Kocsis Ferenc: A Ferencváros legendás csatára és a magyar labdarúgás hőskora
Kocsis Ferenc, a magyar labdarúgás egyik meghatározó alakja, pályafutása során a Ferencvárosi Torna Club kötelékében ért el kiemelkedő sikereket. Játékstílusa és tehetsége méltán emelte őt a korszak legnagyobbjai közé.
Kocsis Ferenc Pályafutása a Ferencvárosban
Az alacsony termetű összekötő a korszerű játékra törekvő csatárok közé tartozott. Nagy területen mozgott, fáradhatatlanul szerezte meg és vitte fel a labdát. Okosan osztogatott. Kitűnő lapos átadásaiért, a „fű alatti passzok mestere” címmel tüntették ki társai. Pályafutása elején a Hunyadi téren focizott Koszta és Barna társaságában, innen igazolták le az FTC-be.

Kocsis Ferenc tehetsége már fiatalon megmutatkozott, hiszen előbb ifi-, majd amatőr válogatott is lett. Az FTC amatőr csapatából került a profik közé, és 1934 novemberében, a Soroksár elleni bajnoki mérkőzésen mutatkozott be az első csapatban.
A Fradiban töltött évei alatt rendkívül eredményes volt. Klasszis csatártársait jobbnál jobb labdákkal hozta helyzetbe és azért a gólokkal sem maradt adós. Közel száz gólt szerzett a Fradiban. Több, mint 250 mérkőzésen szerepelt a Fradiban.
Főbb sikerei a Ferencvárossal
Pályafutása során számos trófeát nyert a Ferencvárossal:
| Évad | Bajnoki cím | Kupagyőzelem | KK győzelem | Bajnoki érem | KK döntő |
|---|---|---|---|---|---|
| 1934/35 | 1 | ||||
| 1937/38 | 1 | 1 | |||
| 1939/40 | 1 | ||||
| 1940/41 | 1 | ||||
| 1941/42 | 1 | ||||
| 1942/43 | 1 | ||||
| Összesen | 3 | 3 | 1 | 10 | 4 |
FM | Készíts közös fotót a 30. bajnoki trófeával! | 2019.08.15
Ezalatt háromszor nyert magyar bajnoki címet (1937/38, 1939/40, 1940/41), háromszor volt kupagyőztes csapat tagja (1934/35, 1941/42, 1942/43), az 1937. évi KK győztes csapat tagja, összesen tíz bajnoki érmet nyert a Ferencvárosban, négyszer volt KK döntős. Hosszú hadifogság után tért vissza a Fradiba, de már csak pár mérkőzésen szerepelt.
A Magyar Labdarúgás Gyökerei és a Válogatott Hőskora
A labdarúgás magyarországi története már Kocsis Ferenc pályafutása előtt évtizedekkel elkezdődött, lerakva ezzel a későbbi sikerek alapjait. A labdarúgásról hazánkban először 1879-ben írtak, Molnár Lajos Atlétikai gyakorlatok című könyvében. Az első csapatot Löwenrosen Károly alakította ki a Törekvés dalárda tagjaiból.

A munkásokból álló csapatok három hónapos felkészülés után, 1896. november 1-jén a Pékerdő egyik tisztásán (a mai MTK-pálya környékén) megmérkőztek. 1897. május 9-én lejátszották az első hivatalos mérkőzést, a Budapesti Torna Club (BTC) két csapata csapott össze. Az első nemzetközi meccset a BTC játszotta a Vienna Cricket and Football Club ellen (0-2).
A sportág hazai intézményesülése is hamar megkezdődött. 1901. január 19-én az István főherceg Szálló különtermében megalakult a Magyar Labdarúgók Szövetsége (MLSZ). Az MLSZ első elnökének Jász Gézát választották.

Az első válogatott mérkőzések: 1902-1904
A magyar válogatott története 1902. október 12-én vette kezdetét. Ezt megelőzően, 1902. október 12-ig csak klubcsapatokkal találkozott Magyarország válogatottja. Az első hivatalos meccset nem sokan vették komolyan, az Osztrák-Magyar Monarchia területén a labdarúgás még gyerekcipőben járt.
Az osztrákok Bécs-Budapest összecsapásként reklámozták (a találkozó előtt az osztrák fővárosban kocsikáztak a magyar játékosokkal, korabeli marketingfogásként és nézőcsalogatóként), ezért több magyar focista lemondta a részvételt, mondván komolytalan lesz a derbi. 500 néző tekintette meg a találkozót a WAC (Wiener Athletiksport Club) stadionjában, a Práterben.
Ausztria válogatottjában többen is fiatalok voltak még, egyesek iskolába jártak, és, hogy ne csapják őket ki onnét, álnéven szerepeltek. Ausztria csapatából heten is a WAC játékosai voltak: Nauss, Omlady, Wiesner, Huber, Schrammel, Studnicka, Tauer. Gyakorlatilag az egész támadósor ebből a csapatból tevődött össze, nagy volt tehát az összeszokottság, a 10. percben már 2-0 volt az állás - hogy a három másik találat mikor született, pontosan nem tudni. A meccs, amelyen szerepelt az olimpiai bajnok Hajós Alfréd is (aki később két meccs erejéig szövetségi kapitány is volt), nem váltott ki túl nagy médiavisszhangot.
Az első válogatott mérkőzésen a következő játékosok képviselték Magyarországot:
- Bádonyi Gyula (Budapesti Torna Club)
- Berán József (Ferencvárosi TC)
- Gabrovitz Emil (Postás SE)
- Koltai József (Ferencvárosi TC)
- Pozsonyi Imre (Magyar Úszó Egyesület)
- Bayer Róbert (Magyar Athlétikai Club)
- Buda István (Budapesti Torna Club)
- Steiner Bertalan (33-asok FC)
- Pokorny József (Ferencvárosi TC)
- Hajós Alfréd (csapatkapitány - Budapesti Torna Club)
- Oláh Károly (Budapesti SC)

Ausztria csapata:
- Philipp Nauss
- Eipel (valódi neve: Wilhelm Eipeldauer)
- Omlady (Emil Wachuda -csapatkapitány)
- Felix Hüttl
- Rudolf Blässy
- Quick (Raimund Mössner)
- Julius Wiesner
- Gustav Huber
- Engelbert Schrammel
- Jan (Johann Studnicka)
- Josef Taurer
A magyar labdarúgó-válogatott második mérkőzését Csehország ellen játszotta 1903. április 5-én. A mieink 2-1-re győztek 1-1-es félidőt követően. Eredetileg az osztrákokkal játszottunk volna, de ők elhalasztották a látogatást, beugrottak hát a csehek. A nagy cseh klubok, például a Slavia Praha visszatartotta játékosait, így megnyílt az út a mieink előtt egy esetleges győzelem megszerzésére. Ez volt a második hivatalos válogatott mérkőzés, 1903.
A magyar csapat összeállítása a második válogatott mérkőzésen:
- Sipos Ernő (BTC)
- Berán József (FTC)
- Fehéry Ákos (MUE)
- Kiss Gyula (33 FC)
- Koltai József (FTC)
- Gorszky Tivadar (FTC)
- Braun Ferenc (FTC)
- Károly Jenő (MTK)
- Niesner Aladár (MFC)
- Minder Frigyes (Postás SE)
- Borbás Gáspár (FTC)

A Nemzeti Sport 1903-ban a 3. mérkőzés kapcsán a következőket írta: „a győzelem mindig kedves, de tízszeresen kedves akkor, ha a magyar győzi le az osztrákot, és hozzá váratlanul.” A válogatott az ezt követő években is aktív maradt, 1903-ban lejátszották a 4. mérkőzést, és 1904-ben az 5. mérkőzést is.
A magyar válogatott későbbi történelmében számos emlékezetes pillanatot szerzett. Az első filmen is archivált mérkőzést 1907. november 3-án játszotta a válogatott (Magyarország - Ausztria 4:1). A nemzeti csapat először 1912-ben szerepelt olimpián. Később, az Aranycsapat 1950. június 4. és 1954. június 30. között 30 mérkőzésen keresztül veretlen maradt. Magyarország - Salvador 10-1, a világbajnokságok történetében a legnagyobb különbségű győzelem, 1982-ben.
tags: #kocsis #ferenc #1904 #valogatott #labdarugo





