A Magyarország-Horvátország EB-selejtező mérkőzések elemzése és összefoglalása

Még el sem kezdődött az Európa-bajnoki selejtezősorozat, már tudtuk, a magyar válogatott nincs könnyű helyzetben. Nincs, hiszen ahhoz, hogy továbbjutást érő helyen végezzen a csoportjában, két magasabban rangsorolt válogatottat maga mögé kell utasí­tania. Horvátországot az első, Wales a második, Szlovákiát a harmadik, Magyarországot pedig a negyedik kalapból sorsolták ki. Amikor kiderült, mi lesz a menetrend, nem kevesen felszisszentek, mondván, alakulhat úgy is a helyzet, hogy két vereséggel indulunk, vagyis kis túlzással már a rajt után három nappal eldőlhet a csapat sorsa. Ugyanakkor nem kevesen reménykedtek abban a forgatókönyvben, miszerint a Szlovákia elleni idegenbeli bravúr után a labdarúgók önbizalomtól duzzadva fogadják majd a vb-ezüstérmes horvátokat.

Az első összecsapás: A spliti mérkőzés előzményei és eseményei

Parázs hangulat fogadta a magyar szurkolókat Splitben, ahol a Horvátország-Magyarország kulcsfontosságú Eb-selejtező mérkőzést rendezték. Egyrészről elkeserítő, hogy a mérkőzés helyszínén már egy nappal az összecsapás előtt is számos atrocitás érte az ország minden pontjáról kiutazó magyarokat. A horvát fanatikusok rátámadtak a mieinkre, magyar rendszámú autót rongáltak, a magyarok által lakott szállodákat pedig hanggránátokkal támadták meg az éjszaka folyamán. Ennek köszönhetően évek óta nem látott rendőri készültség tapasztalható a mérkőzés előtt. Ugyanakkor ez azt is jelenti minden bizonnyal, hogy a világbajnoki ezüstérmes horvát gárda szurkolói tartanak a magyar válogatottól.

Mindez nem lenne meglepő annak tudatában, hogy a csoportot jelenleg vezető déli szomszédaink csak az előző körben tudták letaszítani az élről a Marco Rossi vezette gárdát, amely az olasz tréner irányítása alatt jól szerepel, emellett egy masszív, hajtós gárda benyomását kelti. Ezt mondjuk pont a horvátoknak nem kell bemutatni, elvégre ők mindezt pontosan tudják, hiszen a két csapat legutóbbi összecsapásán hátrányból tudtak fordítani Dzsudzsákék a Groupama Arénában. Mivel a csoport rendkívül szoros (Horvátország, Szlovákia és Magyarország hármasa mindössze egy pontra van egymástól), így egyik csapat sem engedheti meg magának, hogy ne győzelemre játsszon.

A spliti mérkőzés menete

A magyar kezdőcsapatban nem volt ott Baráth Botond és Nagy Ádám sem, utóbbit Vida Máté pótolta a középpályán, míg előbbi helyére pedig Kádár Tamás húzódott be a szélről, így a balhátvéd pozíciót Korhut Mihály foglalhatta el. Livakovic - Jedvaj, Lovren, D. Nem ilyen kezdésről álmodtunk: már az első percekben nekiállt rohamozni a magyar kaput a horvát válogatott és meg is lett az eredménye. Modric egy hatalmas hiba után - nemes egyszerűséggel odaajándékozták neki a játékszert - teljesen egyedül vezethette rá a labdát Gulácsira, és ziccerben nem is hibázott (1-0). A gól után is főképp a horvátok akarata érvényesül a mérkőzésen, csak ritkán jutnak el a magyarok az ellenfél kapujáig, ellenben a hazaiak kétszer is kapura tudtak lőni, szerencsére egyik sem hordozott magában komoly veszélyt.

Ahogy kialakítottuk az első veszélyes helyzetünket, hátul jött is a hiba... Ez kezdett rendkívül kellemetlen lenni...Perisic jobbról érkező beadásánál akkora lyukat rúgott Kádár, hogy mögötte az esélytelenek nyugalmával lófráló Petkovics ijedtében le sem tudta kezelni a labdát, de ez annyira nem kellett, hogy érdekelje, mert az átvétel után felpörgő labda érintés nélkül be is pottyant a kapuba (3-0). Véget ért az első félidő - hála istennek... Rossz hír, hogy úgy fest, minden ugyanott folytatódik, ahol abbamaradt: az 54. percben - a szünetben Kádár helyére beállt - Lang Ádám egy teljesen felesleges szabálytalanságot vétett Rebiccsel szemben, a játékvezető pedig büntetőt ítélt. Sokáig várt Perisic, Gulácsi le tudta olvasni, hogy a jobb alsóba akarja helyezni. Gulácsi még tizenegyest is hárított.

...nagyon azonban ne örüljünk. A játékvezető ugyanis a kihagyott büntető után második sárga lappal kiállította Kleinheislert. Az UEFA szerint állítólag a büntető után reklamált... fura, nem igazán világos, hogy az ellenfél kihagyott tizenegyese után miért tenne bárki is ilyet. Bekötik a fejét, elállítják a vérzést, és mehet tovább majd a meccs, anélkül, hogy Kleinheisler kiállítása után kettős emberhátrányba kerülne a magyar csapat. 35 perc emberhátrányban, 3-0-s horvát vezetésnél, nehéz volt ez így a játék képe alapján.

Mindent elmond a pályán zajló eseményekről, hogy a 60. perc után a horvát játékosok már csak játszadoztak, a meccs is leült, így a nézők mexikói hullámzással szórakoztatták magukat. Modric után Rakitic is lejött, ráadásul szimbolikus váltás, mert Vlasicot tartják pont Rakitic leendő utódjának a horvátoknál. A spliti nézők állva tapsolják a válogatott csapatkapitányát. Nem hiába, ahogy ma is játszott, igazolta, hogy jó helyre került a tavalyi Aranylabda. Szinte minden mozdulatát és labdába érését ováció követte. Úgy tűnik, egy ilyen zseninek a dalmát nézők azt is elnézik, ha a pályán kívül néha megbotlik. A 91. percben egy szabadrúgást követően Orbán fejelt mellé, azt megelőzően pedig a túloldalon Rebic aktivizálta magát és szerzett kis híján gólt. Az eredmény azonban nem változott. Az eredmény 3-0-s horvát győzelem lett, ami igazából hízelgő volt a magyar csapatra nézve. Szól a magyar szurkolók táborából. Az elmaradt pontszerzés ma sem múlt rajtuk, ha már hét, nyolc órát utaztak Splitig, akkor az egész meccsen végig is éneklik.

A visszavágó: A budapesti diadalmenet a Groupama Arénában

A spliti mérkőzés után a magyar válogatott hazai pályán fogadta a horvátokat a Groupama Arénában. Marco Rossi szövetségi kapitány öt helyen is változtatott a csütörtöki kezdő tizenegyhez képest: Lang Ádám és Kleinheisler László ezúttal a keretbe sem került be, Korhut Mihály, Kalmár Zsolt és Kovács István kispados lett, ugyanakkor Baráth Botond, Pátkai Máté, Dzsudzsák Balázs, Szoboszlai Dominik és Nagy Dominik a kezdő sí­pszó pillanatától a pályán tartózkodott. A másik oldalon Zlatko Dalic hét olyan futballistának szavazott bizalmat, aki 2018-ban a világbajnokságon is szerepelt. A horvátok Azerbajdzsán nyögvenyelős hazai legyőzése (2-1) után Budapestre már a gálakezdőjükkel érkeztek: összeállt a Brozovic (Inter), Rakitic (Barcelona), Modric (Real Madird) álomközéppálya, mint ahogyan a védelemben is a leginkább összeszokott európai párosok egyike, Vida (Besiktas) és Lovren (Liverpool) duója kezdett.

Telt ház előtt, fantasztikus hangulatban a bravúr reményében lépett pályára a magyar válogatott a világsztárokat felvonultató Horvátország ellen. Ahogyan Marco Rossi már a mérkőzés előtt sietett leszögezni: nem feltartott kézzel léptünk pályára, és taktikánkkal igyekeztünk nagyon tudatosan kidomborítani a horvát csapat feltételezett gyenge pontjait. A magyar válogatott - az olasz kapitány alatt immár megszokott módon - ismét proaktívan védekezett, és labda elleni játékával igyekezett befolyásolni a horvát támadások irányát. Mint az a képen is látszik, négy emberrel vesszük körül Rakiticet, aki így megjátszhatatlan. Mivel a horvát szélső védők (Jedvaj, Barasic) eközben felfutnak, Modric-nak és Brozovic-nak is vissza kell lépnie a saját térfelére, hogy a passzjáték folyamatos maradhasson. Eközben hátul a nagyon mélyen visszafutó Nagy Dominik ügyel Perisicre, de Dzsudzsáknak is megvan a maga védőfeladata Barasic mellett.

Hasonlóan jól működött az is, amikor letámadott a magyar csapat: a horvátoknak rendszerint plusz egy embert hátra kellett rendelniük, hogy ki tudják hozni a labdát, ezzel pedig Rossi válogatottja időt nyert az átrendeződéshez - Horvátország nem volt képes átrohanni rajtunk, és kiaknázni a két csapat játékosai közti technikai képzettségből fakadó sebességkülönbséget. Öt emberrel támadunk le, Pátkai és Nagy Ádám is csatlakozik a támadókhoz (Szalai, Szoboszlai, Dzsudzsák), miközben Nagy Dominik hátramarad, hogy ügyeljen Jedvaj felfutásaira. Rakitic ismét elszigetelve, emiatt Brozovic-nak kell visszamozognia a két horvát középhátvéd (Lovren, Vida) közé, de a horvátok labdakihozatalához szükséges emberfölényt az egészen mélyen visszacaplató támadó, Kramaric adja. A horvát válogatottnak két, viszonylag gyenge pontja van: a kapus és a balhátvéd. Utóbbi poszton különösen a szívproblémákkal küzdő Strinic kiesése óta szenved Zlatko Dalic, és egyelőre úgy tűnik, nem is nagyon talál megfelelő embert a feladat megoldására. A vasárnapi meccsen Borna Barisic, a Rangers védője kezdett, de végig feltűnő volt, hogy a horvátok inkább a jobboldalon, Jedvaj bevonásával építik a támadásaikat - erre az oldalra húzódott ki egyik első számú támadó fegyverük, Perisic is. Rossi teljesen tudatosan játszott rá erre a gyengeségre, kiegészítve azzal, hogy folyamatosan megpróbálta kimozgatni a védővonalból Domagoj Vidát, a horvát válogatott egyik legrutinosabb, ugyanakkor már nem éppen a leggyorsabb és legkönnyebben forduló bekkjét. Lovrencsics indítását a pirossal jelzett területről visszamozgó Szalai megszerzi, és lekészíti Dzsudzsáknak. Vida Szalait követve elhagyta a védővonalat, mögötte üres terület, ahová Szalai fut be.

A budapesti mérkőzés eseményei

A védelem tengelyében Willi Orbánnak ezúttal Baráth Botond volt a párja, és bár a Sporting Kansas City védője nagyot hibázott a 6. percben (lyukat rúgott), az érkező Andrej Kramaric nagy helyzetben kapu fölé lőtte a labdát. Ezt a kihagyást leszámí­tva jól futballozott a válogatott, és Dzsudzsák Balázs szabadrúgása után a vendégek csak az utolsó pillanatban tudtak felszabadí­tani Szalai Ádám elől. Kicsivel később Lovrencsics Gergő megindulása talpra ugrasztotta a szurkolókat, hogy aztán bántóan „óvodás” góllal szerezzen vezetést az ellenfél. Dzsudzsák a horvát kapunál végezhetett el partdobást, és amikor a rivális labdát szerzett, úgy indí­thatott támadást, hogy nem egy magyar védő, hanem egy horvát támadó volt a saját térfelén a legközelebb Gulácsi Péter kapujához. Bonyolódott a helyzet, hiszen Horvátország nemcsak előnyben volt, már a saját kapujánál letámadta a magyar csapatot, Dzsudzsák azonban megmutatta, miért is játszhatott korábban 99 mérkőzést a válogatottban. A csapatkapitány olyan labdát adott Szalainak, amire alighanem csak ő képes a csapatban, a Hoffenheim támadója pedig nem hibázott (1-1).

Számí­tani lehetett rá, hogy Horvátország erősen kezd majd a szünet után, ezért kulcsfontosságú volt, hogy a magyar csapat a saját térfelén ne veszí­tsen labdát, és persze az is, hogy az elöl harcoló Szalai megkapja azt a támogatást, amely esetleg újabb helyzetet hozhat. Labdabirtoklásban óriási fölényben volt az ellenfél, ráadásul jött is az a bizonyos nem kí­vánt labdavesztés (Szoboszlait szerelték a magyar térfél közepén), ami után Perisic helyzetbe is tudott kerülni. Nos, nagy helyzetet nem hozott a horvát nyomás, Gulácsinak nem kellett egyszer sem nagyot védenie. Aztán végre jött egy olyan akció, amelynél a nemzeti együttes újra eljutott a horvát kapuig, s Dzsudzsák szöglete után Pátkai nagyszerű helyzetfelismeréssel megszerezte a vezetést (2-1). Pátkai bravúros gólja legalább akkora kapushiba volt, mint amennyire véleményes az, hogy a magyar játékos két kézzel nyomta el a fejpárbajnál Leovacot - utóbbi persze a futballcsibészség része. A válogatott fantasztikus támogatást kapott a szurkolóktól, a játékosoknak nyilván rengeteg energiát adott a drukkerek szeretete, támogatása. A hátralévő időszakban mindenki mozgósí­totta az utolsó erőtartalékát is, és ez elegendő volt ahhoz, hogy az eredmény ne változzon.

A mérkőzések utáni értékelések és csoportállás

„Mindenekelőtt szeretném megköszönni a horvát válogatott tagjainak hozzáállását. Igazi úriemberek voltak, megmutatták, miért igazi bajnokok - kezdte sajtótájékoztatóját Marco Rossi, akit tapsviharral fogadtak a magyar sajtó képviselői. - A srácainknak is hálával tartozunk, nagy szí­vvel játszottak, s persze volt egy kis szerencsénk is. Megérdemelten nyertünk, minden játékosunknak köszönjük ezt a teljesí­tményt. Ha ma kikapunk három kettőre, most itt mindenki azt gondolná, ezt a meccset másképp kellett volna lehozni. Baj, hogy a végeredményből indulunk ki. Biztos vagyok benne, a mai eredményt felcserélnénk a szlovákiaival. Háromszor néztem újra azt a meccset, nem volt szerencsénk. Nyolc mérkőzésen vagyunk túl, többféle felállásban játszottunk már. Ki merem jelenteni, mindenkivel komoly és lojális voltam. Mindenkinek a szemébe tudok nézni. Dzsudzsák Balázs kiváló játékos, ezt mindig is mondtam, de bizonyí­tania kell, hogy fizikailag készen áll a feladatra. Jobb formában van, mint novemberben, ezt igazolta a horvátok ellen. Nem szimpátia alapján küldöm a pályára a játékosokat. Magyarországon tí­zmillió szövetségi kapitány van. Olaszországban rosszabb a helyzet, ott hatvanmillió. Ez a győzelem csak akkor ér valamit, ha Azerbajdzsán ellen három pontot szerzünk. Az edzések során a hozzáálláson lehet a legtöbbet változtatni. Ebben kell még rengeteget fejlődnünk. Ez pályafutásom eddigi legnagyobb győzelme. Számomra nem ugródeszka, hogy a magyar válogatottat irányí­thatom. Ez a csúcspont nem túl hatalmas karrieremben. A futball a szurkolókért van, minden tisztelet megilleti őket. Ezek most a siker pillanatai, a drukkerekkel együtt ünnepelek én is.”

„Gratulálok a magyar válogatottnak. Sokkal agresszí­vebb volt, mint mi. Az első gól után lankadt a figyelmünk - í­gy Zlatko Dalic, a horvátok szövetségi kapitánya. - Nem úgy játszottunk, ahogy kellett volna. Nincs sok mondanivalóm erről.”

Varga Roland: „Nehéz volt hirtelen beállni, pár sprintre maradt csak időm, a szünetben is kellett még melegí­tenem. De örülök, hogy lehetőséget kaptam a bizonyí­tásra, és részese lehettem ennek a nagy sikernek. Nehéz mérkőzés volt, de megtapasztaltuk, hogy a horvát játékosoknak is csak két lábuk van, őket is le lehet győzni.”

Miközben Szlovákiából még rút kiskacsaként támolygott haza a magyar labdarúgó-válogatott, a horvátok ellen egyszerre minden a helyére került: taktikailag simán pariban voltunk a világ egyik legerősebb csapatával, hogy aztán a nagyszerű egyéni teljesítmények a mi javunkra billentsék a mérleg nyelvét. Az nálunk magasabban rangsorolt rivális ellen tétmeccsen, hátrányból fordítva legutóbb hat és fél éve győztünk - akkor Egervári Sándor vezetésével a törököket vertük 3-1-re még a régi Puskás Stadionban. A horvát válogatott jelenleg a negyedik helyen áll a hivatalos FIFA-ranglistán, amelynek 1992-es bevezetése óta ennyire előkelően rangsorolt válogatottat a magyar csapat még soha nem győzött le tétmérkőzésen. TOP 10-es ellenfelet is csak kétszer fektettünk két vállra: legutóbb, amikor Ausztria ellen nyertünk a 2016-os Eb-n (2-0), ők a 10. helyen álltak. Éppen aktuális vb-döntős csapattal nem sűrűn játszottunk ugyan tétmeccset az elmúlt évtizedekben, de tény: 1966-ban fordult elő utoljára, hogy elkaptunk volna egyet közülük tétmérkőzésen. Ez nem pusztán bravúr, de a magyar futball elmúlt jó néhány évtizedének egyik legkomolyabb nettó értékű teljesítménye.

Hiába vezetett, végül Wales nem tudta megtartani egygólos előnyét Szlovákia ellen, Kucka egy 53. percben eleresztett kapáslövéssel reagált Moore első félidőben szerzett fejesgóljára. Az 1-1-es döntetlen pedig azt jelenti, hogy Wales már csak két ponttal áll mögöttünk, Szlovákiának pedig már pontelőnye van velünk szemben. Ez rossz hír nekünk, mert tovább változott a csoport állása: Horvátország 13, Szlovákia 10, Magyarország 9, Wales 8 ponttal áll most.

Statisztikák és összehasonlítások

Az alábbi táblázat összefoglalja a két csapat legutóbbi mérkőzéseinek eredményeit és egyéb statisztikai adatokat:

Az elmúlt fél évben Magyarország kétszer nyert hazai pályán, ezzel minden meccsét megnyerve. Az elmúlt fél év mérlege szerint Horvátország egyszer sem nyert idegenben és egyszer kapott ki. A statisztika alapján Magyarország sikeresebb volt a közelmúltban. Az elmúlt egy évben Magyarország olyan csapatokat győzött le hazai pályán, mint pl. a Görögország, az Észtország vagy a Finnország. A Horvátország pedig olyan csapatokat vert idegenben, mint pl. a Mexikó, az Argentína vagy az Ukrajna. Horvátország erősebb ellenfeleket tudott legyőzni (akik előkelőbb helyen szerepelnek a Focikatalógus All-Time toplistán). Az elmúlt egy évben Magyarország olyan csapatoktól szenvedett vereséget hazai pályán, mint pl. az Ausztrália. A Horvátország gárdáját pedig olyan csapatok győzték le idegenben, mint pl. az Izland. Magyarország csapatát erősebb ellenfelek voltak csak képesek legyőzni.

tags: #labdarugas #magyarorszag #horvatorszag #eb #selejtezo #merkozes

Népszerű bejegyzések:

• Következmények az Újpesti Dózsa szurkolói akcióiból
• A magyar labdarúgás legendás hálóőre
• Az Örökrangadó részletei: Ferencváros vs. MTK Budapest
• Részletes elemzés a Tottenham tavaszi menetrendjéről
• stílusos rádió focilabdaként