő. A védő a támadó felé fut és sáncol. Fontos: fedezni kell a támadó dobókaroldalát, és a hosszú sarkot.
A mezőnyjátékosok felállnak a külső támadóposztokra (két szélső, két átlövő és irányító), folyamatosan labdaátadást végeznek nem átugorva a posztokat.
Két játékos egyszerre indul mindig a terem átlósan szemben lévő sarkaiból. A szabaddobóvonalon álló átadónak játsszák át a labdát, átfutnak a középvonalon és vissza kapják a labdát. Ezután lövés az ellenfél kapujára. Fontos:gyors sprint a középvonalig, labda átvétel két kézzel, lövés 6 és 9 méter között.
Háromjátékos feláll egy vonalban. A középső B jázékos A fele fut, aki cselez B fele a dobókar oldalán vagy a dobókarral ellentétes oldalra. Ezután a átadja a labdát C-nek.
Négy támadó játszik négy védő ellen egy kapura. Ha az egyik csapat sikeresen befejez egy támadást, egy pontot kap és tovább támadhat. Ha nem, védők lesznek.
Hat támadó játszik hat védő ellen egy kapura. Ha A csapat góllal fejezi be a támadását, akkor egy sikeres büntető dobás után továbbra is ők támadhatnak. Ha nem értékesitik a hétméterest, akkor a B csapathoz kerül a támadás joga.
Szélről érkező, ill. közeli lövések, valamint büntetődobások védése sorozatban.
tags: #kezilabda #kapus #gyakorlatok #videoi
