A kispályás focimezek és a kispályás labdarúgás átfogó kalauza

A kispályás labdarúgás, amelyet jellemzően 5-ös bőrfocival játszanak, egy rendkívül népszerű sportág, amely megmozgatja az embereket, és nagyszerű lehetőséget biztosít a közösségi szellem kialakítására. Ebben a sportban alapvető fontosságú a megfelelő felszerelés, különösen a csapatokat meghatározó kispályás focimezek, nadrágok és sportszárak.

A mez funkciója alapvetően kispályán az, hogy a kispályás focista felhúzza a megfelelő színűt, hogy a csapatot meghatározó 3 csapatszín (mez, nadrág, sportszár) variálható legyen. A mez jellemzően jól tisztítható anyagból készül, és jól harmonizál a nadrág színével. A póló ujjhossza változatos, általában könyök fölé ér. A nadrág jellemzően jól tisztítható műszálból készül, és szintén jól kell harmonizálnia a mez színével. Ami a lábbelit illeti, többféle cipő használható kispályás focihoz, a leggyakrabban használt kispályás cipő a lapostalpú, gumis teremcipő.

A focimez története: Az első lépésektől a modern dizájnig

A focimez története már a 19. században elkezdődött, amikor Angliában a modern foci formája kibontakozott. Az első említés a focira külön készített ruházatról 1526-ból származik, amikor Henrik VIII. szekrényében találtak egy pár focicipőt. A 16. században még nem volt egységes ruházat, de a 19. század 60-as éveiben a focijáték kezdett szervezett formát ölteni. Ekkor még az iskolán kívüli játékosok a rendelkezésükre álló ruházatot viselték.

A megkülönböztetés kezdetei és a felszerelés fejlődése

A Sheffield FC első, 1857-es szabályai megkövetelték, hogy a tagok egy piros és egy sötétkék sapkát szerezzenek be a csapatok megkülönböztetésére a mérkőzéseken. A sapkákkal és sálakkal való megkülönböztetés végül nem bizonyult túl hatékonynak, és az 1867-es játékszabályzat azt javasolta, hogy az egyik csapat egyszínű csíkos mezt, a másik csapat pedig más színű mezt viseljen. Charles Alcock focirovatai között még visszajelző űrlapokat is találtak, amelyekben a klubtitkároktól kérték a klub színeinek részleteit.

A Fotball Akadémia megalapításáig a játékosok változatos, nehéz pamut mezeket, térd alá érő nadrágokat vagy hosszú nadrágokat viseltek övvel vagy harisnyatartóval, valamint nehéz bőr cipőket. A Fotball Akadémia megalakulásával fokozatosan elkezdett a foci profesionalizálódni, és megjelentek az első standard mezek, amelyek konkrét színekkel képviselték az egyes klubokat. 1890-ben úgy döntöttek, hogy minden tagszervezetnek eltérő színekkel kell rendelkeznie, hogy elkerüljék a nézők összezavarását.

Kezdetben szinte semmilyen más felszerelést nem használtak a ruházaton és a lábbelin kívül. Ez 1874-ig tartott, amikor először jelent meg a Nottingham Forest játékosa, Sam Weller Widdowson sípcsontvédőkkel. Ezeket a krikettvédőkből készítette, amelyeket levágott, és a zoknik fölé helyezett. A századfordulón a sípcsontvédők jelentősen átalakultak.

A 20. századi innovációk: színek, számok és anyagok

A foci világszerte való elterjedésével a klubok öltözködésére és felszerelésére is hatással volt. 1903-ban például az olasz Juventus fekete-fehér csíkokat fogadott el, amelyeket a Notts County ihletett. 1909-től megváltoztak a kapusok öltözködésére vonatkozó szabályok, akik elkezdtek olyan színeket viselni, amelyek eltértek a csapat többi játékosától. Eredetileg a kapusok színei kék és piros voltak, 1912-ben pedig zöld is hozzájuk került.

Az első nagy mérkőzés, ahol a játékosokon számok jelentek meg, 1933-ban zajlott az FA Kupa döntőjében az Everton és a Manchester City között. Különleges mezszetteket készítettek, pirosat és fehéret, amelyeket a csapatok érmével sorsoltak. Csak a második világháború környékén kezdtek el gyakorlatilag alkalmazni egy íratlan szabályt, amely a számok konkrét játékosokhoz való hozzárendelését írta elő. A skót focimezek történetében csak kis eltérések voltak az angolhoz képest, például a skót Celtic klub 1975-ig inkább a rövidnadrágokon viselte a számokat, mint a pólókon.

A 20. század második felének elején a szintetikus gyártás fejlődése miatt a mezek módosítására került sor. A német és brazil fociklubok a történelem során másolták a brit klubokat, de ekkor már a technológiai fejlődéshez alkalmazkodtak, még mielőtt az angol úttörők. A fazonjuk is elkezdett eltérni. Ugyanígy Kelet-Európa is inkább a hagyományos focipólók felé hajlott, mintsem az új szintetikus anyagok felé. Csak az 1954-es Európa-kupa és más nemzetközi versenyek megjelenésével terjedt el az új stílus a kontinens többi részén is. A szintetikus anyagokra való áttérést a textilipar technológiájának fejlődése és a modern foci igényei is támogatták.

Szponzoráció és rajongói mezek korszaka

A hetvenes évektől kezdve megkezdődött a szponzorált mezek és a szurkolói mezek első gyártása. Az ötlet először a Leeds United klubtól származott, amely szurkolói mezek replikáit javasolta. 1973-ban a német Eintracht Braunschweig csapat megállapodást kötött a helyi alkoholt gyártó Jägermeister céggel, és a logóját a pólóik elejére helyezték. Ezzel szemben a spanyol FC Barcelona és az Athletic Bilbao elutasította a szponzori logók megjelenítését. A Barcelona 2011-ig a pólóin a UNICEF logóját viselte, és évente 1,5 millió eurót adományozott jótékonysági célokra. A 70-es években elkezdtek megjelenni a játékosok nevei a mezeken, tíz évvel később pedig a mezek színvilága egyre rikítóbbá vált, és sok tervezés a történelem legrosszabbjai közé tartozik.

A focicipők fejlődése

Mielőtt a specializált focicipők megjelentek, a játékosok hagyományos bőr cipőket vagy munkacipőket viseltek. Ezekhez eredetileg bőrcsíkokat erősítettek, hogy javítsák a tapadást. A 20. század 30-as éveiben a szintetikus anyagok és a puhább bőrök fejlődésével nagy előrelépések történtek a focicipők gyártásában. 1936-ra a játékosok Európában olyan focicipőket viseltek, amelyek súlya csupán a harmada volt a tíz évvel korábbiakénak. Bár rugalmasságuk és jobb kezelhetőségük volt, nem nyerték el mindenki tetszését, és néhány játékos „balettcipőnek” nevezte őket. 1954-ben az Adidas bemutatta az első bokáig érő cipőket. Bár az áruk a meglévő stílusok árának duplájára emelkedett, a cipők óriási sikert arattak, és megszilárdították a német céget a focipiacon.

A kispályás labdarúgás története Magyarországon

A felszabadulást követően a szétesett sportmozgalom újraindítását a Magyar Kommunista Párt sportprogramja jelentette. A párt célul tűzte ki a tömegsport megszervezését, a minőségi sport fejlesztését, a sportolók egészségének rendszeres ellenőrzését, megóvását, és a magyar sport nemzetközi kapcsolatainak kiépítését. Az év elején politikailag határoztak arról, hogy elősegítik a tömegek sportolásának megszervezését. Mivel azonban a feltételek - különösen az anyagiak - nem álltak rendelkezésre, ezért átmeneti és részmegoldásokat kellett találni.

A tömegsport fellendülése és a kispályás foci születése

Jó megoldásnak látszott egy egységes sportjelvény szerző mozgalom kibontakoztatása, amit Munkára, Harcra Kész (MHK) mozgalomnak neveztek el. Az MHK fő célja volt, hogy a politikailag meghatározott két fő csoport, a munkások és a parasztok tömegeit vonja be a sportba, hiszen ők addig kiszorultak ez egyesületekből, a minőségi sportokból. A statisztikai adatok „növelése" érdekében a mozgalmat kiterjesztették az iskolákra, a hivatalokra, a fegyveres testületekre is.

A minőségi sporttól eltérően, a tömegsport szervezésében a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) és az ágazati szakszervezetek jártak az élen. Megfelelő, ellenőrizhető szabályok mellett nagypályás bajnokságokat szerveztek. Csapataik jól „felszereltek" voltak. A mezek, nadrágok, sportszárak, zoknik, labdarúgó cipők és labdák elegendő mennyiségben álltak rendelkezésre. Ingyen pályát biztosítottak, kifizették a - hivatalosan az MLSZ-el együttműködési szerződés keretében tevékenykedő - játékvezetőket.

A konkrét szabályok ellenére - a túlzott sikerre törekvő sportvezetők miatt - egyre többször előfordult az igazolatlan, az úgynevezett svarc (fekete) igazolás, ami lassan a tömeges nagypályás labdarúgás elhalálozásához vezetett. A labdarúgással megfertőzött tömegek (kisebb fizikai-, technikai-, taktikai felkészültség) azonban igyekeztek megtalálni a labdarúgás valamilyen formáját. A nagypályás szakszervezeti labdarúgás átalakult kispályás szakszervezeti, üzemi mérkőzésekké, majd szervezettebb formában bajnokságokká.

A kispályás labdarúgás jellemzői és szabályai

Az MLSZ - a SZOT szerint igen helytelenül - nem ismeri el a hivatalos kispályás labdarúgó bajnokságokat, ezért a Játékvezető Bizottságok hivatalosan nem küldenek játékvezetőket. A tornákon szabadidejüket feláldozó, hivatalos vizsgával rendelkező - általában az idősebb - bírók tevékenykednek. A kispályás bajnokságok alkalmasak a labdarúgás tömegjellegének kiszélesítésére, hiszen bármely kézilabda pályán űzhető, még csak különleges felfestésre sincs szükség. A csapatok létszáma 2 x 6 fő, akiből az egyik a jól megkülönböztethető kapus.

Később a kispályás labdarúgás a tömegsport-rendezvények egyik legsikeresebb formája, a nagypályás labdarúgás egyik mostoha gyermeke. Itt van a legtöbb néző (munkatárs, családtag, barát, semleges érdeklődő, stb.), itt van a legnagyobb lehetősége a csoportszellem kialakulásának. Magyarországon mindig valami olyat találnak ki, amelyik nem alkalmazkodik a környező országok hasonló rendszerű labdarúgó játékához. Ennek ellenére rendkívül népszerű, és nagyon sok embert, elsősorban férfiakat, gyerekeket mozgat meg.

Az állami sportvezetés határozatai még fokozottabban előtérbe helyezik a tömegek sportját. A gyárakból, szövetkezetekből, üzemekből, hivatalokból a dolgozók tömegei vesznek részt önkéntes alapon a különböző házibajnokságokon és sportnapokon (vállalatok, trösztök, szakszervezetek, stb.). Különösen a labdajátékokban emelkedik a résztvevők száma, mivel ezek a sportágak tudják a legjobban összefogni a csoportokat, szemben az egyéni sportágakkal. Egyre szélesebb területen szerveződnek a háziversenyek, bajnokságok, szakmai sportnapok, melyet összefog az évente megrendezésre kerülő (megyei, városi, kerületi, stb.) Munkahelyi Spartakiád versenyrendszere. Igen jelentős szerepet foglal el a tömegek sportjában a kispályás labdarúgás.

Az 5+1-es rendszer és a futsal térnyerése

Az 5+1-es rendszerű kispályás sportjátéknál is a nagypályás labdarúgás szabályaira támaszkodnak, kialakítva a legfontosabb és speciális szabályokat, amelyek a kispályás játék sajátosságai. Azokban a kérdésekben, melyekben a helyi, speciális szabályok nem rendelkeznek, minden esetben, a nagypályás játékszabályokban rögzített elvek az irányadóak és ezek alkalmazásával járnak el, a játékvezetők. Ugyanis nem lehet olyan labdarúgással kapcsolatos szabályi kérdés, amit valahol ne szabályoztak volna.

Az év elejétől már önálló fejlődésnek indul a kispályás labdarúgás. A mozgás igénye, valamint a játékos sportlehetőségek keresése kialakította az önálló szerveződés különféle formáit, pl. bajnokságokat - benne az osztályokat -, tornákat, kupákat stb. Az iskolai testnevelés elősegítése érdekében kombinált (kézilabda, kosárlabda, röplabda, stb.) játéktereket alakítottak ki. A központi rendezvényeken kívül, a spontán szerveződések, a vállalati tornák, az iskolai sportrendezvények, a labdarúgó szövetségek által rendezett tornák egyre több sportembert vonzottak a hét szinte minden napján.

A kézilabdánál meghatározott játéktér méretek, a rendelkezésre álló kapu, a játékterek viszonylagos nyitottsága lett a „táptalaja" a kispályás labdarúgás kialakulásának, egyre szervezettebbé válásának. A játékterek többségét aszfalt felülettel készítették, hogy tartós legyen (de egyben kialakították a sportsérülések „melegágyát"), esetenként salakos játéktereket építettek, hogy a költségeket csökkentsék. Ezekben az években kialakult sportbázisok működnek, elsősorban az önkormányzatok által biztosított játéktereken vagy iskolai sportpályákon. A tömegesen épülő tornatermek a téli labdarúgó játékoknak adnak létjogosultságot.

Az évtized vége felé az önkormányzatok sportosztályai egyre jobban teret engednek a kispályás labdarúgás vállalkozás jellegű szervezésének, irányításának. Egyre több városi, megyei, vagy multinacionális vállalat támogatásával országos tornák bonyolítására kerül sor. Az évtized közepétől a kispályás labdarúgás országos szervezésében forradalmi változások következnek be, a belga sportszakmai alapokra épülő minifutballt, felváltja a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) által támogatott futsal (4+1) rendszerű kispályás labdarúgás. Az MLSZ a hazai és a nemzetközi követelményeknek engedve, megalakítja az országos kispályás bizottságot. Ez a szervezet kifejezetten a futsallal és társként hozzácsatolt strandlabdarúgás országos és nemzetközi szervezésével foglalkozik.

Az 5+1-es kispályás labdarúgás a futsal kialakulásának idején is töretlenül fejlődött, térnyerése napjainkban is hasonló dinamikával folytatódik. A nyári rendszerű bajnokságok az esetek többségében vállalkozások által működtetett játéktereken - télen tornatermekben kerülnek megrendezésre. A FIFA - így tagszövetségei is - elsősorban a futsallal illetve a strandlabdarúgó ággal foglalkoznak. Lassan két évtizedes tevékenységét nem tudja a futsal ágazat dinamikus utánpótlással kiegészíteni. Az 1980-as években a futsalt (is) játszó csapatok száma 150 és 200 között mozgott. A megalakult a futsal NBI, majd az NBII. Később ebből a tömegbázisból további merítést nem végeztek, nem tettek lehetővé központi szervezésű foglalkoztatásokat, tornákat, így a tömegbázis érdeklődése automatikusan visszafordult az 5+1 játéknál megtalált szórakozáshoz.

A focimezek típusai: Autentikus, replika és szurkolói mezek

Szeretnéd megvenni kedvenc futballcsapatod mezét vagy megajándékoznál valakit eggyel? A klubcsapatok, nemzeti válogatottak mezeinek gyártói, mint például a Nike, az adidas, a Puma, stb. a vaskos licenc jogokért cserébe minél több focimezt - és sok más címeres terméket - szeretnének eladni a csapatok szurkolóinak. A rajongók más-más felhasználási célból vásárolják meg a mezeket, van olyan, aki gyűjti és bekeretezve kiteszi a falra, van olyan, aki sportol benne, mások utcai viseletként használják, szóval eltérőek a termékekkel szemben támasztott elvárások. A lényeg legtöbbször az, hogy olyan legyen, mint a játékosok által viselt focimezek és legyen megfizethető az ára.

A gyártók alapvetően három teljesítmény (és ár) kategóriában kínálják a csapatok mezeit. Szándékosan nem a minőség, hanem a teljesítmény kategóriát használjuk, mivel annak ellenére, hogy a top kategóriás mez ára akár a háromszorosa is lehet a legolcsóbb mezének, mindegyik termék a gyártótól megszokott kiváló minőséget jelenti. Az egyes kategóriák gyártónként eltérő fantázianéven futhatnak, de az itt leírt kategóriák jellemzői, különbségei jó közelítéssel ugyanazok. A következő példával a mezek közti különbségeket az egyik legnépszerűbb focimez, az FC Barcelona 2013/14-es szezonban viselt hazai mezének egyes változatain keresztül próbáljuk meg bemutatni.

Az autentikus mez: Profi teljesítmény a pályán

Az első, legmagasabb teljesítményt képviselő kategória az autentikus vagy mérkőzés mez. Ez teljesen ugyanaz a futballmez, mint amiben a játékosok a pályára lépnek és végigküzdik a játékidőt. Az autentikus mezeknek a legmagasabb a teljesítménye, azaz ezek vezetik és párologtatják el a legjobban az izzadtságot, nagyon jó a légáteresztő képességük, ezáltal jól szellőznek és a lehető legkönnyebb a kialakításuk. A játékosok elvárásai alapján a gyártó a mez olyan kialakítására törekszik, amivel az a maximális teljesítmény leadását segíti a legkomfortosabb módon. Ezek a focimezek hordozzák a legmagasabb technológiát, a legújabb fejlesztéseket, éppen ezért az autentikus mezek ára a legmagasabb. Az autentikus futballmezek ajánlott fogyasztói ára 35 ezer forint környékén mozog.

A replika mez: Kiváló minőség a szurkolóknak

A második kategóriába már a kifejezetten a szurkolóknak fejlesztett és gyártott un. replika mezek tartoznak. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a replika nem hamisítványt, koppintást jelent, a szó csak a kínai ipari forradalom óta forrt össze ezzel a jelentéssel, sajnos. (Megjegyezzük, ezért nem szereti senki sem így hirdetni a mezeket és talán a Nike is ezért hívja már ezt a kategóriát „Stadium” - magyarul stadion meznek a 2014/15-ös szezontól.) A replika és az autentikus focimezek megjelenésükben gyakorlatilag teljesen megegyeznek. Ha megnézed a két FC Barcelona mez képét, talán nem tudsz két különbséget találni. Azt a kettőt is csak akkor, ha jól felnagyítod a képeket. A valóságban persze vannak eltérések.

A legfontosabb különbség az autentikus meznél már említett teljesítményben van. A replika focimezek nem a játékosoknak készülnek, éppen ezért nem annyira könnyűek és nem vezetik és párologtatják el olyan jól az izzadtságot. De ne gondoljuk, hogy a replika mez anyaga nem jó, sportoláshoz is kiváló választás! Mindkét mez DRI-FIT technológia, tehát közel hasonló a képességük, csak a replika mez kicsivel kisebb teljesítményű, kb. 10-15%-kal. Ha autós hasonlattal akarnánk élni, az autentikus mezben 2.0 literes, a replika mezben 1.8-as motor van ugyanabban a kaszniban. Az anyag struktúrája (szövése és tapintása) megegyezik, viszont pontosan a könnyítés, a jobb izzadtság elvezetés és szellőzés érdekében az autentikus mezek anyaga ritkább, mint a replika focimez kialakítása, viszont ez csak akkor látszik, ha felemeled és a fény felé tartod a mezeket. Személyes véleményünk, hogy a sűrűbb szövés szebbé teszi a replika mezt.

Ugyancsak az elvárt teljesítményből eredő különbség, hogy a replika mezek oldalán nincsenek szellőző lyukak, illetve az autentikus mez paneljai varrás helyett lapos „hegesztéssel” illeszkednek, hogy véletlenül se irritálják a játékos bőrét. Ezek az „extrák” eredményezik az autentikus mezek csúcsteljesítményét, és nyilván ezek elhagyásának köszönhető a replika mezek alacsonyabb ára. A replika mezek ajánlott fogyasztói ára 25 ezer forint körül van. Összegezve tehát a replika és az autentikus mezek anyagában lényeges különbség nincs, csak az, hogy a replika mezből kihagyják a szurkolók nagy többsége számára lényegtelen teljesítményfokozó technológiákat. A mezek kinézetében pár apró észrevehetetlen különbség azért van, amelyek bemutatását a teljesség igénye megköveteli.

• Az FC Barcelona címer: Csak nagyítóval észrevehető a különbség. Az autentikus mez címere hímzett, a replika mezé szőtt. Mindkettő szép és tartós megoldás, viszont a szőtt címer előállítási költsége vélhetőleg alacsonyabb.
• A „més que un club” címke felhelyezés: Ugyancsak aprócska különbség, hogy az autentikus FC Barcelona mez esetében matricaszerűen beragasztott, míg a replikában bevarrt címke van.
• DRI-FIT felirat: Kis eltérés, hogy az autentikus mez DRI-FIT felirata nyomott, míg a replika esetében ez hímzett. Az autentikus mez ezzel nyer pár grammot, a replika viszont kicsit talán szebb ebben a részletében.

A szurkolói mez: Rajongás a lelátón és a hétköznapokban

A harmadik kategória a szurkolói mez. Ezek a mezek lényegesen olcsóbbak - kb. 14 ezer forint - a fentebb részletezet társaiknál, hiszen arra tervezték, hogy a stadionba felvéve vagy hétköznapi viseletként a szurkoló kimutathassa kedvenc csapata iránti rajongását. Ebben a kategóriában a teljesítmény már nem annyira dominál, hiszen a mez anyaga nem technikai poliészter. A szurkolói mez megjelenése nem feltétlenül egyezik meg 100%-ban az autentikus és replika változatokkal, de ha van is, igen kicsi az eltérés.

A focimezek típusainak összehasonlítása

Kispályás foci edzés szervezése

A hatékony edzéshez jól szervezett pálya és megfelelő számú játékos szükséges. Az alábbiakban egy konkrét edzésgyakorlat szervezését mutatjuk be:

Szervezés

A két kaput helyezzük egymás mellé ugyanarra az oldalra, egymástól kb. 10 méter távolságra, mindkettőt a pálya közepe felé fordítva. A kapuk elé kb. 25 méter távolságban helyezzünk el 1-1 koordinációs létrát; az oldalsó sávokban pedig, átlósan elrendezve, alakítsunk ki 2 szlalompályát 5-5 jelzőrúdból, amelyek egymástól kb. 1 méter távolságra lesznek. Néhány méterrel a szlalompálya utolsó jelzőrúdja elé (az átlós vonalat követve), rakjunk le megfelelő számú labdát (legalább 5-6-ot). A 2 koordinációs létra mögött középre, azoktól 5 méter távolságban, alakítsunk ki egy 15x15 méteres négyzetet a 4 tányérbója segítségével.

A mezekkel osszuk a játékosokat 3 négyfős csapatra (pl. sárgák, fehérek és pirosak). A négyzetben 2 sárga, 2 piros és 2 fehér játékos helyezkedik el, míg a csapatok fennmaradó 2-2 játékosa a 2 szlalompálya előtt sorakozik fel, így mindkét szlalompálya előtt 3, eltérő színű játékos lesz. A 2 kapus a 2 kaput védi (lehetőleg használjunk szabványméretű kapukat). A labdabirtokló négyzet közelében legyen sok tartalék labda a labdabirtoklás folyamatosságának fenntartása érdekében. Ha a védekező csapat megszerzi a labdát, akkor átveszi annak a csapatnak a helyét, amelyiktől megszerezte, és folytatja a labdabirtoklást a másik párossal (pl. ha a sárgák a fehérektől veszik el a labdát, akkor a labdabirtoklást a sárgák és pirosak folytatják a fehérek ellen).

tags: #kispalyas #foci #mezek

Népszerű bejegyzések:

• Részletes információk az U13-as futsalcsapatról
• Részletes beszámoló a Körmend európai kupamérkőzéséről
• Balotelli antihős pályafutása
• A Monostorpályi SE aktuális szereplése
• Félcső síakrobatika az olimpián