Kubala László: A három ország válogatottjának legendás futballistája

A világ egyetlen olyan labdarúgója, aki három ország válogatottjában is szerepelt, s akinek barcelonai ragyogását még Johan Cruyff sem tudta soha elhomályosítani. Ha ez a mondat egy kvízjátékban szerepelne, mindenki tudná, Kubala Lászlóról van szó. Arról a futballistáról, aki az Aranycsapat tagjainak kortársa volt, s a háború után az első honfitársunk, aki az Európa-válogatottba is meghívást kapott. Mégis - bár temérdek barátja és tisztelője volt - soha nem kapta meg Magyarországon a neki járó méltatást. Pedig akik látták játszani, akik közelről ismerik, akár eskü alatt is vallják: Kubala neve kihagyhatatlan a magyar futball legjobbjainak említésekor.

Gyermekkor és a kezdetek Budapesten

Kubala László 1927. június 10-én, Budapesten látta meg a napvilágot, édesapja, Kubala Kurjas Pál kőművessegéd, édesanyja, Stecz Anna gyári munkás volt. Szegény körülmények között nőtt fel Kőbányán, ami korán megtanította a szolidaritás fontosságára. Tipikus kőbányai srác volt, aki bokszedzésekre is lejárt, de versenyszerűen futballozni kezdett. A sokszor áldott és átkozott Józsefvárosban, a Kálvária tér és az Örömvölgy utca (mai nevén Diószegi Sámuel utca) macskakövein nőtt fel, ott futballozott először. Meg verekedett is, mert akkoriban az is mindennapos programnak számított arrafelé. A focit azonban mindennél jobban szerette, így aztán amint csak lehetett, megkereste a legközelebbi, „igazi” futballcsapatot.

Kuksi - akkor már szinte mindenki így hívta, s különböztette meg a környék vagy tíz másik, ugyancsak futballozó Kubalájától - a Ganz TE-t választotta. 11 évesen a Ganz TE-ben kezdett futballozni, ahol már idősebb korosztályokban is játszott. „Az MTK ellen játszottunk, a Ganzzal. Két gólt szereztem. Egyébként ez volt első hivatalos mérkőzésem 1939-ben.” Kamaszéveinek többségét e klubban töltötte, a rajongott edző, Szabó Pál tanítványaként. Akkoriban így állt fel az ötösfogat: Hollósy, Kubala, Mayer, Schubert, Nyers. Rugdosták ám a gólokat, szinte megállás nélkül. A fiúk közül Hollósy hamarosan bekerült az ifjúsági válogatottba, ám ő vitte a legkevesebbre, mert a többiekből mind messzeföldön híres játékos lett.

Ferencvárosi évek és a Kocsis-kapcsolat

Kubala 18 évesen, 1945-ben, a világháború utáni első bajnoki meccsen, későbbi csapata, a Vasas ellen mutatkozott be a ferencvárosi csatársorban. Természetesen a Ferencvárosba került, hiszen egyrészt a Fradi pályája volt a lakáshoz, meg a Ganz fészkéhez is a legközelebb, másrészt az egész Kubala família férfi fele óriási fradista volt. Tulajdonképpen a zöld-fehér klub általi rajongás ismertette össze néhány évvel korábban a Kubala és a Kocsis famíliát. A két családfő csak remélte, hogy a fiúkból majdan híres Fradi-játékos, aztán válogatott futballista lesz.

„Szegény Kocsis Sanyi is kőbányai srác volt. Az ő és az én papám nagyon jóban voltak. Az én apukám nagy Ferencváros-szurkoló volt, azért kerültem később én is a Fradiba. Sanyi egy kicsit a mi hatásunkra lett ugyancsak Fradi-játékos. Apámnak szinte zöld-fehér volt a vére. Engem is »megfertőzött«, így aztán a legnagyobb örömmel mentem negyvenöt elején a Ferencvároshoz.”

Felejthetetlen másfél évet töltött ott. 1945 áprilisában, az Elektromos elleni barátságos mérkőzésen mutatkozott be a csapatban, olyan, általa rajongva tisztelt játékosok között, mint a két Sárosi, Béla és György. Első ferencvárosi góljait, még csak tizenévesként a kispestieknek lőtte. 1945 májusában a Ganz csapatát tömte ki - öt gólt szerzett ellenük! A rekordját volt csapata, a Ganz ellen érte el, öt góllal járult a 11:0-s végeredményhez. Az 1945-1946-os „hosszú bajnokságot" is csaknem végigjátszotta, majd az FTC-ben utoljára 1946. június 9-én, a címvédő, s újra aranyérmet szerző Újpest elleni derbin szerepelt. Az a mérkőzés volt az ötvenedik bajnokija zöld-fehérben, és ehhez 31 gól társult! A Fradival végül másodikok lettek a bajnokságban.

Szökés Csehszlovákiába és a Szlovák Válogatott

Kubala azonban túl keveset játszott itthon. 1946 tavaszán a szlovákiai klubok relatív gazdagsága és az ottani jobb élet óriási problémákat okozott a magyar kluboknak. A sportnapilap - akkori nevén a Népsport - szinte naponta, de legalábbis hetente újabb és újabb játékos „meglépéséről” tudósított. Kubala László sem maradt ki a sorból.

„Az anyagi biztonság engem is vonzott, de nem csak ez volt a távozás oka. Váratlanul meghalt az apám - vasárnap volt, én délután játszottam a Fradiban, ő is így akarta volna -, s anyám azt szerette volna, ha elfogadom a pozsonyiak akkor már nagyon is konkrét ajánlatait.” A család egyébként apai ágon szlovák származású, sok rokonuk élt Pozsonyban. Daucik, akkori edzője, addig erősködött, míg igent mondott, s ha nem is a lehető legszabályosabb körülmények között, de 1946 májusában az SK Bratislavához szerződött. A világháború következtében és a besorozás elkerülése miatt költözött Pozsonyba. Apja szlovák nemzetiségű, anyja pedig félig szlovák volt, így könnyen beilleszkedhetett az idegen környezetbe. A Barca-legenda életrajzai szerint Kuksi a sorozás elől menekült át Csehszlovákiába.

A későbbi Slovannál majdnem két idényt töltött el, és ezalatt 6-szor szerepelt a csehszlovák válogatottban, 4-szer eredményes is volt. Az állampolgárság megszerzése gyorsan ment. Néhány hónappal később már válogatott lett, pedig akkoriban remek csapata volt a csehszlovákoknak. Az első meccsén, a bécsi Práterben az osztrákokat verték, a másodikon döntetlent játszottak a dánokkal, majd két Kubala-góllal legyőzték a lengyeleket, s újabb két találatának köszönhetően a románokat. Aztán újra megverték az osztrákokat, s csak egyetlen vereség rontja a mérleget, az utolsó mérkőzésén veszítettek az olaszok ellen, Bariban.

„Én is úgy emlékszem vissza a csehszlovák válogatottra, mint a sztárok gyülekezetére. Két nevet hadd emeljek ki külön is, Bican olyan kvalitású csatár volt, akihez foghatóval kevéssel játszhattam együtt. Ha kérdezik, ki volt minden idők legjobb játékosa, Pelé, Di Stéfano, Cruyff neve jut a legtöbb ember eszébe. Bican bármelyikükkel felvette a versenyt. A másik pazar játékos Josef Ludl volt. Talán ő volt a legjobb fedezet, aki valaha fogott engem.” Az akkor még tizenéves csatár hamarosan megnősült Pozsonyban. Edzője, Leopold (később Spanyolországban Fernando) Daucik húgát vette el. Annával, akit a családban csak Ibynek hívtak, 1947. április 17-én házasodtak össze, s alig egy évvel később megszületett első fia, Branko. A pár együtt érte meg az aranylakodalmát.

Visszatérés Magyarországra és újabb menekülés

Szlovákiából aztán hamarosan újra Budapestre költözött a család. Igen ám, de új hazájában is megkapta a behívót, így ott sem volt maradása, visszatért hát Pestre. Tárgyalt régi klubjával, de az új rezsim szimpátiáját élvező Vasas kedvezőbb ajánlatot tett elé. „Az SK Bratislavával belgiumi túrán jártunk, ott találkoztam a Vasas néhány vezetőjével. Remek feltételeket ajánlottak, nyolcvanezer forintot ígértek.” Pozsonyban akkoriban már nem Daucik volt az edzője, hanem az angol Tom Snedon, aki biztatott, menjen futballozni Angliába, de az ottani stílus nem igazán tetszett neki. Hazajött, s még egy hónapja sem volt itthon, amikor már meghívták, sőt játszott a magyar válogatottban. Magyar színekben háromszor szerepelt, gólt nem szerzett. Hozzáteszi, ahhoz, hogy a Vasasban játszhasson, szükség volt a Ferencváros nagyvonalúságára is. Az angyalföldieknél 1948-ban 20 meccsen 10-szer volt eredményes - utolsó fellépésére 1948-ban karácsony előtt, 23-án került sor a MATEOSZ ellen 4:3-ra megnyert idegenbeli mérkőzésen.

Csakhogy nem volt ínyére a kiépülő kommunista rendszer, így a következő esztendő januárjában angyalföldi klubtársával, Marik „Pötyivel" nekivágtak a nagyvilágnak. Átjutottak Ausztriába, ahol Innsbruckban lefizetett néhány csempészt, hogy vigyék át Olaszországba. 1949-ben a kommunista diktatúra elől Olaszországba szökött, hamis iratokkal és szovjet egyenruhában. Felesége és fia később követték kalandos körülmények között. „Nem részletezem a kínokat és a nehézségeket - miközben a feleségem meg a fiam otthon maradtak - átvergődtünk Olaszországba. Busto Arsizióban kötöttünk ki. A helyi csapatban, a Pro Patriában már edzettek más, kelet-európai menekültek is. De nem kaptunk játékengedélyt, a magyar szövetség a FIFA-n keresztül eltiltott bennünket.” Utolérte azonban az MLSZ által a FIFA-nál kieszközölt - végül két és fél évesre nyúló - eltiltás, így nem igazolhatott sehová.

A Pro Patriában egyébként nagyon szerették, az elnököt meg különösen lenyűgözte futballtudása. „Azt mondta az elnök, ha körbe tudom váltott lábbal dekázni a pályát, enyém az óra.” Naná, hogy megcsinálta! Udinében is „gyakorlatoztak” egy ideig, sőt felmerült az is, hogy - tekintettel az eltiltásra - kimenjenek Amerikába. A Torino ajánlata akkoriban óriási kihívást jelentett. A piemonti gárda sorozatban ötször nyerte meg az olasz bajnokságot, olyan sztárokkal, mint Mazzola, Carapellese, vagy Bacigalupo. Játékosai alkották a válogatott gerincét is.

A Hungária FC és a Barcelona felfedezése

Kubala életéből tulajdonképpen két teljes év kiesett, hiszen sem 1949-ben, sem 1950-ben nem játszott hivatalos mérkőzéseken. De utóbbi esztendőben sem ült a babérjain. Emigráns anyaországi és határon túli magyarokból (sőt egyéb kárpát-medencei menekült futballistákból) létrehozták a Hungária nevű csapatot - a névadó (!) Daucikkal a kispadon... -, amely híres nagy klubokkal is összemérte az erejét Spanyolországban. A csapat neve, ugyebár, Magyarországot jelentett, de az alapötlet Dauciktól származott. Abban persze igaza volt, hogy magyarul szinte mindenki tudott abban a gárdában… Kárpátaljaiak, erdélyiek, felvidékiek, akadt horvát is, s voltak ők, magyarok.

Különböző bemutató mérkőzéseket játszottak, például Spanyolországban. Végigverték az országot, benne a Real Madridot is a Bernabéuban, illetve az 1950-es vb-re készülő helyi válogatottat (a torna későbbi elődöntősét!), és ő különösen az Espanyol ellen villogott. Madridban - maga Santiago Bernabéu hívta meg a csapatot - négy-kettőre verték a Reált, legyőzték a világbajnokságra készülő spanyol válogatottat, majd a visszavágón, hogy ne legyen nagy a balhé, csak döntetlent játszottak. Nyertünk LaCorunában és Santanderben is. „Nekem különösen a Sarriában, az Espanol ellen ment jól a játék, sikerült egy szép gólt lőnöm. A város első számú csapatának, a Barcának a vezérkara is ott volt a mérkőzésen, alighanem akkor dőlt el a sorsom.” Akkor szemelte ki magának a városi rivális Barcelona, amely - noha a másik óriásklub is felfigyelt a támadóra - hamarosan szerződtette, az apóssal együtt, aki (sikeres) vezetőedző lett a katalánoknál.

Az FC Barcelona Mítosza

1950. június 15-én „Kuksi” aláírt a Barcelona csapatához. A játékengedély azonban nagyon nehezen lett meg, így bár a megállapodást már június 15-én aláírta, csak októberben, az Osasuna elleni felkészülési találkozón játszott először a gránátvörös-kéknél, és csupán a következő esztendő áprilisának végén vethették be végre tétmeccsen. „Nagyon nehezen sikerült elintézni a játékengedélyemet. Korábban - mint utóbb megtudtam - a Real Madrid is tett lépéseket a megszerzésemért, de az Inter és a Torino is szeretett volna leigazolni.” Sőt, a Torino a fáma szerint még az akkori olasz kommunista pártelnök, Palmiro Togliatti közbenjárását is igénybe vette - hiába. A magyar szövetség évekig hajthatatlan volt. Közel két és fél éves kihagyás után játszhatott csak újra.

Kubala szerényen utalt arra, hogy „nagyon nehezen sikerült elintézni” a játékengedélyt. Az nem kifejezés! Történt, hogy a FIFA vonakodott - a magyar szövetség tiltakozása miatt - kiadni a szükséges engedélyeket. Franco erre égtelen haragra gerjedt: „Mi az a FIFA? Spanyolországban az történik, amit én mondok. S én azt mondom, ennek az embernek játszania kell!”

Az Ötkupás Barcelona és a Camp Nou

1951-ben térhetett vissza a pályára, és tíz év alatt fantasztikus karriert futott be a gránátvörös-kéknél. Rögtön az első teljes szezonjában az FC Barcelona minden trófeát begyűjtött, amit csak lehetett - e csodálatos periódust máig az öt kupa idényeként emlegetik (a bajnokságon és a „normál" kupán kívül még három másik tornát/sorozatot megnyertek, melyek közül kettő nemzetközi volt, így a Latin Kupa is, ahol a Juventus és a Nice legyőzése után emelhették magasba a serleget). Kubala csillaga egyre magasabbra kúszott. Az 1951-52-es szezonban öt trófeát nyert a csapattal („Ötkupás Barça”).

Játéka miatt a Camp Nou stadiont bővíteni kellett, mert a szurkolók száma megduplázódott. Hamarosan kicsinek bizonyult a 60 ezres Les Corts aréna, ezért 1954-ben sor került az ünnepélyes alapkőletételre, majd közel három év alatt megépült a 90 ezres Camp Nou stadion. A hatalmas érdeklődés a legendák szerint Kubala csodálatos játékának (azon belül például cseleinek, kombinatív készségének és szabadrúgásainak) volt köszönhető, s a női nézők száma ezekben az években bizonyíthatóan a többszörösére növekedett. Ramón Alfonseda, a Barcelona Veteránjainak Szövetsége elnöke is megerősítette: „Teljes mértékben. A Kubala nevével fémjelzett csapat olyan sikereket ért el, hogy a Camp de Les Cortsban már nem fértek el szurkolók, akik látni akarták a Barcelonát. A klub akkori elnöke, Francesc Miró-Sans ezért döntött a Camp Nou megépítése mellett, amelyet 1957. szeptember 24-én adtak át.”

1951 és 1961 között tíz éven át erősítette a katalán óriást. Négy spanyol bajnokságot (1952, 1953, 1959, 1960), öt spanyol kupát (1951, 1952, 1953, 1957, 1959), két spanyol szuperkupát (1952, 1953), két Vásárvárosok Kupáját (1958, 1960), valamint egyszer Latin Kupa-aranyat akasztottak a nyakába. A Latin-kupát is beszámítva összesen tizenkét titulust gyűjtött, háromszáznegyvenkilenc mérkőzésen kétszázhetvenkét gólt szerzett. Pályafutása során rengeteg duplával, 16 mesterhármassal, valamint egy-egy mesternégyessel, -ötössel és -hetessel büszkélkedhetett. Híres „Kubalismo” tizenegyesrúgási stílusa volt, mindig az utolsó pillanatig kivárt. Súlyos sérülésekkel is küzdött: „Ötvenegy és hatvan között tizenkilenc súlyos sérülésem volt. Akadt köztük két fejsérülés, izomszakadás, szalagsérülés, sőt még tébécés fertőzés is.” 1952-ben tuberkulózist diagnosztizáltak nála, de csodával határos módon felépült, és folytatta karrierjét.

A sikerek egy részében magyarokkal is osztozhatott, hiszen '56 után Puskáshoz hasonlóan ő is segített a nyugatra szakadt honfitársainknak (eleinte magának Öcsinek is), s többek között az ő hatására igazolták le Kocsis Sándort és Czibor Zoltánt, valamint Kaszás Lászlót és Szalay Tibort is. Olyan futballistákkal játszhatott együtt, mint Segarra, Garay, Ramallets, Suárez, Evaristo, s persze Czibor Zoli, s Kocsis Sanyi. A Kubala, Kocsis, Evaristo, Suárez, Czibor csatársorban hárman is magyarok voltak. Az emberek Katalóniában nagyon jól tudják, hogy az akkori Barcelonában több nagyszerű magyar futballista is szerepelt.

Nemzetközi hírnév és a válogatottak

Kubala a világ egyetlen, FIFA által elismert futballistája, aki három ország nemzeti csapatának mezét is magára öltötte: Magyarország, Csehszlovákia és Spanyolország. Háromszor lépett pályára a magyar válogatottban, hatszor öltötte fel a csehszlovákok mezét (ezeken 4 gólt szerzett), és 19 alkalommal erősítette (ezeken 11 gólig jutott) a spanyol nemzeti csapatot. Sőt, a katalán válogatottban és a világválogatottban is játszott.

Két évvel később, 1953-ban egy híres mérkőzésnek lehetett részese, amikor barátságos összecsapást szerveztek az angol válogatott és Európa legjobbjai között. A kontinentális együttesben hét (itthoni) magyar is szerepelhetett volna, sportvezetőink azonban lemondták a meghívást, mivel nem akartak segíteni egy másik csapatnak; ők akarták először legyőzni az angolokat saját hazájukban. A Barca sztárja ugyan két gólt is szerzett „Albionban", a győzelem nekik mégsem sikerült, hisz a gálamérkőzés utolsó perceiben egyenlítettek a vendéglátók.

Nagy bánatára világbajnokságon sosem rúghatott labdába. „Fura történet, az biztos. A törökökkel kellett selejtezőt játszani, az otthoni meccset nyertük, a kintit buktuk, így harmadik mérkőzést írtak ki, Rómába. A találkozó előtti percekben a spanyol vezérkar táviratot kapott a »FIFA-tól«, hogy én nem játszhatok. Az elnök és a kapitány nem is mert beállítani. Utóbb kiderült, csak egy olasz srác, Pierino Franco tréfájáról volt szó, a FIFA-nál semmit sem tudtak az egészről. Így aztán lemaradt a világbajnokságról, soha nem adatott meg neki, hogy a legrangosabb futballtornán szerepeljen.” 1962-ben (akkor már az Espanyolból, ahol „levezetésként" játszott) sérülés miatt lemaradt a chilei tornáról.

Edzői pályafutás és örökség

1961-ben a Barcelona városi riválisához, az Espanyolhoz igazolt játékos-edzőként, ahol 29 meccsen 7 gólt szerzett. Rövid ideig játszott Zürichben és Kanadában (Falcons, Toronto City). Labdarúgó pályafutását lezárva Kubala László edzőként folytatta a munkát. Harmincnégy éves edzői korszaka alatt, több mint kilenc klubcsapatot és két ország válogatottját irányította. Edzőként dolgozott a Barcelonánál (két periódusban), az Espanyolnál, Córdobánál, Málagánál, Murciánál, Elchénél, Paraguay válogatottjánál, valamint szaúd-arábiai és svájci csapatoknál. Sokatmondó, hogy tizenegy éven át (1969-1980) volt Spanyolország szövetségi kapitánya, az olimpiai csapattal pedig másodedzőként 1992-ben - éppen a kedvenc városában! - aranyérmes lett az ötkarikás játékokon. Még 60 esztendősen is az élvonalba juttatta a Málagát.

A Barcelona halhatatlan legendája

Kubala László 2002. május 17-én, 75 évesen Barcelonában hunyt el Alzheimer-kórban. A halála miatt szinte megállt az élet, a televíziók is rendkívüli közleményben tudósítottak a hírről. Az NS beszámolója szerint a Barca otthonában épp az új vezetőedző, a holland Louis van Gaal hivatalos sajtóbemutatóját tartották, amikor az újságírókkal szemben ülő Joan Gaspart klubelnök hirtelen sírni kezdett. A teremben pedig lassan mindenkinek könnybe lábadt a szeme, mivel a kórházból megerősítették, hogy elment a már egy ideje súlyos beteg Laszy - a Lacit nem tudták kiejteni a helyiek, ezért spanyolosan mondták -, akinél kevés labdarúgót szerettek jobban Hispániában.

Nicolau Casaus tiszteletbeli elnök, aki az egyik legjobb barátja volt Kubala Lászlónak, a következőt nyilatkozta: „Kubala nemcsak a Barcelona első sztárja volt, hanem ő maga volt a Barcelona. Laszy halálával egy családtagot veszítettünk el, akinek pótolhatatlansága miatt a Barca már sohasem lesz olyan, mint a múltban. Már csak azért sem, mert ő tette naggyá azt a Barcelonát, amelyet ma annyira tisztel a világ.” Josep Lluís Núnez, a legendás klubelnök pedig azt mondta: „Kubala emelte föl a Barcelonát.” „Kubala és a Barca játékát látva a katalánok büszkék lettek magukra, elhitték, hogy ők is érnek valamit” - fogalmazott Josep Maldonado i Gili volt szenátor, katalán parlamenti képviselő. „Mindenki rajongott érte, nők, férfiak, gyerekek, idősek. A világ a lába előtt hevert. Imádták.”

1999-ben, az FC Barcelona 100. születésnapján a 20. század legjobb Barca-futballistájának választották. Olyan labdarúgókat utasított maga mögé, mint Johan Cruyff, Diego Maradona, Romário vagy Hriszto Sztoicskov. A sportújságírók a XX. század második legjobb spanyol futballistájának is megválasztották, csak Alfredo di Stéfano előzte meg. Edzőként az újításaival is kitűnt: ő volt az első, aki felismerte, hogy játékosokat sokkal érdemesebb nevelni, mint vásárolni, és megalapította a híres akadémia, a La Masía elődjét, amely alapul szolgált a Cruyff-iskolához is.

Emlékezete

2002. május 18-án temették el, három éve pedig a szobra is áll a Camp Nou mellett. 2009-ben, a Camp Nou megnyitásának 52. évfordulóján ünnepélyes keretek között - több mint húszezer fanatikus részvételével - átadták Kubala mintegy két méter magas szobrát, mely a stadion előtt kapott helyett. 2007-ben Barcelonában utcát neveztek el róla. 2012-ben a Vasas Fáy utcai Sportcentrumában bronz mellszobrot állítottak neki, Kutas László művét. 2012 óta rendezik meg a nemzetközi U-16-os utánpótlástornát a nevével. 2017 nyarán Akadémiánk névadójáról, Kubala Lászlóról - a labdarúgó emléke előtti tisztelet és megbecsülés jeleként - parkot nevezett el a főváros, mely során alapkőletétel, koszorúzás és állófogadás volt napirenden a Vasas Kubala Akadémia programjai között. Az eseményen jelen volt Tarlós István főpolgármester, Dr. Tóth József XIII. kerületi polgármester, Dr. Kovács Barnabás főkonzul, Kubala László két fia - Carlos Kubala és Ladislao Kubala -, az FC Barcelona vezető képviselői, Kubatov Gábor, a FTC Labdarúgó Zrt. elnöke, Orosz Pál, az FTC Labdarúgó Zrt. A parkban - a fővárossal közösen - emlékkövet is állított Kubala Lászlónak XIII. kerület önkormányzata. Az esemény kiemelkedő momentuma volt annak a rendezvénysorozatnak, amelynek keretében Barcelonában és Budapesten egyaránt megemlékeztek Kubala Lászlóról, aki 2017. június 10-én lett volna 90 esztendős. 2002-ben a FIFA posztumusz érdemrenddel tüntette ki.

Életéről 1954-ben életrajzi filmet forgattak „Az ászok békére törnek” címmel, amely a hidegháború és a futball kapcsolatát is bemutatta. 2014-ben a „Magyarok a Barcáért” dokumentumfilm főszereplője volt Kocsis Sándor és Czibor Zoltán mellett.

Kubala László főbb klubjai és eredményei

Az alábbi táblázat Kubala László játékos pályafutásának fontosabb állomásait és a hozzájuk kapcsolódó címszereket mutatja be.

tags: #kubala #laszlo #valogatott #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• az Aranycsapat szakmai építője
• League of Legends játékmenet fázisok
• Aktuális futsal hírek
• Részletek a Cardiffi meccs Wizz Air járatairól
• A leggazdagabb női kézilabda klubok