A Kézilabda Enciklopédiája: A Sportág Története és Fejlődése
A XX. század elején Európa számos országában a labdarúgás mellett igény mutatkozott egy olyan csapatsportra, melynek szabályai kevesebb durvaságot engednek meg. Ez a törekvés vezetett a kézilabdázás őseinek kialakulásához.
A kezdetek és az egységesítés
Egymástól függetlenül három országban is hasonló játékszabályok mellett alakult ki a kézilabdázás őse. Dániában egy testnevelő tanár dolgozta ki a Haandbold szabályait. Németországban Torball néven vált ismerté a kézzel játszott labdajáték. Csehországban a Hazena volt az új játék neve, melyben a maihoz hasonló posztok és taktikai elemek is megjelentek már.
A három sportág szabályait végül 1917-ben Németországban igazították egymáshoz, és ekkortól labdarúgó pályákon játszották 11 fős csapatok. 1928-ban létrejött a nemzetközi szövetség, az IHF, és 1936-ban az olimpián is debütált a nagypályás kézilabdázás.
A teremkézilabda térnyerése és a modern sportág
A II. világháborút követően a nagypályás változatnál népszerűbbé vált a Skandináviából kiindult teremkézilabdázás. 1972-ben szerepelt újra az olimpián a kézilabda, és ekkor már a kispályás, terem változat. Az elmúlt évtizedekben Európán kívül is egyre népszerűbb lett, és mára az egyik legnézettebb teremsporttá vált.
A kézilabda egy labdajáték. A csapat 14 (egyes versenyeken 16) játékosból áll, a játéktéren egy időben legfeljebb 7 játékos tartózkodhat. A többi játékos a cserejátékos. Az a csapat nyer, amelyik rendes játékidőben több gólt ér el. A kézilabdázás alapmozgásai - futás, ugrás, cselezés, dobás - mint a létfenntartás eszközei, az emberré válással párhuzamosan indultak fejlődésnek.
A pálya és a posztok
A kézilabdát 40×20 méteres, téglalap alakú játékterületen játsszák. A 40x20 méteres pályán két 6 fős csapat játszik, kiegészülve 1-1 kapussal. Megkülönböztetünk szélső, beálló, átlövő és irányító posztokat.
- Kapuelőtér: A két kapu előtt található folyamatos vonallal körülvett rész. Ezt a vonalat a kapuktól 6 méterre húzzák meg. Itt csak a kapus tartózkodhat, az itt lévő labda az övé. Kidobást kivéve a levegőben lévő labda megjátszható. Mezőnyjátékos belépéséért szabaddobás, kiállítás vagy büntető is járhat.
- Hétméteres vonal: A kaputól 7 méterre található 1 méter széles vonal. A vonal mögött kell elhelyezkedni a hétméteres büntetődobásnál.
- Gólvonal: A két kapufa mögött van, párhuzamos a büntetődobó-vonallal.
- Kapus-határvonal: 15 centiméter hosszú, a kapu előtt 4 méterrel van.
- Oldalvonal: A pálya hosszabb oldala.
- Cserevonal: Az oldalvonalra merőleges, a felezővonaltól 4,5 méterre meghúzott vonal.
Játékszabályok és büntetések
A 2x30 perces mérkőzésen a támadó csapat az ellenfél kapujától 6 méterre felfestett előtéren kívülről lőhet gólt. Szabálytalanság esetén a támadó csapat a kaputól 9 méterre felfestett szaggatott vonalról hozhatja játékba a labdát. Ha a szabálytalanság közvetlen gólhelyzet közben történt, akkor 7 méteres büntetőt végezhet el egy támadó játékos. Bár a labdarúgásnál valóban kevesebb sérülés történik a kézilabda pályákon, a testi kontaktus azért igencsak megengedett.
A taktikai faltok - a feltartás, támadó lefogása, átkarolása - elfogadott részei a játéknak. Amennyiben azonban a szabálytalanság fokozott sérülésveszélyt jelent, pl.: a lövő kéz megütése, a vétkes játékost 2 percre kiállítja a bíró. A harmadik 2 perces büntetéssel az adott játékost végleg kizárják a mérkőzésről.
Fontos szabálymódosítás volt az ezredforduló táján, hogy a középkezdő csapatnak nem kellett megvárnia a gólt szerző csapat játékosainak visszarendeződését. Ezáltal a játék rendkívüli módon felgyorsult, és igen magas fokú állóképességet követelt.
A játékidő és a döntetlenek
A rendes játékidő minden korosztályban (16 év felett) 2×30 perc, a félidei szünet 10 perc. A kézilabdában egy sajátos módszert követve mérik a játékidőt. A játékidő a játékmegszakítások (pl. szabálytalanság megítélése, gól utáni középkezdés stb.) alatt is megy, azonban ha a játék várhatóan hosszabb ideig szakad meg (pl. sérülést követő ápolás miatt), akkor a játékvezetőknek lehetőségük van az órát erre az időszakra megállítani. Vannak továbbá olyan esetek, amikor a játékvezetőknek kötelező megállítaniuk a játékidőt. Ilyen például egy játékos időleges kiállítása (2 perces büntetés) vagy kizáráskor (piros lap).
A játékidő lejárta szigorúan értelmezendő: az utolsó másodperc leteltekor a mérkőzés befejeződött. A még játékidőben ellőtt, de a kapuba csak a játékidő letelte után beérkező lövés - ellentétben a kosárlabdával - nem minősül érvényes találatnak. A szabályos találat eléréséhez az kell, hogy a labda még a rendes játékidő letelte előtt teljes terjedelmével áthaladjon a gólvonalon. Amennyiben azonban még a játékidőn belül szabaddobást vagy 7 méteres dobást ítélnek a játékvezetők, de a mérkőzésből (vagy a félidőből) már olyan kevés idő van hátra, hogy a megítélt dobást az alatt nem végzik el, akkor az elvégezhető a játékidőn túl is (ún. időntúli szabaddobás vagy 7 méteres dobás).
Bizonyos esetekben, például kupameccseken, a mérkőzés nem végződhet döntetlenre, a meccsnek az egyik fél győzelmével és a másik vereségével kell végződnie. Ha ezután is döntetlen az állás, akkor öt perc szünetet követően újabb 2×5 perces ráadás következik, ugyanúgy egy perces szünettel a félidőben. Ha ezután is döntetlen lenne az állás, akkor 7 méteres dobások következnek. A csapatok ilyenkor 5-5 hétméterest végeznek el, felváltva egymás után, majd az nyer, aki többet értékesített belőlük. Előfordulhat azonban, hogy még ekkor is döntetlenre állnak az ellenfelek. Ekkor egyesével felváltva lövik a 7 métereseket addig, amíg az egyik csapat belövi, a másik pedig nem.
A magyar kézilabda története és sikerei
Idehaza Cséfay Sándor terjesztette el az új sportágat az 1930-as években. Olyan sikeresen, hogy az 1938-as világbajnokságon bronzérmet szerzett a magyar válogatott. A nők 1949-ben, a hazánkban rendezett nagypályás kézilabda világbajnokságon állhattak a dobogó legfelső fokára. A kispályás változat is gyorsan elterjedt Magyarországon.
Az 1970-es, 1980-as évektől kezdődően főleg a női klubok értek el nemzetközi kupasikereket. Válogatott szinten mind a két nem versenyein büszkélkedhetünk szép eredményekkel. A 2000-es Sydney-ben rendezett olimpián a nők az ezüstéremig meneteltek Mocsai Lajos vezetésével. A férfiak 1988 után 2004-ben Athénban, majd 2012-ben Londonban is 4. helyezést értek el.
Legendás magyar játékosok
Egyes generációkból kiemelkedett néhány világsztár is, akik a világválogatottba is bekerültek. Férfiaknál Kovács Péter volt az első nemzetközi sztár, aki az 1978-as világbajnokságon gólkirályi címet szerzett. Ugyanezt a bravúrt 1993-ban Éles József mondhatta el magáról. A 2010-es évek legsikeresebb hazai játékosa pedig Nagy László, aki a Barcelona játékosaként Bajnokok Ligája győztes is volt, és a londoni 4. hely megszerzésében elévülhetetlen érdemeket szerzett válogatott mezben is.
A hölgyeknél a 2000-es ezüstcsapatból Kökény Beatrixot emeljük ki, aki tagja volt az 1996-ban olimpiai bronzot, 1995-ben világbajnoki ezüstöt és 2000-ben Európa-bajnoki aranyat szerzett válogatottnak is. Az új évezred legelismertebb játékosa egyértelműen Görbicz Anita, aki győri klubjával 2013-ban megnyerte a legrangosabb kupasorozatot, a Bajnokok Ligáját. 2005-ben a világ legjobb női kézilabdázójává választották.
A magyar kézilabda utánpótlásképzése és irodalma
A hazai kézilabdázás az utánpótlásképzésben is szép sikereket ért el. A Magyar Kézilabda Szövetség sportágtörténeti kiadványa a magyarországi kézilabdázás kezdeteitől, a húszas évektől kalauzol végig bennünket egészen napjainkig. Az impozáns, 580 oldalas könyv sok száz fotóval, megannyi érdekes történet révén, infografikák, statisztikák segítségével eleveníti föl a sikersportág csaknem száz éves magyarországi történetét, benne világbajnoki-, olimpiai-, Európa-bajnoki és európai kupadöntők sztorijával, a legemlékezetesebb meccsekkel, a legnagyobb egyéniségekkel, a strandkézilabda sikereiről is megemlékezve.
tags: #kezilabda #tortenete #wikipedia
