Skrabák István: A magyar labdarúgás úttörője és az első bajnokcsapat „nem hivatalos kapitánya”

A magyar futballtörténet első éveinek szereplői, az első játékosok többsége mára nagyrészt az ismeretlenség homályába veszett. Hivatalos források hiányában a mérkőzések jegyzőkönyveit a kortárs sportlapok, hírlapok alapján lehet csak kisebb-nagyobb mértékben összeállítani, az egymásnak gyakran ellentmondó információk ellenőrzésére azonban gyakorlatilag semmi eszközünk nincs.

Gyermekkor és a „Nyolcház” hatása

Az első hivatalos magyar bajnokság győztese a Budapesti Torna Club csapata volt. Az első bajnokcsapat tagjait a bajnokokat övező kiemelt figyelem miatt név szerint ismerjük ugyan, pályafutásuk, élettörténetük néhány kivétellel azonban szintén kevéssé ismert. Az első magyar bajnokcsapat "nem hivatalos csapatkapitánya", balfedezete Skrabák István volt. Születési idejét és helyét illetően biztos információink nincsenek, egy 1902 januárjában megjelent írás 19 éves játékosként említi, ez alapján születési évét a legtöbb adattár 1882-re teszi.

Skrabák gyermekkorát már biztosan Budapesten töltötte. Apja, Skrabák József vasúti tisztviselő, később MÁV-főellenőr az 1880-as évek elején a Keleti pályaudvar közelében, a Tattersal mellett épült MÁV-telepen, a „Nyolcház”-on kapott lakást. A házak 1881 és 1890 között épültek fel, Skrabák Józsefet pedig már az 1880/81-es Budapesti Czím- és Lakásjegyzék is itteni lakosként tünteti fel, a család tehát a telep első lakói közé tartozott.

A „Nyolcház” kiemelkedő szerepet játszott a korai magyar labdarúgásban, nemcsak számos tehetséges játékost adott, hanem az ott uralkodó szellem is a magyar lélekből fakadt, ahogyan a Sporthírlap is írta: „Ha megírják valamikor a magyar footballjáték oknyomozó történetét, a nyolcháznak okvetlenül hatalmas fejezet jut benne. Nemcsak azért, mert egy sereg jó játékost adott a hazának. Mert ott kezdett footballozni Harsády, Buda, Skrabák, Bodnár, Tóth, Hlavay és még sok, am még ismeretlen nagyság. Főként azért nevezetes a Nyolcház, mert az ott uralkodó szellem a magyar lélekből fakadt.” A Nyolcház futball-közössége még a bevert ablakok költségeit is fedezni tudta egy saját alapítású egyesülettel: „A Nyolcház azonban football tehetségeken kívül ötleteket is termel. Az ifjú játékosok ablakbiztosító egyesületet alapítottak. Belügyminiszteri engedélyt nem kérve, heti díjakat szednek, s az így össze gyűjtött pénzből fedezik a bevert ablakok bevágási költségét.”

A Budapesti Torna Club (BTC) meghatározó alakja

Skrabák István a BTC együttesébe került, többek közt testvére, Győző, valamint Buda István és Harsády József társaságában. 1900-ban már biztosan a BTC első csapatának tagja volt, több hazai és nemzetközi mérkőzésen is szerepet kapott. Hamar a csapat meghatározó személyisége lett, 1901 februárjában a klub választmányának rendes tagja lett, és kivívta magának a csapat „nem hivatalos” csapatkapitányi tisztségét is. Kapusként még komoly konfliktusa is akadt az elnökkel: „Tatus, ebben az Öltözőben én parancsolok, ennek a csapatnak én vagyok a kapitánya!”

Skrabák István az 1901-es évben a csapat minden mérkőzésén pályára lépett. Egy korabeli jellemzés szerint: „Skrobák István (19 éves) szintén jeles talentummal bíró játékos. A labdatechnikában és kapura lövésekben elsőrangú; képességének kifejtésében azonban rendkívüli akadályául szolgál az, hogy lassan indul s lassan fut. Hogy menynyire hasznos játékosa az első csapatnak, mutatja az a körülmény, hogy az egész éven át alig egy-két match kivételével, valamennyi mérkőzésben szerepelt mint balfedezet.”

Skrabák a következő négy évben is a BTC alapembere volt. Játékát egy 1904-es mérkőzés után is elismerték: „A fedezetek állották meg a csapatban a legjobban helyüket; úgy a támadást, mint a védelmet hathatósan támogatták s egyaránt illeti dicséret Skrobák közép-, Sár jobb-, Bodor balfedezetet lelkes játékáért.”

Skrabák István pályafutása a BTC-nél

Szakítás és a Nemzeti Sport Club (NSC) alapítása

Az 1905-ös hivatalos első osztályú bajnokságra a BTC nem nevezett, 1905-ben (és a következő években) csak hazai és nemzetközi bemutató mérkőzéseken vett részt. A Skrabák testvérek és a BTC más vezéralakjai (például Hajós Alfréd) közti viszony mindeközben fokozatosan elmérgesedett. A szakításra 1906 tavaszán került sor. Májusban 12 játékos, köztük a Skrabák testvérek, István és Győző, bejelentették a BTC-ből való kilépési szándékukat.

Skrabák István védelmére kelt Hajós Alfrédnek is, amikor az antiszemita kijelentések miatt támadták: „Ki volt az, aki Hajós A. mellé állt és őt a méltatlan támadásokkal szemben védelmezte? Skrabák István volt.” A feszültségek azonban nem enyhültek, sőt: „A Budapesti Torna-Club választmánya legutóbbi rendkívüli ülésében a tagok sorából Skrobak Győzőt, Dvorschák Jánost, Lassingleitner Józsefet, Ricker Józsefet, Tanyay Zoltánt, Doboczky Miklóst, Házy Pált, és Strakosh Pált kizárta, clubtársaik ellen való bujtogatás, illetve a club vezetőségével szemben tanúsított renitens és tiszteletlen viselkedése miatt.”

A drákói ítélettel a B.T.C. és Skrabák útja elvált. Skrabák és társai további tagok csatlakozását követően 1906. június 3-án új egyesületet alapítottak, amelynek a Nemzeti Sport Club nevet adták. Az új egyesület rögtön be is nyújtotta alapszabályát az MLSZ-nek, egyben kérvényezte, hogy az 1906/07-es bajnokságban a II. osztályban indulhasson. 1906 szeptemberében a harmadik Skrabák-fiú, ifj. Skrabák József is a Nemzeti SC futballistája lett, egy ideig István, Győző és József is egyazon egyesületet erősítették.

A Nemzeti SC első hivatalos szezonjában, 1907/08-ban a II. osztály ezüstérme mellett a Corinthián-díjért folytatott kupában is a döntőbe jutott, pedig nem kisebb ellenfelekkel kellett felvennie a küzdelmet, mint az MTK, vagy az „elhagyott egyesület”, a BTC.

Névváltozás és edzői pályafutás

Bár Skrabák Istvánt 1910 márciusában a Nemzeti SC „örökös tiszteletbeli kapitányává” választották, az 1909/10-es évad végén elhagyta a klubot. Az év augusztusában belügyminiszteri engedéllyel Bárd Istvánra változtatta a nevét, majd szeptemberben Nagyváradra költözött, és a Nagyváradi SE játékosa lett - kapusként szerepelt a csapatban.

A háború után István hazatért Magyarországra, de nem sokáig maradt itthon: 1921. májusában a lengyel bajnokságban szereplő Pogon Lwów trénere lett. Skrabák, illetve 1910 utáni új nevén Bárd István Lengyelországban sem töltött sok időt. 1921 szeptemberében a MAC edzőjévé nevezték ki, ezzel kezdetét vette magyarországi vándorlása. 1922 legelején megállapodott a VAC-cal, végül azonban a csapat trénere mégsem ő, hanem Schlosser Imre lett.

Skrabák a MAC-tól távozva ekkor először a Kisvárda, majd 1922 júniusában a Szombathelyi TK edzői megbízatását fogadta el. 1923-ban Szabadkára tette át székhelyét, a Bácska-Szabadkai AC edzőjévé avanzsált, a következő év tavaszán viszont már az Óbudai TE kispadján találjuk őt. Az év végén elvállalta az újonnan alakult Igazságügyi SC játékosainak trenírozását, majd 1925 őszén a BSC amatőrcsapatának edzéseit irányította. 1925 után nem látjuk többé nyomát a labdarúgásban.

Skrabák István (Bárd István) edzői pályafutása

Élet a futball után és a Skrabák testvérek sorsa

1926-ban a hírekben szobrászként bukkant fel, annak révén, hogy az MLSZ megvásárolta az általa készített Stobbe Ferenc-szobrot. A két másik Skrabák-testvér az első világháború után elszakadt a sporttól.

A legfiatalabbat, Józsefet Tatán érte a háború kitörése, ahol ekkor éppen könyvelőként dolgozott, míg a középső, Győző Hegyeshalomban volt, a MÁV alkalmazottjanként. József szerepet vállalt a Tanácsköztársaságban, a tatai és a gesztesi járás pénzügyi megbízottja, direktóriumi tag volt. Az 1967-es "mozgalmi" visszaemlékezése szerint a két háború közötti időszakban emiatt aztán sokáig nem is sikerült neki állást találnia; segédmunkásként dolgozott, közben kitanulta a lakatos szakmát, sőt, "illegálisan" a Műegyetem kurzusaira is bejárt. (Bár Skrabák József élettörténete nem cikkünk fő témája, a rend kedvéért idézzük ide, hogy ennek némileg ellentmondanak a két háború közti hivatalos források, amelyek szerint 1922-ig a Tata-Tóvárosi ipar- és kereskedelmi bank főkönyvelője, 1934-ben pedig a budapesti székhelyű "Halmos Károly felvonó és gépgyára" vállalat cégvezetője volt.) 1945 után fontos ipari vezető lett, a főváros hídjait felújító munkálatokban működött közre, majd az államosított Márkus Lajos vasszerkezeti gyár igazgatója, végül pedig az Északmagyarországi Vegyiművek munkatársa lett.

tags: #skrabak #istvan #valogatott #labdarugo

Népszerű bejegyzések:

• Összecsapás elemzés: Rangers vs Aberdeen
• focis buli meghívók
• futsal bajnokságok és felmérések
• Mérkőzésnapi tudnivalók Székesfehérváron
• a két röplabda szakosztály fejlődése