A kézilabdázás támadó és védekező technikái
A kézilabda egy dinamikus sportág, amely komplex mozgásokat és stratégiai gondolkodást igényel mind támadásban, mind védekezésben. A sikeres játék kulcsa a technikai elemek magas szintű elsajátítása és azok taktikus alkalmazása.
A labda kezelése és továbbítása
A labda fogása lehet egykezes és kétkezes. A kétkezes fogás biztonságosabb és nagyobb védelmet biztosít. A hüvelykujjak majdnem összeérnek. Az egykezes labdafogást sokkal célszerűbb alkalmazni, mivel praktikusabb és nagyobb szerepe van a támadás technikai elemeinek könnyebb végrehajtásában. A módszert célszerű a kétkezes fogás után elsajátítani, mivel kivitelezése egy fokkal nehezebb. A labdát a másik három ujj enyhén nyitottan ráfonódik arra.
A labda elfogása, más néven átvétele lehet kétkezes és egykezes. A labda elfogása az érkező labda birtokbavételét jelenti. Lényegében a labda átvételéről, és biztonságos kezeléséről van szó. A labda elfogásának helyzetétől függően több nehézségi foka van. Ilyen a mellkas magasságában érkező labda elkapása, az oldalról érkező labdák átvétele, a hátulról érkező labdák átvétele valamint a guruló labdák átvétele. Mozgás közben, különböző testhelyzetben is végezhetünk labdaelfogásokat. A kétkezes elfogásnál a hüvelykujjak egymás felé néznek. Hibát jelent, ha a hüvelykujjak nem néznek egymás felé valamint nem hajlik be eléggé a kar a bekísérés során.
A labdavezetés a labda birtoklásának egy tartós módja. Végezhetünk labdavezetést álló helyzetben és mozgás közben is. Két fajtája a magas és a mély labdavezetés. A magas labdavezetésnél a labda többször pattan, több reakcióidőt biztosítva a vezető játékosnak a labda pattanásának irányítására. A mély labdavezetésnél a labda alacsonyabban pattan. Technikai végrehajtását tekintve felülről lefelé kell „nyomni” a labdát az ujjakkal és kevésbé a tenyérrel. A mozdulat érinti a csuklót, a tenyért és végül az ujjakat. Menete: a tenyér nyitva, az ujjak enyhén széttárva, a csukló és az alkar laza tartásban készülnek a labda érintésére. A tanuló először az ujjhegyekkel érinti a labdát, majd rugalmas alkar- és csuklómozdulattal kíséri a labda útját a holtpontig.
A labda átadása elengedhetetlen a támadások felépítéséhez és a védekező csapat állandó feszültség alatt tartásához folyamatos átadásokkal. Különböző átadási módok léteznek, mint például a terelések és kosárérintéssel végrehajtott továbbítások. Az egykezes labdaátadások az átadások leggyakrabban használt formái, ide tartoznak a test előtti, test mögötti, csuklópasszok, tolás, lökés, gurítás és lökés. Az egykezes felső átadás a leggyakrabban alkalmazott és legjellemzőbb labdatovábbítási mód. Fontos a labda felkészítése, mely lehet rövid és hosszú (köríves). A karral úgy fordul el, hogy a bal váll néz a dobásirányba. A testsúly a hátsó lábra csúszik, azt enyhén behajlítja. A felkar minimum derékszöget zár be, de nem teljesen nyújtott. A labda nélküli kar enyhén hajlított a test előtt. A mozdulat az elfordításával kezdődik, ezután következik a váll, a könyök, majd a csukló. Az egész mozdulat ostorcsapásszerű kivitelezésére kell törekedni. Hibának számít, ha a csukló nem fordul rá a dobásra, valamint a labda felkészítésénél a felkar és az alkar derékszögtől kisebb behajlítási szöge.
Kapura lövés technikák
Számos felosztás létezik a kézilabdázás kapuralövéseinek formáira. A technikai kivitelezése az ember természetes, ősi dobómozdulatára épül, így tekinthető a modelljének is, valamint a legalapvetőbb és a legszéleskörűbben alkalmazott lövéstechnika. Az alapvető dobás egyenes felkészítéssel dobunk kapura. A dinamikusabb dobást felugrásból hajtjuk végre. Végrehajtása alaphelyzetből indul, a labdát dobóhelyzetbe emeljük. A felsőtest a csípő behajlításával elfordul. A felkar vízszintes, a felkar és az alkar minimum derékszöget zár be. A labdát tartó kar enyhén behajlítva helyezkedik el a test előtt. A felkészítés röviden történik. Miután kellőképpen begyakoroltattunk a talajon történő dobás végrehajtását, elkezdhetjük a felugrásos dobás oktatását is. A felugrásos dobásnál a lendítő láb rúg rézsút hátra-lefelé, ezután a csípő fordul befelé, a dobókar előrecsapódik.
A beugrásos lövést leggyakrabban a beállók alkalmazzák. Gyakran visszafordulás után hajtják végre, de végrehajtható dobókézzel ellentétes oldalra fordulással is. A támadó átveszi a labdát, előtte a labda irányába lép a jobb lábával, majd süllyeszti a súlypontját. Ez a mozdulat a visszafordulás. A lábak nagyobb terpeszben helyezkednek el. Ekkor a labdát két kézben birtokolja, térdei hajlított állapotban vannak. A labdát röviden felkészítve a dobó váll hátrafordul. A lövő mozdulatot a térdek további nyújtása indítja meg. A talajfogásnak nagy szerepe van. A dobókar a másik mellé zárva tompítással végzett talajfogás a soron következő mozdulat. A lábfej érkezik elsőként a talajjal. A két kart a könyökben és a csuklóban hajlítva, hason fekvésbe érkezik a játékos.
Különböző gyakorlatok segíthetik a beugrásos lövés elsajátítását, például térdelésből vagy guggolásból végrehajtott dőlés előre, röviden felkészített labdával. Ezeket párokban végezve, egymással szemben 7-8 méterre.
Cselezés és védekezés
A cselezések az ellenfél megtévesztésére szolgálnak egy adott pillanatban, játékszituációban a közvetlen gól elérése vagy egy később kialakítandó helyzet érdekében. A cselezés a játék nagyon lényeges, sokszor nélkülözhetetlen eszköze. A cselezés eredményesebbé teszi a játékot. Túl gyakori alkalmazása viszont gátolja a közös tevékenységet, lassítja a játék ritmusát. A labda nélkül végrehajtott cselek az indulócselek és az irányváltoztatások. A labdás indulócselek során a támadó a dobó kézzel ellentétes irányba erőteljesen hajlított lábbal lép el. A labda a támadó teste előtt zárt helyzetben van, általában két kézben. A támadó a dobó kézzel azonos lábbal lép a védő elől, szinte párhuzamosan a védő testének síkjával. Ezt követően történik a labda felkészítése és a kapura dobás kísérlete, vagy a labda továbbítása. A felugrás vagy beugrás a dobó kézzel ellentétes lábról történik. A lépéshossz lehet közepes, hosszú vagy rövid. A három lépést két ütemben célszerű végrehajtani. A támadó a védő felé történő kilépése lehetőséget ad a védőnek az ütközésre. A cselezés többféleképpen is végrehajtható.
Hatásosnak mondható cselezési technika, mert a védő mindkét oldalára végrehajtható hasonló módon. A levegőben történő labdaátvétel után páros lábbal, egy időben érkezik a talajra a játékos, mert így további három lépést tehet. Másik technika, amikor a játékos laposan ugrik rézsútosan előre, majd a labda elfogása után páros lábba fog talajt a védőtől kartávolságra. A felsőtest enyhén előredől és a kezek melltájékon fogják a labdát. A támadó gyors kilépéssel az ellenkező irányba indul. Irányváltoztatás közben a súlypont alacsonyan van. A játékos rézsútosan érkezik a talajra a védőtől. A labdát a védő túlsó oldalára emeli, a fej fölé emelkedik. Ezzel a mozdulattal a védő felett emeli át a labdát a támadó. A törzs hátrahajlítása is segíti a támadót a távolság megtartásában. Bizonyos helyzetekben a támadó a védővel szemben helyezkedik, megkönnyítve neki a védekezést és kockáztatva a belemenést is.
Az átemelés gyakorlása végezhető párokban, labdavezetéssel, egymással szemben. Gyakorolható a labda átadása színlelésével az egyik irányba, majd a másik irányba. Ezt követhetik a test mögötti, dobókézzel azonos és dobókézzel ellentétes irányú és csuklóátadással végrehajtott lövőcsel. A lövőcsel lényege a dobó mozdulatának vagy annak bizonyos szakaszainak végrehajtása, a dobókéz visszatartásával, vagy a másik kéz eléhelyezésével a labda megállítására. A lövőcselnek több típusa van: a talajon végrehajtott lövőcsel, felugrásos lövőcsel és talajon végrehajtott lövőcsel.
A védekezés alapvető eleme a stabil alapállás. A törzs kissé előredől, a súlypont lejjebb van, a testsúly eloszlik a talpon. A karok vállmagasságban helyezkednek el. A leggyakrabban előforduló hibák a nyújtott alsó végtag, a súlypont nincs kellőképpen leengedve, a karok lógnak a test mellett. A mozgások lehetnek mélységi és szélességi, egyenes vonalú vagy rézsútos mozgások. Az alaphelyzet a fő kiindulópont.
Ütközésnek a támadó- és védőjátékos dinamikus, testtel és végtagokkal történő találkozását nevezzük. A megfelelő ütközés technikának kiemelt jelentősége van a baleset-megelőzésben. A védő játékosnál a támadó dobókarjával szemben lévő láb kerül előre. A teste kissé előredől, mert főként azt használja a támadó megállítására. A karokat a test előtt tartva akadályozzuk meg a támadót a labda átvételében. A nem elég széles terpesz instabil, és nem tudja megállítani a támadót. A védőnek figyelnie kell a támadó csípőjére. Előfordul, hogy a védő becsukja a szemét az ütközés pillanatában.
A labdaszerzésnek többféle módja létezik, mint például a halászás, a labda elütése és a kisodrás. A halászást az ellenfél átadásának megszerzésére alkalmazzuk. A védekező játékos megpróbálja elrejteni szándékát, hogy a támadó játékos azt ne sejthesse meg, majd megfelelő ütemű hirtelen közbelépéssel megszerezni a labdát. Az oktatás alapját különböző testhelyzetekből végrehajtott rövid és gyors futások képezik. A labda elütése is a labdaszerzés egyik módja. A védekező játékos nyitott tenyérrel elüti a labdát, amikor az elhagyja a támadó kezét vagy visszafelé pattan a talajról. Ez a technikai elem a védő játékosok utolsó lehetősége, hogy megakadályozzák a gólszerzést. A védekező játékos két karját a lehető legrövidebb úton magastartásba emeli, a labda átmérőjénél kisebb távolságra egymástól.
Handball Body Fake Basics
Talajfogás és mozgásbiztonság
A mai modern kézilabdázás nélkülözhetetlen eleme a biztonságos talajfogás megtanulása és alkalmazása. Az erőteljes ütközések vagy a lendületes mozdulatok következtében a játékosok gyakran egyensúlyukat vesztve érkeznek a talajra. A megfelelő talajfogás alkalmazása segíthet a balesetek megelőzésében. A talajfogási módok közül a tompításnak nagy szerepe van a beálló játékosok lövések utáni mozgásában. A leggyakoribb talajfogási módok közé tartozik a gurulás és a csúszás. A gurulás során a játékos először a lábfejét, majd a lábát, a csípőjét, a hátát és végül a karját érinti a talajhoz. A csúszás során a játékos fokozatosan hajlítja könyökét és csuklóját, majd a törzs elülső részének leérése után mellkason csúszik előre a beugrás irányának megfelelően. A csúszást elsősorban a szélső poszton játszó játékosok alkalmazzák, különösen kanyarított lövések kivitelezésénél.
tags: #kezilabda #vedekezes #tamadas
