Kocsis Erzsébet: Egy Kézilabda Legenda Pályafutása és Eredményei
Sáriné Kocsis Erzsébet, akit mindenki csak Böbének hív, a magyar női kézilabda egyik legkiemelkedőbb alakja. A Győr, majd a Dunaújváros világklasszis beállója, olimpiai bronz- és világbajnoki ezüstérmes, 1995-ben a világ legjobb női kézilabdázójának választották. Győrben született 1965. március 11-én, és pályafutása során mind klub-, mind válogatott szinten számos felejthetetlen sikert ért el.
Győri Gyökerek és Az Első Lépések a Kézilabda Világába
Kocsis Erzsébet rendkívül mozgékony gyerek volt, a győri panellakásban rendszeresen tigrisbukfencezett, cigánykerekezett, ezért a szülei sportolni küldték. A sportágválasztást nagyban megkönnyítette, hogy 15 unokatestvére közül az egyik a 155-szörös válogatott, világbajnoki ezüstérmes kézilabdázó, Nyári Zsuzsa volt. Testnevelés-tagozatos általános iskolába, majd gimnáziumba járt, mindkét helyen nagyon komoly alapokat kapott. Mint mondta, nem volt kimondottan ügyes kézilabdás, de nagyon gyors volt, vékony és apró testalkatú. Nagyon jól tornázott, általános testnevelési műveltséget szedett magára, hiszen akkor még nem volt divat a rendkívül specifikus sportági képzés egészen fiatal korban, ő például a középiskolában még gerelyhajításban is jeleskedett.

Amikor véletlenül arcon lőtte az edzőjét, arra gondolt, hogy többször nem kellene edzésre mennie, nyolcadik osztályos korában viszont egy iskolák közötti tornán őt választották a legjobb játékosnak. A díja egy üres piros diplomatatáska volt. „Úgy raktam el, mint egy kupát! Soha nem nyúltam hozzá, nem használtam, csak néztem. Nagyon meghatározó volt számomra, hogy azt megnyertem” - mesélte. Igazolt játékosnak 1975-től mondhatta magát, majd a Győri Richards, illetve a Győri Textiles színeiben jutott el az utánpótlásból indulva az NB II-n és az NB I/B-n keresztül a felnőtt élvonalba. Az utánpótlás-válogatottakban csupán öt-tíz alkalommal számítottak rá, ebben közrejátszott a komoly konkurenciát jelentő Elekes Csilla, Szabó Edina és Kiss Éva személye, valamint a főváros-központúság is. Csakhamar a korosztályos csapatot irányító Horváth Lajos lett az edzője Győrben, neki pedig volt egy bordó válogatott melegítője. „Az edzéseken simogattam a melegítőt, és arra gondoltam, ha egyszer nekem ilyenem lehetne... Ez volt a legnagyobb motiváció, ugyanolyan meghatározó élmény, mint a piros táska, mert önmagában a válogatottságra soha nem gondoltam.” Horváth Lajos kapcsán hangsúlyozta, őt tekinti igazi nevelőedzőjének, rengeteget köszönhet neki, mert a mester annyira hitt benne, hogy ezzel neki is hitet adott.

A Dunaújvárosi Fordulópont és a Család
A Győri Richardsszal az NB I-ben is szerepelt, majd 1987-ben megkereste az élvonal középmezőnye és alsóháza között tanyázó Dunaújvárosi Kohász, így - már válogatott játékosként - a Duna partjára szerződött. Igaz, az akkori szabályok szerint nyolc hónapot ki kellett hagynia a váltás miatt. Először 1986-ban egy romániai felkészülési tornán játszott a válogatottban. Ott került baráti kapcsolatba Meksz Anikóval, aki miután Dunaújvárosba igazolt, egy éven keresztül könyörgött, hogy menjen ő is. Erre az időszakra úgy emlékszik vissza, hogy minden bajnokin jól játszott, átlagosan öt gólt lőtt meccsenként. Az is motiválta, hogy Nyári Zsuzsa már válogatott volt, de ő igazából csak Dunaújvárosban hitte el, hogy stabilan tagja lehet a nemzeti csapatnak.
Miután Győrben lejárt a szerződése, Dunaújvárosba költözött, de eleinte úgy érezte, hogy ez volt élete legrosszabb döntése. Nyolc hónapig nem léphetett pályára, mert nem adták ki a játékengedélyét, ezzel akkoriban rendszeresen revolverezték a sportolókat. A győriek arra apelláltak, hogy Kocsis rendkívül családcentrikus, ezért nem fogja otthagyni a szüleit, ám Dunaújvárosban szinte rögtön megismerkedett Sári Árpáddal, aki akkoriban a Dunaferr SE férfi csapatában kézilabdázott, és gyorsan párkapcsolat szövődött közöttük, majd összeházasodtak. Ekkor, 1989-ben már a válogatottban is remekelt, fizikálisan is kiváló formában volt, a mérkőzéseken pedig szórta a gólokat. Nem volt kérdés, hogy helye van a csapatban. Elekes és Kiss Éva csakhamar disszidáltak, ez is az ő malmára hajtotta a vizet. A beállót 1993-ban nagyon jó fizetéssel, nagyon jó lehetőségekkel csábította a Vasas, Újvárosban viszont mindent elkövettek, hogy maradjon, ezzel is mutatni akarták, hogy komoly csapatépítésben gondolkodnak. "Bementem Szabó József klubelnökhöz, és mondtam: úgy gondolom, nem kapom meg azt a megbecsülést, ami járna, de nem anyagilag. Nem értékelték a csapatot, de utána minden megváltozott és nagyon erőteljesen dolgoztak azon, hogy még jobb legyen a csapatunk" - mesélte.

Bár a B világbajnokságon csak a 13. helyen végeztek, neki jól sikerült a torna, nagyon sok gólt szerzett. Laurencz László szövetségi kapitányi időszakának legelején már terhesen játszott, és bár így is bizonyított, úgy gondolta, lehetséges, hogy a gyermekvállalás miatt véget ér a pályafutása. Ez olyannyira nem így történt, hogy a novemberi szülést követően januárban már újra edzett, februárban pedig klubedzője, Árva Csaba unszolására megint mérkőzést játszott. Hozzátette, számára ekkor a feleség- és anyaszerep, tehát a családalapítási tervek sokkal meghatározóbbak voltak.
A Dunaferr Aranykora: Nemzetközi és Hazai Sikerek
Az újvárosiakkal - az 1989/90-től immár Dunaferr névben szereplő csapatban - egyre-másra lépkedett följebb. A dunaújvárosi sikerek egyik fontos összetevőjének tartja, hogy nagyon jó volt a háttér, a klubnál mindent megtettek annak érdekében, hogy jól teljesíthessenek, mindent megkaptak. Az 1995-ös KEK-győzelemmel egyre ismertebbek és elismertebbek lettek, olyannyira, hogy a Volgográdban és Kijevben lejátszott mérkőzéseik jóvoltából kedvező tárgyalási pozícióba hozták főtámogatójukat, a Dunaferrt, amelynek akkor még nagyon komoly piaca volt a keleti régióban.
Az 1995-ös KEK-győzelem
Az 1995-ös KEK-döntőben a német Lützellinden ellen hazai pályán nyolc góllal nyertek, ezzel ledolgozva hátrányukat elhódították a KEK trófeát. A legjobb tizenhat közé jutásért vívott párharcban a bolgár Gabrovo nem jelentett akadályt, az idegenbeli 25-12 után itthon 33-13-as kiütés következett. A nyolcaddöntőben a dán Rodovrét Dunaújvárosban tizenkét góllal sikerült legyőzni, az izgalommentes visszavágon is néggyel győzött a Dunaferr. A negyeddöntő első felvonását az ukrán Szpartak Kijev 25-24-re megnyerte, hazai pályán viszont 24-19-re diadalmaskodtak Sitiék. Az elődöntőben a Volgográd 24-19-es vereséggel távozott Dunaújvárosból, a második meccsen nem tudták ledolgozni a hátrányt az oroszok, csak 23-20-ra nyertek. A finálé első felvonásán a Lützellinden kétgólos előnyre tett szert, ám itthon a lányok 26-18-as sikerükkel feltették a koronát teljesítményükre. A KEK-győzelem áll legközelebb a szívéhez, ez volt az ő eredménye. Mellé gólkirálynői címet is szerzett, ráadásul a döntőben a német Lützellindent múlták felül, amelyben örök riválisa, Elekes Csilla is szerepelt.

További Klubtrófeák
Pályafutása végén a Dunaferr-rel is a csúcsra ért: 1998-ban és 1999-ben magyar bajnokságot és Magyar Kupát, 1998-ban EHF-kupát, 1999-ben Bajnokok Ligáját nyert. Az újvárosi aranycsapat létrejöttének első lépcsőfoka Meksz, majd Kocsis érkezése volt. Velük stabil középcsapat lett a Dunaferr, később pedig a rideg, iparvárosi környezet ellenére egyre vonzóbb lett a hazai éljátékosok számára. „Jó volt ott sportolni, sportolónak lenni, másrészt a várost szerintem a sport tette fel igazándiból a térképre. Nagyon komoly támogatásokat kaptunk, nagyon jó anyagi lehetőségeink voltak" - utalt arra, hogy 2000-ben férfi és női kézilabdában, jégkorongban, labdarúgásban és röplabdában is bajnokcsapata volt a településnek. Bár a Bajnokok Ligája-aranyérem és az EHF Kupa-siker felé vezető úton is pályára lépett, gólokat szerzett, és Zsiga Gyula vezetőedző komoly edzésmunkájában is az élen járt fizikálisan.
A Válogatott: Ezüsttől a Bronzig és a Világ Csúcsáig
Kocsis Erzsébet tagja volt az 1993-ban vb-7., egy évvel később Eb-4. magyar válogatottnak, immár csapatkapitányként. Élete legjobb formájában 1992-ben volt, minden mérkőzésen 15-16 gólt dobott, egy bokasérülés miatt mégis lemaradt az aranyéremmel és feljutással végződő B világbajnokságról. Ez sokkal jobban fájt neki, mint a műtét, de nagyon gyorsan felépült: amíg társai a válogatottban szerepeltek, ő gólkirály lett a téli Köfém Kupán. A komolyabb sérülések egyébként egész karrierje során elkerülték. A következő időszak is meglehetősen sűrű volt számára a válogatottban, hiszen 1994-ben Európa-bajnoki negyedik és szintén gólkirálynő, egy évvel később világbajnoki ezüst-, 1996-ban pedig olimpiai bronzérmes lett.
1994-es Eb és 1995-ös Vb Ezüstérem
Az 1994-es Eb-szereplésről elmondta, az ellenfelek nem számítottak rá, hogy a magyarok ilyen jók lesznek, de nagyon jó csapat, jó közösség állt össze. Némileg fájlalja, hogy érem nélkül maradtak, de a dánok elleni emlékezetes, hosszabbításos elődöntőben a játékvezetők is ellenük voltak. 1995 pályafutása talán legjobb éve volt: a decemberi, részben hazai rendezésű vb-n ezüstérmes lett a válogatottal. A finálén hét góljával a magyar csapat legeredményesebb tagja volt. Leírhatatlan volt a hangulat Győrben, a budapesti Körcsarnokban és a bécsújhelyi döntőben is, márpedig őt egész pályafutása során feldobta és motiválta, ha teltházas csarnokban, sok szurkoló előtt játszhatott. Az origo.hu korábbi cikkében írják, hogy a visszaemlékezések között olvasva több helyen feltűnt, hogyan lett a Republic dala a magyar válogatott indulója ezen a világbajnokságon. A Magvassy Mihály sportcsarnokba 3000 néző zsúfolódott be a horvátok elleni ütközetre. A meccs előtt a bemelegítésnél a helyi hangulatfelelős itt tette be a magnóba a Szállj el... című dalt. Innentől a dal a magyar csapat kabalája lett, a világbajnokság hátralévő meccseit el sem lehetett képzelni a Republic slágere nélkül.
A Világ Legjobb Játékosa Cím
Éppen a magyar-osztrák közös rendezésű torna alatt tette közzé a Nemzetközi Kézilabda Szövetség, hogy a nők között őt választották abban az évben a világ legjobb kézilabdázójának. A következő évben derült ki, hogy a kézilabda-szakírók szavazatai alapján beálló poszton bekerült az év álomcsapatába, azt pedig az 1995-ös magyar-osztrák közös rendezésű világbajnokság kellős közepén Laurencz Lászlótól tudta meg, hogy a világ legjobb játékosának választották. Örömét csak némileg árnyékolta be, hogy a kapitány a következő meccsen éppen ezért nem küldte pályára, mondván, a kezdés előtt adják át neki a díjat és ez elterelné a figyelmét a játékról. A kitüntetést ünnepélyes keretek között a magyar-orosz vb-negyeddöntő előtt vette át a Körcsarnokban, a férfiak között „megkoronázott” francia Jackson Richardsonnal együtt. A Dunaújvárosi Hírlapban így nyilatkozott 1999 decemberében a vb alatt, miután a világ legjobbjának választották: „Életem második legboldogabb napja volt a csütörtöki. Az első helyen a kislányom születése áll. Bármiben a legjobbnak lenni a világon, az nagyszerű dolog. Felemelő érzés, hogy a szakma így döntött. Most már csak az hiányzik, hogy megnyerjük a világbajnokságot.”

Atlanta '96: Olimpiai Bronzérem
Az olimpiai érem sem hiányzik vitrinjéből, hiszen Atlantában csapatkapitányként állhatott a dobogóra, a bronzmeccsen a norvégok elleni 20-17-es sikerből három találattal vette ki a részét. Óriási megtiszteltetésnek és büszkeségnek tartja, hogy 1998-ban Dániában ötször is pályára léphetett a világválogatottban, többek között a keretet összeállító Anja Andersen, valamint Camilla Andersen, vagy Cecilie Leganger társaságában. Azért is volt különös élmény számára, mert egyrészt az akkor nyolcéves lánya is vele tarthatott, akinek szintén meghatározó élményt jelentettek azok a napok, és azóta is sokszor szóba kerül közöttük, másrészt például labdakezelésben és a labda vakszolásában is számos újítást láthatott testközelből az olimpiai, világ- és Európa-bajnokoktól.

Pályafutás Után: Visszatérés és Családi Örökség
Végül a hazai sikerek sem kerülték el: kétszeres bajnokként, kétszeres Magyar Kupa-győztesként, élvonalbeli gólkirálynőként 1999-ben visszavonult. Ezt követően technikai vezetőként, illetve ügyvezetőként tevékenykedett a dunaújvárosi klubnál, majd a kétezres évek közepén a női válogatott technikai vezetője lett. Hiába a számos siker, érem, trófea és különdíj, a 125 válogatott találkozón szerzett 328 gól, karrierje legkedvesebb emlékét az utolsó utáni mérkőzése jelenti számára, 2009-ben ugyanis egy meccs erejéig visszatért a pályára. Az újvárosi csapat súlyos anyagi gondok miatt végveszélybe került, és csak fiatalokkal tudott volna kiállni a Pécs elleni, sorsdöntő meccsre, ezért Oblisz Anita, Gáspár Gabriella, Sirina Irina és Kocsis is reaktiválta magát, Ferling Bernadett pedig a kispadról segítette az együttest. Ugyanolyan fergeteges hangulat fogadta őket a teltházas csarnokban, mint annak idején a KEK-döntőben, és a siker sem maradt el.

Kocsis lánya, Sári Barbara tíz góllal a mezőny legeredményesebb játékosa volt, a 22-21-es végeredményt is ő állította be hétméteresből, így már március közepén biztossá vált a bennmaradás. A legnagyobb öröm, bár úgy volt, én is játszom, de egy poszton szerepeltünk a lányommal, aki annyira ügyes volt, hogy nem fértem be a csapatba, ráadásul a győztes gólt is ő szerezte. Egy anyának, egy sportolónak ez a legnagyobb élmény. Férje, Sári Árpád is egykori játékos, a Dunaferr korábbi technikai vezetője. Gyermekeik közül Benni sportújságíró, Barbara jelentős kézilabda-karriert tudhat magáénak. Leányuk kezdetben szintén a Dunaferrben játszott, majd Egerben és Dunaszerdahelyen folytatta. Pályafutása befejezése után megszületett "a második csoda az életemben", vagyis a fia, Sári Roland Benni, aki az amerikaifutball bűvöletében él, hiszen művelője és szerelmese is egyben. A büszke édesanya nagyjából 15 éve eltávolodott a sportágtól, a kereskedelemben helyezkedett el és ott dolgozik manapság is, immár újra a szülővárosában, Győrben.
Kocsis Erzsébet Főbb Statisztikái és Díjai
Kocsis Erzsébet pályafutása során elért eredményei és klubjai:
| Kategória | Eredmény / Időpont |
|---|---|
| Születési adatok | Győr, 1965. március 11. |
| Poszt | Beálló |
| Válogatottság / Gól | 125 / 328 |
| Olimpiai bronzérem | Atlanta, 1996 |
| Világbajnoki ezüstérem | Ausztria, Magyarország, 1995 |
| Világbajnoki 7. hely | Norvégia, 1993 |
| Európa-bajnoki 4. hely | Németország, 1994 |
| Európa-bajnoki 10. hely | Dánia, 1996 |
| Bajnokok Ligája győztes | Dunaferr, 1999 |
| KEK győztes | Dunaferr, 1995 |
| EHF Kupa győztes | Dunaferr, 1998 |
| Magyar bajnok | Dunaferr, 1998, 1999 (2x) |
| Magyar Kupa győztes | Dunaferr, 1998, 1999 (2x) |
| A világ legjobb női kézilabdázója | 1995 |
| Az év legjobbja (Magyarországon) | 1992, 1994 (2x) |
| Olimpiai All Star-csapat tagja | 1996 |
Klubjai
- 1975-1982: Győri ETO (Győr)
- 1983-1984: Győri Textiles SE (Győr)
- 1985-1987: Győri Richards SE (Győr)
- 1988-1999: Dunaferr Sportegyesület (Dunaújváros)
- 1999: Kiskőrösi KC (Kiskőrös)
- 2009: Dunaferr Sportegyesület (Dunaújváros) (visszatérés egy mérkőzésre)
tags: #kocsis #erzsebet #kezilabda





