A röplabda mestere: Kőnig Gábor edzői pályafutása és filozófiája
A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz a legkiválóbb trénerek portréival. Ezen a héten a hazai női röplabda-utánpótlás jelenlegi legsikeresebb és legelismertebb szakembereinek egyikét, Kőnig Gábort mutatjuk be, aki hosszú évek óta végez kiváló munkát a Vasas csapatainak és a korosztályos válogatottak élén.
Bár még csak 41 esztendős, tehát korántsem tartozik az idős edzők közé, Kőnig Gábornak már kétévtizedes múlt van a háta mögött a kispadon, és a magyar női röplabdasportban hosszú ideje a legjobb edzők között tartják számon. Erre pedig az eredményeivel és a nevelőmunkájával rendre rá is szolgál: klubszinten számos korosztályos bajnoki címet nyert a csapataival, s emellett az elmúlt 15 évben az utánpótlás-válogatottak szövetségi edzőjeként hat Európa-bajnokságon, illetve egy-egy világbajnokságon és EYOF-on is járt.
Jelenleg a Vasas utánpótlásért felelős szakmai igazgatójaként tevékenykedik, illetve a klub extraligás, javarészt utánpótláskorúakkal felálló fiókcsapatának a vezetőedzője is amellett, hogy még az U18-as válogatottat is irányítja. Kőnig neve mára gyakorlatilag egybeforrt a Vasassal, hiszen szeptemberben immár a 17. évadát kezdte meg a piros-kékeknél a Folyondár utcai bázison. Nem meglepő, hogy 2018-ban a klub örökös tagjának is megválasztották.
A kezdetek és a meghatározó találkozás
Kőnig Gábor húsz éve, 2005-ben kezdte az edzősködést, miközben éppen a tanulmányait végezte a Testnevelési Egyetemen. Először nem kisebb név, mint a legendás tréner, Kotsis Attiláné Kincsesy Gabriella - aki a magyar röplabdázás ikonikus alakja, háromszor vezette olimpiára a női válogatottat szövetségi kapitányként - mellett kóstolhatott bele a tréner szakmába.
„Játékosként én nem voltam valami nagy spíler, középiskolai csapatokban játszottam, magasabb szintre nem jutottam el. De ahogy mondani szokták: ahhoz, hogy valaki jó edzővé váljon, annak nem előfeltétele a sikeres játékos-pályafutás - ez rám pedig hatványozottan igaz. Fiatalon egyáltalán nem voltak edzői ambícióm, közben jött meg úgy igazán a kedvem és az affinitásom hozzá, amikor elkezdtem a TF-t, és kipróbáltam magam benne, illetve egyre inkább beleástam a magam edzősködésbe.”
„Ha nem találkozom Gabi nénivel, valószínűleg soha nem lett volna belőlem ilyen szintű edző. Az ő klubjában dolgoztam először edzőként, amikor is elkezdte felépíteni a TFSE szakosztályát. Oda keresett fiatal edzőket, és húsz évesen így kerültem a szárnyai alá, majd tanulhattam, leshettem el tőle az edzői szakma csínját-bínját. Rengeteget beszélgettünk, és folyamatosan jártuk a tornákat, versenyeket, amelyekből nyilván rengeteget profitáltam. Hatalmas köszönettel tartozom neki, mert ő indított el ezen a pályán, és sosem rejtettem véka alá, hogy Gabi nénire úgy tekintettem, mint a harmadik nagymamámra.”
„Gondoskodott rólam, a későbbiekben is követte az edzői karrierem, és időről időre megosztotta a véleményét, szakmai tanácsait. Láttam rajta, hogy büszkeséggel tölti el őt, hogy a munkája kezd beérni, és edzőként kezdek felnőni. A 2023-as, szegedi U19-es világbajnokságon - akkor már kilencvenöt esztendősen - is kijött nekünk szurkolni, és mindig akadt egy-két biztató szava. De aki ismeri Gabi nénit, az nem lepődik meg rajta, hiszen vele nem lehetett nem a röplabdáról beszélni. Mindig azt mondta, hogy a fiatalkori önmagát, azt a hozzáállást, lelkesedést és tüzet látja bennem is, ami egykoron őt is jellemezte. Igyekszem felnőni ahhoz a szinthez, illetve azokhoz a hagyományokhoz, amit ő képviselt.”
A Vasas, a második otthon
Két esztendővel Kotsis Attiláné mellett töltött időszaka után Kőnig a Közgáz SC-hez került, ahol az első sikereit elérve a gyerek és a serdülő leánykorosztályban aratta azzal, hogy az országos döntőbe juttatta csapatait. Eredményeire a Vasasnál is felfigyeltek, így kis idő múlva már Óbudán, a felnőttcsapat másodedzőjeként, illetve utánpótlásedzőként folytatta karrierjét.
„Amikor 2008-ban odakerültem a Vasashoz, számomra az akkor óriási ugrást jelentett minden szempontból” - idézi fel az óbudai kezdeteket Kőnig. „Éppen országos döntőn szerepeltünk, amikor egyszer csak Csortos Csaba bácsi, a Vasas röplabdaszakosztályának egykori technikai vezetője és ikonikus alakja - akit mindenki csak Tanár úrként szólított - odajött hozzám, és elmondta, hogy a klub utánpótlásába edzőt keresnek, és rám gondoltak. Természetesen, nagyon szimpatikus volt a Vasas hívása, hiszen mégiscsak az egyik hazai élklubról beszélünk.”
„Azonban az eredeti elképzeléshez képest végül annyi változás történt, hogy Jókay Zoltán - aki a tanárom volt a TF-en - felkért, hogy legyek a felnőttcsapat másodedzője mellette. Így először a „nagyoknál” kezdtem, de persze kis idő múltán kaptam csapatot az utánpótlásban is. Abban az időszakban a röplabda-edzősködéssel párhuzamosan délelőttönként még dolgoztam egy másik munkakörben is a Folyondár utcai sportközpontban, míg ugyanott délutánonként jöttek az edzések az utánpótlás- és a felnőttegyüttesnél is, így nem egyszer fordult elő olyan, hogy reggel hattól egészen este kilenc óráig ott töltöttem a napomat.”
„Aztán ahogy teltek az évek, ez olyannyira a mindennapjaim részévé vált, hogy a Folyondár utcában rendeztem be az életemet, és ténylegesen olyan sok órát töltöttem a csarnokban, hogy mára bátran ki merem jelenteni: a Vasas lett a második otthonom. Bár nem én vagyok a rangidős edző a szakosztályban, azzal, hogy ilyen hosszú ideje itt dolgozom, már igazi őskövületnek számítok a Vasasban, a szakmai stábból én erősítem a legrégebb óta klubot.”
Utánpótlás-edzői sikerek és filozófia
Kőnig lényegében a teljes edzői pályafutását az utánpótlásban töltötte, és fiatalokkal foglalkozott. Úgy érzi, számára ez igazán testhez álló feladat, ugyanis nevelőedzőként sokkal inkább viszontláthatja munkájának a gyümölcsét, mint a felnőtt, profi közegben dolgozva.
„Ahogy például a szülő látja a gyerekét felnőni, úgy az utánpótlásban dolgozó edzőként engem is hasonló jó érzéssel tölt el, amikor végigkísérhetem egy-egy játékosom emberi és sportolói fejlődését. Nyilván, korosztályos trénerként el kell fogadnom, hogy ezek a játékosok nem lesznek örökké velem, de ha abban a közös eltöltött időszakban egy-egy alapkövet - akár mentalitást, értékrendet vagy éppen csak egy technikai, taktikai elemet - át tudok adni nekik, és az segíti őket a későbbi karrierjükben, akkor az én munkám már elérte a célját.”
„Azt vallom, hogy nekünk, edzőknek nemcsak a sportkarrierre kell felkészítenünk a fiatalokat, hanem az életre is nevelnünk kell őket. Értékeket szeretnék átadni, közvetíteni a fiatalabb generációnak, és nemcsak jó játékosokat, hanem valódi karaktereket, kiváló személyiségeket adni a magyar röplabdasportnak. Azt tartom az egyik fontos feladatomnak, hogy mindenkivel megtaláljam a megfelelő hangnemet és kapcsolatot. De úgy, hogy az kellően távolságtartó tartó legyen, hiszen mégsem barátok vagyunk a játékosokkal, ugyanakkor az sem jó, ha túl ridegen és kimérten bánok velük.”
„Az utánpótlásedző elsődleges feladata szerintem az, hogy erősítse a fiatal sportolók hitét. Hogy tudatosítsa bennük, ha tisztességesen elvégzik a munkát, elérhetik a céljaikat. Ezzel egyszersmind az életre is neveli őket, így amolyan pótszülői szerep hárul rá. Nem kevésbé lényeges, hogy a gyerekek mindig jó érezzék magukat a sportos közegben, hiszen a klub, a szakosztály nem apácazárda.”
Nem véletlenül került eléd ez a videó: A GYŐZELMED nagyon KÖZEL | Carl Jung
Tanulás és sport - A kényes egyensúly
Kőnig Gábor kiemelt figyelmet fordít a tanulás és a sport összehangolására a fiatalok életében.
„Mindig úgy gondoltam, hogy a fiataloknak kötelező komolyan venniük a sport mellett a tanulást is. Az élsport nem tart örökké, sosem tudhatja az ember, hogy mikor változik meg az élethelyzete, például egy sérülés miatt, ami teljesen keresztülhúzza a számításokat. Sokszor előfordul, hogy rossz jegyek után a szülők eltiltják a gyereket a sportolástól hosszabb-rövidebb időre, de az is megeshet, hogy évismétlés, pótvizsga vár a fiatalokra. Az ilyesmi felborítja a következő bajnoki évadra történő felkészülést, nem beszélve a válogatott sportolókról, akiknek nyaranta a nemzeti csapatban van feladatuk.”
„Bevett, bevált módszerem a tanulás fontosságának hangsúlyozására, hogy elmondom a játékosoknak, megértetem velük: jobb, ha a kettőt párhuzamosan csinálják, mindkettő minőségére odafigyelve, mert mindenkinek az az érdeke, hogy egyik se legyen negatív hatással a másikra. Persze, arra is volt már példa, hogy valaki rendkívül tehetséges volt a röplabdapályán, de az iskolapadban gyengén teljesített. Vannak, akikkel a személyes, ráébresztő beszélgetés célravezetőnek bizonyult, másokkal pedig megegyeztünk: amikor sorsdöntő dolgozat vagy vizsga előtt áll, elengedem az edzésről, hogy rendesen felkészülhessen.”
„Az ilyen esetekben két típusú játékosról beszélhetünk. Van, aki a vizsga előtti napokban, hetekben már gyomorgörccsel küzd, a pályán képtelen maximálisan figyelni, nem tud kikapcsolni az edzés két órájára sem. Ezzel viszont saját magát és a csapatot is nehéz helyzetbe hozza, hiszen fokozódik a sérülésveszély, romlik a játék minősége, megjelennek a ki nem kényszerített hibák. Másoknak viszont éppen arra van szükségük, hogy elszakadjanak rövid időre a könyvektől.”
„Szerintem minden utánpótlásedző találkozott már olyan, éppen érettségiző játékossal, aki az edzés végén elpityeredett, mert mentálisan és fizikálisan is gyengébbnek érezte magát. Éppen a két győzelemig tartó döntő alatt kezdődtek meg az írásbeli vizsgák, én pedig azt kértem az érintett játékosoktól, próbálják meg úgy megosztani a figyelmüket, hogy a röplabda se kerüljön ki a fókuszból. Ez nem volt egyszerű, például az egyik meccsünk előtt néhány órával még vizsgáztak a lányok.”
„Mindig azt mondom a csapatomnak: ha jól dolgozunk, annak meglesz az eredménye. Ha rajtunk kívülálló ok miatt elakadunk - legyen az sérülés vagy érettségi - az benne van a pakliban. Előfordulhatnak fájó vereségek, hosszú távon azonban minden összeáll.”
Válogatott szinten: Nemzetközi sikerek és egyedi hangulat
Kőnig Gábort edzői pályafutása során folyamatosan foglalkoztatták válogatottedzőként is. Először 2009-ben az U18-as fiúcsapat másodedzőjeként szerepelt Eb-n, Kelemen István segítőjeként, majd a nemzeti csapatnál a lányokhoz „igazolt”: Nagy Attila és Horváth András mellett is dolgozott segédedzőként, utóbbival a győri, női junior kontinensbajnokságon vett részt. Másodedzőként már két Európa-bajnoki részvételt is fel tud mutatni.
Idővel vezetőedzőként is bizonyíthatott, 2021-ben Eb-hetedik helyre vezette az U16-os leányválogatottat. Majd 2023 nyarán az EYOF-on negyedik helyet, míg az U19-es vb-n 15. helyet ért el a nemzeti együttessel. Az U18-as csapatával pedig megismételte a szintén Kőnig Gábor vezette U16-osok tavalyi bravúrját, vagyis a selejtezőtorna aranyérmeseként automatikusan kvalifikálták magukat az Eb-re.
Kőnig Gábor válogatott edzői eredményei
| Év | Csapat / Korosztály | Szerep | Eredmény |
|---|---|---|---|
| 2009 | Fiú ifjúsági válogatott | Másodedző | Eb-részvétel |
| (tavaly) | Női junior válogatott | Másodedző | Kontinensbajnokság részvétel |
| 2021 | U16 leányválogatott | Vezetőedző | Eb 7. hely |
| 2023 | U19 válogatott | Vezetőedző | EYOF 4. hely |
| 2023 | U19 válogatott | Vezetőedző | Világbajnokság 15. hely |
| (aktuális) | U18 leányválogatott | Vezetőedző | Eb selejtező arany (automatikus kvalifikáció) |
Az Európai Röplabda Szövetség hivatalos honlapja terjedelmes cikkben mutatta be a Szófiában zajló U17-es női röplabda Európa-bajnokság magyar edzőjét, Kőnig Gábort. A szövetségi edzőnek tulajdonítják azt a nem mindennapi hangulatot és jókedvet, amely a magyar válogatott körül tapasztalható: a játékosok például énekelnek és táncolnak a bemelegítés alatt.
A 33 éves Kőnig Gábor a torna legfitalabb szakembere volt, és ő maga is elismerte, hogy valóban nem egy hétköznapi figura. „Igaz, ami igaz, rengeteget mozgok a meccsek alatt, együttélek a játékkal és folyamatosan próbálok beszélni a lányokkal. Olyan vagyok mint egy riporter, aki mindig hasznos információkkal látja el az embereket, én is ezzel próbálkozom a játékosoknál.”
„Bárki, aki látta az U17-es magyar leány röplabda-válogatottat játszani a jelenleg is zajló szófiai Európa-bajnokságon, biztosan észrevette, micsoda összhang van a játékosok és a stábtagok között. Hogy ki ezért a "felelős"? Nem más, mint Kőnig Gábor, a kontinensviadal legfiatalabb szövetségi kapitánya.”
„A taktikám egyszerű: élvezd és érezd jól magad! Fizikálisan vannak nálunk erősebb csapatok, és nem is vagyunk igazán magasak, tehát olyan stratégiát kellett kidolgoznunk, amellyel a maximumot tudjuk kihozni magunkból. Talán könnyíti a helyzetemet, hogy nincs akkora korkülönbség köztem és a lányok között, így jóval egyszerűbben megértetem magam velük, mintha idősebb lennék.”
„Azontúl viszont, hogy az U17-es válogatott a kontinenstornán megmérkőzzön Európa legjobbjaival, Kőnig Gábor és stábja azt szeretné, hogy életreszóló élményt és tapasztalatot gyűjtsenek Bulgáriában a játékosok. Nagyszerű a hangulat Szófiában a magyar női U17-es röplabda-válogatottnál. A válogatott egyelőre három vereséget szenvedett Szófiában, sorrendben Szlovéniától (1-3), Bulgáriától (2-3) és Fehéroroszországtól kapott ki (0-3), szó sincs azonban arról, hogy a kudarcok a csapat kedvét szegnék. A győzelem ugyanis fontos, de nem minden. Nagyszerű játékosaink vannak, akikben hatalmas a potenciál, ez már a mostani meccseken is látszódott.”
„Remélem, akik olvasnak rólunk, látnak minket, azok kedvet kapnak ahhoz, hogy elkezdjenek röplabdázni. Szeretném ha inspirálnánk a fiatalabb generációt a sportra, a sportolásra.”
Híres tanítványok
Kőnig Gábor munkájának gyümölcseként számos tehetséges játékos jutott el a legmagasabb szintre.
Legismertebb tanítványai közé tartozik Németh Anett, aki jelenleg Olaszországban légióskodik, és posztja egyik legjobbja az ottani élvonalban. Szintén edzője volt Szedmák Rékának, aki most Lengyelországban játszik. Mindkét említett játékos a nagyválogatott kezdőjátékosa és kulcsembere. Továbbá a sportág jelenlegi legnagyobb ígéretei közül az egyaránt 19 éves, felnőttválogatott Fekete Fanni, Erőss Mirtill és Tóth Sára is nála pallérozódott a korosztályos éveik alatt a Vasasban.
Elismerések
Kőnig Gábor elkötelezett munkáját számos alkalommal elismerték már.
A CEV cikke emlékeztet rá, hogy Kőnig Gábort 2015-ben az Év utánpótlás-edzőjének választották: akkor három különböző korosztállyal is bajnoki aranyat nyert.
Ünnepélyes keretek között, a Magyar Sport Házában adták át A hónap utánpótlásedzője januári díját az alapító Magyar Edzők Társasága és az Utanpotlassport.hu szerkesztősége képviselői. A díj ötödik évadának ötödik kiírásában Fodor Zoltán jégkorong-, Kőnig Gábor röplabda- és Lakatos Tamás rövid pályás gyorskorcsolyaedző volt a három jelölt. Csabai Edvin, a Magyar Edzők Társasága sportigazgatója hangsúlyozta, a díj odaítélésénél mindig fontosnak tekintik a szakmai múlt mellett az edzői végzettséget is, és a mostani kitüntetett minden tekintetben a legjobbak közé tartozik.
