A Kosárlabda: A Játék, Amely Meghódította a Világot

A kosárlabda egy olyan labdajáték, melyet két ötfős csapat játszik. Mindkét csapatnak van egy-egy a pályán egymással szemben 3,05 méter magasan elhelyezett lyukas kosara (vagy hálós fémgyűrűje). A csapatok célja a szabályszerű játék során az, hogy a labdát az ellenfél kosarába dobják, illetve hogy megakadályozzák a másik csapatot ugyanebben. A találatokért a csapatok pontokat kapnak, és az a csapat nyer, amelyik a játékidő alatt több pontot gyűjt. Napjainkra a kosárlabda az egyik legnépszerűbb sportággá vált világszerte.

A Kosárlabda Eredete és Naismith Víziója

A kosárlabdához hasonló játékokat már évszázadok óta játszanak; a legrégebbi ismert változata a „pok-ta-pok”, amelyet 3000 évvel ezelőtt a mexikói olmékok játszottak. Az aztékok, inkák és maják is játszottak hasonló labdajátékokat, ahol egy falra erősített fém-, illetve kőgyűrűn kellett átjuttatni egy golyót. Egyes források szerint az inkák egy magas póznát állítottak fel és erre egy könnyen forgatható fűzfavesszővel kosarat erősítettek, amit úgy kellett a labdával eltalálni, hogy az minél többször megforduljon.

A mai értelemben vett kosárlabda 1891-ben született az Egyesült Államokban, a mai Springfield College elődjében, a springfieldi YMCA (Fiatalok Keresztény Egyesülése) Training School-ban Dr. James Naismith jóvoltából. Naismith, a kanadai születésű testnevelő és lelkész, puritán volt, célja elsősorban a játék és a gyerekek szellemi fittségének megőrzése volt. A Springfieldi Főiskolán végzett, majd ott is maradt tanítani. Felsőbb parancsra kezdett töprengeni egy újfajta, beltéri testmozgáson, hogy a diákok a kemény új-angliai teleken is mozogjanak a tornateremben, legalábbis amíg nem jutnak ki focizni és rögbizni. Olyan játékot szándékozott megalkotni, amely a hideg idő beköszöntével teremben, kis területen is játszható és amely nem a fizikai erőre, hanem inkább az ügyességre épít.

Naismith a játék megalkotásakor öt alapelvből építkezett:

1. A játékot gömbölyű labdával, kézzel játsszák.
2. A játékosok ne szaladhassanak a labdával.
3. A játékosok mozgása a pályán ne legyen korlátozva.
4. Ne legyen durva érintkezés.
5. A labdát vízszintesen elhelyezett kapuba, a játékosoknál magasabbra kelljen dobni.

A „kapu” céljára egy barackos kosár szolgált az iskola tornatermének erkélyére szerelve, mely 10 láb (3,05 m) magasan volt - a mai napig nem változott ez a magasság. Az első mérkőzést 1891. december 21-én a javíthatatlanok osztályának 18 diákja futball-labdával játszotta. Az iskola gondnoka ugyanis csak ezeket az őszibarack aratására használt tárolókat találta Naismith kérésére. Fent az erkélyen azonban kellett állnia még egy embernek, aki kiszedi és visszadobja a pályára a labdát, mivel a kosár alja még zárt volt.

Az első meccs véres bunyóba torkollt, miközben a gyerekek próbálták az őszibarack aratására használt tárolókba dobni a labdát. Naismith 13 szabályt állított fel, melyek közül 9, még ha módosított formában is, de ma is érvényben van. A szabályokat a Triangle (Háromszög) magazin 1892. január 15-i számában közzé is tették „New Game” (Új Játék) címmel. A „kosárlabda” kifejezést Naismith egyik diákja találta ki. Az új játéknak nagy sikere volt, és a YMCA gondozta a szabályokat, s hálózata révén a játék nagyon gyorsan elterjedt.

A Szabályok és Felszerelések Fejlődése

A játék "kellékei" és szabályai gyorsan változtak, tökéletesedtek. Az eredeti szabályok szerint a labdát egy vagy mindkét kézzel bármilyen irányba lehetett dobni, a játékos nem futhatott a labdával, hanem arról a helyről kellett dobnia, ahol elkapta. Labdát vezetni nem lehetett, ezért nem volt nagy baj, hogy a labda nem volt teljesen gömbölyű. Később a labdavezetést ugyan megengedték, de labdavezetésből egészen 1916-ig nem lehetett kosárra dobni. A labdavezetés csak jóval később, a negyvenes években vált a játék fő elemévé, amikor a jó minőségű gyári, teljesen gömbölyű labdák piacra kerültek.

A palánk felszerelése a nézők miatt vált szükségessé, akik csapatukat úgy próbálták segíteni, hogy a karzaton átnyúlva a labda útját akadályozták. A tisztább játék mellett a palánk segített a pályán tartani a labdát és lehetővé tette a lepattanó labdák megszerzését is. A fonott kosarat felváltotta a fém gyűrű, melyre hálót szereltek. A háló kezdetben zsákszerűen zárt volt, később kinyitották az alját, majd a fapalánkot üvegre cserélték, a labda méretét meghatározták.

A játékosok száma a férfiaknál először 7-re, majd 1897-ben a mai is érvényben lévő 5-re csökkent. Naismith szigorú szabályokat vezetett be a testi érintkezés és a durvaság megelőzésére. A kosarasok nem lökhették vagy üthették ellenfelüket. Szándékos szabálytalanság esetén, ha a másik csapattag megsérült, az egész meccsre kizárták a vétkest. Egy mérkőzés két 15 perces félidőből állt, köztük öt perc pihenővel. Döntetlen esetén a mérkőzés addig folytatódhatott, amíg újabb kosár nem született. A második hiba után a játékosnak ki kellett állni a játékból egészen addig, amíg egy kosár nem esett. Ha egy csapat egymás után három személyi hibát vétett (közben az ellenfél egyet sem), az ellenfél automatikusan kapott egy pontot, ami tekintve a kosarak alacsony számát, súlyos büntetésnek bizonyult.

A pálya méretei, a büntetőterület mérete, formája, a büntetővonal távolsága is többször változott, és még a mai napig is formálódik. Kezdetben kosár után nem járt automatikus labdabirtoklás az ellenfélnek, minden kosár után feldobás következett a félpályán.

A Kosárlabda Nemzetközi Elterjedése és Szervezetei

A kosárlabda sportágat 1905-ben fogadták el hivatalosan új sportágnak. Még csak 120 éve hivatalosan elismert sportág a kosárlabda. Az első nyilvános kosárlabda-mérkőzést 1892. március 12-én rendezték a Springfield College-ben: oktatók a diákok ellen: 1:5. A YMCA mozgalom jóvoltából, melynek akkoriban 8000 intézménye volt az Egyesült Államokban, Kanadában és szerte a világban, a sport gyorsan terjedt.

A kosárlabda már két évvel megszületése után eljutott Európába, az első bemutató mérkőzést Párizsban játszotta két amerikai YMCA csapat. Az első regisztrált nemzetközi mérkőzésre azonban még hosszú évekig, egészen 1919-ig kellett várni.

Profi Ligák az Egyesült Államokban

Ahogy a sportág népszerűsége nőtt, megalakultak a profi ligák is az Egyesült Államokban. Az első a National Basketball League (NBL) volt, ami 1898-ban született, 6 csapatból állt, de 1904-ben megszűnt. Csak 33 évvel később, 1937-ben indították újra a Goodyear, a Firestone és a General Electric szponzorálásával, ezúttal már 13 csapattal. Az 1920-as években több száz csapatot tartottak számon, de a profi sport szervezettsége alacsony volt. 1949-ben két liga összeolvadásából alakult meg az NBA, amely fokozatos terjeszkedéssel a legnépszerűbb szervezetté vált, rövidesen a legjobb játékosokat tudhatta soraiban.

Nemzetközi Szervezetek

A Nemzetközi Amatőr Kosárlabda Szövetséget (FIBA - Fédération Internationale de Basketball Amateur) Argentína, Görögország, Olaszország, Lettország, Románia, Svájc és Csehszlovákia képviselői alapították meg 1932. június 18-án Genfben, első főtitkára az angol William Jones volt. A Szövetség székhelye 1956-ig Genfben, 1956-tól 2001-ig Münchenben volt. 2001-ben a Nemzetközi Szövetség (FIBA World) és az Európai Szövetség (FIBA Europe) szétvált, előbbi visszaköltözött Genfbe, utóbbi Münchenben maradt. A szervezetnek jelenleg öt földrészről 214 tagországa van. A Szövetség nevében szereplő „amatőr” elnevezést 1989-ben hagyták el a névből, amikor is a hivatásos és az amatőr játékosok megkülönböztetését eltörölték.

A Női Kosárlabda Története

A női kosárlabda az Egyesült Államokban szinte párhuzamosan fejlődött a férfiakéval. 1892-ben Senda Berenson, egy litván származású testnevelő tanár mutatta be diákjainak az amerikai Smith College-ban. Mivel a fiúk által játszott kosárlabdát túl megterhelőnek találta a lányok számára, változtatott a játékon. A pályát három egyenlő részre osztotta, minden területen három-három játékos tartózkodhatott, így egyszerre csapatonként 9 játékos volt a pályán. A játékosok a területüket nem hagyhatták el, a labdát szektorról szektorra kellett előrejuttatni. A labdát nem lehetett három másodpercnél tovább tartani, háromnál többször leütni és kiütni, vagy kivenni az ellenfél kezéből. Minden kosár után feldobás következett a középső harmadban. A háromszektoros játékot 1938-ban kétszektorosra módosították, a játékosok száma ezzel együtt hatra csökkent. 1997-ben az NBA támogatásával megalakult a WNBA, a női profi liga, mely a kezdeti nehézségek után elfogadtatta magát és sikerült jelentős nézettségre szert tennie.

Olimpiai és Világbajnokságok

1904-ben a St. Louis-ban rendezett olimpián mutatkozott be a sportág, ekkor még csak bemutató mérkőzések keretében. A hivatalos programban először Berlinben, 1936-ban szerepelt a kosárlabda a férfiak számára, ahol a döntőben szakadó esőben az Egyesült Államok csapata 19:8-ra verte Kanada válogatottját. A NOB 1935-ben vette fel a sportágat az olimpiai listára. Ettől kezdődően minden olimpiai évben a FIBA technikai bizottsága értékeli a szabályrendszert, és szükség esetén módosít is rajta.

Az Olimpiai Játékok történetében eddig mindössze három alkalommal fordult elő, hogy nem az Egyesült Államok csapata végzett az első helyen. Az olimpiai kosárlabda tornák történetében talán a legemlékezetesebb az 1972-es müncheni olimpia döntője, melyet a kétszer újrajátszatott utolsó 3 másodperc után nyert meg a szovjet válogatott az Egyesült Államok ellen. Az amerikaiak óvását a Hepp Ferenc által vezetett (3 kelet-európai és 2 nyugati tagból álló) bizottság 3:2 arányban elutasította, az 51-50-es végeredményt helyben hagyta. Az ezüstérmeket a csalódott amerikaiak a mai napig nem vették át, azokat egy svájci széfben őrzik.

1989-ben a FIBA eltörölte a profi és amatőr játékosok megkülönböztetését, így 1992-ben első ízben vehettek részt a legjobb amerikai játékosok az Olimpiai Játékokon. A „Dream Team” barcelonai szereplése óriási élményt okozott a résztvevőknek és a nézőknek egyaránt. A kosárlabda sportág olimpiai és világbajnoki története is kimagasló amerikai dominanciát mutat. A férfiaknál az eddigi 18 olimpiai döntőt 14 alkalommal nyerte meg az USA, a nőknél ez az arány 10-ből 7.

A női kosárlabda csak 1976-tól szerepel a Játékok műsorán, az aranyérmek tekintetében szintén amerikai dominanciával. A férfiak számára első alkalommal 1950-ben Argentínában, a nőknek 1953-ban Chilében rendeztek világbajnokságot. A világbajnokságokat 4 évente, az olimpiák utáni második években rendezik.

Európa-bajnokságok

1935-ben rendezték az első Európa-bajnokságot a férfiak számára, melyet tesztversenynek szántak a berlini olimpia előtt. A versenyt, melyre 10 ország csapata nevezett, Lettország nyerte. A második világháború után a szovjet kosárlabda dominánssá vált a kontinensen, köszönhetően Lettország, Litvánia, Ukrajna és Észtország bekebelezésének. Az ötvenes években csak Magyarország tudta megállítani a szovjeteket, az 1955-ös budapesti Európa-bajnokságon. Az Európa-bajnokságokat egészen 1959-ig szabadtéren rendezték (általában futballstadionokban), ezután a rendező országnak fedett csarnokokkal kellett rendelkeznie. 1961-ig bárki részt vehetett a kontinensviadalon, aki jelezte részvételi szándékát. Ekkor azonban már olyan nagy volt a jelentkezők száma, hogy a következő Európa-bajnokságra selejtezőket kellett kiírni a 16 csapatos Eb-döntőbe jutásra. Az 1967-es Helsinkiben rendezett Európa-bajnokság tekinthető az első modern korinak.

Hírességek Csarnoka

1959-ben nyitotta meg kapuit Springfieldben a Kosárlabda Hírességek Csarnoka (Basketball Hall of Fame), melybe olyan játékosokat, edzőket, játékvezetőket és sportvezetőket választanak be, akik tevékenységükkel nagymértékben előmozdították a sportág fejlődését. A Hírességek Csarnokába nem csak amerikaiak, hanem más nemzetiségűek is bekerülhetnek. 2007-ben nyitotta meg kapuit a FIBA Hall of Fame a spanyolországi Alcobendasban, ahol a sportág nemzetközi szinten kiemelkedő játékosai, edzői, játékvezetői és sportvezetői kaphatnak helyet.

Híres Játékosok és Kulturális Hatás

Rengeteg vagány, nagy egyéniség sorjázik a profi kosarasok között, akik szerethetőségük miatt (is) sztárok, és őrültségeik is legendákká teszik őket - vitathatatlan kosártudásuk mellett. George Mikan, Bob Cousy, Wilt Chamberlain, Oscar Robertson, Jerry West, Karem-Abdul Jabbar, Julius Ervin, Shaquille O’Neal, Larry Bird, Earvin Magic Johnson, Michael Jordan csak néhány név a legendák sorából. A már aktív korukban legendáknak tartott játékosok, mint Michael Jordan, vagy Earvin „Magic” Johnson nemcsak a kosárlabda rajongók számára jelentették az egész olimpia egyik legfőbb látványosságát.

A kosárlabda mára népszerűbb, mint valaha, amit a Nike eladásai, a Netflix dokumentumfilmjei (The Last Dance), vagy Jack Nicholson (Los Angeles Lakers fan), Spike Lee (New York Knicks drukker) és Billy Crystal (Los Angeles Clippers szurkoló) rajongása is jól bizonyít. Na meg persze az Air című film is, vagy a tragikusan fiatalon elhunyt Kobe Bryantről szóló könyvek. Az NBA sztárjai világszerte vetélkednek a labdarúgók ismertségével.

Kosárlabda Magyarországon

A kosárlabda magyarországi elterjesztése Kuncze Géza testnevelő tanár nevéhez fűződik, aki 1912-ben egy müncheni tanfolyamon a kosárlabda Németországban játszott, palánk nélküli változatát ismerte meg (korbball). Először a kereskedelmi iskolákban - Mester utcai, Vas utcai, Wesselényi utcai - terjedt a játék. A Mester utcai kereskedelmi lett az ország „labdajáték” iskolája. Számolatlanul ontotta az itt tanító Molnár József a válogatott játékosokat.

1925-ben a Magyar Atlétikai Szövetség befogadta a sportágat, keretein belül megalakította a Kosárlabda Bizottságot. Ekkor már a dr. Bakos Gábor és Rózsa László által lefordított, nemzetközileg elfogadott szabályok szerint játszották Magyarországon is a kosárlabdát. Az első hivatalos bajnokságot a MASZ Kosárlabdajáték Bizottsága írja ki 1933-ban tíz csapat részvételével. Az első magyar bajnok a közgazdászhallgatók csapata, a KEAC. A bajnokcsapat tagjai: Károlyi József, Kozma Emil, Majzik László, Matusi Ferenc, Péteri-Petrik Béla, Rózsa László, Simon József.

A Magyar Kosárlabda Szövetség 1942-ben alakult meg. A nagymértékű fejlődés szükségessé tette a kosárlabda kiválását az Atlétikai Szövetségből. Az OSK tanácstermében tartott alakuló közgyűlésen Tatár István a MASZ nevében búcsúzott a kosárlabdázóktól. 1942. november 15-én önálló szervezetként megalakult a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége (MKOSZ), melynek első elnökévé egyhangúlag, közfelkiáltással Kuncze Gézát választották. Szövetségünk csak 1953-ban lett a FIBA tagja.

Magyar Sikerélmények

A magyar kosárlabdázás férfi vonalon az 1950-es években volt a legsikeresebb. A sok jó játékosból szinte észrevétlenül alakította ki Páder János azt a válogatottat, amely sikert sikerre halmozott. A csúcsot 1955 jelentette: Európa-bajnoki aranyérem Budapesten! Magyarország válogatottja nagy küzdelemben 14 ponttal győzött a szovjet válogatott ellen. A Népstadionban 30 ezer néző előtt lejátszott mérkőzés végeredménye: 82-68. Az 1960-as olimpián a férfi válogatott 9. helyet ért el.

A nők hasonlóan sikeres időszakra tekinthetnek vissza. Az 1950-ben Budapesten rendezett női EB-n Magyarország játszotta a döntőt a Szovjetunió ellen. Balszerencsés mérkőzés után szorultunk a második helyre. A magyar női kosárlabda-válogatott első országok közötti mérkőzését 1942-ben játszotta. A háború miatt öt évet kellett várni a folytatásra, ám addigra a magyar női kosárlabdázás Európa élvonalába jutott. Női csapatunk mindössze egyszer szerepelt olimpián, az 1980-as „csonka” olimpián 4. helyen végeztek. Az 1984-es olimpiára politikai okok miatt nem utazhattak el.

Jelenleg hazánkban több mint 20 000 regisztrált kosárlabdázót tartanak nyilván. Több korosztályban is rendezünk országos bajnokságot. Az elmúlt évtizedekben azonban kijutni sem sikerült a világversenyekre, vagy nem értek el átütő sikert a magyar klubcsapatok, bár jelenlétük női vonalon az Euroligában, és férfi vonalon különböző európai kupákban folyamatos. Játékosaink közül legismertebb Dávid Kornél, aki első - és eddig egyetlen - magyarként 1999 és 2001 között játszott az NBA-ben. A nőknél hasonlóan sikeres karriert Balogh Judit futott be, aki európai top csapatok első számú játékosa volt.

Jelenlegi Szabályok és Eltérések (FIBA vs. NBA)

A versenyszerű felnőttkosárlabdát a világon mindenhol elfogadott FIBA (Nemzetközi Kosárlabda Szövetség) szabályok szerint játsszák, kivéve USA-t és Kanadát, ahol az NBA (Nemzeti Kosárlabda Szövetség) szabályai vannak érvényben. Az NBA eltérő szabályokkal rendelkezik, mint az általunk megszokott kosárlabda. Az NBA az egyéni játékról és a látványos (szabályokkal nem ütköző) trükkökről, dobásokról és nem utolsósorban zsákolásokról híres, míg a kosárlabda öreg kontinensen játszott változatára inkább a csapatjáték, az összjáték jellemző. A FIBA egyik fő célja a következő években, hogy a két szabályrendszer közötti különbségeket megszüntesse.

Főbb Szabálykülönbségek

Az alábbi táblázat összefoglalja a legfontosabb különbségeket a FIBA és NBA szabályai között:

Egy sikeres kosárért két pont jár, ha a hárompontos vonalon belülről lett elindítva a dobás, és három pont jár, amennyiben a vonalon kívülről. Ha a dobás pillanatában szabálytalankodtak a dobóval, akkor büntetődobással jöhet az adott játékos, s minden egyes büntetődobás egy pontot ér. A labdával haladni csak labdavezetéssel, azaz a labda lepattintásával lehetséges, ha ezt a játékos nem tartja be, akkor lépéshibát vét, s az ellenfél folytathatja a játékot oldalbedobással. Továbbá itt is érvényben van a „kétszerindulás” szabálya, tehát ha egy játékos befejezi a labdavezetést, akkor nem kezdheti újra.

A különböző korcsoportok, nemek és ligán belüli osztályok között további szabályeltérések lehetségesek. Például a 2010-es világbajnokságtól kezdődően a hárompontos vonal 50 centiméterrel hátrébb került (625 cm-ről 675 cm-re).

Kosárlabda mint Szabadidősport

A kosárlabdát a sebessége, technikája és variációs lehetőségei a nézők számára rendkívül látványossá teszik. Elsősorban teremsport, de szabadtéri változatai is ismertek, például az utcai kosárlabda, azaz a streetball. Ezeknek teljesen eltérőek a szabályai, mint az amerikai Nemzeti Kosárlabda Szövetség (NBA) vagy a Nemzetközi Kosárlabda-szövetség (FIBA) előírásai szerint Európában is leginkább játszott változatnak. Igazi szabadidősport, akár egyedül is lehet kosárra dobálni, csapatban pedig tényleg remek szórakozás. A labdás ügyességi játékokkal már egész kis korban el lehet kezdeni, a versenyszerű képzés 9-10 éves korban indulhat, az élvonalbeli pályafutás jellemzően 35 éves korig tart.

tags: #kosarlabda #mint #sport #angolul

Népszerű bejegyzések:

• Minden az El Clásicóról
• Ismerje meg a Real Madridot
• Sportegészségügyi háttér a jégkorongban
• részletes információk az asztalifoci versenyekről
• Diákolimpia kézilabda beszámoló