Sárosi László: A Vasas legendás balszélsőjéből lett balhátvéd és sikeredző

Minden kedden egy-egy olyan játékosról közlünk portrét, aki meghatározó alakja volt a XX. század labdarúgásának. Sorozatunk újabb részében Sárosi Lászlót, a Vasas egykori válogatott balhátvédjét mutatjuk be. Bemutatunk hazai és külföldi futballistákat, régieket és újabbakat - természetesen a teljesség igénye nélkül. Elsősorban olyanokról írunk, akikről ritkábban hallani, kevesebbet tudni.

Játékos Pályafutása

A kezdetek és a posztkeresés

Nem szeretett balszélsőt játszani Sárosi László, de mi lett volna, ha szeret, hiszen ezen a poszton lett ifjúsági válogatott és standard NB I-es futballista. Ám ő még tízes éveinek közepén középhátvédként szeretett volna futballozni, csakhogy a Kőbányai Törekvés ifjúsági csapatában nem fért a poszt közelébe. Viszont a balszélen átlagon felüli gyorsaságát, remek fizikai adottságát és jó viszonyát a labdával kiválóan kamatoztatta.

Olyannyira, hogy 16 évesen már az NB II-es csapat felnőtt együttesében riogatta a jobbhátvédeket és Szűcs Gyula, az ifjúsági válogatott kapitánya sem tétlenkedett, kipróbálta a címeresmezben az ifjú titánt.

Vasas: Másfél évtizedes "házasság"

Így aztán már nem sokáig járt Sárosi a kőbányai tréningekre, mert több fővárosi nagycsapat is ,,megtámadta". A Vasas nyert 1949 nyarán, de arra talán akkor nem gondolt az öltözőben csókolommal köszönő ifjú, hogy több mint másfél évtizedig tartó ,,házasság" kerekedik ebből a kapcsolatból.

Hogy szokja az NB I légkörét és emlékezetes legyen a bemutatkozása, az Újpest 4:1-re kiütötte csapatát. Ám harmadik mecscsén már feliratkozott a góllistára, mindjárt két találattal, ugyanis a Vasas 2:0-ra legyőzte a Haladást, vagyis a 17 éves Sárosi főszerepet vállalt. Csatárként az 1952-es év sikerült neki a legjobban, három bajnokin duplázott, összesen kilencszer volt eredményes és számolatlanul küldte középre a gólpasszokat.

Az 1956-os Közép-Európa Kupa diadala és a posztváltás

Az akkor rangos Közép-Európa Kupában 1956-ban a Vasas nevezett, de a szervezôk nem akarták elfogadni, ugyanis a Bp. Honvédot, vagy a Vörös Lobogót várták. Sebes Gusztávnak, a magyar bizottság vezetôjének minden tekintélyét és kapcsolatát be kellett vetnie, hogy indulhasson a magyar kupagyôztes. Végsô érvként azt mondta: ,,Meg fognak lepôdni, a Vasas olyan jó, hogy képes megnyerni a kupát!”

A döntôt természetesen a Vasas játszotta a Rapid együttesével. Az itthoni döntetlen után Bécsben már 3:1-re vezetett a Rapid, Baróti Lajos edzô elôreküldte Sárosit is csatárnak. Ki is egyenlítettek az angyalföldiek, majd néhány perccel a befejezés elôtt Sárosi remek cselsorozattal az ötösig jutott, de ott óriási helyzetben a földbe rúgott és mentettek az osztrák védôk. Ezután következett a két csapat harmadik összecsapása, amely a Népstadionban 100 ezer nézô elôtt 9:2-es Vasas-diadalt hozott. Ha Sárosi Bécsben berúgja helyzetét, nincs az a fantasztikus harmadik mérkôzés. Ha tudta volna, nem is bosszankodik. Viszont soha többé nem játszott csatárt.

A következő évben azonban meg sem közelítette korábbi teljesítményét, Baróti Lajos, a Vasas mestere látta, hogy nem egyszerű formahanyatlásról van szó és korszakalkotó elhatározásra jutott: játsszon Sárosi védőt. És azt játszott, pályát, pontosabban posztot módosított 21 évesen. Hamar bevált négyes mezben, és védőként is meghívást kapott a válogatott néhány edzésére. Útban a Vasas második Közép-Európa Kupa-gyôzelméhez, Sárosi (sötét mezben) a Vojvodina csatárát, Veszelinovicsot szereli az 1957 nyári összecsapáson.

A válogatottban védőként: sikerek és csalódások

A válogatottban 1957 szeptemberében játszott először, a bolgárok ellen 2:1-re megnyert vb-selejtezőn. Már magyar bajnokként játszott Szófiában, mert 1957 tavaszán a Vasas története során először az élen végzett.

Emlékezetes pillanat volt egy törökországi gálamérkőzés is, ahol Sárosi a következő anekdotát élte át: ,,Törökországban rendeztek egy olyan gálameccset, ahol a magyar keretet két részre osztották és török játékosokkal egészítették ki a csapatokat. Húsz percig egy török legénnyel derekasan futkostunk a partvonal mellett, de labdát nem küldtek arra. Szóltam az ellenfélnél játszó Hidegkutinak, hogy néha indítsa már a török gyereket, majd leszerelem. Nándi kétszer ívelt a török játékoshoz, ő mindkétszer kicselezett és a kapuba lőtt. Aztán Hidegkuti kérdezte: küldjek még labdát?"

Egy évvel később fantasztikus klubsiker részese volt. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában a CSZKA Szófia, majd az Ajax kiverése után az elődöntőben a Real Madriddal mérkőzött a Vasas. Erről a mérkőzésről így emlékezett vissza:

,,Nem volt reális esélyünk, ráadásul a madridi meccs előtti napon vendéglátóink bikaviadalra vittek bennünket, amit nehezen bírtunk gyomorral. Nekik ez szórakozás, minket viszont nagyon felkavart a látvány."

Az Aranycsapat romjain gyorsan ütőképes válogatott alakult, amelynek stabil tagja volt Sárosi, aki az 1958-as vb-n a magyar csapat mind a négy meccsén játszott. A Wales elleni továbbjutást eldöntő második meccsen egy-egynél látta, hogy Grosics Gyuszi neki akarja kidobni a labdát. Látta, hogy a walesi jobbszélső Medwin a közelben van, szólt, hogy nem jó és kocogott előre. Aztán Medwin megiramodott és akkor látta, hogy Gyuszi mégis arra dobta a labdát, ám már nem tudott beavatkozni és a walesi csatár megszerezte a győztes gólt, kiestünk.

Ugyancsak bosszúsan búcsúztak Sárosiék a négy évvel későbbi vb-n, igaz más okok miatt. A roppant nehéz csoportból könnyen jutott tovább a válogatott. Pályafutása legfájdalmasabb mérkőzése volt a csehszlovákok elleni negyeddöntő. Gólokkal kellett volna nyerniük és kikaptak. Óriási lehetőség előtt álltak, hiszen a szakemberek többsége magyar-brazil döntőt tippelt.

Az 1964-es madridi Eb-elődöntőben elszenvedett 2:1-es vereség után a dánok elleni bronzmeccsen nem került be a csapatba, s úgy vélte, vége a válogatottságnak. Ám tévedett, Baróti kapitány továbbra is számított rá, viszont a Vasasban ingott meg a helyzete. Majdnem tovább volt válogatott, mint klubjátékos. A Vasas 1965-ben megnyert bajnoki címében már csak epizódszerep jutott neki, akárcsak 1966-ban. És ugye ebben az esztendőben rendezték Angliában a vb-t, de már Sárosi nélkül.

Edzői Karrierje

Az utánpótlás nevelésétől az NB I-es megmentésig

Bár nem készült edzőnek, rövid számítástechnikai tevékenység után már a kispadon ült, méghozzá az NB II-es Debrecent próbálta az első osztály felé kormányozni - sikertelenül. Aztán évekig egy nagyon jó szellemű társasággal dolgozott, a Szállítók csapatával, ugyancsak a másodosztályban.

A hetvenes évek elején felkérték az ifjúsági válogatott irányítására, majd hamarosan az utánpótlás-együttest is rábízták az Eb-sorozaton. Sárosi ekkor szerzett igazán nevet edzőként. Remekül felépített csapatot alakított ki, bizonyítva, hogy a sokat szapult utánpótlásból igenis lehet számottevő nemzetközi eredményekre képes együttest kiállítani. Az 1974-es tavaszi mérkőzéseket már kisebbfajta futballáz kísérte, a szurkolók egyre jobban magukénak érezték a kezdetben nem túl sokra taksált fiatalokat.

Nem sütkérezett a siker fényében, hanem elfogadta a Haladás invitálását. A szövetség vezetői nem értették, miért nem marad, de neki hiányzott a rendszeres pályamunka, a napi kapcsolat a játékosokkal. Számára a szombathelyi csapat addig arról volt emlékezetes, hogy első bajnoki góljait a Haladásnak rúgta, ezúttal pedig NB I-es edzőként mutatkozhatott be az együttesnél.

Az első idényben nagy csatában maradt bent a csapat az élvonalban, és a tapasztalatokat hasznosítva egy masszív alakulatot rakott össze, többek között Kereki Zoltánból ő faragott beállóst, aki hamarosan a válogatott alapemberévé vált. A második szezonban a szisztematikus munka eredményeként, óriási meglepetésre a 7. helyen végzett az együttes, az 1976-77-es idényben pedig a legjobb vidéki csapatként 5. lett a Haladás, a klub fennállásának azóta is legjobb bajnoki teljesítményét produkálva.

Öt Szombathelyen töltött év után váltott, az újonc Volánt tartotta bent az NB I-ben, majd a fennállása során első ízben a kiesett MTK csapatát kormányozta vissza a legjobbak közé. Szerette a nehéz, kockázatos feladatokat és rendre megoldotta őket.

1985 tavaszán egy másik bajba jutott sztárcsapat kérte a segítségét. A Ferencváros szokásával ellentétben a kiesés ellen hadakozott, egyre kevesebb reménnyel, amikor Sárosi László átvette a csapat irányítását. Játékosként és edzőként is mindig csak ellenfele volt a zöld-fehér együttesnek, kicsit furcsa is volt számára az Üllői úton edzést tartani, ám ezen külső körülmények eltörpültek amellett, hogy egy nagymúltú csapatot kellett a kieséstől megmentenie. Ezúttal is sikerrel dolgozott, noha nem volt ideje elmélyült munkára, hiszen azonnal eredmény kellett és folyamatosan. A Fradi pedig elkezdett nyerni és bentmaradt.

További sikerek és búcsú

A nyolcvanas évek második felében ugyancsak "lécrezgős" feladatokat vállalt, szerette a kiélezett helyzeteket. Öt év alatt három együttest hozott fel a másodosztályból: a Szegedet, a Volánt és régi szerelmét, a Haladást. Az 1991-es szombathelyi siker után megbeszélésre készült a vezetőkkel és még az irodába vezető úton sem tudta eldönteni, hogy milyen feltételekkel írja alá az új szerződését, ám a vezetők nem erről akartak tárgyalni vele, hanem megköszönték a munkáját. Számtalanszor tapasztalta, hogy mennyire rögös az edzői pálya, de ez a pofon, amit Szombathelyen kapott, sok volt neki. Bár még dolgozott a BKV Előre csapatánál, más feladatot már nem vállalt.

Sárosi László Névjegye

tags: #saros #miklos #valogatott #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• Budapesti kosárlabda edzések
• Részletek Koman Vladimir indiai kalandjáról
• A kerekesszékes rögbitől a nemzetközi megmérettetésekig
• Az 1998-as naganói olimpia jégkorongtornája
• A röplabda ikon, Erdősné Balogh Erika