Közpénzek a magyar futballban: Milliárdos támogatások és a válogatott paradoxona

A magyar labdarúgásba öntött hatalmas mennyiségű közpénz, a látványos infrastrukturális fejlesztések ellenére is ellentmondásos képet mutat a pályán elért eredmények és az utánpótlás-nevelés hatékonysága terén. Akármit is gondoljunk arról, túl sok-e vagy elegendő a magyar fociba öntött pénz, ennek az összegnek csak apró töredéke hasznosul úgy, hogy eredmény is lesz belőle a pályán. Sokan hátborzongatónak tartják azt, hogy ilyen arcátlan módon verik el a közpénzt a válság közepén.

Egy, a felcsúti fociakadémia által közzétett videón feltűnik egy épülőfélben lévő komplexum a felcsúti akadémia hátterében. A Demokratikus Koalíció szerint taszító, hogy miközben az ország válságba fullad, a felcsúti focistapalánták közpénzből épített luxuspancsolóban áztathatják magukat. Magyar családok ezrei nem engedhetik meg maguknak azt, hogy legalább a gyerekeiket táborba, nyaralni küldjék, eközben a Mészáros által gründolt “ifjúsági szálláshelyen” pezsgőfürdő, gőzkabin és szauna várja az állítólag edzőtáborba érkezőket. A közvéleményben gyakran felmerül, hogy "Ennyi pénzért még csak focizni sem megy, bezzeg a kórházak lerohadnak", míg a sikerek idején a kormányoldalról az hangzik el: "na ugye, csak megérte pénzelni a focit!" Mindkét érv kiindulópontja téves, a helyzet ennél sokkal rosszabb.

A TAO-rendszer és a közpénzek áramlása

A magyar focit sok módon támogatják közpénzből, ezek közül a legfontosabb a társasági adó, azaz a TAO-támogatás. A TAO-rendszert 2011-ben vezették be. A mostani válogatott utolsó játékosa, Kerkez Milos 2020-ban hagyta el az utánpótlást, e tíz év alatt összesen 257 milliárd forint TAO-pénz került a magyar klubokhoz. A TAO-támogatás nem közvetlenül az államtól érkezik, mégis egyértelműen közpénz, hiszen a költségvetés adóbevétele egy részéről mond le. A rendszer lényege, hogy a sportszervezetek fejlesztési programot készítenek, aminek szövetségi, illetve esetenként minisztériumi jóváhagyása után nyereséges vállalatokat kell meggyőzniük, hogy az államkassza helyett nekik utalják a profitjuk után fizetendő adót. Ha ez sikerül, akkor az adó nem az állami büdzsébe, hanem a csapat bankszámlájára érkezik.

Az elmúlt tíz évben közel ezermilliárd forint érkezett így a kedvezményezett sportágakhoz, amelyből eleinte öt (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, vízilabda, jégkorong) volt, majd később a röplabdával kiegészülve már hat. Fontos része a magyar focitámogatásnak az is, hogy a focisták évi 500 millió forintig kedvezményesen adózhatnak, illetve az, hogy az NB I-be más országokhoz képest kimondottan sok hirdetési és más szponzorációs bevétel érkezik állami cégektől. Ez hatalmas összegeket jelent, viszont a válogatottunk eredményeit nem igazán befolyásolja, hiszen a csapat döntő része külföldön játszik. Szóval a pénznek ez a része leginkább arra megy el, hogy a külföldiekkel teletömött klubcsapatok hozzanak valami értékelhetőt nemzetközi szinten; ez a Ferencvároson kívül nem igazán sikerül senkinek.

Utánpótlás-nevelés és a válogatott teljesítménye

Ott kezdődnek a gondok, hogy ugyan büszke az Orbán-kormány a magyar utánpótlás-nevelésre, és tényleg iszonyatos mennyiségű pénz ömlött oda, az Európa-bajnokságon a magyar válogatott meghatározó része nem Magyarországon nőtt fel, sőt még többen lettek így, mint az előző, 2021-es Eb-n voltak. A mostani játékosok utánpótláskorában 257 milliárd forint TAO-pénz került a magyar klubokhoz. A 2016-os csapatban még azok voltak elsöprő többségben, akik 2010 előtt voltak utánpótláskorúak, logikus volna azt várni, hogy amint ők kiöregednek, ha már ennyi pénz megy a fociba, a helyüket fokozatosan egyre inkább azok vegyék át, akik az állami pénzből felpumpált akadémiákról jöttek ki. Ehhez képest azt látjuk, hogy a válogatott játékosok nevelkedési háttere igen sokszínű.

A 2024-es Eb-keret játékperceinek eloszlása neveltetés alapján

Az alábbi táblázat részletesen mutatja be a 2024-es Eb-keret játékperceinek megoszlását, aszerint, hogy a játékosok hol és mikor nevelkedtek:

A besorolásban van némi önkényesség. Külföldi nevelésűnek számítottuk Szoboszlai Dominikot és Varga Barnabást, mert mindketten elmentek Ausztriába még 15 évesen, ugyanezért magyarországi nevelésűnek vettük viszont Kerkezt, aki Szerbiában született, de egy osztrák kitérővel még 15 évesen Magyarországra költözött. A Felcsútban nevelődött játékosokat pedig akkor is a NER-hez köthető akadémiák közé számoltuk, ha gyerekként egy-két évvel 2010 előtt is ott voltak már.

Vagyis tényleg megjelentek az új akadémiák játékosai, de még 2021-hez képest is sokkal fontosabbak lettek azok, akik nem Magyarországon töltötték a gyerekkoruk nagy részét. Közülük Szoboszlai, Varga vagy Szalai esete azt példázza, akkor lehet sikeres egy magyar focista, ha amint kiderül róla, hogy tehetséges, elmegy az országból. Aztán ott van a német utánpótlás-válogatottból átcsábított Willi Orbán és Dárdai Márton, akik magyar származásúak, de soha nem éltek itt, Callum Styles, aki 2020-ban tudta meg, hogy az egyik nagyanyja révén van magyar származása és magyarul most sem beszél, és persze Loic Nego, aki felnőttként költözött ide. Hogy mennyire illik egy, az idegengyűlöletet fűtő kormánynak az ő sikereik mögé bújni, izgalmas kérdés - az egészen biztos, hogy a nemzeti válogatott sokat köszönhet nekik, és az is, hogy a magyar utánpótlás-képzéshez semmi közük nincsen.

A Magyarországon nevelkedettek közül pedig még mindig kiemelkedően sok az MTK-ban, illetve Kispesten felnőtt focista (pedig Szoboszlait még ide sem számítottuk, aki fél évet töltött az MTK-ban). Nem véletlen, hogy ezt a két klubot és a szombathelyi Illés Akadémiát külön vettük a többitől: ott már a 2000-es évtizedben is komoly akadémiai képzés folyt, az MTK, ahol először vezették be ezt a modellt, úgyhogy volt egy kezdeti előnye, a 2016-os és a korábbi válogatottakba is sok játékost adott, nyugodtan feltételezhetjük, hogy ha nem jött volna a NER futballfilozófiája, akkor is a sikeres utánpótlás-képző központok közé tartoznának ma. Szóval akár azt a következtetést is levonhatjuk, hogy a rengeteg pénznek köszönhetően a többi utánpótlás-képző klub elkezdte ezeket megközelíteni, miközben a külföldiekkel még mindig nincsenek versenyben.

A TAO-támogatás megoszlása a válogatottban látható eredmények tükrében

Ez a 17,4 milliárd forintos összeg (vagy a kedvesebb számítással 25,4 milliárd) az a töredék, ami hasznosult úgy, hogy eredmény is legyen belőle a pályán. Az egyes akadémiákhoz áramló TAO-pénzek eloszlása klubonként lebontva, a válogatottban is látható eredmények szempontjából, a következőképp alakult:

Hát még ha azt is hozzátesszük, hogy hiába a jó nevelőmunka, az MTK-ban, a Kispestben és az Illés Akadémiával korábban együttműködő Szombathelyi Haladásban van még egy közös pont: a felnőtt fociban mindhárom a történelme valaha volt legrosszabb éveit éli. Ennek a kielemzése végképp messzire vinne, mindenesetre fontos részlet a magyar klubfutballba áramló rengeteg közpénz egyik kínos mellékhatása: az, hogy kész felnőtt (gyakran) külföldi focisták leigazolása is lehetséges, ami sokkal olcsóbb, mint kinevelni fiatalokat, úgyhogy amelyik csapat ezzel a lehetőséggel nem él, az gyorsan versenyhátrányban találhatja magát. Természetesen nem lehet azt állítani, hogy az összes többi tao-pénz teljesen értelmetlen lett volna. De az utánpótlás-képzésbe érkező több száz milliárd forint nagyobb részéből nem is feltétlen válogatott siker lesz, hanem infrastruktúra, sok kisebb csapatnál öltözők, edzőpályák, és persze rengeteg fejlesztés Felcsúton. Ezek egy részére biztosan szükség van, más pedig a közpénz elpocsékolásának minősül - a jó arányokat megítélni már ízlés kérdése.

Átláthatatlanság és visszaélések a TAO-rendszerben

Ahogy a hatalmas pénzmozgásoknál, általában itt is - tulajdonképpen a támogatás bevezetésétől kezdve - hallani lehetett sorozatos visszaélésekről: túlárazott projektekről, edzőként fizetett játékosokról, áron felül vett sporteszközökről és úgy általában elcsalt tíz-, százmilliókról. Ezeknek a felügyelő szervek - tehát a különböző sportszövetségek, illetve egy idő után az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) - elég alapos dokumentációt elvárva, és elvileg szigorú ellenőrzésekkel próbálták elejét venni. A gyakorlatban azonban ez az első néhány évben egyáltalán nem működött.

Erőforráshiány miatt sokáig a szövetségek sem haladtak úgy ezzel a munkával, ahogy kellett volna, ám még ha el is jutottak a szabálytalanságok felderítéséig, az ügyek elakadtak az Emminél. Még 2017-ben a Magyar Nemzet írt róla, hogy a vízilabda-egyesületek például a működésükre fordított tao-támogatás tizedét használták fel jogosulatlanul a rendszer bevezetését követő két évben. A szövetség egy idő után ezt jelezte is a minisztériumnak, amelynél azonban mintha rá se néztek volna az ilyen ügyekre: több mint egy évig semmi nem történt. Nem sokkal később kiderült, hogy hasonló volt a helyzet a labdarúgásban is. Az MLSZ a 2011-2012 és a 2013-2014 közötti három szezonban összesen több mint 300 sportfejlesztési program esetében állapított meg szabálytalan felhasználást, de 2017 tavaszáig az Emmi mindössze tíz szervezet esetében hagyta jóvá a szövetség kizárásra vonatkozó javaslatát. Akkor további 30 ilyen jellegű ajánláson ültek már jó ideje.

Mindez azért problémás, mert a szabálytalankodók egészen addig újabb támogatásokhoz juthattak, amíg a programból ki nem zárták őket. Márpedig a kizárások csak 2018 nyarán kezdtek el felpörögni. A labdarúgásban még akkor is csak néhány tucat szervezet volt érintett, ám ezek között is akadt legalább hat olyan csapat, amely a kizárásra okot adó időszakot követően még legalább egy, de inkább két-három idényben pályázott támogatásra, és az MLSZ jóvá is hagyta programjukat.

A nyírbátori eset: milliárdok a semmibe?

A leginkább szembetűnő példa az ellenőrzések elhúzódására talán épp a Nyírbátori Football Club esete. A csapatnál már a 2011/2012-es szezon elszámolásánál szabálytalanságot találtak, de mivel erről a jogerős döntés csak 2018-ban született meg, a következő hat évben is kaptak még TAO-támogatást. A pályázatukat először a 2018/2019-es szezonban utasították el. Baracsi Balázs a G7-nek most azt mondta, hogy bár nagyon igyekeztek rendezni a helyzetet, de nem sikerült minden olyan dokumentumot pótolni, amit az MLSZ elvárt volna tőlük. A szövetség több évre is állapított meg szabálytalanságokat, és végül - az 50 százalékos büntetéssel - már százmilliós nagyságrendű összeget követelt. Ezt pedig az egyesület természetesen nem tudta kifizetni, így az Emmi megindította a felszámolást, és ez vezetett a mostani árveréshez.

Kevesebb mint 21 millió forintos kikiáltási áron árverezték el annak a Nyírbátori Football Clubnak a több százmilliónyi TAO-támogatásból vett eszközeit, amelyet épp a támogatás szabálytalanságai miatt számolnak fel. A nyírségi egyesület története nagyon tanulságos: a tíz évvel ezelőtti bevezetése óta lassan ezermilliárdnyi közpénzt felemésztő TAO-program rengeteg visszásságára rámutat. A legfontosabb ezek közül, hogy a szabálytalanságok (rosszabb esetben csalások) után még évekig lehet gyűjteni a pénzt, amit aztán jó eséllyel soha nem tud visszaszerezni az állam. A július végén közzétett különleges pályázatban olyan tételek szerepeltek, mint acél vázszerkezetű fedett lelátó blokk (5 darab, becsérték: 1,3 millió forint), eredményjelző berendezés (becsérték: 130 ezer forint), mobil futballkapu (6 db, becsérték: 240 ezer forint), sportpálya térvilágítás kandeláber (8 darab, becsérték: 880 ezer forint), nagypálya műfű (5870 négyzetméter, becsérték: 1,5 millió forint), kispálya műfű (924 négyzetméter, becsérték: 490 ezer forint), teqball asztal (2 darab, becsérték: 490 ezer forint), CMT XP fűtőberendezés (becsérték: 570 ezer forint), acélkerítés (400 méter, becsérték: 1,37 millió forint), sátor (1125 négyzetméter, becsérték: 13,7 millió forint), betonkerítés (99 méter, becsérték: 130 ezer forint). Összességében tehát egy fedett résszel is rendelkező futball-létesítményre lehetett licitálni 20,8 millió forintért. A klub - ahogy a G7-nek erről Baracsi Balázs egykori elnök beszámolt - minden most árverésre bocsátott dolgot TAO-támogatásból, tehát közpénzből vásárolt. Csak éppen nem tudták megfelelően ledokumentálni a támogatást, ez pedig végül a szervezet csődjéhez vezetett.

Az árverésen viszont a különböző eszközök egész biztosan a rájuk felvett támogatás töredékéért cserélnek majd gazdát. A tételek között ugyanis külön-külön is vannak olyanok, amelyek többe kerültek, mint a teljes csomag alig 21 milliós ára. Egy olyan műfüves nagypálya építésére, amelyet most Nyírbátorban 1,5 millió forintra értékeltek, 2012-ben közel 120 millió forintnyi költséget lehetett elszámolni. Ugyanez a kispálya esetében 16 millió volt, miközben most 490 ezer forintos becsértéken került be a csomagba. Ám ekkora különbség indokolatlannak tűnik, és elég jól mutatja, hogy a támogatásból vett dolgokat csak a töredékükért lehet eladni, ha esetleg valamilyen szabálytalanság miatt erre kerül a sor. Így pedig a közpénz nagy része is elveszik, már persze ha nem az egész.

Nyírbátorban ugyanis legalább megvoltak a TAO-ból vásárolt eszközök. Baracsi Balázs is hangsúlyozta, hogy míg sok esetben büntetőfeljelentésekre is sor került hasonló vizsgálatokat követően, mivel csak papíron valósították meg a beígért fejlesztéseket, vagy vették meg a különböző berendezéseket, addig náluk csak a dokumentációval voltak gondok. Ahol viszont a tényleges fejlesztésre sem került sor, ott egy fillért nem lehet visszaszedni, és ilyenre is volt példa. Korábban részletesen bemutattuk a szigetvári ZMSE esetét, amelyről még a helyiek is úgy tartották, hogy „elcapcarázták” a több tízmilliós TAO-támogatást. A Zrínyi Miklósról elnevezett egyesület 2011 és 2016 között több mint hatvanmillió forintot kapott ilyen forrásból, de ennek egy részét biztosan nem arra költötte, amire kellett volna.

Mire megvonták tőlük az újabb támogatás lehetőségét, az egyesületet már felszámolták, de az eszközökből még a felszámoló sem látott semmit, mivel a ZMSE-nek papíron semmilyen vagyona nem volt. Sőt, az eljárás során az egyesület vezetőjével sem sikerült felvenni a kapcsolatot, pedig elég fontos ember volt a városban: a szervezetet ugyanis 2010 és 2014 között Szigetvár fideszes polgármestere irányította.

Összefoglalva tehát: az illetékesek 5-6 évig képtelenek voltak megvalósítani az éves szinten masszív közpénz-tízmilliárdokat felemésztő TAO-rendszer ellenőrzését. Az ellenőrzések csúszása miatt a szabálytalankodók még évekig további támogatáshoz jutottak. Ha valaki csalni akart, ennyi idő alatt simán eltűnhetett, és el is tűnt. Az így eltüntetett közpénzt lényegében lehetetlen visszaszerezni. Még ha nem is a csalás volt a cél, csak a dokumentációval voltak problémák, a támogatásból vett eszközök akkor is csak a támogatásként megítélt összeg töredékét érik, szinte forgalomképtelenek. A Nyírbátor korábbi vezetése szerint ilyenkor a szövetség sem túl rugalmas abban, hogy az eszközöket mégis hasznosítani lehessen.

Az ellenőrzések hiányosságai

A helyzet mostanra valószínűleg annyit javult, hogy az ellenőrzések gördülékenyebbé váltak, igaz, hiányosságok még biztosan most is vannak. Elég arra gondolni, hogy csak az idén februárban sikerült lezárni a „Látvány-csapatsport Támogatási Felület” fejlesztésére kiírt közbeszerzést, azaz tíz évig nem volt egy egységes informatikai rendszer a százmilliárdos támogatási rendszer mögött. Az Emmi egy a TAO-adatok megismerésére irányuló perben még védekezésként is használta azt az érvet, hogy a dokumentumok nincsenek meg megfelelően kereshető formában digitalizálva. Szó szerint úgy fogalmaztak, hogy „iktatószámok alapján lehet keresni és az akta holléte alapján”, ami nagyon úgy hangzik, mintha egy irattárban egyesével kellett volna előásni a több százezer dokumentum közül azt, amelyikre éppen szükség van.

Mindenesetre az látszik, hogy elkezdték feltárni a szabálytalanságokat, csak az MLSZ száznál több kizárásról döntött. A szövetségek azonban valószínűleg továbbra sincsenek könnyű helyzetben, mivel az ellenőrzés elég erőforrás-igényes tevékenység, amire jellemzően nem áll rendelkezésre elég ember.

Határon túli futballklubok támogatása

Eddig ismeretlen forrásból több tízmilliárd forint közpénz áramlott a határon túli futballklubokhoz, túl azokon az összegeken, amelyeket Orbán Viktor határon túli politikájával összhangban juttatott el az állam - írta meg a 444.hu. A lap szerint az adófizetői forrásokból nemcsak a Bethlen Gábor Alapítvány juttat pénzeket több határon túli klubnak - ennek tulajdonosai több esetben is kormányhoz közeli személyek -, van ugyanis egy 2021-ben létrejött szereplője is a finanszírozásnak, méghozzá a magyar állam és a Mol által közösen alapított Mol - Új Európa Alapítvány.

Csak 2016-2017-ben 20 milliárd forint ment el közpénzekből a határon túli kluboknak, ám a rendeleti kormányzás miatt a tételeket egyre nehezebb fellelni. Például 2020 végén a szokásos év végi pénzosztáskor a költségvetésből jelentős forrást csoportosítottak át a Bethlen Gábor Alapba (BGA). Így négy határon túli akadémia (a Sepsi, az Eszék, a Topolya és a Lendva) összesen 18 milliárd forintnyi költségvetési támogatásban részesült. A 444.hu megjegyzi, hogy csak tavaly 3,5 milliárd forint ment el hét futballklubra, a szlovákiai DAC és a szerb Topolya ebből egyenként 900 millió forintot kapott. Előbbi 90 százalékos tulajdonosa, Világi Oszkár szlovákiai magyar vállalkozó, a MOL vezérigazgató-helyettese. Ő az egyik kuratóriumi tagja a Mol - Új Európa Alapítványnak is, amely láthatóan nagy súlyt fektet arra, hogy további milliárdok jussanak a határon túli kluboknak. Bár az alapítvány deklarált célja a sport mellett a kultúra, egészségügy és környezetvédelem támogatása, utóbbiakra jóval kevesebb jut: csak 2024 első hét hónapjában a sport 10,3 milliárdot - ebből a külhoni klubok területe 6,5 milliárdot -, kapott, míg a második legjobban támogatott területre, a kultúrára csak 2,5 milliárd jutott. Az alapítvány 600 millió forintos vagyona ma már 80 milliárd forint. A kifizetésekről az alapítvány öt fős kuratóriuma dönt, amely a kormányhoz közismerten közel álló személyekből áll.

A kuratórium tagjai a következő személyek: Világi Oszkár szlovákiai magyar vállalkozó, a MOL vezérigazgató-helyettese, a Csíki Sör új tulajdonosa, a dunaszerdahelyi FC DAC 1904 fociklub 90 százalékos tulajdonosa. Bacsa György, a MOL Magyarország ügyvezető igazgatója, Demeter Szilárd, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ elnöke, Schmidt Mária történész, a XXI. Század Intézet és a Terror Háza főigazgatója. A kuratórium elnöke Miklósa Erika operaénekes, Orbán Viktor értékelőinek rendszeres vendége. Emellett van a felügyelő bizottság, amelynek elnöke Kemény Dénes, a férfi vízilabda-válogatott háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitánya. A tagok között van Szollár Domokos, a Bajnai-kormány egykori szóvivője, aki jelenleg a MOL-csoport kabinetfőnöke s Janó Márk, a Miniszterelnökség közigazgatási államtitkára. Az ügyvezető Lávich Erzsébet, a Nemzeti Befektetési Ügynökség (HIPA) egykori vezetője és a Matolcsy-féle Pallasz Athéné vagyonkezelő alapítványnak volt kurátora. Az öt kuratóriumi tag illetménye tavaly összesen 73 millió forint volt, a felügyelőbizottságra 28 millió forint ment el.

A 444.hu Benics Márk és Székely Sarolta által jegyzett cikke szerint, az alapítvány kilenc határon túli klubot támogat megalakulása óta. 2021-től összesen 11,1 milliárdot fizetett nekik. A Sepsiszentgyörgy jelenleg árfolyamon átszámítva 3,1 milliárd forintot (a klub 8200 fős új stadiont kapott, ahol Orbán is többször járt már, sőt még a Nélküledet is énekelte a szurkolókkal.) A román másodosztályú Csíkszereda és az Eszék pedig egyaránt 2,4-2,4 milliárd forintot kapott. Utóbbi, az NK Osijek korábban Mészáros Lőrinc tulajdonában állt, később a háttérbe kellett vonulnia a szintén érdekeltségében lévő Puskás Akadémia nemzetközi szereplése miatt, ám a klub főszponzora továbbra is a Mészáros és Mészáros Zrt., a V-Híd Zrt., a Mészáros többségi tulajdonában lévő Opus Global pedig a stadion névadója. A csapat Mészáros cégének a mezeiben, 2rule-ban játszik - írta a 444.hu. 1,2 milliárd forint feletti összeget kapott az újvidéki vállalkozó, Zsemberi János tulajdonában álló Topolya SC is. Félmilliárd feletti összeget kapott a Mészáros Lőrinccel kapcsolatban álló - egyébként a zalaegerszegi klubot is tulajdonló - Végh Gábor vezetése alatt álló Kassa. Végh adta az Orbán alapította Puskás Akadémiának a névadó Puskás Ferenc egész alakos szobrát is.

A Magyar Hivatásos Labdarúgó Liga (MHLL) hitelügye

A Magyar Hivatásos Labdarúgó Liga (MHLL) rendkívüli közgyűlésén a profi csapatok képviselői megszavazták az Advertum Kft.-vel kötött kölcsönszerződést. A nyíregyházi kommunikációs cég átvállalja a liga által évekkel ezelőtt felvett 3,1 milliárd forintos hitel visszafizetését. A liga így nem az államnak, hanem az Advertumnak tartozik majd, a kommunikációs cég állami kezességvállalás mellett összesen 5,2 milliárd kölcsönt kap. Az Advertum két banktól felvett hitelből kifizeti az APEH felé a 3,1 milliárdos tartozást, az MHLL pedig évi 206 millió forintot törleszt az Advertumnak hitelt nyújtó bankok felé. Az MHLL lejárt tartozása miatt nem kaphatna újabb kölcsönt, így mindenképpen szükség volt külső cég bevonására - nyilatkozta Sziky Gyula (42), a Nyíregyháza focicsapatának jelenlegi, s az Advertum korábbi tulajdonosa. Az Advertum a hitel rendezéséért cserébe tizenöt évre különböző vagyonértékű jogokat kap. A liga olyan jogokról mondott le, amelyek korábban nem voltak értékesítve.

tags: #kozpenzbol #hitellel #kozpenzbol #fejlesztve #koznepet #a

Népszerű bejegyzések:

• Motorosoknak szóló figyelmeztetés
• Győr labdarúgó stadionja
• az U14 Kézilabda Csapat kihívásairól
• Hogyan válasszunk Spalding kosárlabdát
• A Kinizsi örökség Sárvár sportéletében