A riporterek és kommentátorok szerepe a válogatott futballmérkőzések közvetítéseiben
A futballmérkőzések közvetítései, különösen a válogatott meccsek, egy alternatív valóságra nyitnak ablakot a nézők számára. A képernyőn keresztül nemcsak a játék eseményeit követhetjük nyomon, hanem betekintést nyerhetünk a sportvilág kulisszái mögé is, köszönhetően a kommentátorok és a pályaszéli riporterek munkájának.
Pálya széli riporterek - A közvetlen kapcsolat a játékosokkal
A pályaszéli riporterek feladata sokrétű, ők azok, akik a mérkőzések előtt, közben és után a legközvetlenebb információkat szolgáltatják a játékosoktól és edzőktől. Munkájuk során gyakran nemcsak szakmai, hanem emberi kihívásokkal is szembesülnek.
Martí Zoltán portréja - A sport és hit találkozása
A 33 éves Martí Zoltán, az M4 Sport MSÚSZ-nívódíjas szerkesztő-riportere kiemelkedő alakja ennek a szakmának. Kollégák lévén tegeződtünk.
Édesapám katalán. Több mint negyven éve turistaúton járt Magyarországon, édesanyám volt a csoport idegenvezetője, egymásba szerettek. 1980. októberében Barcelonában volt az esküvőjük, két bátyám, Tibor - az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének történésze - és Árpád ott született, majd 1985-ben Magyarországra jöttek, Gellért, a legfiatalabb bátyám és én már Budapesten.
Édesapám a spanyol nagykövetségen dolgozik, büszke katalán, de legalább annyira büszke spanyol is. A Camp Nou közelében nőtt fel, bérletes volt. Többször jártam Barca-meccsen, az akkori csapatból a kedvenc játékosom az argentin Javier Saviola volt.
Bencés gimnáziumban, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán tanultam. Ismerkedésem a médiával a Mária Rádióban kezdődött, közéleti reggeli műsort vezettem, körülbelül a nagyszüleim generációjának.
Gyakran jártam focimeccsre, ott ismerkedtem meg Horváth Gergely Áronnal, aki a Magyar Lelátó magazint szerkesztette, oda írtam cikkeket, mint mindenki, önkéntes alapon. Sportos mivoltom mellett megmaradtam a kereszténységgel is foglalkozó újságírónak. Első munkahelyem a Keresztény Élet hetilap volt, alig több mint két hétig, 2014. április elsejétől tizenhetedikéig.
Dehogyis, csak elhívtak az MTVA online szekciójához, majd a sajtóosztályhoz, amelynél megtanultam a hivatali kommunikáció csínját-bínját. Én írtam meg az M4 Sport indulásáról szóló kommünikét 2015-ben, majd egy év múlva már a sportcsatornánál dolgoztam.
A pályaszéli riporter kihívásai és munkája
Legtöbbször a pálya szélén láthatunk, amint játékosokkal, edzőkkel beszélsz az éppen befejeződő mérkőzésről. Nem könnyű, főleg, amikor arról faggatom őket, miért kaptak ki. Viszont vallom, azokat a kérdéseket kell feltennem, amelyek a tévékészülék előtt ülő nézőt is leginkább érdeklik.
A modern futballban a kommunikáció nyelvi sokszínűsége is kihívást jelent. Az utóbbi időben elterjedt itthon, hogy a riporter csak tolmácson keresztül kérdezheti az interjúalanyt. Szerintem ez rossz gyakorlat, egyrészt, mert azt sugallja, hogy tompítani kell egy-egy tréner, futballista szavait, ami azért álságos, mert manapság már sokan tudnak angolul, németül, tehát ők úgyis megértik, mi is hangzott el. Másrészt mindez a pályaszéli riporterre sem vet jó fényt, úgy tetszhet, mintha nem ismerne idegen nyelvet. Martí Zoltán spanyolul és angolul beszél.
A tolmácsok többségével nagyon jóban vagyok, segítőkészek. A klubok azt gondolják, ez a jó megoldás, és néha idő sem lenne lefordítani utólag az elmondottakat. Gyakran figyelem a hasonló külföldi interjúkat, amikből sokat lehet tanulni, s mindig elolvasom a sajtótájékoztatón elhangzottakat, hogy nem hagytam-e ki valamilyen fontos kérdést.
Még 2010-ben megnyertem egy kommentátorversenyt a közmédiában, de aztán másképpen alakult, most már talán le is mondtam róla. Martí Zoltán számos felejthetetlen élményt gyűjtött össze karrierje során. Így is sok fantasztikus élményben volt részem: jártam a tokiói, pekingi olimpián, két BL-döntőn, s most már javában készülök az isztambuli Manchester City-Internazionale fináléra. Társszerkesztőként dolgozom NB I-es és NB II-es meccseken. Tokióban én kérdezhettem Szilágyi Áront harmadik olimpiai bajnoki címe megszerzése után.
Vallásosság és a sport
Hét éve nagy feltűnést keltett, hogy megalapítottad a 777blog.hu keresztény portált. A teológiai válasz az, hogy a 777 a Szentháromság jelképes száma, ugyanúgy, mint a hármas. Ugyanakkor már a névválasztásunkkal meg szerettünk volna szólítani olyan embereket, akik adott esetben nem is kattintanának egy ilyen típusú oldalra. Sokan elgondolkodnak, hogy van 444, van 888, akkor mi az a 777. Kis kavicsokat szeretnénk bedobni a vízbe, amelynek köszönhetően nagyobb figyelmet kap a kereszténység és a keresztény közélet.
Szerencsére sikerült, nagy köszönet érte a kollégáimnak. Többször rendeztünk kerekasztal-beszélgetéseket, könyveket adtunk ki, nagy siker volt az Istennel a műtőben című, doktor Csókay Andrással készült interjúkötetem, amire rendkívül büszke vagyok. Mint ahogy arra is, hogy nemrégiben az M1 felkérésére interjút készíthettem Novák Katalinnal. A köztársasági elnök asszony is gratulált a 777-hez, mondanom sem kell, ennek mennyire örültem.
A futballpályákon gyakran nem az angolkisasszonyok modorában beszélnek, gondoljunk csak a nézőtéri bekiabálásokra vagy a játékosok nem éppen szalonképes megjegyzéseire. Vallásos emberként ez nem zavar? - Álságos lennék, ha csak egy szóval, igennel válaszolnék. A sport más közeg, voltam olyan meccsen, amelyen papok, lelkészek fociztak, bizony, akkor is hallottam néhány csúnya szót.
Sok hívő labdarúgó van, az ő esetükben ez semmiképpen sem álságos. Lukakuról tudom, hogy nagyon vallásos, mint ahogy a korábbi sztár, Kaká is, anno bejárta a világsajtót a fotó, amint „I belong to Jesus” feliratú mezben térdel a gyepen. Jack Grealishről kevesebben tudják, hogy mélyen hívő, s hogy mennyire támogatja az elesetteket. Amikor a legutóbbi világbajnokságon gólt szerzett Irán ellen, sajátos mozdulatsorral ünnepelt. Kiderült, hogy segít egy súlyosan beteg gyereket, aki megkérte, ha gólt szerez a vébén, így ünnepeljen. Megtette.
Pápaszéli riporterként Ferenc pápa gépén
A köztelevízió mellett e portálnak is köszönheted, hogy ott lehettél azon tudósítók között, akik a Ferenc pápát Rómából Budapestre szállító repülőgépen utazhattak. Egy bejegyzésedben azt írtad, erre az időre pályaszéli riporterből pápaszéli riporter lettél. Így van, óriási élmény volt. Hetvenhárom újságíró, köztük hét magyar kapta meg a nem mindennapi lehetőséget.
Már csütörtökön Rómába repültünk, alapos felkészítésen vettünk részt a Vatikánban. A pénteki repülőúton nem mi mentünk oda Ferenc pápához, hanem annak ellenére, hogy nehezére esik a járás, ő jött hozzánk. Két ajándékot adtam át neki, egy hortobágyi csikóskalapot és egy Papa Francesco 2023 feliratú magyar válogatott mezt.
Erre nemigen volt lehetőség. Egy vatikáni sajtós kolléga kísérte, ő mutatott be minket Ferenc pápának, aki megköszönte az ajándékot, s nagy meglepetésemre a futballt nagyon kedvelő szentatya emlékezett rá, hogy amikor 2019-ben Csíksomlyón járt, ott is kapott hasonló focidresszt. Apostoli látogatása szinte minden pillanatában tapasztalni lehetett, hogy szereti Magyarországot, a magyar embereket. A Papp László Budapest Sportarénában több mint tízezer fiatallal találkozott, felemelő esemény volt, ő is nagyon jól érezte magát, beszéde java részében improvizált, ezt is amolyan sportos megoldásnak találtam.
A pápa közvetlen közeléből tudósított Martí Zoltán, sportriporter
Takács Rita - Pályaszéli munka terhesség alatt
A Harmadik félidő című műsor csinos háziasszonya, Takács Rita nem hagyta abba a munkát, továbbra is ott van az NB I-es futballmérkőzéseken pálya széli riporterként, és a vasárnapi futballshowban is időről időre helytáll.
„Álomesküvő után jön a baba! - Terveztük a párommal a gyermekvállalást, úgy voltunk vele, hogy az esküvő után bármikor érkezhet a baba. A terhesség hatodik hónapjának elején járok és szerencsére minden a legnagyobb rendben van - mesélte a Blikknek Takács Rita.”
„Az első négy hónapban nem is nagyon látszott rajtam, hogy állapotos vagyok, most már azonban gömbölyödik a pocakom. Ezt már a futballpályákon is észrevették és nagyon kedvesek velem, pokrócot hoznak nekem, hogy betakarózzam, ha fázom.”
„Fiunk lesz, és hogy érdeklődik a foci iránt, azt ezen a hétvégén, a legutóbbi meccsen, amelyen dolgoztam, bizonyította is. Amikor a bírótól elhangzott a kezdősípszó, éreztem, hogy a pici elkezdett rúgkapálni a hasamban. A sport és a futball szeretetét ebben a családban alighanem örökölni fogja - újságolta boldogan a kismama.”
A kommentátorok - Szurkoló vagy szakértő?
Négy kommentátor közvetít kintről (Gundel Takács Gábor, Hajdú B. István, ifj. Knézy Jenő), akiknek a feladata a mérkőzések eseményeinek közvetítése és elemzése. A nagy teszt viszont a magyar válogatott meccsének közvetítése volt, ebben eddig Hajdú B.-re és Gundel Takácsra került sor.
Az biztos, hogy baromi nehéz műfaj: a riporter ilyenkor óhatatlanul átvedlik kicsit szurkolóvá is, de azért jogos elvárás, hogy maradjon meg kommentátornak, akit nem ragadnak el teljesen az érzelmei.
Gundel Takács Gábor stílusa
Gundel Takács Gábor stílusa gyakran váltott ki beszédtémát. Gundelnél a meccs végére már az lett, hogy Karaszjov tendenciózusan ellenünk fúj, rossz felfogásban vezeti a meccset, és csak azt figyeli, hogyan szúrhat ki a magyar csapattal.
Az izlandi csapat is megéri a pénzét, hiszen kizárólag védekezik (mi nyilván nyílt sisakkal rohamozunk majd a portugálok ellen is), és egyébként is az egész világ összeesküdött ellenünk. Kész szerencse, hogy ilyen ellenszélben is sikerült egyenlíteni.
Ugyancsak Gundel az, akinek a játékosok már a haverjai: Juhász például következetesen csak Roli, remélhetőleg eljutunk rövidesen oda is, amikor már Dzsudzsi passzol Stibinek. Igaz, ez még mindig indokoltabb bennfenteskedés, mint Knézyé, aki már Ibrahimovicot is csak Ibraként emlegeti.
Stúdiós háttér és elemzés
A közvetítés stúdióbeli részét tekintve, az mindenképpen dicséretes, hogy az MTVA (már nem először) olyan megszólalókat is hív a stúdióba, akik nem „a labda gömbölyű”-szintű bölcsességeket préselnek ki magukból.
A közvetítés legelején be is mutatják a vendégeket, utána viszont még csak ki sem írják, számomra a többségükről a mai napig nem derült ki, hogy hívják őket. A szakértőn kívül általában van még egy volt futballista (Sebők Vilitől Bognár Györgyig), és egy outsider - színész vagy más sportban járatos, ilyesmi, a magyar-izlandi meccsen például a 13 éves zongorista csodagyerek, Boros Misi volt a szerencsés. Szégyen vagy sem, én például sem őt, sem mondjuk Szente Vajkot nem ismertem meg, és még volt pár ismeretlen arc, pedig semmibe nem kerülne feliratozni egy-kétszer a közvetítés folyamán, hogy kik is ülnek a stúdióban.
A stúdiós körítéssel ezt leszámítva nincs nagyobb gond: oké, Kovács Kokó István műsorvezető például érezhetően nincs annyira otthon ebben a sportágban, a volt focistáink is újfent igazolják, miért jó ötlet külföldi edzőt hívni kapitánynak, de összességében a műsor szerintem megfelel az elvárásoknak (az általam látott hasonló, külföldi műsorok pont ugyanilyenek). Nyilván könnyed hangvételű műsor ez, amely szélesebb közönségnek szól, azokat is beleértve, akik csak ilyenkor néznek focit, vagyis ne itt várjunk nagy megfejtéseket.
A mérkőzések zenei aláfestése
A futballmérkőzések hangulatának megteremtésében a zenei aláfestés is kulcsszerepet játszik. A magyar hokiszurkolók még dalt is írtak arról, hogy elmennek bárhova, játsszon a válogatott akár Dél-Koreában, ők akkor sem hagyják magukra a csapatot.
Ahogy a Fradi focicsapatának, úgy a magyar hokiválogatottnak is van egy kifejezetten a gólörömre szánt zenéje, ami nem más, mint a Republic Repül a bálna című dalának az első két verzéje. A válogatott meccsein nincs állandó DJ, hanem a zsűriben jelölnek ki egy embert arra a feladatra, hogy a mérkőzés felvezetése vagy a játékmegszakítások során bejátssza az odaillő zenét.
A zenei tartalmat folyamatosan frissítjük, most például a nemrég megjelent A nagy Fradi lemez dalaiból is válogatunk, kifejezetten ügyelve arra, hogy legyenek olyan számok is, amelyeket a közönség együtt tud énekelni.
A pápa közvetlen közeléből tudósított Martí Zoltán, sportriporter
A zenei preferenciák időnként megosztották a közönséget. Régen minden jobb volt. Helyesbítek: időnként a „milyen zene szóljon aláfestésként?” témakörben is megosztott volt a társaság, amelynek egyik fele a kemény rockot preferálta, a másik a populárisabb vonalat. Szintén felkerült a válogatáslemezre egy 90-es évekbeli sláger, az eredetileg Gala által előadott Freed from desire, amelyet Lotfi Begi Dér Henivel dolgozott fel.
Nemzetközi kitekintés és a futballközvetítések sokszínűsége
A futball iránti szenvedély országhatárokon átívelő, ahogy azt egy holland baráttal való kommunikáció is jól példázza.
Van egy holland barátom, vele szoktam focit nézni: ő Hollandiában, én meg itthon, mindketten egyedül. Főleg a hollandok fontos meccsei közben kommunikálunk, régebben félidőben vagy utána felhívott, mostanában inkább az SMS, németül vagy tapintatból angolul, de ha nagy odaát az öröm, akkor ő hollandul. Most is küldtem neki egy sort a meccs elején, azt írtam, hogy „döntetlenszagú”. Nem küldtem el azonnal, mert ki tudja ezt kapásból angolul, végül a „smells like draw” fordulatnál maradtam, ezt mondjuk értheti a fűre is, de húsz éve ismerjük egymást, csak rájön, mit akarok.
Egyébként értjük egymást nagyon, a múltkor például másfél mondatban elmagyaráztam neki, miért nem volt les az első góljuk, és elhitte. Miért ne hitte volna, ők lőtték. Persze én sem magamtól tudtam, hanem mert a német tévében a riporter már a gólöröm közben mondta, hogy ez volt a helyes döntés, elmagyarázta miért, aztán napirendre tért fölötte, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy német kommentátor tudja, mikor hogy kell ítélni, még ha a FIFA bíróbizottságán kívül mindenki másképp gondolja, akkor is.
A nemzetközi futballban a játékosok sokszínűsége és egyénisége is megmutatkozik. Kuyt volt a világ második legkeresztényebb futballistája, ezt megszavazták a vébé alatt; most biztos ő az első, mert nem lehet itt a Jézus becenevű iráni.
Engelaar, ez a láthatatlan fekete óriás, tényleg ő az igazán angyali. Beáll középre, uralja a teret, az ellenfél csak megérzi, hogy ott van, a közelébe sem megy. A labda meg mindig odapattan rá a kezdőkörben, ő a királyafta.
Robben-szerű játékosokkal az ember a valóságban csak gyerekkorában találkozik, azután ezek eltűnnek, a hollandoknál meg úgy látszik, megmaradt belőlük egy. Az ilyen játékos néha egymaga is elbír a másik csapattal, meg is tette a vébén a szerbek ellen, ott minden labdát ő kapott, csinált egy cselt, lepasszolta magának, beadta és érkezett. Most két évvel öregebb, így már Van Nistelrooy csinálja a cselt, Robbennek csak futnia kell és beadni, Van Persie meg berúgja. Aztán azért megmutatja, hogy tudja ezt egyedül is, Thuram meg Coupet csak nézik, ahogy bevágja a semmi szögből.
„Hurrah” - kapom az SMS-t, aztán még egyszer „Hurrah”. Közben hiába esett egy francia gól is, a holland szurkolók egyvégtében vonatoznak a pálya körül, az egyikük kalapján játékmaci, a másiknak a feje narancssárga, a harmadik meg egy rózsaszín szárnyú, narancsos angyal.
tags: #ki #a #riporterno #a #valogatott #meccseken
