A krikett tesztmérkőzés időtartama és formátuma
A krikett, ez az ősi, ütővel és labdával űzött sportág, eredetileg az angolok nemzeti játéka volt, de rendkívüli népszerűségre tett szert a Brit Nemzetközösség országaiban, különösen Indiában, Pakisztánban, Bangladesben és Ausztráliában. A World Population Review adatai szerint a krikett a világ második legnépszerűbb sportága, mintegy 2,5 milliárd követővel, közvetlenül a labdarúgás után. A krikett története során számos formátumot alakítottak ki, ezek közül a tesztmérkőzés számít a játék csúcsának és a legklasszikusabb változatának, melyet hosszúsága tesz egyedivé.
A Krikett Története és a Tesztmérkőzések Kialakulása
A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy a krikett valamikor a szász vagy a normann időkben alakulhatott ki a mai Délkelet-Angliában található Weald nevű, jórészt sűrű erdővel borított vidéken, méghozzá gyermekjátékként. Elsőként 1611-ben említik, mint felnőttek által játszott sportot. A 17. század közepe táján alakultak ki az egymással versengő angol falusi krikettcsapatok, majd a század második felében már a megyei csapatok is létrejöttek. Az 1744-ben megjelent első hivatalos szabálykönyv, a Törvénykönyv, jelentősen hozzájárult a játék fejlődéséhez. A brit gyarmatosítók már a 17. században elterjesztették a krikettet Észak-Amerikában, majd a 18. században a Karib-térségben, a Brit Kelet-indiai Társaság tengerészeinek jóvoltából pedig Indiában is megjelent. Ausztrália gyarmatosítása 1788-ban kezdődött el, és a krikett szinte azonnal átterjedt oda is.
Az első nemzetközi krikettmeccset 1844-ben, New Yorkban játszották az Amerikai Egyesült Államok és Kanada között. Az angolok először 1859-ben turnéztak a tengeren túl, majd 1862-ben Ausztráliában is felléptek. Ezek a távoli utazások alapozták meg a nemzetközi krikett kialakulását. 1877-ben az angolok Ausztráliában játszottak két válogatottmeccset: ezekre ma úgy tekintünk, mint az első tesztmérkőzések. Az 1909-ben megalakult krikett világszintű irányító testülete, a Birodalmi Krikettkonferencia, a későbbi Nemzetközi Krikett-tanács, három alapító tagja a három tesztrésztvevő volt (Anglia, Ausztrália, Dél-Afrika). Hozzájuk csatlakozott (egyúttal tesztmérkőzés játszására való jogosultságot szerzett) 1928-ban a Karib-térség, 1930-ban Új-Zéland, 1932-ben India, majd 1952-ben Pakisztán. Az első női tesztmeccset 1934-ben játszotta Anglia és Ausztrália.
Az 1950-es években a játék azonban egyre lassabbá vált, és a csapatok egyre kevesebb pontot szereztek, ami miatt a nézőszám csökkenni kezdett. Ez a tendencia vezetett később az időigényes játék egy napra korlátozott időtartamú változatának, az ODI-nak, majd a modern, rövid formátumok, mint a Húsz20-as krikett bevezetéséhez, amelyek célja a nézők visszacsalogatása volt. Ugyanakkor a klasszikus, többnapos tesztmérkőzések máig megőrizték presztízsüket és hagyományos értéküket a sportágban.
A Tesztmérkőzés Formátuma és Időtartama
A tesztmérkőzés a klasszikus krikett, a játék csúcsa. Csak azok a csapatok játszhatnak tesztet, akiknek a Nemzetközi Krikett Tanács erre engedélyt adott. A nagy nemzetközi mérkőzések akár napokig is eltartanak. Hosszú évszázadokon át egy rendes mérkőzés időtartama akár öt nap hosszúságú is lehetett. Ez a lebonyolítási forma, ma Teszt-mérkőzés néven ismert. Egy teszt krikettmérkőzés négy játékrészből áll, a játszmák számát nem limitálják. Az első két játékperiódust az ebédszünet (negyven perc) szakítja meg, a második és harmadik szakasz közé pedig húsz perc teaszünetet iktatnak be. Hat óra alatt nagyjából száz játszmát dobnak le. A legjobb dobó körülbelül harminc overt (180 labda) dob egy nap alatt.
A tesztmérkőzésen az győz, aki több futást szerez a negyedik innings végére (a csapatok kétszer ütnek és összeadják a futások számát), valamint aki kiejtette az ellenfél összes ütőjátékosát. A krikettet nagymértékben befolyásolja az időjárás, mert a csúszós talaj sérülésveszélyes, és az eső, vagy a rossz fényviszonyok miatt gyakran félbe kell szakítani, vagy idő előtt be kell fejezni a játékot. A 2010-es évek elején jelentek meg a világranglisták, először a tesztben. 2015-től kezdve megjelentek az éjjel-nappali tesztmérkőzések, amelyeken a fényviszonyoknak legjobban megfelelő különleges, fuksziaszínű labdát használnak.
A Játék Menete és Szabályai a Tesztmérkőzésekben
A krikettet két, 11 főből álló csapat játssza egy 100-150 méter átmérőjű ellipszis alakú pályán. A pálya közepe, az úgynevezett pitch egy húsz méter hosszú, három méter széles téglalap, a végén két kapuval. A kaput, vagyis a wicketet három karó és két pálcika alkotja. A krikettben az győz, aki a legtöbb pontot, ún. futást (run) szerez. Csak az ütőcsapat szerezhet pontot, ez akkor történik meg, ha a két ütőjátékos helyet cserél a kapuk előtt, amíg a labda játékban van. Minden helycsere egy futást ér. Ha a labda elhagyja a pályát, az négy vagy hat futást ér, attól függően, hogy földet ér-e a vonal előtt, vagy sem.
Egy mérkőzés mindkét csapat számára egy-egy, vagy két-két játékrészből (innings) áll. A játékrészeket hat jó dobásból álló játszmák (over) alkotják, a rossz dobásokat meg kell ismételni, és nem számítanak bele a hatba. Egy játékrész akkor ér véget, ha lejátsszák a kijelölt overeket, vagy kiesik tíz ütőjátékos. Az ütőjátékosok, ha hibáznak, el kell hagyniuk a játékteret és átadják a helyüket a csapattársuknak. Akik egyszer kiestek, többet már nem jöhetnek vissza az adott játékrészben. A dobójátékos csapattársai, a mezőnyjátékosok a füves pályán szétszóródva állnak bizonyos taktika szerint. A mezőnyjátékosok célja, hogy elkapják az elütött labdát: ha ez lepattanás nélkül sikerül, akkor az ütőjátékos rögtön kiesik.
Az ütőjátékos kiesésének több módja van: a már említett elkapáson kívül gyakori a kidobás (amikor a dobó eltalálja az ütős mögötti kaput), a láb a kapu előtt (ha a labda az ütős testét találja el, és a bíró szerint eltalálta volna a kaput), valamint a leverés (amikor az ütőjátékos kilép az ütővonal elé, és a kapus labdával leveri a kaput, mielőtt ő visszalépne).
A Tesztmérkőzés a Gyakorlatban: Egy Példa
A több napon át folytatott versengés időtartamára a krikett pálya és környéke, a társasági élet színterévé válhatott. Egy tesztmérkőzés hosszú időtartamát jól szemlélteti a Banglades és Zimbabwe közötti teszt harmadik napjának eseményei. A lejátszott 44 játszma alatt Banglades 137 futással gazdagodott, miközben 3 kapuval szegényedett. A folytatás reggel egyelőre még csak lett volna várható, ugyanis előző estétől folyamatosan esett az eső, és még reggel is szemerkélt. Végül csak fél 12 táján állt el, és néhány perc múlva már el is kezdték eltávolítani a ponyvákat a téglányról, jelezve, hogy a játék késve indul.
A kezdeti pár játszma elég eseménytelenül telt, talán az első izgalmat egy 4 mellé extrás dobás hozta a 18. játszma végén. Aztán hamarosan jött egy igazi 4-es is, ám még mielőtt a hátrányt teljesen ledolgozták volna, az ütőjátékos kiesett egy rövid labdából. Később a csapat kapitánya két egymás utáni négyessel pozitívba fordította a csapat mérlegét, ami lélektani előnynek számított. A nap során az ütőjátékosok folyamatosan gyűjtötték a pontokat, miközben az ellenfél mezőnyjátékosai, bár hibáztak is egy könnyű elkapásnál, próbálták kiejteni az ütősöket.
A játék folyamán egy labda eltalálta az egyik ütőjátékos vállát, majd sisakjára pattant, ami orvosi vizsgálatot tett szükségessé. Az ilyen események is hozzájárulnak a tesztmérkőzések eseménydús, de gyakran elhúzódó jellegéhez. Egy újabb kapu elvesztése után a tervezett teaszünetet előbbre hozták. A játék lassan haladt, és az előny növelése közben a pályát érő fény ereje egyre gyengült. A bíró az 55. játszma után megmérte az erősségét, de akkor még elégedett volt vele - nem úgy, mint két játszmával később, 16:40 körül: akkor szünetet is rendelt el, és a játékosok visszatértek az öltözőkbe. Hamarosan pedig megérkezett a hír: ez a szünet nem csak ideiglenes, hanem mára vége a játéknak. Ez jól mutatja, hogy a tesztmérkőzés időtartamát nemcsak a játék, hanem az időjárás és a fényviszonyok is nagymértékben befolyásolják, és a játékvezetők döntései alapján akár félbe is szakadhat egy-egy játéknap.
A Különböző Krikett Formátumok Összehasonlítása
Az élet ritmusa folyamatosan alakította a játék formáját és időtartamát. Ahogy telt-múlt az idő, és a nézőszám is csökkent a lassabb játék miatt, a krikett irányítói bevezették az időigényes játék egy napra korlátozott időtartamú változatát, melyet ODI-nak (One Day International) ismer a világ. A 2000-es évek hatalmas jelentőségű újítása volt a mindössze 3-órás meccsekből álló Húsz20-as krikett bevezetése. Ez a formátum 2003-ban jelent meg Angliában, majd 2005-ben nemzetközivé vált. Azóta létezik a ma is ismert három hivatalos nemzetközi formátum: a teszt, az egynapos nemzetközi (ENN/ODI) és a nemzetközi Húsz20 (NH20/T20).
A Húsz20 megjelenése magára a játéktechnikákra is hatással volt: a mezőnyjáték színvonala minden formátumban emelkedett, az ütőjátékosok pedig a többi formátumban is gyakrabban vállalkoznak magasabb pontértékű, látványosabb ütésekre. Egyúttal a dobók is újabb technikákat fejlesztettek ki. Az alábbi táblázatban összehasonlítjuk a három fő krikett formátum jellemzőit.
| Formátum | Időtartam | Játékrészek (Innings) | Játszmák (Overs) | Főbb jellemzők |
|---|---|---|---|---|
| Teszt | Akár 5 nap | 4 | Korlátlan (10 ütős kieséséig) | Klasszikus, stratégiai játék, legmagasabb presztízs. Napi játék hat óra. |
| One Day International (ODI) | 1 nap (~8 óra) | 2 | 50 játszma csapatonként | Egyensúly a stratégia és a gyorsaság között. |
| Twenty20 (T20) | ~3 óra | 2 | 20 játszma csapatonként | Gyors, akciódús, nézőbarát, magas pontszámok. |
Híres Teszt Játékosok és a Sportág Hatása
Egy krikettjátékos karrierjében a legnagyobb dolog, ha egy tesztcsapat kapitánya lehet, hiszen tesztkapitányból egyszerre csak tizenegy van a világon. A világsztár sportolók közt jócskán akadnak krikettezők is. A világon talán a bombay-i születésű Szacsin Tendulkar a sportág legismertebb játékosa. Több világrekord is fűződik a nevéhez, páratlanul hosszú nemzetközi karrierje 1989 és 2013 közé esik, az indiai parlament felsőházának képviselője is volt. Szacsin Tendulkarral egy szinten emlegetik az ausztrál Don Bradmant, aki majdnem 100-as ütési átlagot ért el a Teszt-krikettben.
Ugyanitt a kiesés nélküli legtöbb futást, szám szerint 400-at a Karib-térségből származó Brian Lara érte el 2004-ben. A legsikeresebb dobó a Srí Lanka-i Muttéja Muralitaran, aki 13-szor dobott ki tíznél több ütőst, átlagosan hat ütőst ejtett ki meccsenként. Hozzá hasonlóan nagy dobó volt az ausztrál Shane Warne és az indiai Anil Kumble. A legtöbb futást Srí Lanka szerezte India ellen 1997-ben egy négynapos mérkőzésen, szám szerint 952-őt. A civil életben jelentős politikai karriert futott be a krikettsztár pakisztáni Imran Hán korábbi miniszterelnök.
A krikett szakkifejezései átszivárogtak a köznyelvbe, így ha az angol azt mondja „that’s not a cricket”, az annyit tesz, hogy nem sportszerű. Vagy aminek „good innings”-e van, az hosszú életű. Mivel roppant népszerű sportágról beszélünk, számos költőt megihletett. William Blake és Lord Byron is merített belőle. Meglepő módon a festőket sem hagyta hidegen a játék, Camille Pissarro és Francis Bacon is készített róla képet. Az ausztrál Russell Drysdale A krikettezők című festménye talán a 20. század egyik leghíresebb ausztrál képe.
tags: #krikett #teszt #hany #napig #tartu
