A Körmendi Kosárlabda Történelmének Hajnala: Az Első Hazai Mérkőzések és Az Első Vidéki Bajnoki Cím
Magyarország nyugati végén van egy kisváros, amely a kosárlabda bűvöletében él. Ez a város Körmend, melynek kosárlabdacsapata az Egis Körmend néven ma is a magyar férfi kosárlabda bajnokság élvonalában szerepel.
A Marc-Körmend 1983 óta nem végzett a hatodiknál rosszabb helyen, tizenhatszor került be a rájátszás legjobb négy csapata közé. 1990 és 1998 között hatszor nyerte meg a Magyar Kupát, bajnok háromszor lett: 1987-ben, 1996-ban és 2003-ban. A csapat a nemzetközi küzdőtérre kilépve több emlékezetes mérkőzéssel ajándékozta meg lelkes szurkolóit, ezzel is hozzájárulva a magyar kosárlabda hírnevének öregbítéséhez. Az MTE 6 ezüstéremmel és 6 bronzéremmel is büszkélkedhet, valamint azzal, hogy 1975-ös feljutása óta folyamatosan az első osztályú bajnokság tagja.
A Körmendi Kosárlabda Megszületése és Az Első Lépések
A huszonhét éve élvonalbeli csapatot 1970-ben alapították meg az akkor még nagyközség fiataljai, akik a Rába partján lévő földes, döngölt talajú pályán próbáltak meg rájönni, mi is az a kosárlabda - amikor éppen nem a luxemburgi rádiót hallgatták a Műszaki KTSZ üdülőjének tetején. Kezdetben dr. Kristóf László edző vezette a szakosztályt, akinek ekkor már két segítője is volt: a 22 éves Patonay Imre, aki az idén szerzett diplomát Pécsett a Tanárképző Főiskolán és Mogyorósi Jenő. A csapat legidősebb játékosa amúgy a 22 éves Patonay Imre volt.
Az első híres igazolásuk Szlávik Csaba volt 1973-ban. Ugyanebben az évben az országos szövetség úgy döntött a távoli Budapesten, hogy szabadtéri pályákon nem lehet meccseket játszani többé. Ez a változás új otthon után nézést kényszerített ki a körmendi kosarasoktól.
A "Palazzo del Gango" - Egy Különleges Otthon
A kosaras fiúk a Batthyány-kastély lovardájából lett művházat kapták meg, amelyet akkoriban művelt galambok laktak. Ezt a nem mindennapi helyszínt nevezte el a csapat a "Palazzo del Gangónak". A lovarda-dúcot a nagyközség ganajozta ki és rendezte be sportszernek látszó tárgyakkal. Olajkályhákat telepítettek, befóliázták a tátongó ablakokat, az egyik fal mentén felállítottak egy meseház paravánját, melynek rajzolt muskátlis ablakán áthajolva pörgethette az eredményjelzőt az ügyeletes bohóc. A csarnokocska éppen a szezon első meccsére készült el, frissen festett vonalai úgy csúsztak, hogy a játékosoknak saját kezűleg kellett hegedűgyantával bekenniük. Télen, ha az olajkályhák nem bírták már, a jégeralsós, ellilult szájú fanatikusok feldörzsölt hőmérővel igazolták a bíróknak, hogy megvan a szükséges plusz. A Palazzo del Gangóban a galambok is megmaradtak, de a körmendi legenda szerint kizárólag az ellenfél játékosaira szartak.
Az NB I-es Feljutás és Az Első Hazai Mérkőzés
A piros-feketék 1975 novemberében már három fordulóval az NB II-es bajnokság vége előtt feljutónak tudhatták magukat, miután Székesfehérváron legyőzték a Péti MTE csapatát 86-78-ra. Ekkor azonban nem volt Körmenden olyan sportcsarnok, amelyben NB I-es találkozót rendezhettek volna. A legendás Palazzo del Gango, a mai színházterem erre már nem volt alkalmas.
A megoldást a mai Somogyi Béla, az akkori körzeti általános iskola tornaterme jelenthette, amelyet a kosarasok igényeinek megfelelően, az iskolai szükségletekhez képest nagyobbnak építettek meg. Azonban nem készült el a tervezett időpontra, így az 1976 elején elstartolt bajnokság első hét fordulójában - a pályaválasztói jog felcserélésével - idegenben játszottak a piros-feketék. A csarnok sokáig akadozó építésének a csapat első NB I-es sikere adott végső lökést. 1976. február 16-án, Székesfehérváron az Építők ellen hosszabbításban, egy ponttal győzött az MTE.
Egy győzelem és hat vereség volt a 11. helyen tanyázó újonc mérlege, amikor elérkezett 1976. március 15-e, az első hazai NB I-es mérkőzés. Ezen a történelmi találkozón a válogatottakkal felálló, bivalyerős MAFC volt a vendég. Bár igyekeztek dr. Kristóf László tanítványai, végül a rutinosabb csapat nyert. A végeredmény: Körmendi Dózsa FMTE-MAFC 67-75.
Az első hazai NB I-es mérkőzés játékoskerete és stábja (1976. március 15.)
Az első hazai NB I-es meccsen pályára lépett játékosok névsora ábécésorrendben:
- Farkas József
- Fodor Péter
- Fodor Sándor
- Lendvay György
- Németh István
- Patonay Imre
- Szűcs József
- Trummer László
- Vajda József
- Vavra Sándor
A csapat edzője dr. Kristóf László volt. A szakosztályt Avar Szilveszter, majd dr. Faragó Gábor vezette. A klub keretein belül a csapat mellett dolgozott Györkös Imre, Kocsis István és Tahin Gyula. Az élvonalba jutásban nagy szerepe volt, katonai szolgálata miatt azonban az első idényben nem lehetett a csapat tagja Szlávik Csaba. Az NB I-ben már nem szerepelt Szekeres Jenő és Mogyorósy Jenő, de az NB II-es sikereknek mindketten aktív részesei voltak.
Az Első Hazai Győzelem és A Körmendi "Csoda" Gyökerei
Az első hazai NB I-es győzelemre még közel két hetet kellett várni. A 11. fordulóban, március 28-án a piros-feketék a Pécsi VSK-t győzték le 98-83-ra. Szűcs József 30 pontot dobott ezen a meccsen, ami hozzájárult ahhoz, hogy a körmendi kosárlabdázás történetében elsőként őt hívták meg a magyar válogatottba. Az is nagy sikernek számított, hogy a gárda a 14 csapatos bajnokságban végül a 8. helyen zárta az első élvonalbeli évadát.
A "körmendi csodáról" szóló történetek magyarázatára három fő elméletet szoktak felhozni. Az első misztikus: a Rába-part köré szerveződő kisváros versengő hajlamáról és bálványimádatáról szól. A második "czeizeli": tény, hogy a ma Körmenden (vagy onnan eligazolt) és részben a magyar válogatottban játszó fiatal kosarasok apái szintén NB I-es kosarasok voltak Körmenden, ami egyfajta kosárlabda-kultúra öröklődését mutatja. A harmadik pofonegyszerű: Patonay Imre talán a legjobb nevelőedző Magyarországon. Míg a megyeszékhelyek csapatai a helyi önkormányzat vagy egy nagy állami cég támogatásával évről évre összevásárolják játékosaikat, a Körmend mindig rákényszerült, hogy komolyan foglalkozzon a saját neveléssel. Ez a helyi elkötelezettség és a közösség támogatása kulcsfontosságú volt a sikerhez. A csapat tagjai és a város lakói szinte együtt lélegeztek.
NKA Universitas Pécs - Egis Körmend (Play-out)
A Történelmi Bajnoki Cím: 1987. április 12.
36 éve ezen a napon, 1987. április 12.-én született meg a hazai kosárlabdázás történetének első vidéki bajnoka. 1952 és 1986 között csupán öt olyan idény volt, amelyben nem a Bp. Honvéd lett a magyar férfi kosárlabda-bajnokság aranyérmese, s mindannyiszor fővárosi csapat taszította le a trónról az (egyed)uralkodót. Persze akadtak vidéki kihívói is, de egészen az 1986-1987-es idényig Budapest határát legfeljebb egy-egy rövidebb útra lépte át a bajnoki kupa.
Az alapszakasz után egyébként mindenki a Baját és a Csepelt várta a döntőbe, a mintegy tízezres lélekszámú kisvárosban, Körmenden nem is álmodtak az aranyéremről - mindaddig, amíg az elődöntőben ki nem ejtették a Csepelt. A Bp. Honvéd elleni döntő első meccsét hazai pályán 80-75-re meg is nyerték, a másodikat a fővárosiak hozták 86-62-re. A budapestiek a végső győzelemért utaztak az 1987. április 12-én játszott harmadik mérkőzésre.
A körmendiek vezetőedzője, Patonay Imre váratlant húzott: a 18 éves Szájer Józsefet ráállította a Honvéd irányítójára, s a hazaiak az első perctől kezdve letámadták ellenfelüket. Ezzel olyannyira sikerült kizökkenteni a sokat látott Honvéd-kosarasokat, hogy a Körmend 82-72-es sikerével történelmet írt: első vidéki csapatként megnyerte a bajnoki serleget. Méghozzá úgy, hogy a vasi együttesben egyetlen egy idegenlégiós sem szerepelt. Harminc év alatt a magyar kosárlabdasport annyit változott, hogy ma már elképzelhetetlen a légiósok nélkül felálló csapat, az meg pláne a tündérmese kategória, hogy egy ilyen együttes bajnokságot nyerjen. Az a 30 éves történet, amelyet most idézünk fel, soha nem fog megismétlődni. Így, ebben a formában biztosan nem.
Az 1987-es Bajnokcsapat Névsor
A Körmendi Dózsa MTE 1987-es bajnokcsapata:
| Játékos neve |
|---|
| Bebes István |
| Érsek István |
| Fodor Péter |
| Hódi László |
| Kardos László |
| Molnár László |
| Molnár Tamás |
| Németh István |
| Szalay György |
| Szájer József |
| Szendrey Sándor |
| Zsebe Ferenc |
Edző: Patonay Imre
Az Ünnep és A Legendák
A finálé megnyerése után az egész város a 8-as útra tódult ünnepelni, a nép lezárta az utat. Egyszer csak azt halljuk a Szabad Európa Rádióban a híreket, hogy Körmenden óriási tüntetés van, mert emelték a kenyér árát. A hír pár óra múlva helyesbítésre került, de a következő hat nap már egybefolyt Patonay Imre számára. Azt sem titkolta, hogy a hetedik napon egy kórházi ágyon ébredt, ahová alkoholmérgezéssel vitték be a mentők. Lett belőle egy hasnyálmirigy-gyulladás, egy hét alatt hozták rendbe, de utólag azt mondta, megérte. A kétméteres fekete fiúkra felváltva főző nénikék, a győzelem napján reggelig nyitva tartó kocsmák... A kisváros tizenkétezer lakójából négyezer toporog a város keleti határán azon az estén, amikor a kosárlabdacsapat bajnokságot nyert, vagyis minden családból legalább egy fő. Zsebe Ferenc, a bajnokcsapat talán legnagyobb kedvence így emlékezett: "Feledhetetlen. Az a buli 52 év tapasztalata alapján benne van a TOP 3-ban. Fényes, Zenés, Korona." Ez a három szórakozóhely 100 méter távolságon belül volt. Sokat nem kellett sétálni. A bajnokcsapat egy hét múlva Svédországba utazhatott, de edzőjük nem tarthatott velük.
Bebes István, Körmend polgármestere, az 30 évvel ezelőtti bajnokcsapat tagja, így gondolkodott: "Az az összefogás, amely akkor a körmendi kosárlabdát jellemezte, ma már szinte elképzelhetetlen." „A csapat tagjai és a város lakói szinte együtt lélegeztek, amikor pedig bajnokok lettünk, egész Körmend a vállán vitt bennünket. Harminc év múltán sem lehet pontosan felidézni azt az egyhetes ünnepségsorozatot, amely a döntőt követte. Meg kellett jelennünk minden vendéglátóhelyen, együtt kellett lenni az emberekkel. Hét nappal a döntőt követően a Ganz MÁVAG csapatával Svédországba mentünk egy túrára, igazából ott sikerült magunkat kipihenni és ott tudatosult mindenkiben, hogy bajnokok lettünk. Ez a győzelem annyira mélyen beleívódott a lelkekbe, hogy azóta is minden egyes szezonban beszédtéma."
A közösségi szellem olyan mély volt, hogy a Körmend nehéz feladata az általa kinevelt vagy felfedezett játékosait a csapatnál tartani. "Csábító lehet számukra a máshol kapott nagyobb öszszeg - mondja Fodor Sándor -, viszont olyat sehol nem tapasztalnak, mint itt, ahol ha a lakásukban be kell kötni valamit, jön a szurkoló, aki villanyszerelő; ha ki kell festeni, már ott is van a szurkoló, aki szobafestő... És imádják őket az utcán. Ami mondjuk Pesten nem biztos, hogy megtörténik."
NKA Universitas Pécs - Egis Körmend (Play-out)
Körmend: A Kosárlabda Fellegvára
A csarnokukba, az iskolai tornaterembe viszont csak háromezren férnek be, így a rájátszás idején valóban a bordásfalakon is lógnak, a kívül maradtak pedig riadólánccal mesélik egymásnak a pontok történetét. "Magam is felmerészkedtem" - mondja Fodor Sándor, egykori körmendi játékos, ma a klub ügyvezető igazgatója. "Nem is értem, ezek a fiúk hogy bírják ki a csarnokban, ebben a bűzben, ötven fokban, összepréselődve. Itt már nem lehet játszani. Nincsen kondicionálóterem, orvosi szoba, és a büfé is odakint található, ahol telenként bucira fagyott ujjakkal keresik a szurkolók a teára való aprót." A csarnok bővítéséhez szükséges önkormányzati és vállalkozói rész összeállt, a körmendiek már csak a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium döntésére várnak - a tervek szerint jövő májusban kezdik el a munkát.
A körmendiek a problémák ellenére azért végtelenül optimisták. Végül is mindenki tudja, mit válaszolt Patonay Imre ("Putesz") arra a kérdésre, hogy miért nem megy máshová edzőnek: "Azért, mert nyáron csodálatos a Rába, a tél mindenhol rossz, a tavasz és az ősz meg eltelik kosárlabdával." Körmend, mint a magyar kosárlabda fellegvára, hosszú és gazdag múlttal rendelkezik, amely az első hazai mérkőzéstől az első vidéki bajnoki címig, majd a későbbi sikerekig ível.
tags: #kormend #elso #hazai #merkozes
