Csernus Imre kritikus véleménye a magyar labdarúgó-válogatott teljesítményéről és a sportpszichológia szerepe
Csernus Imre, az ismert pszichiáter a napokban karakteres véleményt fogalmazott meg a magyar labdarúgó-válogatott írek elleni drámai veresége kapcsán. A noszvaji lélekbúvárnak korántsem ismeretlen terep a sport, korábban olimpiai bajnok vívó és kézilabdázók lelki felkészítésében is részt vett. A pszichiáter szerint a magyar csapat ráfázott az időhúzásra és a nagyképűségre az írek ellen, és nem kertelt, kijelentve, hogy „kib*szná” a magyar labdarúgó-válogatottból a mentálisan alkalmatlan sztárokat.
Csernus Imre álláspontja: Mentális alkalmatlanság és nagyképűség
Csernus Imre nemzetközi társaságban nézte a vasárnap délutáni Magyarország-Írország labdarúgó-világbajnoki selejtezőnket. Elmondása szerint nem akkor "ku*vaanyázott" hevesen, amikor Troy Parrott a 96. percben berúgta az írek győztes gólját, hanem már a 40. perc táján, amikor azt látta, hogy Szoboszlai Dominik vezérletével a magyarok hosszú percekig a saját térfelükön adogatják a labdát, sőt Szoboszlai egyenesen megáll a labdával a kezdőkörben, és másodpercekig nem csinál semmit.
„Hihetetlen, hogy már 1-0, majd 2-1 után elkezdtünk kivárásra játszani” - mondta a pszichiáter. Szerinte akkor vesztettük el a meccset, nem a végén, Parrott harmadik góljánál. Az ellenfél padlón volt, ők maguk vallották be, hogy kezdett elmenni a meccs, és mi hoztuk fel őket az időhúzásunkkal. „A magyar válogatott egyszerűen nem játszik győztes futballt, a vereség elkerülésére, nem nyerésre játszottunk vasárnap. A kettő nagyon nem ugyanaz”- vélekedett.
Csernus szerint a 2000-es sydney-i olimpia női kézilabdadöntője óta tudjuk, hogy ez amolyan magyar betegség. „A szakmához nem értek, az nem is érdekel. De azt a vak is láthatta, hogy ez a tizenegy, jól kistafírozott magyar fiú, aki éppen a pályán volt, nem volt birtokában annak a képességnek, amellyel az írek rendelkeztek. Nem tudták, vagy nem jutott eszükbe az, ami az íreknek a jelek szerint a vérében van: a meccs addig tart, amíg a bíró le nem fújta. Olyan nincs, hogy két-három perccel a vége előtt már az jár a fejemben, hogy ki lehet az ellenfelünk a rájátszásban, a pótselejtezőben. Küzdeni kell, megszakadni a pályán, és nem az időt húzni, mert akkor még további perceket ad hozzá a játékvezető a játékidőhöz” - folytatta.
Utóbbival egyébként az írek szövetségi kapitánya, Heimir Hallgrímsson is egyetért, aki a lefújást követően úgy fogalmazott, hogy a magyarok megijedtek, korán elkezdték húzni az időt, amire végül ráfáztak.
A pszichiáter nem tudja, hogy foglalkozik-e valaki a labdarúgók lelkével, van-e mentális szakember a nemzeti együttes körül, bár gyanítja, hogy van, de ennek nem látszott meg a hatása ezúttal. „Konkrétabban: a mi játékosaink pszichéjére rárakódott a negyven éve tartó sikertelenség terhe, pontosabban a közvéleménynek az a várakozása, amellyel azt remélték, hogy négy évtized után ezek a fiúk juttatják ki a válogatottat a világbajnokságra. Igen, a környezet rátolta Szoboszlaiékra ezt az ólomsúlyú terhet. És a játékosokban a megfelelési kényszer görcsösségbe csapott át. Ahelyett, hogy folytatták volna a futballt, amit remekül kezdtek el a meccs elején, inkább már a tizedik, majd a negyvenedik percben hozzáfogtak a visszaszámláláshoz” - közölte.
Csernus Imre szerint a nagyképűség is szerepet játszott a kudarcban, amely „egy pillanat alatt átcsap önmaga ellentétébe: kapkodásba, kishitűségbe, kudarckerülésbe”. Végezetül egy feltételt szabott: „Egy feltétellel: ha kib*szhatnám a válogatottból a mentálisan alkalmatlan sztárokat. Ha erre ön azt mondja, hogy ezzel lefejeznénk a csapatot, én azt felelem, meglehet, de máskülönben nem vállalnám el.”
Reakciók és ellenérvek Csernus kijelentéseire
Csernus Imre karakteres véleménye megosztotta a közvéleményt. Hajdu például úgy vélte, Csernus megfeledkezett arról, hogy igazi „gladiátormentalitás” jellemezte eddig a magyar csapatot, amely meghaladta a „magyaros pesszimizmust”. Példaként az Izland elleni 2020-as fordításunkat, vagy a skótok elleni tavalyi Eb-meccsen 100. percben lőtt gólunkat említette. „Most sajnos az írek fordítottak ellenünk, mert ilyen a profi futball” - jegyezte meg.
„Ha ismered Rossit, akkor tudod, hogy ő és a magyar válogatott soha nem a vereség elkerülésére játszott, ahogy mostani interjúdban ezt állítod. Az elmúlt években ez a csapat több, papíron 5-8-szor erősebb ellenfelet is legyőzött, és olyan élményeket adott a világon élő összes magyarnak, amit régóta senki sem” - hangsúlyozták többen. Felmerült az is, hogy a komoly pszichológusoknak nem céljuk nyilvánosan megbélyegezni senkit, különösen nem teszik ezt egy nemzeti válogatott fájó veresége után, hanem fejleszteni, támogatni, segíteni akarják azt, akit az ellenfél éppen megsebzett. „Az a mostani kijelentésed, hogy ki kell dobni a mentálisan alkalmatlan sztárokat, egyszerűen átgondolatlan, és ellentmond a 2024-es könyved méltatásainak. Egy kocsmában ez talán megengedhető, de az ország egyik legolvasottabb lapjában?” - kérdezték kritikus hangok, feltéve a kérdést: „Lenne neked bátorságod szemtől szembe megmondani bármelyikünknek azt, amit mondtál?”
Az vitathatatlan, hogy Csernus Imre a saját szakterületén széles körben elismert, de a labdarúgásban nem minden ennyire fekete és fehér. „Véleményem szerint egész egyszerűen nevetséges, amikor arról kezd el érvelni, hogy a 40. percben ahelyett, hogy kivégezte volna Magyarország az íreket, inkább a saját térfelén állt Szoboszlai Dominik a labdával 10 másodpercet. Aki ebben összefüggést tud találni a 96. percben kapott góllal és a vereséggel kapcsolatban, az egész egyszerűen nem ért a futballhoz.”
A meccs helyzetét elemezve elmondták, hogy adott egy eredmény, ezzel együtt adott egy forgatókönyv. Akkor, abban a pillanatban Magyarország a csoportja második helyén állt, ráadásul vezetett az írek ellen. „Melyik csapatot sürgette volna az idő? Az íreket. Melyik csapat tehette meg, hogy nem sietteti a játékot? A magyar. A helyzetei ettől függetlenül megvoltak a magyar válogatottnak, hogy lezárják a találkozót, ám azok kimaradtak, az ellenfél pedig két gólt lőtt.”
A magyar válogatott mentális állapota és teljesítménye tágabb kontextusban
A pszichológus szakma szempontjából, témánál vagyunk Csernus szakterületénél. Előtérbe került a vágyvezérelt gondolkodás. „Győztes alkat vagy? Persze, az vagyok! Ha megkérdezik ezeket a fiúkat, automatikusan rávágják, hogy persze. De sajnos csak elméletben. Élesben kiderült, hogy nem azok. Még tovább megyek, általánosítok: élesben sajnos nem vagyunk győztes mentalitással rendelkező nemzet. Le kellett volna fejezni a padlón heverő ellenfelet, mások ezt meg is tették volna.”
„Sajnos az a benyomásom, hogy a sztárjainkra jellemző a nagyképűség. És ha szorul a hurok, a nagyképűség egy pillanat alatt átcsap önmaga ellentétébe: kapkodásba, kishitűségbe, kudarckerülésbe.” Marco Rossi, a szövetségi kapitány a mérkőzés után úgy nyilatkozott: „Nem ezt érdemelte sem a csapat, sem a szurkolók, sem az ország. Semmiért nem tudok szemrehányást tenni a játékosoknak.” A csapatkapitány, Szoboszlai Dominik is szűkszavúan értékelt, majd közösségi média felületein már fogalmazott, szerinte egy vb-vel tartoznak a szurkolóknak: „Imádok magyarnak lenni, még akkor is, amikor az élet próbára tesz. Egyszer minden részlet a helyére kerül majd, ezért dolgozunk újra és újra. Ti is, mi is. Egy vb-vel tartozunk nektek és magunknak!” - emelte ki a Liverpool futballistája, hozzátéve: a munka újra elkezdődött.
Az írek ellen 96. percben kapott gól kis túlzással egy kicsúcsosodása annak, amit 2025 őszén láttunk a magyar válogatottól. A Lisszabonban játszott portugálok elleni találkozó kivételével, minden egyes vb-selejtezőn komoly nyomás alatt volt a magyar csapat a mérkőzések végén. Írországban a hosszabbításban kapott gólt a csapat, Portugália ellen otthon a meccs végén jött a vendégek győztes találata, mindkét örmények elleni összecsapáson megvoltak az ellenfél lehetőségei arra, hogy bevigyék a "lucky punch-ot" és pontot szerezzenek, majd jött a vasárnapi mérkőzés.
Amiben a magyar válogatott erős volt az elmúlt években, hogy kevés helyzetből tudott hatékony lenni. Most azzal szembesülhetünk, hogy a csapat egyre dominánsabb jegyeket csillogtat labdával, ez a hatékonyság elillanni látszik, ellenben többször kerül az ellenfél kapuja elé, veszélyesebb tud lenni labdával Magyarország. Eredményesség tekintetében kudarcként lehet kezelni ezt a sorozatot, viszont játék szempontjából, bizonyos elemekben előre tudott lépni a válogatott.
Tényleg nem lehet elégszer hangsúlyozni, a topfutball olyan mértékben változott az elmúlt években, hogy az európai középmezőnyre szinte teljesen felzárkóztak a kisebb futballnemzetek. Feröer-szigeteknek például egészen az utolsó körig reális esélye volt a vb-pótselejtező kiharcolására. Egyértelműen kijelenteni, hogy Magyarország erősebb, mint az ír válogatott, ha csak ránézünk a keret összetételére, az több mint bátor vállalás.
Ne feledjük, hogy korábban több alkalommal ugyanez a forgatókönyv, amit vasárnap láttunk, Magyarország javára kedvezett az elmúlt években. Elég az izlandiak elleni Eb-pótselejtezőre gondolni, a bolgárok elleni Eb-selejtezőre gondolni, vagy ki ne emlékezne a 2024-es Eb-csoportkör utolsó mérkőzésére, amikor Skóciát egy 100. percben szerzett góllal sikerült legyűrni. A szerencsével nem állt hadilábon a csapat, már a 2021-es Európa-bajnokság pótselejtezőjére való kvalifikáció is elég kacskaringós úton jött össze. Most tény, hogy nem volt szerencséje a válogatottnak, ha csak a mérkőzések alakulását nézzük, de ez egy sokkal összetettebb kérdés.
A Rossi-éra legeredménytelenebb éve: 2025
A 2025-ös év Marco Rossi regnálása alatt az egyik legkevésbé sikeresnek bizonyult a válogatott számára.
| Év | Összes mérkőzés | Győzelem | Vereség | Döntetlen |
|---|---|---|---|---|
| 2025 | 10 | 3 | 7 | 0 |
Az már csak hab a tortán, hogy a közvélemény egyszerűen képtelen reálisan értékelni a dolgokat. Ebben a selejtezősorozatban is láthattuk, hogy vagy esküvő (Portugália elleni pontszerzés), vagy temetés (Írország elleni vereség) van. Nincsen átmenet, ez pedig adja a következő alcím témáját, miszerint mindenképpen kell egy hibást keresni.
A vereség okai és a felelősség kérdése
Ki a hibás? Rossi? A játékosok? Az MLSZ? Az újságírók? Lehet, hogy a leghelyesebb megfogalmazás az lenne, kell-e hibást keresni. Troy Parrott harmadik góljával kapcsolatban is mindenképpen hibást szeretne találni a sajtó, a közvélemény, az átlagember. Miért nem támadták meg a kapust? Miért nem jött ki Dibusz hamarabb? Miért cserélte be Mocsi Attilát és Redzic Damirt Rossi a hosszabbításban? Miért pont a sorsdöntő meccs előtt konfrontálódott egymással az MLSZ és a válogatott szurkolói csoportja, a Carpathian Brigade? Rengeteg kérdés, de nincsen egzakt válasz, hogy miért kap gólt a válogatott az utolsó percben.
A harmadik ír gól szerencsétlen pillanatok sorozata volt. Az egész mozdulatsort Willi Orban rövidebb felszabadításától kell indítani, aztán jött egy felívelés, amit sikeresen tudott lecsúsztatni az ír játékos Troy Parrott elé, aki Mocsi Attilát megelőzve kotorta Dibusz mellett a kapuba a labdát. Félreértés ne essék, nem megmagyarázni szeretné a szerző a vendégek győztes gólját, mindössze támaszt adni, hogy mi játszódhat le ilyenkor a fejekben - akár játékosként, akár stábtagként.
Mivel az utolsó 10-15 percben a magyar válogatottnak folyamatos nyomás alatt kellett szerepelnie, gyanítható, hogy volt erre forgatókönyve Rossinak és a szakmai stábnak. Az szinte borítékolható volt, hogy ilyen szituációban egy olyan játékos is pályára kerülhet, aki csak vészhelyzet esetén játszana. Mocsi volt ez az ember. Az egy másik szempont, hogy a szövetségi kapitány szavai alapján voltak játékosok, akik már nem bírták a találkozó hajráját. Ezek azok a dolgok, amelyet csak akkor látnánk, élnénk át, és tudnánk a valósághoz közelítő választ adni, ha vagy pályán lettünk volna, vagy a stáb tagjaként döntési kényszerben lettünk volna. Ugyanakkor egyértelműen, egy emberre ráhúzni Parrott gólját egyszerűen nem lehet és nem elegáns.
Korábban rengeteg kritikával lehetett illetni Marco Rossit a konzervatív hozzáállása miatt, ugyanakkor rengeteget változott, és eljutott arra a szintre, hogy felesleges beleállni a keret összetétele, vagy a meccs közben történő személyi változások miatt. Apropó keret: ha a minőséget nézzük, jelenleg egy világklasszis labdarúgója van a magyar válogatottnak, van kettő-három klasszis labdarúgója, míg a többieknek egyéni tudásuk 100%-át kell nyújtsák ahhoz, hogy versenyképesek legyenek nemzetközi szinten. Egész egyszerűen nem lehet és nem szabad kivetíteni a keret összes tagjára Szoboszlai Dominik minőségét. Attól, mert van egy ténylegesen világklasszis játékos a válogatottban, a többiek még nem lesznek azok.
Itt jön az újságírói szakma felelőssége. Már a 2024-es Eb-n nyilatkozott Szoboszlai arról, hogy elképzelhető, a selejtezősorozat eredményei miatt felül lett pozicionálva a válogatott. Kicsit hasonló lett a helyzet a portugálok elleni 2-2-es mérkőzés után. Az elvárás lehet nem az automatikus vb-kvalifikáció, vagy egyáltalán a vb-kvalifikáció esélyének lehetősége, amikor csak három-négy nemzetközi szintű labdarúgó van a válogatottban. Amikor olyan kérdések hangzanak el az írek elleni mérkőzést követően Dibusz Dénes felé, hogy ez volt-e a legrosszabb születésnapja, vagy az első magyar gólt szerző Lukács Dánieltől érdeklődik, hogy tud-e örülni a találatának, elgondolkozik az ember.
Az megint csak nem néz ki jól, hogy közvetlenül a mérkőzés előtt derült ki, az MLSZ nem engedi be a Carpathian Brigade koreográfiáját a stadionba, ezt a szövetség cáfolja, majd az írek elleni meccs közben az MLSZ szidalmazása viszi el a fókuszt a csapatnak való szurkolásról.
Összegezve, nem az a cél, hogy a válogatott tagjait felmentsék és levegyék a felelősséget róluk, mert van felelősségük. Mindössze azt szeretné az író eljuttatni mindenkihez, hogyha az érzelmeken túl tudunk lépni, próbáljunk meg a dolgok és a történések mélyére menni, ne hagyjuk, hogy a narratívák elvigyék a józan eszünket egy teljesen másik irányba.
Marco Rossi jövője a válogatott élén
Hogyan tovább? Menjen vagy maradjon Rossi? Marco Rossi regnálása óta ez a második világbajnokság, amiről lemarad a nemzeti csapat. Az a fajta taktikai evolúció, amin 2018 óta átment a válogatott, páratlan és ezt kár lenne kritizálni. Ebben nagyon komoly érdemei vannak Rossinak és a szakmai stábjának. Az, hogy ez legyen az utolsó tánc, nehéz elképzelni a Mister esetében. Már csak azért is, mert idén hosszabbított szerződést a Magyar Labdarúgó-Szövetséggel. A magyar-olasz szakember mondhatni bebiztosította magát a világbajnoki-selejtező utáni időszakra is, az eredmények ismerete nélkül. Noha egyéb kiskapukat, záradékokat nem láthattunk a szerződésből, nehéz lenne elképzelni, hogy a bizalom megtörne bármelyik fél részéről.
Jelen pillanatban - vélemények szerint - nincsen jobb opció Marco Rossinál a válogatott élén. Egész egyszerűen nincsen olyan magyar szakember, aki át tudná venni az ő szerepkörét és hasonló taktikai és tapasztalati repertoárral rendelkezne nemzetközi szinten. Korábban többször volt fejtegetve, hogy a szövetségi kapitány elérte saját képességeinek plafonját, de sikerült megújulni, legutóbb a relácionizmusra épülő labdás játékkal.
Ugyanakkor a keret plafonja mi lehet? Jelenleg nincsen elég nemzetközi szintű labdarúgó a válogatottban, ez részben az utánpótlás-nevelés rendszerének kritikája, hiszen még mindig nem sikerült elegendő mennyiségű labdarúgót kitermelni a topszintre. Aki pedig azon a szinten van, az egy-két kivétellel vagy külföldön nevelkedett, vagy 20-as éveinek végén bukkant fel a magyar futball térképén. Az Európa-bajnokságra 24 válogatott jut ki, itt menedzselhető cél a kijutás, míg a világbajnokságon 16 európai csapat lehet ott. Az egyenes ágon való kijutás nem reális, a pótselejtező során pedig papíron találkozott volna erősebb ellenféllel a válogatott. Valahogyan így lehet megfogalmazni a válogatott teljesítményének legmagasabb határát.
Feltehetően Rossi marad a válogatott élén, ugyanakkor több játékos számára lehet ez a vb-selejtezősorozat volt az utolsó szereplés a nemzeti csapatban. Amennyiben olyan kulcsemberek mondanák le a válogatottságot/vonulnának vissza a válogatottól, mint Willi Orbán, Dibusz Dénes, Loic Nego, akkor Rossinak például a védelmet teljesen újra kellene szerveznie, ami egy óriási kihívás lenne a szövetségi kapitánynak. Legközelebb három év múlva szerepelhet nagy tornán a magyar csapat. A 2028-as Európa-bajnokságig még egy Nemzetek Ligája-szezon, illetve egy újabb selejtezősorozat vár a válogatottra. Hogy milyen összeállításban és kivel a kispadon, az már a jövő zenéje.
tags: #csernus #magyar #valogatott
