Krausz Tamás: Egy Sokoldalú Életpálya az Újságírástól a Kommunikációs Vezetésig

A szakmai közegben Krausz Tamás olyan személyiség, akivel szívesen találkozik az ember. Kedélyes, kifinomult humorú, intelligens társalgó, akinek végtelen számú történet van a tarsolyában, s ezekről szívesen és érzékletesen mesél. Krausz Tamás vérbeli újdondászként sok esetben nem csupán a történések passzív szemlélője, hanem tevőleges résztvevője, alakítója is volt, mélyrehatóan befolyásolva a média világát.

Életút és Tanulmányok

Krausz Tamás Norbert 1960-ban született Békéscsabán, és azóta is a városban él. Tanulmányait sokrétűen alakította: a „Vízműben” földmérő szakon szerzett alapokat, majd a Debreceni Tanítóképző Főiskola diákja lett, ahol általános iskolai tanítóként végzett. Ezt követően a Békés Megyei Könyvtárban dolgozott, s közben a Nyíregyházi Főiskola könyvtár szakát is befejezte, tovább szélesítve intellektuális horizontját. Később elvégezte az ELTE neveléstudományi bölcsész mesterszakát, amely tovább gazdagította pedagógiai és tudományos ismereteit.

Az Újságírói Karrier Kezdetei és Fejlődése

Újságíróként a Békés Megyei Népújság munkatársaként helyezkedett el, de már korábban, sorkatonai szolgálata idején, 1979-től alapító-előfizetője volt egy szókimondó, színvonalas gazdasági hetilapnak, amely már az indulástól kezdve a valósággal, illetve annak kritikus, tényszerű megközelítésével foglalkozott. Vincze Mátyás volt az alapító-főszerkesztő, aki később a távirati irodánál lett Tamás felettese. A legnagyobb megdöbbenésére nemhogy megjelent, amit írt, hanem szó szerint jelent meg, és minden héten ketten fejthették ki a véleményüket. Még könyvtárosként jelentkezett a Békés Megyei Népújsághoz, ahol Árpási Zoltán főszerkesztő már másnap állományba vette. Egészen egyszerűen azt írta, amit akart, hangsúlyozva, hogy a tényekkel igencsak nehéz, illetve nem nehéz, hanem lehetetlen vitába szállni. Újságíró berkekben járja az a mondás, hogy a tények makacs dolgok, és makacs dolgok voltak már akkoriban is. Fontosnak tartotta elkerülni a jelzős szerkezeteket és az olvasóra bízni, hogy a tények ismeretében ő mit tart valóságos, illetve reális verziónak. Ez a macerás része az újságírásnak, amit - korszakoktól függetlenül - sokan igyekeznek megspórolni.

A Rendszerváltás Korának Újságírója

Krausz Tamás a rendszerváltás és az azt követő hőskor vagy másként aranykor szem- és fültanúja, vérbeli újságírója volt. A szabadság jótékony szelleme lengte be a hétköznapokat, és az akkori sztár újságírók, mint Chrudinák Alajos, Haraszti Miklós, Mester Ákos és Havas Henrik is szerepeltek az óraadók között, akik bár papírt nem adtak, de annál több ismeretet közvetítettek. A Békés Megyei Népújságnál nagyon jó stáb alakult ki, ahol éjjel-nappal dolgoztak, nem számított semmi, csak az, hogy végezzék a dolgukat. Fél év alatt mindenkivel remek munkakapcsolatot sikerült kialakítani, ami a már meglévő jó emberi kapcsolatokból is táplálkozott. Sikerült megtalálni a közös hangot az összes politikai szereplővel, legyen szó az MDF-ről, az SZDSZ-ről, a FIDESZ-ről vagy éppen a kisgazdákról. Nem csupán a helyiekkel, hanem az országos vezetőkkel is összeismerkedett, és volt lehetősége az első szabad választások alkalmával a parlament alakuló ülésén is jelen lenni, ahova bizony egyáltalán nem volt egyszerű mutatvány bejutni.

Emlékezetes esetek közé sorolható az, amikor Torgyán József, Fidel Castrot megszégyenítő háromórás beszédet mondott, amit aztán a derék kolléga öt különböző médium részére dolgozott fel. Ez napjaink egyszeri újdondászának gyakorlatilag lehetetlen és megoldhatatlan feladat, de ő mégis megoldotta és nem is akárhogyan; este már mindenki arról beszélt az országban, hogy a „Józsi bácsi mit mondott délután Orosházán”. A sokszor lesajnált és talán le is nézett vidéki újságíró olyan híradást rittyentett, amire érdemes volt odafigyelni.

A Délkelet című lap kiadó-főszerkesztője volt, de a Napi Délkelet megalapításában is részt vett. A 90-es évek derekán már a Magyar Televízió Híradójának, a Kossuth Rádió Krónika című műsorának, valamint a Magyar Távirati Irodának is a munkatársa volt.

Szakmai Hitvallás és A Média Változásai

Egészen egyszerűen nem szerette, már akkor sem szerette, ha nem volt naprakész. Amióta az eszét tudja, úgy kezdi el a napot, hogy átböngészi a főbb sajtótermékeket. Megnézi, átnyálazza a lényegi információkat és igyekszik a leírtak mögé látni. Törekszik és mindig is törekedett arra, hogy ne csupán a felszínt, a jéghegy csúcsát, hanem a mélységben meghúzódó dolgokat, folyamatokat is lássa. Ez egyrészt szakmai ártalom, másrészt pedig zsigeri igény, amit nem lehet levetkőzni, amiről nem lehet és nem is kell leszokni.

Nagyot változott a világ, a médiapiac, a keresleti és kínálati oldal is jelentős mértékben alakult és alakul át. Egyesek szerint a hagyományos értelemben vett hírközlő csatornáknak befellegzett. A közösségi felületek és a videómegosztó platformok túlnyomó részben átvették az uralmat. A Napi Délkeletről, a Népújság utáni időszakról, a főszerkesztői létről és sok minden másról is szót váltott, több mint 50 perc lett a rögzített beszélgetés hossza, ami ritkának mondható terjedelemnek számít. A mai világban sincs idő, sőt még inkább nincs idő a terjengősségre.

A korábbi újságok példányszámai és az abból adódó bevételek mára már elképzelhetetlen biztonságot jelentettek:

Jelenlegi Szerepkör és Jövőkép

Jelenleg a Békéscsabai Szakképzési Centrum kommunikációs vezetőjeként tevékenykedik, az ő kezében futnak össze a szálak, már ami a központ nyolc intézményének kommunikációját illeti. A mai, online-nak mondott korszakot is kedveli, szereti elolvasni a híradásokat, s három évvel a nyugállományba vonulása előtt egyáltalán nem azt tervezi, milyen csalival kellene fenekeznie ahhoz, hogy kellően kapitális méretű halak akadjanak a horgára. A hírek, a kommunikáció világa az ő igazi terepe, ebben érzi otthon magát, ezt szereti. Nem tartja jónak, hogy politikai szekértáborok alakultak ki és a többség kizárólag ezeken belül cserél eszmét.

Értékelések és Szakmai Visszajelzések Krausz Tamásról

Krausz Tamás intellektuális és pedagógiai tevékenységét számos visszajelzés dicséri, amelyek rávilágítanak gondolkodásmódjára és előadásmódjára. Az utolsó nagy professzor generáció tagja, órái sohasem unalmasak, szeret vitatkozni, de ezzel mindenkit gondolkodásra kényszerít. Vizsgákon nem a tényanyagot, inkább a nagyobb összefüggéseket kéri számon. A holokauszt órája hiánypótló, emellett olyan tárgyakat oktatott, mint "Oroszország a 20. században" és "Történelem".

A tanárúr önmaga a velünk maradt marxista történetírás, "adja Isten hogy sokáig éljen még köztünk és tanítson minket arra hogy másképpen is gondolhassunk életünkbe". Egyszerűen hihetetlen energia árad az emberből miközben magyaráz, lebilincselő a stílusa, nem lehet rá nem figyelni. Órán lebilincselő, vizsgán jóindulatú. ZSENIÁLIS! Lebilincselő előadásmód, az ő órái voltak a legizgalmasabbak a félévben! Bárcsak minden történelemtanár ilyen lenne! Nem lehet nem figyelni arra, amit mond, vitatkozni viszont lehet, sőt, kifejezetten örül neki! Hatalmas tudású ember, mégsem vár el a vizsgán lexikális tudást, inkább a főbb összefüggésekre kérdez rá.

Mindazonáltal, eltérő vélemények is megjelentek. Egyesek szerint "teljesen elfogult, aki még mindig azt hiszi, hogy a marxista történetírásnak van bármi létjogosultsága". Mások szerint "egyátalán nem jóindulatú osztályzásnál, nem hagyja hogy rendesen válaszolj a kérdésekre vagy hogy elmondd a tételed, és úgy teszi fel a kérdést hogy azt hiszed valami bonyolult dolog a válasz, pedig nem... előadásmódja pedig szétszórt, jegyzetelni se lehet rendesen". Ezen kritikák szerint "a tananyag legnagyobb része teljes mértékben túlhaladott mostanra, ezért igen erős fenntartásokkal kell kezelni az elhangzottakat".

tags: #krausz #tamas #labdarugas

Népszerű bejegyzések:

• UVSE Vízilabda Sportegyesület: Sikerek, Hagyományok és Jövőkép
• A virtuális menedzseri sikerek titka a Hungarian Football Manager Teamnél
• Sorsfordító pillanatok és a válogatott zenéi
• A Fradi történelmi EL-összecsapásai
• Az 1959-es magyar–svéd összecsapás jelentősége