Kínai labdarúgás: Ambíciók, fejlődés és a magyar örökség

Hszi Csin-ping kínai elnöknek sok álma van, de a szívének legkedvesebb távolabbinak tűnik, mint valaha: focinemzetet csinálni Kínából. A híresen focirajongó kínai államfő nagy terveket szövögetett, melyek szerint Kína világbajnokságot rendez, 2030-ra a válogatott a legjobb ázsiai csapat lesz, 2050 pedig már meg is fogják nyerni a világbajnokságot. A legenda szerint Hszi még fiatalon döntötte el, hogy naggyá kell tenni a kínai labdarúgást, miután a helyszínen nézte végig 1983-ban, ahogy egy angol klubcsapata megalázó vereséget mér a kínai válogatottra Pekingben. Miután hatalomra jutott, nagyratörő terveivel hozzá is láthatott a feladathoz: ötvenezer fociiskola építése, amik egyenként ezer játékost képeznének ki, hetvenezer focipálya felépítése, kötelező focioktatás az iskolákban, és egy világszínvonalú focibajnokság létrehozása. Eleinte úgy tűnt, jó úton haladnak, hiszen Kína dollármilliárdokat kezdett el költeni a labdarúgásra.

A Kínai Szuperliga (CSL) felemelkedése és az ambiciózus befektetések

A kupadöntő visszavágójával az utolsó akkordjához érkezik vasárnap a kínai bajnokság (Chinese Super League, CSL) történetének legnagyobb nemzetközi visszhangot kapó szezonja. Túl azon, hogy az Európában is ismertebb nevek Kínába csábításával a liga színvonalát is igyekeztek emelni, a költekezés szinte leplezetlen marketingfogásnak is minősült, mely voltaképpen sikeresen vonzotta magához mind a világ, mind a hazai közönség malíciától cseppet sem mentes figyelmét. Nagy kínai cégek egymás után vásárolták a focicsapatokat, és nem fukarkodtak a pénzzel, hogy naggyá tegyék azokat. Egymás után vásárolták a külföldi sztárjátékosokat és neves edzőket, visszautasíthatatlan összegeket fizetve. 2011 és 2020 között 1,7 milliárd dollárt költöttek csak átigazolásokra. A csúcspont 2016-ban volt, amikor a kínai elsőosztály, a Szuperliga csapatai 450 millió dollárért vásároltak játékosokat, több pénzt költve, mint minden más bajnokság az egész világon.

Hogy mennyire nem új keletű jelenség a CSL fejlődése, azt talán jól mutatja, hogy az ázsiai ligák közül mind az átlagnézőszámot, mind a keretek értékét tekintve már tavaly, a nagyobb nemzetközi visszhangot keltő igazolások előtt is az első számú bajnokságnak számított, megelőzve a J-League-et, mely Japánban a baseball mögött továbbra is csak a második számú kedvencnek számít (másfélszer magasabb átlagnézőszám). Közben hatalmas stadionok építésébe kezdtek. A Guangzhou Evergrande 2020-ban jelentette be, hogy 1,7 milliárd dolláros költséggel elkezdték építeni a világ legnagyobb, százezer fős focistadionját, ami „olyan világraszóló látnivaló lesz, mint a sydney-i operaház, vagy a dubai Burj Khalifa”.

Az előrelépés a kínai klubok BL-szereplésén is érezhető, hiszen a főként 2007 és 2009 közötti szűkös évek után előbb a Beijing Guoannak, majd a Tianjin Tedának sikerült továbbjutnia a csoportjából, majd a Guangzhou Evergrande két győzelmet is szálított 2013-ban és 2015-ben. Az idei szezonban némi visszaesés megfigyelhető ugyan, de ezúttal is ott volt két kínai egyesület a legjobb nyolc között, viszont az elődöntőt már egyiküknek sem sikerült elérni, a címvédő pedig idejekorán búcsúzott már a csoportkörben.

A CSL átigazolási költségei 2016-ban európai topligákkal összehasonlítva

Az alábbi táblázat bemutatja, hogy a Kínai Szuperliga 2016-os átigazolási költözései hogyan viszonyultak a vezető európai bajnokságokhoz:

Ezeket a kiadásokat egyrészt indokolja, hogy a CSL presztízsértéke még alacsony, így hát nagyobb összegeket kell kifizetni egy-egy nemzetközileg is elismert játékos megszerzéséért, másrészt újra hangsúlyoznunk kell, hogy ezek az igazolások is elsősorban a hazai közönségnek szóltak.

Klubok és az erőviszonyok a Kínai Szuperligában

A szezon elején a széles körben nagy visszhangot keltő átigazolások alaposan megváltoztatták az egész liga szerkezetét. A tehetős új szponzorok megérkeztek, ami elhozta a bajnokság erőviszonyainak megváltozását. Az eredetileg magát egy akadémiából kinővő, tavaly meglepetésre már a bajnoki címért küzdő Shanghai SIPG keretértékét a sanghaji kikötő forgalmát irányító cég, az SIPG immár a liga legerősebb csapata mellé duzzasztotta fel, és a liga egyik legtehetősebb tényezője lett, miközben a városi vetélytárs, az ország egyik legrégebbi futballklubja, a Shanghai Shenhua a négy évvel ezelőtti Drogba-Anelka projekt kudarca után erősen visszaesett. A nancsingi Jiangsu viszont tavalyi meglepetésszerű kupagyőzelmével és így idei BL-részvételével felkeltette a korábban az egyetemi tanulmányait is a városban végző Zhang Jindong által irányított Suning érdeklődését, mely támogatásával szintén anyagiakban is a CSL élvonalába emelte az alakulat. Ezek az új fellegvárak komoly kihívást jelentettek a hagyományos nagy csapatoknak.

A szezon végére azért a dél-keleti kereskedelmi kapcsolatok révén (elsősorban a közeli Hong Konggal) az egyik legtehetősebbnek számító város, a 12,7 millió lakosú Kuangcsou első számú alakulata magabiztosan húzta be zsinórban hatodik bajnoki címét is. Mivel az ország lakosságának 90%-a a terület nyugati harmadában él, így természetesen a futballcsapatok is erre a területere koncentrálódnak, ebben a szezonban csak a már említett Kuangcsou és a világ legnagyobb városa, Sanghaj adott két klubot az élvonalnak. Utóbbiak összecsapása az ország legnagyobb rangadója, melyben mostanság az SIPG vette át a vezetést, a Jangce völgyében kissé „feljebb” lévő, idén már mindkét sanghaji klubot leköröző nancsingi Jiangsu meccsei pedig a Jangce-derbyket jelentik (a szintén a folyó mentén, de jóval nyugatabbra fekvő Csungkingi Lifan már túl messze van ehhez). Bár végül mindkét sanghaji csapat jobb pozíciót ért el, egyikük sem lehet maradéktalanul elégedett. Akármilyen hihetetlen is, a világ legnagyobb városának csapatai ugyanis még soha nem nyerték meg a CSL-t, és az azt megelőző Jia-A ligát is hivatalosan csak egyszer, 1995-ben (a Shenhua második, 2003-as sikerét a liga végét jelentő bundabotrány következményeként érvénytelenítették).

Az SIPG előretörésével tavaly a bajnoki álmok új erőre kaptak, de a hőn áhított aranyérmet idén sem sikerült megszerezni. A Sven-Göran Eriksson által irányított SIPG végül a tavalyi ezüst után az Evergrande színeiben kétszeres gólkirály Elkesonnal, az ázsiai rekordösszegért igazolt Hulkkal és az akadémia által kinevelt számos ifjú válogatott játékossal (mint a kapus Yan Junling, Cai Huikang vagy a liga történetének egykoron legfiatalabb játékosa Wu Lei) is „csak” a harmadik helyre futott be. Jövőre így már nem is a svéd mester irányítja majd a csapatot, hanem a Hulkot a Zenyitből már jól ismerő portugál André Villas-Boasra bízta a vezetőség, hogy bajnoki címért hajtó gárdát kovácsoljon a liga legfiatalabb keretéből. Hasonló irányba készül egy nagyobb arculatváltásra a jóval tekintélyesebb múltra visszatekintő Shenhua is, mely annak ellenére vált meg a szezon zárultával Gregorio Manzanótól, hogy a spanyol trénernek köszönhetően a csapat hat év szünet után térhet majd vissza jövőre a BL-be, a Demba Ba horrorisztikus sérüléséről is emlékezetes júliusi derbyn pedig három év, hét meccs után sikerült újra legyőzni a városi vetélytársat. A keret ugyanakkor a legidősebb az egész ligában, és az egyelőre még ismeretlen szakvezetőtől várt fiatalítással új szurkolókat is igyekeznek majd a csapat mellé állítani.

A legkatasztrofálisabb csalódást azonban egyértelműen a Shandong Luneng szinte érthetetlen zuhanása jelenti. Az egykori ligaalapító, háromszoros bajnok egyesület ugyanis a tavalyi bronzérem után épp csak a kiesést jelentő piros vonal felett végzett a tizennegyedik helyen, ezt a kudarcot pedig még az amúgy egész jónak mondható BL-negyeddöntős szereplés sem homályosíthatja el. Szezon közben a brazil Mano Menezest a német Felix Magath váltotta a kispadon, a tavaly még 22 góljával gólkirály Aloisiót lepasszolták a Hebeinek és két PL-játékosra, Papiss Cissére valamint Graziano Pellére cserélték, ám mindhiába. A szezon kellemes meglepetéseire áttérve megemlíthetjük a kiesés elöl az utolsó két fordulóban megmenekülő Changchun Yatait (Huszti Szabolcs és Elek Ákos egykori klubját). A nagyobb nevű légiós nélkül szereplő csapat negyedik éve tanyázik a bajnoki tabella alsóbb régióiban, idén sokáig menthetetlennek tűnt, mígnem a szlovén Slavisa Stojanovicot az a dél-koreai Lee Jang-soo váltotta a kispadon, aki az élvonalba juttatta 2010-ben a Guangzhou Evergrande-ot, majd rögtön az első bajnoki trófeát is megszerezte a klubnak.

A férfi felnőtt válogatott: Küzdelmek és halvány sikerek

Az ország labdarúgásának első számú kirakata természetesen a férfi felnőtt válogatott szereplése, mely a világ élvonalába tartozó női csapattal ellentétben jó ideje gyengélkedik. A kínai válogatott mindössze egyetlen egyszer, 2002-ben jutott ki a világbajnokságra, és akkor is megalázó eredményt produkáltak: három vereség, 0-9-es gólkülönbség volt a mérlegük. Ez még így is kimagasló ahhoz képest, hogy húsz évvel később még csak közelében sem voltak annak, hogy kijussanak a 2022-es katari vébére. A 2002-es VB-kvalifikáció és a 2004-es Ázsia-kupa ezüstérem óta ugyanis kifejezetten halovány a Team Dragon teljesítménye, mely a bajnoki háttér korábbi írásunkban említett viszontagságaival is magyarázható. A 2006-os, '10-es és '14-es VB-selejtezőin még a döntő csoportkörig sem sikerült eljutni, a 2007-es és '11-es Ázsia-kupán pedig már a csoportkörben elvérzett a gárda.

A profi háttér megteremtésének első lépcsőfokaival (melyet akár Hszi Csin-ping 2012-ben kezdődő elnökléséhez is köthetünk) az eredmények már az utóbbi években is fejlődtek valamicskét, hiszen a 2015-ös Ázsia-kupán már a negyeddöntőig jutott a kínai válogatott a francia Alain Perrin irányításával. Majd amikor a 2018-as VB-selejtezők első körében igencsak botladozott tanítványaival, a helyére a kispadra érkező Gao Hongbóval és egy nagy hajrával 16 év után ismét bejutott a döntő csoportkörbe a nemzeti csapat, a világranglistán így a 100. helyről a 84-re sikerült felkúszni. Talán az egyetlen erre alkalmas ember ebben a helyzetben az a Marcello Lippi lehetett, aki nem csak a 2006-os olasz világbajnoki cím sikerkovácsa, de Kína első ázsiai BL-győzelmét is szállította a Guangzhou Evergrande élén 2013-ban, így igencsak nagy tiszteletnek örvend az országban, nem véletlen tehát, hogy mélyen a zsebébe is nyúlt érte a szövetség. Lippi már a bemutatkozó mérkőzése előtt hangsúlyozta, hogy ha mindent meg is tesz csapatával a 2018-as kvalifikáció kivívásáért, erre már nagyon kicsi az esély, így a közép- és hosszú távú fejlődés az elsődleges cél. A válogatott jelenleg a 78. helyen van a FIFA világranglistáján, Üzbegisztán és Gabon között. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a kínai játékosok a tévé képernyők mögül követhetik a világbajnokság eseményeit, miközben a válogatott Grúzia mögött, de Honduras-t megelőzve a 79. helyen tanyázik a világranglistán.

Az utánpótlás és az akadémiák szerepe

Az előrelépéshez azonban mindenképpen a tehetségek fejlesztése az első lépés, ahogy azt Tom Byer, az ázsiai utánpótlásképzésben elismert amerikai szakember is megállapította. Márpedig az U20-as válogatott a 2005-ös reménykeltő VB-szereplése óta (csoportjuk megnyerése után Németországtól szenvedtek szoros vereséget a nyolcaddöntőben) semmiféle értékelhető eredményt nem tud felmutatni. Az ott felbukkanó tehetségek közül ugyan sokan alapemberek lettek a felnőtt válogatottban is és ma is a CSL-ben játszanak (például a jelenleg is válogatott Feng Xiaoting és Gao Lin), számukra azonban az elmúlt zűrzavaros évtizedben még nem voltak adottak a profi hazai körülmények a további fejlődéshez. Az állami támogatást kihasználva már nem csak a Shanghai SIPG alapítójának, Xu Genbaónak évek óta sikeresen működő akadémiáját vagy a világ legnagyobb labdarúgó-képző intézményét nemrég megnyitó Guangzhou Evergrande-ét érdemes megemlíteni, de számos más vállalkozás is belevágott a tehetségek nevelésébe (például az egykori dán válogatott Ebbe Sand, vagy az amúgy kínai kézben lévő Espanyol is).

Az akadémiákról kikerülő legügyesebb labdarúgók aztán jó eséllyel pályázhatnak további fejlődési lehetőségre a bajnokságban is, hiszen a légiósok száma a többi ázsiai ligához hasonlóan erősen korlátozott: a CSL-ben egy klub legfeljebb négy légióst és egy további ázsiai légióst tudhat a keretében, akik közül ráadásul egyszerre csak 3 nem-ázsiai lehet a pályán. Vagyis egyszerre hét kínai játékos szerepel a csapatokban a mérkőzéseken, az érzékeny kapusposzton pedig egyébként csak kínai hálóőrök nevezhetők, mely természetesen a hazai játékosok árát is erősen befolyásolja.

A „fociálom” mögött rejlő problémák és a csalódások

Az eredmények azonban elmaradtak, és nagyok voltak a remények, ezért olyan nagy a csalódás is - mondta a New York Timesnak Liu Dongfeng, a sanghaji sportegyetem professzora. A válogatott szégyenteljesként jellemzett szereplése azonban csak egy része a problémának; a kínai bajnokság hasonlóan siralmas állapotba került az elmúlt években.

Gazdasági nehézségek és a liga összeomlása

Kidurrant a lufi. A korábban dollármilliókat költő kínai elitcsapatokról egymás után derült ki, hogy gazdálkodásuk fenntarthatatlan. Olyan rossz pénzügyi helyzetbe kerültek, hogy 2022-ben a profi csapatok fele nem tudta kifizetni a játékosait. Az elmúlt négy évben 39 kínai focicsapat, köztük hat elsőosztályú egyesület fejezte be működését. 2021-ben a Jiangsu FC-t három hónappal azután szüntette meg tulajdonosa, hogy megnyerte a bajnokságot. Március 29-én a Kínai Labdarúgó Szövetség bejelentette, hogy a 2023-as szezonban nyolccal kevesebb csapat indul, mint az előzőben. A hiányzók között van a neves Guangzhou City csapata, ami aznap be is jelentette megszűnését.

Közben a külföldi játékosok és edzők távozása nyilvánvalóvá tette, hogy a legnagyobb kínai csapatok csak miattuk értek el jó eredményeket. Tavaly novemberben a kínai Szuperliga egyik legjobb csapata, a korábban átlagosan negyvenezer szurkoló előtt játszó Beijing Guoan FC megalázó vereséget szenvedett a kínai focikupában egy kicsiny, szegény, negyedosztályú megyei klubtól. Közben a 2020-ban még a világ legnagyobb stadionját építő nyolcszoros bajnok Guangzhou Evergrande - ami a nevét Guangzhou FC-re változtatta - kiesett a Szuperligából, miután csak három mérkőzést nyert, és már csak a másodosztályban indulhat. A stadionépítés pedig leállt.

A korrupció árnyéka

A kínai foci kudarcát a kormányzat is kénytelen volt elismerni. A sporttal foglalkozó legfelsőbb kínai állami szerv vezetője elismerte, hogy a férfi labdarúgás fejlődése nem úgy alakult, ahogy várták, sőt, annak színvonala csak rosszabb lett. Kao Cse-tan az állami sajtónak adott egyik interjújában kijelentette, hogy a fociiparban sok probléma van, és nem felel meg az emberek elvárásainak. A labdarúgás súlyos problémái miatt komoly önvizsgálatra van szükség. Az egyik ilyen probléma a korrupció. Tavaly év vége óta a kínai kormányzat egymás után indított eljárást a kínai labdarúgás vezetői ellen. Novemberben az egyik leghíresebb kínai labdarúgó, a kínai válogatott korábbi szövetségi kapitánya ellen indítottak nyomozást, majd őt követte januárban a Kínai Labdarúgó Szövetség főtitkárhelyettese, és volt főtitkára, majd februárban a szövetség elnöke. Március végén újabb két magas rangú vezető ellen indult korrupciós eljárás, március 30-án pedig a szövetség volt alelnöke - a kínai atlétikai szövetség jelenlegi vezetője - valamint a Szuperliga volt vezetője került a célkeresztbe. Willian Bi pekingi sporttanácsadó az AFP francia hírügynökségnek nyilatkozva „a kínai labdarúgás történetének legnagyobb korrupciós vizsgálataként” jellemezte az akciót, hozzátéve, hogy a kínai futball kialakítása soha nem látott mélységekbe került.

A tehetséghiány okai és a kulturális akadályok

A sikertelenségnek szakértők szerint több oka van. Az egyik leglényegesebb, a tehetségek hiánya. Ahogy a kínai válogatott volt szövetségi kapitánya, Hsziaoting Feng tavaly kijelentette, a fiatalok nem elég jók. Hiába vannak több mint egymilliárdan, a kínai gyerekek közül nem nőnek ki tehetséges játékosok, mert nem is akarnak focizni. Kínában hiába van százmillió focirajongó, a labdarúgók száma csak pár ezerre tehető. Ráadásul a focit nem csak professzionális szinten, hanem szórakozásként sem játsszák a gyerekek: a tanulást mindenek fölé helyező oktatási rendszer miatt nincs idejük rá, és a szülők sem támogatják, hogy gyermekük a sérülésveszélyes fociedzéseken töltse az idejét. Azzal nem lehet bejutni egy elit egyetemre, ami a szülő számára mindennél fontosabb.

Emellett a kínai oktatási rendszer nem az olyan képességek fejlesztésére helyezi a hangsúlyt, ami segítheti a focitehetségek feltűnését. A nagy labdarúgók kreatívok és szabad gondolkodásúak, nagyon jók a független döntéshozatalban - közölte az ausztrál ABC televízióval Simon Chadwick sportszakértő professzor, hozzátéve, hogy a kínai iskolákban ezeket nem tanulják meg a diákok. A kínaiak ráadásul mindennél jobban félnek az arcvesztéstől, hogy valamit rosszul csinálnak, ezért csapatjátékokban megpróbálnak inkább láthatatlanná válni - magyarázta a DW-nek Lars Isecke német fociedző, aki 2017-ben kezdett el Kínában dolgozni. Isecke kijelentette: A játékosok egyáltalán nem akarják megszerezni a labdát. Amint van egy külföldi a csapatban, neki passzolják a labdát, és igyekeznek nem visszakapni. Chadwick szerint „strukturális és rendszerszintű problémák” akadályozzák a kínai labdarúgást, amit túlságosan gyorsan próbált az állam keménykezű módszerekkel világszínvonalra emelni. A szakértő közölte: Normális esetben évtizedekre van szükséges egy országnak arra, hogy lefektesse a sikerhez szükséges alapokat. Chadwick a Wall Street Journalnak elmondta, a kínai kormányzat a fociban tanulja meg, hogy „hiába próbál mindenható lenni, nem irányíthat és nem manipulálhat mindent”, mert „világszínvonalú tehetségek kinevelése hosszú időt vesz igénybe”. A lassan már hetvenedik életévét betöltő Hszi Csin-ping így szinte teljesen biztos, hogy soha életében nem fog egy sikeres kínai válogatottat látni, ami a legnagyobb focinemzetekkel is felveszi a versenyt.

A magyar futball kapcsolata a kínai labdarúgással

„Én nem jó voltam védeni - Kínai Laci.” Ezzel a szöveggel kapott képeslapot az akkoriban éppen Budapesten tartózkodó edző, Ember József bizonyos Zhang Junxiutól. Nagyobb összefüggésben a népi Kína futballélete gyengébb volt, mint egy kisbaba kézszorítása. Az 1948-as londoni olimpián résztvevő keret tagjainak többsége hongkongi klubba tartozott, rájuk a Kínai Népköztársaság 1949. október elsejei kikiáltása után már nem lehetett számítani. A gárda azonban gyenge volt, nagyon súlyos vereséget szenvedett Prágában, a hadseregbajnokságon a bolgár (1-8) és a csehszlovák (1-17) csapattól is. A helyzet 1952-re sem javult.

A részben szovjet befolyás alatt álló Finnország az elsők között vette fel a kapcsolatot a népi Kínával, s nagyon szerette volna, ha az ország sportküldöttsége részt vesz a helsinki olimpián. Igaz, erre egyetlen nappal a játékok megnyitója előtt jöttek rá - akkor küldték el a hivatalos meghívót. Mindazonáltal a kínaiaknak politikailag fontos volt a részvétel, azonnal útnak indítottak egy harmincnyolc tagú delegációt, egyetlen úszóval, valamint egy-egy férfi kosárlabda- és labdarúgó-csapattal. Helsinkiben a kínaiak végignézték a futballtornát, s villámgyorsan levonták azt a következtetést, hogy a magyaroktól akarnak tanulni. A küldöttség 1954 áprilisában érkezett Budapestre, többségükben fiatal, húsz év körüli játékosokkal. Mindössze ketten akadtak a helsinki olimpián járt gárdából, Chen Chengda és Fang Renqiu. Su Yongshun, például, hiába volt ügyes futballista, nem találták méltónak az útra.

Augusztusban érkezett is tíz új fiú, immár huszonöt ifjú kínai futballista tanulta a sportág alapjait a tatai olimpiai edzőtáborban lakva. Szigorú napirend szerint éltek, reggel hétkor ébresztő, két óra tréning délelőtt, majd újabb két óra délután, lámpaoltás este tízkor. Mindez heti hat napon keresztül, szabad vasárnappal. Az edzések egyhangúságát mérkőzések törték meg, másfél év alatt nyolcvanhárom meccset játszottak, magyar és a környező országbeli külföldi ellenfelekkel szemben, sőt, részt vettek a varsói VIT-en is. Utóbbin, tehát Lengyelországban kapta Zhang Junxiu a Ledönthetetlen Nagy Fal becenevet az ottani sajtótól. A kínai futballisták játékereje jó indulattal a magyar harmadik osztályénak felelt meg, az NB I és az NB II összesen 46 csapata túl erős volt nekik. Az 1955-ben az élvonalban szereplő Diósgyőr 4-1-re verte őket, viszont a Tolna megyei I-ben szereplő Szekszárdi Bástyát megverték 4-2-re.

Másfél évig tartott a magyarországi futballkurzus, 1955 végén hazatértek. Kérelmezték, a magyar sportfőhatóság pedig engedélyezte, hogy Ember József és vele Szabó Pál velük tartson. Nagy feladatot kaptak: a „magyarországiakra” építkezve jussanak ki az 1956-os olimpiára és az 1958-as világbajnokságra. Az 1958-as svédországi világbajnokságra sem sikerült eljutni: a Kínai Népköztársaság válogatottját Tajvannal és Indonéziával sorsolták össze, előbbi visszalépett, megoldva egy politikai konfliktust. A mérkőzés nélkül továbbjutó kínai válogatott 2-0-ra kikapott Dzsakartában, de 4-3-ra megnyerte a visszavágót, mégpedig Csu En-laj miniszterelnöknek, Teng Hsziao-ping pártfőtitkárnak és Ho Lung miniszterelnök-helyettesnek, a sportfőhatóság első emberének vigyázó szemei előtt. A három találkozón heten is játszottak a „magyarországiak” közül, Zhang Jingtian, Nian Weisi és Wang Lu mindegyiken szerepet kapott. A kiesés után Dai Linjing szövetségi kapitány lemondott. Új korszak kezdődött: közel három évtizeden át „magyarországiak” vezették a kínai válogatottat.

• Chen Chengda 1958 és 1962 között szövetségi kapitányként állt a kínai férfi válogatott élén. Edzői pályafutása után a kínai és az ázsiai futballszövetségben, valamint a FIFA-ban is betöltött tisztségeket, tanácsadója volt az 1996-os olimpián és az 1999-es vb-n is ezüstérmes kínai női válogatottnak. Tavaly, 92 évesen hunyt el.
• Nian Weisi, a Pekingi Jancsi 1963 és 1986 között négy különböző időszakban is vezette a válogatottat, 1988 és 1994 között a labdarúgó-szövetség elnökeként is tevékenykedett. Kilencven évesen a fővárosban él.
• Fang Renqiu 1964-ben töltötte be a szövetségi kapitány posztot, 2019-ben, kilencven évesen hunyt el.
• Zhang Honggent tartják a valaha volt egyik legjobb kínai futballistának, ráadásul edzőként háromszor is dirigálta a válogatottat. Ő volt 1994-ben az első igazán sikeres kínai profi csapat, a Dalian Shide menedzsere. Gyomorrákban hunyt el, 2003-ban, csupán 67 évesen.
• Zhang Junxiu, a Kantoni Gyuri az A-válogatott szövetségi edzőjeként, az U20-as csapat vezetőjeként dolgozott. Az ő időszakukban járt a válogatott az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, Nian találkozott az akkor már Nürnbergben élő Ember Józseffel is.
• Su Yongshun, akit nem engedtek Magyarországra, sőt Donald Ross témakutató szerint a kulturális forradalom idején börtönbe is került, 1980 és 1982 között állt a válogatott élén, majdnem kijutott a csapattal a spanyolországi világbajnokságra, egy holtverseny miatti pótselejtezőn bukott el együttesével Szingapúrban, Új-Zéland ellen.
• A sor Zeng Xuelinnel zárul, a Magyarországon járt válogatott egyik kapusával, aki Sziámban, a mai Thaiföldön született, a kínai Vörös Hadsereg katonájaként harcolt Mao forradalmának sikert hozó végnapjaiban, aztán az ország egyik legjobb kapusává emelkedett.

Nem csak történelem, hanem továbbra is fontos kapocs Magyarország és Kína között a labdarúgás. A kínai válogatott másféléves magyarországi képzésének hatvanadik évfordulóján, 2015-ben emlékkonferenciát tartottak Horváth Levente sanghaji főkonzul kezdeményezésére Sanghajban. A Magyarországon másfél évet edző kínai válogatott még élő tíz játékosa mind részt vett az eseményen, ahol felidézték magyarországi élményeiket: a Margit-szigeti köröket, az edzéseket és barátságos labdarúgó mérkőzéseket a helyi teniszcsapattal is. Nagy örömmel és meghatódottsággal emlékeztek meg Ember Józsefről, Kína első külföldi szövetségi kapitányáról, de voltak, akik magyarul is „megszólaltak”: Hajrá fiúk! Futás! Ezt követően - mivel Kínában és Magyarországon is a labdarúgás az egyik legnépszerűbb sport - a főkonzuli kezdeményezésre megkezdődött a labdarúgó diplomácia, amelynek keretében több kormányzati, önkormányzati és vállalati céggel is megmérkőzött a főkonzulátus által szervezett, sanghaji magyar közösségből álló csapat, ezzel is erősítve a különböző intézményekkel a kapcsolatokat.

tags: #kina #nemzeti #valogatott #futball

Népszerű bejegyzések:

• Technikai edzés 13 éves focistáknak
• Legfrissebb Real Madrid információk
• Így harcolta ki a BL-indulást a Manchester United a Liverpool ellen
• NBA Rájátszás Formátum
• Játékötletek otthonra