A labdarúgás labdája: Történelem, technológia és marketing a modern sportban
A labdarúgás az emberiség történetének egyik legősibb és legnépszerűbb játéka, amely évszázadok óta meghatározza az emberek életét és kultúráját. Focilabdák nélkül a futball elképzelhetetlen, mivel maga a játék is szinte szó szerint ezek körül forog. Közösségteremtő ereje van, erősíti a csapatszellemet a hovatartozás érzését. A futball kulturális gyökerei egészen az i.e. 3. évezredre vezethető vissza Kínába. A labdarúgó-mérkőzések izgalma, a gólok pillanata, a játékosok szenvedélye és a szurkolók lelkesedése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a foci máig a világ legnézettebb sporteseményévé váljon.
A labdarúgás látványa a médiában
A televízió ma szembesít minket az emlékekkel, és a képek lassú játszadozást mutatnak. Ennyit változott volna a futball? Igen, sokkal gyorsabb lett. De nemcsak a pályán zajló mozgás, hanem az is, amit a képernyőn látunk, a közvetítés, a műsor. A gyanútlan nézőnek ez nem nagyon tűnik fel, szeme folyamatosan szokta meg a pergőbb ritmust. Húsz évvel ezelőtt a gimnáziumban levetítették nekünk az angol kupadöntőről készült filmet. A számunkra szokatlan közeli képektől akkor csak kapkodtuk a fejünket, a meccs követhetetlennek látszott. Ma ez már fel sem tűnik.
A labdarúgás televíziós bemutatása már régen nem az a statikus közvetítés, ami tíz-húsz éve volt, hanem a legmodernebb technikai eszközök seregét és a legjobb elméket megmozgató, hatalmas összegeket igénylő, előre megkomponált „műsor", show, látványosság. Kamerák vannak a pálya mellett, darukon és helikoptereken, a kapu sarkában, rászegeződnek a kispadra, a lelátóra, a szélső mellett a támadást sínen futó távirányítású robot követi. A meccs hevében közelről látjuk a kapus arcát a büntetőrúgás előtti pillanatban, a gól után, az ismétléseken azonnal bejátsszák, hogyan ugrott fel a kispad, hogyan rándult meg a politikusok arca a díszpáholyban. Ez vonatkozik más sportágakra is, ám az igazi „esemény" a foci. Vajon van-e a XX. század végén még valami a Földön, ami egyidejűleg annyi embernek kötné le a figyelmét, mint a labdarúgó vb? Talán a nyári Olimpia.
Marketing és a futball: A termék, amit mindenki megvesz
A marketing-tankönyvek azt tanítják, hogy nincsen olyan termék, vagy szolgáltatás, amit mindenkinek el lehet adni. Mint mindenben, ebben is vannak kivételek. Május 20-án, három évtized után a Real Madrid újra megnyerte az európai bajnokcsapatok kupáját. A meccs közvetítését Spanyolországban körülbelül 12 millió ember nézte, az éppen televízió előtt ülők 70%-a. Milyen lehetett ez a célcsoport, és milyen elérési mutatót produkálhattak a műsor környezetében elhelyezett reklámok? Misovicz, T. (2019) „A futball eladása a médiának”, Marketing & Menedzsment, 32(5), o. 53-58.
A focilabda fejlődéstörténete: A középkortól a modern technológiáig
A futball múltját kutató tudósok egészen az ókorig vezetik vissza a labdarúgás történetét. Már ekkor szinte minden földrészen létezett olyan labdajáték, amely a focira hajazott, persze a szabályok nagyon eltérőek voltak. Egyvalami azonban minden játékhoz kellett, ez pedig a labda. Labda nélkül azóta sem rendeztek futballmérkőzést, de a gömbölyű játékszernek is megvan a maga fejlődéstörténete, amit mi most az egységes szabályok kialakulásától vizsgálunk meg, azaz a 19. századtól.
A kezdetektől a szabványosításig
A középkorban a focilabdákat általában sertés vagy más állat hólyagjából készítették, majd szalmával tömték ki vagy levegővel fújták fel. A 19. század második felében és a 20. század elején a labdák minden esetben bőrből készültek, így általában barnás árnyalatokban pompáztak. Sosem voltak tökéletesen gömbölyűek, hiszen csak felfújt állapotban lehetett befejezni az összevarrásukat, mivel a fűzőket csak így tudták összehúzni. A tökéletlenségükből fakadóan a röppályájuk sem volt könnyen kiszámítható, a levegőben össze-vissza cikáztak. A mai labdák már jelentős fejlődéseken mentek keresztül, mint tartósság, kialakítás és kényelem szempontjából. A modern futball labdák külső héjja marhabőrből vagy szintetikus anyagokból, például poliuretánból vagy PVC-ből készül.
Néhány évtizeddel később már létrejött eltérés a játékszerek között aszerint, hogy milyen alakú bőrdarabokból varrták össze őket, így alakult ki a T-modell, amit nagy T-betűkből alakítottak ki. A másik elterjedt típus több ikonikus klub címerében is megtalálható (főleg a spanyol bajnokságban találunk erre példát: FC Barcelona, Valencia, Levante, Malaga, Sevilla, de a Manchester Unitednél is feltűnik), így talán ez volt az elterjedtebb. Ez a fajta labda hosszúkás téglalapokból áll össze, és két vízszintes cikkelyt két arra merőleges cikkely követett. A 20. század elején még komoly eltérés lehetett labda és labda között, így a mérkőzések előtt a csapatkapitányok megegyezésén múlt, hogy milyen játékszerrel játszanak. Még az első világbajnokság (1930) döntőjében is azt a módszert alkalmazták a szemben álló felek, hogy az első félidőt az argentinok által preferált típussal (amely a hosszúkás téglalapokból állt össze), míg a második játékrészt az uruguayiak által kedvelt T-modellel játszották le. Az nem tisztázott, hogy mennyire befolyásolta a csapatok játékát a labda típusa, azonban az tény, hogy az első félidőben az argentinok vezettek 2-1-re, majd az uruk fordítottak 4-2-re...
Az Adidas és a világbajnoki labdák korszaka
A második világbajnokságon (1934) a házigazda olaszok már előálltak egy hivatalos labdával, melynek a Federale 102 nevet adták. Ezt a típust már 13 cikkelyből varrták össze, és a panelek széle fodrozódott, így hosszúkás felhőkre hasonlítottak. A következő tornára a francia Allen cég szállította a labdákat, melyek nem sokban különböztek az előző vb-n használt játékszerektől, csak a bőrdarabok szélei lettek egyenletesebbek, valamint a fűző elhelyezése változott. A II. világháború miatt két vb kimaradt a sorban, így a labdák fejlődése is holtpontra jutott. Az 1950-es brazil tornán jelent meg a Super Duplo T modell, amely 12 panelből állt, ám eltűnt róla a fűző, így már a felfújás is hasonlóan működött a maihoz, valamint a fejelés is sokkal kellemesebb tevékenység lett. Az 1954-es világbajnokság játékszerén ez állt: a svájci világbajnokság meccslabdája. Négy évvel később Svédországban kevés újítás volt megfigyelhető: ugyanúgy 18 panel alkotta a Top Startot, mint elődjét, azonban a szélei egyenletesek voltak, valamint barna és fehér változatban is pályára kerültek a tornán. Az 1962-es chilei vb labdája forradalmasította a labdadizájnt, a Crack már kívül-belül sokkal jobban hajazott a mai labdákra, mint az elődei: nyolcszögű panelekből varrták össze, hogy növeljék a labda felületét, amelyet így könnyebb lett irányítani a játékosoknak, és a belső is már olyan hólyagszerű volt, mint a mai gyártmányoké.
Az első világbajnokságok labdái általában a rendező ország kézművesiparából kerültek ki, ám 1963-ban az Adidas a chilei vb tiszteletére kiadott Santiagóval jelezte, hogy komoly szándékai vannak a futball első számú tornájával kapcsolatban. 1970-ben meg is állapodtak a FIFA-val, hogy a német vállalat készíti el a mexikói vb hivatalos meccslabdáját, innentől kezdve pedig a mai napig minden világbajnokság hivatalos labdáját az Adidas gyártotta és gyártja.
A labdák esztétikai és technikai forradalma
A Telstar név nem véletlen, ugyanis ezzel az elnevezéssel indította útjára a NASA az első távközlési műholdját 1962-ben, amely élő televíziós közvetítések, így futballmérkőzések sugárzására is alkalmas volt (más vélemények szerint a Telstar a televíziós sztár rövidítése). A mexikói tornára született meg a Telstar, melyet 32 panelből varrtak össze, így a játékosok számára könnyebben kezelhetővé vált. A fűző ekkor már természetesen elmaradt, és mivel 20 darab fehér hatszög alakú bőrcikkelyből és 12 fekete ötszög alakú bőrdarabból állították össze, a Telstar a fekete-fehér televízión keresztül sokkal jobban észrevehető volt a pöttyös hatás miatt. A focilabdák története színes, maga a labda mégis fekete-fehérként vált ikonikussá. A labdákat sokáig eredeti bőr színükben hagyták, amit végül a televíziók elterjedése miatt kellett átfesteni. Az első TV-k, amik az 1930-as években jöttek ki mégcsak fekete-fehérben közvetítették a képet. A problémára az Adidas talált megoldást. 1960-ban piacra dobták a fekete-fehérre festett Telstar nevű focilabdákat. A következő tornán szinte ugyanaz a dizájn jelent meg a labdákon, csak a szürke feliratokat feketék váltották fel a Telstaron. Ám az 1974-es nyugatnémet vb-n a Telstar mellett a Chile Durlast is hivatalos labdának számított, amelyet szintén az Adidas gyártott, ám társával ellentétben nem pöttyös, hanem tiszta fehér külsővel rendelkezett. Az 1978-as argentin torna azonban már olyan újítást hozott, amely még 20 évig meghatározta a vb-labdák külsejét: a Tango Durlast 20 cikkelyére olyan fekete háromszögszerű alakzatot festettek, amelyek 7 fehér kört mintáztak meg a labdákon. Ez volt a futballtörténet legdrágább játékszere, akkoriban 50 fontot kértek el egy ilyen lasztiért. Elődeihez hasonlóan a Tango Durlast is valódi bőrből készült, de már felfedezhető volt rajta egy fényes védőréteg, amelynek köszönhetően az esős mérkőzéseken sem kellett attól tartani, hogy jelentősen megnövekszik a labda súlya.
Az 1982-es vb labdája, a Tango España nem hozott változást a játékszer küllemét illetően, ám javultak a víztaszítási mutatói annak köszönhetően, hogy a varrásokat is gumírozott anyagból oldották meg. Mindez azonban jelentősen lerövidítette a labdák életkorát, hiszen már a tornán is többször meg kellett állítani a játékot amiatt, mert a játékszer tönkrement az elengedett varrás miatt. Bár 1986-tól kezdve négyévente új játékszert alkottak az Adidas tervezői, egészen 1998-ig a Tango alapmotívumaiból indultak ki, amikor megalkották a legújabb vb-labdát: a háromszögszerű alakzatok köröket mintáztak meg. A különbség csak abban állt, hogy ezek az alakzatok milyen további ábrákat tartalmaztak. A Tangón még elmaradtak ezek a díszítések, ám '86-tól kezdődően szinte minden alkalommal a rendező országra utaló motívumokat helyeztek el ezekben az alakzatokban. Mexikóban például az azték falfestések ősi motívumai tűntek fel a labdákon, így nem csoda, hogy az Azteca névre keresztelték a labdát is. 1990-ben Olaszország adott otthont a tornának, így az etruszk képzőművészet motívumai kerültek az Etrusco Unico felületére: a korábban megszokott 20 darab háromszögszerű alakzatban a tervezők továbbfűzték a hármas számmal való játékot, így három egymásba forduló oroszlánfejjel díszítették a labdákat. 1994-ben az Adidas a Questrát alkotta meg az Egyesült Államokban rendezett vb-re. A név a csillagok keresésére utal, ami a labdán is megjelenik: csillagok, bolygók és égitestek tűntek fel a motívumoknak szánt cikkelyeken. A gyártó egy könnyebb és érzékenyebb játékszert kívánt létrehozni, így a labda felületére polisztirol habot fújtak, amelynek köszönhetően növelték a sebességét is. Az 1998-as Tricolore több szempontból is fontos állomása a labdatörténetnek: ez volt az első játékszer, amely színes volt, valamint ezzel a típussal köszönt el az Adidas a Tango-sablontól, és a francia vb hozta az első olyan esetet is, hogy a labdákat Európán kívül gyártották (a Tricolore-ok Marokkóban készültek).
A világbajnokságok történetében először került sor ázsiai tornára 2002-ben. Dél-Korea és Japán volt a két házigazda, a labdát pedig Fevernovára keresztelték el. A fever a vb okozta futball-lázra, míg a nova a nagyon fényesen ragyogó, ám csak rövid ideig látható csillagra utalt. A külső forradalmian új volt: az eddigi apró díszítések helyett három hatalmas mintát nyomtattak a labdákra, melyek az ázsiai kultúra színeiből és motívumaiból egy-egy turbinát formáztak meg, utalva a rendezők hihetetlen gazdasági növekedésére. 2006-ban Németország rendezte meg a vb-t. A torna labdája, a Teamgeist (jelentése: csapatszellem) pedig fontos mérföldkő volt abból a szempontból, hogy az 1970-től megszokott öt-és hatszögű panelek eltűntek, a cikkelyek száma 32-ről 14-re csökkent, míg a panelek közötti varrást felváltotta a ragasztás, hogy még kerekebb legyen a játékszer. A hőkezelt cikkelyek már aerodinamikus varrásminta mentén helyezkedtek el. Az eredmény minden addigi modellnél jobb és pontosabban kiszámítható röppálya lett. A 11-es szám körül forgott a tervezők agya, amikor megalkották a 2010-es dél-afrikai vb-labdát, a Jabulanit (jelentése zulu nyelven ünnepelni). A játékszer 11 különböző színben pompázott, mely egyszerre volt utalás a 11 játékosra, arra, hogy Dél-Afrikában 11 hivatalos nyelvjárást használnak, és hogy 11 különböző nemzet él az országban. A labda mintája pedig a döntőnek otthont adó johannesburgi Soccer City Stadion felülnézetét idézte. A fináléra egyébként egy külön labdát is tervezett az Adidas, melynek a Jobulani nevet adták. A Jobulani csak a színeiben tért el a Jabulanitól, és nem meglepő módon főként az arany szín dominált rajta. A 2014-es brazil világbajnokság labdájának elnevezése, a Brazuca egy szavazás eredményeként jött létre. Több mint 1 millió brazil futballszurkolót kérdeztek meg, és több mint 77% a nemzeti büszkeséget és életérzést kifejező névre voksolt. A hat poliuretán elemből felépülő labda pontosan 437 grammot nyomott, és 69 centiméter kerületű volt. A tökéletes vízhatlanság miatt még mosógépben is tesztelték. A dizájn is természetesen a rendezőre utalt: a brazil kívánságkarkötők színeit idézték meg a készítők (kék, zöld, narancssárga, piros, fehér, fekete), melyek a döntőben újfent az arany árnyékába szorultak a Brazuca Final Rióval. A tavalyi oroszországi vb labdája elnevezésében és külsőben is megidézte az 1970-es mexikói vb-labdát, így a Telstar 18 nevet kapta, és a fekete-fehér színek uralták.
A Telstar 18-ba már chipet is ültettek, így okostelefonnal is összeköthető lett, amely így tulajdonosát speciális adatok birtokába juttatta (például a helymeghatározáshoz). A csoportkör után a Telstar Mechta lett a hivatalos játékszer, amely már piros díszítést (mely az orosz válogatottra jellemző) is kapott a hat paneljére a fekete-fehér mellé, valamint az elnevezés is az orosz álom és ambíció szinonímájára utalt. A Telstar Mechta ugyan már számos adatot képes volt szolgáltatni az elemzőknek, arra még nem volt alkalmas, hogy pusztán a labdában található chip segítségével eldöntse, hogy a labda áthaladt-e a gólvonalon vagy nem.
A 2026-os világbajnokság hivatalos labdája: Trionda
Az Adidas bemutatta a 2026-os labdarúgó-világbajnokság hivatalos labdáját. Új szimbólumot kapott a futballvilág egyik, ha nem a legnagyobb eseménye. Az elnevezés a „Tri” (három) és az „Onda” (hullám) szavakból ered. A Trionda nevű modell szimbolizálja a három házigazda ország - Mexikó, az Egyesült Államok és Kanada - egységét, valamint minden idők legfejlettebb technológiát vonultatja fel egy vb-labdán. Az elnevezés a „tri” (három) és az „onda” (hullám) szavakból ered, utalva a piros, zöld és kék színű hullámokra, amelyek a rendező nemzeteket jelképezik. A dizájn minden ország sajátos szimbólumát is megjeleníti: csillag az Egyesült Államoknak, juharlevél Kanadának, sas Mexikónak. Ezek a motívumok rétegzett grafikákban és dombornyomott formában is feltűnnek a labda matt felületén. Az arany részletek a világbajnoki trófea előtt tisztelegnek, kiemelve, hogy a Trionda a futball legnagyobb színpadára készült.
Technológiai innovációk a Trionda labdában
Az Adidas teljesen új, négy panelből álló szerkezetet vezetett be, amely a repülési stabilitást és a tartósságot fokozza. A mély varratok és speciális domborítások segítik a labda kiszámítható mozgását, míg az ikonok nedves körülmények között is jobb tapadást biztosítanak. A legnagyobb újdonság a továbbfejlesztett Connected Ball technológia: a labda egyik paneljébe beépített, 500 Hz-es mozgásérzékelő valós idejű adatokat szolgáltat a VAR-rendszernek. Ez gyorsabb lesítéleteket tesz lehetővé, valamint minden érintést rögzít, segítve a vitás helyzetek - például kéz vagy szabálytalanság - eldöntését. Sam Handy, az Adidas Football általános igazgatója így nyilatkozott: „Minden detail számít. A dombornyomott textúrák, a rétegzett grafikák és az élénk színek azonnal felismerhetővé teszik a labdát.” Az adidas a 15. vb-labdáját ismertetve kiemelte, hogy a mély varrások és a dombornyomott grafika által a Trionda remek aerodinamikával és stabilitással rendelkezik a levegőben, továbbá a tapadását kedvezőtlen időjárási körülmények között is megőrzi. „Az adidas egy újabb ikonikus vb-labdát alkotott, amelynek dizájnja a jövő évi házigazdák egységét és szenvedélyét testesíti meg. Alig várom, hogy lássam ezt a gyönyörű labdát a hálóba vágódni.”
Labdagyártók és a FIFA szabványai
Joggal merül fel a kérdés a futballkedvelőkben, hogy mi a helyzet a többi gyártó újításaival, hiszen nemcsak az Adidas gyárt focilabdákat a világon. A Nike gyártja a hivatalos játékszert a Premier League-ben, a Serie A-ban és a Primera Divisiónban is, a Bundesligában a Derbystar, míg a Ligue 1-ban az Uhlsport a hivatalos labdaszállító. Természetesen nem feledkeztünk meg róluk sem, ugyanakkor az Adidas nemcsak a világbajnokságokat, hanem a kezdetektől fogva az Eb-ket is, valamint 2000-től a Bajnokok Ligáját is ellátja labdával, ami azért vezető szerepre predesztinálja a vállalatot.
A FIFA 1996-ban osztályozási rendszert vezetett be, és a vb-n csak a legmagasabb minősítést elérő, „FIFA approved” jelzéssel ellátott labdával lehet játszani. Ebben a divízióban még az imént részletezettnél is pontosabban határozzák meg a labda tulajdonságait, továbbá hét próbát is ki kell állnia a játékszernek a védjegyért: a kerülettesztet, a gömb alak megőrzésének vizsgálatát, a súlytesztet, a vízhatlansági (vízfelvételi) tesztet, az alak és a méret megtartásának tesztjét (tartós terhelés alatt), a nyomásveszteség tesztjét, és a visszapattanás tesztjét. Fontos szempontként jelentkezik, hogy a labda minél tovább őrizze meg eredeti külsejét.
A labda tulajdonságai és a mérkőzések menete
A labdarúgás szabályai pontosan meghatározzák a labdával szemben támasztott követelményeket, ezzel is biztosítva a fair playt és a játék minőségét. Lássuk a legfontosabbakat:
- gömbölyű
- bőrből vagy más alkalmas anyagból készült
- a kerülete 70 cm-nél nem több és 68 cm-nél nem kevesebb
- a mérkőzés kezdetén a súlya nem több 450 g-nál és nem kevesebb 410 g-nál
- a benne levő levegőnyomás (tengerszinten) 0,6-1,1 atmoszféra (600-1100 g/cm3) között van.
Az alkalmatlanná vált labda helyettesítése: Ha a labda a mérkőzés folyamán kipukkad, vagy alkalmatlanná válik:
- a játékot meg kell szakítani
- a játékot a cserelabda leejtésével kell folytatni azon a helyen, ahol az előző labda alkalmatlanná vált. Kivéve akkor, ha a kapuelőtéren belül állították meg a játékot, mert ebben az esetben a játékvezető a kapuelőteret határoló, kapuvonallal párhuzamos vonalnak azon a pontján ejti a cserelabdát, amelyik a legközelebb esik ahhoz a helyhez, ahol az eredeti labda a játék megszakításakor volt.
Ha a labda büntetőrúgás vagy a büntetőpontról végzett rúgások folyamán, amint előre mozog és mielőtt bármely játékos, a keresztléc vagy a kapufa érintette volna, kipukkad, vagy alkalmatlanná válik:
- a büntetőrúgást meg kell ismételni.
Ha a labda akkor pukkad ki, vagy válik alkalmatlanná, amikor nincs játékban, kezdőrúgásnál, szögletrúgásnál, szabadrúgásnál, büntetőrúgásnál vagy bedobásnál:
- a játékot ennek megfelelően kell folytatni.
FIFA labda-minősítések és reklámszabályok
A 2. szabályban meghatározott követelményeken kívül a FIFA és a kontinentális szövetségek mérkőzésein csak olyan labdák használhatók, amelyeken fel van tüntetve az alábbi megnevezések egyike: A hivatalos "FIFA APPROVED" („FIFA által jóváhagyott") jelzés, A hivatalos "FIFA INSPECTED" („FIFA által ellenőrzött") jelzés, "International Matchball Standard" („Nemzetközi mérkőzéslabda szabvány") jelzés. Ez a jelzés mutatja, hogy a labda szükséges ellenőrzése megtörtént, és hogy a labda, a 2. szabály minimum-előírásain felül, megfelel a fenti kategóriáknak. Az egyes kategóriákhoz tartozó követelményeket az International Boardnak kell jóváhagynia. Az ellenőrzést végző intézeteket a FIFA hagyja jóvá. A nemzeti szövetségek vagy a bajnokságok (tornák) szabályai előírhatják a fenti jelzésű labdák használatát. A FIFA, a kontinentális szövetségek és a nemzeti szövetségek által szervezett versenyeken semmilyen hirdetés nem engedélyezett a labdán, kivéve a bajnokság (torna) szervezőjének emblémáját és a gyártó engedélyezett védjegyét. A versenyszabályok korlátozhatják az ilyen jelek méretét és számát. Ahol kapuvonal technológiát alkalmaznak, ott engedélyezett az integrált technológiával készült labda, de ezeknek a „FIFA által jóváhagyott", „FIFA által ellenőrzött" vagy „Nemzetközi mérkőzéslabda szabvány" jelzések valamelyikét kell viselnie.
A játékvezetés és a fair play modern kihívásai
A Times beszámolója szerint az IFAB, a FIFA szabályalkotó testülete, egy olyan módosító csomagot tesztelt az utóbbi időben, amivel az önkívületi állapotban reklamáló játékosok képét próbálnák kitörölni a sportágból. Vagy legalább ritkábbá tenni. Az ötletet nem tegnap találták ki; korosztályos tornákon már 2019 óta tesztelik, és az eredmények nagyon ígéretesek: állítólag közel 40%-kal sikerült lejjebb vinni a reklamálások mennyiségét. Maga a módszer sem „új a nap alatt”, amivel most a labdarúgásban próbálkoznak, annak elemeit már régóta alkalmazzák a rögbiben. Abban a sportban, melynek alap szellemisége a fegyelem, az önkorlátozás, és a féken tartott erő. Fizikai erejük és képzettségük miatt a rögbisek akár két lábon járó fegyverek is lehetnének, de a sportág pont arra tanít, hogy az erő felelősséggel is jár. Hogy ebből a szellemiségből mennyi és milyen hosszú idő alatt szivároghat át a labdarúgásba, az nagy kérdés, de ha ezek a szabályok tényleg életbe lépnek, legalább elindulhat valamilyen normalizálódás.
Új világ jöhet: Szabálymódosítások a reklamálások ellen
A szabálytervezet szerint a játékvezető 10 perces kiállítással büntethetné azt a játékost vagy edzőt, aki nem tud parancsolni az indulatainak, és nem megfelelő stílusban viselkedik a játékvezetővel. A rögbiben már régóta létezik az úgynevezett ’sin-bin’, azaz a 10 perces kiállítás, amely után a büntetett játékos visszatérhet a pályára. Ott viszont nem (csak) a fegyelmezetlenséget, hanem a közepesen súlyos szabálytalanságokat torolják meg ezzel. A tervezet második pontját egy az egyben a rögbiből vennék át: ennek lényege, hogy a játékosok közül csak a csapatkapitány beszélhet a bíróval, a többiek meg sem szólíthatják, bármit is gondolnak az ítéletéről. A rögbiben ezt annyira komolyan veszik, hogy amikor a játékvezető figyelmeztetni akar egy játékost, magához hívja a vétkest és a csapatkapitányt, és közli a kapitánnyal: ’mondd meg ennek a játékosnak, hogy ha még egyszer ilyen szabálytalanságot követ el, annak súlyosabb következményei lesznek.’ Közben a delikvens mindezt csendben végig hallgatja. Lukas Brud, az IFAB vezetője a The Times-nak elmondta, ijesztően sok a pályaelhagyó bíró, melynek egyik oka, hogy a játékosok a folyamatos balhézással óriási nyomás alá helyezni őket. Ez nem ritkán egészen szánalmas jelenetekhez is vezet, amikor a fél világ látja, hogy szabálytalanság történt, a futballisták mégis intenzíven magyaráznak az esetet lefújó játékvezetőnek. Brud abban bízik, a fent említett két szabály bevezetése megfordíthatja ezt a trendet.
tags: #labdarugas #reklam #a #labdan
