A Körmendi Kosárlabda Történelmi Otthoni Mérkőzései: Az Élmezőnybe Lépéstől az Aranyéremig

Körmend, a Batthyányak városa, jelentős történelme és aktív közösségi élete, polgárainak összetartása mellett még egy dologról híres szerte a Kárpát-medencében: háromszoros magyar bajnok és immár hétszeres Magyar Kupa-győztes kosárlabdacsapatáról. A kisváros, amely ma a magyar kosárlabda fellegvárának számít, hosszú és dicsőséges utat járt be, amelynek során több történelmi otthoni mérkőzés is meghatározó volt.

Az Első Lépések az Élmezőnybe: Az 1976-os Debütálás

40 évvel ezelőtt, 1976. március 15-én játszotta első hazai élvonalbeli mérkőzését a körmendi csapat. Ennek apropóján a szombati, Falco elleni hazai mérkőzés előtt kisebb ünnepségre került sor, amely Szombathelyi Tamás molnaszecsődi polgármester, MTE-szurkoló vezetésével a Nélküled című, Ismerős arcok-szám eléneklésével kezdődött. Nézzük az első Körmenden játszott NB I-es mérkőzés előzményeit! A piros-feketék 1975 novemberében már három fordulóval az NB II-es bajnokság vége előtt feljutónak tudhatták magukat, miután Székesfehérváron legyőzték a Péti MTE csapatát 86-78-ra. Ekkor azonban nem volt Körmenden olyan sportcsarnok, amelyben NB I-es találkozót rendezhettek volna. A legendás Palazzo del Gango, a mai színházterem erre már nem volt alkalmas.

A megoldást a mai Somogyi Béla, az akkori körzeti általános iskola tornaterme jelenthette, amelyet a kosarasok igényeinek megfelelően, az iskolai szükségletekhez képest nagyobbnak építettek meg. Azonban nem készült el a tervezett időpontra, így az 1976 elején elstartolt bajnokság első hét fordulójában - a pályaválasztói jog felcserélésével - idegenben játszottak a piros-feketék. A csarnok sokáig akadozó építésének a csapat első NB I-es sikere adott végső lökést. 1976. február 16-án, Székesfehérváron az Építők ellen hosszabbításban, egy ponttal győzött az MTE. Egy győzelem és hat vereség volt a 11. helyen tanyázó újonc mérlege, amikor elérkezett 1976. március 15-e, az első hazai NB I-es mérkőzés, amelyen a válogatottakkal felálló, bivalyerős MAFC volt a vendég. Bár igyekeztek dr. Kristóf László tanítványai, végül a rutinosabb csapat nyert. A végeredmény: Körmendi Dózsa FMTE-MAFC 67-75.

Az első NB I-es hazai mérkőzés játékosai

• Farkas József
• Fodor Péter
• Fodor Sándor
• Lendvay György
• Németh István
• Patonay Imre
• Szűcs József
• Trummer László
• Vajda József
• Vavra Sándor

A csapat edzője dr. Kristóf László volt. A szakosztályt Avar Szilveszter, majd dr. Faragó Gábor vezette. A klub keretein belül a csapat mellett dolgozott Györkös Imre, Kocsis István és Tahin Gyula. Az élvonalba jutásban nagy szerepe volt, katonai szolgálata miatt azonban az első idényben nem lehetett a csapat tagja Szlávik Csaba. Az NB I-ben már nem szerepelt Szekeres Jenő és Mogyorósy Jenő, de az NB II-es sikereknek mindketten aktív részesei voltak. Saját emlékei szerint Rózsás Gábor a keretnek már 1976-ban tagja volt, de az első hazai NB I-es mérkőzésen ő még nem lépett pályára, csak később, mint ahogy az első NB I-es szezon közben érkező Szendrey Sándor is.

A felsoroltakat - három kivétellel - a vasi rangadó előtt Bebes István, a csapat egykori játékosa, a város polgármestere, valamint a klub játékosikonja, jelenlegi ügyvezető-tulajdonosa, Zsebe Ferenc köszöntötte. Az ünnepségen Németh István, Rózsás Gábor és Szekeres Jenő nem tudott részt venni. Az első hazai NB I-es győzelemre még közel két hetet kellett várni. A 11. fordulóban, március 28-án a piros-feketék a Pécsi VSK-t győzték le 98-83-ra. Szűcs József 30 pontot dobott ezen a meccsen, ami hozzájárult ahhoz, hogy a körmendi kosárlabdázás történetében elsőként őt hívták meg a magyar válogatottba. Az is nagy sikernek számított, hogy a gárda a 14 csapatos bajnokságban végül a 8. helyen zárta az első élvonalbeli évadát.

Történelmi Diadal a Döntőben: Az 1987-es Első Hazai Döntő Mérkőzés

1952 és 1986 között csupán öt olyan idény volt, amelyben nem a Bp. Honvéd lett a magyar férfi kosárlabda-bajnokság aranyérmese, s mindannyiszor fővárosi csapat taszította le a trónról az (egyed)uralkodót. A Körmendi Dózsa MTE 1987-ben csupa magyar játékossal nyert bajnokságot. Méghozzá úgy, hogy a vasi együttesben egyetlen egy idegenlégiós sem szerepelt. Az alapszakasz után egyébként mindenki a Baját és a Csepelt várta a döntőbe, a mintegy tízezres lélekszámú kisvárosban, Körmenden nem is álmodtak az aranyéremről - mindaddig, amíg az elődöntőben ki nem ejtették a Csepelt. A Honvéd ellen nem 100, hanem 120 százalékon pörögtünk, másképpen nem tudtunk volna nyerni. Ez akkor nem a pénzről szólt, hanem arról, hogy a legtöbbet kihozzuk magunkból. Igazából mindez 1987. március 29-ig szóba sem került. Ekkor játszottunk Csepelen a bajnoki elődöntő harmadik meccsén. A félidőben 51-40-re a Csepel vezetett, a végén 96-87-re mi nyertünk. Ez akkor hatalmas szenzáció volt, mert az erőviszonyok alapján mindenki Csepel-Baja döntőt várt. A másik ágon a Honvéd kiverte a bajaiakat, így jött létre a Körmend-Honvéd döntő. Ezzel az is eldőlt, hogy a párosításban mi leszünk a kedvezményezettek, azaz ha harmadik meccsre kerül sor, akkor azt Körmenden játszhatjuk. A többi pedig már történelem.

Az Első Döntőbeli Hazai Ütközet

A Bp. Honvéd elleni döntő első meccsét hazai pályán 80-75-re meg is nyerték a körmendiek, a másodikat a fővárosiak hozták 86-62-re.

A Döntő Harmadik, mindent eldöntő Mérkőzése Körmenden (1987. április 12.)

A budapestiek a végső győzelemért utaztak az 1987. április 12-én játszott harmadik mérkőzésre, de a körmendiek vezetőedzője, Patonay Imre váratlant húzott: a 18 éves Szájer Józsefet ráállította a Honvéd irányítójára, s a hazaiak az első perctől kezdve letámadták ellenfelüket. Már a Budapestről Körmendre tartó hazaúton azt beszéltük a fiúkkal, hogy a Honvéd egészen biztosan hatalmas magabiztossággal érkezik a harmadik meccsre. Kitaláltam, hogy a 18 éves Szájer Józsit a kezdőbe rakom, rátettem őt az ellenfél irányítójára, aztán az első perctől kezdve letámadtuk őket. Ezzel a húzással megbillentettük a Honvéd magabiztosságát, így nyertük meg a bajnoki döntőt. Ezzel olyannyira sikerült kizökkenteni a sokat látott Honvéd-kosarasokat, hogy a Körmend 82-72-es sikerével történelmet írt: első vidéki csapatként megnyerte a bajnoki serleget. Az aranyérmet 3200 néző előtt ünnepelték. Harminc év elteltével látogattunk el Körmendre, hogy ennek a romantikus történetnek három egykori főszereplőjével találkozzunk: Bebes Istvánnal, aki azóta Körmend polgármestere lett, Zsebe Ferenccel, aki a jelenlegi körmendi csapat ügyvezetője és Patonay Imrével, aki edzőként abban a pillanatban legendává vált, amikor a Berki János, Král László játékvezetői kettős lefújta a bajnoki döntő harmadik mérkőzését. A videón úgy hat, mintha az egész város a kis sportcsarnokban ünnepelt volna, pedig a 8-as főúton volt az igazi buli - amelyről a Szabad Európa Rádió úgy számolt be, hogy Körmenden hatalmas tüntetés van, mert felemelték a kenyér árát. Patonay Imre arra még emlékszik, hogy néhány óra elteltével helyesbítésre került a hír, de a következő hat nap már egybefolyt. Azt sem titkolta, hogy a hetedik napon egy kórházi ágyon ébredt, ahová alkoholmérgezéssel vitték be a mentők. Ne feledjük, hogy a SZER Münchenből sugározta a műsorát, amíg oda eljutott a helyesbítés híre, eltelt pár óra. De legalább ott is bemondták, hogy bajnok lett a Körmend. Hogy mi történt utána? Nekem hat nap egybefolyt, mindenkivel inni kellett, nem volt mese. A hetedik nap egy kórházi ágyon talált, mert a mentő alkoholmérgezéssel behozott. Lett belőle egy hasnyálmirigy-gyulladás, egy hét alatt hoztak rendbe, de utólag azt mondom, megérte.

A mindent eldöntő mérkőzés részletei

A KÖRMENDI DÓZSA MTE 1987-ES BAJNOKCSAPATA

• Bebes István
• Érsek István
• Fodor Péter
• Hódi László
• Kardos László
• Molnár László
• Molnár Tamás
• Németh István
• Szalay György
• Szájer József
• Szendrey Sándor
• Zsebe Ferenc
• Edző: Patonay Imre

A Bajnokcsapat Öröksége és Hagyománya

„Szlávik Csaba és Trummer László, a csapat akkori két legjobb dobója az 1985/86-os idény végén abbahagyta a játékot, nélkülük vágtunk neki a következő szezonnak” - idézte fel emlékeit az egykori edző. - A bajnokság előtt így senki sem beszélt az aranyéremről. A harminc évvel ezelőtti bajnokcsapat különleges társaság volt. Hihetetlen összetartás és baráti viszony jellemezte őket. Talán éppen ennek a kohéziós erőnek köszönhették, hogy az első vidéki bajnokcsapatot Körmenden ünnepelhették. „A Honvéd játékosállományában jobb volt, mint a miénk, de a Körmendnél jobb közösséget nehéz lett volna találni” - emlékezett vissza Zsebe Ferenc. „Ráadásul olyan edzőnk volt, aki csak tíz évvel volt idősebb nálunk, jó játékos is volt, hihetetlen tisztelet övezte Körmenden. Nem is beszélve arról, hogy Putesz is hatalmas bulikirálynak számított. Egy hibája volt csak, nem ismerte azt a szót, hogy pihenőnap. Elképesztő mennyiséget edzettünk, így utólag persze azt mondom, hogy megérte.”

Zsebe Ferenc számára felejthetetlen marad az 1987-es bajnoki döntő. Amikor a döntő második meccsén a Honvéd legázolt minket Budapesten, Patonay Imre mindenkit megnyugtatott, hogy senki ne gazoljon be. Pénteken volt a pesti meccs, két nappal később már játszani kellett a harmadikat Körmenden. Határozottan emlékszem, hogy elmentünk bulizni, igaza volt Patonaynak, abban a helyzetben mást nem nagyon lehetett tenni. Innentől kezdve az egész egyetlen véget nem érő film. A mindent eldöntő meccs, az ünneplés, a koccintás a várossal. Feledhetetlen. Az a buli 52 év tapasztalata alapján benne van a TOP 3-ban. Fényes, Zenés, Korona. Ez a három szórakozóhely 100 méter távolságon belül volt. Sokat nem kellett sétálni. A bajnokcsapat talán legnagyobb kedvence átszellemülten idézte fel a 30 évvel ezelőtti történteket. A csarnokot többször átépítették, de a harminc évvel ezelőtti siker feledhetetlen marad. „Az az összefogás, amely akkor a körmendi kosárlabdát jellemezte, ma már szinte elképzelhetetlen” - tűnődött el Bebes István. A csapat tagjai és a város lakói szinte együtt lélegeztek, amikor pedig bajnokok lettünk, egész Körmend a vállán vitt bennünket. Harminc év múltán sem lehet pontosan felidézni azt az egyhetes ünnepségsorozatot, amely a döntőt követte. Meg kellett jelennünk minden vendéglátóhelyen, együtt kellett lenni az emberekkel.

Hét nappal a döntőt követően a Ganz MÁVAG csapatával Svédországba mentünk egy túrára, igazából ott sikerült magunkat kipihenni és ott tudatosult mindenkiben, hogy bajnokok lettünk. Ez a győzelem annyira mélyen beleívódott a lelkekbe, hogy azóta is minden egyes szezonban beszédtéma. Körmendet igazából ez a sportsiker ismertette meg az egész országgal, mert a nagy győzelemre azok is odafigyeltek, akik nem követték naponta a magyar férfi kosárlabda rezdüléseit. A döntőt úgy játszotta le ez a társaság, hogy előtte egyetlen játékosa sem küzdött ilyen téttel bíró mérkőzésen. Patonay Imre már a bajnokság közben igyekezett levenni a játékosok válláról a terhet. Zsebe Ferenc szerint Körmend akkor lett országosan ismert, amikor a kosárlabdacsapat megnyerte a bajnokságot. „Az egyik meccsről hazafelé jövet Székesfehérváron megálltunk a Hullamosónak nevezett kocsmában” - mondta Zsebe Ferenc. Egy félig részeg bácsi azt kérdezte tőlünk, hogy hol van Körmend? Elmagyaráztuk neki, de igazából tényleg csak a bajnoki cím tett minket országosan ismertté. A közönségünk akkor tényleg legendás volt. Amelyik csapat itt nyerni tudott, az hihetetlen bravúrt hajtott végre. Egyszer azt is leírták, hogy Körmend, 4000 néző. Ez barokkos túlzás, mert még a 3000 is alapos túlzásnak tűnt. De jó volt olvasni, az biztos.

Még a mai napig szokták kiabálni, hogy istálló, istálló, ha a vendégszurkolóknak nincs jobb ötletük arra, hogy mivel bosszantsák a körmendieket - mondta Patonay. - Pedig ezek az emberek nem látták az a tornatermet, amelyet 1976-ban avattunk. Bár a Budapest-vidék ellenét már nem volt annyira erős, mint a hetvenes években, amikor az NB I A-csoportjában egyszerre nyolc fővárosi csapat is szerepelt, a vidék első bajnokának lenni fantasztikus dolog volt. Mindig azt hangsúlyoztam, hogy a magyar férfi kosárlabdasport és Körmend számára is óriási felelősség volt az, hogy mi lettünk a sportág első vidéki bajnokcsapata. Arra már kevesebben emlékeznek, hogy két évvel korábban, 1985-ben bronzérmesek lettünk. Abban a szezonban majdnem ugyanaz a csapat játszott, mint 87-ben, sőt, Trummer és Szlávik még játszott a csapatban. Igazából a nagy sikert akkor alapoztuk meg. Bennünk, játékosokban semmiféle Budapest-fóbia nem volt. Sokszor kellett Budapestre menni, hiszen rengeteg fővárosi csapat szerepelt a bajnokságban. Eljutottunk oda, hogy a pesti élcsapatok elleni mérkőzések plusz motivációt jelentettek a számunkra. A kosárlabda ma már teljesen másról szól, mint akkor. Ebből a szempontból a mi 1987-es sikerünk tényleg megismételhetetlen és egyszeri csodálatos történet volt.

Mindezt már négy évtizede történt. Azóta a körmendi csapat - a jelenlegi élvonal tagjai közül egyedülálló módon - folyamatosan tagja az első osztálynak. 1987. április 12-e a magyar kosárlabdázásban sporttörténeti eseményt hozott. A Körmendi Dózsa MTA Patonay Imre vezetésével első ízben lett vidéki csapatként magyar bajnok. Az aranyérmet 3200 néző előtt ünnepelték. A körmendi piros-feketék évről évre ott vannak a legjobbak között. Hét alkalommal, legutóbb éppen néhány hete a Magyar Kupát is elnyerték, 1996-ban és 2003-ban pedig ismét bajnoki címet szereztek. Az MTE 6 ezüstéremmel és 6 bronzéremmel is büszkélkedhet, valamint azzal, hogy mint már említettem, 1975-ös feljutása óta folyamatosan az első osztályú bajnokság tagja. A csapat a nemzetközi küzdőtérre kilépve több emlékezetes mérkőzéssel ajándékozta meg lelkes szurkolóit, ezzel is hozzájárulva a magyar kosárlabda hírnevének öregbítéséhez.

tags: #kormend #kosarlabda #elso #hazai #merkozes

Népszerű bejegyzések:

• A spanyol kosárlabda sikerei
• Stílus és kényelem a Real Madrid szurkolóinak
• A portugál labdarúgó útja
• SEHA-liga Telekom Veszprém
• A leggyakoribb angol pozíciónevek