Az Évszázad Mérkőzése: Szepesi György Közvetítésével – Az Aranycsapat 6:3-as Diadalának Története
Napra pontosan 72 évvel ezelőtt, 1953. november 25-én a magyar labdarúgó-válogatott világviszonylatban is hatalmas sikert ért el Angliában, a Wembley stadionban: az angol válogatottat 6:3-ra legyőzte. Ez a mérkőzés azóta legendává vált, és "az évszázad mérkőzéseként" emlegetik. A magyar rádióban Szepesi György közvetítette a találkozót, ezalatt az egész országban elnéptelenedtek az utcák, hogy aztán annál nagyobb legyen az örömmámor.
A mérkőzés előzményei és a csapatok
A nemzetközi labdarúgásban is mérföldkővé váló angol-magyar mérkőzés napját az MLSZ 1993-ban, a találkozó 40. évfordulóján a magyar labdarúgás napjává nyilvánította. A mérkőzést a magyar válogatott vezetői még az 1952-es helsinki olimpián kötötték le, amit Rákosi Mátyás, a kommunista állampárt mindenható vezetője először nagyon zokon vett, de miután meglátta az esetleges győzelemben rejlő propaganda-lehetőséget, engedélyezte a labdarúgók kiutazását.
Az eseményt a vendéglátó angolok kezdték „az évszázad mérkőzéseként” hirdetni, amelyen két futballnagyhatalom, a játékot feltaláló „angol oroszlánok” csapnak össze a trónkövetelő „mágikus magyarokkal”. Az angolok úgy gondolták, játékosaik fizikailag és technikailag is jobbak, s figyelmen kívül hagyva a kontinensen megjelent taktikai újításokat, a már elavult WM rendszerben álltak fel. Az olimpiai bajnok, 24 mérkőzésen át veretlen Aranycsapat a 4-4-2 felállásban futott ki a zsúfolásig megtelt Wembley Stadion gyepére, a páholyban még II. Erzsébet királynő is helyet foglalt.
A magyar válogatott összeállítása
A magyar csapat az azóta legendássá vált összeállításában lépett pályára. A magyar labdarúgó-válogatott tablója a következő játékosokat mutatta:
- Kapusok: Grosics Gyula és Gellér Sándor
- Védők: Buzánszky Jenő és Lantos Gyula (valamint Lóránt Gyula, Lantos Mihály)
- Középpályások: Bozsik József, Lóránt Gyula és Zakariás József
- Csatárok: Budai II. László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc és Czibor Zoltán
A legendás mérkőzés menete
Barátságos / felkészülési mérkőzés volt, amely nappal kezdődött, ködös, hűvös időben, 14:15-kor. Óriási érdeklődés övezte a nagy mérkőzésnek beharangozott Anglia-Magyarország találkozót. A 105 ezer néző még el sem helyezkedett, amikor Hidegkuti már az első percben betalált az ellenfél hálójába, az akció annyira gyorsan futott végig a pályán, hogy a kapusnak mozdulnia sem volt ideje. Már rögtön az első percben előnybe kerültek a mieink. A gyors gól valósággal sokkolta a hazaiakat, akik sokáig magukhoz sem tértek. A 8. Peregtek a magyar akciók, lélegzetvételhez sem jutott az angol védelem. Már egy félidőre való helyzetet dolgozott ki a magyar csapat, de még mindig csak a 11. percben jártunk. A 13. percben adtak először életjelt magukról az angol csatárok - rögtön gól is lett az akció vége. Mortensen indította Sewellt, aki a bal alsó sarokba lőtt, kiegyenlítve az állást.
A 20. percben a bal oldalon Czibor száguldott fel és Puskást találta meg, aki Hidegkutinak adta tovább a labdát, ő pedig belőtte második gólját. A ziccerek sora azonban rendületlenül folytatódott. A 25. percben egy mesteri összjáték után került az angol hálóba a labda. Lábról lábra járt a hazai térfélen, végül Budai ugratta ki a jobbszélre átkeveredő Czibort, aki az ötös sarkánál feltűnő Puskás Ferenc elé játszott. A harmadik magyar gólnál Puskás világhírűvé vált visszahúzós cselével elfektette a becsúszó Wrightot, az ellenfél csapatkapitányát, a világ egyik legjobb hátvédjét, majd védhetetlenül bombázott a rövid felső sarokba. És pillanatokon belül négy.
A negyedik gólnál Bozsik huszonöt méterről szabadrúgást végezhetett el, amibe Puskás beletette a lábát és a labda az ellenkező kapufánál pattant be a hálóba. Egy perc múlva újabb villámgyors magyar kontra következett. Az első félidő végén Mortensen révén szépített az angol válogatott, a csapatok 4-2 állással vonultak az öltözőbe. Három perccel később Grosics is megvillantotta a klasszisát. A 38. percben szépített Anglia. Robb ugratta ki Stan Mortensent, akit sem Lóránt, sem Buzánszky nem támadott meg, ő pedig 12 méterről védhetetlenül lőtt a jobb alsó sarokba.
Gólfesztivál a második félidőben
Az 50. percben Puskás lecsapott egy felszabadító rúgásra, Bozsik elé passzolt, aki a tizenhatoson kívülről a kapu jobb oldalába, a léc alá lőtte a labdát. A 53. perctől viszont folytatódott a magyar gólfesztivál. Bozsik labdaszerzése után Puskás ívelt Kocsis fejére, aki az ötösről a bal oldali kapufát találta el. Az angolok kihozták a játékszert, viszont elveszítették azt a tizenhatos előterében, onnan pedig Bozsik József elementáris erővel zúdította azt a kapu jobb oldalába. Három perc múlva pedig már 6-2… mégpedig megint egy szépségdíjas góllal. Buzánszky előreívelését Budai fejelte tovább Kocsisnak, aki a balján érkező Puskás elé bólintott. Ezt követően Szepesi György hangja a rádióban így visszhangzott: „A tizenhatoson vagyunk, Puskás fölemeli, Hidegkuti lő, gól!”
Három perccel később az angolok szépítettek: Mortensen veszélytelen fejese az alapvonal felé tartott, kijött rá Grosics is, de megelőzte őt Sewell, elvitte tőle a labdát, így a kapusnak nem volt más választása, mint buktatni az angol támadót - tizenegyes. A mieinknek ez a gól sem szegte kedvét, mert folytatódtak a veszélyes magyar támadások. Ekkorra már mindkét csapat elkészült az erejével, de láthatóan a mieinkben maradt több szufla.
A gólok összefoglalása
A mérkőzésen Hidegkuti Nándor (3), Puskás Ferenc (2) és Bozsik József (1) találataival győzött az Aranycsapat.
| Perc | Gólszerző | Eredmény | Csapat |
|---|---|---|---|
| 1. | Hidegkuti Nándor | 1-0 | Magyarország |
| 13. | Jackie Sewell | 1-1 | Anglia |
| 20. | Hidegkuti Nándor | 2-1 | Magyarország |
| 25. | Puskás Ferenc | 3-1 | Magyarország |
| 28. | Puskás Ferenc | 4-1 | Magyarország |
| 38. | Stan Mortensen | 4-2 | Anglia |
| 50. | Bozsik József | 5-2 | Magyarország |
| 56. | Hidegkuti Nándor | 6-2 | Magyarország |
| 59. | Jackie Sewell (tizenegyes) | 6-3 | Anglia |
A közvetítés és a visszhang
A legendás összecsapást 1953-ban a Magyar Rádió közvetítette, a riporter Szepesi György volt. A mérkőzés során a legendás angol sportszerűséget dicséri, hogy a nézők gyakran tapsolták meg a magyar játékosok megoldásait. A magyar válogatott csapat úgy játszott ezen a mérkőzésen, hogy játékára rámondhatjuk: mérföldkövet jelent a labdarúgás történetében. Játéka, győzelme olyan magasfokú tudást mutatott, amilyenre a legöregebb szakemberek sem emlékeznek, játéka új fejlődést jelent a labdarúgásban.
A játékosok nem voltak megilletődve, idegesség nem látszott rajtuk, nyugodtan játszottak, valóban a labdát futtatták, s igyekeztek minél kevesebb időveszteséggel felépíteni támadásaikat. Meg lehetett állapítani, hogy az angol csapat kitűnő játékosokból állt, de benne olyan kiemelkedő tudásúak, mint amilyenek a magyar válogatottban vannak. Nagyszerű támogatást kaptak támadóink az óriási formában játszó és küzdő Bozsiktól, valamint a gyorsan és jól játszó Zakariástól. Sőt időnként a két szélső, nem egyszer a belsőcsatárok is, hátramentek és segítettek az angolok támadásait megakadályozni. Ez a védekező játék az angolok számára szemmel láthatólag egészen szokatlan volt. Eltért a „sablontól”. Ez a játék felőrölte az ellenfél erejét, gyakran pontatlanságokra kényszerítette az összjátékban.
Jackie Sewell, az angolok első góljának szerzője így emlékezett vissza: „Az emberek azt hitték, mi fogunk nyerni, de emlékezetes leckét kaptunk azon a napon. Nem játszottunk rosszul, de a magyarok egyszerűen fantasztikusak voltak.” A meccs után az angol válogatott csatára, Syd Owen azt mondta: „Olyan volt, mintha földönkívüliekkel játszottunk volna.” A világsajtó címlapon, szenzációként hirdette az eredményt, míg az angolok katasztrófaként aposztrofálták.
A mérkőzés hatása és az Aranycsapat öröksége
A sokkoló vereségek hatására az angol labdarúgás nyitni kezdett a másfajta edzésmódszerek és taktikai rendszerek felé, s tizenhárom évvel később, 1966-ban válogatottjuk világbajnoki címet nyert. Ezt követően az Aranycsapat diadalútja egészen az 1954-es svájci világbajnokság döntőjéig tartott. Ez volt az Aranycsapat leghíresebb, rövid idő alatt legendássá vált mérkőzése, holott a visszavágón, 1954. május 23-án még megalázóbb, 7-1-es vereséget mértek az angolokra, akik sem azelőtt, sem azóta nem kaptak ki ennyire - ahogy a pesti humor mondta: egy hétre jöttek és hét eggyel mentek.
Az 1953-as sporttörténeti győzelem emlékére a Magyar Labdarúgó Szövetség 1993-tól A magyar labdarúgás napjaként ünnepeli november 25-ét. A mérkőzés ihlette Timár Péter 6:3 (Játszd újra, Tuti) című filmjét, 2013-ban a 6:3-as magyar győzelmet festették a VII. kerületi Rumbach Sebestyén utca egyik tűzfalára és kiállítást rendeztek a Londoni Magyar Kulturális Központban. Dr. Szabó Lajos, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója, a Sportreggeliben mesélt a sporttörténelmi összecsapásról, kiemelve, hogy korábban egyetlen nem angolszász válogatottnak sem sikerült otthonában legyőznie az angolokat, csupán a skótoknak.
A legendás diadalra emlékezve az M4 Sport idén is műsorra tűzi a mérkőzést: 21 órától az eredeti, Szepesi György által tolmácsolt közvetítéssel élhetik újra a találkozót, de előtte a magyar labdarúgás napja alkalmából dr. Szabó Lajos, a Magyar Olimpiai és Sportmúzeum igazgatója is mesélt a sporttörténelmi összecsapásról.
tags: #ki #kozvetitette #a #6 #3 #as
