Kovács János labdarúgó – Egy újszászi tehetség pályaképe
A sportélet helyi krónikásai gyakran szembesülnek azzal a kihívással, hogy csak azt az információt rögzíthetik, ami a rendelkezésre álló dokumentumokban megtalálható. Ezen szempontok figyelembevételével kezdődött meg évtizedekkel ezelőtt Újszász sportembereinek felkutatása és adattárba vételük. E kutatások során került napvilágra a Kovács család története, akiknek tagjai jelentős nyomot hagytak a helyi labdarúgásban.
A Kovács család és a labdarúgás Újszászon
A Kovács fivérek szülei Kovács István (1897-1971), aki MÁV pályamunkásként dolgozott, és Zsigmond Borbála (1902-1990) háztartásbeli voltak. Három fiuk született: István, János és Gábor. Közülük István volt a legidősebb, őt követte János, majd Gábor.
Kovács János pályafutása és jellemzői
A Kovács fivérek közül a következő labdarúgó János volt. Születésekor a naptár 1926. május 16-át mutatott. Újszászon kezdte labdarúgó pályafutását, és Budapesten hunyt el 1980 májusában. Kovács János jó labdarúgó adottságokkal rendelkezett. Különösen kitűnt rugalmasságával, jó reflexeivel és nyugodtságával a pályán, amelyek kiválóan alkalmassá tették a kapusposztra.
A Kertész István és Kelemen Pál közötti időben állították kapuba, és ott is maradt, ahol megbízható teljesítményt nyújtott. Fontos megjegyezni, hogy Kelemen Pál kezdetben mezőnyjátékos volt, mielőtt ő is a kapuba került volna.
A Kovács fivérek a helyi sportban
Bár Kovács Jánosra fókuszálunk, érdemes megemlíteni testvéreit is, akik szintén aktívan részt vettek a helyi labdarúgásban. István, a legidősebb fivér, volt az ismertebb labdarúgó, aki alkatánál fogva a „Tömzsi” becenevet kapta. 1923. január 1-jén született, és 1992. május 1-jén hunyt el újszászi otthonában.
István, vagy ahogy hívták, „Tömzsi” fiatalon az Újszászi Testedzők Egyesületében (UTE) kezdte labdarúgó pályafutását. Akik látták játszani, vagy játékostársai lehettek, nem feledik szerénységét, labdarúgás iránti lelkesedését, fegyelmezettségét, elkötelezettségét, és nem utolsósorban győzni akarását. Hihetetlenül akrobatikus mutatványokra volt képes a labda megszerzéséért, birtoklásáért, az ellenfél megelőző szereléséért. Nem volt labdazsonglőr, „csak” megbízható játékos, akire mindig lehetett számítani. Métereket röpködött a levegőben úgy, hogy a durvaságról szó sem lehetett. Tagadhatatlanul „beton” kemény volt.
Leginkább balhátvéd poszton játszott, és szoros emberfogásáról volt híres, ami nem engedte lélegzethez jutni ellenfelét. Úgy féltek tőle az ellenfél csatárai, mint a többszörös válogatott Dalnoki Jenőtől. Ezek az adatok Kovács István, a „Tömzsi” 1955/56-os bajnoki évre vonatkozó leírásai a megyei I. osztályban, ahol az alábbi csapattársakkal játszott: Király István, Juhász Péter, Bakó József (intéző), Mihályi István (játékos-edző), Kovács Gábor (Kupak), Tóth István, Hőgye Mihály, Katona Károly.
Az újszászi sportszékház klubhelységét 2013. január 12-én a legendás Mihályi István labdarúgóról és nevelőedzőről nevezték el, ezzel is tisztelegve a helyi sportélet meghatározó személyiségei előtt.
tags: #kovacs #janos #valogatott #labdarugo
