Kovács István, a Vasas és a válogatott egykori labdarúgója

Kovács István, a magyar labdarúgás ismert alakja, 1953. április 21-én látta meg a napvilágot Salgótarjánban. Már egészen fiatalon elkötelezte magát a labdarúgás iránt, és a sportág iránti szenvedélye gyermekkorától kezdve meghatározta életét.

Korai évek és a labdarúgás kezdetei

Alig néhány év elteltével Kovács István már a Nagybátonyi SK csapatában futballozott, ahol édesapja volt a klub elnöke. Ez a korai családi kötődés tovább erősítette a sport iránti rajongását. Ahogyan ő maga emlékszik vissza:

"A házunk még most is a pályára néz és már 6 éves koromban, a reggeli órákban ott csüngtem a kapufa tetején, raktam fel a hálót, hogy megengedjék, hogy labdaszedő legyek."

1964-ben hivatalosan is a Nagybátonyi SK csapatában kezdte a labdarúgást, ahol apja töltötte be a klub elnöki posztját. Tehetsége hamar megmutatkozott, hiszen 15 éves korában már az NB II-ben futballozott Laczkó Sanyi bácsinak köszönhetően.

Salgótarjáni BTC: Első élvonalbeli sikerek

Pályafutása következő fontos állomása a Salgótarjáni BTC volt. A Nagybátonyi SK kitűnő minőségű pályája vonzotta az SBTC csapatát is, akik gyakran jártak oda edzeni. Egy ilyen alkalommal figyelt fel rá Moór Ede, amikor Kovács István 17 éves volt:

"Én 17 éves voltam, amikor Moór Ede meglátott játszani az egyik tréningen. Rögtön befogadtak. Nem volt gond az idősebbekkel sem. Mondhatom, hogy szerencse is kellett, nem csak tudás ehhez, mert eleinte Moór Ede mindig berakott 10-20 percekre és általában sikerült gólt szereznem."

1971-ben igazolt az élvonalbeli Salgótarjáni BTC csapatához, ahol már az első idényben jelentős sikert ért el, a csapattal bronzérmes lett a bajnokságban.

A Vasas SC és a válogatott szereplés

1975-ben Kovács István pályafutása Angyalföldön, a Vasas SC színeiben folytatódott. Ez a klubváltás meghatározónak bizonyult a karrierjében:

"Hívott a Fraditól kezdve minden nagy klub, köztük a Vasas is. Bekerültem egy sportszázadba, ami mellett tudtam játszani is. De a döntésem fő oka az volt, hogy házhoz jött értem Illovszky Rudi bácsi, aki nagyon ragaszkodott hozzám, mindenáron el akarta érni, hogy a keze alatt játszam. Azt mondta, ha odaigazolok, válogatott lehetek. És igaza volt! A Vasassal bajnok lettem, MNK-győztes, és amint már említettem, innen lettem válogatott játékos is."

A Vasassal emlékezetes sikereket ért el: egy évvel később, az 1976/77-es idényben tagja volt a bajnokcsapatnak. Ugyanebben az évben, 1976-ban, a magyar válogatottban is bemutatkozott. Összesen 10 alkalommal szerepelt a válogatottban 1976 és 1980 között, és ez idő alatt egy gólt szerzett a nemzeti csapat színeiben.

Pályafutásának további állomásai és visszatérés a Vasashoz

A Vasastól való távozását követően, 1979 és 1982 között a Tatabánya labdarúgójaként ért el újabb sikereket, ahol egy-egy bajnoki ezüst- és bronzérmet szerzett. Ezt követően pályafutása során több csapatban is megfordult, gazdagítva tapasztalatait és játékát. Játszott a Salgótarjáni TC, a Salgótarján Síküveggyár, az Eger SE és még a svájci FC Malley csapatában is.

Évekkel később, 1986-ban Kovács István visszatért a fővárosba, ismét a Vasas labdarúgójaként, egy újabb emlékezetes évre. Ekkor kupagyőztesként ünnepelhetett a csapattal. A visszatérés körülményeiről a következőképpen mesélt:

"Egy budapesti látogatásom során - mert mindig meglátogattam a régi barátokat -, Rudi bácsi megkérdezte, hogy nem volna-e kedvem visszamenni hozzájuk. Annyira komolyan gondolta, hogy haza sem engedett. A feleségemnek úgy üzent, hogy maradok Pesten."

Kovács István pályafutásának fontosabb állomásai

tags: #kovacs #istvan #1992valogatott #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• Juventus továbbjutása az Atlético ellen
• Tudjon meg többet a Ludovika Campus fociéletéről
• Krasznojarszk és a CSZKA Moszkva kapcsolata
• Utánpótlás-nevelés a kézilabdában
• a matyóföldi labdarúgás felemelkedése