A Labdarúgás Hosszú és Gazdag Történelme

A labdarúgás óriási népszerűségnek örvend az egész világon, melynek elterjedése nagyban köszönhető az egyszerűségének. A futball az a sport, amit kicsik és nagyok, fiatalok és idősek, nők és férfiak, valamint szegények és gazdagok egyaránt elérhetnek. A foci iránti csillapíthatatlan, sőt, növekvő elhivatottságot mutatják a számok is: az Európai-Labdarúgó-szövetség (UEFA) tagszövetségeiben összesen 50 millió az igazolt labdarúgók száma. De vajon mikor kezdődött ez a hatalmas focimánia?

Ősi Gyökerek és Első Formák

Írásos feljegyzések tanúsága szerint, mint ahogy sok egyéb téren, a labdarúgás kezdeti formáiban is a kínaiak voltak az elsők. Ezzel kapcsolatos ránk maradt emlékek egészen i.e. 2000-re nyúlnak vissza Kínába. A világ másik felén, Kínában egy másik ősi labdajáték, a cuju számít a futball egyik legkorábbi formájának - legalábbis így jellemezte egykor Joseph Blatter, a FIFA korábbi elnöke. A cu-künek („rúgni labda”) nevezett játékot egy szőrrel és tollal kibélelt bőrből készült labdával játszották, a lényege pedig az volt, hogy egy, a pálya közepén elhelyezett hálóba vágott, 40-60 cm átmérőjű lyukon juttassák keresztül a játékosok. Csak úgy mint manapság, tilos volt a kéz használata, a labdát a láb, fej, hát és váll használatával, cselezgetve kellett a célba eljuttatni. A cuju katonai kiképzés részeként szolgált, ahol a katonák passzolgattak és dekáztak a labdával.

Kicsivel később a japánok is átvették ezt a sportot, de már nem, mint katonai sport, hanem mint a nemesek játéka. Persze Japánban is megjelent a labdarúgás helyi formája, de a kínaitól eltérően, ez csak a nemesi urak és magas rangú hivatalnokok játéka volt.

Az ókori görögök sportosságáról mindenki tud, meglepő módon azonban az európai futball gyökereit nem náluk kell keresnünk. A Kr.e. 9. században episkyros néven játszottak egy labdajátékot, 12-14 fős csapatokkal - igaz ebben a kéz használata is megengedett volt. Ennek kapcsán Spártában már szervezett versenyeket is rendeztek - ezek tekinthetők a futball legkorábbi előzményeinek. A játék később Rómába is eljutott, ahol harpastum néven vált népszerűvé, és a Római Birodalom terjeszkedésével együtt egész Európát "megfertőzte". Érdekesség, hogy futballhoz hasonló sportot a Dél-Amerikai indiánok is játszottak, ám a vesztes sokkal többet vesztett, mint a tekintélyét.

Középkori Népi Játékok és a Calcio

Egészen a középkorig kellett várni, amíg Angliában és Franciaországban egy, a pogány hagyományokon alapuló szokás kezdett kialakulni. Eszerint tél végén, de legkésőbb tavasszal egy bőrlabdát töltöttek meg különféle anyagokkal, kóccal, szőrrel, tollal, amik a rontást és az ártó szellemeket szimbolizálták. Az eseményen - aminek a célja az volt, hogy a településtől minél messzebb rugdossák el a bőrbatyut, mielőtt az szétesne -, részt vett a falu apraja-nagyja. Ez a népi mulatság a XIV. században ért véget, amikor is mindkét országban betiltották, mondván túl durva, sőt mi több, ördögi mulatság.

A mai labdarúgás, a klasszikus értelmében, Angliából ered a XIV. századból. A XIV. században, Angliában a közemberek játéka volt a futball, és ekkor alakultak ki a szabályok is, bár még mindig csak hasonló volt a maihoz képest, hiszen akkor még sokkal nagyon pályán és sokkal többen játszottak. Előfordult, hogy több százan játszottak egyszerre, több kilométer hosszú pályán. A soule gyakran durva, kaotikus ütközetekbe torkollott, ezért a helyi hatóságok és maga a király is többször betiltotta. Érdekesség, hogy a „football” szó első írásos említése 1314-ből származik: Nicholas de Farndone, London polgármestere egy rendeletben tiltotta meg a futballt, mert a játék rendszeresen zavargásokhoz vezetett. Az angol sporttörténészek ezt a korszakot „folk football”-nak, azaz népi futballnak nevezik, megkülönböztetve a modern játéktól.

A mai formájára leginkább emlékeztető, Európában az első, körülhatárolt pályán, mérkőzésvezetővel játszott labdarúgó játékokat Firenzében játszották, a neve calcio volt. A létszám nagyobb volt, mint manapság, ugyanis a csapatok egyenként 27 játékosból álltak, melyek szerepe a következőképpen oszlott meg: elől 15 csatár, a második sorban 5 fedezet, mögöttük 4 védő, a negyedik sorban újfent 3 védő, közülük pedig a középső volt a kapus. Csak ő érhetett hozzá kézzel a labdához, a többi játékos csak rúghatta, illetve ököllel üthette. A bíró szigorúan betartatta a szabályokat, figyelte és számolta a gólokat és a bűntetőpontokat is.

A Modern Labdarúgás Születése Angliában

A modern labdarúgás közvetlen elődje az angliai diákok sportszeretetének köszönhetően fejlődhetett ki még az 1820-as években. A pálya nagyságát és a résztvevők számát is meghatározták, illetve megalapították az első amatőr futballklubokat. Végül a XIX. században egy csapat diák kialakította a szigorú szabályokat, és aszerint kezdték játszani. Ettől kezdve kötött volt a pálya mérete, a játékosok száma, valamint több szabály is ekkor nyert formát. Ekkor az angol Ebenezer Cobb Morley, a Mortlake klub kapitánya, a Bell’s Life című lapban javasolta, hogy a futballnak, hasonlóan a kriketthez, legyenek egységes szabályai.

Október 26-án Londonban, egy kocsmában tizenkét klub képviselői ültek össze. Tizenegyen megegyeztek abban, hogy megalapítják a Football Associationt (FA), a futballszövetséget, és céljuk a szabályok egységesítése volt. Íme az FA-t alapító tizenegy klub:

1. Barnes
2. Blackheath
3. Blackheath Proprietary School
4. Civil Service Football Club
5. Crusaders
6. Crystal Palace (nem összetévesztendő a Crystal Palace Football Clubbal, amelyet 1905-ben alapítottak)
7. Kensington School
8. Forest Football Club (Leytonstone) (amelyből később Wanderers Football Club lett)
9. No Names Club (vagy N.N. Kilburn)
10. Percival House (Blackhealth)
11. Surbiton

Morley lett az FA első titkára, majd második elnöke. Ő írta az első szabálykönyvet, a Laws of the Game-et, amely többek között megtiltotta a kézhasználatot, ezzel pedig végleg elvált a futball a rögbitől. A szabályok kialakítása révén futótűzként terjedt az országban az „új” sport, rengeteg labdarúgó csapat alakult, ebből adódóan szükség volt egy szövetségre. Az Angol Labdarúgó Szövetség 1863-ban alakult meg. Angol mintára, a többi országban is sorra alakultak meg a labdarúgó szövetségek. A XIX. század végéig megszületett a ma is használatos szabályok többsége, a foci pedig Európa-szerte utolérhetetlen népszerűségre tett szert, így teljesen kiszorította az érdeklődés középpontjából a többi labdajátékot.

A Labdarúgás Világhódító Útja és Fejlődése

A játék hamar meghódította a világot: tengerészek, vasutasok és brit munkások révén Európától Dél-Amerikáig elterjedt. Ezután jött 1888-ban a Football League, a világ első profi bajnoksága. 1930-ban pedig már az első világbajnokságot is megrendezték Uruguayban.

1992-ben az angol Premier League megszületése forradalmasította a sportot: a bajnokság immár televíziós termékként, látványos show-ként működött a Sky Sports támogatásával. A Bosman-döntés (1995) liberalizálta az átigazolási piacot: a játékosok szabadon válthattak klubot szerződésük lejárta után, és eltörölték az uniós kvótákat. Az évtizedek során a sport nemcsak a legnépszerűbb, de a legjövedelmezőbb show-biznisz is lett a világon. A FIFA becslése szerint 265 millió aktív játékos rúgja a labdát világszerte, míg az európai piac értéke a 2023/24-es szezonban 38 milliárd euróra nőtt.

A Magyar Labdarúgás Hajnala

A sportág már korábban sem volt ismeretlen Magyarországon. 1879-ben Molnár Lajos szakmunkát írt, melynek egyik fejezete a futballról szólt. A 19. század végén a polgárosodó budapesti fiatalság nagy része bérházakban élt, egészségtelen, szűk lakásokban, „… a városi falak közé szorult gyerek kirobbanó mozgásvágya jelentette azt a már megmunkált talajt, amelybe csak bele kellett vetni a magot, hogy kihajtson …” Ez a mag a futball labda volt.

„Az első igazi labdát Löwenrosen Károly hozta haza Angliából, s ő rendezte a Pékerdőben - a mai Hungária körúton, körülbelül az MTK pálya helyén - az első meccset. A Rókus kórház alkalmazottjai állítólag 3-0-ra győzedelmeskedtek a Főműhely vasutasai ellen.” A futballtörténeti esemény 1896. november 1-én zajlott, a mérkőzést 300 néző tekintette meg. Érdekessége még, hogy a meccset 25 cm-es hóban játszották, ezért a játékosok csizmában küzdöttek. A mintegy 20 perces „rugdosódás” eredményei között 3 bokatörés is szerepelt. A résztvevő felek még nem voltak tisztában a labdarúgás pontos szabályaival. A számukra furcsa labdát minden rendszer nélkül rugdosták, dobálták egymásnak.

A magyar labdarúgás kezdetét hivatalosan 1896 decemberétől számítják, amikor a BTC tornatermében Ray Rezső elmagyarázta a sportág szabályait a jelenlévő tornászoknak és atlétáknak. A bőrlabdát fia, Ray Ferenc és Stobbe Ferenc hozta Svájcból, akik korábban már angol csapatokban is futballoztak. A futball összetartó erejének felismerése és kellő értékelése okozta, hogy a BTC-ben nem nézték rossz szemmel a fiatalság megmozdulását és Iszer Károly személyében akadt vezetőember is, aki az új törekvés támogatójául szegődött. 1897 januárjában megalakult a BTC első labdarúgó csapata.

Az első igazi futballmérkőzést 1897. május 9-én, a Millenárison rendezték előre meghirdetett időpontban, rendes felszerelésben és a labdarúgás szabályai szerint. A BTC kék-fehér és piros-fehér csapatainak küzdelmét, a kék-fehérek nyerték 5-0-ra. E mérkőzés alapján kívánta Ray kapitány kiválasztani a bécsi Cricketerek ellen fellépő együttest. A végig szakadó esőben lezajlott mérkőzést kb. 100 néző tekintette meg, köztük számos előkelőség és fiatal hölgy is. A közönség nagyobb része ekkor még a sportegyesületek tagjaiból, diákokból, tornatanárokból verbuválódott. A mérkőzésnek hamar híre terjedt, és a labdarúgás Budapest szerte divat lett. Leginkább a középiskolások körében hódított ez a sportág, annak dacára vagy talán épp azért, mert a szülők és tanárok veszedelmes játéknak tartották és ellenezték.

A Sportág Jellege és Korai Befolyása

A labdarúgás gyors terjedése azzal magyarázható, hogy olyan csapatjátékról van szó, melyben jelen van az összetartozás érzete, de az együttes, kollektív teljesítmény mellett az egyéni cselekedet fontossága is megmarad. A futballkapu megfelelt a várkapunak (az angol goal szó kaput jelent), amit mindenáron meg kellett védeni, illetve be kellett venni. A csapatszellem, a bajtársiasság, valamint a mérkőzés előtti elszánt arcok, mind a középkori ütközetekre emlékeztettek. A labdarúgást egyébként is férfihoz méltó foglalatosságnak tartották, a csapatokat erős atléták, tornászok alkották, akik gyorsak és erőszakosak voltak: lerohanták és elnyomták az ellenfelet. Ez jellemezte a BTC stílusát is, kezdeti sikerességük is ennek köszönhető. A mérkőzések nagyon kemények voltak, de ezt természetes velejárójának tekintették a férfias küzdelemnek. A taszítások és lökések, illetve egymás felrugdalása tette izgalmasabbá a közönség számára a mérkőzést.

A futball a társadalom minden rétegéből fiatalok tízezreit hódította meg, amellett „nemzeti erőt növelő testi kultúrának” tekintették. Ray Ferenc a rutintalan védők mellett sokáig zavartalanul ontotta a gólokat, évekig ő volt az egyetlen, aki cselezni tudott. „Idegen test volt a BTC-ben. Ha nála volt a labda felzúgott a közönség.” Kulcsfontosságú volt a labdarúgás elterjedése szempontjából az is, hogy az első mérkőzés nézőit elbűvölte a változatos, élvezetes küzdelem és szinte kivétel nélkül megszállottjai lettek ennek a sportnak. A labdarúgáshoz csak szabad térség kellett és egy bőrrel bevont gumilabda, de általában a rongylabda is megfelelt a célnak.

Nemzetközi Összecsapások és Megszilárdulás

1897 tavaszán a BTC lemondta bécsi mérkőzését, mert nem tartották eléggé felkészültnek magukat. A találkozót őszre, 1897. október 31-re halasztották. Szeptember közepére elkészült a Millenáris pálya, a fedett tribün pedig 1400 főnek biztosított ülőhelyet. A szurkolók által már nagyon áhított első nemzetközi mérkőzésen a BTC nem okozott csalódást, meglehetősen szoros küzdelemben csak 2-0-ra veszített, a jó erőkből álló bécsi angolok csapata a Cricketterek ellen. A közel 2000 néző rendkívül jól szórakozott, s elégedetten vette tudomásul, hogy a magyar csapat az első perctől az utolsóig elszántan, kitartóan küzdött. A mérkőzés magával ragadta a szabályokat nem ismerőket is. Wlassics közoktatásügyi miniszter, tanácsosa révén képviseltette magát. Jelen volt továbbá Berzeviczy Albert országgyűlési képviselő, a sportág lelkes támogatója is.

A labdarúgást kedvelők még télen sem tartottak szünetet, hóban-fagyban is edzésre jártak. „A féltékenységig fokozódott rivalizálásnak, amely a többi sportágban már felütötte fejét, egyelőre nyoma sincs a kis futballkolóniában.” A labdarúgóélet vezetője ekkoriban Iszer Károly volt. A BTC-nél egyszemélyben játékos, intéző, szertáros, edző és elnök, sokat segített a többi futball-klubnál is. A BTC első riválisa a Műegyetem csapata volt, miután a főiskolások körében is egyre népszerűbb lett a labdarúgás. „… a magyar futballsport eladdig még nem tudta kitermelni a maga speciális gárdáját, nem tudott még olyan hadsereget felmutatni, amelynek katonái elsősorban futballisták és csak azután más sportágak művelői is. Az első két évben tényleg, vagy csak papíron megalakult futballcsapatok tagjainak legnagyobb része más sportágaknak volt előzően eljegyezve és bár, nagy volt a csábítás a futballsport részéről, nem tudott első szerelmétől elszakadni.”

tags: #labdarugas #tortenete #ppt

Népszerű bejegyzések:

• Finn labdarúgó-válogatott: keret és légiósok
• Jegyárak a Fehérvári Moziba
• Mecseknádasd kézilabda mérkőzésbeszámolók
• Útmutató kezdőknek és profiknak
• Hogyan juthatsz el az Udinese - Roma találkozóra?