A kézilabda védekezés alapjai és gyakorlatai U10 korosztály számára
A kézilabdában a védekezés alapjainak elsajátítása rendkívül fontos már gyermekkorban is. Ugyanakkor a védekezés tanítása nagyon nehéz feladat, mert általában egy gyermek sem azért kezdi el a kézilabdázást, hogy „védőspecialista” legyen. A fiatal játékosok elsősorban gólt szeretnének lőni, így a védőfeladatokat játékos formában, élvezetesen kell bemutatni és gyakoroltatni. Ahogy egy nagyon sikeres edző fogalmazott: „A védekezés és futás, a többi csak duma”. A mérkőzések sikeressége legtöbbször a védekezés minőségén múlik.
Meggyőződésünk, hogy mint ahogyan nincs kész játékos, aki mindent tud, úgy nincs kész edző sem. Folyamatosan meg kell újulni és frissíteni a tudásunkat, gyakorlatanyagunkat, hiszen minden edzésgyakorlat számtalan új változatot rejt magában.
A védekezés általános alapelvei és csapatszerepe
A védekezés hatásossága általában annak egységességén és szervezettségén múlik, ezért általános alapelvek alapján szükséges a játékosok védőmunkájának összehangolása. A csapattevékenység egységbe foglalja az egyéni és csoportos védekezési kísérleteket, kialakítva ezáltal a kézilabdázás legmagasabb szerkezeti egységét. A csapatstruktúra egyfelől megfelelő környezetet biztosít az egyéneknek arra, hogy speciális képességeiket a legmegfelelőbb pozícióban kamatoztassák. Másfelől pedig lehetővé teszi azt, hogy gyengéiket a társak kölcsönös segítségével palástolják. A csapattevékenység keretében lehetővé válik, hogy minden egyes játékos a képességeinek legmegfelelőbb védőpozíciót foglalja el. Ily módon - a csapatformáción belül egymás tevékenységét erősítve - a játékosok együtt jobb teljesítményre képesek, mint külön-külön.
Amíg azonban az egyéni és csoportos manőverek alkalmazása nem igényel különösebb szervezést, a csapattevékenység megszervezése és hét játékos munkájának összehangolása már lényegesen összetettebb feladat. Védekezésben különösen igaz az a megállapítás, miszerint a legerősebb lánc is csak olyan erős, mint a leggyengébb láncszeme. Ez a kézilabdában annyit jelent, hogy bármilyen jól védekezhet az összes játékos, ha csak egy társuk is sorozatosan képtelen ellátni védőfeladatát, az egész védelem sebezhetővé, hatástalanná válik. Ezért védekezésben fokozott jelentőségű minden egyes játékos egyéni felkészültsége, egy-egy elleni hatásos védekezése, felelősségérzete, valamint játékfegyelme és ezek a tényezők egyben biztosítják a megfelelő alapot a csapat taktikai tervének megvalósításához. Ugyanakkor a játék fejlődése során kialakult védő feladatkörök lehetőséget adnak a különböző pszichofizikális, technikai és taktikai képességekkel rendelkező játékosoknak, hogy védőtevékenységüket a számukra legmegfelelőbb pozícióban fejtsék ki.
A védekezési fázisok és a labda visszaszerzése
A védőtevékenység abban a pillanatban kezdődik, amint a csapat elveszíti a labdát. Ettől kezdve a védőknek nem lehet más céljuk, mint gyors visszavonulás, vagy szervezett védekezés közben valami módon meghiúsítani az ellenfél támadási kísérletét, és amilyen gyorsan csak lehet, visszaszerezni a labdát. A gyors ellentámadás elleni védekezés már labdabiztos, megfontolt támadójátékkal kezdődik. A játékosok a támadás során törekedjenek arra, hogy amennyiben nem sikerül gólt szerezni, az ellenfél minél kedvezőtlenebb helyzetben jusson a labdához.
A gyors visszarendeződés a labda elvesztését követő első védekezési kísérlet az ellenfél gyors ellentámadásának megakadályozása érdekében. Ez esetben a védekező csapat többszörösen is hátrányban van: a támadók gyors egyéni indulással, spontán, csoportos manőverekkel vagy alkalmi csapattevékenységgel indulási, számbeli, illetve pozícióelőnyre tehetnek szert. Cselekvési előnyüket aztán a pálya középső részén gyorsan áthaladva, a kapuelőtér közelében igyekeznek tiszta gólhelyzetté fokozni. Az ellenfél előnyös helyzete azonban gyors visszafutás közben hatásos védekezéssel kiegyenlíthető, sőt esetenként a labda is visszaszerezhető.
A támadás késleltetése időben az első védekezési kísérlet elsősorban az egyéni indulás megakadályozására. Mivel a gyors cselekvési kényszer nem teszi lehetővé az összehangolt, tervszerű védekezést, ez esetben a játékosok helyzetüknek megfelelően elsősorban egyéni kísérletekkel igyekeznek az ellenfél gyors ellentámadását meghiúsítani. Így mindenekelőtt a labdás ellenfelet kell a legközelebb helyezkedő védőjátékosnak letámadnia és lehetőleg szabályosan vagy enyhe szabálytalansággal, de semmi esetre sem kiállítást okozó szabálysértés árán megakadályozni a labda megjátszásában.
A gyors visszafutás időrendben a második védekezési kísérlet elsősorban a csoportos indulás megakadályozására. Ez esetben az egyéni indulás meghiúsításával a védőknek sikerült annyi időt nyerni, hogy lehetőségük nyílik spontán csoportos védekezésre.
Az ideiglenes felállás időrendben a harmadik védekezési kísérlet, elsősorban a csapatindulás megakadályozására. Ez esetben valamennyi védőnek sikerül úgy visszaérkeznie saját kapuja előteréhez, hogy az ellenfél nem tudott gólhelyzetet kialakítani, így lehetőség nyílik alkalmi csapattevékenységre. A szervezett védekezést azonban megnehezíti az, hogy a játékosok gyakran nem az eredeti védőpozíciójukba érkeznek vissza, viszont a folyamatos támadás következtében ott is meg kell kísérelniük az eredményes védekezést. Ezért ez a rendezetlen védelem egy ideiglenes állapotnak, kényszerhelyzetnek tekinthető, amit a csapatnak kapott gól nélkül, lehetőleg minél rövidebb időtartamra kell leszűkítenie. A szervezett védekezés időrendben a gyors visszavonulást követő második védekezési kísérlet a szervezett támadással kialakított gólhelyzet megakadályozása érdekében. Ez esetben a támadók megelőző gyors ellentámadási kísérlete nem járt eredménnyel, így támadópozícióik elfoglalásával, szervezett támadásfelépítéssel kísérlik meg a gólszerzést.
Kézilabda alapjai 1
Alapvető védekezési technikák és gyakorlatok U10-ben
A védő alaphelyzet és mozgások
Az alapfelállás egy kiindulási pontnak tekinthető, ami jóllehet meghatározza a játékosok mozgásterületét, nem korlátozza mozgásszabadságukat. A játékosok által elfoglalt védőpozíciók ugyanakkor tükrözik a végrehajtandó védőfeladatokat. A védő alaphelyzetben a törzs kissé előredől, a súlypont lejjebb van, a testsúly eloszlik a talpon. A karok vállmagasságban helyezkednek el (Szabó, 2003; Fekete, 2007). A leggyakrabban előforduló hibák a nyújtott alsó végtag, a súlypont nincs kellőképpen leengedve, valamint a karok lógnak a test mellett.
Az alaphelyzetből történő mozgások lehetnek mélységiek és szélességiek, egyenes vonalú vagy rézsútos mozgások. A mozgás technikai kivitelezésében nem adódhatnak nagyobb hibák, itt elsősorban az alaphelyzet a fő kiindulópont.
Ütközés (Testblokkolás)
Az ütközés a támadó- és védőjátékos testtel és végtagokkal történő dinamikus találkozása a szabályok által megengedett módon. „Ütközésnek a támadó- és védőjátékos dinamikus, testtel és végtagokkal történő találkozását nevezzük” (Fekete, 2007:26). A játék jellegéből adódóan a támadók és a védők közötti testi érintkezés szükségszerű és elkerülhetetlen. A támadók a kapura törés során testi erejüket is igyekeznek kihasználni a minél kedvezőbb lövőhelyzet kialakítása érdekében. Míg a védők testüket a támadó mozgásirányába helyezve, azok útjának fizikális blokkolásával igyekeznek meghiúsítani az ellenfél gólhelyzetbe kerülését, illetve támadótevékenységének kibontakozását. Ezen apró ütközetek, párviadalok eredménye aztán jelentősen befolyásolja a mérkőzés végső kimenetelét. A baleset-megelőzésben kiemelt jelentősége van a helyes technika elsajátításának. Az ütközés során a támadó dobókarjával szemben lévő láb kerül előre. A teste kissé előredől, mert főként azt használja a támadó megállítására, testsíkja előtti tartása céljából. Előfordul, hogy a védő becsukja a szemét - ez gyakori hiba, amit korrigálni kell.
Gyakorlatok ütközésre:
- Két tanuló egymástól 2-3 m-re helyezkedik. Az egyik labdával a támadó mozgást modellezi, felső dobásra készítve a labdát. A másik tanuló a védő, aki ütközik vele a fent említett technika alkalmazásával.
- Felállás egymással szemben 2 m-re, egyik tanuló a támadó labdával a kezében, egy lépés lendületszerzés, páros lábról felugrás és ütközés végrehajtása.
- Két tanuló egymástól 3 m-re helyezkedik. Ütközések végrehajtása a védő játékos különböző testhelyzeteiből.
Sáncolás (Lövések blokkolása)
A sáncolás - elsősorban a karok labda útjába történő helyezésével - az utolsó lehetőség az ellenfél gólszerzési kísérletének megakadályozására. Ez a technika a védekezés egyik legtipikusabb eleme, melynek jelentősége a kapura lövési technikák fejlődésével egyenes arányban nőtt. A sánccal taktikailag kettős cél valósítható meg, elsősorban a kapura lőtt labda útjának blokkolása, másodsorban pedig minél nagyobb kapufelület takarása. A kézilabdázásban leginkább akkor használják, ha a védekező játékosoknak már nincs lehetősége ütközni a támadó játékossal. Technikai kivitelezése során a védőjátékos két karját a lehető legrövidebb úton magastartásba emeli, a labda átmérőjénél kisebb távolságra egymástól.
Gyakorlat sáncolásra:
- Két tanuló oldalazó mozgást végez ellentétes irányba a hatos vonal előtt párhuzamosan a hatossal, a harmadik tanuló 10-11 m-en helyezkedik labdával. A harmadik tanuló megpróbál kapura lőni, míg a két védő sáncolja a lövést, ügyelve, hogy ne lépjen a vonalra.
Kézilabda alapjai 1
Labdaszerzés: Halászás és labda elütése
A védőjátékosok feladatköre nem szűkíthető le csupán az ellenfél késleltetésére és feltartóztatására, de amennyiben arra jó alkalom adódik, kísérletet kell, hogy tegyenek a labda megszerzésére is. Ezt a célt a játékszituációnak megfelelően alkalmazott technikák felhasználásával érheti el a védő.
Halászás (Labdaszerzés átadásokból)
A halászást az ellenfél átadásának megszerzésére alkalmazzuk. Fontos, hogy a támadó játékos azt ne sejthesse meg, majd megfelelő ütemű hirtelen közbelépéssel kell megszerezni a labdát. Az oktatás alapját különböző testhelyzetekből végrehajtott rövid és gyors futások képezik. Különböző adogatójátékok és pontszerző játékok készítik elő a labda megszerzését, elkapását (Fekete, 2007).
Gyakorlat halászásra:
- Két tanuló egymással szemben helyezkedik 8 - 9 méterre, egy kilépéssel, egykezes felső átadással továbbítják a labdát a társnak. A védő feladata a labda elhalászása.
Labda elütése
A labda elütése is a labdaszerzés egyik módja. A játékos az ellenfélre irányuló védekezése következményeként nyitott tenyérrel elüti a labdát, amikor az elhagyja a támadó kezét, vagy visszafelé pattan a talajról. Előnyös megkísérelni akkor, amikor a labda elhagyja a talajt és fokozatosan lassulva emelkedik. A mozdulatot határozott, de ugyanakkor lágy csuklómozdulattal hajtja végre a védekező játékos az ellenfélhez közelebbi kézzel (Marczinka, 1993).
Gyakorlat labda elütésére:
- A tanulók párokban helyezkednek el, az egyik a kézilabda pálya egyik oldalvonalán áll, labdával a kezében, vele szemben a társa 1 méterre. A labdát lassan adogatja, a védő megpróbálja elütni.
- Létszámtól függően a tanulók labdával a kézben helyezkednek el a pályán (fél pálya, szabaddobási vonalon belül, kapuelőtér vonalon belül), és mozgás közben gyakorolják a labda elütését társaik kezéből.
tags: #kezilabda #vedekezesi #gyakorlatok #u10
