A Juventus FC története: sikerek, legendák és kihívások
Az olasz labdarúgás egyik legfényesebb csillaga, a Juventus Football Club, több mint egy évszázados múltra tekint vissza. A Juventus története 1897. november 1-jén kezdődött, amikor egy csoport torinói diák úgy döntött, hogy megalapítják saját futballcsapatukat. 1897. november 1-én a torinói Massimo D`Azeglio gimnázium tanulóinak egy csoportja az Umberto király sétány egyik ódon és kényelmetlen padján ülve eldöntötte, hogy sportegyesületet hoz létre azért, hogy futballozhassanak.
A fiúk a Massimo D’Azeglio iskolába jártak, amely klasszikus iskola volt. Ezek a fiúk nagyon jó taníttatást kaptak, de közülük a legidősebb is mindössze 17 éves volt. Innen egyenes út vezetett a sport klub nevéhez, a JUVENTUS-hoz, ami latinul fiatalságot jelent. Olaszország legsikeresebb klubja megszületett, szinte teljesen véletlenül.
A kezdetek és az első sikerek (1897-1923)
A klub, amelynek első elnöke Enrico Cafari volt, bár székházat igen sűrűn cserélt, de a nevét nagyon hamar megkapta, a névadó közgyűlésen a Sport Club Juventus nevet fogadták el. A Klub első elnöke Enrico Canfari volt, a klub első pályája a Piazza d’Armi, míg kezdetben rózsaszínű mezben játszott a csapat. Ilyen mezben kezdte meg szereplését a nemzeti bajnokságban a klub az 1900-as évben.
Az újonnan alakult csapat hivatalos mezszíne a rózsaszín volt, és hazai mérkőzéseit a Piazza D`Armi-n játszotta az 1900-as bajnoki debütáláskor. A csapat ma is használatos fekete-fehér mezét 1903-ban "szerezte", mikoris John Savage egyik barátja, aki Nottinghamben dolgozott a Notts County csapatánál, egy félreértést követően fekete-fehér mezeket szállíttatott le Torinóba. 1903-ban váltottak a zebra-csíkos mezre, miután egy rossz szállítmányt küldtek Angliából, ahol a mezek készültek.
A Juventus első olasz bajnoki címét 1905-ben ünnepelhette. Ez a siker koronázta meg a klub svájci elnökének, Alfredo Dick munkásságát. A textilgyáros elnök szervezettséget vitt a Juventus életébe, és külföldi játékosokkal erősítette meg a keretet. A siker ellenére az elnök és az alapítók között komoly ellentétek törtek ki, amelynek hatására Dick több játékossal együtt elhagyta a Juventust, és megalapította a város másik nagy hagyományokkal rendelkező klubját, az FC Torinót. Kettejük első derbijét 1907. január 13-án játszották, és azóta is nagy a rivalizálás köztük. Az első világháborúig a bajnokságban más csapatok domináltak a piemonti térségből, mint például a Pro Vercelli és a Casale.
Az Agnelli-korszak kezdete és a "Quinquennio d'Oro"
A háború után Corradino Corradini elnöksége alatt a csapat ismét megerősödött és több játékost is behívtak az olasz válogatottba. 1923-ban debütált a csapatban Giampiero Combi, minden idők egyik legnagyszerűbb hálóőre. Ugyanebben az évben, július 24-én Edoardo Agnellit, a FIAT autókonszern elnökének a fiát választották meg a klub elnökének. Edoardo Agnelli, az Agnelli család, valamint a Fiat vállalat tulajdonosai vették át a klub irányítását 1923-ban. Felépítettek egy új privát stadiont Villar Perosában (Torinótól délnyugatra). Az új presidente új csapatot és stadiont építtetett, a Juve ekkortájt a Corso Marsiglian játszotta hazai meccseit. Az 1925-1926-os szezonban a Juventus megnyerte története második Scudettóját.
A Juventus dominanciája az olasz labdarúgásban az 1930-as években kezdődött. Ebben az időszakban a klub öt egymást követő bajnoki címet nyert (1931-től 1935-ig), ami akkoriban példátlan teljesítménynek számított. Ez a legendás sorozatot a szakirodalom a Quinquennio néven emlegeti. Olyan játékosok alkották a keretet ekkor, mint Orsi, Caligaris, Monti, Cesarini, Varglien I és II, Bertolini, Ferrari és Borel II, akik amellett, hogy a Juventust sikerekhez segítették, fontos szerepet játszottak abban az olasz válogatottban is, amely 1934-ben megnyerte a világbajnokságot. 1933-ban az egyesület elköltözött egy új stadionba, a Stadio Benito Mussolinibe, melyet az akkori olasz miniszterelnökről, Benito Mussoliniről neveztek el. A létesítmény befogadóképessége közel 65 000 volt és eredetileg az 1934-es labdarúgó-világbajnokságra készítették. Edoardo Agnelli 1935. július 16-án hunyt el egy repülőgép-szerencsétlenségben.
Háború utáni újjáéledés és európai áttörés
A II. világháború utáni években a Juventus tovább erősítette helyét az olasz labdarúgásban. 1949-ben Giovanni Agnelli, az 1935-ben egy repülőgép-szerencsétlenségben tragikusan elhunyt Edoardo fia lett a klub elnöke. Ezalatt 1950-ben és 1952-ben újabb két bajnoki címet szerzett a csapat, az utóbbi sikerben nagy szerepet játszott az angol Jesse Carver edző személye. 1957-ben két jelentős labdarúgó, John Charles, valamint Omar Sivori érkezett a klubhoz. Velük és a csapat egyik legendás játékosával, Giampiero Bonipertivel a Juve többször is bajnoki címet ünnepelhetett, ráadásul az 1960-as szezonban a klub duplázni tudott, mivel az olasz kupát is megnyerték.
1958-ban az együttes először vett részt a Bajnokcsapatok Európa-kupájában, mivel az '58-as olasz elsőségével kivívta a kupaindulás jogát. A csapat 10. bajnoki címénél a szövetség egy arany csillagot (Stella d'Oro al Merito Sportivo) ítélt oda a klubnak, melyet a következő szezonban már viselhettek a mezükön. Boniperti 1961-es visszavonulásával egy 182 gólos korszakot is lezárt, mely sokáig klubrekordnak számított. 1967-ben a csapat ismét megnyerte a Scudettót Heriberto Herrera edző vezetésével. Az 1970-es években a klub meghatározó szerepet játszott a bajnokságban. Bár a Juve Olaszország legeredményesebb csapatává nőtte ki magát, az európai kupaporondon nem jöttek a sikerek egészen 1977-ig, amikor az együttes megnyerte az UEFA-kupát Tardelli és (a visszavágón) Bettega góljával, végül 2-2-es összesítésben idegenben lőtt góllal az Athletic Bilbao ellen.
Trapattoni korszaka és a Heysel-tragédia
1976-ban került a csapat kispadjára a Cusano Milaninóból származó Giovanni Trapattoni. Trapattoni edzősége alatt a Juve több bajnoki címet is megnyert, valamint a második aranycsillagot is felvarrhatta a mezére, elérve 20. elsőségüket. Ez mindmáig olasz rekordnak számít. Paolo Rossi a csapat egyik kiemelkedő egyénisége, aki győzelemre vezette az olasz válogatottat az 1982-es VB-n, megnyerte az Aranylabdát, amely így már 2. alkalommal került zebramezeshez. Szintén ebben az évben igazolt a csapathoz Michel Platini a francia Saint-Étiennetől.
Platini háromszor is megnyerte az Aranylabdát, mint a klub játékosa, és vezetésével a Juventus 1985-ben megnyerte az első Európa-kupa döntőjét. 1985-ben a csapat felért Európa csúcsára a BEK megnyerésével. Az 1-0-s győzelmet a Liverpool felett beárnyékolta a Heysel-tragédia, melyben 39 (nagyrészt olasz szurkoló) vesztette életét. A két csapat úgy döntött, hogy lejátsszák a meccset, hogy megpróbálják visszaállítani a rendet, és végül a Juventus nyerte a kupát. Rögtön ezután az Interkontinentális Kupát is elhódította az Öreg Hölgy.
Platini visszavonulása egybeesett a csapat újjáalakításával, amely időszak kevésbé volt sikerektől hangos, noha 1990-ben sikerült megnyerni az Olasz Kupát, valamint az UEFA Kupát. Dino Zoff volt a csapat edzője ekkor, akit az egyik legjobb barátja, és egykori csapattársa, Gaetano Scirea segített. De a sors kegyetlenül elbánt ezzel a szoros kapcsolattal: Scirea éppen úton volt Lengyelországba, hogy felmérje a Juventus következő ellenfelét az UEFA Kupában, amikor Gaetano Scirea egy tragikus autóbalesetben életét vesztette 1989. szeptember 3-án.
A Lippi-éra és a Bajnokok Ligája győzelem
1990-ben a csapat új stadionba, a Stadio delle Alpiba költözött. Luciano Moggi, Roberto Bettega és Antonio Giraudo, az úgynevezett „Triádok”, 1994-ben vették át a klub irányítását. Marcello Lippi 1994-ben vette át az edzőséget a klubnál. A sikerre nem kellett sokat várni, 1995-ben a csapat megnyerte a bajnokságot. Jött a Scudetto, majd az Olasz Kupa is. Ez a szezon a Parmával való véget nem érő küzdelemről szólt, aminek végén ők az UEFA Kupát emelhették a magasba. A bajnoki rekorder Juventus az olasz kupasikereket tekintve is első, hiszen 1938 óta kilenc alkalommal hódította el a trófeát.
Lippi folytatta sikersorozatát a klubnál, hiszen 1996-ban a Juventus megnyerte a Bajnokok Ligáját, amelyet sikertelenül próbált visszaszerezni a csapat a tragikus Heysel stadionbeli győzelmet követően. Ez időszak alatt a klubban sok neves játékos szerepelt, többek között Christian Vieri, Zinedine Zidane, Filippo Inzaghi és Edgar Davids. A Bianconeri a világ tetejére is felült, miután Del Piero góljával sikerült legyőzni a River Plate csapatát a Világkupa döntőjében. A 96-97-es szezonban a csapat Lippivel újra bajnok lett, elhódította mind az Európai Szuperkupát, mind pedig a Világkupát. Sajnos a következő két évben mindkét alkalommal elbukta a Bajnokok Ligája döntőt, 97-ben a Dortmund, 98-ban pedig a Real Madrid ellenében. 1998-ban szerezte a csapat a jubileumi 25. bajnoki címét. Ezt követően Lippit menesztették. Marcello Lippi 5 bajnoki címet és nyolc kupát nyert a Juventus edzőjeként.
A szurkolóknak nem tetszett Carlo Ancelotti edzőnek szerződtetése, mivel a Milan és a Róma játékosa volt, valamint a Parma edzője.
#UCL meccs visszatekintés: Ajax 1-1 Juventus, 1996-os döntő
A Calciopoli-botrány és a Serie B
Lippi 1999-ben átigazolt az Interhez, de egy év után újra visszatért a Juvéhoz és olyan játékosokat csábított a klubhoz, mint Gianluigi Buffon, David Trézéguet, Marcelo Salas, Pavel Nedvěd vagy Lilian Thuram. A csapat 2002-ben és 2003-ban ismét bajnok lett, ám a 2003-as BL döntőjében ismét nem tudtak diadalmaskodni, mivel a rivális AC Milan ellen a büntetőpárbajban alulmaradtak. 2004-ben Fabio Capello vette át az irányítást és a rákövetkező 2 évben bajnoki címig vezette a Juventust. A csapat 2005-ben és 2006-ban is bajnokságot nyert, de a 2006 nyarán kitört, Calciopoli néven hírhedtté vált botrány beárnyékolta ezeket a sikereket.
2006 májusában azonban 3 klubbal egyetemben (AC Milan, Fiorentina, Lazio) belekeveredtek egy botrányba. A fő vádlott az együttes vezérigazgatója, Luciano Moggi volt, akit azzal vádoltak, hogy mérkőzéseket fizetett le. A 2006-os olasz bundabotrány ítéletében foglaltak szerint a 2005-ben és a 2006-ban megnyert bajnoki címet elvették a csapattól, ezen kívül a 2006/2007-es szezont a Serie B-ben kellett végigjátszania és küzdenie a feljutásért -9 pontos büntetéssel. Az Öreg Hölgy becenévre hallgató együttes a pályán összesen 29 bajnoki címet szerzett, ám az FIGC (Olasz Labdarugó Szövetség) csalás címén később megvonta a klubtól az utolsó két bajnoki címet. A csapat irányítását a korábbi klasszis középpályás, Didier Deschamps vállalta. A csapatból távozott jó néhány kiemelkedő labdarúgó, többek közt az Aranylabdás Fabio Cannavaro, valamint Lilian Thuram, Gianluca Zambrotta, Patrick Vieira és Zlatan Ibrahimović. 2006 decemberében meghalt a klub 2 ifjúsági játékosa, Alessio Ferramosca és Riccardo Neri. 2007. május 19-én (4 fordulóval a szezon vége előtt) az Arezzo elleni idegenbeli mérkőzésén a csapat bebiztosította a feljutást. Deschamps nem értett egyet a csapat vezetésével, ezért távozott a csapattól. Helyét a korábbi Chelsea edző, Claudio Ranieri vette át.
A visszatérés és a modern dominancia
A visszatérés utáni első idény a Serie A-ban fantasztikusan sikerült a csapat számára: legyőzték idegenben az Intert, otthon pedig a Rómát és a Milant, így nagy meglepetésre a 3. helyen végzett a gárda, emiatt indulhatott a Bajnokok Ligája selejtezőjében, ezzel tehát az elsődleges kitűzött célt teljesítette a csapat. A szezon második felében döcögősen ment a szekér, és a Bajnokok Ligája-kvalifikáció is veszélybe került, ezért az utolsó két fordulóra Claudio Ranierit Ciro Ferrara váltotta, és vele sikerült megszerezni a bajnokság második helyét.
2010. május 19-én újra egy Agnellit neveztek ki „főzebrának”, hiszen Umberto fia, Andrea lett az elnök. Andrea Agnelli érkezése széleskörű változásokat hozott magával az egész klubnál. Az elnök a munkát a vezetőség összetételével kezdte. Agnelli Giuseppe Marottát nevezte ki a sportügyekért felelős igazgatónak, illetve vezérigazgatónak. A Juventus Stadion, melyet 2011-ben avattak fel, a modern futball egyik legimpozánsabb arénájaként szolgál. Egy átmeneti év után, 2011 őszén végre elkészült a csapat saját stadionja, egy angol stílusú, meredek lelátókkal övezett katlan, az egyetlen Olaszországban, amely klubtulajdonban van. Ennek reményében 2011-ben a kispadra érkezett Antonio Conte, aki 13 nagyon sikeres évet töltött el a Bianconerinél korábban. Olyan játékosok tették át székhelyüket a piemonti fővárosba, mint Arturo Vidal, Mirko Vucinic, Andrea Pirlo, vagy Eljero Elia.
A Juventust nem lehetett megállítani a szezon során, aminek egy veretlenül megnyert bajnoki cím lett a vége! Így nagyszerű lehetősége nyílt a klublegendának, Alessandro Del Pierónak elköszönnie a saját szurkolóitól, akik előtt emelte magasba a 30. Scudettót. A csapat Conte röhejes, 4 hónapos eltiltása ellenére végig vezetve, magabiztosan nyerte meg a 31. Scudettót. A Juventus a mai napig az olasz labdarúgás egyik legdominánsabb csapata. A klub folyamatosan fejlődik, mind infrastrukturálisan, mind a játékoskeret tekintetében. A Juventus híres arról, hogy mindig kiváló játékosokkal rendelkezett. A klub története során olyan legendás nevek kerültek ki a soraiból, mint Alessandro Del Piero, Roberto Baggio, Zinedine Zidane és Gianluigi Buffon. A Juventus nem csak a jelenlegi csapatára összpontosít, hanem nagy hangsúlyt fektet az utánpótlás-nevelésre is. A klub akadémiája egyike Európa legjobbjainak, számos tehetséges játékost nevelve ki az évek során. A Juventus szurkolói közössége világszerte hatalmas. A csapat fanatikus támogatói, akiket „Juventini”-nek neveznek, ismertek szenvedélyes és hűséges támogatásukról.
Juventus: jellegzetességek és rekordok
A Juventus története gazdag sikerekben és tanulságokban. A klub nem csak a pályán elért eredményeivel vált legendássá, hanem azon képességével is, hogy minden kihívást leküzdjön és erősebben térjen vissza.
A Juventus számokban és tényekben:
- Az együttes a pályán összesen 29 bajnoki címet szerzett (a 2005-ös és 2006-os címeket az FIGC később elvonta, a cikk további részei a későbbi, Conte-éra 30. és 31. Scudettóját is említi).
- 15-ször lett második az olasz bajnokságban.
- 46 olasz és nemzetközi trófeát gyűjtött be.
- Plakettet kapott az UEFA-tól, mert mind a három európai kupasorozatot megnyerte (BEK/BL, KEK, UEFA Kupa/EL). A Juventus volt az első klub, amely mindhárom nagy európai kupát megnyerte. Később a Zebrákon kívül a Bayern, az Ajax és a Barcelona hajtotta végre ugyanezt.
- Egyedüli olasz csapatként teljesen olasz kerettel nyerte meg 1977-ben az UEFA Kupát.
- 100-szor kvalifikálta magát az európai kupákba.
- 55 egymást követő játéknapon játszott mérkőzést az európai kupákban, ebből 45-ször a Bajnokok Ligájában.
- Abszolút fölénnyel vezeti a nem saját városból való szurkolók listáját.
- Mindenkori olasz játékosainak körülbelül 50%-a olasz válogatott volt, s nagyrészt nekik köszönheti Itália három világbajnoki címének (1934, 1938, 1982) elnyerését.
- 1929-től minden évtizedben nyert legalább egy Scudettót.
- A legjobban szervezett és leghatékonyabban működő klub az összes szakértő szerint.
- 1963-tól saját havilapot tudhat a magáénak (Hurrà Juventus), mely a Hurrà névvel már 1915. június 10-e óta futott.
- Olaszországban elsőként osztott ki jutalékot részvényeseinek 1999-ben.
- A Manchester Uniteddel közösen a világ gazdaságilag és szervezésileg legjobban fejlesztett klubja.
- Giovanni Trapattoni vezette edzőként a legtöbb meccsen a Juventust. 13 szezon alatt 402 alkalommal ült a kispadon.
- A Juve 18 alkalommal jutott az európai kupák elődöntőjébe, ebből hétszer a BEK-ben, illetve BL-ben.
Szurkolói bázis
Olaszországban a Juventus büszkélkedhet a legnagyobb szurkolótáborral: az AC Nielsen C.R.A. nevű cég 2008-as felmérése szerint Olaszországban 13 890 000 ember vallja magát Juventinónak. A második helyen az AC Milan található 7 330 000 fővel, a harmadik helyen pedig az Inter tartózkodik a maga 7 207 000 főjével. A Sport+Mark nevű szervezet 2007-es felmérése alapján Olaszországban és Európában összesen 44 millió Bianconero él.
tags: #koszonom #istenem #hogy #juventus
