A legdrágább magyar labdarúgó-átigazolások története

A labdarúgásban az átigazolások mindig is kiemelt figyelmet kaptak, különösen, ha rekordösszegekről van szó. A magyar futballhistóriában több játékos is átírta már a legdrágább transzferekről szóló könyvet, és ezek a klubváltások nemcsak a sportág, hanem a közvélemény érdeklődését is felkeltették.

Dzsudzsák Balázs rekordátigazolása: A Dinamo-sztori

A héten - saját rekordját megdöntve - minden idők legdrágább magyar labdarúgójaként, 19 millió euróért szerződött az Anzsi Mahacskalától a Dinamo Moszkvához.

A rekord Dzsudzsák átigazolása a számok nyelvén

• 19 millió euróért váltott klubot.
• 4 évre írt alá.
• az orosz liga 4. legértékesebb játékosa lett.
• a legdrágább 2012-es téli átigazolások listáján az 1. helyen áll.
• minden idők legdrágább magyar átigazolásainak listáján az 1. helyen állt akkoriban.
• a 11-es (vagy a 7-es) mezben futballozhatott a Dinamóban.

Január 10-én bombaként robbant a hír, hogy Dzsudzsák Balázs hamarosan a Dinamo Moszkva játékosa lesz. A futballista és menedzsmentje kérésére a Magyar Labdarúgó-szövetség kommunikálta a szélső klubcseréjét. Kedden az MLSZ honlapján, az mlsz.hu-n jelent meg, hogy az Anzsi Mahacskala és a Dinamo Moszkva megállapodott egymással: Dzsudzsák 19 millió euróért vált klubot, ebből a fővárosi klub 15 milliót azonnal átutal, a vételár maradék részét pedig később egyenlíti ki.

Ezzel az átigazolási díjjal a sport.ru közelmúltbeli kimutatása alapján Dzsudzsák a Premjer-liga negyedik legértékesebb futballistája lett és - saját korábbi csúcsát megjavítva - minden idők legdrágább magyar játékosa (akiért valaha a legtöbb pénzt adták), mivel pályafutása során eddig összesen 35 millió eurót fizettek ki érte. Ráadásul ezen a télen egész Európában nem került még ekkora összegbe labdarúgó - az ezen a listán második helyezett német szupertehetség, Marco Reus 17.5 millióért szerződött a Mönchengladbachtól Dortmundba (igaz, csak a nyáron kellett csatlakoznia új együtteséhez).

Később megtudtuk, a 41-szeres magyar válogatott támadóra még augusztusban, az Anzsi Dinamo elleni bajnokiján figyeltek fel a moszkvai vezetők, akik a télen mindenképpen szerettek volna balszélsőt igazolni, és erről január első napjaiban kezdték meg a tárgyalásokat. Dzsudzsákot nyáron 14 millió euróért vette meg a PSV-től az Anzsi, amely az akkor kötött szerződésében rögzített kivásárlási árnak nagyjából megfelelő összegért, ötmillió eurós haszonnal adta tovább, úgy, hogy kulcscsonttörése miatt mindössze nyolc bajnokin szerepelt a dagesztáni klubban, s ezalatt gólt nem szerzett.

Az indok és a Dinamo Moszkva

A Dzsudzsák ügyeit intéző Stars and Friends menedzseriroda és maga a játékos elsősorban a Dinamo nagyobb hagyományaival, illetve a nemzetközi szereplés esélyével indokolta a váltást. A Dinamo Moszkva a belügy csapataként a Szovjetunió egyik legsikeresebb klubja volt, 11 alkalommal diadalmaskodott a bajnokságban, hatszor pedig a kupában. Utolsó bajnoki elsőségét azonban 36 esztendővel ezelőtt szerezte, orosz bajnok meg még sosem volt, és Orosz Kupát is csak egyszer, 1995-ben nyert.

Az utóbbi 15 évben mindössze egyetlen dobogós helyezést ért el a pontvadászatban (2008-ban a harmadik helyen végzett). A klub legnagyobb nemzetközi sikerének az 1972-es KEK-döntő számít. A csapat jelenleg a harmadik a bajnokságban, a második CSZKA mögött egy pont a hátránya, míg az éllovas Zenit hét egységgel előzi meg. Az orosz élvonal első két helyezettje indul a Bajnokok Ligájában, a 3-5. helyezettek pedig az Európa-ligában. Dzsudzsák Balázs olyan ismert futballistákkal szerepelt egy gárdában, mint a német Kevin Kuranyi, az ukrán Andrij Voronin, vagy a bosnyák Zvjezdan Misimovic. Az együttes vezetőedzője a klub egykori játékosa, az 50 esztendős Szergej Szilkin. A Dinamónak jelenleg nincs saját stadionja, a most épülő VTB Arena 2016-os átadásáig a Himki Arenában játssza a hazai meccseit, csakúgy, mint a nagy rivális CSZKA Moszkva.

A szerződés és egyéb részletek

Dzsudzsák két nappal a klubok megegyezéséről szóló bejelentés után, január 12-én csütörtökön írta alá négyéves szerződését a Dinamóhoz, miután a klub igazgatótanácsa is rábólintott az átigazolásra. A szélső az új csapata hivatalos honlapjának adott interjújában elmondta, tudja, hogy nem tarthatja meg a 22-es számú mezt, amelyben az Anzsinál játszott, ezt ugyanis Kevin Kuranyi viseli.

Több forrásban is megjelent, hogy Dzsudzsák a válogatottban is használt 7-es dresszben szerepel majd új munkaadójánál, de a különböző internetes adatbázisokban a 11-es szerepel a neve mellett. A 25 éves középpályás dinamós karrierje jövő hétfőn dubai edzőtáborozással kezdődött, az első bajnokiját pedig március 3-án Moszkvában játszhatta a kék-fehéreknél, s éppen volt csapata, az Anzsi ellen. Más kérdés, hogy a dagesztáni vezetők szerették volna elérni, hogy ellenük még ne lépjen pályára, ám mivel nem kölcsönszerződésről van szó, aligha fogták meggyőzni a Dinamót arról, hogy tekintsen el a szélső bevetésétől.

A közelmúlt legdrágább magyar átigazolásai (2023)

Az év utolsó napján úgy döntöttünk, hogy összeszedjük nektek a 2023-as esztendő öt legnagyobb magyar vonatkozású átigazolását. Ezek a transzferek jól mutatják a modern labdarúgásban zajló piaci folyamatokat és a magyar játékosok iránti növekvő érdeklődést.

1. Szoboszlai Dominik: A futballtörténelem legdrágább magyar igazolása lett idén nyáron Szoboszlai Dominik, aki 70 millió euró ellenében igazolt az angol Premier Leagueben szereplő Liverpool FC-hez, méghozzá a német RB Leipzig csapatától. A magyar válogatott 23 éves középpályása hamar beilleszkedett új csapatában, és szinte kirobbanthatatlan Jürgen Klopp kezdőcsapatából.
2. Kerkez Milos: Néhány évvel ezelőtt még eltanácsolták a Rapid Wien akadémiájáról a vajdasági születésű Kerkez Milost, de azóta megjárta az ETO FC Győrt, az AC Milant és az AZ Alkmaar csapatát is, és mindenhol tudott valami maradandót alkotni. A 20 éves balhátvéd szintén idén nyáron igazolt Angliába, méghozzá a Bournemouth csapatához.
3. Szalai Attila: Tudatosan építette fel magát Szalai Attila, aki manapság már a világ egyik legerősebb bajnokságában futballozhat. A török Fenerbahce csapatában igazi vezérré vált 2,5 éve alatt, majd idén nyáron szerződtette őt a német Hoffenheim, méghozzá 12,3 millió euró ellenében.
4. Lisztes Krisztián: Idén tavasszal robbant be a magyar köztudatba Lisztes Krisztián, a Ferencváros 18 éves támadója. A zöld-fehér klub részben neki köszönhette a 34. magyar bajnoki címet a legutóbbi szezonban, hiszen 5 gólt és 1 gólpasszt jegyzett a bajnokság utolsó szakaszában, ami döntőnek bizonyult sokak szerint. A 2023/2024-es idényben sem lassított, hiszen jelenleg 8 gólnál és 4 gólpassznál jár. Szeptember elején megállapodás született az U21-es magyar válogatott játékossal kapcsolatban, miszerint jövő nyártól a német Bundesligában szereplő Eintracht Frankfurtban fog futballozni, de még fél évig a Fradiban fog játszani.
5. Matheus Saldanha (NB I rekord): Nagy reményekkel érkezett a Ferencváros együttesébe Baráth Péter, aki nagyszerű teljesítményt nyújtott a Debrecenben és a magyar válogatottban is. A tavalyi szezonban sem játszott valami sokat a 21 éves középpályás, de az idei szezonra ez hatványozottan is igaz, hiszen összesen 9 tétmérkőzésen kapott lehetőséget. Az elmúlt évek folyamatos európai szereplése folyamatos extra bevételeket is jelentett a Ferencváros labdarúgócsapatának. Ebből most elköltöttek egy szabad szemmel is jól látható összeget, ugyanis megvették a szerb Partizan Beograd csatárát, Matheus Saldanhát. Ennyit nem adott érte a Fradi, azonban egybehangzó információk szerint 3 millió euró (1,2 milliárd forint) körüli összeget fizettek érte a belgrádiaknak. Ezzel ő lett a magyar élvonal történetének legértékesebb játékosa és az övé lett az NB I legdrágább átigazolása. “A klub szempontjából ez egy jelentős nap, mert a legnagyobb értékű átigazolást vittük végbe. Saldanha bizonyította, hogy nagyon gólerős, sokoldalú játékos.” Az NB I eddigi legértékesebb játékosa a szintén az FTC-t erősítő Mohammed Abu Fani volt. Piaci értékét jelenleg 6 millió euróra (2,4 milliárd forint) taksálják. A legdrágább transzfert eddig Stjepan Loncar leigazolása jelentette. A magyar bajnokságban idén nyáron egy másik átigazolási rekord is született: a Fraditól távozó Lisztes Krisztián lett a legdrágábban kivásárolt játékos az érte fizetett 4,5 millió euróval.

Az átigazolási díjak inflációja a futballban

Ha ezekben az időben eltérő összehasonlításokban valami furcsát érzünk, akkor az nagyon is helyes bizalmatlanság. A forintot vagy az eurót mértékegységként nem úgy és nem olyan stabilnak találták ki, mint a méterrudat, hanem igen változékonynak. Egy futballjátékos ára nagyban függ az adott környezettől, valuták relatív értékétől, és mindenekelőtt: kereslettől és kínálattól, mellyel a futballklubok megjelennek ezen a különleges piacon. Na de lehet-e így is azt mondani, hogy a Szoboszlai Dominikért kifizetett összeg átigazolási rekordnak számít? Ehhez értelmezzük az inflációnak nevezett jelenséget a futball világában.

Mi az infláció a futballban?

Az inflációt szokás pénzromlásnak csúfolni, de ha nem élelmiszerként gondolunk a pénztárcánk tartalmára, sokkal helyesebb ezt a folyamatot tartós és általános árszintváltozásnak nevezni. Ha a szóban forgó termékek ára nő, akkor inflációról, ha csökken, deflációról beszélünk. Az általános magyar infláció 2020-ban például 3,3 százalékos volt.

Egy-egy terméket specifikusabban is vizsgálhatunk, ilyenkor piacának kínálatát és keresletét elkülönítjük a gazdaság többi szegmensétől. Ha például ingatlanokat árusítunk vagy éppen vétel előtt állunk, érdemes csak az ingatlanokból kialakított fogyasztói kosár értéknövekedését, illetve -csökkenését megfigyelni. Az ingatlanok árszínvonala általában hektikusabb az általános inflációénál, tehát nagyságrendileg nagyobb kilengések és trendszerű változások figyelhetőek meg itt. Hasonlóan a focisták piacán: a fociklubokat főként a futballjátékosok árcéduláinak mozdulása érdekli, a saját vizsgált kosarukba kenyeret például a legkevésbé sem vennének be, amikor azt mérlegelik, hogy mennyit fizessenek egy-egy kiszemeltért.

Ahogy az ingatlanpiacon, úgy a labdarúgásban is a kereslet mozgatja az árakat, és most alapvetően magára a játékra való keresletre gondolunk. A klubok azokat a bevételeket tudják elkölteni az átigazolási piacon, amit a különböző bevételi piacokon (szponzori, közvetítési jogok, fogyasztói piac) megtermelnek. Mint mindenhol, itt is az egész középpontjában a fogyasztó áll. Ha kiélezett egy bajnokság, akkor sokan fogják a helyszínen és a tévékészülékek előtt nézni a mérkőzéseket, így a bajnokságot jól el lehet adni a világ minden tájáról érkező szponzorok felé. Amennyiben megvizsgáljuk a modern klubok főkönyveit, akkor azt találjuk, hogy bevételeik legjelentősebb hányada a közvetítési jogok piacáról származik. Tehát alapesetben a növekvő közvetítési jogdíjak befolyásolják az átlagos árszínvonal-emelkedést az átigazolási piacon.

Emellett ott vannak még az olyan események is, amikor egy-egy klub transzfertevékenysége olyan láncreakciót vált ki, ami nem várt árszínvonal-emelkedést eredményez. Erre jó példa lehet 2017 nyara, amikor Neymar a PSG-hez igazolt, így a Barcelona lépéskényszerbe került, és áron felül kellett megvásárolnia Dembelét a Dortmundtól vagy fél évvel később Coutinhót a Liverpooltól. Ezen egyszeri események után a legtöbb esetben a piac megnyugszik, a következő évben némi defláció figyelhető meg, majd az árszínvonal-emelkedés mértéke visszaáll arra az ütemre, ami a nem várt esemény bekövetkezése előtt volt megfigyelhető.

Inflált vételi díj - A futballista infláció mérése

Futballisták inflációjának mérése viszont nehézségekbe ütközik. Például hogyan mérjük, ha az átigazolási díjakat csak szivárogtatják, sosem nyilvánosak? Ilyen és ehhez hasonló kérdések miatt több módszertan alakult a futballista infláció mérésére. Az irodalomban leginkább elterjedt a Paul Tomkins és Graeme Riley által kidolgozott úgynevezett Transfer Price Index módszertan. Ők egy saját adatbázist alkottak az összes angliai - számukra elérhető - átigazolási díjból, és ezekből bizonyos súlyozásokkal alkották meg az inflációs indexeket 1992-ig visszavezetve.

A Merseyball című futballgazdasági könyv hazai szerzői ugyanezt az adatbázist és módszertant néhány frissebb adattal kiegészítve húzták ki az inflációs mértékeket egészen a közelmúltig. Az angliai első osztály adatai alapján látható, hogy az elmúlt két évtizedben számos alkalommal akadt deflációs év, illetve, hogy az általános inflációhoz képest a foci világa valóban jóval hektikusabb. A focisták bére szintén követi ezt a hektikusságot, de kevésbé szélsőséges eloszlást követ, így a deflációs évek is igen ritkák.

Ha egy átigazolási díjat a múltból a jelenre számolunk át ennek segítségével, akkor megkapjuk, hogy a múltban fizetett ár ma reálértéken mennyi lenne, vagyis ezzel a technikával összehasonlíthatóvá válnak időben eltérő igazolási díjak. Ezeket a mai árfolyamra hozott díjakat neveztük el a könyvben inflált vételi díjnak, vagyis IVD-nek.

Ki a legdrágább e vidéken?

Ki lehet így a legmagasabb IVD-jű magyar játékos? Szoboszlai Dominik árát nem kell átszámolnunk, hiszen ez az átigazolás most történt, de Dzsudzsák vételárát igen. Utóbbi a 2011/2012-es szezon téli átigazolási időszakában váltott klubot 19 millió euróért. Azóta átlagosan 2,658-szorosára nőttek az árak az európai átigazolási piacon, azaz, ha az akkor ereje teljében lévő 25 éves játékos ma szeretne klubot váltani, akkor a Dinamo Moszkvának 50,5 millió eurót kellene fizetni Dzsudzsák játékjogáért. Ez az ár jelentősen magasabb, mint az a 70 millió euró, amit Szoboszlai Dominikért fizetett a Liverpool FC.

Fontos kiemelni, hogy ez az 50,5 millió euró nem Dzsudzsák értéke, de ha a játékos - minden egyéb körülményt változatlannak feltételezve - ma, és nem 2012 januárjában szeretne klubot váltani, akkor ennyit kellene érte fizetni. A „méterrúd” ma már ennyit mutatna. Dzsudzsák Balázs tartotta a rekordot a maga 19 millió eurós árával, viszont a legújabb magyar csillagért 70 milliót utalt át a Liverpool az RB Leipzignak. Détári Lajosért, az akkor még klasszis magyar labdarúgás csillagáért sem adott ennyit az Olympiakosz, Albert Flórián vételi díjáról pedig beszélni sem érdemes, hiszen végig a Fradiban rúgta a bőrt.

Az alábbi táblázat az inflációval korrigált átigazolási díjakat mutatja be a legkiemelkedőbb magyar transzferek esetében:

A nemzetközi átigazolási piac és a FIFA TMS

A nemzetközi átigazolások egyszerre reflektorfényben levő és homályba burkolózó jelenségei a labdarúgásnak. A játékosmozgások a nyári uborkaszezon egyik fő témáját adják, a sztárigazolások média- és közösségimédia-őrületet szabadítanak el, számok röpködnek mindenfelé átigazolási díjakról, bónuszokról, fizetésekről.

A FIFA Transfer Matching System (TMS)

A hivatalos adatok a FIFA Transfer Matching System (TMS) névre keresztelt átigazolási rendszerében vannak. A szövetség 2009-ben vezette be a rendszert, 2010. október 1. óta kötelezővé tette a TMS használatát a nemzetközi átigazolásokban. Kétféle rendszer működik: a nemzetközi transzfereket az ITMS, a nemzeti szövetségen belüli klubváltásokat a DTMS segíti. A Magyar Labdarúgó-szövetség Nyilvántartási és Átigazolási Szabályzata kimondja: a TMS használata nagypályás (amatőr és hivatásos, férfi és női) labdarúgó nemzetközi átigazolása esetén kötelező, kortól függetlenül. A kluboknak TMS-menedzsert kell kijelölniük, de szövetségi TMS-menedzserek is működnek. A rendszerben mennek végbe az átigazolások, de a fizetéseket is itt kell rögzíteni, számos egyéb adminisztratív kötelezettség mellett.

A magyar klubok nemzetközi átigazolási mérlege és globális trendek

A nemzetközi szövetség a kiadványban a 2011. január 1. és 2020. december 31. között végbement átigazolásokat vizsgálta a férfi profi futballisták között, az adatokat 2021 májusában összesítették. A vizsgált időszakban a magyar szövetség égisze alatt 1289 bejövő és 896 kimenő nemzetközi átigazolást bonyolítottak le. A klubok 44,9 millió amerikai dollárt költöttek el transzferekre és 62,8 millió dollárt kasszíroztak azokból, tehát a mérleg - ez elsőre akár meglepőnek is tűnhet - pozitív. A magyar topklubok csak a periódus végén kezdtek költeni hazai mércével magas, ám nemzetközileg így is visszafogottnak számító összegeket.

Ez részben következménye annak, hogy előbb a Fehérvár, majd egymás után háromszor a Ferencváros főtáblára került egy európai kupasorozatban. A csoportkörös szereplés jelentősen megnöveli a bevételek mellett a csapatok presztízsét is, ez különösen látszik a Fradi esetében, mely számára láthatóan megnyílt egy új játékoskategória - amelyben viszont jókora árat kell fizetni az erősítésekért.

A 2011-2020-as időszakban a magyar klubok 17,9 millió dolláros plusszal zártak a nemzetközi átigazolásokból, ehhez képest a régiós összevetésben csak minket megelőző szlovénok 84,3 milliót könyvelhettek el. A régió többi bajnoksága főleg eladásra „termel” - a nemzetközi átigazolási bevételek és kiadások aránya 2,4:1-től 6,1:1-ig terjed -, Magyarország esetében 1,4:1 a mutató. A szlovén, szlovák és román klubok kevesebbet költöttek átigazolásokra, de nagyobb bevételt realizáltak - a szlovákok például fele annyi kiadással majdnem kétszer annyit kasszíroztak. A szerb-lengyel-cseh-horvát kvartett kiadásai jelentősen felülmúlták a magyarokét, ám a bevételek (elsősorban az egész modelljüket játékoseladásokra építő horvátok esetén) más kategóriában játszanak; míg az osztrákok és főleg az ukránok bevételek és kiadások tekintetében is külön kasztot képviselnek. A transzferek nem magyar játékosokra, hanem a Magyarországon regisztrált játékosokra vonatkoznak, tehát a hazánkban játszó légiósok ugyanúgy beszámítanak az összesítésbe.

Az aligha meglepetés, hogy a 2011-2020 közti időszakban (is) az angol klubok adták ki a legtöbbet átigazolási díjakra: 12,4 milliárd amerikai dollárt, amely több mint a második legtöbbet költő spanyolok és a harmadik legtöbbet költő olaszok összesített kiadása (6,7+5,6=12,3 milliárd dollár). A legtöbb átigazolási díjat (6,2 milliárd dollárt) Spanyolországban játszó futballistákért fizették ki. A legjobb átigazolási mérlegű országnak Portugália (2,96 milliárd dolláros plusz), Brazília (2 milliárd) és Hollandia (1,3 milliárd) számít.

Magyarország régiójából az első harmincban van átigazolási mérleg alapján Horvátország, Ukrajna, Ausztria, Szerbia, Lengyelország, Románia, Csehország, Szlovákia és Szlovénia is - azaz hazánkon kívül „mindenki” a környékről. A FIFA egyes klubokra lebontva nem publikálta az átigazolási kiadásokat és az egyes játékosoknál sem közölt konkrét vételárat, ám azt igen, hogy a Manchester City költötte a legtöbbet transzferekre. A Cityt a Chelsea, a Barcelona, a Paris Saint-Germain, a Real Madrid, Az Atlético Madrid, a Manchester United, az Arsenal , a Juventus és a Tottenham követi a top tízben. A harmincas listára csak európai klubok fértek fel, az öt topliga (Anglia, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország) mellől még Oroszországból és Portugáliából. A legnagyobb bevételt a portugál Benfica könyvelhette el, megelőzve a szintén portugál Sporting CP-t és a Barcelonát.

Fiatal magyar tehetségek a nemzetközi piacon

Kevés magyar játékos szerződik ki hazai viszonylatban igen magas, egymillió euró fölötti átigazolási díjért külföldre, biztató jel lehet viszont, hogy 2021-ben három válogatott kerettag (az észak-amerikai MLS-be szerződő Schön Szabolcs és Gazdag Dániel, valamint az angol Wolverhamptonhoz kerülő, majd a svájci Grasshoppersnek kölcsönadott Bolla Bendegúz) is ebbe a kategóriába került. Ausztria (73 játékos), Lengyelország (59), Magyarország (35), Románia (35), Szlovénia (34), Csehország (29), Szlovákia (28) és Horvátország (21) egyaránt szerepel azon a listán, amelyen a FIFA a 18 éven aluli játékosok nemzetközi átigazolását rögzítette.

A fiatalkorú játékosok átigazolásának szabályozása és példák

A nemzetközi szövetség egyre szigorúbban szabályozza a fiatalkorú játékosok külföldre szerződését. Főszabálya már tiltja a 18 évesnél fiatalabbak nemzetközi átigazolását, így Afrikából, Latin-Amerikából és Ázsiából kevesebb „gyerekjátékos” érkezik Európába, pláne, hogy több topklub megégette már magát különféle vizsgálatok során. A külföldre igazoló magyar tinik száma mutatja, hogy a legambiciózusabb fiataloknak még mindig az az egyik út álmuk megvalósulásához, ha nagyon fiatalon elhagyják az országot. Ezt követően persze nem garantált a siker, sőt, rengeteg a buktató: be kell illeszkedni egy idegen környezetbe, óriási a konkurencia, semmi sem garantálja a topligás profi szerződést.

• Szoboszlai Dominik: 2017 elején, 16 és fél évesen igazolt az osztrák Red Bull Salzburghoz. 2021 januárjában már messze a legértékesebb magyar játékosként, rekordösszegért került a szintén a Red Bull-családba tartozó RB Leipzig együtteséhez, majd onnan a Liverpoolhoz.
• Schön Szabolcs: 2017 nyarán, 17 évesen igazolt a Honvédból a holland Ajaxhoz. Az utánpótlás-nevelésben a világ legjobbjai között számon tartott amszterdami csapatnál nem tudott áttörni, így 2019 elején hazaszerződött az MTK-hoz. A budapesti kék-fehéreknél remek teljesítményt nyújtott, mely válogatottságot és Eb-kerettagságot eredményezett, ráadásul az MTK a Nemzeti Sport értesülései szerint 1,2 millió euróért értékesítette játékjogát az amerikai FC Dallasnak.
• Tajti Mátyás: 2014-ben, 16 évesen szerződött a Puskás Akadémiától a Barcelonához, s a világhírű La Masia akadémián tanult. Két évvel később a Málagához távozott, 2018 nyarán aláírt a Diósgyőrhöz.
• Szerető Krisztofer: A Honvédban nevelkedett, 16 évesen az angol Stoke City játékosa lett. 2019-ben hazaigazolt a Ferencvároshoz, de a magyar rekordbajnoknál szinte egyáltalán nem játszott.

Biztos recept nincs - a korai külföldre igazolás éppúgy vezethet nagy karrierhez, mint hazaszerződéshez. Tavaly ősztől a kiemelt sportakadémiákon nevelkedő fiatalok külföldre szerződése valamelyest megnehezedett. Az itt szereplő futballisták (ez 10 labdarúgó-akadémia növendékeit érinti) akkor igazolhatnak el Magyarországról, ha már a felnőtt országos versenyrendszerben (NB I, NB II, NB III) legalább 10 találkozón pályára léptek és teljesítették az előírt minimális játékidőt is.

A koronavírus hatása a futballpiacra

A FIFA nemzetközi szövetség kimutatása jó képet fest a 2010-es évek (és 2020) futballvilágáról, s lehet, csúcspontot rögzített abban. Már a 2020-as adatokon látszanak a koronavírus-világjárvány hatásai: visszafogottabb költekezés, több kölcsönjáték, óvatosabb klubok.

A nagyon dinamikusan emelkedő futballpiacot a koronavírus-járvány és az élsport megállása, majd a nézők kiesése érzékenyen érintette. A futballisták piacán még jó ideig ne számítsunk megbízható számokra a szerződésbeli titkok miatt. Az viszont biztosan elmondható, hogy a futballklubok kiadásainak jelentős többségét az átigazolási díjak és a bértömeg teszik ki. Sőt, a játékosoknak és személyzetnek fizetett bérek egy profi európai klubnál általában bőven 50 százalék felett vannak az összbevételt tekintve.

Mivel ezzel szemben jelentősen csökkenő bevételi oldal áll - hiszen kevesebb volt a mérkőzés, nincsenek nézők, a szponzorok a válság miatt kevesebbet fektetnek be -, a bérek viszont nem alakíthatóak ilyen gyorsan, így az átigazolási díjtömeg minden bizonnyal csökkenni fog. Ez egyrészt kevesebb átigazolást, másrészt viszont alacsonyabb díjakat fog eredményezni. Egészen biztosan állítható, hogy 2020 deflációs év volt a futballban az átigazolások tekintetében.

Ahogy persze a vírus okozta válságnak a gazdaságban, úgy a futballban is eltérő hosszú távú hatásai lehetnek. Fontos például észrevennünk, hogy egy futballklub bevételi oldala egész más piacon van jelen - fogyasztók vásárlóereje -, ami egészen eltérő inflációval találja szemben magát, mint a focisták átigazolási díja és bére. Ez az olló egyre szélesebbre nyílt, és most látszólag záródik valamelyest, de a piac biztosan elkezd rendeződni a következő időszakban. A klubok bevételeinek jelentős része a jövőben is a közvetítési jogdíjakból származik majd. Az európai piac mára eléggé telített, viszont Amerikában és Ázsiában nagy, kihasználatlan lehetőségek vannak. Ezekben a dinamikusan fejlődő gazdaságokban a vásárlóerő várhatóan erősödni fog a járvány lecsengése után is, az emberek egyre többet tudnak majd fizetni szórakoztatóipari termékekért, így hajlandók lesznek egyre drágább előfizetéseket vásárolni, hogy láthassák kedvenc csapataikat hétről hétre játszani.

Ilyen és ehhez hasonló komplex folyamatok eredménye, hogyan alakul általában a futballisták árszínvonala. Az IVD nem használható előrejelző csodamutatóként, de a klubok döntéshozói folyamatainál a pénzügyi döntések reálértékét érdemes figyelembe venni, amihez az IVD ad egy kézzel fogható megoldást.

tags: #legdragabb #magyar #atigazolasok

Népszerű bejegyzések:

• részletes elemzés a Balatonlelle és BKV Előre összecsapásairól
• Gyermek focicipő kiválasztása
• Nemzetközi motorsport eredmények
• A megosztó Gerard Piqué pályafutása
• A magyar aranycsapat útja a Masters VB-n