Kohut Vilmos: A Fradi legendájától a "magyar ágyúig" – Egy kivételes labdarúgó pályafutása

A magyar labdarúgás történetének egyik legfényesebb csillaga, Kohut Vilmos, eredetileg Kohaut Vilmos néven látta meg a napvilágot 1906. július 17-én. A Kohaut névből a szurkolók nevezték el Kohutnak, mivel könnyebben tudták kiejteni, és ez a név maradt meg a köztudatban. 1986. február 18-án hunyt el a legendás T-betűs csatársor (Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut) K-betűsként is egyenértékű tagja, Kohut Vilmos, akinek emléke előtt tiszteleg ez az írás.

A kezdetek és a Ferencvárosban töltött évek

Kohut Vilmos rendkívül fiatalon, már 16 esztendősen játszott a SZAC együttesében, a középmagyar kerületi bajnokságban szereplő első csapatában vitézkedett. Pestszentlőrincről a SZAC csapatától igazolt a Fradiba. Klement Sándor kijelentette, hogy Kohaut Vilmosnak hívják, Pestszentlőrincről igazolták az FTC-be és 1924. március 15-én járt le az átigazolási ideje. Az a fanatikus hit, amit az összes FTC bennfentes egyértelműen hangoztatott, arra mutatott, hogy új csillag bemutatkozása következik. Kijelentették, hogy ő lesz a magyar válogatott balszélsője. Kohut 1924. április 15-én mutatkozott be a Ferencvárosban, és lett meccsről-meccsre kedveltebb a szurkolók körében. Nemcsak a Fradi, de a magyar labdarúgás kiemelkedő egyéniségévé vált.

1924-től 1933-ig játszott a Ferencvárosban, mindösszesen 441 mérkőzésen, ahol balszélsőként 228 gólt szerzett.

Sikerek a Ferencvárossal

• Négyszeres magyar bajnok (1925-26, 1926-27, 1927-28, 1931-32), melyek közül az utolsó az egyedülálló 100%-os bajnokság.
• Háromszor nyert Magyar Kupát (1927, 1928, 1933).
• Egyszer pedig nemzetközi kupát (1928, Közép-európai Kupa).

Az 1926-27-es bajnokságban az év labdarúgójának választották, és 1927-ben az év labdarúgójának nevezték ki.

A "Kohut-bomba" és a játékstílusa

Kohut Vilmos zömök, erőteljes felépítésű, a valaha játszott legjobb balszélsők egyike volt. Egyéb erényei közül kiemelkedtek villámsebes elfutásai, hatalmas erejű lövései és lelkes küzdeni tudása. Bár mindkét lábát jól használta, mégis bal lába szerzett neki Európa-szerte hírnevet. A Sporthírlap cikkében és a személyi igazolványában is Kohaut és nem Kohut szerepel.

Kohut maga mondta el a névváltozásról és a lövéseiről:

- Kohaut volt az eredeti nevem, de a szurkolók kihagyták az a betűt a könnyebb kiejtés miatt. Elkereszteltek, de természetesen nem bántam.

- Már a SZAC-ban is lőttem nehéz szögből gólokat, de természetesen ferencvárosi pályafutásom idejére csúcsosodott ki a „Kohut-szög”, ami után lövéseim sokszor vágódtak nagy erővel a hálóba. Erre nem tanított senki, ösztönösen csináltam. A jobblábas lövésekre viszont Tóth Potya játékostársam, majd edzőm hívta fel a figyelmet. Elmondta, hogy ez mennyire fontos, így edzés előtt és után szorgalmasan gyakoroltam, s a napi több száz lövés megtette a hatást. Fél év múlva úgy lőttem jobbal is, hogy csak úgy süvített… A szögletek meg csavarodtak a kapuba.

A legváratlanabb pillanatokban, a leglehetetlenebb helyzetekből is képes volt kapura lőni. Az alapvonal mellől, az úgynevezett "Kohut-szög"-ből elemi erejű, szinte láthatatlanul süvítő lövéseket küldött kapura, tehetetlenségre kárhoztatva a világ legjobb kapuvédőit is, mint például a csehszlovák Plánicka, az osztrák Hiden vagy az olasz Combi. Emlékezetesek és hasonlóan eredményesek voltak még az úgynevezett "Kohut-bombák", a futtából, igazítás, lassítás nélkül hatalmas erővel a bal felső sarokba tartó lövések. Lövései, amiket előszeretettel neveztek „Kohut-bombáknak”, híresek voltak.

Emlékezetes pillanatok és a válogatottban

Saját maga két Fradi mérkőzést emelt ki, amelyekre haláláig szívesen emlékezett:

Kohut Vilmos emlékei a Fradiról:

- A Fradiban egyébként két olyan meccsem akadt, amit soha nem tudtam feledni: az egyik 1929-ben az uruguayi válogatott legyőzése. A másik sikert idehaza sokan látták: az 1933-as Magyar Kupa eldöntőben 11-1-re legyőztük az Újpestet, az akkori bajnokcsapatot!

- Nagyon sok szép emlékem van, nehéz egyet-egyet kiragadni: így együtt szép az egész.

Ferencvárosi korszakának a bajnoki és kupagyőzelmek melletti legemlékezetesebb momentuma az 1929-es év. A magyar válogatottban 26 mérkőzést játszott, 14 gólt lőtt. 1928-ban Ausztriának három gólt lőtt.

Az 1938-as világbajnokság

Kohut 1933-tól Franciaországban játszott, de magyar állampolgár maradt és így volt lehetőség arra, hogy 1938-ban idegenlégiósként két mérkőzés (és egy gól) erejéig visszatérjen a világbajnoki ezüstérmet nyert csapatba. Részese volt az 1938-as világbajnoki ezüstérmes csapat sikerének. Ráadásul előtte francia bajnokin háromszor is betalált a Racing hálójába, így igazából csak keveseknek jelentett meglepetést, hogy a gondokkal küszködő Dietz kapitány őt jelölte Titkos mellett másik balszélsőnek a vb-keretbe. A kapitány tudta, hogy két legyet üt egy csapásra: nemcsak egy ütőképes szélsőcsatárt szerez együttesének, de a helybéli viszonyokat remekül ismerő segítőtársat is kap a remélhetőleg hosszú vb-menetelésre. Első vb-fellépésére tehát a legutóbb több mint hat évvel korábban válogatott Kohuttal a bal szélen futott ki a magyar csapat Reimsben, és a tapasztalt balszélső góllal ünnepelte visszatérését a Holland-India elleni gólzáporos nyitótalálkozón.

Légiós évek Franciaországban: Olympique Marseille

1933-ban külföldre szerződött, a szurkolók elismerésük jeléül még verset is írtak hozzá. Kohut légiós, a kor kifejezésével élve „vándor” időszaka egyetlen klubhoz, a francia Olympique Marseille-hez kötődik. Ereje teljében, 27 esztendősen - elsősorban egzisztenciális okokból - szegődött az OM szolgálatába, amelynek színeiben szintén nagy közönségkedvenc lett, s ugyancsak jelentős sikereket ért el.

Pályafutása Franciaországban, az Olympique Marseille csapatánál folytatódott, ahol 1933-39 között 150 bajnoki mérkőzésen 64 gólt lőtt. A francia közönség is szerette, beceneve „le canon Hongrois”, azaz a „magyar ágyú” volt. 1938-ig maradt Franciaországban. Az ott töltött idő alatt végig az Olympique Marseille csapatában játszott. Az ezüstérmes vb után még egy teljes idényt maradt Marseille-ben: 27 meccset játszott a bajnoki második hellyel végződő pontvadászatban.

Sikerek az OM-mel

• Egy bajnoki aranyat (1936-37) szerzett.
• Két ezüstöt (1937-38, 1938-39) és egy bronzot (1933-34) nyert a francia bajnokságban.
• Kétszer volt kupagyőztes (1935, 1938) és egyszer kupa döntős (1934).

Kohut első marseille-i bajnoki esztendejének végén a bronzérmes helyen zárt a csapat, Vili 16 góljával nyolcadik lett a góllistán (a gólkirály: Lukács István - Sète), s a Francia Kupa első „magyar döntőjében” a Bukovi-Lukács tengellyel felálló bajnok Sète csak hatalmas küzdelemben tudta legyőzni az Eisenhoffer, Kohut balszárnnyal rohamozó Marseille-t. Egy évre rá, 1935-ben ismét finalista volt az OM a kupában, ezúttal azonban a győzelmet is megszerezte! A döntőben a változatlan balszárnnyal felálló Olympique 3:0-ra verte a Rennes-t, a középső gólt Kohut bombázta be az ellenfél kapujába. A győztes kupadöntő fényes vigaszt jelentett a gyengécske bajnoki helyezés után (9. hely).

Az 1935/36-os az egyetlen „lukas idény”: a csapat csak a 6. helyen végzett. Annál jobban sikerült a következő bajnoki esztendő: az OM négy magyarral, Kohuttal, Weiskopffal, Mesterrel és Sassal megszerezte fennállása első francia bajnoki címét! 1938-ban bajnoki második (Kohut 13 góllal holtversenyes 13. a góllistán) és ismét Francia Kupa-győztes az OM! S ismét Kohut-kabinetalakítással: a Le Havre elleni megismételt elődöntőn ő lőtte az egyetlen gólt, a finálén a Metz ellen (2:1) pedig a nyitótalálatot helyezte el Kappé kapujában az első ízben a Parc des Princes-ben rendezett találkozón.

A fél tucat esztendő alatt ugyanennyi magyar megfordult Kohuton kívül az OM gárdájában: Vili öccse, Rezső az első évben, Eisenhoffer József, a volt kispesti és Fradi-összekötő, aki egy ideig a csapat játékos-edzője is volt, a szegedi Mester István, az ex-újpesti Sas-Schneider Károly, a francia válogatottságig is eljutó Weiskopf-Virág Ödön és rövid ideig Kálix László is.

A közönség kedvence

Rendkívül népszerű volt és nagy szeretet övezte. Hogy mit is jelenthetett Kohut az OM-nek, arra talán a legékesebb bizonyíték, hogy amikor csaknem 30 év múltán, 1967-ben egy meghívásra ismét a városba utazott, mintegy tíz-tizenötezer szurkoló várta a pályaudvaron!

Kohut Vilmos pályafutásának főbb adatai és sikerei

Pályafutásának vége és emlékezete

1939-ben hazatért Magyarországra és amatőrként a Taxisokban folytatta pályafutását. Kohut Vilmos 1986. február 18-án Budapesten halt meg. Élete végéig szívében hordozta a Ferencváros iránti szeretetét.

Kohut szavai a Fradiról:

„A Ferencváros jelentette számomra a legtöbbet. Amikor csak beléptem az Üllői úti pálya kapuján, mindig megfogott valami.”

tags: #kohut #vilmos #valogatott #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• Minden, amit a Puskás Arénáról tudni érdemes
• Röplabda stratégiai alapok
• Átfogó sportmenedzseri szolgáltatások
• Hogyan válasszunk rögbilabdát a Decathlon kínálatából?
• Rejtett erők és döntések a fociban