A magyar labdarúgás dicsősége: az 1968-as mexikói olimpiai bajnoki cím
Az 1968-as mexikóvárosi nyári olimpia rendkívüli körülmények között zajlott, a helyszín és a politikai légkör egyaránt próbára tette a sportolókat. A magaslaton fekvő Mexikóváros a játékok előtt ritka levegője miatt okozott izgalmat. A nemzetközi méretűvé dagadt vita tulajdonképpen a NOB Baden-Badenben hozott, 1963-as döntése után robbant ki, midőn a testület Detroit, Lyon és Buenos Aires városaival szemben Mexikóvárost részesítette előnyben, s jelölte az 1968-as nyári olimpia házigazdájának. A sporttudomány avatott képviselői világszerte aggódtak, hiszen a közép-amerikai ország fővárosa a tengerszint felett 2240 méterrel fekszik, s a magaslat elsősorban a tartós erőkifejtést, nagyobb fizikai megterhelést igénylő sportágak versenyzői számára ígért ismeretlen nehézségeket.
A vita akkor sem enyhült, a NOB elleni támadások sem szűntek meg, midőn Mexikó a tapasztalatszerzés érdekében három éven át előversenyeket rendezett az olimpia őszi időpontjában, sőt, az akklimatizáció érdekében végül azt is felajánlotta, hogy a résztvevőket a játékok kezdete előtt két héttel vendégül látják. A magaslati ritka levegő, bár egyes sportágak, versenyszámok eredményeit, például a maratoni futásét hátrányosan befolyásolta, de legalább ilyen előnyöket is jelentett például a horizontális ugrásoknál, így Bob Beamon 890 centiméteres távolugrásával már a jövő századba repült. S végső soron az atléták 48 világrekordja és 26 csúcsbeállítása a rendkívül magas színvonalú versenyek legjobb bizonyítéka.

A sporteseményt megelőző politikai feszültségek is beárnyékolták az eseményt. A nyitány előtt tíz nappal vezényelt sortűz pedig 260 diákot küldött a másvilágra, de az olimpiát a vérengzés ellenére megtartották. A fiatalok a játékok ellen tiltakoztak, tüntettek. A gyilkos sortűz megfélemlítette a fiatalokat, az olimpia idején részükről már nem történt több rendbontás, igaz, akkor először több volt a rendőr és a fegyveres, mint a versenyző. A politikát azonban nem sikerült száműzni. A Black Power, a Fekete Erő látványos, mai napig emlékezetes demonstrációját azonban nem tudták megakadályozni. A feketék faji megkülönböztetése ellen harcoló radikális szervezet képviselői nevében a 200 méteres síkfutás nyertese, Tommie Smith és a bronzérmes John Carlos lehajtott fejjel, kesztyűs öklét a magasba emelve juttatta kifejezésre tiltakozását a győzelmi emelvényen.
Magyar részvétel és sikerek
A magyar sport képviseletében induló 167 sportember a hagyományokhoz méltóan szerepelt, s az érmek számát tekintve (10 arany, 10 ezüst és 12 bronz - 32 érem) a csapat a két nagy mögött a harmadik helyre került. Az akklimatizálódás sikeres volt, igaz, a játékokat megelőző esztendőben népes csapat vehetett részt az előolimpiai versenyeken. MAGYARORSZÁGOT 15 sportágban, összesen 116 versenyszámában 135 férfi és 32 női, összesen 167 versenyző képviselte a XIX. nyári olimpián.
Különösen kiemelkedő teljesítményt nyújtottak az atléták: az első magyar érmet a gerelyhajító Németh Angéla, frissen diplomázott testnevelő tanárnő nyerte. Zsivótzky Gyula, a kiváló kalapácsvető végre mosolygott a győzelmi emelvényen, kilenc vereség után a tizedik alkalommal vissza tudott vágni Romuald Klimnek, s olimpiai bajnok lett. Birkózásban Kozma István (Pici) ismételt Tokió után. Kajak-kenuban első alkalommal sikerült az olimpiai játékok során a duplázás Hesz Mihály, a kajakkirály és Tatai Tibor, a bivalyerős kenus révén. A vívók is dupláztak: a párbajtőrvívók - Kulcsár Győző és a megfiatalított csapat, amelyben már Fenyvesi Csaba, Schmitt Pál és B. Nagy Pál is vívott - megőrizték a Tokióban kiharcolt elsőséget. Öttusában a csapat (Balczó, Móna, Török) diadalmaskodott.

A magyar labdarúgó-válogatott útja a győzelemig
Noha a labdarúgás, mint versenysport nem elsősorban az olimpiáról, és az olimpia nem elsősorban a labdarúgásról szól, tény, hogy a magyar labdarúgósport utolsó komoly sikerét kereken ötven évvel ezelőtt könyvelhette el. Válogatottunk címvédőként utazott az olimpiára, selejtezőn sem kellett pályára lépnie. Az olimpiai labdarúgótornákon az amatőrizmus jegyében 1984-ig nem vehettek részt hivatásos, tehát kifejezetten a sportból élő játékosok. Ez a második világháborút követő évtizedekben egyértelműen a kelet-európai országok fölényéhez vezetett, itt ugyanis papíron nem voltak profi játékosok, a futballisták mind valamilyen vállalat, intézmény alkalmazásában álltak.
A csapat mestere, dr. Lakat Károly már 1967-ben papírra vetette elképzeléseit az összeállításról, a munka pedig az ötkarikás játékokat megelőző nyáron, Tatán fordult keményre. A csapat mestere szinte orrvérzésig hajtotta futballistáit a nagy melegben, de megérte. A magyar olimpiai labdarúgó válogatott 18 tagja a küldöttség második csoportjával utazott Mexikóba.
Felkészülési mérkőzések és akklimatizáció
A magyar labdarúgók Mexikóvárosban már október 3-án pályára is léptek, igaz, még csak edzőmérkőzésen az Ember József által vezényelt Nigéria válogatottja ellen, ahol döntetlent játszottak. Két nappal később az Univesidad Nacional (UNAM) csapata volt az ellenfél, melyet 7:1-re győztek le. A meccs után a csapat elhagyta az olimpiai falut, és Guadalajarába költözött át, ahol a csoportmérkőzések vártak rá. Itt újabb két edzőmérkőzést játszottak.
Lakat tisztában volt vele, hogy a csapat nem volt csúcsformában, de nem is lehetett, mert éppen déli edzésekkel szoktatta a hatalmas meleghez. Szűcs Lajos is megerősítette: "Nekem is tokiói tapasztalataim vannak, hasonlóan Novák Dezsőhöz. Eleinte ott is akadtak problémák, végül mégis aranyérem lett a dologból. Itt is vannak hiányosságok, ám a keddi játék már bizalommal tölt el bennünket."

Varga Zoltán disszidálása
Egy nappal a megnyitó előtt Guadalajarában a csapat városnézésre ment, az FTC játékosa, Varga Zoltán beteget jelentett. Később az ebédnél sem jelent meg, szobatársa, Páncsics Miklós jelezte, hogy a szőke jobbösszekötő sehol sincs. Lakat Károly is csak hűlt helyét találta, s amikor kinyitotta a hotelszobában a szekrényt, csak a magyar csapat formaruhájának nyakkendőjét pillantotta meg. Varga taxival a repülőtérre ment, a mexikóvárosi járatra várt, miközben majdnem az őt kereső magyar sportvezetőkbe botlott.
Mexikó fővárosában állítólag egy idős emigráns hölgynél bujkált, majd belga diplomáciai közbenjárásra ült fel az Európába tartó gépre. Brüsszelben várta várandós felesége, akinek lejáró vízuma miatt kellett Vargának lelépnie. Itthon hazaárulásért 4 év börtönre és vagyonelkobzásra ítélték, az olimpiai csapat fotóján fekete iksszel húzták át a portréját. A Népsport október 12-én, a megnyitó napján azt írta: "Varga Zoltán megszegte olimpiai esküjét, hűtlenné vált hazájához és sportbarátaihoz. Cselekedete méltatlan magyar sportolóhoz és állampolgárhoz. Varga Zoltán magatartása minden becsületesen gondolkodó ember őszinte felháborodását váltja ki." Varga később kifejtette: "Albert miatt disszidáltam! De nem Albertre haragszom!"
Csoportmérkőzések és továbbjutás
Az október 13. és október 26. között zajló labdarúgótornán a mieink a C-csoportba kerültek Ghána, Izrael és Salvador társaságában. Vargával vagy Varga nélkül a csapat előtt azonban továbbra is ott volt a cél, megvédeni az olimpiai bajnoki címet.
-
Magyarország - Salvador 4-0 (1-0)
1968. október 13., Guadalajara. A Salvador elleni mérkőzésre az események miatt nyilván némiképp megzavarodottan állt ki az együttes, a játék ennek ellenére (vagy ezzel együtt) bizakodásra adott okot. Gól: Menczel (19.), Dunai A. (28., 49.), Fazekas (62.).
-
Magyarország - Ghána 2-2 (2-2)
1968. október 15., Guadalajara. A második csoportkörben a magyar csapat Ghána ellen lépett pályára. A magyar csapat a Fatér - Keglovich, Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas, Sárközi, Menczel, Dunai II, Nagy összeállításban kezdett. Ibrahim Sunday révén a ghánaiak szereztek vezetést már a 12. percben, majd Dunai A. (15.) és Menczel (17.) góljával fordított a magyar együttes, Sammy Stevens azonban még az első félidő 33. percében egyenlített. Sós Károly szövetségi kapitány a mérkőzés után élesen bírálta a csapatot. „Térdig állnak a Nílusban, mégsem tudtuk legyőzni őket. Ha a következő meccsen nem nyerünk, utazhatunk haza” - emlékezett a szövetségi kapitány szavaira Nagy László.
-
Magyarország - Izrael 2-0 (1-0)
1968. október 17., Guadalajara. A harmadik fordulóra a már biztos továbbjutó Izrael maradt ellenfélként - nagy veszély mindenesetre nem fenyegette a magyar csapatot, egy pont ugyanis már biztosan elég volt a továbblépéshez. A Dunai A. két góljával megnyert mérkőzés eredményeként a csapat csoportelsőként jutott tovább.
C-csoport végeredménye
| Helyezés | Csapat | Gy | D | V | Gól | Pont |
|---|---|---|---|---|---|---|
| 1. | Magyarország | 2 | 1 | 0 | 8:2 | 5 |
| 2. | Izrael | 1 | 2 | 0 | 8:6 | 4 |
| 3. | Ghána | 0 | 2 | 1 | 6:8 | 2 |
| 4. | Salvador | 0 | 1 | 2 | 2:8 | 1 |
Bulgária - Magyar olimpiai válogatott 1 : 4, 1968.10.26
Egyenes kieséses szakasz
-
Negyeddöntő: Magyarország - Guatemala 1-0 (0-0)
1968. október 20., Guadalajara. A mérkőzésre 10 ezer néző előtt került sor. Guatemala igazolni látszott a tornán kivívott hírnevét, az első félidőben többször is majdnem sikerült vezetést szerezniük, volt, hogy csak a kapufa mentette meg a magyar csapatot a góltól. A szünet után már a magyar csapatnak is voltak helyzetei, de a továbbjutás kérdése teljesen nyílt volt. A - mint kiderült - döntő gól a 70. percben Szűcs Lajos találatával született.
-
Elődöntő: Magyarország - Japán 5-0 (1-0)
1968. október 22., Mexikóváros. Guatemalával ellentétben Japánnak nem sikerült igazolnia „félelmetes” hírét. A mérkőzésen a magyar csapat fölényes győzelmet aratott. Gól: Szűcs L. (30., 60., 75.), Novák D. (53., 65.).
A döntő: Magyarország - Bulgária 4-1 (2-1)
1968. október 26-án aztán mintegy 60 ezer néző várta a döntő mérkőzést Mexikóvárosban. A Lakat-Sós edzői duó vezette csapat Bulgária ellen lépett pályára. A mérkőzést a magyarok kezdték jobban, mégis a bolgárok szereztek vezetést a 22. percben Dimitrov révén. Magyarország a 40. percben egyenlített Menczel Iván góljával, majd Dunai Antal a 41. percben megszerezte a vezetést.
A fordítás demoralizálta a bolgár játékosokat, egyre keményebben léptek oda a magyaroknak. A mérkőzésen éles, kemény, sokszor durvaságig fajuló szabálysértések történtek. A 43. percben először Dimitrov rúgta fel Noskót, majd egy perccel később Ivkov Dunai II-t, a játékvezető mindkettejüket kiállította. A nyolc főre olvadt bolgár csapat a második félidőben már nem tudott ellenállni a magyaroknak - a közönség biztatása ellenére sem, a 49. percben Juhász, a 62-ben Dunai II volt eredményes. A 85. percben már 4-1-re vezetett a magyar csapat, amikor Myhaylovot is kiállították a bolgárok soraiból.

A sikerrel hazánk harmadszorra, s máig utoljára lett olimpiai bajnok férfi labdarúgásban. Magyarország tehát sikeresen megvédte olimpiai bajnoki címét, és a játékok történetében harmadikként duplázott. Korábban nagy-Britanniának 1908-ban és 1912-ben, majd Uruguaynak 1924-ben és 1928-ban sikerült ugyanez. A mérkőzés magyar hősei a duplázó Dunai Antal és Menczel Iván volt, aki előbb egyenlített, majd kiosztott két gólpasszt. Az 1968-as olimpiai siker a magyar labdarúgás utolsó jelentős világsikere.
A bajnokcsapat kerete
Az olimpiai bajnok magyar labdarúgócsapat tagjai:
- Kapusok: Bicskei Bertalan (Bp. Honvéd), Fatér Károly (Csepel), Szarka Zoltán (Szombathelyi Haladás).
- Mezőnyjátékosok: Básti István (Salgótarjáni BTC), Dunai Antal (Újpesti Dózsa), Dunai Lajos (MTK), Fazekas László (Újpesti Dózsa), Juhász István (Ferencvárosi TC), Keglovich László (Győri Vasas ETO), Kocsis Lajos (Bp. Honvéd), Menczel Iván (Vasas), Nagy László (Újpesti Dózsa), Noskó Ernő (Újpesti Dózsa), Novák Dezső (Ferencvárosi TC), Páncsics Miklós (Ferencvárosi TC), Sárközi István (MTK), Szalay Miklós (Salgótarjáni BTC), Szűcs Lajos (Ferencvárosi TC), Varga Zoltán (Ferencvárosi TC).
A 68 éves Nagy László alig múlt 19, amikor a nyakába akasztották az olimpiai aranyérmet. „Összesen tizenhárom első osztályú bajnokival a hátam mögött jutottam ki az olimpiára, amelynek döntőjében is pályára léptem” - mondta Nagy László. Hozzátette: „az, hogy a japánok elleni elődöntőben és a fináléban én játszottam, annak is tulajdonítható, hogy a belső csatár Dunai Antallal a Dózsában is nagyon jól megértettük egymást, s azt se feledjük, a másik szélről a szintén újpesti Fazekas Laci adogatta be a labdát.”
tags: #1968 #olimpia #magyarorszag #2 #merkozes





