A kosárlabda tehetség felismerése és fejlesztése
A kosárlabda, mint sportág, több mint 130 éves múlttal rendelkezik, és több mint 200 tagországgal büszkélkedhet. Kultúráját az Amerikai Egyesült Államok határozta meg, ahol a gyerekeket kristálytiszta iskolai nevelőrendszer alapján oktatják. Ez a szisztéma próbálja meg a vetélytársakat is inspirálni, amennyire azt a sportági helyzetük engedi. Magyarországon is működött hasonló rendszer egészen a rendszerváltásig, de napjainkban jelentős akadályokba ütközünk. Gyakorlatilag lehetetlen olyan testnevelő tanárt találni, aki ért a kosárlabdához, a kluboknak nincsenek anyagi forrásaik, és hiányzik a kapcsolatrendszer az oktatási intézményekkel.
Annak érdekében, hogy valakit tehetségesnek nevezhessünk, minimum tíz tényezőnek kell megfelelnie. Átlagon felüli fizikai képességekkel kell bírnia, koncentráltnak és motiváltnak kell lennie, nem is beszélve a kiemelkedő játékkészségről.
A tehetség azonosítása a sportvilág egyik legnagyobb és legjövedelmezőbb tevékenysége. Szüntelenül keresik az új sztárokat, legyen szó akár a kosárlabdáról, labdarúgásról vagy más sportágról. A véletlenszerű tehetségfejlesztést egy módszeresebb megközelítés váltotta fel, azonban a bizonyítékok még így is számos kérdést vetnek fel a hatékony azonosítási módszerekkel kapcsolatban.
A tehetség legáltalánosabb jelentését talán az angolszász nyelvterületen használt „talent” szó eredete mutatja. A „talent” szó a Közel-Keleten használatos pénznemből származik, és Máté evangéliumából is idéznek, mely szerint „Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak egyet, kinek-kinek képességei szerint…”. Ez jól láthatóan mutatja a tehetség adottság jellegét, tehát olyan nem megszerezhető tudást, amivel nem mindenki rendelkezik.
Számos tehetségazonosító folyamat elfogult. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a hivatásos és szakképzett személyek nagyobb valószínűséggel választják ki a megfelelő játékosokat, de ez nem mindig van így. Malcolm Gladwell, angol születésű kanadai újságíró, Kivételesek című könyvében kifejti, hogy ezek a folyamatok miért csúsznak félre. Bebizonyítja, hogy a siker története valójában teljesen más, és ha szeretnénk megérteni, hogy egy ember miért fut be, akkor sokkal alaposabban szemügyre kell vennünk a körülményeit.
Egy norvég tanulmányban 18 aranyérmes sportolót hasonlítottak össze kevésbé sikeres sportolókkal. Az eredmény azt mutatja, hogy a bajnokok a specializációjuk előtt számos különböző sportágat próbáltak ki, illetve egy másik sportágban is hosszabb ideig versenyeztek. A Német Tenisz Szövetség Wolfgang Schneider pszichológust kérte fel a kiválasztás folyamatában való részvételre. A programban résztvevőket a tenisz-specifikus és általános atlétikai készségei alapján mérték fel, és arra jutottak, hogy a jobb általános készségekkel rendelkezők nagyobb valószínűséggel sajátítják el a sportágspecifikus készségeket. Az általános készségek felmérése kimondottan fontos a későbbi sikerek szempontjából.
A tehetség másik esszenciális összetevője nem más, mint a reziliencia, amely a nehéz körülményekkel való megbirkózás képessége, ellenállási, alkalmazkodási készség. Ahhoz, hogy a fizikai felkészültséget megalapozó edzésmennyiséget, a szembejövő akadályokat, csalódásokat, sérüléseket és visszaeséseket kibírja a sportoló, nemcsak erős motivációra és kitartásra van szüksége, de reziliensnek is kell lennie.
A Csata DSE kosárlabda-nevelőműhelyt Tursics Sándor 1995-ben alapította feleségével, Iván Krisztinával. Az egyesület azóta - öt éven át a Vasassal együttműködve - családi vállalkozásként működik. A Csata fennállása óta közel harminc országos bajnoki címet tudhat magáénak, és persze számtalan válogatott indult az angyalföldi iskolából. Az sem lehet kérdés, hogy a korosztályos élvonalat egyre jobban dominálják a Tursics család tanítványai. A Csata titka a filozófiájában rejlik, de persze, szükség van kiemelkedő kvalitású fiatalokra is, akik megtalálásához megfelelő koncepciójú kiválasztás szükséges.
A Csata DSE programot is hozott létre, amelynek neve a „legyél te is kosaras”. Ezt minden hónapban megrendezik. Az esemény versenyt jelent, ahol egymás ellen játszanak a gyerekek, és itt már van rálátás arra, hogy közülük ki az, akiből egyszer kiváló játékos lehet.
A kosárlabda gyakorlásával töltött idő, több szempontból is igen hasznos. Az egyéni nevelés, a kemény munka, a kötelességtudat, siker és kudarc, az idő hatékony beosztása és kihasználása csak a sport segítségével tanulható. A napi kemény edzések és a hétvégi mérkőzések megvédik a gyerekeket a kamaszkorban rájuk leselkedő veszélyektől, mint amilyenek a szenvedélybetegségek, a csavargás és a rossz társaság. Edzőink nem csak a kosárlabda sport technikai-taktikai fortélyait tanítják a gyerekeknek, hanem nagyon komoly személyiségformáló nevelőmunkát is végeznek.
A befektetett munka pedig a későbbiekben megtérül. Egy képzett kosárlabdázó, egyetemi tanulmányaihoz sportösztöndíjat kaphat, úgy itthon, mint külföldön. A kosárlabda intellektuális sport, művelői többnyire akadémiai végzettséget szereznek, és ez nem véletlen.
A kezdőkről ez egyáltalán nem állapítható meg. Egyesületünk vezetése a természetes kiválogatódásban hisz. Az arra alkalmatlanok idővel önmaguk távoznak. A tapasztalat az, hogy nem a legügyesebbek jutnak a legtovább! A természet adta ügyességhez csak nagyon ritkán társulnak olyan egyéb tulajdonságok, amelyek a csúcsra juttatják a játékost. A legjobban azok teljesítenek, akik közepes képességekkel érkeznek hozzánk, és kemény munkával, szorgalommal, sok kudarcon keresztül érik el az eredményeket.
A sport az ilyen! Egyszer győzünk, máskor meg veszítünk. Olyan csapat, aki mindig csak győz, nincs! Győzni könnyű, a győzelemnek mindenki örül! Veszíteni kell inkább megtanulni, ez a nehezebb feladat. Ha a kudarcot jól kezeljük, akkor a következő mérkőzésen jobban játszunk, fejlődünk, de még így sem biztos, hogy nem kapunk ki! Ki a hibás? Az ellenfél, meg a játékvezető, meg a palánk, meg a labda! Nem! Mindig a csapat és annak a pályán lévő játékosai. Tessék átgondolni, hogy hol hibáztunk, követtük-e az edző utasításait, jól dolgoztunk-e az edzéseken, csapatként játszottunk, vagy öt egymással is rivalizáló sztárocska volt a pályán.
A kiváló sportteljesítmény, a sikeres sportolói karrier eléréséhez számos külső és belső tényező együttállására van szükség. A siker eléréséhez jelentősen hozzájárul a sportoló szociális környezete, a szülők, a társak, az edzők támogatói hozzáállása, de a sportág magas szintű űzéséhez szükségesek financiális háttér, eszközök megléte is, és akkor még nem beszéltünk a veleszületett, genetikailag determinált biológiai tényezőkről. Látható, hogy sok tényező együttállása szükséges egy professzionális sportolói pálya befutásához.
A magas szintű teljesítmény eléréséhez a sportolónak rendelkeznie kell a sportághoz szükséges képességekkel és készségekkel, kellően motiváltnak kell lennie a sok évnyi edzésmunkához, megfelelő edzői támogatást kell élveznie, környezetének és életmódjának is illeszkednie kell a versenysporthoz. A képlet azonban ettől bonyolultabbnak tűnik, mivel több tényező szerencsés együttállására van szükség.
Az első lépés a siker felé vezető úton a fiatal pszichés és szociális hátterének megfelelő sportág választása. Kulcsszerep jut a fiatal közvetlen környezetében lévő szülőknek, testnevelő tanároknak, mivel nekik kell helyesen felismerniük, hogy a sportoló képességei, motivációi és a sportág követelményei milyen irányba mutatnak. A sportágválasztás jelentős mértékben meghatározza a sportolói kiválasztást, ezáltal a tehetséggondozás folyamatának minőségét, valamint a sportági sikereket is.
A szülők magatartása és értékrendje az elsődleges szocializációs közegként jelentős hatással van a fiatalok igényszintjének, hozzáállásának alakulásához. A szülői támogatás mellett, az iskolának is kiemelt szerepe van a gyermekek beállítódásának, értékrendjének, normáinak kialakításában.
A kutatások azt mutatták, hogy a sportolási tevékenység űzése során a legfontosabb cél az egyéni érdeklődés, a sport örömszerző jellege, de jelentős hatással van a sportágra fordított idő mennyiségének és a financiális háttérnek is. Sit és Lindner (2005) 7 faktort határozott meg az empirikus kutatási eredmények összefoglalásaként, amelyek a sportolói motiváció hátterében állnak.
A sportágválasztás során lényeges tényező, hogy a fiatalok milyen információt, tájékoztatást kapnak az adott sportágról és mindezt kitől kapják meg. Mint ahogy azt már említettük a szülőknek kiemelt szerepük van a választásnál, de a testnevelő tanárok és a kortársak is jelentős hatással bírnak. Gyakran fordul elő, hogy a szülők a saját álmukat szeretnék megélni a gyerekeik által vagy éppen saját múltjukat szeretnék ismételten előhozni a fiatalok sportolásán keresztül.
A sportoló gyermekek sokszor nem érzik magukat képesnek ahhoz, hogy azt az utat járják, amit szüleik kijelöltek számukra és az ehhez gyakran kapcsolódó magas elvárásoknak megfeleljenek. A szülői befolyás mértékét a szülők sportbeli tapasztalatai, a sportág iránti elkötelezettsége, a sportág szeretete határozza meg.
A testnevelő tanárok ezeket a szülői elhatározásokat némileg tudják befolyásolni, azzal, hogy felmérve a gyermek képességeit és készségeit olyan mozgásformát ajánl a fiatalnak, ami az ő számára mind fizikailag mind pedig a mentális tulajdonságokat elemezve testhezálló számára. Ha a gyermek számára a sportolás, mint örömszerző tevékenység jelenik meg, akkor nagyobb az esély arra, hogy sikeresebb sportolói karriert fog befutni és kevesebb eséllyel fog a lemorzsolódás áldozata lenni.
Továbbá meg kell említeni a média, a tömegkommunikáció hatását is, ami az értékek közvetítése által befolyással bírhat a sportág választásra, a sportolói karrierre. A lemorzsolódást a megfelelő sportág kiválasztásával és a támogatói sportkörnyezet meglétével lehet együtt a leghatékonyabban csökkenteni.
A sporttehetségek a tehetségek vonatkozásában egy speciális csoportot alkotnak, mivel jellegzetes környezetben és helyzetben valósul meg a sporttevékenység. Így célunk nem a különböző tehetség elméleti megközelítések tárgyalása, hanem a sportolói tehetségek jellemzőinek feltárására irányul. A sporttehetség kutatások középpontjában a fizikai képességek, a mentális tényezők és az érzelmi jellemzők megismerése, feltárása áll.
Brown (2001) szerint a sportágak többségében az alábbi tényezők játszanak döntő szerepet: ideális testméret, gyorsasági képesség, izomerő, ízületi mozgékonyság, edzettség, koordinációs képességek, valamint a vizuális látómező jellemzői. Ezekhez a tényezőkhöz kapcsolódik még a sportoló magas szintű motivációja, sportági elkötelezettsége, érzelmi stabilitása, mentális erő-és állóképesség birtoklása, a sportághoz kapcsolódó pozitív attitűd, valamint koncentrációs képességek.
Fleishman (1972) szerint a sportolói tehetségeket sportáganként eltérően kell alkalmazni, mivel megjelenési területük specifikusak. Gabler-Ruoff (1979) szerint a sportolói tehetséghez szükséges, hogy a sportoló az életkori szakaszoknak megfelelő testi és pszichikai sajátosságok átlag feletti szintjével rendelkezzen. Nádori (1981) szerint a tehetséges sportoló a társaihoz képest jobb regenerálódási képességgel rendelkezik, jobban bírja a terhelést és a technikai elemeket is gyorsabban sajátítja el. Nagy (1973) a koordinációs képességeket emeli ki a sportági tehetségek meghatározásában. Harsányi (2000) komplexen értelmezi a sportolói tehetséget, mivel számításba veszi az egészségi állapotot, pszichikai, élettani, antropometriai, motorikus és szocializációs adottságokat is.
| Fizikai képességek | Átlagon felüli |
|---|---|
| Mentális képességek | Koncentráció, motiváció, reziliencia |
| Játékkészség | Kiemelkedő |
| Egyéb tényezők | Szociális környezet, szülői támogatás, edzői iránymutatás |
tags: #kosarlabda #spportagi #tehetseg #ismervei
