Labdarúgó Európa-bajnokság: Kik azok, akik sosem nyerték meg a trófeát?

A labdarúgás nyári ünnepére hangolódva érdemes áttekinteni az Európa-bajnokságok történetét, visszaemlékezve a hősökre, győztesekre, vesztesekre és a legemlékezetesebb mozzanatokra. Az EB ötlete a szervezet első főtitkárától, a francia Henri Delaunay-tól származott. Sajnos, a megvalósítást már nem érhette meg. Van úgy, hogy a személyes érintettség sokat segít: Pierre Delaunay, az alapító fia lett az UEFA második főtitkára. A szervezési javaslat egyik kidolgozója az UEFA alelnöke, bizonyos Sebes Gusztáv volt. A rendszert kidolgozó négytagú előkészítő bizottságnak egyébként Sebes Gusztáv személyében volt magyar tagja is.

Az első Európa-bajnokságok és a politikai árnyék

Az 1958-as svédországi világbajnokság előtt tartották az első, akkor még Nemzetek Kupája nevet viselő sorozat sorsolását. 1958. szeptember 28-án Moszkvában két olimpiai bajnok játszotta a focitörténelem első EB-selejtezőjét: a Szovjetunió (1956, Melbourne) és Magyarország (1952, Helsinki). A hajdani legendák közül csak Budai II. lépett pályára a szovjet fővárosban, sima 3-1-es vereséggel zártunk. Az 1959-es visszavágón már Grosics és Bozsik is ott volt, valamint egy akkor pályakezdő, ifjú center, Albert Flórián. Göröcs János ugyan lőtt egy gólt a hajrában, de a kinti 3:1-es vereség után kevés remény maradt a 364 (!) nap múlva rendezett visszavágóra. A Népstadionban is nyertek a szovjetek 1:0-ra, így számunkra hamar véget ért az első kiírás. Arra egyébként mindössze tizenhét válogatott nevezett, köztük hét csapat az úgynevezett béketáborból. Mondhatni Európának ezen a részén hamarabb felismerték a kezdeményezés jelentőségét, mint másutt.

A szovjetek ezzel a két meccsel bejutottak a döntőbe. Következő ellenfelüket ugyanis eltüntette a politika. A spanyolokat Franco tábornok nem engedte Moszkvába utazni. „Magasabb helyről” visszarendelték a már megvett repülőjegyeiket. Akkor még senki nem gondolta, hogy a magyarok elleni győzelemmel a szovjetek rögtön a négyes döntőbe jutnak az Eb-történet mindmáig talán legnagyobb politikai botrányának következményeként. Az UEFA, miután a spanyolok nem utaztak el Moszkvába, a szovjetek pedig, a maguk részéről teljesen érthetően, visszautasították annak a lehetőségét, hogy egy mérkőzésen, semleges helyszínen dőljön el a továbbjutás, kizárta a spanyolokat, a szovjetek pedig besétáltak a négyes döntőbe.

Az 1960-as torna: Szovjetunió diadalmaskodik

A négyes döntőnek stílszerűen Franciaország adott otthont, a torna alapgondolata mégiscsak Henri Delaunaytól, az UEFA első főtitkárától származott, akitől aztán fia, Pierre vette át a tisztséget és a kezdeményezést. Persze ahhoz, hogy az FFF (Fédération Française de Football) rendezzen, az is kellett, hogy a csapat bejusson a legjobb négy közé. Ott aztán az előző világbajnokság bronzérmeseként alaposan leszerepelt. A csatárokkal nem volt baj, de a védelem a második félidő utolsó negyedórájára összeomlott, a jugoszlávok 5:4-gyel jutottak a döntőbe. A szovjetek pedig 3:0-val simán verték a csehszlovákokat. 1960. Párizsban 35.000 néző tombolt a lelátókon. Gavriil Kacsalin csapata nélkülük is megnyerte a tornát, különleges, hogy éppen a jugoszlávok ellen. Moszkvában már megkezdődött a hétfő, amikor a Parc des Princes-ben a kapuba küldte a labdát. Így a Nemzetek Kupája első győztese lett. 1960-ban az első labdarúgó Európa-bajnokságra (melyet akkor még Nemzetek Európa-kupájának neveztek) csak 17 ország nevezett, és a sorozatban összesen négy mérkőzést játszó Szovjetunió lett az aranyérmes.

1964: Magyar bronz és luxemburgi csoda

Négy évvel később már szinte mindenki komolyan vette a kupát és 29 válogatott jelentette be indulási szándékát. Komoly hiányzó csak az NSZK volt, és a küzdelmeket egyenes kieséses rendszerben bonyolították le. Az 1964-es labdarúgó Európa-bajnokság Magyarországnak azért marad emlékezetes, mert csapatunk harmadik helyen végzett és bronzérmet nyert. A magyar csapatnak sokkal nehezebb út jutott, a walesiek, a keletnémetek és a franciák kiejtésével került a legjobb négybe Baróti Lajos csapata. A házigazda spanyolok elleni elődöntőt (1:2) igen - az volt egyébként futballtörténelmünk második hosszabbításos válogatott meccse az 1954-es, Uruguay elleni vb-elődöntő után. A döntőben a spanyolok 2:1-re megverték a szovjeteket, ez volt a válogatottjuk legnagyobb sikere a 2008-as Eb-győzelemmel kezdődött aranykorszak előtt.

Ugyanakkor van ennek az Eb-nek egy olyan sztorija, amelyről idehaza sokkal kevesebbet írtak, pedig a luxemburgi csoda tényleg elképesztő volt. Eb-történelmi sorozatunkban most a nagyhercegség valaha volt legnagyobb tettéről emlékezünk meg - már ami a focipályán történt. Utóbbit egyébként egy-egy győzelemmel és döntetlennel Hollandia búcsúztatta. Óriási szerencséje volt, hogy a kis Luxemburggal találkozott a nyolc közé jutásért. Az amszterdami találkozón Klaas Nuninga már az ötödik percben előnyhöz juttatta Hollandiát, ám a gólzápor elmaradt. Annyira elmaradt, hogy Paul May a 33. percben egyenlített. Ez lett a végeredmény, ami a hazai visszavágó előtt akár reménykedésre is okot adhatott kis csapatnak. Ám a második mérkőzést szintén Hollandiában játszotta a luxemburgi gárda, mert az egész országban nem nagyon volt minőségi stadion. Mégis, a rotterdami találkozón Camille Dimmer a 20. percben vezetést szerzett Luxemburgnak. Még ekkor sem hitte volna senki, hogy a kis csapat kiverheti a nagyot. Mégsem roppantak össze: Dimmer a 67. percben másodszor is betalált, és Hollandia nem tudott többször egyenlíteni. A mai napig a két ország 18 mérkőzést játszott, és csak hármat nem nyert meg Hollandia. Ez a mondat nem csak napjainkban hangzik furcsán, hanem minden korban.

A luxemburgi csoda vége

A legjobb nyolc között Luxemburg Dániával találkozott. Az első mérkőzést egy kis otthoni stadionban rendezte. Túlzás azt állítani, hogy futball-láz tört ki a közepes város nagyságú országban, de hatezren összejöttek az Eb-negyeddöntőre. Akik aztán újabb csodát láttak. Az első támadás után vezetést szerzett Henri Klein a hazaiaknak. Majd a harmadik luxemburgi gólt is ő szerezte. Ole Madsen egyenlítése, majd újabb hazai vezetés, ezúttal Pilotnak köszönhetően, aztán két újabb Madsen-találat, és utána jött a már említett Klein egyenlítés. Az 50. percre kialakult a 3-3-as végeredmény. Bekerült a harmadik arany betűkkel írt fejezet a luxemburgi focisikerek című vékonyka füzetbe. Majd lett egy negyedik is ugyanott. Egy héttel később a koppenhágai fagyban. Dániában is Luxemburg vezetett először, majd jött a menetrendszerű Madsen-gólból kettő. Ám a hajrában Ady Schmit döntetlenre mentette a mérkőzést. A 3-3 után 2-2 lett.

A mai napig 11-szer találkozott a két válogatott és csak ezt a két találkozót nem nyerte meg Dánia. Ugyanis a kiírás szerint, ha egy párharc összesített eredménye döntetlen volt, akkor semleges pályán vívott harmadik mérkőzés döntött. Erre a mindent eldöntő csatára Amszterdamban került sor. Ott ért véget a luxemburgi csoda, ahol elkezdődött. Ole Madsen pedig eldöntötte az elődöntőbe jutást. A harmadik meccs egyetlen gólját ő szerezte. Így a párharc mind a hat dán találatát. Dánia maximálisan túlteljesítette az akkor tőle elvárhatót. A spanyolországi négyes döntőben előbb a címvédő Szovjetuniótól kapott ki simán 3-0-ra, majd a bronzmérkőzésen a magyar válogatottól hosszabbítás után 3-1-re. Ám 1992-ben megnyerte az Európa-bajnokságot, Hollandia pedig négy évvel korábban ért a kontinens csúcsára. Luxemburg soha egyetlen Európa-bajnokságon vagy világbajnokságon sem élte túl a selejtezőt. Sőt, ilyen közel sem került ahhoz soha, mint 1963 telén.

Az Európa-bajnokságok fejlődése és a győztesek

Az évek során az Európa-bajnokság folyamatosan fejlődött és vált egyre népszerűbbé. Az első ízben hivatalosan is Európa-bajnokság néven kiírt küzdelem sorozat Olaszországban volt. A lebonyolítás újítása: Európai Nemzetek Kupája helyett Európa-bajnokság lett a torna neve. Az 1972-es kontinenstorna Belgiumban zajlott. Az Európa-bajnokság a német Gerd Müller varázslatos játékáról marad emlékezetes. Németország második alkalommal lett Európa-bajnok, a gólkirály is közülük került ki (Klaus Allofs személyében).

Az 1976-os Eb záró szakaszát Jugoszláviában tartották. Minden idők leggólgazdagabb Eb-je volt az 1976-os, a négy meccsen 19 gól született. A döntőben büntetőpárbajban győzött Csehszlovákia az NSZK ellenében (a hosszabbítás után 2-2-re álltak a csapatok). Az utolsó büntetőt Antonin Panenka lőtte, kultuszt teremtve a labda alá nyesésével. A lebonyolítás újításai: Az első olyan Európa-bajnokság, amelyen már nyolc csapat vett részt. Először jutott ki automatikusan a házigazda, így Olaszországnak nem kellett selejtezőt játszania. A döntőben két négyes csoportot sorsoltak ki, mindenki játszott mindenkivel. Franciaország már az A csoport küzdelmei során jelezte, nehéz lesz megverni. Ez az Európa-bajnokság a hollandokról szólt. A hét selejtezőcsoport győztese harcolta ki a részvételt az Eb-n, ezek Anglia, Dánia, Hollandia, Írország, Olaszország, Spanyolország és a Szovjetunió voltak.

A dán és holland diadalok

A lebonyolítás újításai: A négy évvel korábbi Európa-bajnoksághoz hasonlóan ezúttal is nyolc csapat vett részt a tornán. Nyaralásból lettek Európa-bajnokok a dánok! Az elmúlt két Európa-bajnoksághoz hasonlóan nyolc csapat vett részt az eseményen. A rendező Svédország mellett hat selejtezőcsoport-győztes, Anglia, Franciaország, Független Államok Közössége (még Szovjetunióként jutott ki), Hollandia, Németország és Skócia vehetett részt az 1992-es Eb-n. A csapatokat két négyes csoportra osztották, ennek első két helyezettje jutott az elődöntőbe. Az A csoportból Svédország és Dánia, a B-ből Hollandia és Németország.

A futballtörténelem tele van meglepetésekkel és kiemelkedő teljesítményekkel. A 90-es évek további tornái is hoztak felejthetetlen pillanatokat. Az együtteseket négy darab négyes csoportba osztották be, innen a kvartettek első két helyezettje jutott tovább a negyeddöntőbe. A döntőben a gallok a rendes játékidő utolsó pillanataiban egyenlítettek az olaszok ellen, majd Trezeguet aranygóljával megnyerték a kontinensviadalt. Meglepetéssel indult a kontinenstorna, a házigazda portugálok ugyanis 2-1-es vereséget szenvedtek a görög válogatottól. Az elődöntőben Portugália Cristiano Ronaldo találatával szerzett vezetést Hollandia ellen, majd Maniche duplázta meg a házigazda előnyét. A lebonyolítás újítása: Az egyenes kieséses szakaszban az aranygól helyett immár az ezüstgól döntött.

Kik nem nyertek soha Európa-bajnokságot?

A labdarúgó Európa-bajnokságok történetét áttekintve számos csapat emelkedett a magasba, azonban vannak olyan nemzetek, amelyek eddig még nem írták fel magukat a győztesek listájára. A leggyakoribb és talán legmeglepőbb példa erre Anglia labdarúgó válogatottja.

KÉRDÉS: Melyik ország labdarúgó válogatottja nem nyert soha Európa-bajnokságot?
VÁLASZ: Anglia

A "háromoroszlánosok" számos alkalommal szerepeltek az Eb-n, de a végső győzelem még várat magára. Ezen kívül, ahogy fentebb is olvasható, Luxemburg soha egyetlen Európa-bajnokságon vagy világbajnokságon sem élte túl a selejtezőt, ami a "soha nem nyert" kategória másik végletét, a tornára sem jutó országok példáját jelenti.

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk az első három Európa-bajnokság győzteseit és döntőseit, hogy jobban kontextusba helyezzük a fent említett csapatok szereplését:

tags: #ki #nem #nyert #soha #europa #bajnoksagot

Népszerű bejegyzések:

• Kézilabda Magyarország Argentína
• FC Barcelona Tematikájú Kreatív Készletek
• Gyerekek jégkorong edzése
• Útmutató az Eredivisie és Európa Ligák nézéséhez
• Hálózati függetlenítő kód ZTE Kis Pro-hoz