A Kézilabda Stratégia és Fogalomrendszere

A kézilabda egy intenzív, gyors és izgalmas csapatsport, amely egyaránt számos kihívást és fordulatot tartogat mind a játékosok, mind pedig a nézők számára. A játék során két csapat küzd egymás ellen, és céljuk, hogy minél több gólt tudjanak bedobni a másik csapat kapujába. A kézilabda világszerte kiemelkedő népszerűségű sportág. Kézilabda pálya minden országban van, és ez a sportág a világ minden pontján elérhető. Rengeteg ok van még, amik kiemelkedően izgalmas sportággá varázsolják a kézilabdát.

A foci ellen az egyik legfőbb ellenérv az unalomba fulladt gól nélküli mérkőzések szokott lenni. Na, ezt a kézilabda alaposan kiiktatta, hiszen itt a 20-30 gól az az alap, az még egy kevés gólos mérkőzésnek mondható. Kézilabdában biztosan nem fogunk gól nélküli mérkőzést látni életünk során. A rengeteg gól ráadásul számos fontos szempontból válik vonzóvá az egyszeri sportrajongók és az elhivatott kézilabda fanok körében egyaránt. Izgalmak, fordulatok, látványos megoldások, a szurkolói élmény végletekig fokozása, ez mind-mind a rengeteg gólnak - is - köszönhető.

A kézilabda tényleg egy folyamatosan pörgő sportág, és erre nincs is jobb példa, mint a bíró által jegyzett „passzív játék” fogalma. Itt tényleg a támadás és a gólszerzés a csapatok elsődleges feladata. Ehhez nyújt segítséget a kézilabda alapszabálya is, ami abszolút a támadó játékot preferálja. Ha egy csapat tiki-taka módra csak a félpályán passzolgatna ide-oda, a bíró felteszi a kezét. Ezzel jelzi, hogy a játék túl passzív, nem haladnak előre, nem csinálnak úgy, mint aki legalább meg szeretné próbálni a gólszerzést. Ha a csapat figyelmen kívül hagyja a bírói intelmet, akkor a játékvezető elveszi a labdát a passzív féltől, és a másik csapatnak ajándékozza azt. Ők pedig támadhatnak, és ezzel előnybe kerülhetnek.

Fociban óriási probléma a rengeteg színészkedés, az időhúzás, az álló játék. Kézilabdában ilyen probléma nincs, ezt már rég kivédte ez a sportág. Itt ugyanis, ha a játékvezető megállítja a játékot, akkor nem csak a játékot, hanem azzal együtt az órát is megállítja. Itt tényleg annyit játszanak, amennyi a megadott játékidő, és ez tiszta játékidő is marad. Ha nincs játék, nem pörög az idő.

A Stratégia és Taktika Alapjai: Csapatmunka és Alkalmazkodás

A taktika felel azért, hogy összehangolja a pályán lévő játékosokat egy nagy egésszé, hogy ők együttesen mozogjanak egy közös cél felé: a győzelem felé. Csapatsportokban pedig mindig kiemelkedő fontossággal bír ez. Mindig lenyűgöző látni, hogy milyen szinten képes együtt dolgozni egy csapatnyi ember, akiket mindet egy motiváció hajt és mind ugyanazt akarják: a győzelmet. A szurkolók szívét azok a csapatok szokták elnyerni, akik képesek egymásért küzdeni, akik sosem adják fel. Akik, ha egy társuk gyengén teljesít, nem lecseszik, hanem megpróbálják támogatni és felemelni azt.

Mint minden csapatjáték során, így a kézilabdában is óriási szerepet játszik a csapat taktikája. Lehet egy csapat támadó vagy védekező felfogású. Mindig az edző dolga lesz összehangolni a mozgásokat. Az ilyeneket felfedezni minden csapatsportban izgalmas tevékenység, de egy olyan gyors és izgalmas sportágban, mint a kézilabda, külön fokozza az élmény-faktort. Mely játékosoknak szavaz bizalmat az edző? Milyen felállásban küldi ki a csapatot a mérkőzésre? Mikor kér időt? Kiket és mikor és kik helyére cserél be? A taktikával függ egybe a játék ezen aspektusa is.

Persze meg lehet a mérkőzés előtt beszélni, hogy milyen stratégia szerint szeretné a csapat végigjátszani a mérkőzést. Ez azonban, ahogy minden csapatsport esetében, így a kézilabdában is folyamatosan változhat. Ilyenkor jön képbe az, hogy a mérkőzésen épp játszó csapatok játékosai közül kik tudnak a leggyorsabban alkalmazkodni az adott szituációhoz, és kik tudják a legjobban és a leghiggadtabb módon lereagálni az eseményeket.

A Védekezés Stratégiai Alapelvei

A védekezés hatásossága általában annak egységességén és szervezettségén múlik, ezért általános alapelvek alapján szükséges a játékosok védőmunkájának összehangolása. A csapattevékenység egységbe foglalja az egyéni és csoportos védekezési kísérleteket, kialakítva ezáltal a kézilabdázás legmagasabb szerkezeti egységét. A csapatstruktúra egyfelől megfelelő környezetet biztosít az egyéneknek arra, hogy speciális képességeiket a legmegfelelőbb pozícióban kamatoztassák. Másfelől pedig lehetővé teszi azt, hogy gyengéiket a társak kölcsönös segítségével palástolják.

A csapattevékenység keretében lehetővé válik, hogy minden egyes játékos a képességeinek legmegfelelőbb védőpozíciót foglalja el. Ily módon - a csapatformáción belül egymás tevékenységét erősítve - a játékosok együtt jobb teljesítményre képesek, mint külön-külön. Amíg azonban az egyéni és csoportos manőverek alkalmazása nem igényel különösebb szervezést, a csapattevékenység megszervezése és hét játékos munkájának összehangolása már lényegesen összetettebb feladat.

A Gyors Visszarendeződés Fázisai

A gyors visszarendeződés a labda elvesztését követő első védekezési kísérlet az ellenfél gyors ellentámadásának megakadályozása érdekében. Ez esetben a védekező csapat többszörösen is hátrányban van: a támadók gyors egyéni indulással, spontán, csoportos manőverekkel vagy alkalmi csapattevékenységgel indulási, számbeli, illetve pozícióelőnyre tehetnek szert. Cselekvési előnyüket aztán a pálya középső részén gyorsan áthaladva, a kapuelőtér közelében igyekeznek tiszta gólhelyzetté fokozni. Az ellenfél előnyös helyzete azonban gyors visszafutás közben hatásos védekezéssel kiegyenlíthető, sőt esetenként a labda is visszaszerezhető.

A gyors ellentámadás elleni védekezés már labdabiztos, megfontolt támadójátékkal kezdődik. A játékosok a támadás során törekedjenek arra, hogy amennyiben nem sikerül gólt szerezni, az ellenfél minél kedvezőtlenebb helyzetben jusson a labdához.

1. A támadás késleltetése: Ez időben az első védekezési kísérlet, elsősorban az egyéni indulás megakadályozására. Mivel a gyors cselekvési kényszer nem teszi lehetővé az összehangolt, tervszerű védekezést, ez esetben a játékosok helyzetüknek megfelelően elsősorban egyéni kísérletekkel igyekeznek az ellenfél gyors ellentámadását meghiúsítani. Így mindenekelőtt a labdás ellenfelet kell a legközelebb helyezkedő védőjátékosnak letámadnia és lehetőleg szabályosan vagy enyhe szabálytalansággal, de semmi esetre sem kiállítást okozó szabálysértés árán megakadályozni a labda megjátszásában.
2. A gyors visszafutás: Ez időrendben a második védekezési kísérlet, elsősorban a csoportos indulás megakadályozására. Ez esetben az egyéni indulás meghiúsításával a védőknek sikerült annyi időt nyerni, hogy lehetőségük nyílik spontán csoportos védekezésre.
3. Az ideiglenes felállás: Ez időrendben a harmadik védekezési kísérlet, elsősorban a csapatindulás megakadályozására. Ez esetben valamennyi védőnek sikerül úgy visszaérkeznie saját kapuja előteréhez, hogy az ellenfél nem tudott gólhelyzetet kialakítani, így lehetőség nyílik alkalmi csapattevékenységre. A szervezett védekezést azonban megnehezíti az, hogy a játékosok gyakran nem az eredeti védőpozíciójukba érkeznek vissza, viszont a folyamatos támadás következtében ott is meg kell kísérelniük az eredményes védekezést. Ezért ez a rendezetlen védelem egy ideiglenes állapotnak, kényszerhelyzetnek tekinthető, amit a csapatnak kapott gól nélkül, lehetőleg minél rövidebb időtartamra kell leszűkítenie.

Szervezett Védekezés és Egyéni Felelősség

A szervezett védekezés időrendben a gyors visszavonulást követő második védekezési kísérlet a szervezett támadással kialakított gólhelyzet megakadályozása érdekében. Ez esetben a támadók megelőző gyors ellentámadási kísérlete nem járt eredménnyel, így támadópozícióik elfoglalásával, szervezett támadásfelépítéssel kísérlik meg a gólszerzést.

Védekezésben különösen igaz az a megállapítás, miszerint a legerősebb lánc is csak olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme. Ez a kézilabdában annyit jelent, hogy bármilyen jól védekezhet az összes játékos, ha csak egy társuk is sorozatosan képtelen ellátni védőfeladatát, az egész védelem sebezhetővé, hatástalanná válik. Ezért védekezésben fokozott jelentőségű minden egyes játékos egyéni felkészültsége, egy-egy elleni hatásos védekezése, felelősségérzete, valamint játékfegyelme és ezek a tényezők egyben biztosítják a megfelelő alapot a csapat taktikai tervének megvalósításához.

Ugyanakkor a játék fejlődése során kialakult védő feladatkörök lehetőséget adnak a különböző pszichofizikális, technikai és taktikai képességekkel rendelkező játékosoknak, hogy védőtevékenységüket a számukra legmegfelelőbb pozícióban fejtsék ki. Meglehet, az egy-egy elleni védekezés szerepe alapvető fontosságú, a hatásos csapatvédekezés alapfeltétele több játékos közös védőtevékenysége és együttműködése. A játékosok adott védekezési rendszerben elfoglalt helye eleve kínálja a szomszédos védők együttműködésének lehetőségét, a hatásos csapatvédekezés pedig egyenesen megköveteli a páros kapcsolatok kialakulását, kialakítását. A csapatrészek tervszerű munkája annál is inkább indokolt, mivel a támadók egyes csoportos manővereivel szemben - mint például elzárás vagy helycsere - a védő egymagában eleve verve van, és csak a társak segítségével van reális esélye a hatásos védekezésre.

A szervezett védekezés egyik ismertetője a játékosok meghatározott alapfelállása, ami lényegében a védők tudatos, képességeik szerinti elhelyezkedése a gólveszélyes területen. Más megközelítésben egy alapfelállás egy előre meghatározott rend, a szervezett védekezés megindításához szükséges kiindulási alap, a védekezés során ismétlődően visszatérő, sőt gyakran a védekezés befejezésekor is felismerhető elrendeződés. Így az alapfelállás egy kiindulási pontnak tekinthető, ami jóllehet meghatározza a játékosok mozgásterületét, nem korlátozza mozgásszabadságukat. A játékosok által elfoglalt védőpozíciók ugyanakkor tükrözik a végrehajtandó védőfeladatokat, és ennek alapján a csapat alapfelállása fő, illetve előretolt védelmi vonalra osztható föl. A fő védelmi vonalat a kapuelőtér közvetlen közelében elhelyezkedő külső és belső védők alkotják.

A Kézilabda Fogalomrendszere és Mozgásanyaga

A kézilabdázás a csapatsportágak családjába tartozó, modern labdajáték, ami egyesíti a különböző sportmozgások legelőnyösebb vonásait. A támadás abban a pillanatban kezdődik, amint a csapat megszerzi a labdát, és egészen addig tart, amíg el nem veszíti azt. A védekezés abban pillanatban veszi kezdetét, amint a csapat elveszíti a labdát, és egészen addig tart, amíg újra meg nem szerzi azt. A támadó- és védőfeladatok hatásos végrehajtása érdekében a szabályok keretein belül kialakult a kézilabdázás mozgásanyaga, ami logikusan felépített hierarchiát szemléltet.

• Mozgáselem: A játék legkisebb alkotóegysége, egy felismerhető mozdulatsor, amiben a játékos célszerű tevékenysége nyilvánul meg.
• Természetes alapmozgások: Olyan sarkalatos emberi mozgásokból tevődnek össze, mint a futás, ugrás és a dobás, amelyek biztosítják a labda megjátszásának, illetve haladása megakadályozásának alapvető feltételeit.
• Technika: A játék során adódó célok gazdaságos és célszerű megoldásának érdekében, a játékszabályok keretei belül kialakított jellegzetes mozgássor.
• Taktika: A támadás és védekezés technikai elemeinek megfelelő helyen és időben, valamint a csapat eredményességének érdekében történő alkalmazásához szükséges elméleti ismeretanyag.
• Stratégia: A csapat átfogó előkészületi, szervezési és végrehajtási terve, ami minden belső és külső körülményt figyelembe véve magában foglalja a játékosok felkészítésének és a kitűzött cél elérésének módját.

Összefoglalva tehát a kézilabdázás fogalomrendszere a következőképpen foglalható össze. Az elméletet a gyakorlatba átültetve ez a gondolatmenet azt jelenti, hogy minden egyes mozgáselemnek megvan a maga meghatározott helye a kézilabdázás mozgásanyagának felépítményében, és bizonyos jellemző vonások alapján a különböző mozgások csoportosíthatók. Természetesen bizonyos mértékig mindenféle kategorizálás mesterséges, és ezek a mozgáselemek komplex módon jelentkeznek a játékban. Minden egyes támadó vagy védő megmozdulás ugyanis természetes alapmozgásra épül, és azoknak a technikai lefolyása, illetve taktikai célja van, úgyhogy egy bizonyos mozgáselem mindhárom szempontból analizálható. Mégis, a könnyebb áttekinthetőség és a jobb megértés érdekében szükséges részekre bontani a kézilabdázás mozgásanyagát és közös vonásaik alapján csoportosítani a játék mozgáselemeit.

Mozgáselemek és Technikai Alapok

Az emberi mozgásokat alapul véve ismerünk statikus, illetve dinamikus erőkifejtéseket. Más szempontból vizsgálva a motorikus tevékenységeket ismerünk ciklikus, valamint aciklikus hely és helyzetváltoztatásokat.

A labda birtoklása: A kezünkben lévő labdát helyezzük a tenyérárokba, úgy mintha a földgolyót fognánk, hüvelyk ujjunkkal és a kis ujjunkkal az egyenlítő mentén, a másik három ujjunk az északi féltekén részarányosan elosztva nyugszik. A későbbiek folyamán ez a fogás módosulhat valamelyest. Jelentős eltérés ugyanis komoly hátrányt jelent, mert a dobás során erőközlés nem a labda tömeg középpontjába történik, így a labda pályája a repülés során kiszámíthatatlanná válik. Ha ujjheggyel fogjuk a kitérés fölfelé irányul. Amennyiben a hüvelykujj, a mutató és a középső ujj fogja mintegy hosszában a labdát, oldalirányú pályamódosulás jön létre. A játékosok a labdát általában waxolják a jobb tapadás érdekében.

Érkező labda elfogása: A felénk repülő labdát a kisgyerekek és a labdajátékokban kevésbé járatosak mélytartásból felfelé mutató tenyérrel próbálják elkapni, persze nem sok sikerrel. Az átadás ill. lövés erejétől függően ficam, súlyosabb esetben újtörés is párosulhat a helytelen technika folyományaként. A helyes kéztartás mindig adekvát formában történik. Amennyiben a labda optimálisan, fejmagasságban érkezik, a tenyerek előre, az újak rézsútosan fölfelé mutatnak. Kétkezes labda átvételnél a hüvelyk újak 2-3 centiméterre, a mutató újak 4-5 centiméterre közelítenek egymáshoz.

A korszerű, gyors játék ezt a technikát jelentősen módosította. Azért, hogy a labda minél hamarább kidobó helyzetbe kerüljön, egy aszimmetrikus kéztartást vesznek fel az elfogás előtt. Az ügyesebbik kéz a labda mögé kerül, míg a másik kéz oldalról segíti a biztos elkapást. Egy sajátos lábmunkával és egy törzselfordulással, a dobókézzel ellen oldali vállal előre biztosított az azonnali passzhelyzet, illetve kapura lövési pozíció.

Futás közbeni labda átvétel: A futás közbeni labda átvételnél gyakori hiba a karok késői módosítása. A futómunka során a korábban említett keresztezett reflex működik, a két kéz térben és időben eltérően mozog, amikor a labdáért nyúl. Az eredmény már az ismert labdaelvesztés, illetve ujjsérülés. Ennek elkerülése érdekében, jóval a labda átvétel előtt egymás mellé helyezett kezekkel futtatjuk a tanulókat.

Támadó lábmunka kialakítása felállt védelem elleni játéknál: Alapvetés a támadásnál, hogy rátöréssel előre irányuló mozgással vegyük át a labdát. A kezdők leggyakoribb hibája a hátrafelé mozgásban való labda elkapás, majd ezt követi a másik kapitális hiba a visszahelyezkedés elmulasztása. Ez a két jelenség felel azért, hogy a játék nem folyamatos.

Egykezes felsődobás oktatása: A civilizáció előrehaladása magával hozta az inaktív életmódot. Ez a hajító mozdulat jelentős elkorcsosulását eredményezte. A gyermekek intézményes nevelése során a bölcsődékben, óvodákban csak szépen alulról szabad dobni, jóllehet a járókából még szabályos felsődobással hajítja ki a játékait. Mi a lényege a felsődobásnak? A könyök meg kell, hogy előzze a kezet a derékszögnél nagyobb nyitás megtartása mellett. Ez az ízületi szög időnként módosulhat a dobás módjától függően. A nagy erejű lövésekhez nem elegendő csupán a kar energiája, szükséges a test teljes tömegéből nyerhető többlet.

Visszatérő jelenség a kézilabda pályákon a tanárok, edzők részéről a hadakozás a dobás közbeni lógó könyök miatt. Az esetek nagy többségében nem akarati tényező játszik közre ennél a hibánál. A hiba forrása a koordináció, illetve a vállízületben működő izmok erejének a hiánya. Különösen a lányoknál jelent problémát a nyitott hónaljárokkal való erőkifejtés. A feladat tehát kettős jellegű. Nagyon sok erősítő gyakorlat. Nehezített szerekkel való hajítás csaknem nyújtott karral. Ügyeljünk arra, hogy a hajító gyakorlatoknál a távolságot tartsuk szem előtt. Közelre történő dobás nem vált ki adekvát ingereket. Mindig a teljesítő képesség határán kell végezni a gyakorlatokat. Nehezített szereket előre dobassunk. Természetesen kellő bemelegítés előzze meg a maximális erőkifejtéseket.

A dobások előtti lendületszerzések: tanácsos a földről történő dobások oktatásánál a sasszéval való lendületszerzést előnybe részesíteni. Ez ugyanis stabilabb kidobási helyzetet biztosít, ami a koordinációt segíti. Később térjünk át az elülső, illetve a hátsó keresztlépés oktatására. Gyakran látunk olyan képzési irányokat, hogy minél kevesebb lépéssel hajtsa végre a tanítvány a kapura törést. Ez azért hibás, mert az abszolút gyors játékra való törekvés a játék két fontos tényezőjét károsítja. Az egyik, hogy nem ad időt a védelemnek a megtévesztő akciókra való hibás válaszadásra. A másik talán még fontosabb eleme a taktika tanulásának, a döntési idő értelmetlen beszűkítése limitálja a variációs tárházat. A folyamatos játék feltételezi, hogy az utolsó lépéssel minden irányba biztosítsuk az átadási lehetőséget.

Lépésvariációk: kapura lövésnél, passzív védők esetén kevés futólépés felugrásos lövést alkalmazzunk.

Esési technikák: Tanítsunk meg minden gyereket esni, hogy a játék során alkalmazott bevetődéses bedőléses technikát és a véletlen eleséseket sérülésmentesen tudják végrehajtani. Ki kell alakítani azt a sztereotípiát, hogy minden esésnél úgy forduljon, hogy hossztengely körül forogva fokozatosan csökkentse a sebességét.

Kapustechnikák: A kapusokat meg kell tanítani kicsúszni, és vetődni. Nem elég csupán az úgynevezett lépegetős „szemafór” technika.

Azonnali visszarendeződés: A játékok egyik legfontosabb, bár nehezen elsajátítható része a támadás utáni azonnali visszarendeződés automatizálása. Mivel a labdát csak egy játékos lőheti kapura, a dobás pillanatában rajta kívül mindenkinek vissza kell rohanni teljes erővel. Ez nem lehet mérlegelés kérdése. Ne hagyjunk szó nélkül egyetlen egy rossz végrehajtást se. Röviden és minden bántás nélkül hozzuk tudomására a tanítványoknak az elkövetett hibát. Tipikus, visszatérő hibák esetén hozzuk minden gyerek tudomására a jellegzetes rossz mozgást és a javítás módját.

A Kézilabda Szabályai és a Játéktér

A kézilabdát 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák. A két kapu a pályán egymással szemben, a két alapvonal közepén helyezkedik el. Mérete: 2,08 méter magas és 3 méter széles.

Játékidő és Szabálytalanságok

A rendes játékidő minden korosztályban (16 év felett) 2×30 perc, a félidei szünet 10 perc. A kézilabdában egy sajátos módszert követve mérik a játékidőt. A játékidő a játékmegszakítások (pl. szabálytalanság megítélése, gól utáni középkezdés stb.) alatt is megy, azonban ha a játék várhatóan hosszabb ideig szakad meg (pl. sérülést követő ápolás miatt), akkor a játékvezetőknek lehetőségük van az órát erre az időszakra megállítani. Vannak továbbá olyan esetek, amikor a játékvezetőknek kötelező megállítaniuk a játékidőt. Ilyen például egy játékos időleges kiállítása (2 perces büntetés) vagy kizáráskor (piros lap). A játékidő lejárta szigorúan értelmezendő: az utolsó másodperc leteltekor a mérkőzés befejeződött.

A még játékidőben ellőtt, de a kapuba csak a játékidő letelte után beérkező lövés - ellentétben a kosárlabdával- nem minősül érvényes találatnak. Amennyiben azonban még a játékidőn belül szabaddobást vagy 7 méteres dobást ítélnek a játékvezetők, de a mérkőzésből (vagy a félidőből) már olyan kevés idő van hátra, hogy a megítélt dobást az alatt nem végzik el, akkor az elvégezhető a játékidőn túl is (ún. időntúli szabaddobás vagy 7 méteres dobás).

Bizonyos esetekben, például kupameccseken, a mérkőzés nem végződhet döntetlenre, a meccsnek az egyik fél győzelmével és a másik vereségével kell végződnie. Ha ezután is döntetlen az állás, akkor öt perc szünetet követően újabb 2×5 perces ráadás következik, ugyanúgy egy perces szünettel a félidőben. Ha ezután is döntetlen lenne az állás, akkor 7 méteres dobások következnek. A csapatok ilyenkor 5-5 hétméterest végeznek el, felváltva egymás után, majd az nyer, aki többet értékesített belőlük. Előfordulhat azonban, hogy még ekkor is döntetlenre állnak az ellenfelek. Ekkor egyesével felváltva lövik a 7 métereseket addig, amíg az egyik csapat belövi, a másik pedig nem.

Bár a labdarúgásnál valóban kevesebb sérülés történik a kézilabda pályákon, a testi kontaktus azért igencsak megengedett. A taktikai faltok - a feltartás, támadó lefogása, átkarolása - elfogadott részei a játéknak. Amennyiben azonban a szabálytalanság fokozott sérülésveszélyt jelent, pl.: a lövő kéz megütése, a vétkes játékost 2 percre kiállítja a bíró. A harmadik 2 perces büntetéssel az adott játékost végleg kizárják a mérkőzésről. Fontos szabálymódosítás volt az ezredforduló táján, hogy a középkezdő csapatnak nem kellett megvárnia a gólt szerző csapat játékosainak visszarendeződését. Ezáltal a játék rendkívüli módon felgyorsult, és igen magas fokú állóképességet követelt.

A Kézilabda Története és Népszerűsége

A XX. század elején a labdarúgás mellett igény mutatkozott egy olyan csapatsportra Európa számos országában, melynek szabályai kevesebb durvaságot engednek meg. Egymástól függetlenül három országban is hasonló játékszabályok mellett alakult ki a kézilabdázás őse. Dániában egy testnevelő tanár dolgozta ki a Haandbold szabályait. Németországban Torball néven vált ismertté a kézzel játszott labdajáték. Csehországban a Hazena volt az új játék neve, melyben a maihoz hasonló posztok és taktikai elemek is megjelentek már. A három sportág szabályait végül 1917-ben Németországban igazították egymáshoz, és ekkortól labdarúgó pályákon játszották 11 fős csapatok. 1928-ban létrejött a nemzetközi szövetség az IHF, és 1936-ban az olimpián is debütált a nagypályás kézilabdázás.

A II. világháborút követően a nagypályás változatnál népszerűbbé vált a Skandináviából kiindult teremkézilabdázás. 1972-ben szerepelt újra az olimpián a kézilabda, és ekkor már a kispályás, terem változat. Az elmúlt évtizedekben Európán kívül is egyre népszerűbb lett, és mára az egyik legnézettebb teremsporttá vált. A 40x20 méteres pályán két 6 fős csapat játszik, kiegészülve 1-1 kapussal. Megkülönböztetünk szélső, beálló, átlövő és irányító posztokat.

A kézilabda népszerűségét - a fentebb már említetteken felül - tovább növeli az is, hogy a világ minden pontján elérhető ez a sportág. Lehetőséget kínál a játékosoknak arra, hogy nemzetközi versenyeken vegyenek részt, valamint kulturális tapasztalatokat szerezzenek. A sport emellett remek lehetőséget jelent az egészséges életmód fenntartására is, mivel a játék során az egész test megdolgozik, és a játékosoknak ki kell állniuk az intenzív fizikai megterhelést.

Mentális Állóképesség a Kézilabdában

A hagyományos egyéni sportokat követően fontos a mentális állóképesség témakörét a csapatsportok oldaláról is megközelítenünk, hiszen a csapatszinten történő együttműködésben eltérő, új mentális kihívásokkal találkozhatnak a sportolók. A kutatási eredmények mentén a kézilabdázók, illetve a kosárlabdázók körében azok, akik reális célkitűzéseket fogalmaztak meg, magasabb mentális állóképesség-értékkel rendelkeztek (Csukonyi és mtsai., 2015), továbbá a mentális állóképesség magasabb szintje pozitívan hatott a dobó teljesítményre (Ragab, 2015).

Nemi összehasonlítás során nem tapasztalható jelentős különbség férfi és női kézilabdázók között (Gill, 2015), sem kor alapján (Kristjánsdóttir és mtsai., 2018), azonban a férfiakra jellemzőbb volt, hogy jelentősen kisebb mértékű szorongást élnek át (Kristjánsdóttir és mtsai., 2018). A csapatsportok esetében is a mentális állóképességet fejlesztő tréningek pozitív hatása került említésre (Ragab, 2015).

A Magyar Kézilabda Sikerei

Idehaza Cséfay Sándor terjesztette el az új sportágat az 1930-as években. Olyan sikeresen, hogy az 1938-as vb-n bronzérmet szerzett a magyar válogatott. A nők 1949-ben, a hazánkban rendezett nagypályás kézilabda vb-n állhattak a dobogó legfelső fokára. A kispályás változat is gyorsan elterjedt Magyarországon. Az 1970-es, 1980-as évektől kezdődően főleg a női klubok értek el nemzetközi kupasikereket. Válogatott szinten mind a két nem versenyein büszkélkedhetünk szép eredményekkel.

A 2000-es Sydney-ben rendezett olimpián a nők az ezüstéremig meneteltek Mocsai Lajos vezetésével. A férfiak 1988 után 2004-ben Athénban, majd 2012-ben Londonban is 4. helyezést értek el. Egyes generációkból kiemelkedett néhány világsztár is, akik a világválogatottba is bekerültek. Férfiaknál Kovács Péter volt az első nemzetközi sztár, aki az 1978-as vb-n gólkirályi címet szerzett. Ugyanezt a bravúrt 1993-ban Éles József mondhatta el magáról. A 2010-es évek legsikeresebb hazai játékosa pedig Nagy László, aki a Barcelona játékosaként Bajnokok Ligája győztes is volt, és a londoni 4. hely megszerzésében elévülhetetlen érdemeket szerzett válogatott mezben is.

A hölgyeknél a 2000-es ezüstcsapatból Kökény Beatrixot emeljük ki, aki tagja volt az 1996-ban olimpiai bronzot, 1995-ben vb-ezüstöt és 2000-ben Európa-bajnok aranyat szerzett válogatottnak is. Az új évezred legelismertebb játékosa egyértelműen Görbicz Anita, aki győri klubjával 2013-ban megnyerte a legrangosabb kupasorozatot, a Bajnokok Ligáját. 2005-ben a világ legjobb női kézilabdázójává választották. A hazai kézilabdázás az utánpótlásképzésben is szép sikereket ért el.

Kézilabda és Sportfogadás

A fentieken felül van egy újabb szempont, ami még izgalmasabbá teszi a kézilabda események nyomon követését. Ez pedig nem más, mint az internetes sportfogadás. Kézilabda fogadási piacokat szinte minden online fogadóiroda kínál, már csak azért is, mert ez a világ egyik legnépszerűbb sportja, és rengeteg sportfogadó játszik, ha épp következik egy jobb kézilabda meccs. Gyakran remek kézilabda fogadási ajánlatokat kaphatunk az oldalaktól. Ilyenkor ingyenes fogadásokat vehetünk igénybe egy-egy fontosabb meccs előtt, vagy mondjuk pénzvisszafizetési garanciás ajánlatokban vehetünk részt. Nem ritka az sem, hogy az oldal további odds boostot ad a többszörös kötésben megtett fogadásainkra. És a bónuszok már csak a jéghegy csúcsa, hiszen bónuszok nélkül is remek jutalmakban lehet részünk egy-egy kézilabda meccs fogadással. Rengeteg oldal kínál jobbnál jobb oddsokat, ráadásul élőben is fogadhatunk, ami csak tovább növeli az amúgy is gazdag kézilabda fogadási lehetőségeinket. Magyar játékosok számára a határ a csillagos ég - kézilabda fogadás és nyeremények bezsebelése szempontjából egyaránt.

tags: #kezilabda #strategia #fogalomu

Népszerű bejegyzések:

• Adatok Filkor Attila pályafutásáról
• Tiszta beszédért végzett gyakorlatok
• labdarúgó mozgásprofilok
• A magyar női jégkorong-válogatott álmai Mayer Fruzsinával
• Amerikai futball felszerelés